Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelki Atya! Lehet, hogy nem idevaló kérdés, de nem tudom máshol feltenni. Édesanyám betegsége miatt évek óta nem tud enni pászkát Húsvétkor, mert glutén- és laktóz érzékenység alakult ki nála. Szeretném neki megkönnyíteni az ünnepet azzal, hogy valahonnan rendelek "mentes" pászkát, de eddig nem találtam olyan helyet, ahol készítenének ilyet. Az utolsó lehetőségem az, hogy én magam csinálom meg, de kicsit tartok tőle, hogy nem lesz megfelelő minőségű.
Kérem, ha Ön, vagy bárki, aki olvassa ezt, tud olyan helyet, ahonnan lehet ilyet rendelni, vagy esetleg van kipróbált receptje, azt szívesen és hálás köszönettel fogadom!
Ezt most közzéteszem, s hátha lesz, aki tud majd segíteni. De én is utánanézek. Segítse az Úr ebben a jó szándékú törekvésében!
Kedves Lelkiatya!
Kérem, ne vegye kötekedésnek a kérdést, nem annak szánom. Több helyütt leírta, hogy a halálos bűn kritériuma az, ha az adott cselekedettel Istennel szembe akarunk fordulni, az ilyen pedig ritka. De ez biztosan így van? Nem az Ön tudásában kételkedem, inkább csak az van bennem, hogy nekem úgy tanították, hogy bizonyos bűnök után azonnal gyónni kell, pl.: házasság előtti szex tipikusan ilyen, hiszen ezzel az ember már a halálos bűn állapotába került.
Mindenesetre ez a fajta megközelítés igen felszabadító az amúgy aggályos lelkemnek, hogy nem kell minden bukás után azonnal a gyóntatószék irányába futnom, hiszen ez inkább azt az érzést erősíti bennem, hogy Isten egy kegyetlen despota, aki minden bukásunk után elpálcáz, és addig nem mehetünk elé, amíg meg nem gyóntuk az adott bűnt...
Tudna még arról írni, hogyan lehet egy egészséges szemléletet erről kialakítani? Lehet bukások után áldozni, nem szentségtörés?
Hát nem megszabadulni kell olyan torzképtől, amely szerint azt hisszük, "hogy Isten egy kegyetlen despota, aki minden bukásunk után elpálcáz"? Ilyen Isten nincsen. Lehet, hogy annak idején ezt így tanították Önnek, de ez egy nagyon leegyszerűsített (lebutított) erkölcstan. A tettek súlya, erkölcsi értéke jelentős mértékben függ a körülményektől, nem lehet azokat csupán kategóriákkal osztályozni. Én alapvetően nem is tartom szerencsésnek ezt a ketté választást, hogy a bűnöket halálos és bocsánatos csoportokba soroljuk. Egyrészt azt eredményezi, amire Ön is utalt, hogy egy-egy bukás után félni kell az azonnali büntetéstől, másik oldalról meg netán könnyelművé tesz bizonyos bűnökkel szemben, amelyről azt állapítjuk meg, hogy az "csak" bocsánatos. Minden bűn törvénysértő - tanítja Nagy Szent Bazil. Ezért minden bűnt kerülni kell. Semmiféle bűnt nem lehet megengedni, semmiféle kísértésnek nem szabad engedni. Ez legyen az alapállás. Ez az igazán "egész"-séges szemlélet. Ez a törekvési oldal. A megvalósulás, persze, már nagyon sokféle lehet. Az teszi még egészségessé a szemléletünket, ha alapvetően abból indulunk ki, hogy Isten szeret minket. Erre sohasem lehet az a mi válaszunk, hogy akkor beengedjük a bűnöket, mert "nincs belőlük olyan nagy baj". Mintha Istennek akarnánk kedvezni, hogy mit miért teszünk, és közben méricskélnénk, hogy mi fér még bele a kapcsolatunkba és mi nem. No, én ezt tartom halálnak. Lehet, valamely tettről azt hiszem, "ez csak kicsi bűnöcske, és az Istenke nem fog annyira haragudni". De ezzel a megközelítéssel semmit sem tudok meg az igaz, élő Istenről. Ő a végtelen szeretetet kínálja föl, és szeretetet kér érte - persze, teljes egészében a mi érdekünkben. Mi járunk jól akkor, ha szeretetéért szeretettel válaszolunk és minden módon kerüljük a bűnöket, amelyek viszont elválasztanak tőle. A mi érdekünkben fogalmaz meg parancsokat.
