Kedves Lelkiatya!
Engemet miért nem szeretnek néhányan? Úgy érzem, hogy soha nem tetszik egyeseknek amit csinálok, mindig megszólnak, hogy mit s hogyan kéne tennem. Úgy érzem hogy nem szeret senki mert én nem úgy élek ahogy ők. Egyik "barátommal" összefutottam és meséltem neki, hogy felvettek az egyik kollégiumba és "előadást" tartott arról, hogy hát az milyen messzire lesz és buszozni fogok és korán kell majd kelnem, hogy beérjek az előadásokra, mehettem volna albérletbe is, csak az a gond, hogy nem mindenki teheti meg, nem mindenkinek egyforma az anyagi helyzete. De neki is megvan ám a maga hibája is. A barátnője nem köszönne, ha felbotlanék benne akkor sem. Régen jó barátságban voltam a fiúval, de az egyetemi baráti köre és a barátnője "elvette az eszét". Néhányan meg azt mondják, hogy ne foglalkozzak azzal amit mások mondanak, legyek önmagam. Miért nem tudják elfogadni azt amit csinálok, velem miért nem olyan kedves, rendes mindenki, mint néhány emberrel? Miért nem néznek maguk körül az ilyenek? Köszönöm a választ: Ági
Kedves Ági!
Semmiképp sem szabad azt gondolnia, hogy Önt nem szereti senki. Egyrészt a végtelen jóságú és hatalmú Úristen Önt csodálatos módon szereti. Persze, más ez, mint amire hétköznapi értelemben vágyunk. Egyszer egy kislány azt mondta: én olyan Istent szeretnék, akin bőr van. Tehát, a láthatatlan Isten szeretete olykor nem elégíti ki a szeretetigényünket. Mégis, fontos igazság, hogy sohasem mondhatjuk: engem senki sem szeret. Az Ön esetében is inkább azt látom, vagy néhány személy, akivel szívesen barátkozna, akivel szeretne több időt együtt tölteni, csak ők nem viszonozzák ugyanezt, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint szeretné. Ne törődjön vele! Továbbá az is fölöslegesen szomorítja a lelkét, hogy nem mindig kap elismerő visszajelzést. Itt van, például a kollégium ügye. Szerintem Ön nagyon is jól választott azzal, hogy kollégiumba ment, és az említett illetőnek egyáltalán nem biztos, hogy igaza van a maga érveivel. Ez tehát Önt egyáltalán ne bosszantsa. Nem ritkán mást mondanak ám az emberek, mint amit gondolnak. Nem biztos, hogy ebben az esetben is, de előfordul, hogy az ember irigykedik a másikra, és csak azért mond rosszat a másik döntésére, mert ő nem azt választotta. Szóval, annyira esetlegesek, annyira szeszélyesek az emberek véleményalkotásai, hogy igazán nem érdemes magunkat ahhoz igazítanunk. Ismeri az apa, a fiú meg a szamár meséjét? Az a tanulsága, hogy soha nem volt jó az embereknek az, amit éppen csináltak. Hogy erről népmese is van, arról árulkodik, hogy a jelenség nem új keletű.
Azt mondhatom, nem kell foglalkoznia az emberek véleményével. Legyen egy lelkiatyja, akivel meg tudja beszélni a dolgait, akiben megbízik, aki tanácsokat adhat Önnek. Ugyanakkor alakítsa ki bátran a saját véleményét az egyes dolgok kapcsán, és ne zavarja, ha mások mást gondolnak. Mint ahogyan Önnek sem kell mások véleményét megváltoztatni. Fogadja el az életet úgy, ahogyan van, szépségeivel és nehézségeivel együtt! Akkor lesz kiegyensúlyozott és boldog az élete, ha elfogadja azt úgy, mint az Önt végtelenül szerető Jóisten ajándékát.
Kedves Lelkiatya!
A "tökéletes igazak lelkei" (Zsid 12,23), vagyis az üdvözültek a mennyben tudnak-e arról, amit hátrahagyott rokonaik-ismerőseik tesznek? Látják-e azokat akik még ebben a világban élnek? Mit mond erről a Szentírás? Mit tanít az egyház? Hogyan vélekedtek erről az egyházatyák? Mit gondolnak erről a ma teológusai? Mire alapozzák téziseiket, érveiket? Mit tudunk biztosan, és mi ami csak fikció?
Kíváncsian várom a válaszát, útmutatását!
