Budapest Baross u. 6. szám alatt lakó M. M.... hova fizesse az egyházi hozzájárulást? Dicsőség!
Baross utca van a 3. és a 4. kerületben is. Ha az előbbi, akkor Budára, ha az utóbbi, akkor a Rózsák terére ajánlja hozzájárulását!
Kedves Lelkiatya!
A barátnőm görögkatolikus lelki vezetőt akar keresni Nyíregyházán? Hogy induljon el? Lelkiatya tud neki ajánlani valakit?
Előre is köszönöm!
A következőt javaslom. Kezdjen el rendszeresen gyónni a Szent Miklós székesegyházban. Ott nagyon sok pap gyóntat, különböző időpontokban. Nem biztos, hogy első találkozásra megtalálja, akit keres. Azért nem tudom megnevezni, hogy egyik vagy másik a jobb, mert kinek, kinek más személyiség tudhat jól segíteni. A gyakori gyónásokkal tesztelje az atyákat. Ha több atyánál is gyónt már, akkor el tudja dönteni, hogy melyikük áll lelkileg közelebb hozzá, s akkor kezdjen el ahhoz járni több alkalommal is. Jó, ha meg is mondja neki, hogy szeretne ezentúl rendszeres lelki tanácsokat kérni tőle. A többit pedig a Szentlélekre kell hagyni. Tökéletes lelkiatya nincsen, arra nem érdemes várni, de ha a Lélekre nyitott az illető, akkor egészen biztosan megtalálja azt az atyát, akire szívesen rábízza a lelke vezetését.
Kedves Lelkiatya! Egy katolikus közösségben összevitatkoztam az egyik hölggyel...
Meggyőződésem, hogy az illető társának nem lett volna szabad fölolvasnia az Ön levelét. Nem is értem, hogyan tehetett ilyet. Most azonban Önnek az a lelki feladata, hogy mindezt megértéssel, a másik ember gyöngeségének az elfogadásával fogadja. Nem az a feladata, hogy a saját igazát megvédje. Efelől nyugodt lehet, hogy ezt majd az Úr megteszi a megfelelő időben. Imádkozzék inkább ezért a társáért, az illető hölgyért és a többiekért is, hogy a gonosz ne férkőzhessék a közösségük soraiba. Ha Ön alázattal, elfogadással, az értük való imádsággal felel minderre, akkor nagyszerű győzelmet aratott. Ellenkező esetben azonban az ellenség érte el a célját és a békétlenség még hosszú időre megmarad.
Bűn-e,ha egy nős férfibe szerelmes vagyok,és ő is viszontszeret
Ha az illető férfi nem az Ön férje, akkor igen!
Óriási kísértés. Meneküljön ki belőle minél hamarabb! Ha hagyja ezt az érzést továbbra is uralkodni a lelkében, akkor előbb utóbb tönkre fogja tenni az Ön életét is, és másokét is. Ilyenkor tapsikol a sátán és ugrál örömében.
Kedves Lelkiatya!
Görög katolikusnak vagyok megkeresztelve, de sohasem jártam a templomban. Római katolikusként vettem fel a szentségeket, római katolikusként gyakorlom a vallásomat. Egyház adót kinek kellene fizetnem?
Bár jogilag a legközelebbi görögkatolikus parókiára kellene fizetnie, én mégis azt mondom, ott fizesse ezt meg, ahová lelkileg tartozik. Akkor jobban sajátjának érzi ezt az adományt.
Kedves Lelkiatya!
5 éves koromtól hiszem, hogy Isten létezik. De csak 4 éve járok templomba. Nagyon szeretem vallásomat és már a szentségeket is felvehetem, mert voltam katekéta.A lelkiatya, akitől tanultam nagy hatással volt rám. Mindig hozzáfordulhattam, ha gondom volt, ha kérdéseim voltak. Sajnos a katekizmus alatt a múltamban történt rossz dolgok (amikről soha nem volt alkalmam előtte beszélni), mintha újra felszínre törtek voltak. A jelen gondjai sem kiméltek.Sok volt a kettő és nem birtam tovább. Megakartam halni. Jártam pszichológushoz és a múltat sikerült letenni, a jelennel most birkozók. Nem akarom feladni.Van egy fiam és van férjem. Mindkettőjüket nagyon szeretem és tudom, hogy szükségük van rám. Nagyon sok szeretett és kitartás van mindkettőjükben. Nem akarom feladni, de néha megkísért, úgy érzem nem bírom tovább.Ilyenkor nem bírok felkelni az ágyból és órákig csak sírok. De érzem ugyanakkor, Isten jelenlétét is, hogy ott van és tovább segít. Betudnak gyógyulni a sebek?
