Kedves Lelkiatya!
Vannak komoly gondjaim,sok minden rám szakadt több oldalról is és nem ért meg senki.Amikor elmegyek gyónni akkor se veszik komolyan amiket mondok,elbagatellizálják a dolgokat.Lehet a jó Isten akarja igy.Odáig jutottam,hogy egyre jobban idegesitenek a dolgok,az emberek szinte minden aminek nem is kellene.Idegesit amikor hangzavarban kell dolgoznom,félnótások között.Nem vagyok a helyemen,nem azt az utat járom,amire szükségem van.Nem élek a szivem szerint,nem olyan emberek vesznek körül akikkel szivsen vagyok.Néha úgy érzem nem birom tovább,az idegeim kárára megy.Már azon is gondolkodtam azokat a dolgokat is feladom amiket szertek,mert nincs energiám,életkedvem csinálni ennyi nehézség után.Hogyan lehet ennek gátat szabni,vagy orvosolni,vagy mit lehet ezzel kezdeni?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Jana
Kedves Jana!
Mikor volt utoljára szabadságon? Mikor volt lelkigyakorlaton? Szokott-e hetente pihenőnapot tartani? Azt mivel tölti munkával, pihenéssel, imával? Akkor szoktak összecsapni a hullámok, amikor az ember elveszíti a belső energiáját. Igazából van, csak az ember nem találja a forrását, eltávolodott tőle. Azt javaslom, minél hamarabb kérje be magát egy lelkigyakorlatra, vagy akár csak vonuljon el a monostorba néhány napra. Lehet az ortodox monostor is. Csak ha ezt a kis lelki kikapcsolódást megtette, akkor gondolkodjék el újra, hogy mit is tegyen, merre lépjen tovább. Higgye el, az Úr Istennek van ötlete, hogy merre haladjon tovább. Őt kérje, hogy mutassa meg ezt az utat, csak ehhöz oda is kell figyelni rá.
Az "istenfélő" szó magyarázatában az alábbi válasz olvasható: "...Az istenfélelem a méltatlanságunk kifejeződése. Ha ez kimarad az Istennel való kapcsolatomból, akkor sohasem fogom megérteni, fölfogni, hogy Ő mennyire jóságos, mennyire szeret."
Hogyan lehetséges, hogy Isten teremtményei vagyunk, az ő tökéletes alkotásai, és méltatlanok vagyunk? Ha méltatlanok vagyunk az ő szeretetére, akkor Isten miért szeret minket? Méltatlanok az Ő teremtményei? Méltatlant teremtet Isten? Mintha ellentmondás lenne a két kijelentésben.
Igen, van egy föloldhatatlannak tűnő ellentmondás a világunkban. Ez a bűn. Alapvetően az áteredő bűn miatt kell kimondanunk, mennyire méltatlanok vagyunk Isten jóságával szemben. A nagy titok, hogy miért engedte meg Isten a bűnt.
De van itt egy másik dolog is. Méltatlanságunk ugyanis nem eltávolít Istentől, hanem inkább még szorosabbra fűzi a vele való szeretetkapcsolatunkat. Egy szerelmes azt érzi, hogy olyan tiszta a kedvese, hogy nem ő nem is méltó hozzá. Ha valakiben megjelenik ilyen gondolat, az azt jelzi, hogy őszinte, tiszta szeretettel szereti a másikat. Így vagyunk Istennel is, aki valóban összehasonlíthatatlanul szentebb nálunk, ami, nem biztos, hogy a szerelmeseknél valós különbség.
Kedves Lelkiatya!
Olyan régóta vagyok szomorú, magányos és depressziós. Sokat kérem Istent, segítsen, hogy újra boldog legyek. Miért nem hallgat meg?
