Mekkora bűn ha betegség miatt nem megyek el templomba?
Attól függ, mekkora a betegség. Ha egy kicsi náthára fogja az ember, hogy azért nem ment el a templomba, az bizony bűn, mégpedig kettős, mert lustaságból fontos kötelességet hanyagolt el, másrészt hazudik is, még ha önmagát is csapja be. Sejtem azonban, hogy az Ön esetében ennél sokkal komolyabb dologról lehet szó. Ha az ember önhibáján kívül nem megy el templomba, az egyáltalán nem bűn.
Tisztelt Lelkiatyja!
Egy vita miatt kifordultam önmagambol.
Romlottak a tanulmányaim és a barati kapcsolataim. Egyfolytába ideges vagyok és ordibálok. Egy mondaton már képes vagyok felkapni a vizet. De en nem ilyen vagyok.
Mit tegyek hogy ez változzon es a tanulmányaim ujra jobbak legyenek es a baráti kapcsolataim?
Istem áldja!!
Egy vita nem fordítja ki az embert, csak akkor, ha ennek a kifordulásnak más okai is vannak. Bizonyára van más ok is a háttérben, valami, amit eddig eltitkolt, elfojtott talán önmaga előtt is. Egészen bizonyosan átmeneti állapot ez, mely el fog múlni vagy más módon alakul tovább. Javaslom, hogy keresse meg az igazi okot. Lehet, hogy egész egyszerűen leül és átgondolja az életét, mi az, ami elfojtva, ki nem mondva terheli az Ön lelkét. Ha netán ez egyedül nem sikerülne, akkor kérjen meg erre egy lelkiatyát, vagy akár pszichológus szakértőt is megkereshet. Mindenképp javaslom, hogy keresse meg az igazi okot. Ha megtalálta, lehet, hogy már nem is kell vele kezdenie semmit, mert pusztán azzal, hogy felszínre hozta már nem is mérgezi tovább a lelkét.
Kedves Lelkiatya!
Az baj ha imádkozást nem térdelve szoktam végezni?Isten áldja!
Számtalan módon lehet imádkozni. Térdelve, állva, ülve - fekve is, akár, például este lefekvés után nincs annál szebb, mint imával az ajkunkon, szívünkben álomba szenderülni. Van, aki valami betegség miatt nem is tud letérdelni, az ne tudna imádkozni? Mindig azt a testhelyzetet kell megkeresni, ami legjobban segíti az imát.
Kedves Atya !
A fiam még nőtlen ember, nem hivő de van egy rendes barátnője. Tavaly Karácsonykor még nem volt,illetve laza volt még a kapcsolatuk, így ketten álltunk a karácsonyfa előtt. Megszoktuk, mert egyedül neveltem, nincsenek rokonaink. Ő úgy emlékszik, hogy nagyon szép Karácsonyaink voltak.Valóban bensőséges volt és szép szerintem is.
Tavaly együtt készültünk nála,ő rendet csinált, fát díszített én pedig a vacsorát készítettem.Budapesttől távolabb lakik.Örömömre még az éjféli misére is eljött velem magától. Aztán egy apróságon irtózatos botrány kerekedett, ami meglepett. (Grimaszt vágtam a feltett CD-lemez zenéjére, mert korábban mindíg klasszikus karácsonyi zene volt, amit mindketten szerettünk, majd egy PC-s problémámat adtam elő neki) Ezt váratlan orditozás, pohár földhöz vágása és tombolás követte. Érthetetlen volt, bár már sejtem, hogy szinte gyűlölt, hogy velem kellett töltenie az estét nem a családjával, merthogy nem nősült meg még és gyermeke sincs. 4o éves. 2o éves kora óta önálló és 1o éve külön lakik.Korábban is előfordult, nem is egyszer, hogy a kapott
szép ajándékot visszavágta,- ami számomra fordítva elképzelhetetlen - vagy lélekromboló megjegyzést tett. Én akkor nem szóltam, de képzelheti az Atya ! Azt mondta éppen, hogy "jövőre vagy a feleségemmel ünneplem a Karácsonyt, vagy sehogy".
