TISZTELT LELKIK ATYA nagyon szepen kernem tobbunk neveben a szives kozbenjarasat, hogy sziveskedjenek a honlapjaikon kozzetenni a most, oktoberben Mariapocson esedekes, Mariatisztelok es rozsafuzert imadkozok lelkigyakorlatanak pontos idopontjat.Ezt mar kertem a panaszlada oldalon is, probaltam a zarandokhaztol erdeklodni, de ott nem vettek fel a telefont. AMENNYIBEN LEHETSEGES,jo lenne, ha az egesz metropolia teruletentudomast szerezhetnenek a hivek errol az esemenyrol, ami mindnyajunk lelki fejlodeset segitheti elo es kulonbozo szertartasokon is resztvehetunk ezen alkalommal, sot egyutt vegezhetjuk.Segitseget megkoszonve kerem Isten aldasat tovabbi munkajara.
A Mária tisztelők lelkigyakorlatát Ihnáth János atya fogja tartani. Október 3-án kezdődik délután háromkor és 5-én délig fog tartani. A szervezők mindenkit szeretettel várnak.
Kedves Lelkiatya!
Az interneten leveleztem egy férfival,utólag kiderült,hogy nagyon súlyos látás sérült és egy ilyen egyesületnek is a tagja.Erről ő nem számolt be.Máshonnan tudtam meg.Nekem ez sima levelezés volt,még mielött erről a gondjáról tudtam volna,mondtam neki ne füzzön túl nagy reményeket,mert nem ismerjük egymást személyesen és nem biztos,hogy élőben ha találkozunk ugyanazt gondoljuk mint üzentek alapján.Szeretem reálisan látni a dolgokat.Abba se mentem bele,hogy telefonon beszéljünk személyes ismeretség nélkül,mert szerintem ott fennáll egy hamis kötődés veszély.Ez a férfi másik országban is él,ahova most tervezek zarándokútra menni, és megbeszéltük,hogy ot találkozunk.
Bűn-e ilyen dolgok miatt elzárkózni a mélyebb ismeretség elől?Barátkozni szivesen barátkozok bárkivel,de többet nem biztos,hogy szeretnék.Új környezet,emberek,saját környékemen is nehéz munkát találni, az még plusz neheziti a dolgot,ha a másik fél állandó gondoskodásra szorul.Meg a súlyos látás sérült embereknél fennáll a veszélye annak is,hogy a gyermekeik is látás sérültek vagy vakok lesznek.Ekkora keresztet nem tudnék vállalni.Az más dolog,ha valaki a házasság alatt betegszik meg vagy beteg gyereke születik,minden előjel nélkül.De a saját életemben nem kockáztatnám,hogy tudva súlyos genetikai hibával szülessen gyerekem.Ez igy itélkezésnek számit-e vagy helytelen gondolkodásmód-e?Megbántani nem szeretnék senkit se,de nem is igértem semmit.Nem azt akarom mondani,hogy a sérült emberek nem érdemlik meg a boldogságot, de ahhoz,hogy valaki ezt feltudja vállalni nagyon nagy belső erő szükséges.
Válaszát előre is köszönöm!
J.
Kedves J.!
Egyáltalán nem egyszerű a kérdésfölvetése, s főként abból adódik kezelhetetlennek tűnő volta, hogy a technikai fejlődés megint olyan területre vitt minket, aminek következményei már kicsúsznak a kezeink közül. A világhálón való ismerkedés hasznosnak tűnik, de teremthet ilyen helyzetet, amely a valóságos ismerkedés során nem történhetne meg. Ha történetesen megismerkedik egy valamiben is sérült vagy korlátozott emberrel, akkor az első benyomások, abból fakadó érzelmi hatások sokkal jobban segítenek az eligazodásban, mint így, amikor merőben racionális érveléssel keresi a helyes választ. Nyilván ugyanúgy lehet szeretni egy megváltozott képességű embert is, sőt, még jobban, és ő is ugyanúgy tud szeretni, sőt, még jobban. Akkor nem volna szükség ilyen hideg fejjel való gondolkodásra, hogy össze tudnám-e kötni az életemet egy ilyen keresztet hordozó emberrel. Ezért is nehéz, tehát a válasz. Alapvetően természetes gondolkodásnak tűnik, amit mond, hiszen mindenki szeretne egészséges lenni, egészséges családban élni, egészséges gyermekeket nevelni. Ez a természetes igény a megváltozott képességű emberekben éppen úgy jelen van. Talán ők mégis közelebb állnak ahhoz a tapasztalthoz, hogy az egészség nem minden, s ha az nincs is meg, akkor is lehet teljes és boldog életet élni.
