Kedves Lelkiatya!
Hallgatam az élő közvetitést a Debreceni Görögkatolikus Székesegyházból,Húsvét vasárnap.(Déli 12 órás közvetítés)Orgonát hallottam kísérőhangszernek.Ahol én jártam görögkatolikus templomban,egyik helyen sincsen orgona.Úgy tudom,hogy nálunk az emberi hang a "liturgikus hangszer."Kicsit furcsa volt ezt hallani,igy bátorkodom megkérdezni,hogy hogyan van ez pontosan.Üdvözlettel:Magdi
Valóban nincsen helye a liturgikus gyakorlatunkban a hangszernek, az orgonának sem. Ez, nyilvánvalóan római katolikus hatás, amely több más ponton is érzékelhető a magyar görögkatolikus gyakorlatunkban. Erről, s hasonló jelenségekről a Szent II. János Pál pápa által kiadott Instrukció így ír:
A keleti katolikus egyházak számos olyan ájtatosságot vettek át, amely csak a latin egyház sajátja, s nem képezi részét a keleti istentisztelet hagyományos rendjének. Nem helyes, ha a hívek lelki életét képező áhítatgyakorlatok eltávolítják őket az egyházuk saját örökségétől. Ha ettől függetlenül fejlődnek, ebből könnyen párhuzamos lelkiségi formák születhetnek.
A pápai iránymutatás azonban ezt is hozzáteszi:
Mivel ezek az áhítatgyakorlatok már régóta elterjedtek a keleti katolikus egyházakban, s a hívek számára valóban táplálékul és megerősítésül szolgálnak, oktalanság s a lelkipásztori érzéketlenség volna kényszeríteni ezek kiirtását.
Ahol tehát még élnek a latin rítus hatására kialakult elemek, azokat bölcs érzékenységgel kell kezelni és a hívek lelki igényeiket is figyelembe véve irányítani. Tudomásom szerint a debreceni templomban régen jóval többször szólt az orgona, ma már csak egyetlen Liturgián hallható. Úgy érzékeljük, hogy ebben a templomban is szépen alakul a liturgikus gyakorlat megújulása, nem érdemes tehát túlzottan erőltetni ezt a folyamatot.
Még egy idézet az Instrukcióból:
A sajátjogú egyházak felsőbb hatóságainak a feladata, hogy segítsék a hívek hiteles misztagógikus nevelését, főként a lelkipásztorokét, hogy olyan lelkiség fakadhasson belőle, amely a saját liturgikus hagyományukból származik. Ha a híveket ez a tökéletesebb nevelés gazdagítani fogja, egyre inkább alkalmassá válnak arra, hogy saját liturgikus hagyományukat megéljék és újra felfedezzék.
Tisztelt Lelkiatya!
Kérdésem, szabad e Húsvét második napján (virágvasárnap is)fizetett misét és panachidát végezni az áldás adása előtt, amikor körmenet és miroválás is van.
Ha nem, akkor a rekolekción a paróchus atyáknak a figyelmét erre fel kellene hívni.
Az évenként megjelenő Szertartási Utasításunk így rendelkezik erről a kérdésről:
Az alábbi napokon a Szent Liturgián nem éneklünk gyászénekeket, csak ekténiát: vasár- és ünnepnapokon, a Nagyböjt IV. hetében, amíg a kereszt ki van téve, Lázár szombatjától Mindenszentek vasárnapjáig, a polieleoszos (Pol.) és a doxológiás (Dox.) napokon, az előünnepeken, valamint az összes utóünnep tartama alatt. Ez az előírás a temetési Liturgiákra is vonatkozik. (A böjti idő kivételével ilyenkor a liturgikus szín sem a temetési színé!) Az ünnepi vagy változó részekkel végzett Liturgiát azonban fel lehet ajánlani az elhunytakért. Pannichida minden nap végezhető ? Húsvét hetében azonban fényes heti szöveggel és fehér liturgikus színben. A húsvéti időszakban pannichida és temetés fehér liturgikus ruhában is végezhető!
Jeles hétköznapokon, amelyeknek különleges liturgiai előírásuk van, csak az ekténiákat lehet a szándék szerint énekelni, minden más változó részt az előírás szerint kell mondani.