Belül sírtam és megalázottnak éreztem magam.Mit tehetek én erről és miért zúditja rám a keserűséget, hiszen én akár el sem megyek hozzá, ha neki az jobb, de ő hívott meg. A tavalyi tombolására egy idő múlva kiborultam és visszaordítottam.Ilyen még nem volt, de már megelégeltem. Aztán egész éjjel nem aludtam és zokogtam, majd hajnalban csendesen lementem a pályaudvarra míg ő aludt és még sötétben vártam találomra egy érkező vonatra, majd hazajöttem. Mostanra rémálommá vált számomra a Karácsony.Rettegek.Úgy szeretném átélt hittel ünnepelni a megtestesülést és elcsendesedő békességben, de nagyon félek. Jó lenne,szeretném, ha a fiam inkább a barátnőjével töltené az estét akár,de hármasban is el tudom képzelni, bár persze az egyedül ünneplés megviselne. De ha a lány a testvéréhez megy, nem hagyhatom egyedül a fiamat. Egyébként mesél a lányról, az együttes programjaikról , de még nem mutatta be. Mit tegyek, hogyan viselkedjem, hogy hivőhöz és az ünnephez méltóan ünnepeljek ? Vágyom arra, hogy Szentkútra menjek inkább,vagy Leányfalura a Szent Gellért házba, de ha úgy alakulna, nem tudnám a fiamat egyedül hagyni.Sajnálnám nagyon. Menjek hozzá, ha hív és ajánljam fel az esetleges megpróbáltatást ? Groteszk ugye? Karácsony és megpróbáltatás.Az én otthonomban is jobban érzeném magam, de tudom nem jönne ide, mert nem szeretné talán a gyerekkori állapotban érezni magát, hiszen felnőtt férfi.Persze itt mérsékelné
magát talán. Egyébként 1o naponként jön hozzám segít, én boldogan készítek valami finom vacsorát,bensőségesen beszélgetünk, csomagolok a számára,aztán 2 óra múlva elmegy.Néha kirándulni is elmegyünk együtt, mondhatnám, hogy elvisz. A botrányos Karácsonyt soha nem beszéltük meg. Nem mertem, ő sem szólt róla, csak elhozta az ottmaradt ajándékokat pár nap múlva, majd elment. Nem dacból maradtak ott, hanem mert én nem bírtam volna gyalog hazahozni. Mit tegyek ??? Bocsánat, hosszú voltam.
Nagy kár, hogy nem beszélték meg a sikerületlen karácsonyt. Fontos lett volna. Annyira, hogy még most sem késő, ne kerülgessék! Úgy sejtem, hogy bár sok mindenről beszélgettek már, és - miként írja - valóban ritka szép ez a szülő-gyermek kapcsolat, de vannak benne kibeszéletlen, elkendőzött dolgok. Ez semmiképp sem tesz jót a kapcsolatuknak, sem a fia kibontakozásának.
Röviden azt javaslom, hogy az idén töltsék külön a karácsonyt. Ezzel szembesülni kell minden szülőnek, hogy egyszer elveszíti a gyermekét. Ez az Ön számára most érkezett el. Kicsit megkésve, s ez annál fájdalmasabb. Hosszú távon minden bizonnyal a fiának is jót fog tenni, ez a külön ünnepelt karácsony, de ha együtt maradnak, még rosszabb történhet, mint most.
Kedves Lelkiatya! Örömmel vettem a letölthető alkonyati
zsolozsmákat, csak kár hogy nov. 14. volt az utolsó.
Bízom benne, hogy lesz folytatás. Üdvözlettel. Magdolna
Kedves Magdolna!
Nem tudom, mi lehetett az oka a megakadásnak. Mint láthatja, tovább folytatjuk ezek közlését.
Kedves Lelkiatya!
Vannak bűneim, amiket már régen meggyóntam, és nem is követem el őket újból, de akaratlanul is eszembe jutnak, és rossz érzést keltenek bennem, pedig tudom, hogy az Isten már rég megbocsájtotta, de valamiért nem tudom elengedni mégse. Mit tehetnék?