Enikő
Kedves Enikő!
A sebek be tudnak gyógyulni, de meg is tudnak maradni. Nem az a fontos, hogy van-e seb, hogy heged-e már, hogy marad-e nyoma, avagy sem. Ezeket a tüneteket a pszichológusok gondozgatják. A hitünk arra tanít, arra világít rá, abban helyez el, hogy vagy vannak sebek vagy nincsenek: az Úr velünk van. Ez mindennél több. Néha szabad sírni. Ha ezt az Úrban teszi, akkor még a könnyeit is megszereti. Ez a legeslegfontosabb, hogy Őbenne bízzon. Annak a hazug gondolatnak, kísértő gondolati támadásnak ne higgyen, hogy itt már az Úr sem segít! Nyilván, a múltat érdemes teljesen föltárni - már amennyire ez emberileg lehetséges -, egy életgyónásban letenni mindent, elhallgatás nélkül, s úgy menni tovább. Utána pedig rendszeresen gyónni. Meggyónni azt is, hogy olykor úgy érzi, elhagyja az erő. Azért kell ezt is meggyónni, mert ez is a sátántól van, ez is kísértés. Még ha nem is akar beleegyezni, de a gondolatáig már eljutott. A szentgyónásban takarítsa ki még ezeket a gondolatokat is. A szentgyónásban kifejezi, hogy hisz az Úristen mindent megbocsátó, mindent gyógyító szeretetében. Ez vezesse az életében, és legyen türelemmel önmagával szemben is. Az Úr egy csapásra meg tud gyógyítani, de nekünk embereknek mégis szükségünk van időre, hogy a gyógyulás folyamatában egyre előbbre juthassunk.
Tisztelt lelkiatya,
Szabad-e egy római katolikusnak Szentségekhez járulnia egy görög katolikus templomban?
Köszönettel: Ervin
Igen, természetesen. Ennek semmi akadálya, hiszen ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk.
Tisztelt Lelkiatya!
Mi a különbség a gyónás menetében a görög és római rítus között? A görög katolikus gyónás esetében tényleg el kell mondani sz egész szöveget a gyónatatószékben "2. Szertartástól" az 50. zsoltáron át, és csak utána lehet a büneinket bevallani?
http://www.gorogkatolikus.hu/?muv=hir&hir_id=1546
A lényegi elemek teljesen megegyeznek: előkészületi imádság, bűnbevallás (a legutolsó gyónás idejét említve), a pap szavai, útmutatásai és az elégtétel megfogalmazása, a gyónó bűnbánati imája, a föloldozás és az elbocsátó áldás. A honlapunkon megtalálható sok ima, még lehetne akár több is, de nagyon ritkán szoktuk ezeket mindet elmondani. Leginkább gyóntató paptól függ, hogy hogyan irányítja a szentgyónás menetét.
Tisztelt Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, hogy római (vagy görög) katolikus egyén áldozhat-e ortodox templomban? (vagy a kár református istentiszteleten úrvacsorában részesülhet-e?)
Katolikus ember szükség esetén nyugodtan megáldozhat ortodox Szent Liturgián. Az ortodoxok ezt másként kezelik, de erről már máskor írtam. Viszont katolikus ember ne vegyen részt protestáns úrvacsorán! Ott ugyanis nem történik meg az átváltoztatás - ezt ők is így vallják! -, tehát számunkra közönséges kenyér és bor az, amit akkor kiosztanak. Emiatt akár részesülhetnénk is, hiszen máskor is fogyasztjuk a kenyeret és a bort, de ez az ő szertartásuk iránti tiszteletlenség volna, hiszen - a maguk hite szerint - úgy nyújtják nekünk, mint az utolsó vacsora emlékét, mi pedig - a mi hitünk szerint - közönséges kenyér- és borként vesszük. A protestánsokkal való lelki közösséget más formákban kell megtalálni: együtt imádkozás, agapén való együtt étkezés.
Tisztelt Lelkiatya!
