Kedves Lelkiatya!
"Ugye mindenkinek megvan a társa az életben? Egy személy, akit az Isten neki rendelt." - írta az egyik kérdező. Valóban van ilyen személy, akit az Isten, mint társat, egy másik személyhez rendel?
Ez mégsem ennyire egyszerű. Az Úr nekünk is teljes szabadságot ad ebben a választásban. Ha csupán az előre megrajzolt útvonalon kellene haladnunk, akkor csak olyanok lennénk, mint a bábuk egy társasjátékban. Az a társasjáték, amelyre az Úr hívott meg bennünket, mi résztvevők vagyunk, nem bábuk. Sok múlik rajtunk. Más az Úr mindentudása, mellyel előre látja, hogy mi fog velünk történni, s más az Ő mindenhatósága, amelyet azonban az irántunk való szeretetből és tiszteletből - mondhatjuk így - visszafog, hogy ne csorbuljon a mi szabadságunk. Ha tetszik egy személy, akkor Ő szívesen rábólint, hogy akkor legyen ő, megáldja a kapcsolatunkat. Ekkor őbenne lehet fölismerni az Isten nekünk szánt ajándékát. Érdemes keresni és Istentől kérni, hogy segítsen megtalálni azt, akire Ő is rá tud bólintani, akit Ő is szívesen megáld.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy Ön szerint imádsággal lehet-e a mások tetteit vagy elhatározásait befolyásolni? Ér-e valamit a sok imádságom, hogy valaki megmásítsa akaratát? Lehet-e egyáltalán másért imádkozni? Vagy csak magunkért?
Köszönöm a választ.
Lehet imádkozni másokért is és önmagunkért is. Az nem volna helyes célkitűzés, hogy a másik azt csinálja, amit én szeretnék. Még ha még olyan magasztos cél is vezetne ebben, vélvén, hogy én jobban tudom, mire van neki szüksége. Ha azt látom, hogy valaki nem helyes úton jár, akkor mindenképpen imádkozzam érte, erre a Szentírás is buzdít (1Jn 5,16). Elsősorban a bűnei bocsánatáért imádkozzam, és azért, hogy az Úr segítsen neki megtalálni a helyes cselekvést - még ha az nem is egyezik azzal, amit én gondolok.
Igen, az imádságunkkal nagyon sok dolgot el tudunk érni, a másik ember megváltozását is, de ehhez nagy hit kell. Ennek a nagy hitnek, Istenre hagyatkozásnak a kifejeződése az is, hogy úgy imádkozunk, ahogyan Jézus: Ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied (Lk 22,42).
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
2 kérdésem lenne. Az egyik az hogyrómai katolikus vagyok és átszeretnék keresztkelkedni görögre. És elinditottuk csak azt nem tudom hogy kell e fizetni érte vagy a szülöi kérvénybe minnek kell szetepelni.
A másik kérdésem az hogy görög katolikus pap szeretnék lenni. És hogy melyik gimnáziumot ajánlja. A hajdúdorogit vagy a miskolci jezsuita gimnáziumot!
Feltétlenül várom válaszát!
Bálint
Átkeresztelkedésre sem mód sem szükség nincsen. Aki egyszer megkeresztelkedett, az már eltörölhetetlen jegy, mely örök életre szól. Persze, csak a szóhasználatot kell kiigazítani: amire Ön készül, az rítusváltás, amelyhez a két érintett püspök hozzájárulása szükséges.
Ha a görög rítusban szeretne elmélyülni, akkor mindenképpen a hajdúdorogi gimnáziumot vagy szakközépiskolát javaslom annak kollégiumával együtt. Ott az iskolai és kollégiumi élet nagyban segíti és erősíti az ott tanuló diákok lelki életét és görögkatolikus öntudatát.
Tisztelt Lelkiatya!
Egy másik oldalon olvastam Barsi Balázs atya válaszát az "örök kárhozattal" kapcsolatban. Az alapján nem létezik a pokol, hanem az a jónak az elutasítása, az Isten nélküli élet.
Továbbá azok, akik meg vannak keresztelve, "predesztinálva vannak" a mennyországra, amennyiben tudatos döntés áll mögötte. Tehát ha én felnőttként, belső indíttatásból kértem és vehettem fel a szentségeket felnőttként, és ez a belső indíttatás azóta sem változott, akkor a mennyországra vagyok "predesztinálva"?
Alább idézem az eredeti kérdést és az arra írt választ:
Az alább olvasható válasz megegyezik a Római Katolikus Egyház tanításaival, álláspontjával?
