Ne cipelje, ne rejtegesse ezt a bűnét! Legyen túl a szentgyónáson minél hamarabb. Elég, ha annyit mond a gyónásban: paráznaságot követtem el önmagamon. Ezt a néhány szót nem olyan nehéz kimondani. Jézus elveszi Öntől ezt a bűnt, és utána megkönnyebbült örömöt ajándékoz. Megéri megtenni ezt a kis erőfeszítést. Máskor pedig ügyeljen, hogy kerülje azokat a gondolatokat, képeket, helyzeteket, amelyek ilyesmire késztetnék.

Úgy látszik, öregszem, de megint a szülői álláspontot tartom jobbnak ebben az esetben is. Nem veszélytelen, ha egy szektához tartozó személlyel kerülünk szorosabb kapcsolatba, kivált, ha ebben esetleg későbbi házasságkötés szándéka is rejlik. Azt javaslom, kereken tegye föl neki a kérdést, hajlandó-e az Ön vallását követni, mert csak akkor lehetséges a szorosabb kapcsolat. Legyen bátran hűséges Jézushoz, Ő legyen Önnek a legfontosabb. Látszólag a szektások is Jézusról beszélnek, de ha az Ő, az általa alapított egyházat elutasítják, akkor a szép beszéd ellenére is Jézust utasítják el. Ha a fiú hajlik, akkor talán a szülők is enyhültebben fogadják a közeledést, és talán lehet valami szép is ebből a dologból. Nehéz ezt előre megjósolni.

Ez valóban nem tűnik egészséges lelkiállapotnak. Mindenképpen alapos beszélgetésre van szüksége egy lelkiatyával vagy akár más lélektani szakértővel. Ne maradjon ebben az állapotában. A keresztény hit, a szentségre törekvés nem a bűnöktől való félelem és tartózkodás, hanem derű, fölszabadult élet, hálás és gyermeki öröm. Erre kell eljutnia, s javaslom, keresse a módját, hogy erre rátaláljon. Ehhez mindenképpen külső segítségre van szüksége.

A katolikus embernek kötelessége gyermekeit is a katolikus hitre nevelni. Azt javaslom, hogy erre törekedjék. Ha a református fél hasonlóan erős igényekkel lép föl, akkor arra kell ügyelni, hogy emiatt ne legyen veszekedés közöttük. Ez mindenkinek rossz lenne, mindkét házasfélnek, de még inkább a gyermekeknek. A legfontosabb szempont, hogy hitben éljenek és nevelődjenek a gyermekek, rendszeresen, legalább vasárnaponként eljárjanak templomba, ez legyen számukra a természetes élet.

Nem feltétlen kell elutasítani a találkozást, de nem is szabad elsietni azt. Tudnia kell, hogy a világhálós ismerkedés valóban nagyon sok álságos dolgot hordozhat. Nem lehetséges teljes bizonyosságot kapni a másik személyről, erre tehát ne nagyon hagyatkozzék. Ha leveleznek hosszabban, abból valamelyest mégis mégis meg lehet ismerni ezt a fiút. Semmi nem indokolja a korai találkozást. Nyilván Önben is van kíváncsiság, sőt, több annál, izgalmasnak is tűnik a dolog. De ezzel mindenképpen bánjon óvatosan.
Nem tagadom, alapvetően én is a szülei álláspontján vagyok, olyan nagyon sok jót nem lehet remélni egy ilyen távkapcsolattól, távismerkedéstől. Tehát óvatosságra és türelemre buzdítom. Ha a fiú nagyon sürgetné a találkozást, ez inkább rossz jel, akkor inkább végképp hagyjon fel a vele való levelezéssel. Ha meg türelmes, majd meglátja idővel, mire megy ki a dolog.

