Inkább úgy fogalmaznék, hogy az ördög mindig belekapaszkodik a rosszra hajló természetünkbe, megtalálja a gyenge pontot. Vannak a természetünkből fakadó rossz gondolatok, amelyek önmagában ártalmatlanok volnának, ha nem hagynánk nekik teret, ha nem hinnénk nekik, ha figyelmen kívül hagynánk őket. De ha egy kicsit is engedünk nekik, akkor azzal teret nyitunk, hogy a kísértő azt meglovagolja, belehajszoljon bennünket előbb a gondolati bűnbe majd a bűnös cselekedetbe.

A szentáldozásban Krisztus Testét és Vérét vesszük magunkhoz. Az utolsó vacsorán Jézus a kenyeret és a bort e szavakkal adta tanítványainak: ez az én testem, ez az én vérem, majd hozzátette, ti is ezt tegyétek az én emlékezetemre. Korábban pedig hosszas tanítást adott arról, hogy: aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, annak örök élete van (Jn 6,53) Aztán: Az én testem valóságos étel, az én vérem valóságos ital (Jn 6, 55). Majd így folytatja: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad én meg benne (Jn 6,56). Mindez az Eucharisztiában teljesedik be, akikor az átváltozott kenyeret és bort Krisztus teste- és véreként vehetjük magunkhoz.
Minthogy ezt a leghatalmasabb ajándékot, Krisztusnak a testét és vérét kapjuk, és ajkunkon keresztül a testünkbe jut, átjárja az életünket, ezért nagyfokú tiszteletből nem előtte veszünk a szánkba eledelt. Ezzel az un. eucharisztikus böjttel készülünk föl arra lelkileg, hogy befogadhassuk Istennek ezt a csodálatos ajándékát. A Római Katolikus Egyház ezt az eucharisztikus böjtöt egy órában határozta meg. A keleti egyházban ma is él a régebben nálunk is szokásban lévő szabály, hogy éjféltől nem fogyasztunk eledelt egészen a szentáldozásig. Ma kinek-kinek saját buzgósága döntse el, hogy milyen hosszan tartja ezt az eucharisztikus böjtöt, de az egy óra mindenképpen kötelező.

Hitoktatóvá válni nem kis dolog. Sok évi fölkészültség, kemény munka szükséges hozzá. S van, amikor egyéb áldozatokat is kíván. Ez lehetséges levelezős formában is. Ezt tudom javasolni, ez általában teljesíthető. Tudomásom szerint a mi Szent Atanáz főiskolánkon az egyik legkedvezőbb a tandíj. Ennyi áldozatot mindenképpen érdemes meghozni ezért a nemes cél érdekében.

Húsz évesen teljesen természetes, hogy eszébe jutnak ezek a dolgok, sőt, erős késztetést érez, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzék. Ez azt jelenti, hogy Ön egészséges fiatal, adjon hálát érte! Ez még nem az ördög műve, hanem természetes jelenség. Nem mindegy, azonban, hogy hogyan bánik ezzel. Mostani állapotában ezt az érzést, belső késztetést le kell győznie, uralkodni kell rajta. Mégpedig azért, mert természete szerint, ha nem uralkodunk rajta, akkor ez kezd el uralkodni rajtunk. Ha csak egy kicsit is beengedi az életébe, akárcsak a gondolataiba, elkezd ezekről fantáziálni, olyan, mint a rákos daganat, elkezd terjedni, egyre erőszakosabban jelentkezni, követelőzni. Ezért nem szabad teret hagyni neki, még akkor is, ha ez önmagában természetes. Ennek akkor lesz szép, Isten akarta továbbfejlődése, ha már lesz udvarlója, vőlegénye, férje, aki felé ezt az érzést testi szerelemmé tudja alakítani. Addig csak önző, saját örömét kereső érzés marad, mely az igazi finom és szép érzéseket erőszakos volta miatt egyre inkább elfojtja, sőt, kiöli. Az ördög akkor kap szerepet ebben, ha beengedi, ha elkezd teret hagyni, a kísértő pedig elhiteti, hogy ez nem is olyan rossz, hogy akkor lesz szabad, ha engedi ezeket az érzéseket. Holott ez hazugság, mert valójában akkor válik rabjává.
Kérdi, mit tegyen. Ha jelentkeznek ezek az érzéki késztetések, nagy erővel terelje el a figyelmét róluk. Kezdjen el mással foglalkozni, ami leköti szellemi és fizikai erejét. Aki ezzel ilyen módon bánik, az ebből a belső késztetésből hihetetlen energiák felszabadítására képes. Ez adja meg a szüzességben élő szerzetesek, papok emberfeletti erejét.

