Kedves Lelkiatya!
Feleségemmel mindketten római katolikusok vagyunk és mindkettőnknek volt korábban egyházi házassága(bár mindkettőnkké kereszteletlen féllel). Ám az egyházi házasságok közül csak az egyikünként sikerült rendezni, a másik házassággal kapcsolatban az egyházi bíroság nemleges döntést hozott. Így sajnos jelenleg nem tudunk a gyónás és áldozás szentségéhez járulni. Ezzel kapcsolatban szeretnék két kérdést feltenni. Az egyik, hogy van-e esély egy új eljárás keretében mégegyszer megvizsgáltatni a házasságot, ha igen, érdemes-e egyházi jogi személy (ügyvéd) segítségét kérni? A másik kérdés, hogy ebben a helyzetben bérmálkozhatok-e. Erre fiatalabb koromban még nem került sor, és most felnőttként a gyónás és áldozás szentsége nélkül felvehető-e a bérmálás szentsége? Köszönöm szépen a válaszát! Gábor
Kedves Gábor!
A bérmálás szentsége fölvételének semmi akadálya nincsen. Javaslom is, hogy jól fölkészülve rá minél hamarabb részesüljön a Szentlélek e nagy ajándékában. A házassági semmisség újra tárgyalását is kezdeményezheti. Egyébként van lehetősége föllebbezést is benyújtani. Nem tudom, ezt megtették-e. De ha lelkiismeretében úgy érzi, hogy van arra esély, hogy a korábbi házasságkötése nem volt érvényes, tanácsolom is, hogy indítsák újra a vizsgálatot.
Kedves lelkiatya!
Mit jelent az, hogy szeretnek visszaélni az ember bizalmával ?
Válaszát köszönöm!
Ha valakivel bizalmasan közölnek valamit, azaz olyan személyes dolgot, amelyet az illetővel a közeli kapcsolat miatt szívesen megoszt az illető, de másnak nem mondana el, ám ez a bizalommal megajándékozott személy a dolgot nem tartja magában, hanem elmondja másnak is, akinek az a valaki nem mondta volna el.
Az is bizalommal való visszaélés, ha olyan dolgot tár fel mások előtt a bizalommal visszaélő, amelyet nem közlés útján tudott meg, hanem más módon, a közeli kapcsolatból fakadóan vált ismertté számára. A bizalom nagy kincs, óvakodnunk kell, hogy ne játsszuk azt el felelőtlen fecsegéssel.
Tisztelt Lelkiatya!
Bár hívő katolikus vagyok,közel áll a szívemhez a csotki és a Jézus-ima.Rendszeresen imádkozom is, este és napközben többször.A csotkimat magam készítettem szeretettel és imával.Kíváncsi lennék hogy mi a véleménye erről.
Válaszát előre köszönöm.
Péter
Kedves Péter!
Örvendetes, hogy rátalált a csotkira, mint hatékony imamódra és gyakorolja is ezt. Általában nem magunknak szoktunk kötni csotkit, de ebben sincsen semmi rossz. Fő, hogy van már ilyen imafüzére, és használja is. Ha kialakult az imaéletében az, hogy egészen sok időt tud rászánnak, mondjuk, naponta fél órát vagy többet, akkor mindenképpen javaslom, hogy egy lelkiatyával vegye föl a kapcsolatot. Még az sem baj, ha az illető nem ismeri vagy nem gyakorolja a Jézus-imát, de legyen egy külső társa, aki kíséri ezen messzire és mélyre vezető lelki úton!
Kedves Lelkiatya!