Szeretettel: Tamás
Kedves Tamás!
A mennybe jutott elhunytak minden bizonnyal tudnak rólunk, hiszen az igazak lelkei Isten kezében vannak - ahogyan a Bölcsesség könyvében olvashatjuk (Bölcs 3,1). Istenben van békességük, de Isten szeretetén keresztül látnak is minket, és ezért Istennel együtt munkálkodnak is az üdvösségünkön, egészen az általános ítéletig, ahol teljes lesz az üdvözültek száma.
Az Egyház tanít is a küzdő, a szenvedő és a megdicsőült egyház egységéről, akik számára fontos, lehetséges és inspiráló az a Szentlélek közösségében megélhető összetartozás, ami egymáshoz fűzi őket. Mint ahogy a Teremtő Istenünket is sürgeti, lelkesíti és nyugtalanítja is övéinek küzdelme és szenvedése, elképzelhetetlen, hogy akik benne élik meg a szeretet beteljesedését, azok mindeközben közömbösek, - Órigenész kifejezésével - szenvtelenek lennének itt maradott utódaik, hozzátartozóik, barátaik, vagy még egykori ellenségeik iránt is.
Ez Egyházunk egyértelmű tanítása.
Dicsőség Jézus Krisztusnak !
Arra lennék nagyon kíváncsi, hogy a hosszan tartó lelkiismeretfurdalás mit eredményez ? Arra lettem már egy ideje figyelmes, hogy egy személy a környezetünkben állandó félelemben, szorongásban él, amitől bizonyára akarva vagy akaratlanul , de látszólag nem tud szabadulni. Gyötrődik, pedig nap, mint nap imádkozik, sőt másokat is arra buzdít. Van - e olyan , hogy megszabadulni nem tud az ember valami nagyon nyomasztótól még az ima ellenére sem. Talán nem jól, vagy nem Istennek tetsző amit csinált, s nincs rá bocsánat ?! Naív emberként érthetetlen az effajta viselkedés, s nagyon elgondolkodtató, mert bizony akad olyan, aki bort iszik és vizet prédikál, sajnos ! Válaszát kíváncsian várom. E
Kedves E.!
Nem könnyű kitalálni, hogy az említett illető miért is él állandó félelemben, szorongásban. Valóban vélelmezhető, hogy van egy feldolgozatlan belső feszültsége, amelyet nem tud megoldani, még ha meg is gyónta, netán folyamatosan meggyónja, de ő maga nem tudja letenni, de nem biztos, hogy ez az oka. Szerintem erre a helyzetre nem teljesen illik a vizet prédikál, bort iszik mondás, mert a másokat imára buzdító törekvése teljesen őszinte a részéről, sőt, talán segélykiáltásnak is felfogható. Ő valóban szeretne szabadulni, ezért sokat imádkozik, érzi, hogy az imádsága nem elegendő, másokat is buzdít az imádságra, ebben esetleg saját bűntudatát is enyhíteni reméli - amely azonban ettől a buzgó és buzdító imádságtól nem fog csökkenni. Sajnos, vannak olyan helyzetek, amikor valaki elköveti a vétket, meg is bánja kegyetlenül, meg is gyónja, de saját magának nem tudja megbocsátani, és így nem tud bízni abban, hogy az Isten már megbocsátott neki. Az ilyen ember sokat gyötrődik fölöslegesen, és esetleg másokat is gyötör a maga belső békétlenségével. Esetleg tanácsolhatja neki, hogy beszélje meg ezt a helyzetét egy lelkiatyával (nem kizárt, hogy talán pszichológusra is szükség van), de legalábbis imádkozzék érte, hogy a lelke békére találjon.
Kedves Lelkiatya!
Arra kérem, ne jelenjenek meg soraim a nyilvános felületen, ...
Őszinte tisztelettel:
...
Ahogyan kérte, nem jelentetem meg a történetét, a helyzetének leírását, mégis, valami nagyon fontosat szeretnék Önnel közölni. Semmiképpen se tartsa magában ezt a problémát, mert megeshet, hogy felőrli, még ha a legjobb szándékkal próbálja is kezelni. Azt tanácsolom, beszélje meg ezt az egész kérdést a házastársával. Lehet, hogy eleinte értetlenül fogadja, netán szemrehányással is - ne feledje, Ön szintén szemrehányást tesz ezért az érzésért saját magának! - de a hosszútávú egyetértés végett fontos, hogy tudjanak erről beszélni, beszélgetni. Nem biztos, hogy változtatni kell a helyzeten, de az fontos, hogy ki tudják beszélni. Ne gyötörje magát fölöslegesen olyan dolog miatt, amit meg is lehet oldani. Általában igaz a házasságokra, hogy fölöslegesen mennek tönkre, pedig megmenthetők lennének éppen azáltal, hogy a nehézségeket őszintén megbeszélik, nem rejtegetve semmit egymás elől.