Nagyon... semmit. Időre van szükség. Törődni velük nemigen érdemes. Az érzelmeinken nehezen tudunk úrrá lenni. De a lelkiélet nem azonos az érzelmi állapottal. Édes az a tudat, hogy a lelkemben még mindig érzem a korábbi bűneim nyomát, de ezeket már csak én őrizgetem, a Mindenható rég elfelejtette őket. Ám, bizonyos értelemben hasznos is az embernek ez a nehezen felejtő természete. Megtart a bűnbánatban. Bűntudatomnak immár sem oka, sem helye nincsen, de azért ezek fölidéződése mégis segít abban, hogy el ne bízzam magam, nehogy megítéljek, lenézzek másokat. Tehát, megáldja az Úr ezt a gyengeségünket is, és fölhasználja további lelki előrejutásunkhoz.
Kedves Lelkiatya!
20éves katolikus lány vagyok. Régebben volt egy lázadó időszakom, de lassan 3 éve vallásomat gyakorló lettem. Sok közösség tagja vagyok, gyakran gyóntam és áldoztam.
Azonban egy ideje hiába megyek gyónni, egyszerűen nem tudok áldozni.Minden porcikám ellene van, pedig mindig elindulok, de aztán a végén csak áldást szoktam kérni, mert nem megy. Tudom, hogy nincs halálos bűnöm, és havi/kéthavi szinten szoktam gyónni. Viszont ezt most nagyon nem értem. Már egy hónapja nem áldoztam és csak a borzasztó üresség van bennem. Egyszerűen nem értem.
Tudna tanácsolni valamit?
Előre is köszönöm! :)
Bogi
Bevallom, én sem. Vajon mi az, ami visszatartja? Ha imádkozik, gyónást rendszeresen végez, akkor semmi oka nincs arra, hogy ne részesüljön a Szentségben. Innen, a távolból is biztatom, ne fossza meg magát az Úr Jézus szeretetétől. Nem az érzéseinktől függ, hogy részesülhetünk-e az Eucharisztiában. Mindig méltatlanok vagyunk rá, mégis mindig odajárulhatunk az Isten irgalmának köszönhetően.
Ha ezen egyszerű szavaim meggyőzték Önt, és sikerül most már a sorba beállva nem csak áldást kérnie, hanem beteljesíteni az Úr hívását és megáldozni, az jó. Ha mégsem, akkor azt javaslom, vegyen részt egy lelkigyakorlaton, vagy legalábbis szánjon rá időt, energiát egy lelkiatyával való beszélgetésre, hogy föltárják mi lehet ennek az oka.
Kedves Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem,helyes-e,hogy akciós áron beszerzek könyveket ismerőstől(30% kedvezménnyel vagy némelyeket feleáron) és azokat utána kicsit drágábban eladom másoknak?Nem csapok be senkit-báris igy érzem,felajánlom a könyveket egy bizonyos összegért és az illető eldönti kell-e neki vagy nem.A könyvek igy is olcsóbbak vagy körülbelül azt az árat fedik,ami a könyvesbolti ára.A környékünkön nem beszerezhetők ezek a könyvek.Nem olyan nagy a keresetem rajta,de jól jön mivel,most nincs munkám és valamivel próbálkozni kell.Eszembe jutott a könyv forgalmazással is próbálkozni,ha jól menne akkor lehet megérné többet fektetni bele.
Válaszát előre is köszönöm!
G.
Hogy valami haszon legyen, a szokásos kb. 10-15 százalék nyereséggel, az elfogadható, s nem nyerészkedés. Ahogy a pénzügyi életben is: egy ország törvényes lehetőségeit kihasználni nem bűn, viszont tisztességtelen dolog kiskapukat keresni és használni. A tisztességtelen vagyon kezelés, a túlzott haszon, például uzsora, erkölcstelen és polgárilag is büntetendő cselekmény. A tisztességes hasznot nem, de a nyerészkedést feltétlenül el kell kerülni.
Szítom vagy csillapítom az ármányt? Ha két ember a harmadik hibáját kibeszéli, az már összeesküvés. Ha úgy szólok valakiről, ahogyan jelenlétében nem tenném, becsaptam őt. De ha csendes meghallgatója vagyok is csupán az efféle beszédnek, cinkosa vagyok a bűnnek. Ma a nyíltságra, a szerető becsületességre fogok törekedni.