Járok egy keresztény terapeutához,aki sokat segit nekem,helyes önismeretre jutnom és a hitemet aktivabban megélni.Feltártam neki,hogy mély ellneszenvet,megvetést érzek a függőbetegek iránt,kiidegelnek.Azt mondta ami megvan bennünk azt meglátjuk és zavar bennünket.Ha mások titokban lévő függőségére.pl egy zugban való ivásra dühösen reagálunk akkor nekünk is van rejtett függőségünk.Ezzel fején is találta a szöget,csak voltam tudatában,hogz ez egy rejtett függőség.Azt mondta ezek a függőségek más emberek képében követnek bennünket.Nekem is van rejtett függőségem,amit titokban csinálok,ez pedig az önkielégités bűne.Restellem is.Hosszú évek óta tart,már ritkábban csinálom,de havonta vagy kéthavonta belekerülök ebbe a csapdába.Mit tehetnék hogy ezen változtassak és az éz érzéseimen is változtassak a függő betegek iránt?A terapeutának ezt szégyellem elmondan,inkább leraknám,átbeszélném egy életgyónásban,meggyóntam azelőtt csak felületesen,általában úgy,hogy vétkeztem a tisztaság ellen.Ön mit tanácsolna?
Válaszát nagyon szépen köszönöm!
Az a sejtésem, hogy ez a keresztény terapeuta már tudja Önről, hogy mi ez a függősége, csak arra vár, hogy Ön mondja ki. Természetesen fontos meggyónnia is. Lehetőleg a gyónásban se takargassa mellébeszéléssel. Ez a fajta szégyenérzet, persze, természetes és nagyon helyes, de éppen saját magunkat megszégyenítő ereje segíthet az önfegyelmezésben. Igaz, nem ez a végső megoldás, de segít a küzdelemben. Tanácsom, tehát, hogy a terapeutának is tárja föl inkább. Hátha ő tud ebben is tanácsot adni. Hiszen sok oka lehet az efféle magatartásnak. A függőbetegekkel szembeni viszolygását pedig azzal győzhetné le, ha tudatosan megismerkedne közelebbről egy ilyen emberrel. Elbeszélgetne vele, megpróbálna segíteni rajta. Nem a szenvedélytől való szabadulás végett, hanem bármi más egyszerű emberi segítséggel. Észrevenné ezáltal, hogy ott is egy küzdő, szenvedő ember van, akit nem megvetni, hanem szeretni kell. Javaslom, tegye meg ezt a most még nehéznek tűnő lépést. Sokat fog változtatni a gondolkodásán.
Kedves lelkiatya!
Miért van az hogy nekem mindig többet kell tenni azért hogy valami sikerüljön? Miért van az, hogy engem néha átvernek? Nekem nincs semmiben sem örömem, mindig azt hallgatom, hogy "más is jár így", "mindennek eljön az ideje", "kitartás". Annyira unalmas már minden...... Úgy érzem, hogy másnak "csak úgy van minden". Szeretném ha nekem is fordulna valami az életemben, csak nincs még párkapcsolatom, nem tetszik néhány embernek amit csinálok. Várom a válaszát.
El tudom képzelni, hogy egyáltalán nem rosszindulatból mondják Önnek, hogy más is jár így, hogy várni kell, hogy ki kell tartani. Az életben, nyilván, sok megpróbáltatás ér minket, s ezekhöz hozzá kell edződnünk. Ez elengedhetetlen feltétele az életrevalóságnak. E megpróbáltatások csak azért érik Önt, hogy minél erősebbé váljon. Azt egyáltalán nem kell gondolnia, hogy másnak csak úgy van minden. Ez mindig csak messziről nézve, kívülről látszik így. Küzdenünk kell az életünkben. Sőt, Madács azt írja híres drámájában: Az élet célja a küzdés maga. Semmi sem pottyan ingyen az ölünkbe. A mai világ, sajnos el akarja hitetni velünk, hogy ez lehetséges, holott ez hazugság. Küzdenünk kell, azonban ez jó küzdelem, boldogító út. Még egy dolog. Ne arra számítson, hogy majd lesz párkapcsolata, s akkor minden megoldódik. Ha lesz - adja Isten, hogy legyen mihamarabb! - akkor abban is sok küzdelem lesz majd.