Kedves Lelkiatya!Református vallású vagyok,de szoktam imádkozni Szűz Máriához,és kérem a segítségét gyermekáldással kapcsolatban!Így is meghallgatja a segítség kérésemet vajon?
Egészen bizonyosan meghallgatja. Tudni kell azonban, hogy imádságainkkal nem a magunk akaratát kényszerítjük rá Istenre, hanem megnyitjuk magunkat az Ő akaratának befogadására. Amely, az Ő végtelen szeretete folytán legtöbbször egybeesik a mi vágyainkkal, hacsak valami más módon nem akar megajándékozni valami nagyobb jóval, mint amit mi kérünk. Az imádság által tehát nyitottabbá válunk ennek fölismerésére és elfogadására. Így van ez az Istenszülőhöz, Szűz Máriához intézett imáinkkal is. Mária segít nekünk helyesen látni az életünket, önmagunkat, az Isten akaratát. Minél nagyobb hittel kérje Máriát, annál hamarabb meglátja a csodát.
Kedves Lelkiatya! Mi a neve és funkciója, jelentése annak a díszes, piros körnek, amin a püspök szokott állni a liturgiákon?
Ez a szőnyeg - amely azonban nem minden esetben kerek alakú - egy sast ábrázol, amely kiterjesztett szárnyakkal lebeg az alatta lévő város fölött. A város a Mennyei Jeruzsálem, mely az Egyházat jelképezi, a fölötte lebegő sas pedig az Igét, amely egyszerre őrködik és vezeti a várost. A püspök az, aki személyében nem csak vezeti, hanem jelképezi is azt a részegyházat, amelynek vezetését rábízták.
Kedves Atya !
Bánt a lelkiismeret,mert több katolikus testvérem nyomulva szeretne velem barátkozni, én azonban nem. Sokszor meghallgattam őket,mert úgy éreztem jónak kell lennem, ám annyira irritálnak, hogy terhemre vannak és ingerült leszek tőlük.Kiborítanak - szerintem helytelen vallásgyakorlatukkal. Nem szektások, hanem hivő katolikusok, mint én, de nem vagyunk szellemileg azonos hullámhosszon. Nem érdekelnek a receptek, az ünnepi nagymisék "szép" volta és bizonyos vallási mozgalmi események: Szeretetláng mozgalom, Szent Mónika közösség, medjugorjei üzenetek, stb.Én ezekről másképpen gondolkodom. Szabad nekem NEM felvenni a telefont, ha ők hívnak ? Vagy ez csalás ? Miként lehet őket "lerázni" vétkezés nélkül,mert ők "jók" hozzám, DE ... ?
No, ez aztán valóban nem könnyű kérdés. Azt leszögezhetjük, hogy e jámbor barátainak nincsen joguk sem Önt sem más személyeket zaklatni a jámborságaikkal. Ennek alapján Önnek joga van másként gondolkodni és nem bekapcsolódni az általuk erőszakolt, vagy legalábbis túlzottan ajánlkozó lelki együttműködésbe. Legyen nyugodtan határozott. Csak akkor tegye meg, hogy nem veszi föl a telefont, ha előtte már közölte az illetővel: nem kíván belépni ebbe a lelkiségbe, ezért ne hívja Önt, s ha mégis hívná, nem fogja fölvenni a telefont. Ha ezt megtette, akkor nyugodtan megteheti, hogy nem veszi föl. Enélkül szeretetlenség volna. Ebben az esetben, tehát, a határozott visszautasítás kifejezését kívánja meg az őszinte szeretet. Ugyanakkor ügyeljen, hogy semmiféle lelkiséggel szemben ne legyen elutasító..
tisztelt lelki atya
olyan kérdésre seretnék választ kapni hogy kocsis fülöp érsek metropolita atyánál lehet e gyonni vagy orosz atanász püspök atyánál?