Ugyanakkor senki és semmi nem kényszerítheti Önt arra, hogy vonakodása ellenére belemenjen egy ilyen kapcsolatba. Nehéz tehát tanácsot adni.
Azt mondom, ne zárkózzék el a találkozástól. Adjon esélyt neki is Önmagának is. Jól teszi, ha előre leszögezi, hogy semmilyen elköteleződést nem vállal, de azért a találkozásra, a barátságra nyitott.
Tisztelt Lelkiatya!
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz!Hogy van-e olyan,hogy valaki nem házasodik meg hanem magába egyedül él egész életébe. Ez a helyes Isten szerint? Én nem akarok barátot se gyereket még,nem érzem hogy itt lenne még az idő pedig 21 éves vagy! Miért nem vágyom a férfiakra?
Természetesen van ilyen élethivatás is. S ez még nem is az egyetlen kategória, mert a nem házas életnek - még ha a papságot, szerzetességet nem is vesszük ide, akkor is - számtalan indítéka, összetevője, sajátos értéke lehet. Mivel azonban Ön még csak 21 éves, ezért inkább azt javaslom, továbbra is legyen nyitott bármely életútra. Hogy jelen pillanatban nem vágyik sem házastársra sem gyermekre, ez lehet időszaki állapot, amely változhat. Az is lényeges szempont, hogy a hivatást nem szabad hiányokból összerakni: ami nem érdekel, ami nem vonz, azokat kizárom, s ami marad, az az én hivatásom. Nem, inkább azt keresse saját magában, hogy mi az, amire indíttatást érez, az Istennel való beszélgetései során kérdezze, fürkéssze: mit szánsz nekem, Istenem? Higgyen abban, hogy ezt meg is találja. Aki erre nyitott, aki valóban szeretné megtalálni Isten akaratát, az meg is fogja, az elől nem rejti el. Javaslom, hogy ennek érdekében imáiban erősítse az Istennel való kapcsolatát, hogy a megfelelő időben képes legyen meghallani, mit vár Öntől az Úr, vagy pontosabban fogalmazva: mit kínál Önnek. Érdemes azt követni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelkiatya! Görögkatolikus Liturgián áldoztam. A Szentség elég száraz volt. Az a kérdésem,hogy össze lehet e rágni? Az ostyát amit a római szertartáson veszünk magunkhoz úgy tudom nem szabad,szépen elolvad a szánkban. Mit szabad és mit nem e kenyérrel? Köszönöm válaszát.
Marika
Minthogy az Úr Jézus azt mondta: a testem valóságos étel... (Jn 6,55), ezért természetes, hogy azt szabad megrágni. Kicsit méltatlannak érezzük, hogy az Úr Jézus szent Testét rágjuk meg - ezért is alakulhatott ki a római rítusban, hogy a Szent Ostyát nem szabad megrágni - de akárhogy is vesszük, mindig méltatlanok maradunk arra, hogy ezt a hatalmas ajándékot megkapjuk, hogy az Isten Testét és Vérét a szánkba vegyük, lenyeljük. A nyelés nem kevésbé Istennek tetsző emberi cselekedet, mint a rágás.
D.J.K.
Kedves Lelkiatya.
Vétkeztem, sujos bünt követtem el.
A családom magamra hagyott.
Már sokadik alkalommal.
Nem azt akarom mondani, hogy
bennem nincs hiba. Találkoztam egy özvegyasszonyal és vele vagyok.
Ez egy évvel ezelőtt történt.
Tudom, hogy nem gyónhatok és nem
áldozatok. A parókusom azt mondta, hogy a pokolba kerülök. Testületi tag voltam és sekrestyés is.
Teljesen megszakadt a kapcsolat,
semmit nem tudtatok semmiről.
a segítséget sem szívesen fogadja el
tőlem. Nem akarom magam kiemelni, tudom, hogy nagy hibát követtem el.