Kedves lelkiatya!
Lehet-e tudni,hogy egy atya válaszol-e a kérdéseinkre, vagy esetleg több. S van-e email címük amire írhatunk. Köszönettel
Ezen a rovaton általában én válaszolok, de amikor egy-egy fogósabb kérdést kapok, amibe beletörik a bicskám, akkor más atyák segítségét szoktam kérni. Meg azt is szoktam tőlük kérni, hogy ha hibát találnak a válaszomban, akkor nyomban figyelmeztessenek. Meg is köszönöm nekik.
Külön írni pedig a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre lehet.
Kedves Lelkiatya!
Lentebb, a Timi nevű hölgynek adott válaszában feltűnt, hogy teljesen egyszerű megoldásként vázolja fel az esküvőt, úgy, hogy említette a kérdező, hogy párja nincs megkeresztelve és nem is szeretne megkeresztelkedni. A kérdésem, hogy ez csak elkerülte a figyelmét, vagy valóban lehetséges egyházi esküvő (most teljesen lényegtelen, hogy latin vagy görög) egy megkeresztelt és egy meg nem keresztelt ember között?
Nagyon szépen köszönöm a válaszát, Isten áldja meg a sok sok segítségért amit az oldalon véghezvisz! Sári
Kedves Sári!
Igen, megvan a módja annak, hogy katolikus fél meg nem keresztelttel házasodjon össze. Ezzel reményt szeretne adni az Egyház annak, aki még nincs megkeresztelkedve, hogy Krisztushoz és az Egyházhoz közeledve mégis eljusson a hitre és a szentségi életre. Persze, ebben nagy feladata és felelőssége van a katolikus félnek. Ennek részleteit megtudhatja a parókusától (plébánosától), bizalommal forduljon hozzá.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelki atya!
Akit a római rítusban kereszteltek meg és csak később, felnőtt korában kérte, hogy a görög rítushoz csatlakhasson, azt felszentelhetik-e a görög katolikus egyházban diakónusnak?
Köszönettel régebbi válaszáért, üdvözlettel:
Bazil
Kicsi az esélye, de volt már rá példa. Az egyház szeretné elkerülni, hogy valaki azért változtasson rítust, hogy ezzel kikerülhesse a római katolikus egyházban kötelező cölibátust. Ezért fiatal férfiak rítusváltása esetén általában megkövetelik, hogy tegyen fogadalmat arra, hogy ha pappá szentelődik akkor a korábbi rítusa előírásának megfelelően cölebsz lesz. Hogy ez diakónus szentelésre is vonatkozik-e, nem tudom. Mindenesetre az ilyen esetek lehetőség szerinti elkerülése érdekében inkább nem javasolja az egyház a rítusváltást. A már megtörtént rítusváltás esetén a püspökhöz kell fordulni az ilyen kérés elbírálására.
Tisztelt Lelkiatya,
Római katolikusként azt szeretném kérdezni, hogy keresztényként mi közünk van a szinkretizmushoz, a pogány vallásokkal való párbeszédhez? Ideidézhetnék minden olyan igeverset, amely teljes mértékben alátámasztja, hogy "senki másban nincs üdvösség csak Jézus Krisztusban" Tehát semmi közünk sincs hozzájuk. "Én vagyok az út az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis általam" STB, STB!
Ezért aggódva figyelem a mostani "pápa"? ténykedéseit, hogy miért vezeti ilyen eretnekségbe az Egyházat!
Különböző szabadkőművesektől, illuminátusoktól és okkult lovagrendektől tudhatjuk, hogy az egyik fő törekvésük az EGY VILÁGVALLÁS kialakítása a világkormány mellett!
Egy új típusú Egyház kialakulását vélem felfedezni, amely a társadalmi igazságtalanságokkal törődik a lelkek megmentése helyett!
"Isten mindenkit szeret, mindent megbocsát, a jó Isten irgalmas"! A MINDENKI MEGVAN VÁLTVA TAN!