Van rá példa, hogy a püspök atyák is gyóntatnak, de sajnos csak ritkán. Leginkább lelkigyakorlatokon vagy máriapócsi búcsún nyílik erre lehetőségük.
kedves lelkiatya!
Megismertem egy srácot, akivel elkezdtünk ismerkedni. aztán belépett a képbe egy lány, akivel nagyon hamar össze is jött. és lassan lassan otthagyta az a közösséget amiben mi megismerkedtünk. majd ugye kiderült hogy más oka is volt annak hogy már nem jár a közösségbe, persze ezt később tudtam meg. De amikor elkezdődött a kapcsolat, mindig azon a napon mentek valahová amikor a délutáni program volt. meg állandóan telefonált utána ha a srác velünk( 3 lánnyal volt). később újra összefutottam vele és még mindig azt mondta hogy csak az illető lányra számíthat.(hiszen az embernek családtagja is vannak de lefőképp szülei. akkor még a szpichológusok szerinti "rózsaszin köd" még mindig előtte van? mert szerintem az nem normális dolog ha programot szervez ott nem kapnak helyet a fiatal ember barátai, csak a lány és a 10 évvel idősebb nővére és annak a barátai. és néha úgy érzem, hogy amikor kiöntötte a szívét, hogy a lánynak nem hiszem, hogy megteszi hiszen annyi de annyi olyan dolgot mondott, amit én bárkinek nem mernék elmondani, bár itt meg kell említeni, hogy jó volt a viszonyunk korábban is.
remélem minél hamarabb megkapom válaszát. Előre is nagyon köszönöm
Angyal 26
Kedves Angyal 26!
Nem tudom pontosan megítélni, hogy mi lakhat most e fiatalember szívében. VAlószínű, nagyon bele van zúgva ebbe a lányba, ha miatta otthagyta a korábbi közösséget, ha - mint mondja - csak ővele akar lenni, a barátait nem is hívja. És bizony, az ilyen nagy szerelem néha vak, nem látja igazán még a szeretett lényt sem, csak azt, amit a lelkében kivetít rá. Persze, nem biztos, hogy itt is ez a helyzet, mondom, ennyi leírásból nem tudom jól megítélni.
Azt javaslom, ne legyen tolakodó ezzel a fiúval szemben. Várjon türelemmel. Ha találkoznak, legyen nyugodtan nyitott a beszélgetésre, hiszen láthatóan sok mindent szívesen elmond Önnek. De a tanácsom, hogy most elégedjék meg ennyivel. Ne firtassa, hogy hogyan viszonyul Önhöz, táplál-e még kedvező érzelmeket. Kivált ne bírálja, ne becsmérelje a viselkedését. Fogadja el őt úgy amint van, s fogadja el ezt a helyzetet. Könnyen lehet, hogy még változni fog, de most ne erre számítson, mert ezzel óhatatlanul már számon is kérné rajta.
Kedves Lelkiatya!
Az utóbbi időben erős vágyat érzek a zsoltárok imádkozására, olvasására és tanulmányozására. Az lenne a kérdésem, hogy a protestáns Szenci Molnár Albert-féle fordítást használhatom-e? Szinte szóról-szóra megegyezik a Károli-fordítással, csak verses formába öntve. Számomra pedig sokkal "kellemesebb" ezeket a verses formákat olvasni. Katolikusként tenném ezt. Lelkiatya szerint használhatom őket, vagy inkább a katolikus fordítású Bibliából olvassam?
Köszönöm a válaszát!