Úgy sejtem, azt Ön is látja, hogy ez fölösleges, nem a bűnbánatot, nem az Istenhez közeledést segíti, hanem épp ellenkezőleg, eltávolítja Tőle. Kezelje ezt a jelenséget ennek megfelelően! Ne süppedjen bele ebbe az önsajnálatba. Látszólag ugyanis önvád, de mélyebben van itt egy saját magával törődés, önző és testies vágy, amely végső soron eltávolítja az Úrtól. Noha azt a látszatot kelti, hogy az Ő iránta való buzgóság hajtja. Lehull, tehát, a lepel, hogy ez kísértő, a gonosztól származó gondolat, amelynek ellent kell mondania. Éppen ebben is fölismerhető a kísértő, gonosztól származó eredete, hogy lebénítja az igazi lelki fejlődésben. Már nem is veszi észre az igazi bűnöket, sem a jelen kegyelmeit, örömeit. Holott ez a lelki fejlődés útja. Most nem tudok Önnek mást tanácsolni, mint azt, hogy az Isten ajándékait mélyen tudatosítsa saját magában, ugyanakkor ezt is tudatosítsa, hogy ez a gonosz játéka Önnel, amelytől szabadulnia kell. Ne a bűneire nézzen, hanem Isten ajándékaira: a napsütésre, a téli hidegre, egy baráttal való találkozásra, egy bögre finom forró teára, stb. Ezer öröm veszi Önt körül, ezekre csodálkozzék rá, s ezek nem a kétségbeesés felé fogják taszítani, hanem szárnyakat adnak Önnek, hogy repülni tudjon a reményben, úszni tudjon a boldogságban.

Első indulatomban azt mondanám, hogy egyik sem! Nem szabad ilyet csinálni! Az esküvő szertartása nem játék, színdarab, amit hol itt, hol ott játszunk el. De bocsánat, egy lelkiatya ne indulatoskodjék! Nem azt kérte, hogy minősítsem az esetet, hanem, hogy melyik az érvényes. Mindenesetre ez a kérdés sem helyénvaló, mert valójában teljesen mindegy. Ha a házasságkötés feltételei megvoltak (szabad akarat, igazi házassági szándék, stb.), akkor ők ketten össze vannak házasodva és kész. Hogy hol érte Őket az Isten áldása, ezt most már kár feszegetni, nincs jelentősége. Ha netán - ami még rosszabb volna - most azt keresik, hogy hogyan lehet mindezt meg nem történtté tenni, vagyis a házasságkötést szeretnék annulálni, akkor a katolikus egyház szabályai szerint kell a vizsgálatot lefolytatni, mert az kitér a katolikus és a protestáns szertartás szerint kötött esküvők érvényességére is.

Teljesen megértem, ha nehéz a dühöt legyőznie. (Persze, azért még meg kell próbálni, mert az nem segít semmit.) Mindenesetre jogos az ellenszenve, hiszen a keresztény élet, a hit, az ima, ezek mind az igazi örömnek, tiszta derűnek a forrásai, nem pedig a búslakodásnak a táplálói. Valószínű, erős pszichés hatása van az illető hölgynek az édesanyjára. Ezért nehéz is róla leválasztani, mert az észérvek nemigen hatnak ilyenkor. Meg kell próbálni elérni a fizikai leválást. Valahogy úgy intézni, hogy hosszabb ideig ne találkozhassanak. Pl. meglepetésként befizetnek az édesanyjuknak egy nagyobb lélegzetvételű lelkigyakorlatra, vagy hosszabb ideig tartó monostori tartózkodást intéznek el neki. Tehát a fizikai távolsággal együtt egészséges lelki hatást is kínálnak föl. Érdemes még segítségét kérni az atyának, akire hallgat, a gyóntatójának, vagy valaki elérhető jó lelkiatyának, hogy ő is keresse meg a módját, hogyan lehet rá hatni, jó irányba terelni.
Mindenesetre a buzgó és bízó imával ne hagyjanak föl! (Ezért az illető asszonyért is imádkozzanak!) Valószínű, csak egy ideig tartó időszakról van szó, no, de jó volna, ha minél rövidebb ideig tartó lenne ez az időszak.

Lehet így is, lehet úgy is. Van többféle hagyomány. Nálunk, Magyarországon általában éjféltől éjfélig tartjuk. De lehet alkonyattól alkonyatig. Sőt, van, aki pontosítja, előesti vecsernye prokimenjétől a másnapi vecsenye prokimenjéig tart. Lényeg a következetesség, hogy a váltás pillanata ugyanott legyen egyik és másik nap is. Ne kurtítsuk meg azzal a furfanggal, hogy egyik nap éjféltől második nap vecsernye elejéig tartjuk a böjtöt. Inkább legyünk odaadóak ebben is, de következetesek is!