A bűnről már nem igen hallani, csak a szegények, elnyomottak, elesettek, munkanélküliek megsegítéséről, ÖKOLÓGIAI enciklika(Ez nem mellesleg "Gaia" földanya imádata, ami okkultizmus")
Mindezek mellett az idők végének jeleit látom a világban. Földrengések hihetetlen nagy intenzitással, különböző természeti katasztrófák, mély erkölcsi romlás, "a gonoszság megsokasodik és sokakban kihűl a szeretet"
Továbbá mi ez a nagy "VILÁGBÉKÉRE" való törekvés az Egyház és a világ részéről? "Jézus nem azt mondta, hogy "mikor azt mondják béke és biztonság, akkor jön rájuk a veszedelem, mint a fájdalom a terhes asszonyra és meg nem menekedhetnek" vagy "Az én békémet adom nektek, de NEM ÚGY, AHOGY A VILÁG ADJA?"
A keresztények nem olvassák Dániel könyvét és a Jelenések könyvét? Pont az Antikrisztus fogja elhozni a világbékét és ezért fognak nagyon sokan áldozatul esni neki!
Erről miért nem beszél az Egyház? A papok sorra züllenek el, főleg a mi környékünkön, utánpótlás pedig nincs! Nem prédikálnak a sátánról, mert nem is hiszik, hogy létezik, sokszor a bűnről sem a megtérésről sem!
Hova süllyedtünk?
Nagyon sajnálom, hogy a Görög katolikus Egyháznak is az egyik legnagyobb célja az ÖKUMENIZMUS, a vallások egybeolvasztásának a célja az Antikrisztus imádata lesz! Itt nem csak a "keresztény szektákra kell gondolni, hanem MINDEN olyan vallás legyen az monoteista vagy többistenhitű, ami a világon van! Ja, hogy ezt nem tennék meg és a pápai hivatal tévedhetetlen? :D Megfognak lepődni, hogy igen. Olvassanak utána, ha az én számból nem hihető. És ezek nem légből kapott, ijesztgetésre kitalált összeesküvés elméletek, hanem ez a valóság! A tiszta igazság ISTEN IGÉJE, akkor miért buzdít minket olyan cselekedetekre a "pápa"?, hogy "beszéljünk a buddhistákkal, hindukkal, muszlimokkal, iszlámmal ÉS FONTOLJUK MEG VAGY VEGYÜNK át tőlük igazságokat? Milyen igazságokat? Nekem egy POGÁNY vallásban lévő ember milyen igazságot tud mondani, aki nem mellesleg KÁRHOZAT ALATT Él, mikor az egyedüli EGY és Igaz Istent szolgálom? "Aki hisz és megkeresztelkedik ÜDVÖZÜL, aki nem hisz ELKÁRHOZIK!"
Ennyire tudatlan az EGÉSZ EGYHÁZ?
Még maga a Katolikus "Anya"szent"Egyház" is azt tanítja a katekizmusában, hogy CSAK AZ LEHET A KATOLIKUS EGYHÁZ TAGJA, AKI MEGKERESZTELKEDIK, ANNAK RENDJE ÉS MÓDJA SZERINT!
Mindezeket azért bátorkodtam leírni, mivel beszéltem olyan papokkal és keresztény hívőkkel, akik ugyan ezeket az igazságokat osztják, mint én és értetlenül állnak a történtek előtt, tanácstalanul.
Még valami, persze nem sértésként, de egy percig sem fogok gondolkozni azon, hogy mit gondol az egyház vagy a nagy többsége a keresztényeknek, mert úgy kilépek ebből az ÚJ már terjedő eretnek, pogány, okkult fertőből, mint a pinty!
A keresztények alszanak és nem látják, hogy mi folyik körülöttük! Neopogány tanokkal keveredik már a Katolikus Egyház, amelyek a kárhozatra visznek!