Éppen olvashatja a Szenci Molnár-féle fordítást, csak kicsit tartok tőle, hogy az esztétikai érzés nagyobb szerepet kaphat, mint a lelki üzenet fölfogása. Emiatt azt javaslom, hogy ne kizárólag ezt a régies protestáns fordítást használja, hanem vele párhuzamosan olvassa a katolikus fordítású szöveget is. Mindig legyen olyan pont, amikor leteszi a Bibliát, a Zsoltároskönyvet, és megpróbál a mélyére tekinteni, hogy mi az Isten üzenete az Ön számára. Így válik igazán élővé az Ön számára a sugalmazott szöveg.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
A párommal lassan két éve vagyunk együtt, s bár még nem vagyok menyasszony, sokat szoktunk a házasságról s a jövőről is beszélni. Én görögkatolikus vagyok, s bár nem járok sokat templomba, a hagyományok, szokások (s amikor járok templomba maga a rítus stb.) fontosak számomra. Én igyekszem jó keresztény lenni, segíteni másokon, nem szívesen ítélkezek, minden nap imádkozom és igyekszem keresztényi cselekedeteket véghezvinni amikor csak lehet. Döntéseim előtt felteszem a kérdést: mit tenne Jézus? Tehát fontos számomra ez az egész (még ha nem is vagyok "tökéletes" hívő, hiszen pl egy évben csak kb. 5-6 szor megyek el templomba. A párom ateista. A családja egy része protestáns, a másik ágról római katolikus. Jólelkű ember, nyitott a spiritualitásra (pl templomba eljött velem, és semmi baja nincs az én vallásommal.)Amikor tehát szóba jön az esküvő, szóba jönnek az én elvárásaim, hiszen számomra fontos lenne egy ily módon megpecsételt házasság és a gyermekeim katolikus nevelése (ez utóbbival egyetért a párom, lehetnek a gyerekek göörög katolikusként nevelve) majd:). Ő viszont folyton felteszi a kérdést: ha Jézus mindenkit szeret, s ha körülbelül ugyanolyan életszemlélettel nézünk a jövőbe ( egyetértünk sok mindenben erkölcsileg) akkor ő neki miért kell kereszténynek lennie? Én azt látom, van egy rossz képe a katolikusokró, egy álszenteskedő másokat elítélő egyház képe, amit nyilván kívülről vett valahonna, mert aki tényleg járt már ilyen közösségben meg úgy alapból aki Jézussal éli mindennapjait az tudja, hogy ő maga a szeretet, és nem elítélés. ( Lehet ez durva de pl. én a melegekkel is így vagyok, mert nem gondolom , hogy Jézus elzavarna vagy bántana egy embert a génjei miatt, hanem ő maga a szeretet és mindenkit szeret...) És a párom az ilyesmi miatt nem szereti az egyházat. Nem magával Istennel vannak gondjai, hanem az egyházzal....Próbálok neki szép példákat keresni a Bibliából, vagy énekelni Mária dalokat, sok mindent, hogy megérezze ennek a szépségét. ....Azt mondta miattam megkeresztelkedne hogy templomban esküdhessünk...De egy kispap barátom azt mondta, hogy ha csak kényszerből keresztelkedik, jobb is ha nem teszi mert a házasságot elismeri így a gk. egyház, csak nem tekinti szentséginek...Nem tudom mit tegyek, mert még messze vagyunk ettől időben de én szeretek előre gondolkodni, és azt szeretném, ha mind a kettőnknek jó lenne....Ő sem lenne "rákényszerítve" semmire, és én is boldogabb lennék. Köszönöm válaszát! Istne áldja meg érte! Diána
Kedves Diána!
A leírásából egyáltalán nem azt érzékelem, hogy ha a kedvese az Ön kedvéért megkeresztelkedne, akkor az rákényszerítés volna. Ha kész a párja a keresztelkedésre, akkor érdemes elindítani annak irányába. Ez ugyanis azt jelentené, hogy kb. egy éven át lelki beszélgetéseket folytatna az atyával, aki fölkészítené a keresztségre. Ezeken Ön is ott lehetne, és bizonyára előkerülnének olyan dolgok, amelyek még Önnek is újak, vagy feledésbe merültek. Majd ezekről Önök ketten is beszélgethetnek egymásközt. Tehát még a kapcsolatuknak is jót tenne. Kényszeríteni, nyilván, semmi értelme nem volna.
Kedves Lelkiatya!
Szégyellem nagyon, de én is sokszor a pornó és önkielégítés csapdájába esem már évek óta, és ez nagyon legyengít lelkileg. Voltak hosszabb időszakok, amikor volt egy kis "kihagyás", de mindig visszatér sajnos. Nagyon nem szeretném emiatt már ilyen fiatalon tönkretenni, eltompítani magamban a szexualitásról alkotott szép képet, meg a másik nemmel való kapcsolatomat (sajnos tudat alatt) ennek függvényében vizsgálni. Mit tanácsol? Mi lehet a kiút?