"Kérdés:
Miért van az, hogy valaki, aki a földi életben bűnt követ el, örök kárhozattal fizet érte? Hogyan egyeztethető ez össze Isten szeretetével?
Balázs atya válasza:
Egyetlen bűn sincs, amiért Isten kárhozattal büntetne. Le kell számolni azzal a középkori elképzeléssel, hogy Isten kétfajta örökkévalóságot teremtett: a jóknak a mennyországot, ahol minden szép és jó, a rosszaknak pedig a poklot, ami egy nagy kínzókamra, s mi egy életen át retteghetünk amiatt, hogy vajon melyikbe is fogunk kerülni. A megkeresztelt ember predesztinálva van az üdvösségre, de reális választása ennek az üdvösségnek a tudatos elutasítása, eljátszása. Isten nem teremtett poklot; az a szabad akarattal rendelkező teremtmény: az angyal és az ember szabad választása, az Isten nélküli élet folytatása egy örökkévalóságon át. A kárhozat a bűnben való tudatos és szándékos megmaradás, vagyis a bűnbánat teljes hiánya. És mivel nem tudjuk, hogy akár élete utolsó perceiben valaki megbánta-e a bűneit vagy sem, az Egyház senkiről sem állítja, hogy elkárhozott (ellenben a szentekről kijelenti, hogy biztosan üdvözültek.)
Ebben a földi életben ? látszólag ? ellehetünk Isten nélkül: testi-szellemi funkcióink, ösztönvilágunk, akaratunk, értelmünk és érzelmeink működnek az Isten-kérdés kikapcsolásával is (más kérdés, hogy milyen szinten!), eszünk-iszunk, nősülünk és férjhez megyünk, mint Noé napjaiban. Az örök életben azonban ez nem megy tovább, mert a túlvilág nem folytatása a földi életnek. Az a túlvilág, ami ennek a földi életnek lenne a folytatása, félelmetes és elviselhetetlen lenne, maga a pokol. (Sokan így képzelik a mennyországot, és ezért nem is kérnek belőle.) A menny minőségileg más, mint a földi fizikai-biológiai-pszichológiai élet, tökéletesen más dimenzió, mely a keresztséggel már itt a földön kezdetét veszi lelkünkben. Isten maga a túlvilágunk, mert annyira szeret minket, hogy önmagát jelölte ki az emberi élet céljául. Ez a mennyország lényege, s ha valaki ezt elutasítja itt a földön, az nem is részesülhet benne földi élete után."
Útmutató válaszát köszönöm szépen!
Ezeken a címeken találhat szövegeket segíthetnek a rózsafüzér jobb megértésében:
http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=41
http://www.katolikus-honlap.hu/0707/ave.htm
http://www.depositum.hu/rozsafuzer.html
http://szuzmaria.blog.hu/2012/02/25/a_rozsafuzer_tortenete
Barsi Balázs atya tanítása, természetesen, teljesen megegyezik a katolikus egyház tanításával. Amit itt a mennyországról leír, az teljesen hiteles. Ügyelni kell azonban, hogy amit mond, az a szöveg teljes összefüggésében értelmezendő. Hiszen, valóban azt írja, hogy a megkeresztelt predestinálva van az üdvösségre, de nyomban hozzáteszi, hogy ugyanakkor reális választása van abban, hogy ezt az üdvösséget tudatosan elutasítsa, eljátssza. A döntés, tehát a mi kezünkben van. A döntés alapvetően nem arra vonatkozik, hogy elég sok jót tettem-e annak érdekében, hogy bejuthatok-e a mennybe, hanem, hogy Istent választom-e életem céljául. Ha igen, akkor jó reményem van arra, hogy az utolsó döntéskor is, amikor megkérdezi az Úr, hogy Vele akarok-e élni az örökkévalóságban vagy nem, nos, remélhetem, hogy a lelkem akkor végérvényes igent fog mondani Őrá. A pokol pedig olyan értelemben nem létezik, hogy az nem egy megfogható valóság, hely, ahová kerülnek a kárhozottak. A kárhozottak - ha lehetne erről így beszélni - ugyanott vannak, mint az üdvözültek, az Isten a közelébe engedné őket is, de ők esztelenségükben elutasítják ezt a szeretetet. Ez a kárhozat. Ez az, amit már itt a földön is meg lehet tapasztalni, ha valaki szeretet nélkül, csak a saját önzésében él és elutasítja, észre sem veszi mások szeretetét. Miként a mennyország is kicsit megtapasztalható ott, ahol az emberek között önzetlen tiszta szeretet uralkodik.