Kedves Lelkiatya!
Szeretném kérni a segítségét. Először is, szeretném tisztázni, hogy egy ismerősömtől hallottam Önről, és bár én a legkisebb mértékben sem vagyok vallásos, a válaszai miatt úgy gondolom, hogy tudna segíteni. Több problémám is van, amik már nagyon régóta fennállnak. Szerencsém (vagy balszerencsém?) van, mert a legjobb barátommal ugyan ott tanulunk. Ugyanakkor mérhetetlenül irigy vagyok a rá. Olyan szinten, hogy egy időben napi szinten megfordult a fejemben, hogy többé nem beszélek vele. Általában másnap ilyenkor összevesztünk, amitől értelemszerűen félig borzalmasan érzem magam, viszont a másik felem megnyugszik. Ez idáig a tőle való végleges elbúcsúzástól az tartott vissza, hogy alapvetően szeretem őt (persze csak barátilag és emberileg). De ettől saját magamat kergetem az őrületbe. Érzem magamon, hogy egyre agresszívabb kétségbeesettebb és lehangoltabb vagyok. Sajnos ezt a visszajelzést egyre többször kapom meg a napokban. A probléma az, hogy úgy érzem, hogy ő neki mindene megvan, amiről én csak álmodozok. A lehető legtágabb értelemben. Egyrészről népszerűbb, mint én, van barátnője, sőt, úgy gondolom, hogy a szüleinek bizonyos tulajdonságait átvehetnék az enyémek. Másrészről, én úgy érzem, hogy borzalmasan nézek ki, illetve akaratlanul mások is érzékeltetik velem. Nem hiszek túlzottan a "belső szépségben", talán azért, mert magamat nem is tartom túl kedvesnek és egyszerűbb kivetíteni ezt, mint azt mondani, hogy velem van a hiba. Továbbá, ha ezeket leszámítjuk, anyagilag is jobban állnak. Borzalmasan érzem magam, hogy neki minden sokkal jobban megy. Lehet mondani, hogy megdolgozik érte, ez ugyanakkor csak valamilyen szinten igaz. Alapvetően az érzéseimen nem befolyásolna az sem, ha így lenne, az sem, ha nem. Ha látom, vagy belegondolok a sikereibe, a saját kudarcaim jutnak eszembe. Borzalmasan érzem magam és nem tudom legyűrni ezt. Nem örülök az ő sikereinek sem, ugyan ezen okból kifolyólag. Talán rosszabb, hogy kifejezetten élvezem, ha a kudarcait látom. Ezekről persze ő nem tud és nem is akarom, hogy tudjon, mert nem ezt érdemli. Alapvetően nem engem érdekelne, hiszen eléggé látszik, hogy nem én vagyok a legjobb ember a világon. Viszont ami a legjobban bosszant, amikor panaszkodik. Tipikusan úgy érzem hogy bagoly mondja... A stílusában is zavaró, hogy beszélhetek neki a problémáimról, de 3 óra múlva már talán nem is emlékszik rá. Ez persze a vitáknál kivétel. Olyankor burkoltan mindent felhoz ellenem. Mit kellene tennem? Nem megy, hogy ne beszéljek vele többet, hiszen minden nap látom és nagyobb részben nem az ő hibája. De nem tudok megbocsájtani sem neki, sem magamnak, legalábbis amíg nekem nem lesz jobb.
Nagyon érdekes a jelenség, amit leír, de nem példa nélküli. Ismerjük a se veled se nélküled érzelmi helyzetet, amely két ember között lehetséges. Érdekes módon éppen az tartja a barátja mellett, amely miatt haragszik rá. Vonzódik ahhoz a helyzethez, amelyet a barátja életében lát, de bántja, dühíti, hogy az nem az Ön élethelyzete. Azonban már az nagy dolog, hogy ezt ennyire tisztán látja, meg is fogalmazza, sőt, keresi a helyes megoldást ebből, mert érzékeli, hogy ez hosszan így nem tartható. Nagyon sok ember el sem jut erre a pontra, csak szenved, s nem tudja mitől. Az fogja orvosolni a helyzetet, ha leplezetlenül föltárja, ha a mélységéig megérti, hogy mi is ez.