Azt javaslom, a gyónásai és áldozásai ne a tettektől, az elkövetett vagy el nem követett bűnöktől függjenek. Állítsa be a lelkiéletében a rendszeres szentségi életet: heti (vagy akár napi) szentáldozást és havi (buzgóbb lelkiélet esetén heti) gyónást. Ha ezt teszi, akkor állandó kapaszkodót és erőt is kap ahhoz, hogy a bűnöket kerülje. Ha pedig elesik, ott van a bizalom, hogy Isten látja az Ön törekvését, nem csak a gyöngeségét. Ez utóbbit megértéssel fogadja, az előbbit további megerősítéssel jutalmazza. Állandó közeledésben élhetünk Istennel, ehhöz állandó törekvésre van szükség.
Tisztelt Lelkiatya! Elmondom a sztorikat és a problémáimat: 14 éves vagyok. Egy gyerek. Nem vagyok keresztény. 2024 nyarán fontosabbra vettem Istennel a kapcsolatot. De akkor is. Csak azért használtam őt, hogy kapjak valamit, meg nem akartam érte megváltozni. Aztán találkoztam egy minisztrással.És ő elkezdte tanítani. Nagyon kedves volt, megértő, stb. És tőle kezdtem el tanulni. Védőszentet kaptam miatta. Annyira szerettem őt. Az úgy tekintettem rá, mint Istenre sajnos, legalábbis én éresztem. Anyukám eltiltott tőle. Mert nagyon rosszul voltam. De miért voltam rosszul? Az OCD betegsége miatt. Ilyenek jöttek, hogy a gonoszé vagyok. Meg hogy Isten nem annyira törődik velem. Nem szeret. És hogy nekem meg kell felelni neki. Istennek. És ez a ministráns nem tudta, hogy ezt hogy kezelje az OCD-et. Rosszabbá tette. És ezért eltiltott tőle anyukám. És nekem az. Azóta Istent nem tartom szeretőnek annyira. Utóbbi egy hétben, azóta és követtem Istent csak nem annyira jól nem szeretően. Próbálok jó dolgokat tenni. Én amúgy egy nagyon csibész gyerek vagyok, de próbálok jó is lenni. Isten miatt. Hogy lehet ezt a kettőt egyensúlyozni? És... Nagyon akarok egy barátnőt, de félek, hogy a vágy bűne vezérel engem. Ezt hogy lehet a szeretéssel átvenni? És ilyenek vannak, mint ez. Hogy csak azért kérek Istentől bocsánatot hogy kapjak jót és hogy bocsánatot kapjak, és ilyenek vannak,s kérem, hogy Isten adjon erőt, hogy legyőzzem ezeket, és hogy tegyem helyére. Adjon erőt. De nem érzem, hogy segítene annyira. És még szeretőnek se tartom annyira Istent. De nem értem, miért engedi mindezt. Miért távolodtam el tőle? Miért távolodok? Miért nem tudok visszajönni könnyen? Nem értem. Mérges is vagyok rá. Egy atyával beszélek, de sajnos nem érzem, hogy nagyon segítene. És nem tudom, mit tegyek. Az imáim olyan, mintha meg se hallaná Isten. Nem tudom, mit tegyek. Mintha nem is imádkoznék. Kérem, segítsen!Még mindig van OCD-em, és szorongásom mások emberek iránt, hogy ők mit gondolnak, mit mondanak rólam. Nagyon sokat szenvedek, pedig csak egy gyerek vagyok. Nem értem Istent. Miért? Meg amikor próbálok jót tenni, egy napig hat, aztán nem érzem jól magam a jót tevéstől, hanem eltűnik. Nem értem miért. Tegyek továbbra is jót, de ne érezzem Isten szeretét a jóval. Nem értem, hogyan kell jót tenni. Hogy kedves próbálok lenni. És csibész is. De nem érzem Isten szeretetét. Hosszú időre, amikor jót teszek. Nem érzem a jóságát a jó tevékenységnek
Nézzük a jó részét. Az már fontos fölismerés, hogy Isten belépett az életébe, illetve fölismerte, hogy ő ott van. Arról is van sejtése, hogy Isten szereti Önt, meg arról, hogy ennek, mintegy következményeképpen, Önnek is másként kellene élni, nem csibész módon, hanem minél nagyobb szeretettel mások iránt. Ezek fontos fölfedezések.