Azt tanácsolom, változtasson az ima és a figyelme irányán. Egy játékot javaslok. Ha úgy érzi, hogy nem talál örömre, boldogságra, akkor most egy időre tegyen is le erről a vágyáról. Csak a játék kedvéért. Mondja ki: ez most nekem nem jön össze. Hátha egy kicsit később. Addig viszont próbáljon meg másoknak örömet szerezni. Vagy úgy, hogy kiválaszt egy embert a környezetében (ne túl közelit, mert akkor nem igazán jól működik ez a játék), és gondolkodjék el, hogyan, mivel tudna neki örömet szerezni. Legalább neki legyen jó, ha már Önnek most ez nem jön össze. Vagy esetleg nem csak egy embert szemel ki erre, hanem általánosabban próbál örömet okozni másoknak. Figyelje is az eredményt! Vigyázat, ha nem sikerül örömet szerezni, ez nem az illető hibája, hanem az okozza, hogy nem sikerült eltalálni, hogy pontosan minek is örülne. De sebaj, próbálkozzék tovább. Meglátja, ez egy nagyon színes, sokrétű játék, amely azon túl, hogy másoknak kisebb örömöket szerez, az Ön figyelmét is eltereli a saját bújáról.
D.J.K.
Kedves Lelkiatya.
Kérem ha lehet ne jelenjen itt meg amit írok.
Sajnos nagyon rosszul érzem magam. Úgy érzem,hogy összecsaptak a hullámok a fejem felett.
...
Kérem a Jóistent,imádkozom. Még az is baj, hogy templomba járok. Bocsássa meg a Jóisten,hisz én is gyarló bűnös ember vagyok.
Köszönöm szépen a türelmét és válaszát.
Egy apa.
D.J.K.
Sajnos megoldást nem tudok javasolni, néhány ponton azonban szeretném Önt megerősíteni.
Teljesen jól gondolja, hogy Önnek édesapai kötelessége addig terjed, hogy az otthonában élő családtagjainak az egyszerű megélhetést biztosítsa. Valójában már ez is túl van az alapfeladaton, hiszen a felnőtt korú gyermekeinek saját lábukra kellene állniok. Persze, ha még tudnak tanulni, azt meg kell próbálni anyagilag is támogatni. De a szórakozást, főként a semmittevést nem kell, sőt, nem szabad anyagilag támogatni ilyen helyzetben. Különös, hogy ezt az édesanyjuk sem érti meg. Nyilván nála nagyobb szerepet játszik az érzelem, és ezért ezt a fájónak tűnő, de nagyon is ésszerű következtetést nehéz neki meghoznia. Valóban az volna legjobb, ha a gyermekei tanulnának. Az érthető kívánság, hogy a tanulás közben azt szeretnék, ha a családjuk a közelükben volna, de ez is inkább a kényelem követelése. Ráadásul ez sem ésszerű, hiszen a szülőknek egyéb kötelezettségük, nemkülönben saját életük is van. Tehát ezekben tudom Önt megerősíteni, hogy jól látja, jól közelíti meg a helyzetet. Lehetőleg kerülni kell mégis a vitát. Azt javaslom, legyen szelíd de következetes. A szórakozásra egyáltalán ne adjon pénzt, azt kerítsék elő a fiatalok maguk, ha effélére szükségük van. De ne veszekedve, a dolgokat fölhánytorgatva közölje ezt velük, hanem a maga természetességében. Természetesen sokat imádkozzék értük. A feleségéért különösen is. Higgyen ebben a felső erőben, vagyis az Úr Isten mindenható szeretetében. Most kilátástalannak tűnik a helyzet, de jöhet olyan fordulat, ami egészen megváltoztatja ezt. Tartson ki az imádságban, a hozzátartozói szeretetében és szolgálatában, de ez utóbbit úgy, hogy az nekik is valóban hasznos és értékközvetítő legyen.
Kedves Lelkiatya!
Köszönöm szépen válaszát a hierarchiák tanácsával kapcsolatban. Azonban sajnos egyszerű emberként nem értem mit jelent az eparciás püspök és a koadjutor püspök? Az válasz alapján, az is kérdésként merült fel bennem, hogy ha a kódex azt írja, hogy a saját jogú egyház minden egyes püspöke, akkor ha van nyugdíjban lévő püspök, akkor ő is tagja és ugyanúgy szavazati joggal bír?
Előre is köszönöm válaszát!