Ennek érdekében azt javaslom, üljön le a barátjával és beszéljék meg ezt a helyzetet. Nem lesz könnyű, de elkerülhetetlen. Két lehetőség van. Elképzelhető, hogy a barátja megérti ezt a problémát, és közösen tudnak rá megoldást találni, amely nem lehet egyéb, mint hosszú folyamat, egymás értékelésének megtanulása. (Hiszen eleve téves elképzelés az, hogy a barátja értékesebb személyiség volna Önnél, s Ön akkor találna békére, megnyugvásra, ha olyanná tudna lenni mint ő. Nem, föl kell ismernie, hogy Ön éppen annyira értékes ember, csak más értékei vannak, s Önnek ezeket kell kibontakoztatni, nem pedig a barátjánál látottakért ácsingózni.) Ha a barátja ezt megérti, nagyon jól el fognak tudni beszélgetni arról, hogy kinek mi az értéke, ki mit és mennyit kapott az élettől (hozzáteszem: a Teremtőtől), és hogyan tudnak egymásnak segíteni a személyiségük tovább építésében. Ha azonban ez a beszélgetés nem jól sikerül, úgy értem, a barátja nem érti meg ezt a különbséget, netán vádolni kezdi Önt, hogy ezért a helyzetért csak Ön a hibás, akkor, azt kell mondanom, nem sok reményt látok, hogy a barátságuk tartós maradjon. Ebben az esetben inkább javaslom - ha nem is a végleges szakítást, de - az eltávolodást. Tudniillik ebben a helyzetben a barátja árnyéka mellett nem fog tudni kibontakozni. Véglegesen rögzül ez a rossz érzés, hiányérzet, s csak egyre fokozódik a gyűlölködés, még ha az alaptalan is. Ezt kell megelőznie ezzel az eltávolodással (netán szakítással).
Tisztelt lelkiatya! Örömmel tapasztalom magamon és családomon, hogy a hit mennyi minden jóra tanít. Próbálok a tanítások szerint cselekedni, de mindig azt érzem, hogy kevés. A napi teendők három gyermekkel, munka stb. mellett keveset tudok ezzel foglalkozni. Gondolati szinten igen, de tettekben nem nyilvánul meg. Folyamatosan elfelejtettem a gyűjtést a szegények javára, mindig csak a templomban jutott eszembe, többet szeretnék az idősekkel beszélgetni, barátokkal beszélgetni, ha kell segíteni embereken. Folyton rohanok hol ezért, hol azért. Mindig azt gondolom, ha majd a gyerekek nagyobban lesznek. Azt érzem, hogy a gyermekeim (1,7,9) hitéletével sem tudok eleget foglalkozni. Ha tudunk megyünk templomba, esti ima néha elmarad, beszélgetések során igyekszem válaszolni a kérdésekre, de Bibiliából is régen olvastunk. A férjem sokat dolgozik, nem nagyon számíthatok arra, hogy ő minden este ott lesz lefekvéskor, de ő is igyekszik, és minden tőle telhetőt megtesz. Mit tanácsolna?
Egyrészt természetes és hiteles az a hiányérzet, hogy többet tehetnék. Ez végig kíséri egész életünket. Csak azt nem bántja, aki ezzel nem foglalkozik, akiben nincs meg ez a lelki többre törekvés. Ugyanakkor fölismerve végességünket, erőink hiányosságait, ezzel párosulnia kell, sőt, meg kell haladja a hitünk és bizalmunk a Mindenható Istenben. Amit én nem tudok elvégezni, azt Tőle kérem, hogy adja meg. Ez azért is fontos, mert még inkább rávezet, hogy az Isten legyen életem forrása. Ne azzal akarjon többet tenni, hogy fut, szalad, rohanvást igyekszik gyarapítani a jótetteit. Nem erre van szüksége az embereknek, kivált nem a gyermekeinek. Annyi idővel rendelkezünk, amennyit az óra járása kiszab nekünk, de ez a nekünk jutott idő annyival tartalmasabb, minél inkább jelen vagyok benne. A rohanásnak, szaladgálásnak ugyanis ez is eredménye, hogy látszólag többet teszünk, de mivel nem vagyunk a tettekben jelen, ezért annyit sem ér, mint ha nem is tettük volna. Szánjon időt a gyermekeire, beszélgessen velük, amiről ők akarnak. Amennyi pedig még belefér, másokra, munkatársaira, szegényekre, annyit foglalkozzék velük. Fogadja el, hogy nem tud annyit tenni, mint szeretne, és kérje az Urat, hogy egészítse ki e gyöngeségét.