Nagyon jól látja, hogy ez veszélyes játék. Jól érzékeli a hatását is, hogy eltompítja az embert. Sok összetevője van ennek a jelenségnek. Egyrészről természetes dolog, hogy az emberben érzéki vágyak jelennek meg. Ezért hálát kell adni. Nem ezt az érzést kell gyűlölni, mert ez önmagában nagyon jó, értékes és szép dolog. A fatális tévedés, amikor valaki ezt saját örömszerzésre használja. Ezáltal tompul el, mert félreviszi az Isten akaratát. Akkor nehéz ez a küzdelem, ha már bizonyos mértékben rögzült, szinte nem is tud meglenni nélküle.
Minthogy a dolog önmagában természetes, ha az ember Istennek tetsző természetes életet él, akkor idővel ez is rátalál a maga természetes helyére. Fiatalemberként sokat kell sportolnia, a közösségben tevékeny részt vállalnia, törekednie mások segítésére, keményen tanulnia. Sokat kell imádkozni is a tisztaságért, de jó, ha az ember böjtöket is ajánl föl erre a szándékra. Legalább a pénteki böjti napot, de esetleg lehet egy bizonyos időszakra még komolyabbat is fogadni, szerdát vagy még hétfőt is hozzávenni. Szokták még tanácsolni, hogy amikor közeledik az érzéki kísértés, akkor keményen megdolgoztatni a testet, hogy ne legyen kedve követelőzni. Persze, kísértés idején az imádság, a Szentírásolvasás, a Zsoltárimádság is sokat számít. Távolabbi óvintézkedés, hogy az ember tartózkodjék az erre vezető hatásoktól. Ma nagyon könnyen kínálja magát az érzéki bűn a világhálón keresztül. Ki kell dolgozni azt a módszert, hogy az efféle hatásoktól hogyan óvhatja meg magát az ember.
Ugyanakkor fontos tanácsom még, hogy ne keseredjék el, arra semmi oka nincsen. Lesz ebből gyógyulás, ha igazán akarja, ha kéri hozzá a Jóisten segítségét.
Tisztelt Lelkiatya!
Római katolikusként a Jézus-ima gyakorlásáról szeretném kérdezni.
Ebben a témában már elolvastam néhány útmutatót, amelyek gyakran különböznek az én értelmezésem szerint.
Példák (az én értelmezésem szerint):
Hészükhaszta József a mennyiségi gyakorlásra helyezi a súlyt, amely idővel és Isten jóváhagyásával átcsaphat minőségbe, amely alatt a minőségi belső imát érti. Ez a belső ima folyamatos.
Hészükhiosz a Batosz-kolostorból(Filokália) arról ír, hogy a minőségi Jézus-ima (az alázatos és szüntelen segítségért könyörgő ima) a lélek éberségének harmadik foka, amit megelőz a fantáziaképek és a rossz sugallatok szigorú őrzése, valamint a második fok az az igyekezet, hogy lelkünket hallgatásban őrizzük, és pihenésben készüljünk az imádságra.
Kérdéseim:
Ha a Jézus-ima gyakorlásának valóban előfeltétele a fantáziaképek és a rossz sugallatok szigorú őrzése, valamint a lélek hallgatása, akkor ezt Isten segítségével hogyan tegyem?
Mit kell tennem, hogy Isten a Jézus-imát belső-, lelki imává változtathassa bennem?
Van-e valamilyen módszer, testtartás, időpont, kidolgozott rutin, segítő szent amely, illetve aki segítheti az elsajátítást?
Válaszát köszönve:
Viktor
Kedves Viktor!
Valóban, vannak különböző hagyományvonalak, amelyek más és más megközelítésben magyarázzák és alkalmazzák a Jézus-imát. Ezen nem kell csodálkozni, mindegyiknek megvan a maga értéke.
Nem mondanám előfeltételnek a fantáziaképektől és rossz sugallatoktól való szabadulást. Ez hosszú küzdelem, amely, sajnos, az imádság folyamatában sem hagy el bennünket. El kell kezdeni az imát és a Lélek vezetésére hagyatkozni.
A gyakorlati tanácsaim a Jézus-imához a következők.
Aki szeretne elmélyülni ebben az imában, annak feltétlenül lelkivezetőre van szüksége. Az sem baj, ha az illető nem gyakorolja a Jézus-imát, nem nagyon ismeri. A lelkivezető azért kell, mert ezekben a lelki folyamatokban el lehet tévedni, és a lelkivezető, mint egy világítótorony, állandó vonatkozási pontot jelenthet.
Jó, ha részt vesz ilyen lelkigyakorlaton, ahol erről kap tanácsokat, de nyugodtan elkezdheti az imát enélkül is. Az ima majd megtanítja a szükséges dolgokra.