István
Az eparchiás püspök megyéspüspököt jelent, csak a magyar megye szó nem teljesen és nem pontosan fedi azt a kört, amely fölött az eparchiás püspök joghatósággal rendelkezik. Ezért használja a jog inkább ezt a kifejezést.
A koadjutor püspök olyan segédpüspök, aki az eparchiás püspök mellé van kinevezve azzal a céllal, hogy ő vegye át a püspöki tisztséget.
A nyugalmazott püspök is tagja a Hierarchák Tanácsának, de szavazati joggal nem bír.
Tisztelt atya, egy egyházjogi kérdéssel szeretnék Önhöz fordulni házasságkötés ügyében. Olvastam egyháztörténeti könyvekben, hogy a középkorban léteztek ún. klandesztin házasságok, vagyis olyan házasságkötések, amelyeket csupán a két fél, minden forma nélkül, vagyis tanúk nélkül kötött meg. Ez ma már nem érvényes, ma szükséges a nyilvános forma mindenkinek, a kánoni formára nem kötelezetteknek is.
Mindenhol azt olvastam, hogy az 1907-es Ne temere, illetve a CIC 1917 óta nincsen klandesztin házasság senki számára, illetve, hogy előtte is csak "elméletben" volt ez a forma érvényes a formára nem kötelezettek számára: hiszen a középkor vége óta teljesen kiszorult a tanúk nélküli házasságkötés a gyakorlatból, vagyis ezt a "formát" senki sem használta, a kánoni formára nem kötelezettek sem.
Egy 1921-es Müller Lajos-féle könyv azonban megjegyzi, hogy érvényesen keresztelt, született protestánsok minden pap és tanúk nélkül köthetnek házasságot, hiszen ők nincsenek kánoni formára kötelezve. Ez azért volt furcsa nekem, mert Magyarország a Ne temere és a CIC 1917 között megkapta a Provida konstitúció különjogát, amely alapján a formátlan nemkatolikus és a vegyes házasságok továbbra is érvényesek voltak, ezt azonban a CIC 1917 határozottan eltörölte minden korábbi, klandesztinitást lehetővé tévő törvénnyel együtt. Aztán Müller Lajos fenti sorai után, 1921-ben megjelent egy nagyon alapos mű a szentségekről (Dr. Mihályfi Ákos: Az emberek megszentelése), ebben semmi utalás nincs arra, hogy az 1917-es törvénykönyv óta bárki köthetne tanúk nélküli klandesztin házasságot. Kizárólag polgári és egyházi házasságról van szó.
Maga a CIC 1917 sem tesz említést semmiféle klandesztin házasságokról.
Ezután 1940-ben jelent meg Sipos István: Katolikus házasságjog című óriási műve, amelyben már szintén nincs szó arról, hogy bárki is tanúk nélkül köthetne érvényes házasságot. Majd 1960-ban ennek a műnek a kibővített változata sem ír ilyet, sőt, a protestánsok számára a polgári házasságkötést tekinti mérvadónak, ahogy maguk a protestánsok is.
Ma pedig az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mi az a klandesztin házasság, vagy hogy egyáltalán volt ilyen valaha a történelem folyamán.
Kérdésem az lenne, hogy a tisztelt atya meg tudja-e erősíteni, hogy az 1917-es törvénykönyv óta nincsen klandesztin házasság a protestánsok számára sem? Gondolom nem az 1983-as törvénykönyv óta nincs klandesztin házasság, mert akkor legalábbaz 50 éven felüli nemkatolikus (vagy korábban nemkatolikus) személyek jegyesvizsgálatánal meg kellene vizsgálni, hogy nem kötöttek-e valaha így "házasságot", amit persze ma semmilyen egyházbíróság vagy plébánia nem tesz meg, mert mindenki arra hivatkozik, hogy 1917 óta nincsenek érvényes klandesztin házasságok, vagyis, hogy valamilyen nyilvános forma kell minden házassághoz, a protestánsokéhoz is.
Bízom megtisztelő válaszában.
Van titkos házasságkötésre lehetőség a Katolikus Egyházban.