Már nemigen érzem jól magam... a bőrömben. Gyengének érzem magam, ötven felett vagyok és fizikailag is fáradt vagyok.
Minden alkalommal megyek templomba, de látom, hogy az atya mindig engem néz és a szt.beszédeiben is rám céloz. Mondtam, hogy nem leszek megalkuvó, nem tudok és nem is akarok senkinek megfelelni mert ez lehetetlen.
Egyedül a Jóistennek akarok csak megfelelni. Sajnos egyre zűrzavarosnak érzem az életem. A lelkészem nem áll velem szóba mert nincs ideje soha, mindig siet valahova.
Nem tudom tetszik-e érteni mit akartam mondani.
Köszönöm szépen a türelmet és a segítséget, válaszát.
Üdv. Szeretetrevágyó...
Kedves szeretetre vágyó testvérem!
Ez az atya szereti és tiszteli Önt, fontos az Ön élete, és ezt a módot választja arra, hogy ebből az élethelyzetéből kimozdítsa. Azt valószínű, csak Ön érzi, hogy a templomban Önt nézné, Önről prédikálna. Viszont, ha találva érzi magát ezekben a tanításokban, az inkább a Lélek műve és érdemes elgondolkodnia rajta. Alighanem igaza van Önnek abban, hogy jobban esne, ha inkább elbeszélgetne Önnel, mint ezt a távolságot tartja. Nem mondom, tehát, hogy az atya jó eszközt választott, de az Ön érdekében teszi. Mint mondja, lassan már Ön sem érzi jól magát ebben az állapotban. Menjen, és gyónja meg ezt a bűnét, és kérje a Jóisten segítségét, hogy tudjon kilépni belőle. Valóban, nem az embereknek kell megfelelnie. Inkább az Istenhöz igazítsa a tetteit, azt vizsgálja, hogy Isten mit vár el Öntől. Ez nem csak megvilágosodást ad, hanem erőt is, hogy azt követni tudja.
Kedves Lelkiatya!
Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek-metropolita a mai nap megjelent Heti Válaszban arra, hogy mire szavaz a népszavazáson: \"Nyilván tudni kell nemet is mondani - például a betolakodásra.\"
Ezzel szemben a Szentírás:
\"Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: ?Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!?
Erre megkérdezik tőle az igazak: ?Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna??
Akkor a király így felel: ?Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!? Ezután a balján állókhoz szól: ?Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!?
Erre ők is megkérdezik: ?Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?? Ő pedig ezt feleli majd nekik: ?Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!? Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.\"
Betolakodónak tekinti szerencsétlen, hazájából kibombázott embereket, több mint aljasság. Kocsis Fülöpöt csak 1 hétre küldeném el Szíriába vagy Irakba, és kívánom neki, hogy menekültként mindenki csapja rá az ajtót. Gyalázatos, és az egész egyház sunyi hallgatása gyalázatos. Mert ha a történelmi egyházak néhányszor egyértelműen kiálltak volna a menekültek megsegítése mellett, ahogy Ferenc pápa számtalanszor tette, akkor ez a kormány nem tudta volna ezt a mocskos propagandát a nyakunkba önteni, ami mindenhonnan ömlik ránk, kiemelten az ún. állami médiából. Elültették a gyűlölködés magját, és ehhez az egyháza asszisztáltak, tisztelet a kivételnek. Valamelyik válaszában Ön leszólta Iványi Gábort és kis egyházát, de ő többet tett ebben az ügyben, mint a történelmi egyházak együttvéve. Melyik katolikus püspököt látta tavaly a Keleti pályaudvarnál vagy a határon a szerencsétlen gyerekeknek segíteni. Erdő Péter azt mondta, hogy akkor embercsempészek lettek volna, ha befogadnak menekült gyerekeket. Egyrészt ez nem igaz, másrészt mi lett volna, ha mégis megteszi? Kimegy a rendőrség és házkutatást tart a bíborosi rezidencián? Kétlem. És mi lett volna, ha Jézust érdekelték volna a korabeli zsidó törvények? Akkor nem lett volna megváltás! Gyalázat, és még egyszer gyalázat, amit a magyar egyházak ebben az ügyben véghez visznek. Tisztelettel: Zsolt
Kedves Zsolt!