Amit akarsz, hogy veled tegyenek az emberek, te is azt tedd velük! (Mt 7,12)
/Érseki Hivatal/
Már bocsánat, de ez hogy van? Valóban, egyetértek. RÉSZBEN! Álomvilág... De, ha nem lehetek mondjuk a főnökömhöz őszinte, mert nem hagyja, esetleg megbosszulja... S ezzel így vagyunk mindannyian a munkahelyen. Megfulladunk, hogy egy a problémánk és azt nem lehet megbeszélni vele. Nem is tudja, hogy mi az vezetőnek lenni...
Pedig keresztények vagyunk mindannyian!
A másik, hogy mi van akkor, ha sorra olyat tesz munkatársunk, ami keresztény ellenes, törvény ellenes...
Teljesen jogos a fölvetése. Azt mondja: álomvilág. Én inkább azt mondom, eszményi állapot, amelytől valóban messze vagyunk, de törekedni kell arra, hogy elérjük. Látom, egyet is ért, tehát szíve mélyén érzi, hogy van ebben igazság, csak a valóság meg annyira messze van tőle. S ez joggal fáj mindnyájunknak. De törekedjünk rá, és gyónjuk meg, ha nem sikerül. Az ilyen ember, mint az Ön által említett vezető éppen az, aki legjobban rászorul az imádságunkra, a szeretetünkre. Épp az a borzasztó, hogy még ha volna is valamicske szeretetünk iránta, csak ki sem tudjuk fejezni, mert nem hagyja. Semmiképp sem cserélnék vele. Falakat épített maga köré, amelytől mindenki szenved, de ő a legjobban. Ha a tőle kapott sebeinken túl ezzel a megértéssel, együttérzéssel közelednénk feléje, ez közelítene ahhoz az eszményihez, amiről szóltunk. Megértem, hogy jól esik kimondani a fájdalmunkat, amiket okozott nekünk, de ez a kibeszélési vágy ne vigyen bennünket a gyűlölködés felé. Ha mást nem sikerül, imádkozzanak érte!
Kedves Lelkiatya!
Az bűn.ha valaki nem jól tanul?
Ha nem tanul, holott diákként ez kötelessége volna, az igen, az bűn. Ha nem hoz jó eredményeket, az nem biztos, hogy bűn. A Jóisten nem a jegyeket nézi, hanem az igyekezetet. A lustaság is bűn, amely szintén gyakran akadályozza a tanulást. A szétszórtság, a halogatás, az időpazarlás - ezek olyan bűnök, amelyek a tanulást nehezítik vagy gátolják. Ezeket is kerülni kell. Javaslom Önnek, ha gondjai vannak a tanulással, hogy mindig ezzel kezdje a tevékenységét. Mihamarabb kezdjen bele, essen túl rajta hamar, utána kevesebb gondja lesz vele. Gyakori hiba ugyanis a diákoknál, hogy egyéb dolgokkal foglalkoznak, s így halogatják a tanulás elkezdését. Aztán kicsúsznak az időből, kapkodás lesz, idegesség. Ez a későbbi munkában is így van: mindig a nehezével kell kezdeni, utána a többi már megy, mint a karikacsapás.
Lelkiatya! Mirre jó a csotki?
Kapaszkodó. Kézbe veszi az ember, és már tudja is, hogy imádkozni kell. Jó, ha összekapcsolódik az ima és ez a mozdulat. Akkor egyik segíti a másikat. Pl. zsebébe nyúl és megtalálja, vagy az asztalára néz és meglátja a csotkit, és ez arra készteti, hogy imádkozzék, elmondjon néhány Jézus-ima fohászt. De számolásra is alkalmas a csotki. (A szláv szó olvasót, számlálót jelent.) Ha egy kört végigmond, akkor tudja, hogy mennyi időt töltött imával. Erre is jó. De leginkább ezt a kapaszkodó jellegét emelhetem ki: az imádság közben a test is dolgozik, ha egyebet nem, hát a szemek morzsolását. Így kilép az imádság a pusztán értelmi tevékenység szintjéről.
Tisztelt Lelkiatya!