A CIC 1130-1133. (CCEO 840) kánonjai vonatkoznak a titkos házasságkötésre. Ezt azonban a helyi ordinárius csak súlyos és sürgető okból engedélyezi. Ilyen esetben a házasságkötést megelőző vizsgálatot titokban kell lefolytatni, a feleknek és a tanúknak titokban kell tartani és külön anyakönyvbe kell bejegyezni, amit az egyházmegyei titkos levéltárban őriznek.
Általánosságban elmondható, hogy a Katolikus Egyház a nem katolikus keresztény felekezetek által elfogadott házasságokat érvényes házasságnak fogadja el, és szentséginek, amennyiben az két megkeresztelt között jön létre. Természetesen a kérdésben szereplő házassági példa vizsgálata minden esetben egyéni megközelítést igényel.
Jó napot atyám!
Azt szeretném kérdezni hogy a kis babámat két ünnep közt szeretném meg keresztelni.
Hogy hogyan is zajlik, először a kereszt szülők lépnek ki.
Majd utána a Bérma kereszt szülők???
Görögkatolikus kereszteléskor ritkán szoktunk külön bérmaszülőt választani. De azért, természetesen, lehetséges. Ők is éppen úgy részt vesznek a teljes szertartáson, annak elejétől fogva mint a keresztszülők. Mindezek részleteit azonban az keresztelő pappal kell megbeszélni. Nem tudom, egészen pontosan, mely két ünnep között szeretné a keresztelőt, de ha Karácsony utánra gondolt, akkor is érdemes már most előre jelezni ezt a parókián. Hiszen, még előtte fölkészítő találkozásokon is részt kell venni.
Most malaszttal vagy kegyelemmel teljes Mária?
Most kegyelemmel, régen malaszttal mondtuk az Üdvözlégyet. A szó ugyanazt jelenti: Isten ingyenes, irgalmas szeretetét, gyógyító erejét. Ő tette Máriát alkalmassá arra, hogy Isten anyjává lehessen. Mi, görögkatolikusok sokszor inkább megmaradunk a régies szóhasználatnál. Ebben az esetben különösen azért is, mert a malaszt szláv eredetű szó, és a sokat ismételt Uram irgalmazz-ban is ez a miloszt-kegyelem szó szerepel szlávul: pomiluj.
Tisztelt Lelkiatya!
Az egyik ismerősöm azt állitja,hogy a lelkivezetője azt tanácsolta végezzenek rajta egzorcizmust.Egy előadáson egyszer tapasztaltam,hogy eszement sikoltozásba kezdett,akkor onnan elmentem.Azt mondja szoktak ilyen fajta szabadulásai lenni otthon is amikor dicsőit.Azt is mondta,hogy volt amikor a földbe verte a fejét meg csorgott a nyála.Meg állandó félelemben,aggódásban van betegségek miatt.Furcsának tartom,multkor amikor találkoztunk az elött amikor ezeket mondta furcsának tartottam a nézését.Nem volt benne gonoszság vagy ilyesmi de volt benne valami cinkosság,sunyiság nem tudom megmagyarázni mi.Sok videot néz démonokról meg ilyenfajta szabadulásokról.Ön szerint ez lehet megszállottság?Bevallom félek kicsit.Ha megszállott emberrel találkozunk mi megszállottá válhatunk?Hivott az unokanövéremmel együtt hogy majd látogassuk meg.Azóta ilyen furcsa amióta új házba költözöütt.
Azért is fontos, hogy az illető keressen föl ördögűzéssel megbízott papot, mert az ilyen szakembernek az első feladata azt megállapítani, hogy valóban megszállottság-e a viselkedés oka vagy csak pszichés háttere van. Ezt mindenképpen tisztáznia kell, tehát nagyon jó tanácsot adott a lelkivezetője. Azok a jelenségek, amelyeket Ön leírt még egyáltalán nem biztos utalások a megszállottságra. Előfordul, hogy természetes - bár, kétségtelen, sérült - indíttatásból produkálják ezeket a helyzeteket. Legtöbbször nem is tudatos ez, nem lehet rajta számon kérni, emiatt megfeddeni, de ettől még nem biztos, hogy megszállottság esetéről van szó. Attól igazán nem kell tartania, hogy egy megszállottról átterjedhet ez a baj. Sokkal inkább segíteni kell őt, beszélgetni vele, meglátogatni. Lehetőleg lekötni értékes teendőkkel, hogy ne legyen ideje és módja az efféle filmekkel tovább mérgeznie magát.