A kétszáz szemes csotki a kegytárgyboltban 5990 Ft-ért kapható. Sajnos, a weboldal egy ideje nem működik - elnézést kérnek a bolt dolgozói emiatt. Bízhatunk abban, hogy januárban már ki lesz javítva. Ha a vásárló átállítja Euro-ra a pénznemet, akkor kiírja az összeget, amit utána át tud számítani. Ha szükséges, lehet a kegytárgyboltot keresni emailben is: szentatanazbolt@atanaz.hu

December 20-án három családos embert avatott alszerpappá az egyházunk. De lehettek volna nőtlenek is, akik később házasodnak meg. Az alszerpapi rend nincsen cölibátushoz kötve, illetve alszerpapok is még megházasodhatnak. Ennek mozdíthatatlan határvonala a diakónus-szentelés. Akit diákonussá szenteltek, az már viszont nem házasodhat, még ha történesen megözvegyül is.

Ez a gonosztól jövő kísértő gondolat nem fogja Önt előre vinni az Isten felé. Hogy püspökeink nem tökéletesek, ez nyilvánvaló tény. De, hogy Isten Lelke vezeti őket, az nem kétséges. Az egyház választotta ki őket, a magyar közösségek énekelték rá az Áxiosz-t (azaz, méltó, vagyis elfogadjuk, jónak tartjuk), és még sorolhatnám a szentségi és egyháztani jegyeket, amelyek az efféle kételkedést alapjaiban el tudják oszlatni.
Azt nagyon jól teszi, ha az egyházi vezetőkért imádkozik. Ezen kívül javaslom még, hogy olvassa, hallgassa minél gyakrabban a tanításaikat, figyeljen oda azok valódi tartalmára, olvassa ki belőlük a Szentlélektől Önnek küldött üzenetét. (Erről, még ha a főpásztorok nem is tudnak, a Lélek mégis fölhasználja őket, hogy a híveket rajtuk keresztül tanítsa.)

Kedves Norbi!
Azt javaslom, az első kimozduló útja a templomba vezesse el. Menjen el - még ha máskor is szokott járni, most menjen el külön ezzel a szándékkal a templomba, és ott kicsit hosszabban beszélgessen el a Jóistennel. Ne önmagát vizsgálgassa, hogy mi az oka ennek a bezárkózásnak. Úgy sejtem, hogy ennek már ezerszer nekirugaszkodott, de sosem ért a végére. Gondolkodjék el inkább egy kicsit az Istenről. Hogy mennyi mindent végbevitt a földön. Gondolkodjék el a mindenhatóságán. Nem tudom, ismeri-e a galaxis adatait - ennek utána is nézhet. Ismeri-e a biológiát, ahol rengeteget lehet csodálkozni? Szeret-e zenét hallgatni? Most kifejezetten Isten-kereső szándékkal hallgasson meg néhány Bach muzsikát. No, szóval rácsodálkozva az Isten nagyságára, gazdagságára, szépségére, innen induljon el társat keresni, beszélgetni. De itt se önmagával foglalkozzék. Sokkal inkább azért keressen embert, hogy hol tud segíteni. Van-e, akit meg tud hallgatni. Azzal nem kell törődnie, hogy Önnek mennyi jó vagy rossz tulajdonsága van. Ennek semmi jelentősége nincs. Összetartozunk, segítenünk kell egymást. Az Istenbe kapaszkodva keresse, hogy hol tud másoknak segíteni. Minél inkább megfeledkezik saját magáról, annál több örömet fog kapni a Jóistentől. Ez mindig így működik.

Ha Budapest közelében él, javaslom, keresse föl István atyát (+36302050348).
Ha ez nehéz volna, akkor pedig az Önhöz legközelebb álló atyát szólítsa meg. Örömmel fog Önnek segíteni ebben a fontos lépésben.

Csupán a mérete. Semmi lényegi különbség nincsen. Van, aki ezzel, van, aki azzal szeret imádkozni. Nyilván a nagy csotkit nehezebb volna templomon vagy saját szobánkon kívül, mások előtt használni. Ezért is jó a kicsi méretű. De ez az ügyesebb a lefekvéskor is, mert könnyen az ember keze ügyében marad. Ám, ha rászánjuk az időt, akkor meg a hosszabb a jobb, hadd haladjon a Jézus-ima sora bőséggel!