Bevallom, én is úgy gondolom, hogy a menekülteket be kell fogadni, de a betolakodóktól távol kell tartani az otthonunkat. A betolakodás témájához szerintem inkább a Jn 10,1 verset lehetne kapcsolni: Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj és rabló. Én, bizony, láttam a Keleti pályaudvarnál katolikus püspököt akkor, amikor ott volt az átvándorlók nagy tömege. Igaz, sokat nem tudott ő sem segíteni. Viszont nagyon sokat segített az a katolikus püspök, aki Szíriába személyesen vitte el az egyházunk támogatását. Ezt én sokkal többre értékelem, mint a kamerával fölfegyverzett látványos segíteni akarást a határainkon. Nyilván megoszlanak a vélemények ebben a nagyon súlyos dologban, láthatóan még az egyházi vezetők között is. Legjobb, ha tiszteletben tartjuk egymás véleményét, s nem élezzük a feszültséget egymás között, hanem a magunk módján mindnyájan próbálunk segíteni. Ki így, ki úgy, ki itt, ki ott. Ebben is hagyjuk meg egymásnak a szabadságot!
Kedves Lelkiatya!
Van egy visszatérő bűnöm. A tömött buszon úgy szoktam helyezkedni, hogy összeérjen a testem nőkével. Nehéz meggyónnom ezt a bűnt, mert nem tudom jól leírni, többször nem is értette a gyóntatópap. Vajon ez halálos bűn-e, muszáj-e meggyónnom?
Köszönöm!
Azt javaslom, gyónja meg. Nem csak a halálos bűnöket kell meggyónni, hanem érdemes magunkból időről időre mindent kitisztítani, amit csak tudunk. Ha rendszeresen meggyónja ezt a bűnét, ez segít abban is, hogy leszokjon erről a méltatlan viselkedésről. Érdemes szabadulni tőle, mert ha rögzül Önben, akkor súlyosabb károsodások is következhetnek belőle. Az érzékiség kísértése gyakran ilyen apróság(nak tűnő dolg)okon kezdődik, s ha az ember nem zárkózik el mindjárt az elején, akkor elhatalmasodik a testen, s további gerjedelmekkel még súlyosabb bűnökbe sodorja. Nem érdemes játszani ezzel. Gyónáskor nem szükséges részletezni a helyzetet, csak akkor, ha az atya arra rákérdez. Nyilván röstelli az ember ezt elmondani, de inkább a gyóntatószékben érjen a megszégyenülés, mint nyilvánosan.
Tisztelt Lelkiatya.
Nagyon nehéz helyzetben vagyok. Ebben szeretném a tanácsát kérni. Anyósom egy fiatal barátnője szemet vetett a férjemre. Sajnos ezt a hölgyet anyósom sokkal jobban szereti nálam. Ezt ez a hölgy érzi és támogatásnak biztatásnak veszi ezt. A férjem elhatárolódik ettől a nőtől. Amikor mondtam, ki is kérte magának, hogy ő nem veszi a lapot és még a feltételezés is sértő. Ő nem akar és nem fog sem megcsalni, sem elválni. Ez a hölgy és anyósom nagyon sokszor megaláztak társaságban is, főleg azzal, hogy szegény családból származok és hogy nem vagyok különösebben tanult, művelt. Amikor a férjemnek elmondtam, vagy tapasztalta, mindig csak annyit mondott, hogy ne törődjek velük. De már alig bírom idegileg. Több betegségem is kialakult azóta és nem találták semmi okát az orvosok. Azt mondták lelki okai vannak. Lelkiatya! Én már ott tartok, hogy nem bírom tovább és elköltözök a saját egészségem érdekében. Mit lehet tenni ebben a helyzetben?