Nem fog szépen hangzani,amit irok,de kikell irnom magamból.Nem tudok szeretettel viszonyulni a szüleimhez.Csak közönnyel,ahogy tették ők is.Vannak kisebb egészségügyi problémáik,nem súlyosak,különösebb segitségre se szorulnak,amibe tudok persze segitek inkább anyagilag vagy főzés terén.Piálni igy is birnak,amit tettek azelőtt is,és ami nagyon bántott meg most is bánt de ők ezt nem akarják megérteni felszinesen kezelik a dolgot.Bennem pedig mély fájdalom és megvetés él emiatt,és ki is mutatom a nem tetszésemet.Mert az ilyen viselkedés hatással volt az egész családra,még ha ők ezt nem is igy gondolják.Bennem most felgyülemlenek ezek a sérelmek,bennem is voltak,azt hittem megbocsátottam,de tévedtem.Amikor nekem vagy a testvéremnek voltak gondjaink ők se figyeltek ránk.Volt időszak amikor nagyon mélyen voltam,ők még csak észre se vették.Ha valami nehézség volt az életemben vagy rosszul hatott arra is csak legyintettek,ezt elutasitásnak éltem meg.Nincs bizalmam hozzájuk.Semmiben nem vagyunk egy hullámhosszon egymással.A gondok ellenére úgy döntöttem,hogy a szabadságom ideje alatt mégis elutazom kicsit,mert nem birom már se az itthoni környezetet se más dolgokat.Túlfeszitett vagyok.Amikor sok helyről érkezik a rúgás az életben,nehéz jónak maradni.Egyfajta megkeseredettség van bennem,mert csalódtam bennük is,volt idő amikor a barátokban,szerelemben is csalódtam,és nehéz igy egyenesen állni.Egyedül csak a jó Istenben nem csalódtam.Szeretnék itthonról is elmenni,úgy érzem jobb lenne.Mit tegyek ezekkel az érzésekkel magamban?Kérem segitsen valamilyen tanáccsal,mert nyomaszt,vádol ez az egész.
Vajon tud-e erről beszélni valakivel, a lelkiatyjával? Nagyon fontos, hogy ne egyedül hordozza ezt a nehéz terhet. Azt mindenképpen javaslom, hogy költözzék el otthonról. Önnek is, a szüleinek is hozzá kell szoknia, hogy külön, saját életet élnek. Ha nem állandóan egy fedél alatt vannak, Ön is kicsit távolabbról látja őket, akkor könnyebb lesz gyógyulni ebből a mostani, érzelmileg sérült állapotból.
Amit leír, az teljesen érthető, emberileg nézve természetes. Mégsem maradhat így, mert másik oldalról, ami szintén teljesen a természet rendje, Önnek szeretni, tisztelnie kell(ene) a szüleit. Az erre való vágy is ott van a lelke mélyén, éppen ebből fakad a mostani lelkiállapota, hogy e két érzés teljesen kibékíthetetlen a lelkében.
Tudnék tanácsokat adni, hogy ne ítélje meg a szüleit, ne vesse meg őket az alkoholizmusuk miatt, hiszen ennek ők maguk is áldozatai, ők is szenvednek tőle, még ha nem is látszik, még ha ők maguk sem fogják föl. Tudnék még más tanácsokat is adni, hogy az alkoholtól bénult beteg embereket hogyan kell(ene) szeretettel kezelni. De erre most Ön képtelen. A túl szoros közelség, egymásrautaltság szinte lehetetlenné teszi, hogy józan megfontolás alapján így tudja kezelni őket. Hosszú távon el kell jutnia oda, hogy elfogadja, tisztelje sőt, szeresse őket. Isten meg tudja ezt Önnek adni, csak kérnie kell. Ugyanakkor tevékenyen is meg kell tennie, amit tud, ennek érdekben. Ennek egyik fontos eleme a fizikai eltévolodás, egyszersmind a lelki közeledés a minél buzgóbb értük mondott imádság által.
Kedves Atya
?n szerint bűn e ha szeretnék már most egy t?rsra lelni.Ugyan is meghalt 2 hónapja az ?lett?rsam nagyon rossz egyedül idegen ország senki nincs itt ..Talán ezert szeretnék már valakit mert nyomasztó rossz egyedül. ?n szerint nem korai m?g 53 éves nő vagyok.K?sz?n?m hogy éllovasa. CSilla
Kedves Csilla!
Semmiképpen sem bűn, teljesen természetes és magától értetődő igény. Azonban tudnia kell, hogy az élettársi viszony az viszont magában hordozza a bűn állandó kísértését. Ha házasságkötés nélkül él együtt egy férfival, akkor elzárja magát a szentségi élettől, nem gyónhat, nem áldozhat. Éppen ezért azt javaslom Önnek, hogy inkább használja ki mostani helyzetét a kegyelmi előrelépésre. Gyakran járjon el gyónni, részesüljön a szentáldozázban, ezzel együtt pedig igyekezzék jobban bekapcsolódni az egyházi közösségbe. Ne élettársat, hanem most elsősorban az Isten közelségét és azon emberek közösségét keresse, akik szintén Istenben és nem Isten nélkül építik a boldogságukat. Amikor magányosnak érzi magát, akkor ne tévézzen, se ne egyéb pótcselekvéssel űzze el a rossz érzésű csendet, hanem inkább imádsággal: forduljon az Úr felé, Őtőle kérjen megértést, szeretetet. És, nyugodtan kérjen Tőle barátot is, aki az Ő akarata szerint is hiteles társa lehet Önnek.
