A Krisztus által alapított Egyház hűségesen hordozza Krisztus tanítását és közvetíti megváltó erejét. Minden más vallás csak emberi próbálkozás arra, hogy megközelítse az Istent. Krisztus Egyházában azonban maga Isten száll le közénk, hogy egyesüljön velünk. Semmilyen vallás nem hordozza Jézus Krisztus teljes igazságát, csak egyedül a kereszténység. Ilyen értelemben tehát az nem is tekinthető vallásnak, nem sorolható be a többi vallás közé.

Egyelőre nem tudok ebben tanácsot adni. Attól tartok, hogy a mi honlapunk sem szolgálhat ilyen segítséggel. De köszönjük a figyelemfölhívást. Igyekszünk olyan írást megjelentetni, amely ezt részletesen bemutatja.

Azért, mert szeretik egymást, és nem tudnak tisztaságban élni, még ne zárják ki annak lehetőségét, hogy a Jóisten a Szentlelke által segítségükre legyen. Mindenképpen kezdjék el a bérmálásra való felkészülést. Eközben nem csak sok új ismeretet szereznek, hanem sok olyan dolgot is megértenek, amely segít eligazodni nem csak a hit dolgaiban, hanem az élet és saját személyiségük, következésképp saját kapcsolatuk rejtelmeiben is. Hogy mi lesz majd akkor, amikor elérkezik a bérmálás időpontja, ezt senki nem tudja megmondani előre. Hátha már a fölkészülés során is sok kegyelmet kapnak, amely erőt ad a tisztaság megtartására, hátha maga a bérmálás szentsége is ebben az irányban segíti Önöket. Persze, a cél nem a a tisztaság megtartása, hanem az igaz szerelmük Isten akarata szerinti fejlődése, illetve az egyéni közeledésük is az Istenhez. Induljanak hát el bátran ezen az úton, s ne hagyják magukat letéríteni azzal az érveléssel, hogy ez Önöknek úgysem lehetséges.

Ha már elmentek, vissza nem jönnek. Halálunk után viszont jó reményünk van arra, hogy újra találkozhatunk velük, sokkal mélyebb, összehasonlíthatatlanul igazabb találkozással, ahol a fizikai gátak már nem akadályoznak minket a szeretetmegnyilvánulásokban. Ugyanabban a testben, de annak romolhatatlan formájában fogjuk viszontlátni egymást (ahogy Szent Pál ezt világosan tanítja: 1Kor 15,42-44). De nyilván, csak az üdvözültek találkoznak szeretetben egymással, hiszen a kárhozatban nincsen sem találkozás, sem szeretet.
A szellemsebészet inkább badarság, mint bűn. Bűnt az követ el vele, aki ezt terjeszti vagy azt állítja, hogy ezzel képes gyógyítani. Semmi valós alapja nincsen, népbutítás az egész. Nem szabad komolyan venni.

Javaslom, hogy keresse föl Szent Ferenc kistestvérei közösséget: Kabar u. 8. Az ottani atyák bizonyosan szívesen segítségére lesznek.

Úgy szoktuk mondani, ez a keleti rózsafüzér. Nem pontosan úgy használjuk, de mégis olvasóként kezeljük (a szláv szó is ezt jelenti: olvasó). Minden egyes csomóra egy Jézus-ima fohászt mondunk: Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön. Van 33 szemes, van 50, 100, 200 sőt, 300 szemes is. Nem mindegy, hogy hány fohászt mondunk el az Úrnak. Lehet ezeket a fohászokat egyéb tevékenységek közben is mondani, melyek ezt megengedik (pl fametszés), de jó, ha az ember úgy is használja a Jézus-imát, hogy teljes csöndet teremt maga körül, és bevonul saját szívének a csendjébe. Hogy oda eljusson, ebben nagy segítségére lehet csotki, Jézus nevének szólítgatása. Isten áldjon!

Nem biztos, hogy első pillantásra megérzi az ember, hogy lám, ő az, akit a Jóisten utamba hozott, hogy a felesége legyek. De ha szerelemre gyúl a szív, akkor azért az jelez valamit. Fontos, hogy ez a szerelem tiszta legyen, minél tisztább, annál inkább lehet fölismerni benne és általa az Isten akaratát. Ha beszennyeződik akár paráznaság, akár önzés, lustaság vagy egyéb bűnökkel, akkor egyre kevésbé tud benne tisztán látni az ember. Ha viszont tiszta szerelemben él a párjával, akkor egyre inkább kirajzolódik az Isten akarata. Az is, ha esetleg mégsem ő az igazi.
Természetesen, Isten minden bűnt megbocsát. Egyszerűen meg kell gyónni őszinte bánattal, és persze, törekedni rá, hogy legközelebb még a közelébe se jussak ilyen bűnnek.