Hogyan tudnám Önt megerősíteni, megvilágosítani, meggyőzni arról, hogy ez az egész folyamat egyedül csak az Ön lelkében játszódik le? Hogy az említett vádból mennyi igaz, azt nem tudom megállapítani, de ha teljesen az volna, akkor is egyedül az Ön lelkiállapotától függ, hogy miként hat Önre. A végkövetkeztetése, vagy inkább végső elkeseredése is arra utal, hogy itt nem valós helyzetről van szó, hanem az Ön kivetítéséről. Hisz vajon mitől volna jobb az elköltözés? Akkor vajon jobban érezné-e magát, megnyugodna? Szó sincs róla, csak még mélyebbre süllyedne a saját gondolatai fogságában. Ezért onnan kell kiszabadulnia, nem pedig a külső helyzeten változtatnia. Legjobb, ha ebben a férje tud segítségére lenni, ha őszintén meg tudnák ezt beszélni indulatok, sértődések nélkül. Ha erre most nem lát esélyt, mindenképpen keressen föl egy lelkiatyát, akinek kiöntheti a lelkét. Mert, bár azt mondtam, a folyamat nem külső, hanem belső, nem a külvilágban, hanem az Ön lelkében játszódik le, ha ezt be is látja, ettől az még nem fog megszűnni. Kell a külső segítség. Mindenesetre már nagy előrelépés, ha elhiszi nekem, ha belátja, hogy nem a külső helyzetet kell változtatnia, nem a férjét kell kérnie, hogy ne álljon szóba az illető hölggyel, hanem saját lelkébe kell néznie. Bíznia kell a férjében, és bíznia az Istenben, aki Önöket összekötötte. Ha nem fordul el Tőle, ha nem rendül meg az Istenbe vetett bizalma, akkor vissza fogja tudni verni ezt a támadást, a sátánnak ezt a kísértését.
Kedves Lelkiatya!
Egy gyakorlati jellegű problémában szeretném kérni a segítségét.
Még nem olyan régóta kezdtem görögkatolikus szertartásokra járni és nagyon szeretnék bekapcsolódni a közös énekekbe. Viszont rendszeresen azt tapasztalom, hogy elveszek az énekek, dallamok bonyolult világában. Például azt sem értem, hogy milyen rendszer alapján ugrálunk az énekeskönyv egyik részéből a másikba. Ezek miatt általában lemaradok a soron következő énekről, ami gyarkan elkedvetlenít és valahogy a szertartáson kívül állónak érzem magam. Tudna nekem javasolni erre valamiféle megoldást? Létezik valamilyen útmutató könyv, leírás, ami segítene eligazodnom? Van valahol lehetőség egyházi \"énekórára\" járni? Zenei tehetségem nincsen, de mégsem szeretnék kimaradni az egyház gazdag dallamkincseiből.
Válaszát előre is nagyon köszönöm.
Üdvözlettel:
Péter
Bizony, sok bonyodalom van ezekben a szertartásokban, legalábbis első ránézésre. Ugyanakkor csodálatos rendszer, építmény, valóságos katedrális ez, amelyben, persze, eleinte eltéved az ember, amíg valamelyest ki nem ismeri magát. Utána azonban valóságos szárnyakat ad, hogy ha végre otthonra lel, otthon érzi magát benne. Hogyan lehet mindezt elsajátítani? Igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy pótoljuk a korábban nemzedékről nemzedékre átszálló hagyományvonalat. Most, hogy már legtöbbször nem az apák tanítják fiaikat vagy az anyák lányaikat, megszerveztük a különböző szintű képzéseket. Van középiskolai kántorképzés Hajdúdorogon, 2 éves felnőttképzés, ill. 3 éves szakmai képzés (mely diplomát is ad) a nyíregyházi főiskolánkon, illetve ritkábban, de rendszeresen megtartott kántorképzések Máriapócson. Egyelőre csak ezeket tudjuk kínálni, s még a honlapunkon keresztül is sok kotta és hangfölvétel meghallgatható. Ugyanakkor nem kell attól tartani, hogy csak az tud jól részt venni a szertartásainkon, aki már biztos kezekkel fürgén tudja lapozni az Énekeskönyvünket. A legfontosabb, hogy a szíve legyen jelen az embernek. Amibe tud, bekapcsolódik értelemmel is, de ha nem is sikerül teljes mértékben, attól az még teljes imádság lehet, csak a szíve legyen ott. Javaslom, hogy legközelebb ezt próbálja meg, erre figyeljen, s most az egyszer ne csak a könyvlapozásra. Nagy kaland ám ez, felfedező túra, mely egy életen át tart, s az ember egyre csak egyre beljebb hatol ebben a rengetegben, amely lassan nem tűnik dzsungelnek, hanem valóságos királyi palota, már-már az Isten országa.