A gyermekeivel való esti imára és a vasárnapi szent misére mindig legyen ideje! Ha a férje nem is tudna mindig bekapcsolódni - bár ez volna a legjobb - attól még semmiképp se maradjon el az esti ima. A gyermekek számára is legyen természetes, hogy esti ima nélkül nincsen nap, szent mise nélkül nincsen hét. Persze, ezeken kívül legyen külön ideje az Istenre, amit csak Ővele tölt. Az sem baj, ha ez nem sok, csak legyen állandó része a napjainak, az életének.
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Nagy Dilemmában vagyok. Már fél éve gyötrődök, hogy nem találom a helyemet, se a munkámban, se a barátok közt, se a családomban, se az egész életben. Rengeteget imádkozok azért, hogy Isten mutassa meg ismertesse meg az akaratát az életemmel. Úgy érzem, hogy céltalanul bolyongok, árnyékként a világban. Nem érzem , nem látom az értelmét a létnek. Ki vagyok? merre mennyek? Miért vagyok? Persze talán a párommal való szakítás is rá tett egy lapáttal. De belül egyfajta türelmetlen várakozás van bennem. Ami szinte mar, nyomaszt. Érzem, hogy változásnak kell jönni, készülőben van valami, de mégis a reménytelenség, kilátástalanság, depresszió jön rám, mikor kitartóan imádkozom, böjtölök, elmélkedek, elcsendesedek. De mégsem jön válasz, segítség. Közre játszik a magány, az anyagi nehézség, a céltalanság érzete is.Hihetetlen,hogy ezt át kell élnem, és még egy cseppnyi reményt sem látok arra,hogy ez változni fog. Hiszek, bízok, csak éppen következménye nincs. 26 éves F. vagyok de az egész életem kisiklott. Mit tanácsol? Válaszát előre is köszönöm.
E sorokat még a nagyböjtben írta, s ha akkor válaszolok, akkor biztattam volna, hogy nagy odaadással készüljön a Húsvétra, a Föltámadásra. Persze, ez most is lehetséges, csak akkor sok külső körülmény is jobban segít minket. Elnézést a megkésett válaszért. Nézze, legyen nyugodtan türelemmel. Ön fiatal ember, sok minden áll Ön előtt. Hogy most nem találja a helyét - bizonyára valóban szerepe van ebben a szakításnak - ez azt jelenti, hogy izgalmas kaland vár Önre. Keresni kell nem csak a helyét, hanem Önmagát is. Alighanem Önnek különösen is nem szokványos utat szán az Úr. (Persze, mindenkié egyedi és személyes, egyik sem egyforma az életutak közül.) Vegyen részt egy lelkigyakorlaton, vagy szánjon rá több órát, napot, hogy nyugodtan átgondolja, milyen adottságai vannak, mi mindent kapott Istentől, s ezeket hol tudja mások javára fordítani. Hiszen ez a hivatásunk lényege, a világban való helyünk irányadója: hol tudok a legtöbbet segíteni, szolgálni? Újra mondom, ne legyen ebben türelmetlen. Az értékes gyümölcsök lassabban érlelődnek.
Írjon bátran a záhonyi parókiára (ha római katolikus, akkor a plébániára)! Az ottani atya bizonnyal segítségére lesz ebben.
Jó napot én az elsö ?ldoz?somrol szeretnék valami papirt ki kérni.Z?honyi voltam gyerek koromba.És ennek a menete érdekelne engem köszönöm elöre is a segítséget.