Igen, köszönöm a jelzést. Már más is volt, aki erre fölhívta a figyelmemet. Mária szüzességét cáfolók többnyire arra szoktak hivatkozni, hogy Jézusnak voltak testvérei. Erről a kérdésről nagyon érdekes szócikket lehet olvasni a következő címen:
http://lexikon.katolikus.hu/J/J%C3%A9zus%20testv%C3%A9rei.html

Nem tudom, mi ez a jelenség. Lényeg, hogy nincsen semmi jelentősége. Ha bármi jelentőséget tulajdonítana neki, az súlyos tévedés lenne. Az imádságot ezektől teljesen függetleníteni kell.

Az imádság ilyenkor nem azért kell, hgoy jóvátegyük a súlyos bűnünket. Nem a Jóistent kell kiengesztelni, kibékíteni, hanem saját lelkivilágunkat. Tehát azt javaslom, hogy imádságban nagy bizalommal forduljon az Úrhoz, de azért meg is kell gyónni ezt a bűnt. A teljes tisztuláshoz ez is elengedhetetlen.

Teljesen jogos a kérdés. Ennek megoldása, vagy inkább megoldhatatlansága abból fakad, hogy emberi fogalmakkal beszélünk olyan dolgokról, amelyek meghaladják az emberi fogalmainkat, meghaladják a bármennyire is elképesztő adottságokkal rendelkező, mégis véges értelmünket. Mi az előbb és utóbb fogalmakat csak az időkeretben tudjuk értelmezni. Viszont a halál után nincs idő, hiszen az fizikai, a teremtett anyagvilág törvényeihez kötött valóság. Ha viszont nincs idő, akkor azt sem tudjuk értelmezni, hogy mit jelent az egyéni ítélet és majd a végső, utolsó ítélet közti különbség. Ennek a mikéntjét tehát nem tudjuk megtalálni, megfogni. A lényegét kell megértenünk ennek a teológiai tanításnak, ami a következő: van egyéni felelősség és van közösségi felelősség, s ami még fontosabb, hogy van (lesz?) számonkérés, tehát tartozunk is ezzel a felelősséggel. Hogy milyen lesz a számonkérés, az ítélet, arról megint csak véges emberi fogalmaink vannak. Az Isten végtelen irgalmát nehezen tudjuk összeegyeztetni ezzel a számonkéréssel, kivált a büntetéssel. Erről megint csak annyit tudunk, hogy Isten nem büntet, hanem az ítélet nem egyéb, mint annak kimondása, hogy az ember mit választ: Isten mellett dönt, vagy vele szemben. Érdemes már az életben mellette dönteni - és ehhez igazítani a tetteinket -, mint arra számítani, hogy majd ott, a végén azt mondom, ha rajtam áll, inkább a mennyországba mennék...

Az egész Szent Liturgiát, de minden más szertartásunkat is átjárja a bűnbánat lelkülete. Ezért nem is lehet külön meghatározni, hogy melyik a bűnbánati rész. A dicsőítő és a bűnbánati imák folyamatosan váltogatják egymást. Például az Uram, irgalmazz! fohászsort mindig Dicsőség az Atyának...kezdetű dicsőítés követi. Az ekténiák (könyörgések sora) az elejétől a végéig átszövi minden szertartásunkat.
Az mehet áldozni, akiben megvan ez a bűnbánó lelkület. Legjobb, ha ezt a vágyát a szentgyónásban is kifejezi, tehát akar szakítani bűnnel, mely elválasztja Istentől.

Rákérdeztem, s megtudtam, hogy ami beérkezik a honlap szerkesztőségébe az egyházközségektől, azt nyomban föl is teszik. Tehát az lehet az ok, hogy oda nem érkezik el. Valóban, érdemes az egyházközségi honlapokat szorosabban kapcsolni a központi honlaphoz.

Kedves Kata!
Az Úr sohasem fordul el tőlünk. Ezt nagyon fontos mélyen tudatosítanunk a lelkünkben. Ha úgy érzem, hogy távol kerültem Tőle, akkor ezt a távolodást én okoztam vagy én engedtem, hogy a távolító erők hassanak rám. Javaslom, hogy újra kezdjen el úgy imádkozni, mint rég. Akkor jobban bízott az Úrban, jóval több időt szánt az imádságra. Ehhöz térjen vissza, s meglátja, hamarosan megváltozik a látása, s észre fogja venni az ajándékokat is, amelyeket az Úrtól kap, nem csak a keserűségeket.

A központi szervezők jövő év márciusában nyitják meg a jelentkezést a magyar nyelvű oldalon, de a görögkatolikusoknak a Metropólia egységes szervezése miatt az egyes egyházmegyék referensénél kell majd jelentkezni. A jelentkezés egyfajta pályázat keretén belül történik. Aki velünk szeretne részt venni annak egy jelentkezési lapot, egy motivációs levelet (miért akarok részt venni, hogyan kapcsolódok be az egyházmegye ifjúsági életébe stb.), lelkipásztori ajánlást (vállalva az egyházközségi önrészt) és valamiféle igazolást vagy beszámolót a nyelvtudását illetően kell majd a hivatalokba küldeni.
Az érdeklődők a honlapot (www.gorogkatolikus.hu) figyeljék, mert ott tesszük majd közzé a pályázati felhívást a jövő év elején.