Kedves Lelkiatya!
Harmincas róm. kat. nő vagyok, jövőre lesz az esküvőm szintén róm. kat. vallású vőlegényemmel. Mindennap hálát adok Istenek azért, hogy olyan férfit találtam, aki hívő, és hasonló az értékrendünk. Ugyanakkor van a múltamban egy férfi, aki nagyon sokat jelentett, de olyan mély sebeket ejtett rajtam, hogy ezek azóta sem hegedtek be.
Most ez a férfi megismerkedett az egyik barátnőmmel (zárt szakmai közegben mozgunk, szegről-végről mindenki kolléga, tehát várható volt, hogy előbb-utóbb találkoznak). A barátnőm tudja, hogy mi volt köztünk, és megbeszéltük, hogy nekem iszonyú rosszul esne, ha ő bármiféle személyes kapcsolatot kialakítana ezzel a pasival, aki ekkora fájdalmakat okozott nekem. Ez a férfi persze elkezdett udvarolgatni a barátnőmnek, de ő szerencsére nem vette a lapot. De nagyon félek, hogy előbb-utóbb mégis jóban lesznek egymással.
A kérdés: Mit tehetnék, hogy ne szorongjak, ne rettegjek nap mint nap attól, hogy hátha mégis lesz köztük valami? Hogy tudnám elengedni ezt a férfit? Tényleg szeretem a vőlegényem, de ez az illető nagyon meghatározó férfi volt az életemben.
Hogyan lehetne begyógyítani ezt a sebet, amit ez a férfi ejtett rajtam? Tudom, nagy ostobaságot csináltam, de nem tudom meg nem történtté tenni. És még azt is kérdezem, hogy mennyire \\\"várhatom el\\\" a barátnőmtől a hűséget, lojalitást, hogy még csak barátkozni se barátkozzon ezzel a férfival, mert nekem ezzel fájdalmat okoz?
Köszönettel: L.
Azt el kell döntenie, hogy a barátnője iránti féltésből szeretné megóvni őt ettől a kapcsolattól, vagy pedig saját maga miatt. Ha az előbbiről van szó, akkor beszéljen egyszer a barátnőjének erről a kapcsolatáról, hogy milyen sebeket ejtett ez a férfi az Ön lelkén, de utána bízza rá, hogy mit tesz, elfogadja-e az udvarlását vagy sem. Ha azonban az utóbbi, akkor sürgősen ki kell gyógyítania magát ebből a függésből. Önnek már semmi köze nincsen ehhöz a férfihöz. Remélem, meg tudja beszélni ezt a korábbi dolgot a vőlegényével is. Ez is segíthet azon, hogy teljesen elszakadjon tőle. Abban semmi hűség és lojalitás nincsen, ha a barátnője nem áll vele szóba. Ez Önnek miért fájna? Van még bármi köze hozzá? Ugye, nem. Akkor hadd élje ő is az életét, ahogy tudja. Mivel nincs köze már hozzá, nem is befolyásolhatja, hogy kivel létesít kapcsolatot. Ne is akarja befolyásolni. Ez azt jelentené, hogy még jogot formál arra, hogy bármilyen módon vagy mértékben Önhöz kötődjék. Ha a barátnőjének udvarol, hadd tegye! Ha a barátnője elfogadja, hadd tegye! Mindennek már semmi köze nincs az Ön életéhöz.
Bizonyára jelentős érzelmi sebek keletkeztek, amelyek nem gyógyulnak könnyen, hosszú idő kell hozzá. De nem csak az érzelmek léteznek. Tudatosan el kell szakadnia ettől a múlttól, nem hordozhatja tovább, mert megmérgezi a jelenét és a jövőjét is. Ha esetleg minden igyekezete ellenére sem sikerült a teljes leválás ettől a korábbi férfitől, kérjen segítséget. A legjobb segítség a vőlegénye, de lehet az lelkiatya vagy akár hozzáértő pszichológus is - csak keresztény legyen! Igen, minden erőfeszítést meg kell tennie ennek a teljes leválásnak, teljes elszakadásnak az érdekében.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék,hogy Görögkatolikus Hittudományi főiskolára járok hittanár-nevelőtanár szakra. Miután megszereztem a diplomámat egyaránt római és görögkatolikus hittant is taníthatok vagy csak görögkatolikus hittant?