Ugyanakkor azt tapasztalja, hogy ez nem is olyan könnyű dolog, mégsem annyira magától értetődő, mint azt az elején gondolta. De azért itt még nem kell megtorpanni. Jézust követni nem könnyű, legalábbis, aki azt komolyan veszi. S én ezt is a nagyon jó elemek közé sorolom, hogy láthatóan Ön szeretné ezt nagyon komolyan venni. Ne csodálkozzék azon, hogy gyakran elbukik a jóra törekvésben. Elárulom, mindnyájan így vagyunk vele. Ezért kell majd fölvennie a keresztséget, hogy a szentségek ebben a botladozásban mindig meg tudják erősíteni. A szentgyónásban leteheti a bűneit, a szentáldozásban átélheti a Krisztussal való egyesülést. Bár erre is föl kell készülnie, hogy ez nem mindig érzékelhető, nem minden egyes szentáldozást kíséri érezhető öröm, ujjongás. Ezek mindig külön ajándékok. Nem ezek a jó érzések teszik ki a keresztény életünket, hanem a küzdelem, a mi odaadásunk. S idővel megtapasztalhatjuk, hogy Isten sohasem hagy magunkra. Megengedi a nehéz helyzeteket, de épp azért, hogy ezek által tovább erősítsen minket.
Kedves, fiatal barátom! Azt tanácsolom, hogy járja végig a katekézist. Ennek kapcsán nagyon sok kérdésére választ fog kapni, s persze, lesznek majd újabb és újabb kérdései. Így haladunk előre.
Természetesen imádkozom is Önért.
János 14, 15 ben azt olvassuk “Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat”. Mik Jézus parancsai?
Első és legfontosabb a szeretet parancsa. Jézus ezzel a mondatával voltaképpen azt mondja: szeressetek engem, s következésképp minden szükséges parancsot megtartotok. Ezek a "parancsok" az élethöz szükséges természetes elvek: egymás segítése, egymás tiszteletben tartása, becsületesség, önzetlenség, stb. De mindezek alapja, motorja és hajtó energiája az Isten szeretete. Ezért is ő az Újszövetségben már másként fogalmaz. Az Ószövetség még csak ennyit tud: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" Jézus pedig ezt mondja: "Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!" Minden parancsnak, minden emberi együttélésnek az alapja az Isten szeretete - mindkét értelemben: Isten szeret minket (ez az első) és mi szeretjük Istent. Ha ez él bennünk, könnyen megtaláljuk, hogy mit kell tennünk. Szent Ágoston így fogalmaz: "Szeress, és tégy, amit akarsz!"
Tisztelt Lelkiatya! Egy ilyet írtam "Nagyon félek a gonosztól meg démonoktól. Csak védőszentet kaptam, nem vagyok keresztény. Onnan jött a félelem hogy az Odaát sorozatot nézem ami szellemekről meg démonokról szól" nem válaszolt hogy megfog e szálni engem egy démon????
Hogy meg fogja-e szállni Önt egy démon, ezt nem tudom. De azt tanácsolom, hogy mindent tegyen meg annak érdekében, hogy ennek ne tegye ki magát. Ha az említett filmet és ehhöz hasonlókat néz, akkor a lelkét, a gondolkodását nagyon érzékenyen kiteszi annak, hogy ilyen gonosz erők elhatalmasodjanak az Ön életében. Miért kell ezt a kérdést feszegetni? Miért kell ezt a veszélyes játékot űzni? Annyit javasoltam Önnek (és ezzel mindenkinek), hogy ne nézzen ilyen filmeket. A döntés már az Öné, hogy ezt a tanácsot megfogadja-e vagy sem. Minél előbb el kellene indulnia a kereszténnyé válás útján. Lassan kifut az időből, hogy idén húsvétkor megkeresztelkedhessék.
Kedves lelkiatya mi a véleménye arról hogy Beer Miklós püspök atya Úr vacsorázni volt egy protestáns gyülekezetben? Ez nem tilos? Ide vezet az ökumenizmus erőltetése, hogy megtagadja egy püspök is a hitét? És még engem néznek ki azért mert nem tudom elfogadni a második Vatikáni zsinatot az ökumenizmus erőltetése miatt.
Válaszát előre is köszönöm Piroska
Kedves Piroska!