Írjon bátran a záhonyi parókiára (ha római katolikus, akkor a plébániára)! Az ottani atya bizonnyal segítségére lesz ebben.
Kedves lelkiatya!
Az a problémám, hogy tavaly februárban egy lány irt nekem a Facebookon, hogy ne haragudjak hogy ismeretlenül zavar, de látta a profilomon, hogy szépségtanácsadó vagyok és rendelne tőlem egy kozmetikai katalógusból, mert máshol nem talált, de még hozzátette azt is, hogy tetszem az egyik jó barátjának, aki már két napja rólam beszélt, remélte hogy nincs barátom, randit szervezett volna nekünk ami egy "próbát mégér" és a fiú bármit megtett volna értem...A lány szégyenében letiltott. Én ha ilyet tennék én nem úsznám meg konfliktus nélkül.... Írtam annak a fiatalembernek hogy igaz e és kiderült, hogy nem és kérte hogy merüljön feledésbe a további szivatások elkerülése érdekében... Majd abból a baráti körből nyár elején egy fiú meghívott egy koncertre és egy kis beszélgetésre a városunkban egy kocsmába, mivel régen beszélgettünk. Minden gyanú nélkül elmentem, mert úgy gondoltam, hogy nem lesz semmi meglepetés. Ott volt az a lány és a többiek is és azt mondták hogy a fiúval jöjjek össze, mivel még nem volt párkapcsolatom. De probléma az, hogy nem volt szimpatikus számomra. Azt hiszik hogy én akárkivel összejövök mert mostanában huszonévesen az a megszokott, hogy mindenki mindenkivel összejön, nem kell válogatni. Majd vizsgaidőszak után is volt egy ilyen "összejövetel" amikor a fiatalembert küldték a kapunkhoz, hogy együtt menjünk a kocsmába és majd várjuk meg őket .... És még ők azt mondják hogy komolyan vesznek. Húsvét előtt moziba mentünk és nem mondták el nekem, hogy az egyik lány meg az egyik fiú járnak.... A lány barátja, aki az egyik legjobb barátom volt, letiltott facebookon, majd a lány gúnyolódott azon, hogy mit csinálok hogy olyan gigantikus (dús) a hajam. Akárkinek elmesélem az esetet mindenki azt mondja, hogy gyerekes viselkedés. Milyen barátok az "ilyen barátok"?
Válaszát köszönöm: Ági.
Gyerekes barátok. Nem is igen érdemes törődni az efféle játszmákkal, nem, hogy belemenni. Ha elhívják beszélgetni, az szép dolog, miért is ne menne el? De ha kiderül, hogy ilyen hátsó szándék vezeti őket, vagy egyiküket, másikukat, azt érdemes hamar rövidre zárni. Még csak véletlenül se sodródjék olyan barátkozó kapcsolatba, amit Ön nem szeretne, olyan fiúval, aki Önnek nem rokonszenves, de a baráti társaság, mintegy elvárná, hogy jöjjenek össze. Ezek butaságok. Élje értékesen az életét! Tanuljon becsülettel, s türelmesen várja ki azt a fiút, aki majd a szívét megérinti, akit a gyermekei édesapjának is el tud képzelni!
Tisztelt Lelkiatya! Azirant erdeklodom hogy ezevben mikor lesz Mariapocsona ket szokasos majusi es oktoberi rozsafuzert imadkozok es Mariatisztelok lelkigyakorlata mivel sem a nemzeti kegyhely sem a zarandokhaz honlapjan kozzetett eves programban nem szerepel. A zarandokhaztol mar erdeklodtem telefonon de nem kaptam valaszt. Nagyon sajnalnank ha ez a mi lelkunknek nagyon hasznos es kedves lelkitoltodes tobb ev utan megszunne. tisztelettel es koszonettel varom valaszat.
A rózsafüzért imádkozók lelkigyakorlata május 18-20 között, az őszi pedig október 3-5 között lesz megtartva.
2. Mi az ami nélkül nem lehetünk sose igazán boldogok? Minek a hiányában látja a problémákat, boldogtalanságot az emberek életében?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: E.