Nem is értem, hogy a protestáns keresztény egyházak miért kongatják a vészharangot és miért szólítják fel követőiket arra, hogy készüljenek, mert az idők végét éljük?
TELE AZ INTERNET VELE! Az EGYHÁZ PEDIG BAJBAN ÉS PONT AZOK NEM LÁTJÁK, AKIKNEK A LEGJOBBAN LÁTNI KELLENE, MERT A LEGKÖZELEBB ÁLLNAK/VANNAK HOZZÁ! Vagy nem akarják látni? Tudják, de nem mondják?
Hatalmas hibát követnek el vele!
Ezek nem egy megbomlott elme képzelgései, hanem a kőkemény valóság, ami hamarosan tényleg megélt valóság lesz és nem csak még "tervbe vett álmok"
Elbagatellizálhatják az egészet és hazudhatnak a híveknek és hazudhatnak ÖNMAGUKNAK, hogy nincs NAGY BAJ!
Nagyon nagy tévedés azt hinni, hogy félek és kétségbeestem, pont ellenkezőleg ISTEN MEGFOGJA ENGEDNI, MERT MEG KELL, HOGY ENGEDJE! MINDEN EGYES EMBER MEGLESZ ROSTÁLVA LEGYEN AZ PÁPA, BÍBOROS VAGY AKÁRKI és a pofon pedig fájdalmas lesz!
A Mindenható EGY, Igaz Isten Áldja meg Kedves Lelkiatya.
Vannak igazságok abban, amit itt leírt, de vannak benne félreértelmezett dolgok is. Főként ezekre szeretnék rávilágítani.
Más vallások követőivel való párbeszéd még nem szinkretizmus. Arra sehol sem buzdít sem a pápa sem más egyházi megnyilatkozás, hogy a tanításaikból bármit is át kellene venni. Ugyanakkor mégis igaz, hogy egyik-másik vallás követőjétől volna mit megtanulnunk. Például az imádság fontosságának szerepét, a vallási tanításokhoz való ragaszkodást. Ezekben sok keresztény ember igen hadilábon áll, és bűnbánattal be kell vallanunk, hogy tanulhatnánk tőlük. A más vallásúakkal való párbeszéd - de lehet ezt az ökumenizmusra is érteni - azért is lehetséges és fontos, mert a másik ember sohasem ellenség. Mindenkiben Krisztust kell látnunk. Krisztus is szóba állt mindenféle emberrel, akiket a környezetében lévő, magukat igaznak tartó emberek mélyen megvetettek. Az Egyház célja ebben ugyanez. Nemde, Jézus maga mondta: Menjetek el minden néphez, tegyétek tanítványaimmá őket (Mt 28,19). Hogyan tanítsunk másokat, ha nem állunk szóba velük? Abban lehet, hogy igaza van, hogy a katolikus egyház missziós ereje ma sokkal gyöngébb, mint korábban. Legalábbis a nyugati országokban. Ez valóban gyengéje mostani korunknak, én is így látom. Keresi is a továbblépés útját a pápa és az egész Egyház. Ennek az erejevesztettségnek része az egyes papok hiteltelensége is. Nagy baj ez is, nagy fájdalom. De nem biztos, hogy az utolsó ítélettel való fenyegetőzés segítene rajtuk vagy más hiteltelenül élő keresztényen. Nem félelemkeltéssel tudjuk hirdetni Krisztus Örömhírét, hanem Isten szeretetének megtapasztalható közvetítésével. Láthatóan Önt nagy buzgóság vezeti a katolikus hit megtartásában. Ezért is olvastam meglepve a következő sort, amelyet, ha jól értettem, Ön úgy értelemez, mint veszélyes új tan:
Isten mindenkit szeret, mindent megbocsát, a jó Isten irgalmas! A MINDENKI MEGVAN VÁLTVA TAN!