Egy katolikus embernek protestáns úrvacsorán részt venni nem jelent hittagadást. Egy ilyen cselekedet nem érinti az Euchariszitáról való katolikus hittétel tagadását. Helyes hitbeli megközelítéssel tudjuk, hogy protestáns istentiszteleten nem történik transzszubsztanciáció (átlényegülés). De abból a kenyérből, amelyre a protestáns testvérek úgy tekintenek, hogy az számukra a Krisztussal való lelki egyesülést hordozza, lehet venni. Tudjuk, hogy az nem Krisztus teste, de azt abból való részesülés a más felekezetűekkel való közösségnek egy szimbolikus cselekedete: én is eszem abból a kenyérből, amiből ők. Ugyanakkor azért nem tanácsos ezt tenni, mert óhatatlanul fölveti azt a kérdést, hogy akkor mit is hiszünk arról a kenyérről, amit abban a cselekményben kapunk. A katolikus válasz az, hogy egyszerű kenyér. De a protestánsok nem annak tekintik. Tehát, voltaképpen azzal tisztelhetjük meg a protestáns testvéreinket, hogy elfogadjuk, hogy ők másként gondolkodnak arról a kenyérről, s ezért inkább mi nem is részesülünk belőle. Ez a kérdés teológiai háttere. Ugyanakkor a protestáns testvérek felé egyfajta testvéri gesztus lehet, hogy nem zárkózom el attól a közösségi cselekménytől, amelyre meghívnak. Véleményem szerint tehát érthető ez a jó szándék, igazán nem kell rajta megbotránkozni. Ugyanakkor én is azon az állásponton vagyok, hogy a tisztább helyzet érdekében katolikus embernek jobb nem részesülni az úrvacsorából.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! A temetési szertartással kapcsolatban lenne két kérdésem.
1. Ha egy elhunytat templomban ravataloznak fel, melyik a helyes irány? A királyi ajtóhoz közelebb vagy távolabb legyenek az elhunyt lábai? Van ennek szimbolikája görögkatolikus egyházunkban?
2. Van külön temetési szertartás, ha állandó diakónust temetnek? Esetleg az ugyanaz, mint a papi temetés, vagy "sima" temetési szertartás, vagy van valami "köztes" szertartás részükre?
Köszönöm szépen a válaszokat!
Arccal az ikonosztázion, azaz Kelet felé. Ennek az a szimbolikája, hogy ha "fölkel", akkor mindjárt Kelet felé, az oltár felé, Krisztus felé nézzen. Ezt papoknál hangsúlyosabban szoktuk gyakorolni, de valójában minden, templomban felravatolozott halott esetében így kellene lennie. Talán az vezet félre minket, hogy a temetői ravatalozóknál általában fordítva van. Ott nincs is értelme a keleti irány keresésének, inkább a körülálló gyászolók felé fordítva helyezik el a holttestet.
Nagyon félek a gonosztól meg démonoktól. Csak védőszentet kaptam, nem vagyok keresztény. Onnan jött a félelem hogy az Odaát sorozatot nézem ami szellemekről meg démonokról szól
Ezt a sorozatot semmiképp se nézze! Teljesen összekavarja, érzelmileg kikészíti. Egészen bizonyos, hogy nem viszi Önt közelebb Istenhöz, sőt, épp ellenkezőleg.
Másik tanácsom, hogy lehetőleg minél hamarabb jusson el a keresztelésig. Akkor sokkal nagyobb belső erővel fog rendelkezni.
Kedves Lelkiatya! Tudna nekem ajánlani vagy 5 remek Hollywoodi Keresztény filmet?