A lelkiatyának mi a véleménye az életgyónásról?
Azt a bűnt, amit én már megbántam és meggyóntam, azt nem "elfelejtette" az Isten? Ha pedig így van, akkor mi szükség van mégegyszer meggyónni ezt, amikor a feloldozás már megtörtént! Vagy valójában ez nem gyónás, hanem egy nagy lelkibeszélgetés??
Köszönöm a válaszát!
Valójában inkább lehet nagy, átfogó lelki beszélgetésnek tekinteni, hiszen azokat szedi össze az ember, amiket már korábbi gyónásai során meggyónt. Mégsem fölösleges jámborság ez csupán. Nagy életfordulók vagy más jelentős események előtt nagyon is hasznos lelki cselekedet az életgyónás. Az ember igyekszik egész életét áttekinteni, s ilyenkor a nagy összefüggéseket is jobban észreveszi, átlátja. Mindezt pedig a bűnbánat lelkületével, mivel szeretne újra bocsánatot kérni mindenért, amit élete során vétett.
Dicsértessék!
Elnézést, a legutóbbi irásomból mihagytam egy kérdést ( én vagyok a Szent Rita rószás) hogy már hónapok óta rettegésben élek, egy bizonyos MDM , ún. Nagyfigyelmeztetés "próféciáji miatt": engem nagyon megrémítenek ezek a dolgok, ráadásul kiderült hogy ezek nem igazak, vagy nem is értem, de olvastam hogy Egyházi tiltás alatt van már, és a MDM követőit automaikus kiközsítik(http://www.karizmatikus.hu/tevtanitasok.html?id=2953:isteni-irgalmassag-maria-mdm-es-koevetinek-automatikus-kikoezoesitese&task=edit&ret=aHR0cDovL3d3dy5rYXJpem1hdGlrdXMuaHUv) Ez még jobban megrémít, mert akárhogy is próbálok, nem bírok szabadulni attól, hogy ezek a jósaltok igazak, pedig tudom, hogy az Egyházat a Szentlélek vezeti, és a Szentlélek tévedhetetlen, és volt hogy a (mostani) pápánkat nem éppen jószínben képzeltem el. Pedig a vak is látja, hogy milyen jó ember.Nagyon félek, hogy engem is kiközösítenek, és nem bocsátjanak meg. Meg van egy másik oldal, Jézusüzenetei.hu de az is elég ijesztő. leglább is engem sokszor kergetett görcsös sírásba azt amit "Jézus üzent". (http://jezusuzenete.hu/) pl. a fenevad előtti leborulások meg ahogy hamarosan katazstrófák lesznek...
NAgyon félek már, könyörgöm segítsen, mi az Egyház álláspontja ezekről?!
Annyi bizonyos, hogy félni semmi oka nincsen. Hogy mi készül Európában és a világban, azt nem tudjuk. Ez a mostani széles körű erkölcstelenség, amely az un. fejlett országokban dühöng, valóban magával rántja előbb vagy utóbb a teljes romlást. Hogy ez hogyan, s mikor következik be, nem tudjuk. Valójában már most büntetését éli, aki istentelenül él és ráadásul ezt hirdeti, sőt, másokra kényszeríti, mert hiszen az ilyen emberek, szegények, távol élnek a boldogságtól. De félelemre semmi ok nincsen. Az fél, aki nem szereti Istent, aki nem bízik benne. Minden az Isten kezében van. Ha megengedi a romlást, netán a háborút, akkor abban kell majd helytállnunk, ennyi az egész. De ez most még nincsen itt, nem kell riadoznunk.
Az un. nagy figyelmeztetés csak ijesztgetés volt, semmi köze nincsen Isten kinyilatkoztatásához. Hasonlót mondhatok el jezusuzenete híreiről is. Ne is törődjön ezekkel, hisz láthatóan nem segítik a lelki életét, hanem nyomorítják a lelkét. Másra nem is jó. Felejtse el ezeket! Inkább olvasson a Szentírásból és vegyen részt szent misén.
Kedves Lelkiatya!
Ha megengedi több kérdéssel is fordulnék Önhöz: van egy felszentelt Szent Rita rózsám, aminek sikerült letörnöm a fejét, mert olyan szomorúan lógatta a fejét, de amikor megpróbáltam, h ogy ne lefelé lógassa, mivel elég régi, kiszáradt, eltörtem. Nagyon baj csináltam, szentség törés?