Ez nem új tan, az Egyház mindig is ezt tanította. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön... váltságul adta magát mindenkiért (1Tim 2,4-6). Igen, Krisztus mindenkiért meghalt. S nem csak hogy minden ember, de az egész világ is meg van váltva. Hogy ezt ki fogadja el és ki nem, az más kérdés. Nekünk keresztényeknek az a kötelességünk, hogy mindenkihez elvigyük ezt a jó hírt, hogy meg vagyunk váltva. Ha azzal a kíméletlen állásponttal közelítenénk, hogy KÁRHOZAT ALATT ÉL (ami nem is igaz), akkor miként remélhetnénk, hogy valamiképp eljut arra az igazságra, hogy ő is meg van váltva? De ismétlem, azt én is osztom, hogy erőteljesebbnek kellene lennie az igehirdetésünknek.
Bocsásson meg, azt is teljesen félreértette, hogy a görögkatolikus egyháznak legnagyobb célja lenne az ÖKUMENIZMUS. Hogy fontosnak tartja, az igaz, de nem legnagyobb célja. Fontosnak pedig azért tartja, mert létéből fakadóan a két nagy testvéregyház, a katolikus és ortodox között áll, s ezért nagyobb felelőssége van abban, hogy egymást jobban megismerjük, elfogadjuk. Abban viszont igaza van, hogy CSAK AZ LEHET A KATOLIKUS EGYHÁZ TAGJA, AKI MEGKERESZTELKEDIK, ANNAK RENDJE ÉS MÓDJA SZERINT. Bár ezt a rendje-módja kifejezést többféleképpen is lehetne értelmezni a különböző rítusoknak megfelelően, de ha a lényegét tekintjük, az Egyház szándékával egyezően a Szentháromság nevére vízzel való megkeresztelést, akkor igaz. Viszont nem tanítja és nem is tanította az Egyház, hogy csak az üdvözülhet, akik a katolikus egyház tagja. Az extra Ecclesiam nulla salus (Egyházon kívül nincs üdvösség) ma is éppen úgy igaz, mint bármikor. De hogy ki milyen mértékben és módon él az Egyház, vagyis Krisztus titokzatos testének kegyelmeiből, azt nem nyilvánítja ki olyan nagy bizonyossággal a mai teológiai tanítás, miként korábban voltak ilyen kijelentések.
Abban is igaza van, hogy MINDEN EGYES EMBER MEGLESZ ROSTÁLVA LEGYEN AZ PÁPA, BÍBOROS VAGY AKÁRKI (Lk 22,31). De hogy utána pofon nem lesz, én abban biztos vagyok. (A kárhozat nem pofon, hanem iszonyatos vég - mentsen meg bennünket tőle az Isten!) Hogy mi végre jutunk, azt nem tudjuk megmondani. De kétségtelen, hogy igyekezni kell bejutni a szűk kapun, erre világosan figyelmeztetett minket Urunk (Lk 13,24).
Tisztelt Lelkiatya!
Semmi gond, hogy nem válaszolt a tegnap feltett kérdéseimre, legalább újabb megerősítést kaptam, hogy ami az Egyházban és a világban történik az sajnos mind igaz. A szinkretizmustól az egy világvallásig az okkult eretnekségektől a végidőkre utaló jelekig.
Úgy lesz, mint Noé napjaiban és Sodoma és Gomora esetében.
Isten bocsássa meg!
A Mindenható EGY, Igaz Isten Áldja meg!
Kérem, bocsásson meg, hogy megvárattam a válasszal. Sajnos, ezek a válaszadások korántsem naprakészek, vagy hogy néha hetek telnek el, hogy megérkezzék a válasz. Mint az Ön esetében is. Iparkodom a válasszal.
Kedves Atya!