Ezek kimondottan keresztény filmek, említve van bennük a Biblia, hit, imádkoznak benne a szereplők, stb.:
1. Mennyei csodák
https://port.hu/adatlap/film/tv/mennyei-csodak-miracles-from-heaven/movie-170553
https://videa.hu/videok/film-animacio/mennyei-csodak-film-animacio-fSw4muFLKJTXOq6r
2. Némaság
https://port.hu/adatlap/film/tv/nemasag-silence/movie-182035
https://videa.hu/videok/nagyvilag/nemasag-2016-nagyvilag-B8j824O$Y3RtWYtAf?fbclid=IwY2xjawPLKhNleHRuA2FlbQIxMABicmlkETBhcWJ6clpKSTJVeFFpM2lzc3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHnXrb3xL8zq7-FMjs0A8itvUb9sJb4pjxLLAj7PB57IfwMva3HxU8rT_GYAh_aem_y_wo9wRfH19JDNXGRmFbZQ
3. Áttörés
https://port.hu/adatlap/film/tv/attores-breakthrough/movie-214602
https://videa.hu/videok/film-animacio/attores-2019-bdrip-hun-7lgQLREtKrlgRHI4
4. Csendes éj (igaz, ez kanadai)
https://port.hu/adatlap/film/tv/csendes-ej-silent-night/movie-57280
https://www.youtube.com/watch?v=cD7ZdYFJp_U
5. Szelíd szerelem
https://port.hu/adatlap/film/tv/szelid-szerelem-love-comes-softly/movie-58690
https://videa.hu/videok/film-animacio/szelid-szerelem-2003-720p.mkv-western-JcLt7mbJrSXYyZaB
6. Szudán elveszett fiai
https://port.hu/adatlap/film/tv/szudan-elveszett-fiai-the-good-lie/movie-156809
Ezeket tudom jó szívvel ajánlani.
Tisztelt Lelkiatya!
Mit kell tennünk ahhoz, hogy megbocsátásunknak olyan ellenállhatatlan ereje legyen, hogy ellenségünkben felébressze a vágyat, hogy testvérünkké válhasson Krisztusban?
Legalább egy éven át kemény böjtöt vállalni, minden egyes szertartáson részt venni, a Szentírást naponta legalább egy fél órát olvasni, s ez alatt az egy év alatt minden nap forrón imádkozni az illetőért. Ezeket tudom tanácsolni. Nem azt mondom, hogy ez biztos recept, de azt igen, hogy az ilyen komoly áldozatok hozzásegítenek ahhoz, hogy a megbocsátásunk mások megtérését eredményezze.
Dícsértessék a Jézus Krisztus!Kedves Lelkiatya! Azt szerettem volna kérdezni,hogy mindenféle keppen egy érettségi szükséges ahhoz,hogy valaki Pap lehessen? Nyilván ugye érettségi után indul el a Szemináriumba,de ha mondjuk az illetőnek nehezen sikerülne az érettségi vagy egyáltalán nem is sikerülne mondjuk egy fránya matek miatt,akkor esetleg nem nézik azt hogy van e lelki érettsége? Tehát ha valakinek sajnos nem jön össze az érettségi de Pap szeretne lenni,és érzi magában a hívást a Papságra,akkor olyan esetben mi történik? Köszönöm. További szép napot!
Igen, az érettségi elengedhetetlen a papsághoz. Hiszen ez csak az alap. Majd ezek után még sokkal többet kell tanulnia, hogy mások vezetője lehessen. Ha valakiben él a buzgóság, hogy Isten szolgája legyen, de nem tudja teljesíteni a papsághoz szükséges tanulmányokat, annak érdemes más életformát választani: szerzetesnek lenni, vagy más egyházközeli szolgálatot vállalni.
Hozzáteszem, hogy a tanulás kemény munka, nem szabad azt megúszni. Kemény munkával válhatunk Krisztus Urunk hűséges munkásává. Anélkül nem lehet.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném kérdezni,hogy mit gondol Azahriah-ról.(ha tetszett hallani róla)
Mit gondol erről az egész jelenségről,hiszen igen híres magyar énekes lett és többször is említette már egyébként hogy ez a tehetség amit kapott Isteni áldás.
Igen tehetséges embernek tartom. Hogy miben is áll az ő tehetsége, ez, szerintem, egyelőre neki magának sem világos. Minden bizonnyal sokat fog még alakulni. Én abban bízom, hogy ezek a jó adottságai, amelyeket Istentől kapott, egy napon majd elvezetik őt a nagyon mély megtérésre, s akkortól kezdve a talentumait Isten dicsőségére fogja használni. Most egyelőre még ez nem így van.
Tisztelt Lelkiatya!
Látom az internetes felületeken, hogy sokan ma tartották a vízszentelést. Ennek van oka? Ez megengedett?
Miert nem inkább a vizkereszti időben csinálják? De ha ez lehetséges, akkor elfogadom. Csak számomra nagyon furcsa.
Ennek helyes ideje január 5-e este, Szent Bazil Liturgia után vagy másnap, 6-án, Aranyszájó Szent János Liturgiája után. Korábban nem szerencsés megtartani, miként a házszentelést sem illő vízkereszt ünnepe előtt elkezdeni. De tudom, hogy praktikus okok miatt egyesek ezt mégis megteszik. Megértem.