Boldogságunk forrása az, ami az életünk forrása: Isten. Isten nélkül nem lehet boldog az ember. Persze, van boldog ember, aki nincs megkeresztelve, vagy éppen nem is imádkozik, mégis megéli Isten jelenlétét az életében, mégpedig a szeretet által. Isten ugyanis maga a szeretet. Ahol szeretet van, ott jelen van az Isten, még ha erről az ember nem is tud. Ezért kell minél nagyobb szeretetben élni, mert annál közelebb vagyunk életünk forrásához, az Istenhez.
Ezért van szükségünk szeretetre. Boldogtalanságunk oka pedig leggyakrabban az, hogy ezt a szeretetet kapni akarjuk, nem pedig adni. Márpedig természetéből fakadóan akkor növekszik a szeretet, ha adjuk. Ezért nem tud boldog lenni az önző ember.
Kedves lelkiatya!
16 éves vagyok, és azt szeretném megtudni, hogy az egyház mit gondol a cigizésről és az alkohol fogyasztásról. Előre is köszönöm válaszátn
Ugyanazt, amit az orvosok. Káros, kerülendő, értelmetlen és költséges rossz szokás. Aki nem kezdett bele ezek használatába, jobb, ha távol tartja magát tőle, mielőtt elhatalmasodnék rajta annyira, hogy már nem fog tudni rajta uralkodni, hanem ez a szenvedély kezd el uralkodni az emberen. A cigarettázás minden körülmények között értelmetlen és egészségtelen. Az alkohol fogyasztása bizonyos helyzetben és mértékben azonban nem csak megengedett, hanem nemes dolog is. Ugyanakkor nagyra becsülöm azokat a szülőket, akik úgy tudják nevelni gyermekeiket, hogy 18 éves korukig egyáltalán ne igyanak alkoholt, nagykorúvá válásuk alkalmával pedig ünnepélyesen koccintanak velük. Mennyire ritka ez ma már!
Kedves Lelkiatya!
Nagyon bánt, hogy két "barátnőm" nem köszöntött születésnapomon.Nem az ajándékról van szó,hanem a tiszteletről.Úgy gondolom egy alapvető tisztelet jár.Tudom,nem kell elvárással lenni mások felé,hanem önzetlennek kell lenni,általában ezt szokták tanácsolni...de ebben az esetben ezzel és más esetekben sem, nem egyezem.Mert ők más barátaikat szoktak köszönteni a születésnapjukon,nem hagyják ki őket az összejövetelkeről,akkor ha barátnak tekintenek velem is viselkedhetnének úgy.Mindig a nagy barátságot hangoztatják, hogy milyen jó, hogy ismerjük egymást, meg barátok vagyunk.Képmutatásnak érzem ezt az egész találkozást.Nekik egyszerüen az esik jól a véleményem szerint ha valaki figyel rájuk, meghallgatja őket.Meg nem sértettem őket,okot sem szolgáltattam a viselkedésükre.Úgy érzem minél inkább próbálok rendes lenni hozzájuk,nekik annál több furcsa húzásuk van.Ha meghuzom a vonalat, ők is másként viselkednek.Csak hát a farkas is időnként cseréli a bundáját,de a természete ugyanaz marad.Az előbb emlitettekre volt példa néhány éve szintén születésnapra,akkor utána még cinikus célozgatásokat tettek,közvetlenül a születésnapom után,hogy ők egymásnak mit vesznek majd születésnapra.Meg ilyen szép ajándékokat szeretnek vásárolni.A rákövetkező évben én sem köszöntöttem őket.Akkor egyikük ezt mintha sérelmezte is volna, mert hónapokig felhozta a beszégetésben a születésnapját.Forditva már nem jól esett neki.Utána elkezdtek ők is köszönteni,meg én is őket. És azóta, hogy megint elkezdtem őket köszönteni,ebben az évben megint semmibe vették a születésnapomat.Meg vannak más megjegyzéseik is,különösen azóta,hogy nem dolgozom.Meg voltak régebben is csak figyelmen kivül hagytam őket.Lehet nem vagyok jártas az emberi kapcsolatokban,és az amit barátságnak gondolok valójában csak egy ismeretség, bármennyire is hangoztatják a nagy barátságot.Nem is értem ezt mi célból teszik.Még akkor is ha sok mindenről beszélünk.Mellőzve,kizárva érzem magam és ez rossz érzés.Sziven ütött, hogy nem köszöntöttek.Most lesz egyikük kislányának a keresztelője,gondolom onnan is megint hiányozni fogok.És mivel sok mindenben ismétlődő dolgokról van szó,úgy érzem bekell fejezeni ezeket a találkozásokat velük.Ezt igy nem tudom elfogadni.Azt olvastam egyszer egy lekikönyvben azokat az ismerősöket akik felboritják a lelkünk nyugalmát jobb elkerülni.