Milyen imát ajánlana, amit kitartóan tudnék végezni, hogy a Jóisten segítsen meg, h. egy megfelelő társat találjak. Nagyon szeretnék családot,de nem találok társat. Kis faluban lakom és egy közeli városban dolgozom.Pedagógus vagyok, segítő munkát végzek. Sajnos több zátonyra futott kapcsolatom miatt kezdem feladni a reményt. Sajnos nem látok esélyt, hogy itt a környezetemben valakivel megismerkedjek. Pedig életvidám,nyitott, segítőkész ember vagyok. Nem tudom mit hol rontottam el, szeretném ha tudnék egy olyan társat találni akiben valóban bízhatok és kialakulna valakivel egy szoros elköteleződés.Csak Gondviselésben bízom.Kicsit talán bezárkóztam, de nem nagyon tudom hova mehetnék már 37 évesen már nehéz társat találni.Kicsit elfáradtam, abban hogy reménykedtem egy egy kapcsolatban, próbálkoztam a legjobban csinálni és mégis elromlott.De nagyon bízom az ima erejében.Köszönöm szépen. Virág
Kedves Virág!
Nem azon múlik imádságunk hatékonysága, hogy milyen szöveggel imádkozunk. Elsősorban a szívünk állapota a fontos, és azt igyekszünk kifejezni imával akár saját szavainkkal formáljuk azt, akár más, szentek által ihletett imát mondunk, vagy ami a mégis a legjobb talán, a Szentírásból származó imádságot mondunk (ilyen pl. a Miatyánk, a Üdvözlégy meg a zsoltárok).
Igen, bízzék továbbra is a Gondviselő Istenben. Egészen bizonyos, hogy nem hagyja magára Önt. Ugyanakkor imádságában mindenképpen figyeljen arra is, hogy mi az Ő akarata. Nagyon fontos, hogy az imádságunkban, bármennyire is meg vagyunk győződve arról, hogy jó és helyes dolgot kérünk, meg kell őriznünk a nyitottságot az Isten akaratára. Ahogyan Jézus is imádkozott: Ne az én akaratom legyen, hanem a Tied (Lk 22,42).
Kedves Lelkiatya.
Mi a feltétele annak,hogy valaki
egy rend tagja legyen.
Nekem gyerekkori vágyam és vissagondolva
éreztem is,hogy egyházi szolgálatba
szeretnék lenni,de nem valósult meg.
Szeretek magam,egyedül lenni.
Szeretem kizárni a külvilágot
magamból és vágyom a csendre,nyugalomra.
Köszönöm,hogy segített!
Javaslom, keressen föl egy szerzetesközösséget. Lehetőleg olyat, ahol uralkodik a csönd, ahol be tud kapcsolódni az imádságba. Ha a munkája és az életkörülményei megengedik, akár több napot, legjobb, ha egy hetet rászán erre az elcsöndesedésre. Hogy utána mit talál a lelkében, ez egyelőre rejtély. Nem biztos, hogy ugyanazt, mint amit most lát, sejt, gondol. Lényeg az, hogy szerzetesi közegben lehessen egy időre. Ha nem lehetséges egyszerre több napot erre szánnia, akkor egyenként menjen el több napra, lehetőleg mindig ugyanabba a közösségbe.
Kedves lelkiatya,
Mit tehet egy felnőtt ember az ellen, hogy ne érdekelje túlságosan mások véleménye, ne rezzenjen össze, ha kritikát kap? Mert én sokszor érzem bátortalannak és gyengének magamat, különösen akkor, ha ki kell állnom az érdekeimért vagy Isten és az igazság által megkövetelt dolgokért. Mit kell csinálni ilyenkor? Böjtölni, imádkozni, sportolni, akaratunkat erősíteni? Ez talán egyfajta önbizalom hiányos állapot, úgy érzem, hogy teljesíteni kell, hogy megfeleljek másoknak, eközben "kikészülök". Gyerekkoromban úgy emlékszem, hogy nem voltam ilyen, hanem felszabadult voltam és nem volt bennem megfelelési kényszer.