Vélhetően azért, mert az Istennel való kapcsolata még meglehetősen gyermeki, annak fejlődnie kell. Túlzottan érzelmi alapokon áll, amelyet könnyen meg tud ingatni egy másféle érzelmi hatás. Nem helyes, hogy ez így van, de semmi baj nincsen, tovább kell fejlődnie. Vélhetően Ön még fiatal, és nincs kellő tapasztalata a hitért való küzdelmekben. Azt javaslom, olvassa sokat a Szentírást és egyéb, hittartalmú könyveket, járjon rendszeresen templomi szertartásokra, figyeljen oda a prédikációkra, s ha van lehetősége, kapcsolódjék bele valamilyen hittancsoportba. Ezek segíteni fogják Önt a hitben való további fejlődésben.
Az említett jelenségnek lehet egy másik oka is. Ha párkapcsolatában megjelenik a bűnös elem - amit egyébként szépen el lehet kerülni - nos, ez is óhatatlanul visszaveti az Istennel való kapcsolatát. Remélem, azonban, hogy az Ön esetében inkább az első magyarázat az érvényes.

Igen, a Barbara a Borbála női névnek egy változata. Szent Borbáláról pedig ezen a címen olvashat többet:
http://www.katolikus.hu/szentek/1204-235.html

Sok olyan kérdést meg lehet fogalmazni, amelyek azért megválaszolhatatlanok, mert rosszul vannak föltéve, önmagukban hordozzák a válasz lehetetlenségét. Ilyen például az is, amely nekem gyermekkoromtól fogva mindig nagyon tetszett: Ha Isten mindenható, akkor tud-e olyan követ teremteni, amelyet nem tud fölemelni? Logikai bukfenc, amelyre nincs válasz. Ilyen a Teremtő teremtésére vonatkozó kérdés is. A Teremtő az, akit nem teremtett senki. Van egy Egyetlen, akitől minden függ, s aki nem függ senkitől, aki mindent mozgat, s akit senki sem mozgat, akitől minden az értelmét nyeri, de akinek nincs oka. Van egy ilyen Egyetlen, az Abszolútum, ő az Isten. Ezek, csupán bölcseleti állítások, de a kereszténység alapvető tanítása, hogy ez az Abszolútum szeret minket, mi pedig szerethetjük Őt.

Elengedhetetlen feltétel, hogy a felek szabad állapotúak legyenek, azaz ne kösse őket előző, egyházjogilag érvényes kötelék és legalább az egyikük katolikus keresztény. A házasságot mindketten végérvényesnek tekintsék, és elszántak is legyenek abban, hogy kitartanak egymás mellett a sírig. Továbbá, hogy nyitottak legyenek a gyermekáldásra, hogy ismerjék egymást, amennyire ez emberi módon ilyenkor lehetséges, és hogy elfogadják az Egyház alapvető tanítását a házasságról - különben miért is kérnék azt? Feltétel még két tanú jelenléte az esküvőn, illetve, természetesen a katolikus pap jelenléte, aki a katolikus szertartást vezeti.

Ez roppant összetett kérdés, nagyon nehéz rá válaszolni, vagy éppen azt kell mondanunk, nincs is helyes válasz, csak a kevésbé rossz választásának lehetősége. Az biztos, hogy ha lesz népszavazás, akkor mindenkinek a saját lelkiismerete szerint kell ebben szavaznia. Ez, pedig lehet akár eltérő is attól, amit a plébános atya gondol. Az is igaz, azonban, hogy nagy felelősséggel és a döntés következményeinek számbavételével kell szavazni. Természetes, hogy nem tagadhatjuk meg embertestvérünk el- is befogadását, hiszen éppen erre tanít minket az Evangélium. De ezt az igazságot van alkalmunk már most is gyakorolni. Be kell látnunk, hogy eddig nem túl jól szerepeltünk egymás el- és befogadásában, hiszen ezerszám vannak hazánkban hajléktalanok, kiket, bizony, igen nehéz befogadni. Tíz ezerszám vannak cigányok, kiket szintén nem akaródzik a nagy többségnek el- és befogadnia. Ezt a parancsot, tehát, már most gyakorolhatjuk, s ha tetteinkben igent mondtunk, akkor van hitele annak a véleményünknek, hogy másokat is be kell fogadnunk bárhonnan jönnek is, bármilyen viselkedésűek is.
Mindazonáltal én is úgy gondolom, hogy a szent misén nem Európa és hazánk politikai helyzetéről kell beszélni, hanem az Evangélium életre váltásáról.

