Kedves Lelkiatya!
AZ gond,ha Jézusra nagyon sokszor gondolok.? Valamikor folyton ő jár a fejembe.
Már hogy is volna gond? Az egyik legnagyszerűbb állapot, ha sokat gondolunk Jézusra, ha mindenről Ő jut az eszünkbe, akár jó, akár rossz dolog ér.
Akkor lehet ez rossz, ha közben nem gondolunk az embertársainkra, ha közben megfeledkezünk róluk. De ha ez történnék, akkor az nem is hiteles Jézusra gondolás, mert Jézus közelségében éppen az történik velünk, hogy még érzékenyebbé válunk a szeretetre, mások szükségeire. Jézus közelségében mi magunk is egyre hasonlóbbá válunk hozzá. Ez okozza a szeretetben való előhaladásunkat, ha Jézusra sokszor gondolunk.
Lelkiatya!
Mit jelent az Istenfélelem? Hogy féljünk Istentől,ha szeretjük őt??
Az istenfélelem a legnagyobb fokú tiszteletet, hódolatot jelenti. Nem az Istentől félünk, hanem az Istent féljük. Ahhoz hasonlíthatom, mint amikor az embert túrázás közben lenyűgözi a hegyek látványa. Megrendülten áll, csodálkozik, nem jut szóhoz. Nyilván nem fél a hegyektől, mégis egyfajta tisztelet ébred benne a nagyság láttán. Ehhez hasonló az, amit az Istent szerető ember érez. Annyira szereti Istent, hogy eszébe nem jutna megbántani, megsérteni őt. Újra mondom, nem azért, mert fél Tőle vagy a haragjától, hanem éppen azért, meg nagyon szereti. Nyilván, ettől az érzéstől teljesen különbözik az, amikor fél valamitől vagy valakitől az ember.
Tisztelt Lelkiatya!
Létezhet az, hogy egy keresztség érvénytelen legyen? Lassan 30 éves családapaként tudtam meg, hogy az én keresztszülőm nem is részesült a szentségben, egy hitoktató végzettségű barátom szerint ez így érvnytelen, olyan, mintha meg sem történt volna. Válaszát előre is köszönöm! S.
Ha nagyon jogi megfogalmazással élek, akkor azt mondom, nem megengedett de érvényes módon volt Ön megkeresztelve. Feltétlen szükséges a keresztszülő, de annak feladata az, hogy bevezesse a megkereszteltet a keresztény életbe és kísérje is a lelki fejlődését. Harminc év elmúltával ennek már kevés a jelentősége. Az érvényességet, hangsúlyozom, semmiképp sem érinti. Akkor beszélhetünk érvénytelen keresztelésről, ha nem a Szentháromság nevében történik a keresztelés, vagy éppen nem vízzel, ami szintén érvényességi feltétel. Ön érvényesen keresztény, s törekedjék csak továbbra is arra, hogy hiteles is legyen az Ön kereszténysége.
Tisztelt Lelkiatya!
Az egyik jó ismerősöm a vasárnapi Szentmise végén ...
Kérem a levelet ne tegye közzé,csak a választ.Válaszát előre is köszönöm!
A leírása alapján inkább arra gondolok, hogy az illetőnek pszichés zavarai vannak. Valószínű, ilyen zavarokkal nem volna szabad vezetői feladatokat ellátnia. Ha belátja ezt a betegségét, járt már szakembernél, akkor ez könnyebben elérhető. Bonyolultabb a helyzet, ha nem ismeri be a betegségét, akkor a kezelése is jóval nehezebb. Sokszor előfordul, hogy pszichés zavarokat megszállottságnak vélik - akár az illető személyek, akár a környezetük. Ezért van szükség szakemberre. A megszállottságnak tűnő esetek 90-95 százalékában inkább erről a pszichés zavarról van szó. Hogy nem szeretne vele találkozni, közelében lenni, ezt teljesen megértem. De azért félnie sem kell tőle. Imádkozzék érte, és lehetőleg ne kerülje a társaságát, hanem más egyebekről beszélgessenek. Az emberi szeretet jelei mindig gyógyítólag hatnak.
Tisztelt Lelkiatya!
Két kérdést tennék fel Önnek.
1.Ha szabad Öntöl ilyet kérdeznem:Milyen egy pap magánélete(Hogyan zajlik egy átlagos napja stb...)?
2.A vásárnapi istentisztelet(és más ceremónikus szertartások) levezetésén kívül,milyen feladatokat/foglalatosságot lát el egy pap?
Válaszát előre köszönöm! N.B.