Köszönöm válaszát!
Igen, a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola diplomája alkalmassá teszi római katolikus hittan oktatására is. Ám ennek engedélyét minden esetben a helyi püspök adja meg. Leginkább, tehát, tőle függ, hogy milyen iskolai végzettséget fogad el a hitoktatáshoz.
Kedves Lelkiatya!
A héten egy ebéd alkalmával a kolléganőmmel 2 kérdésben nem tudtunk egyetérteni.
1. Az egyik vasárnapi Szent Liturgiára bevitte a templom előterébe a kutyáját. Elmondása szerint senki nem szólt érte, még a pap sem. A kutya nem ugatott, meg sem mukkant, csak némán feküdt. Én ezen kissé elcsodálkoztam, és jeleztem felé, hogy ez helytelen tett volt tőle. Ő azzal védekezett, hogy a kutya is Isten teremtménye, mire én azt válaszoltam, hogy rendben van, de a kutya nem ember, így nem tudja, hogy mit tesz jól vagy rosszul, és egyáltalán nem illik, hogy akár csak a templom előterébe állatot bevinni. Atya szerint melyikünknek van igaza?
2. A másik téma - amiben szintén nem értettünk egyet - az volt, hogy beszélgettünk a Mennyországról, és azt mondtam neki, hogy a Mennyben mindenki egyforma korú lesz. Tudom, hogy nem lesz idő, de egy pap ismerősöm azt mondta, hogy minden ember a fiatalkori képében fog tündökölni. A kolléganőm pedig megkérdezett egy római katolikus papot, aki azt felelte erre neki, hogy akik gyermekkorukban haltak meg, a Mennyben is gyerekek lesznek, akik pedig idősebb korukban, azok idősek lesznek. A Lelkiatyának mi erről a véleménye?
Előre is köszönöm segítőkész válaszát!
Kutyának nincs helye a templomban, az biztos. Nem tud különbséget tenni, hogy az Isten házában van-e, vagy a konyhában, neki teljesen mindegy. (Ez utóbbiban biztosan jobban is érzi magát.) Neki a gazdája számít. Ott akar lenni, ahol a gazdi. Ha viszont innen nézzük, akkor az a bizonyos gazdi sem tehet annál jobbat, mint hogy az ő Gazdájának a házában tartózkodik.
Egyszer egy szerzetestemplomban voltam, ahová bejött egy kutya. Mivel láthatóan senkit sem zavart, ezért senki sem zavarta el. Ekkor kicsit átértékelődött bennem ez a kérdés. Végül is nem a kutyától s nem az épülettől függ, hogy mit lehet és mit nem, hanem az embertől, aki a helyzetet értékeli. Ha nem zavar mást, hadd legyen! Minthogy azonban nagy valószínűséggel van, akit zavar - még ha nem is teszi szóvá - ezért jobb, ha kutya nélkül megyünk a templomba.
A mennyországban minden a legjobb és legszebb. Ám nem biztos, hogy a legjobb emberi állapotot kor szerint meg lehet határozni. Ott nincs idő, nincs kor, de minden megvan, ami érték. Az üdvözültekben megvan a gyermekek ártatlan kacagása, a felnőttek életerős derűje, az öregek bölcs mélysége, mind egyszerre.
Kedves Lelkiatya,
Egy furcsa kerdesem lenne: nagyon tetszenek a vidam, szines ruhak, taskak a spanyolorszagbol elindult Desigual cegtöl. Viszont majdnem minden termekükön \"mandalak\" vannak. Ez engem önmagaban nem zavarna, viszont azt olvastam valahol hogy ezek keleti meditacios szimbolumok amiknek jelentese van es akkor is hat az ember lelkere ha nem hisz benne. Mashol meg artalmatlannak irjak öket es hogy a kör alaku ablakok a kereszteny templomokban szinten mandalak. Bün-e Desigual ruhat felvenni amin mandala van? Tenyleg fog-e artani a lelkemnek vagy nem, es csak aggalyos vagyok? Szerintem kinevetnenek ha valakinek olyat mondanek hogy felek a mandalaktol. De mi van ha tenyleg egy new ages csapda ahol szep ruhak a csalik amikkel a lelek a sajat tudta nelkül kart szenved?