Ha gyermekkorában ez nem volt Önre jellemző, akkor azt javaslom, szánjon időt arra, hogy gondolatban, emlékezetben elindul visszafelé, és megpróbál eljutni arra a pontra, amikor - úgy emlékszik - megjelent ez a bizonytalanság, megfelelni akarás. Nem hiszem, hogy súlyos gond lenne az Ön esetében, mert eléggé jól leírta a helyzetét, tehát aránylag jó önismerettel rendelkezik. Ez már fél siker. Mondom, próbálja meg fölidézni az életét szép lassú lépésekben visszafelé menve. Ne kapkodja el, ne érjen túl hamar a gyermekkorához. Lehetőleg minél részletesebben, a lényegtelen mozzanatokat is fölidézve haladjon visszafelé. Ha megtalálta azt a pontot, azt az eseményt, élményt, amitől kezdve megjelent ez a görcsös megfeleléskényszer, akkor azt a helyzetet igyekezzék magában tisztába tenni. Ha rászánja erre az időt, figyelmet, lehet, hogy minden egyéb külső segítség nélkül gyógyulásra talál.
Kedves atya!
Nagyon aggalyos vagy, ez leginkabb a gyonasok tekinteteben figyelheto meg. (Fiatal ferfi vagyok.) Allandoan eszembe jut minden, a bocsanatos bunokat es a nembunoket is halalos bunoknek latom. Evek ota szenvedek ettol. Gyonas utan azt erzem, hogy nem vagyok feloldozva, illetve ugy erzem, hogy nem jol gyontam, ezert ismetelgetem gyonasaimat, az utobbi evekben tobb eletgyonast is tettem. De ebbol ne sikerult kigyogyulni.
Ezen kivul valamelyest rosszul erzem magam, szorongok, ha ki kell allnom masok ele peldaul eloadast tartani, nehez ellentmondanom masoknak, eleg gyakran szegyellem hitemet megvallani. Ugy erzem, bizonytalan vagyok, ezert vizsgalom, hogy mindent jol csinaltam-e.
Mit tegyek? Hogyan orvosolhato ez a problema? El kellene lazulnom, sportolnom kellene, hogy megerosodjek? Termeszetesen emellett normalis eletet elek, de leginkabb gyonasra keszulven elojonnek ezek az elviselhetetlen aggalyok.
Talán meglepődik, de azt tanácsolom, forduljon szakemberhez. Természetesen csakis katolikus pszichológusra gondolok, aki ismeri, érti a szentgyónás lélektanát is. A szentgyónás lehetne a gyógyulásának eszköze, de valami rossz élmény, kialakult rossz érzelmi mechanizmus miatt éppen az okozza a szorongását, ami gyógyíthatná. Ennek mélyebben utána kell járni. Egy szakember, lehet, hogy egyetlen beszélgetés során rá tud mutatni, hogy hol a hiba, vagy esetleg egyszerű terápiát javasol. Nem kell ettől sem félnie, egyszerűen gondolkodási vagy hasonló jellegű gyakorlatokról van szó. Fontos, hogy mihamarabb megtegye ezt a lépést, minek gyötörné magát sokáig ezzel a feloldatlansággal?
Tisztelt Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, hogy lehetséges-e számomra az ortodox katolikus rítusra való átállás. Ha igen, hogyan fog ez lezajlani. Református vagyok, kisgyermekként lettem megkeresztelve.
Válaszát elöre is köszönöm.
Genovéva
Kedves Genovéva!
Természetesen van erre lehetőség. Ha Ön külföldön lakik, azt javaslom, keresse föl Belgiumban a Chevetogne-i közösséget. Úgy sejtem, nem messze van az Ön lakhelyétől. Ha ott elbeszélget valamelyik atyával, és elmondja neki ezt a szándékát, minden bizonnyal szívesen segítségére lesz. Nyugodtan hivatkozhat arra, hogy a magyarországi görögkatolikus metropóliából kapta ezt a tanácsot. Amennyiben további részleteket szeretne megtudni, javaslom, írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre külön is.