Bocsásson meg, sajnos nem tudok Önnek kimerítő választ adni. Nem azért, mintha nem volna szabad ilyet kérdezni, hanem, mert a válasz messze túlfeszítené ezt a keretet, ahol csupán néhány soros válaszadásra van lehetőség.
A pap sokkal többet tesz, mint a templomi szertartások végzése. Ebben a hármasságban foglalható össze: vezetés, tanítás, megszentelés. Mindhárom egyformán fontos és egymást kiegészíti, erősíti.
A papnak kell vezetnie a rábízott közösséget. Ez néha anyagiakra is kiterjed, de nem tartozik a legfontosabbak közé. Egy közösséget egyben tartani, fejlődését irányítani, az egyéni sebeket gyógyítani, bizony, nem könnyű dolog.
A tanítás is sokféle lehet. Egyrészt a hittanórákon, mely szintén korosztálytól és körülményektől függően nagyon sokféle lehet, másrészt az igehirdetésben, amely szintén nem csupán a templomi szertartásokra vonatkozik. Gondoljunk a temetésre, vagy más, egyéb alkalmakra, amikor a papnak meg kell szólalnia, és szavai mindig tanítást kell, hogy hordozzanak.
A megszentelés pedig elsősorban a templomi szertartásokra vonatkozik, de sok más lehetőség is van, amelyen keresztül a pap megszenteli az emberek életét. Most éppen Vízkereszt táján sok családot vagy magányos embert fölkeres, hogy megszentelje a házukat, lakásukat.
Hosszan lehetne még sorolni a pap roppant összetett feladatát. S nem beszéltem még az imádságról, amely, mégis, talán a legfontosabb feladata. A pap az imádság embere, Istennel való személyes kapcsolattartása által tud segíteni az embereknek a vezetésben, a tanításban és a megszentelő munkában egyaránt. Az imádság teszi hatékonnyá és hitelessé a pap életét és munkáját.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik kérdező írta, hogy kétségei vannak, hogy a püspökeinket a Szentlélek irányítja-e, ezért az imádságon kívül szeretne tenni még valamit.
Nos, ha szabad javasolni a kérdezőnek, akkor én a helyében a kétségeit mindenképpen megosztanám egy lelkiatyával, vagy egyenesen az érintett püspököktől kérdezném meg személyesen, hogy tetteik, döntéseik mögött mi áll valóban. Sokszor érzem magam is azt, hogy mi egyszerű hívek nem értünk dolgokat az egyházukkal kapcsolatban, nem tudjuk, hogy mi miért történik, minden mi a jelentősége, mi miatt következnek be a változások. Magam is kérdeznék a püspök atyáktól, nekem is vannak olyan gondolataim, melyek nagyon kemények lehetnek feléjük. Sokszor én is gondban vagyok, mert úgy érzem, hogy a püspök atyák cselekedetei azt a vallást támadják, amiben felnőttem, nevelkedtem. Aztán a rossz gondolatok után tudom, hogy cselekedeteik mögött bölcs megfontolás lehet, ők biztos nem ártanának szándékosan, igyekeznek az egyházunknak jót tenni, csak éppen mi nem értjük.
János
Kedves János!
Bár nem kérdést tett föl, mégis hadd feleljek a soraira. Egyetértek Önnel, hogy érdemes bízni az egyházi vezetőkben és a jó szándékot föltételezni. Ezzel biztosíthatjuk, hogy együtt építjük Krisztus egyházát. Tévedések, természetesen, mindig adódnak, hiszen gyarló emberek vagyunk, s ez érvényes az egyházi elöljárókra is. De a bizalom és a jó szándék nyitottá tesz bennünket arra, hogy Isten akaratát fedezzük föl a számunkra érthetetlen dolgokban is. Magától értetődő, hogy az egyházi vezetők éppen úgy az Egyház és a hívek előhaladását akarják, mint bárki más - valószínű még jobban. S igaz az a mondás is, hogy a vezetők magasabbról látják a dolgokat. Érdemes, tehát bízni bennük, de még inkább a Jóistenben, aki kiválasztotta és erre a vezetői szolgálatra szentelte őket.
Tisztelt lelkiatya!
Szomorú karácsonyon vagyok túl. Valami összegzésfélét csináltam, és kétségbeejtő eredményre jutottam. Életem eddigi csaknem 57 évének semmi, de a világon semmi eredménye nincs. Még átlagos, emberi életnek sem mondható, kudarcos, sikertelen és értelmetlen. Eddig is éreztem ezt, de most már bizonyosságra is jutottam. Csak ezt nem értem, hogy miért. Azt hittem, én is érek annyit, mint más, de úgy látszik, nem. Bármit teszek, arról vagy az derül ki, hogy bűn, vagy az, hogy felesleges. Ha jót szeretnék, mindig az van, hogy nem jó. Olyan ez, mint amikor enni akar valaki adni egy embernek, és arról kiderül, hogy éppen böjtöl. Felesleges is, káros is.