Köszönöm a valaszt! egy vidam ruhakat szeretö kereszteny lany
Csak nyugodtan járjon azokban a szép színes ruhákban. Biztosan jól is állnak Önnek. A mandaláktól meg ne féljen! Azok szép ábrák, amelyek nyugtatják a szemet, a lelket, ha csak nézi, az is, ha készíti, festi, az még inkább. Van, aki meditációra, önismereti terápiára s hasonlókra használja őket. Ezekbe az ezoterikus üzenetekbe nem érdemes beleveszni. De attól nem kell tartania, hogy az ilyen módon díszített ruhákkal bármi rosszat is tenne.
Kedves Lelkiatya!
(... Köszönöm szépen előre is atya diszkrécióját.)
Nagyon nehéz időszakon megyek keresztül és egyszerűen nem látom a fényt az alagút végén.
...
Köszönöm!
Kedves Testvérem!
Lehet, hogy nem téved azzal a hitével, hogy az Isten Önöket valóban egymásnak teremtette, de most nem ez a fontos. Mindig a mára kell figyelni, csak akkor tudjuk megérteni a múltat, akkor tudunk fölkészülni a jövőre. Önnek a jelen helyzetből nem arra kell gondolnia, hogy összetört a jövője, nem valósulhat meg az, amit tervezett, amit annyira szeretett volna. A jelen szakításból ez még egyáltalán nem biztos. Az okozza a vigasztalhatatlan elkeseredését, hogy a jelen helyzetet kivetíti a jövőre. Most Önnek nem arra kell gondolnia, hogy mi lesz vagy mi lett volna majd sok év után. Ez a helyzet most nem a jövő tervezésének az ideje. A mostani helyzetet kell jól, egészségesen, Isten akarata szerint megélnie, földolgoznia. Azt tanácsolom, fogadja el a kedvese döntését. Ő most így döntött. Miféle szeretet az, amely nem fogadja el a másik döntését, amely nem ad szabadságot a másiknak? Ha nem akarja, nem tudja elengedni azt, aki szeret, akkor az egész életüket végig kísérte volna ez a terhes ragaszkodás. A szerelem nem ilyen. A másiknak akarok jót tiszta szívemből, és nem a magam boldogságát akarom építeni a másik közreműködésével. Elhiszem, hogy sok önzetlenség volt Önben, s látszólag sok mindenről le tudott mondani, de éppen a legfontosabbat, a másik szabadságát nem tudta megadni neki. Nem kizárt, hogy éppen ez volt az oka a szakításnak is. Lehet, hogy terhessé vált a kedvese számára ez az Ön ragaszkodása. Meg kell tanulnia jól szeretni. Most ebből a helyzetből ezt kell megtanulnia. Ez az egyetlen módja annak, hogy esetleg valóban visszakaphassa őt. Javaslom, hogy fogadja el ezt a döntését, s ne csak színleg! Most új útra kell lépnie Önnek is, az egyéb feladataiba belevetnie magát teljes odaadással. Ezzel segítheti a lelke gyógyulását. S ha már sikerült elfogadnia, feldolgoznia ezt a fordulatot, csakis akkor lehet reménye, hogy esetleg mégis egymásra találnak, s ez a hite beigazolódik, hogy valóban egymásnak szánta Önöket az Jóisten. Persze, az sem kizárt, hogy mire eljut ennek a sebnek az elfogadására, feldolgozására, addigra már Ön érzelmei is másként alakulnak. De ez a jövő titka, amit nem látunk, amit nem érdemes előre elképzelnünk.
Hogyan tudjak a gorogkatolikus miseket vasarnaponkent megtekinteni on-line azok akik tavol (kulfoldon) elnek?
Honlapunkon két lehetőséget is kínálunk, az oldalsó mezőben rá lehet kattintani az élőkép rovatban a debreceni és a nyíregyházi élő templomi közvetítésre.
file:///C:/Users/ersek/Downloads/elo-debrecen%20(29).html
file:///C:/Users/ersek/Downloads/elo-nyiregyhaza%20(9).html