Miért van az,hogy amikor többet járunk Szentmisére,jobban benne vagyunk a lelki dolgokban több támadás,veszteség is ér bennünket?Vagy nem jól látom az egészet.Egy saját tapsztalat,hogy elveszitettem a pénztárcámat,nagyon furcsa körülmények között,észre sem vettem,és nem jól érintett,elég tekintélyes összeg volt nálam,jól is jönne az a pénz,fogom érezni a hiányát.Sohasem jellemző,hogy sok pénzt hordanék magamnál,nem tudom ma miért vittem magammal annyit.Vallásos feliratú zacskó volt nálam,amiben a pénztárcám volt,a pénztárcámban a pénzen kivül egy Szűzanyát ábrázoló kép volt.A zacskót a kezemre szoktam fonni és hiába keresem az összefüggéseket nem tudom hogy történhetett,nem észleltem semmit,egy ismerősömmel álltam le beszélgetni,és talán abban lehettem elmerülve. Sokakkal beszéltem erről és azt mondták levághatta valaki,mivel a piacon történt ahol sajnos enyves kezű tolvajok is szoktak lenni.Akkor tapasztalok ilyen dolgokat amikor többet vagyok az Úr jelenlétében és ezt nem csak az anyagi dolgokra vonatkoztatóan.Van amikor konfliktusok,kapcsolati veszteségek és egyéb elkeseritő dolgok történnek ilyenkor.Van-e ezek között összefüggés?Hogyan lehet ezt kezelni?
Válaszát szivből köszönöm!
Tilli
Nem hiszem, hogy érdemes ilyen szoros összefüggést keresni a lelki és a fizikai dolgok között. Természetesen van kapcsolat, nagyon is szoros kapcsolat, ám az mégsem ilyen hétköznapi eseményekben mutatkozik. Érdekes jelenség, hogy az ember látásmódja nem ritkán egészen szelektív. Ezt azt jelenti, hogy ha rászokik valamilyen álláspontra, akkor esetleg mindent annak tükrében érzékel és él át. Amiket Ön leírt, azok egészen biztosan véletlen egybeesések. Ám, minthogy mostanában ilyesmin járnak a gondolatai, ezeket veszi észre. Ha törekszünk a lelki dolgokra, azt nagyon dicséretes és követendő. Nem szabad, hogy az efféle események befolyásolják ezt a törekvésünket. Javaslom, hogy most már ne nézegesse, ne figyelje ezeket a jelenségeket, csak törekedjék buzgón a mély és személyes imaéletre.
Kedves Lelkiatya!
Elnézést.hogy Önt zavarom a gondommal,de úgy érzem el kell, hogy mondjam.
Nem rég volt egy barátom aki eljátszotta hogy szeret és velem akar házasságot kötni. Mikor engedtem a kisértésnek,bele mentem a paráznaságba utána már nem akart engem, elhanyagolt nem mondta többé, hogy szeret. ő is Istenfélő ember, hogy bizzak akárkibe is? Miért történt ez velem? Annyira fáj, ha nem tudnék az imából erőt meriteni már végem lett volna. Kérem segitsen. Isten áldja.
Isten bocsássa meg annak a csirkefogónak, hogy ilyen szörnyűséget művelt! Ebből Önnek is tanulnia kell. Ha házasságra készül is azzal, akit szeret, ez még nem ok arra, hogy idő előtt odaadja magát neki. Erre a jövőben ügyeljen! De nincsen semmi baj, most már okosabb lesz. Isten mindent megbocsát. Sőt, a rossz dolgokból is tud jót kihozni. Ebben, vagy inkább Őbenne reméljen. Kár, hogy megtörtént ez a dolog, de nyilván alakítja a gondolkodását. Legyen hálás azért is, hogy az imából erőt tud meríteni. Isten továbbra is megsegíti majd Önt.
Kedves Lelkitya!
Irtam már Önnek a szüleim alkohol problémájával kapcsolatban.Ön is,a plébánosom is meg a terapeuta is akivel erről beszéltem azt a tanácsot adta,hogy költözzek külön.Úgy gondolom ez lenne a helyes megoldás,ideje lenne függetlenedni.Másként érezném magam lelkileg is.A régi rendszer nem fog változni otthon.Akadna is alkalom erre,egyenlöre valakivel közösen lakást bérelni.Imádkoztam is erre a szándékra,hogy külön tudjak költözni,de most kicsit gyorsnak érzem az egészet.Van félretett pénzem egyenlőre,amiből tudnám fizetni a rám eső részt, de nem tudom,hogyan lesz tovább.A lelkivezetőm egyszer azt mondta,hogy túlságosan racionalizálok dolgokat,és hogy ezt nem kellene.A helyzet az,hogy munka nélkül is maradtam,az albérlet városban lenne,ahova a tanulmányaim is kötnek,meg sokkal több lelki közösség is van ott, mint vidéken ahol élek.Csak az a baj,úgy képzelem el az egészet,hogy először jó lenne ha lenne munkám és utána albérlet.Nem tudom mi lenne a helyes megoldás.Várjak és keressem a munkát vagy költözzek albérletbe és vágjak neki az ismeretlennek.Bevallom van bennem félelem ezzel kapcsolatban,ugyanakkor izgalmas és kihivásokkal teli is lenne új életet kezdeni.Ön mit tanácsolna ebben az ügyben?