Kértem, és sokszor kérem Istent, mutassa meg az én utamat. Mutassa meg, mikor teszek jót, hogyan éljek értelmesen, hasznosan, mások számára is "jól". De nem mutat semmit. Csak a süket csönd, mintha olyan telefonba beszélnék, aminek a másik végén nincs senki.
Így aztán, azt hiszem, hiába már minden. Öreg is vagyok már, de nem ez a legnagyobb gond. Hanem az, hogy szeretni is hiába szeretek. Pedig viszontszeretnek, de nem lesz belőle semmi.
Semmiből nem lesz semmi. Mondja lelkiatya, miért van ez? Velem miért nem áll szóba Isten? Vagy én vagyok mindenre süket? Arra is gondoltam már persze, hogy ezt szánta nekem keresztnek. És akkor vinnem kell. Ez lehetséges, ugye?
Én is szomorú vagyok, hogy Önnek ilyen szomorúra sikerült az elmúlt Karácsony. Azt sejtem, más okai is lehettek, hogy most ilyen mérleget vont. Arról azonban biztosíthatom, hogy ez a mérlegkészítés most nem sikerült. Kizárt dolog, hogy ne lenne semmi érték az Ön életében. 57 év roppant hosszú idő, annyiszor 365 nap s még annyiszor 24 óra. Ez közel fél millió óra. Hogy ebben egyetlen sem lett volna, amelyben valami jót tett volna? Ugye megbocsát: ezt én nem hiszem el. Azt elhiszem, hogy ezt most így látja, s ennek bizonyosan megvan az oka. De ne higgyen ennek a téves gondolatnak. Inkább azt higgye el, hogy nincsen hiábavaló szeretet, nincsen egyetlen hiábavaló jóra törekvés. Az Isten mindent lát, mindent értékel, mindenért százszorosan jutalmat ad. Az Isten irgalmas szeretete végtelen. Most úgy érzi, süket fülekre talál - vagy az Isten részéről, vagy a saját oldaláról. Ez, nyilván, nem vidám dolog. De ne higgyen ennek a téves érzésnek! Már hogy ne hallgatna meg az Isten minden kérést, minden sóhajt? Már hogy ne tenné Ő maga értékessé az életünket, ha törekszünk, ha próbálkozunk vele? Ő, a Mindenható, ne tenné meg?
Azt javaslom, készítsen újra mérleget. De ne egymagában. Most sötéten látja az életet, a saját helyzetét, nagyon sötéten. Így aztán reménye sincs, hogy észrevegye az egyébként burjánzó szépségeket. Lépjen ki egy kicsit a megszokott életkeretből, még a vallási életének a keretéből is. Menjen el Pannonhalmára vagy valamelyik másik monostorba, vagy vegyen részt egy kicsit hosszabb, 4-5 napos lelkigyakorlaton. Önnek erre a másik, tisztább, igazabb látásra van szüksége. Ezt meg fogja kapni ezeken a helyeken, ha kéri az Istent, és Ön is meghozza ezért a kellő áldozatot.
Kedves lelkiatya!
Az Egyház elfogadja Pio atya stigmáinak valódiságát?
Igen, tudomásom szerint, az Egyház elfogadja és hitelesnek tartja Pio atya stigmatizált karizmáit.
Tisztelt lelkiatya!
A nem jól tanuló diákból ugyanúgy lehet sikeres ember mint a kitünő tanulóból.Mégis,hogy lehet,hogy valaki sokoldalúan tehetséges és mindig sikerül neki minden?
Bevallom, nem értem pontosan a kérdését. Mindenesetre annyit mondhatok, hogy az érvényesülés és a sikerek nem csupán a szellemi adottságokon múlnak. Az csak egyik összetevője. Nagyobb jelentősége van az akaraterőnek, a kitartásnak, az önbizalomnak. Hozzá kell tennem, a keresztény embernek sohasem lehet életcélja az érvényesülés, a sikerek. Ezek csak evilági célok, amelyek előbb-utóbb csalódáshoz vezetnek. Célunk az, hogy az adottságainkat minél inkább kamatoztatni tudjuk, de ne a magunk érdekében, hanem azért, hogy másoknak minél többet és minél hatékonyabban a szolgálatára tudjunk lenni. Az lesz boldog, aki ezt a célt tűzi ki maga elé.