A csalódás egyszerű emberi érzés: számítok valami sikerre, de az elmarad. Még sosem gondolkodtam azon, hogy a csalódás miért rossz érzés. Talán azért, mert azzal, hogy az ember reménykedik a sikerben, szinte már a birtokában is érzi azt, a kudarc pillanatában pedig úgy érzi, mintha elvették volna tőle.
Ennek nem az az ellenszere, hogy jobb nem bízni előre a sikerben, hogy ne legyen csalódás. Épp ellenkezőleg, a csalódásra is föl kell készülni - mindig ott van a lehetőségek között -, de annál még jobban bízni kell a sikerben. Ha van bizalom, az már fél siker - mondják -, s van ebben igazság.
A keresztény hit azonban egy még hatékonyabb módszert kínál. Mi nem magunkban bízunk, nem is a sikerben, hanem Istenben, aki mindent a kezében tart. Úgy indulok neki egy megmérettetésnek, hogy Őbenne bízom, Tőle kérem az eredményt. Ő irgalmas szeretetével akkor is sikerhez juttathat, ha esetleg nem is érdemlem meg. Ám, ha nincs meg a remélt - már titkon birtokolt - eredmény, akkor sem búslakodom, mert tudom, hogy Ő a bölcsességével a legjobbat adja nekem, s esetleg most éppen erre a kudarcra volt szükségem. Így hálás lehetek, nyugodt és békés ebben az esetben is.
Ha azt mondják Önre, hogy nincs önbizalma, egyet se búsuljon emiatt. Ezt a hiányosságát használja föl arra, hogy az Istenbe vetett bizalmát erősíti. Abban nem fog csalódni sohasem.

Köszönjük jelzését. Bizony, nem könnyű olyan gondolatokat találni, amely találóak, amelyek mindenkit szíven találnak. Ilyet mi nem is tudnánk, erre egyedül a Szentlélek képes. Az idén jobbára az egyházatyáktól, a szentektől idézünk, akik igen magasra tették nekünk a mércét. Bízom abban, hogy ezek nem elkedvetlenítenek, hanem serkentenek. Reméljük, a hátralévők már mind ilyenek lesznek. Sok kegyelmet ezek befogadásához!

Egyszerűen meg kell keresni a leveleki parókus atyát. Minél hamarabb érdemes egyeztetni, az esküvő előtt legalább 6 hónappal, de ha lehet, még korábban. Ugyanis nem biztos, hogy éppen azon a napon szabad a templom, s ebből komoly nehézségek adódhatnak. De még fontosabb, hogy az esküvőre is alaposan föl kell készülni, jegyes-oktatáson részt venni, amely legalább 6 alkalmat jelent, de adott esetben ez is lehet több is (igény vagy szükség alapján). Tehát, keresse föl a leveleki atyát minél hamarabb! Sok boldogságot kívánok!

Kedves Dóka!
Ehhez végképp nem értek. Kérdését továbbítottam a Szerkesztő válaszol rovatunkba. Ott már meg is jelent a válasz.

Kedves Erzsébet!
Természetesen, meg lehet kapni a keresztlevelet azon a helyen lévő parókiáról, ahol az édesanyja született. A
http://www.gorogkatolikus.hu/index.html?menu=3&muv=parochia&muv2=keres
címre kattintva megtalálhatja édesanyja szülőhelyének parókiáját és annak címét.

Természetesen ez nem lehetetlen, de azért nem is kell egyelőre nagyon elköteleződnie. A világhálón keresztül ugyanis nem lehet jól megismerni a másikat. Még ha teljes mértékben igazat ír is magáról valaki - ami azért egészen ritka, mert az ember még önkéntelenül is jobb képet fest magáról, mint a valóság -, akkor is rejtve maradnak olyan tényezők, amelyek csak személyes találkozásban jöhetne felszínre. Levelezzenek nyugodtan, de ha komoly kapcsolatot szeretne vele, akkor addig maradjon teljesen független a szíve, amíg legalább egyszer nem találkoztak, nem beszélgettek személyesen is hosszan.