Egyik legjobb idő a kora reggel vagy hajnal, de van, aki jobban tud ebben elmélyülni más napszakban, inkább este vagy éjszaka. Fontos ugyanis a külső csend is hozzá.
A testtartás is fontos, mert segíti vagy éppen nehezíti az imádságot. Az állás vagy nyugalmi de fegyelmezett állapotban való ülés a legjobb testtartás ehhöz az imádsághoz.
Kedves Lelkiatya!28 éves nő vagyok!Már bizonyított,hogy természetes úton nm eshetek teherbe,egy régebbi műtétem miatt!Lombik programba fogunk részt venni!Én úgy gondolom,mivel követtem el bűnöket azért nem adatik meg nekem ez a várva várt csoda!Szörnyű minden egyes nap szembesűlni egy újabb ismerős várandóságárol,miközben én másra sem vágyom jobban!Református vallású vagyok!A kezembe vettem a Bibliát,és eltökéltem hogy kiolvasom minden egyes sorát!Tudna nekem segíteni,hogy milyen imádsággal tudnék a bűneimért bűnbocsánatot kérni?Illetve milyen imával tudnám kérni Isten segítségét a gyermekáládsban?
Az nagyon jó elhatározás, hogy a Szentírást végigolvassa. Fontos azonban, hogy ezt ne erőből vagy még inkább ne célirányosan a saját vágya teljesülése érdekében tegye meg. Hiszen akkor nem csak haszna nem lenne belőle, de ennek eredményeképpen még el is távolodhat az Istentől. Azzal a szándékkal olvassa a Bibliát, illetve imádkozzék, hogy megtalálja és meg is tudja valósítani az Isten akaratát. Ami lehet az is, hogy Önnek ne is legyen saját szülött gyermeke. Ha nem erre való nyitottsággal imádkozik és olvassa a Bibliát, akkor az valójában nem is imádság, s ahelyett, hogy eredményt hozna, még nagyobb békétlenséget eredményezne a lelkében.
Emellett fontos figyelmeztetésem, hogy ha nem lehet természetes fogamzással gyermeke, akkor csakis örökbefogadással próbálkozzék, ne pedig lombik programmal. Ez utóbbi ugyanis a folyamat természetéből fakadóan több emberi élet kioltásával vagy végtelen időre való hibernálásával (ami gyakorlatilag ugyanaz!) jár együtt. Emiatt a melléktermékként megjelenő többszöri gyilkosság miatt tiltja a Katolikus Egyház ezt a módszert. Az örökbefogadás azonban természetes és egészséges lehetősége annak, hogy Önnek egy vagy akár több gyermeke legyen, emellett pedig az örökbefogadó szülőkre váró gyermekek esélyt ad arra, hogy szeretetteli közegben nőhessenek föl.
Tisztelt Lelkiatya!
Kétely lett úrrá rajtam! Tudja nagyon szeretem Madonna Rebel Heart című legújabb albumát. Minden nap meg is hallgatom Deezeren keresztül. Azonban elgondolkodtatott néhány helyen a dalszöveg. Van ahol így énekli: "and make the devil pray". Más helyeken pedig félreérthetetlen nyögéseket hallat ének gyanánt. Utána olvastam és kiderült, hogy Madonnának mindig is kényes volt a kapcsolata a katolikus egyházzal. Lévén, hogy katolikusként nevelkedett, művészetéhez gyakran az egyházból merített és merít ihletet. Ezt viszont vegyítette a saját maga kihívó, kissé közönséges, a szexualitást nyíltan előtérbe helyező stílusával. Ebből következőleg az egyház többször is kritikával illete, bojkott alá helyezte turnéit. Szóval az lenne a kérdésem, hogy Ön szerint bűn-e az ő zenéit hallgatni, inkább kerüljem, vagy megengedhető?
Válaszát előre is köszönöm!
Eddig nem volt alkalmam találkozni ennek a hölgynek a zenéjével, de most kérdésére kicsit utánanéztem. Csak egyetlen mondatot idézek az egyik elemzőtől: Madonna ad nekünk szexet, szenvedést és drogokat, kvázi mindent, amit manapság egy énekesnőtől elvár az átlagos tinilány.
Ezek után azt javaslom, inkább ne hallgassa ezt a zenét, mert kötve hiszem, hogy segíteni fogja szellemi-lelki fejlődésében.