Válaszát előre is köszönöm, és a türelmet,hogy meghallgatott.
Mea
Kedves Mea!
Én is azzal kezdem a választ, amit Ön is írt, nagy újdonságot nem tudok mondani. Legjobb, ha az emberben nincsenek elvárások mások felé, különben óhatatlanul csalódások érik. Mindenki olyan, amilyen. Ha elvárnám tőle, hogy más legyen, attól ő még nem fog változni, csak bennem nő a hiányérzet, hogy ejnye, miért nem olyan, mint amilyennek én gondolom, én várom. Ettől érdemes magunkat megkímélni.
Hogy szakít-e ezekkel a barátnőkkel vagy sem, ezt Önnek kell eldöntenie. Nem biztos, hogy ennyire végletes megoldással kell orvosolni ezt a helyzetet. A kapcsolatban bizonyos lazítás jót tehet. Különösen az elvárások szintjén. Örüljön annak, amit kap tőlük, az is valami, de ne tekintse őket olyan szoros barátnak, akitől elvárná például a születésnapi köszöntést. Hogy ez még barátság-e vagy sem, megközelítés kérdése. Nyilván nem tekinthető szoros baráti köteléknek, de amint leírja, eddig sem volt az. Néha együtt beszélgetnek, vannak közös témáik, már ez is jó, ennek is lehet örülni. Ön pedig nyugodtan legyen önzetlen: lepje meg őket olykor ajándékokkal születésnapra vagy más eseményre. De ez nem jogosítja föl Önt arra, hogy viszont is elvárja ugyanezt. Hisz akkor az nem is ajándékozás, hanem csere. Legyen nagyvonalú és önzetlen! Az ilyen emberek a legboldogabbak, megkímélik magukat a csalódásoktól.
Kedves Lelki atya!
Néhány kérdést szeretnék feltenni..:
1. Hogyan lehetünk képesek megtartani egy hivatást, küldetést a legnehezebb körülmények között is egy életen át, hogy ne fenyegesse szolgálatunkat a kiégés veszélye?
A hivatás frissessége a forrásközeliségen múlik. Ha az ember eltávolodik a forrástól, egy ideig még látszólag jól végzi a feladatát, de lassan elfogy belőle az energia. A kiégést az okozza, ha ennek ellenére a látszatot még igyekszik fönntartani, és erőnek erejével végzi azt, amire már igazán nincs belső energiája, csak ezt vagy nem veszi észre, vagy nem vallja be magának. Meg kell maradni a forrásból való állandó merítés gyakorlatának, illetve az ahhoz való újra és újra visszatérés segíthet.
Tisztelt Lelkiatya!
Szeretem elolvasni illetve hallgatni a napi evangéliumot de a görög katolikusat nem tudom,hiába keresem nem sikerül.A gépen vindows 10 op.rendszer van.Kérem ha van rá lehetősége segítsen,hogy hallgathassam a görög katolikus evangéliumot.
Válaszát előre is köszönöm.
Sajnos, ezzel a szolgálatatással nem rendelkezünk. Úgy tudom, vannak szövegolvasó programok, amelyek a gépen lévő szöveget hallhatóvá teszik. Egyelőre ez az egyetlen módja annak, hogy a görögkatolikus szentírási szövegek a kütyükön keresztül hallhatóvá váljanak. Egyelőre ezeket csak templomainkban lehet hallhatóan elérni.
mikor van a gorogkatolikus husvet2016?
Most. 2016. március 27-én.