Tisztelt Lelkiatya!
A görög katolikus egyház mit mond a természetgyógyászatról?
Ugyanazt, mint az egyetemes egyház.
Azért nehéz erről egységes véleményt megfogalmazni, mert a jelenség maga roppan összetett, a gyógyteáktól kezdve az okkult spiritizmusig sok minden belefér. Ha ez utóbbitól óva int az Egyház, nem jelenti azt, hogy ne lehetne alkalmazni a gyógyteákat vagy gyógymasszázst. Figyelmeztető tény, hogy a természettudományosan nem követhető, nem igazolható módszerek divatszerűen jelentek meg, és nagyon gyorsan terjednek, sőt nyereség-orientált nagyvállalkozások nőttek ki belőlük. A mozgalom egyik káros eredménye egyebek között az egészség újfajta bálványozása is, s a mindenáron való gyógyulás szándéka, vágya.
Mivel ennek divatja erősen elterjedt, a hitre nézve nem közömbös az általa népszerűsített világnézet, mely nagyon gyakran a keresztény hittel alapjában ellentétes tanítások keveréke.
Minderről részletesebben az alábbi szócikkben olvashat:
http://lexikon.katolikus.hu/T/term%C3%A9szetgy%C3%B3gy%C3%A1szat.html
Kedves Lelkiatya!
Barátság témában szeretném kérni a véleményét.Egy "barátnőmnek" nemrégiben lett kapcsolata.Ezt egy közösségi portálról tudtam meg.Az utóbbi félévben állandóan ignorált,szűkszavúan válaszolt,érdektelen volt mindenre amit mondtam, ha nagy ritkán találkoztunk is,mindig részemről volt a kezdeményezés.Sok gondja is volt,kissé labilis személyiség is pszichikailag.Nem hinném,.hogy csak a kapcsolat az oka a távolságnak,bár ki tudja,lehet naiv vagyok.De azelőtt is ő olyankor mindig tudta minden telefonszámom,e-mailt is irt, chatelt velem,amikor gondjai voltak,és előfordult,hogy rám nem forditott figyelmet.Az uniokanővéremtől tudtam meg,hogy pár éve volt egy féléves komoly kapcsolata,amiből majdnem lett is valami.Az unokanővérem is akkor tudta ezt meg amikor már az illetővel szakitott,pedig találkozgattak is akkor,de a kapcsolatukról nem tudott semmit.Amikor szakitottak felhivta az unokanővéremet tanácsért meg lelki vigaszért.Nekem se mondott semmit,erről is most értesültem az unokanővéremtől.Bár abban az időszakban volt kb.másfél év amikor nekem egyáltalán nem jelentkezett.Ha gondja volt az életben,szüleivel meg munkanélkül maradt akkor persze igen.Ön szerint barát-e az ilyen?Nem is azt veszem sértőnek,hogy nem számol be mindenről a magánéletében,de talán nem társasági oldalról kellene megtudnom a hireket,inkább az a bántó,hogy olyankor keres ha kell neki valami,lelki szemetesládának használ,erre egy pszichológus is megfelelne,ha viszont jól állnak a dolgai akkor kerül és tartja a távolságot.Ez önzés.Számomra egy udvarló nem ok,hogy mellőzzem a barátaimat.Vannak férjezett,kisgyermekes barátnőim is akik nyitottak a kapcsolattartásra.Az ilyen embereknek helyes-e megmondani ha lesz képük jelentkezni,hogy mit gondolunk az ilyen fajta kapcsolatokról?Úgy érzem nem tudnám ezt magamban tartani.Megbeszélni most nem lehetne vele,nem nyitott a konfliktus tisztázásra,ha szembesülnie kell önmagával.Vagy jobb hagyni az egészet és mnejen mindenki az útján?
Válaszát köszönöm!
Kettejük barátsága azért tűnik féloldalasnak, mert valószínű, nem ugyanazt gondolják a barátságról. Az Ön számára sokkal többet jelent a barát, és ennek megfelelően adja is bele magát a kapcsolatba. Ezt pedig önkéntelenül el is várja a másiktól. Holott az ő számára pedig mást jelent a barátság. Nem szabad egyszerűen csak annyival jellemezni, hogy ő önző és csak akkor veszi elő a régi barátokat, ha szüksége van rájuk. Persze, van ebben önzés, nem tagadom, de lássuk be, abban is van önzés, ha én meg azt várom el a másiktól, hogy ő is úgy viselkedjen, adja bele magát a kapcsolatba, mint amit én látok jónak. Nincs tökéletes ember és nincs tökéletes emberi kapcsolat sem. Ezzel számolnunk kell, s ennek a számolásnak az iskolája éppen ez a többszörös csalódás, illetve ezek megfelelő, helyes földolgozása.