Kedves Lelkiatya!
Ha valakinek volt nem egyházi házassága és gyermekei is születtek abból a házasságból megházasodhat-e templomban?Mit mond erről a katolikus vallás?Válaszát köszönöm!
Igen, erre van lehetőség. Még néhány körülményt tisztázni kell hozzá, de adott esetben lehetséges olyan körülmény, hogy valaki már hosszabb ideje polgári házasságban él és később kéri, veszi föl a szentségi köteléket. Ennek legtermészetesebb (és egyik legszebb) módja, ha egy házaspár később ébred rá arra, hogy szeretetüket Isten is megpecsételje, akár ha több évtized után is, és mintegy rendezik a házasságukat a szentségi kötelékkel. De az is lehetséges, hogy valaki élt már polgári kötelékben, de az nem volt egyházilag érvényes házasság, és később szeretne igazi házasságot kötni olyan személlyel, akivel most már egész életében, sőt, az örök életben is szeretnének együtt maradni.
Tisztelt Atya!az lenne a kérdésem hogy lehet az hogy a reformátusoknál megengedett a válás-újraházasodás a katolikusoknál pedig nem sőt még a szentségektől is el van tiltva (gyónás áldozás) Nem ugyan abba az Istenbe hisz a református mint a katolikus???? Válaszát előre is köszönöm Dicsértessék a Jézus Krisztus.
Nyilvánvaló, hogy ugyanabban az Istenben hiszünk mindnyájan. Még a moszlimok is, és mindazok, akik egy Istent imádnak. Hiszen nincs más Rajta kívül. Ettől azonban különbözik az a tény, hogy ki hogyan közelít feléje, illetve a a Vele kapcsolatos tényeket, igazságokat ki hogyan értelmezi. A házasságot a katolikusok szentségnek tartják, a reformátusok nem, ezért a katolikus egyházban nem lehetséges a válás, a reformátusoknál igen. A katolikus tanítás szerint az Eucharisztiában valóságosan jelen van Krisztus, a református tanítás szerint nem. Ezek olyan súlyos különbségek, amelyek egyenes következményként eredményezik az Ön által fölvetett problémát. Nem tudok ezen a felületen katolikus hitvédelmet megfogalmazni, csupán jelzek néhány elérhetőséget, amelyen keresztül jobban meg lehet érteni a katolikus egyház tanítását ezekről a kérdésekről:
http://lexikon.katolikus.hu/E/Eucharisztia.html
http://lexikon.katolikus.hu/H/h%C3%A1zass%C3%A1g.html
http://lexikon.katolikus.hu/V/v%C3%A1l%C3%A1s.html
http://lexikon.katolikus.hu/G/gy%C3%B3n%C3%A1s.html
Tisztelt lelkiatya!
Attól,hogy valaki nem tud,egy idegen nyelvet tökéletesen megtanulni,attól még viheti valamire az életében. És nem szabad,hogy leértékelje magát.
Köszönöm válaszát.
Ez így van. Sem a másikat nem szabad ezért lenézni, sem magunkat nem szabad emiatt megvetni, értékünket alábecsülni. Ugyanakkor ez a teljesen jogos és vigasztaló álláspont nem menti föl egyikünket sem a törekvés kötelessége alól. Azért adott nekünk a Teremtő értelmet és akaratot, hogy azt használjuk. Ma a felsőfokú diplomához elengedhetetlen feltétel legalább egy nyelvnek a biztos ismerete. Aki elvégez egy főiskolát vagy egyetemet, szerintem, az képes megszerezni egy nyelvvizsgát is. Nem szabad alábecsülnünk saját magunkat, vagy lustaságunk miatt hivatkozni a gyengeségeinkre. Törekedni tehát mindig kell többre, előre, de ha kudarcok érnek, azt is el kell tudni fogadni jó szívvel.