Az ágyamon ülve szívesen imádkozom, mint térdepelve az ágy mellet: pár perc után pedig már kínlódva mondom pl. az esti imát, míg ha ülök, akár félórát/órát is szívesen, örömmel mondom. Nagy baj ez?
Nem ez nem szentségtörés. Nyilván jó szándékkal próbált igazítani rajta. Vagy, ha csak véletlen történt is, még csak nem is bűn, nem hogy nem szentségtörés.
Úgy imádkozzék, ahogyan szívesen teszi. Néha lehet térdelve is, még ha kényelmetlen is, de aztán, ha elfáradt, nyugodtan folytathatja az ágyon. A Jóistennek éppen olyan kedves úgy is.
Felajánlottam a szentmisémet Enikőért ma.Teszem továbbra is.
Köszönjük. Isten áldja!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelki atya!
Szeretném megkérdezni hogy a szeptember elejei búcsúk rendje miképpen is alakul majd. Most a szeptemberi "A Kegykép hazahozatalának emléknapja
A csodálatos könnyeket őrző kendő elővétele, és Kisboldogasszony-napi búcsú"-ra gondolok konkrétan. Itt a honlapon és Máriapócson is az van kiírva az "MÁRIAPÓCSI BÚCSÚK ÉS ZARÁNDOKLATOK RENDJE 2015-BEN" hogy
Szeptember 5. A Kegykép hazahozatalának emléknapja
A csodálatos könnyeket őrző kendő elővétele
Szeptember 12 -13. Kisboldogasszony-napi búcsú
De az " Eseménynaptár"-ban;
2015. szeptember 5. A Kegykép hazahozatalának emléknapja
(A csodálatos könnyeket letörlő kendő ünnepélyes érintése)
2015. szeptember 5. - 6. Kisboldogasszony - napi búcsú , kútszentelés.
Ezeket az időpontokat szeretném pontosan tudni. (S még talán azt hogy lesz e szervezett csoportos zarándoklat Hajdúdorogról vagy Debrecenből.)
Válaszát előre is köszönöm!
Köszönjük szépen a jelzést. Sajnos, valóban hiba csúszott a bejegyzésekbe. Ezúttal a Máriapócsi honlap tudja pontosabban. Tehát Kisboldogasszony búcsúja kútszenteléssel szeptember 12-13, Szent Kereszt búcsúja (Cigány-búcsú) pedig szeptember 19-20.
Hogy honnan melyik búcsúra szerveznek zarándoklatot, ezt az adott parókiákon kell megkérdezni.
Kedves Lelkiatya!
Fiatal korom ellenére sok nehéz dolgon mentem keresztül, és a velem egykorúakhoz képes több élettapasztalatra tettem szert. Arra gondoltam, hogy "N."-nek és az utolsó levélírónak is - aki a szüleivel nem ápol jó kapcsolatot - szívesen segítenék nekik akár levelezés formájában, akár a későbbiek folyamán személyes találkozón is. Arra kérném a Lelkiatyát, hogyha megkérdezné a 2 nehéz sorban élő embertársunkat, hogy kiadhatná-e nekem az e-mail címüket, amin keresztül fel tudnám venni velük a kapcsolatot, és megpróbálnék könnyíteni a keresztjükön.
Köszönettel:
Péter
Kedves Péter!
Sajnos, erre nincs lehetőségem. Pedig szívesen tenném. A hozzám beérkező kérdések címzettjeit nem ismerem, nem érkezik be ide a címük, csak a kérdést tartalmazó üzenet. De ha imádkozik értük, akiken, úgy gondolja, hogy különösen is tud segíteni, akkor a kegyelmi közvetítés nem marad el.
Ha most valaki mégis szívesen fölvenné Önnel a kapcsolatot hasonló kérdésekben, szívesen továbbítom a levelét, de ehhez az Ön címét is ismernem kellene.
Mindenesetre, kérem, hogy imádkozzék azokért a személyekért, akiknek a sorsa különösen is megérintette az Ön szívét.
Kedves lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni, hogy a zsarolás az bűn?
Igen, az. Kerülni kell, senkivel nem szabad ilyen helyzetet teremteni. Persze, az is igaz, hogy nem ritkán úgy végez valaki lelki zsarolást, hogy nem is veszi észre. Ez esetben nem maga a tett a bűn, hanem az a lelki vakság, amely nem veszi észre a másik jogos igényét.