Ebben a helyzetben azt tartom nemes és nagylelkű magatartásnak, ha nem fogalmazza meg a szemrehányásait, hanem hagyja a kapcsolatot alakulni a maga útján. Ennek lehet az is következménye, hogy az illető ebből semmit észre nem vesz, és egy idő után, mondjuk, ha baj van, újra keresi Önt. Ekkor pedig ugyanazzal a készséggel fogadhatja, megpróbálja meghallgatni, segíteni is, ha tud. Ha esetleg úgy érzi, erre nem képes, nem baj, imádkozzon érte. A barátnőjéért is, meg önmagáért is, hogy tudjon elvárás és viszonzáskérés nélkül szeretni. Mondom, ezek a szeretet iskolájának egyes lépései, amelyekben folytonosan előre kell haladnunk.
Kedves Lelkiatya!
Katolikus párkereső oldal: www.parkatt.hu
Nagyon szép tanúságtétel értékű történeket is olvashatóak az oldalon.
Szeretettel: Nusi
Köszönjük szépen, kedves Nusi.
Kedves Lelkiatya.
Ki a betegek védőszentje?
Ebben nem vagyok járatos, de ezt az érdekes szócikket találtam: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9d%C5%91szentek_list%C3%A1ja
Tisztelt Lelkiatya!
Én azt szeretném kérdezni, hogy hogyan lehet megvédeni gyermekeinket ettől a romlott, erkölcstelen világtól? Még nincs gyermekem, de unokahúgomékat és unokaöcséimet is féltem nagyon, sokszor talán túl szigorú vagyok velük, ami talán nem tetszik a szüleinek, és tudom nem az én dolgom nevelni őket, de annyira féltem őket a romlott világtól, hogy ők is olyanná válnak, mint a mai gyerekek, fiatalok legtöbbje: tiszteletlen, erkölcstelen, lusta, semmirekellő, külsőséges emberekké. Kétszer meggondolom, akarok-e erre a világra gyermeket szülni. Hogyan tudnám az igazi értékeket közvetíteni feléjük? Burokban mégsem élhetnek, de hogy lehet megvédeni őket? Nem tudom, de én Böjte Csaba gondolatait, tetteit nagyon példaértékűnek tartom és tanulságosnak ebben a világban. Csak úgy látom, nem sokan vannak ezzel így. Nem sokan tekintik példaképnek az ilyen embereket, akik helyes utat mutatnak. Miért van az, hogy ebben a világban csak a pénz, a siker, a csillogás, a külcsi számít? Hova tűnnek az igazi értékek? Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: H.
Kedves H.!
Nem hiszem, hogy félni kellene attól, ami még nincs itt, de bekövetkezhet. Kétségtelen, hogy nagyon rossz irányba halad a világ, de ha ezt tartották volna szemük előtt a szüleink, nagyszüleink, valószínű, minket se hoztak volna világra. Minden újszülött egy új remény. Bebiztosítani semmit nem lehet, de nagy reménységgel élni igen, sőt, kötelességünk. Ha félelemben nevelné a gyermekeit, nehogy baj érje őket - fizikai vagy lelki -, akkor megnyomorítaná ezeket az életeket. Majd a gyermekeit nagy bizalomra, nagy szeretetre, nagy derűre nevelje. Az ilyen emberek a legállhatatosabbak, a legtöbbet bírók. Már most, az unokahúgaival, -öcséivel gyakorolhatja ezt. Ne féltse őket, hanem adjon nekik nagy szeretetet, és hitet, amekkorát csak lehet!
Lelkiatya,mit gondol a társkereső oldalakról?
Inkább rosszakat hallottam róla, de tudok arról is, hogy szép találkozások születtek ezen az úton is. Az ember tettei belül, a szívben dőlnek el. Aki értékes gondolkodású, értékekre törekszik, azt ne viszi félre az ilyen próbálkozás. De azért résen kell lenni, mert nagyon sok csapdát is rejt ez a műfaj. Nem biztos, hogy az az ember van a vonal másik végén, mint amit mi gondolunk, mint amilyennek beállítja magát. Nem veszélytelen, tehát - ez a véleményem. De még inkább az, hogy érdemes a nehezebb, de tartalmasabb és természetesebb kapcsolatkeresést választani, elmenni társaságba, erősíteni a baráti kapcsolatokat, részt venni közösségi programokon. Magam inkább ezeket javaslom.