Kedves Lelkiatya! Az évek során nagyon sok Szenteltvíz gyült fel nállam kb 5 liter és nem igazán tudom hogy mit kezdjek ennyivel.Kertes házba lakunk gondoltam arra is hogy a kertbe szét öntözöm és a telek is meg lenne szentelődve amin a ház áll!! Mi a véleménye erről Lelki Atyának??? Mit tanácsol???
Igen, méltó helyre, virágokra, fa tövébe kiöntheti. Ez azonban azért nem a kert megszentelését jelenti, hanem a szenteltvíz, lehetőség szerinti méltó eltüntetését. Nem ugyanaz a kettő. Hiszen nem az a szándéka, hogy a sok vízzel megszentelje a kertet, hanem, hogy megszabaduljon a nagy mennyiségű szentelt víztől. Egyébként máskor nem érdemes ennyire fölhalmozni. Ha már úgy ítéli meg, hogy nem lesz rá szükség, jön a következő évi adag, akkor meg lehet inni, vagy a fentebb leírt módon visszaadni a természetnek. (Görögkatolikusoknál egyébként gyakorlat, hogy akár több évre is egy-egy üvegben elteszünk szentelt vizet. Roppan érdekes jelenség, hogy a szentelt víz sok év múlva sem romlik meg, ha iszunk belőle, akkor frissnek érezzük.)
Kedves Lelkiatya!
Egy keresztény társkereső alkalmon hallottam az egyik úriembertől, hogy Ő tart egy olyan társtól, aki a vallását fanatikuson éli meg. Ennek kapcsán kérdezném, hogy egyáltalán lehet túlzásba vinni a kereszténységben a vallás gyakorlatot? Lehet ez káros függőség? Nekem elég furcsának tűnik, mert épp a felszínesség taszít, de Ön hogy látja? Mondanék egy saját példát is, amikor én is elgondolkoztam, hogy mi történik. Vendégségben voltam szerzeteseknél és akaratlan beléptem a kalizúra területére. Amikor ezt egy felszentelt személy meglátta, kikelve magából rám kiabált, te nem vagy szerzetes, ha így belépsz a pokolra juthatsz és elkárhozol. Akkor nagyon megijedtem magam is, nem is csak e szavaktól, hanem hogy mi vitte rá, hogy ilyet tegyen és óvjon Isten engem ettől.
Ez összetett kérdés. Szerintem túlzásba esett az a fölszentelt személy, aki Önre ripakodott, mivel belépett a klauzúrába. Hogy is mondhat valaki ilyet, hogy a pokolba kerül valaki egy ilyen ballépés miatt? De az sem kizárt, hogy az illető - még ha esetleg szerzetes is volt - nagyon indulatos állapotban volt, netán épp amiatt, mert Ön előtt mások a szerzetesi életet súlyosan provokálva zavarták meg, s ezért lehetett ennyire túlzóan érzékeny egy ilyen esetre. Mindenesetre nem volt a helyes a részéről ez a fölemelt hang. Az lett volna a helyesebb, ha szelíden figyelmezteti Önt arra, hogy ne menjen tovább. De ezt nem tartom túlbuzgóságnak, inkább emberi gyöngeségnek.
Ami a párkapcsolati lehetőségeket illeti, ott számolni kell azzal, hogy egészen különbözőek vagyunk. Én a magam részéről Önnel értek egyet, hogy érdemes igényesnek lenni, különösen is a hitéletben. Ha valaki ezt vakbuzgóságnak vagy fanatikusságnak ítéli meg, valószínű, azzal nem illenek össze.
Ugyanakkor különbséget kell tenni az igényesség és a bigottság között. A kettő egyáltalán nem ugyanaz. Ha valaki bigottan vallásos, az nem igazi hitélet, hanem egyfajta szerep, amely a hiteles keresztény élettől igen távol van. A hitet, a vallásos életet nem lehet túlzásba vinni, csak félreértelmezni, rosszul gyakorolni. Miről ismerszik meg a hitelesen buzgó keresztény élet? A tetteiről. Nem arról, hogy mennyit imádkozik, mennyit van a templomban, hanem, hogy a tetteiben igazodik-e Krisztushoz. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a sok imádság, a gyakori templomba járás hozzásegít minket ehhöz a hiteles krisztusi élethez. Nem fölcserélhető vele, de eszköze lehet annak.