Válaszát előre is köszönöm!
Bátor lépésre buzdítom. Érzi is, hogy mennie kell, a lelkiatyák is ezt tanácsolják. Kétségtelen, van némi kockázat a dologban, hogyha most éppen nincsen állása. De ne bizonytalankodjék! Ez a lépés már régen megérett, nem érdemes tovább várnia vele. Ha városba költözik, ott talán munkát is könnyebben kap majd, de, mint mondja, a lelki kapcsolatai is fölerősödhetnek. Mindazonáltal ne feledkezzék meg a szüleiről sem. Ne járjon túl gyakran haza, viszont egyelőre imádkozzék értük, a meggyógyulásukért, s idővel majd tennie is kell értük, eljuttatni őket ilyen gyógyító lelkigyakorlatra vagy terápiára. De most még nem erre kell figyelnie. A mostani feladat a leszakadás, az eltávolodás. Ezt az ő érdekükben is teszi.
Tisztelt Lelkiatya!
Segítségét szeretném kérni. Mostanában valami furcsa dolog történik az otthonunkban. Főleg a szobámban egy meghatározott helyen, de néha máshol is tapasztalok furcsa hangokat és érzek is valamit. Nem tudom, lehet csak a véletlen és be is képzelem magamnak, de valahogy akkor is azt érzem, valami nincs rendben, bár lehet velem van valami baj, és kivetítem, de nem hiszem, mert mostanában érzem ezt. Tudom, hogy az egyház nem fogadja el a szellemek létezését, s a Biblia is azt mondja, hgoy utálatosnak tart minden ilyen jellegű dolgot, de Ön szerint lehetséges hogy mégis legyen valami ilyen a dologban. S mit lehet tenni ilyenkor, gyújtsak gyertyát, mondjak imát, az nem árthat biztos? Vagy hagyjam figyelmen kívül a dolgot? Segítségét előre is köszönöm! Tisztelettel: H.
Első és legfontosabb tanácsom, hogy ennek a jelenségnek, amit tapasztal, vagy érzékelni vél, ne tulajdonítson semmi jelentőséget.
Az Egyház egyáltalán nem tagadja a szellemek, vagy pontosabban a szellemi lények létezését. Beszél arról, hogy vannak jó és vannak rossz szellemek (angyalok és gonosz lelkek).
Ha a jelenség gonosz szellemektől származik, s Ön elkezd erre figyelni, vagy ettől félni vagy azt komolyan venni, akkor beleesett ezeknek a szellemeknek a csapdájába, mert sikerült terelni a figyelmét - nyilván nem az Isten felé. Hiszen céljuk, hogy az Istentől eltávolítsanak minket.
Ha a jelenség a jó szellemektől származik, az angyaloktól, akkor ők bizonyosan nem azt akarják, hogy eltávolítsanak Istentől. Ezért jól teszi, hogy ha ilyenkor imádkozik.
Ha a jelenség véletlenszerű esemény, vagy éppen csak az Ön érzékelésében jelenik meg, akkor is a legjobb módszer, hogy nem vesz róla tudomást. Hisz véletlen dolog, semmi jelentősége nincs. Bár ebben az esetben is jól teszi, ha ilyenkor imádkozni kezd. Szokatlan jelenség, amelynek eredményeképpen a legjobbat teszi: imádkozik. Nem kell gyertyát gyújtani, hanem elkezdeni valamilyen imádságot. Ne a saját szavaival, mert akkor abba megint jobban a saját érzéseit helyezi. Mondjon Miatyánkot, Üdvözlégyet vagy éppen a Jézus-ima fohászát többször is: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön!