Kedves Lelkiatya!
Olyan kérdéssel fordulok Önhöz, hogy azt hallottam hogy a fátyol a tisztaság jelképe. Szeretném megkérdezni az Ön véleményét ebben a témában. Vajon tényleg csak azoknak szabadna fátylat viselni az esküvőn, akik megőziték a házasságig a szüzességüket?
Válaszát előre is köszönöm!
Igen, valóban, a fátyol a tisztaság jelképe. Nem ismerek olyan szabályt, hogy csak az vehetné föl a fátylat az esküvőn, aki megőrizte a szüzességét. Legalábbis ilyen egyházi előírás nincsen. Inkább az emberi jóérzés készteti az érintetteket, hogy például, amikor már a gyermek is ott van az esküvőn, akkor az édesanya-menyasszony általában nem vesz fátylat. Éppen vehet, csak összesúgnak a háta mögött. Persze, ez sem szép dolog. Az alapvető nagy baj az, hogy sikerült kitörölni az emberek gondolkodásából ezt a nagyon fontos dolgot, hogy a házasulandók, a menyasszony is és a vőlegény is tisztán, szűzen lépjenek az oltárhoz, és egyedül csak egymást ajándékozzák meg a testükkel, amikor szerelmüket már a Jóisten is megáldotta. Törekedjünk rá, hogy visszataláljunk erre a fontos igazságra!
Kedves Lelkiatya!
Hogyan vélekedik az egyház az eutanáziáról?
Köszönöm a válaszát!
András
A Katolikus Egyház véleménye szerint, az emberi méltóság elvitathatatlan joga és tisztelete alapján, a hátrányos helyzetű, beteg vagy haldokló személyeket támogatni kell. Ezért elutasítja a közvetlen (aktív) eutanáziát, mert bármi legyen is az indító oka vagy eszköze, de az emberi élet kioltására irányul ez a beavatkozás, ami erkölcsileg már szándékában is elfogadhatatlan. Hasonlóképpen gyilkosság minden olyan szükséges cselekedet elmulasztása (passzív eutanázia), mellyel véget kívánnak vetni a fogyatékos, beteg, vagy halál közelében lévő személy életének, hogy megszüntessék a fájdalmat. (Vö. KEK 2277; Komp. 470.pont)
Ugyanakkor indokolt lehet "az orvosi túlkezelés" vagy más néven "terápiai szenvedély" visszautasítása, vagyis a túlzottan költséges, veszélyes, rendkívüli vagy a várt eredményekhez képest aránytalan orvosi beavatkozás abbahagyása. Ezekben az esetekben nem idéznek elő halált, csak elfogadják, hogy közeledtét nem tudják reális reménnyel megakadályozni. (KEK., 2278.)
A betegnek kijáró általános gondoskodás, normális orvosi kezelés akkor sem szüntethető meg, ha a halál bekövetkezése várható. Ugyanakkor megengedett és törvényes fájdalomcsillapítók használata, melyek nem irányulnak a halál előidézésére. (KEK. 2279.; Komp. 471. pont)
ha úgy érzed folyton ott van veled valaki de közben egyedül vagy itthon akkor az mit jelent
Egyetlen Létező lehetséges, aki mindig a közelünkben van, mindig lát, mindig figyel ránk. Isten, akitől nem hogy félni nem kell, de érdemes keresni Vele a kapcsolatot, mert mindenben a legjobbat akarja nekünk. Léteznek gonosz lelkek, de azok csak akkor férkőznek a közelünkbe, ha beengedjük őket - egy-egy bűnnel, rossz indulattal. Ha tehát valakinek a jelenlétét érzékeli a közelében, akkor imádkozzék. Szólítsa meg az Urat, kérje az Ő segítségét.
Persze, az is létezik, hogy az ember beképzeli magának, hogy van ott még valaki más, de ez csak képzelgés. Félni tehát egyáltalán nem kell. Az imádság helyre teszi még ezt a téves érzést is.