Anyagi értelemben azonban a zsarolásnak minden fajtája bűn. Én legalábbis nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy valaki úgy zsarolja meg a másikat anyagi dolgokban, hogy azzal ne akarna a másiknak rosszat, tehát nem tudatosan követné el az önző cselekedetet.
Megint más kérdés, hogy ha valaki velem szemben követi ezt el, akkor nem azt kell mérlegelnem, hogy ő bűnt követett el, hanem, hogy a kelepcéjéből kikerüljek, mégis úgy, hogy ne tekintsek rá gyűlölettel, hanem tudjak érte imádkozni.
Tisztelt Lelkiatya!
Romai katolikus vagyok. Azt szeretném kérdezni ha gyonás alatt a lelkiatya nem értette jol amit mondok, vagy esetleg nem hallotta jol amit én mondtam, ugy vettem észre pedig elég hangosan mondtam, és ezért lelkiismeret furdalásom van meg kell ismételnem a gyonást.
Előre is köszönöm válaszát
Nem szükséges újra gyónnia. A Jóisten mindent hallott, Ő az, aki megbocsát. Nyilván, az ilyen helyzeteket lehetőleg el kell kerülni, de mivel Ön igyekezett mindent elmondani, tehát szándékosan nem hagyott ki semmit, nem akart szándékosan semmit elrejteni, így ez a bűnbánat értékes és Istennek tetsző volt, amelyre Ő sietett hamar bocsánatával gyógyulást adni.
Dicsôség Jézus Krisztusnak!
Imádkozom Enikôért holnap az Isten Irgalmasság rózsaf?zérét.Sándor
Köszönjük. Így legalább nem vagyok ebben egyedül.
Kedves lelkiatya!
Egyszer beszélgettem az egyik ismerősömmel, és szóba jött hogy nagyon elegem van abból hogy néha nem úgy sikerülnek a dolgaim, ahogy szeretném. Nekem azt mondta, hogy arany életem van, mert nekem megvan a nyelvvizsgám, befejeztem a főiskolát, annak ellenére, hogy anyukám egyedül nevel édesapám halála miatt engem és nővéremet nem nélkülözöm. Az ismerősöm cukorbeteg és még nincs meg rendesen a nyelvvizsgája meg még nem fejezte be a sulit.... Várom válaszát: Ági.
Kedves Ági!
Bármelyikünkkel megtörténhet, hogy úgy érzi, betelt a pohár. De ez csak egy rossz érzés, egy félreérzés, amely a felszínen van. Ezért is érzékeljük, nyilván, de éppen emiatt kell mindig a felszínről mélyebbre törekedni. Akár a dolgok értelmezésében, akár magunk lelkében. Rengeteg dolgot kaptunk, amelyet észre sem veszünk, következésképp meg sem köszönünk. Amikor úgy érzi, túl sok kudarc, bántás vagy más rossz éri, akkor kezdje el számba venni, hogy mi az, amije viszont van, amit meg kell köszönnie. Vagy inkább azt javaslom, ezt az ajándék-keresést ne csak akkor vegye elő, amikor összecsapnak a feje fölött a hullámok, hanem tegye rendszeressé a napi imaéletében. Minden napra jusson valami új, amit még nem köszönt meg. Ha elkezdi ezt a játékot, meglátja, 36500 nap sem lesz elegendő, hogy végigvegye, mi minden szépséggel ajándékozta meg Önt az Úr.
Kedves lelkiatya!
Már nem akarok élni!
Enikő
Ez az ördög játéka! Olyan tökélyre vitte a hazugságait, hogy már szinte észre sem vesszük. Ha valaki élet elleni gondolatokat sugall, akkor világos, hogy a halálunkat akarja. Nem szabad tehát belemenni a vele való játékba.
Gondolom, sok keserűség érte, Enikő, esetleg sok kudarc. Ezeket használja föl az ellenség, a látványukat fölnagyítja, és azt sugdossa, hogy már nincs is remény. Ez mind, mind hazugság. Higgye el!
Két alaptételről ne feledkezzék meg: Az Isten mindenható. Az Isten szereti Önt.
Márpedig, ha ez a kettő igaz (a sátán főként a második igazságot próbálja meg hazug tanácsaival kikezdeni!), akkor soha nincs veszve semmi remény. A mindenható Isten minden helyzetből ki tudja Önt emelni, csak a Vele való együttműködésen múlik, hogy ezt Ön is akarja.