Tisztelt Lelkiatya!
Arsenie Boca szerzeteshez írt akathisztoszt hol találhatnám meg magyarul?
Egy másik is érdekelne Szent Jánoshoz(Orosz) írt akathisztosz.
köszönettel
Mária
Arsenie Boca Romániában, az említett Szent János pedig Oroszországból származott és Kis-Ázsiában élt. Nem tudok arról, hogy lenne magyarra fordított akathisztosz himnuszuk.
Tisztelt lelkiatya!
Több éve élünk külföldön. Férjem római katolikus, én görög katolikus vagyok. Pár hónapja született meg a kisfiunk. Az lenne a kérdésem, milyen feltételei vannak hogy meg legyen keresztelve? Illetve. A nagyszülőkön túl senki nem él Magyarországon, akit keresztszülőnek kérhetnénk fel. Lehetséges keresztelés keresztszülők nélkül? Számunkra fontos lenne, de nem tudjuk mi ennek a menete. Köszönjük szépen a válaszát.
Legalább egy katolikus keresztszülő mindenképpen szükséges. Hiszen az ő feladata éppen az, hogy a szülőkön kívül még legyen valaki, aki felelősséget vállal a megkeresztelt személy keresztény neveléséért. Gondolom, hogy néha talán hazajárnak a nagyszülőket meglátogatni vagy más okból Magyarországra. Érdemes egy ilyen alkalomhoz kötni a gyermekük megkeresztelését. Persze, előtte telefonon vagy más eszközzel föl kell venni a kapcsolatot azzal a pappal, aki majd keresztelni fogja a gyermeket. A keresztszülő személyét is jól gondolják meg (az bárki elkötelezett katolikus hívő lehet, nem föltétlen családtag), hiszen a gyermekük lelki fejlődését fogják majd rábízni.
Tisztelt lelkiatya!
Aki idővel pap szeretne lenni, akkor az Úr milyen jeleket ad neki előtte, hogy belül is érezhesse a hívást erre a hivatásra?
Nem könnyű erre válaszolni, hiszen minden út más és más. Az Istennek szentelt élet két ismertető jegyét látom: az imádság szeretete és az emberek szeretete. Aki szeret imádkozni, az szeret időt tölteni az Úrral. Enélkül elképzelhetetlen a papi szolgálat, hiszen annak ez a legfőbb, ha nem az egyetlen lelki erőforrása. A másik elengedhetetlen föltétel az emberek szeretete. Hiszen egész életen át kell szolgálni az embereket, függetlenül attól, hogy milyenek, hogy hogy bánnak velünk. Persze, mind a két dologban sokat lehet fejlődni, alakulni. Akiben ezek esetleg nincsenek meg, de szeretné, ha meglennének és szívesen imádkozik is ezért, az is már annak jele, hogy csíraszeren ott van benne a hivatás.
Kedves Lelkiatya!
Ön hogy vélekedik arról, hogy Amerikában engedélyezték a melegek házasságát? Isten el fogja tűrni ezt a megszentségtelenítést? Én kezdek félni, mi lesz ebből... A világ nagyon rossz úton halad.
Hogy a világ nagyon rossz irányba halad, ezzel én is egyetértek. Egynemű párok házasságszerű elkötelezett kapcsolata súlyos támadás a házasság és a család Isten akarta rendje ellen. Nem is szabad házasságnak nevezni, vagy legalábbis ugyanazzal a szóval illetni ezt a képződményt, mint a természetes férfi-nő életre szóló kapcsolatát, amelyből gyermekek születnek. Hogy Isten miért tűri mindezt, azt nem tudjuk. Látnunk kell, hogy megengedi valamiért. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a mi bűneinket is megengedi, arra sem sújt le megsemmisítő csapással. Márpedig azt nem állíthatjuk, hogy mi kevésbé bűnösök vagyunk. Nem kívánhatjuk, hogy az egyneműek nemi elhajlásait azonnal büntesse, de a mi bűneink iránt legyen elnéző. A mi Istenünk végtelenül irgalmas Isten. Nem lehetünk eléggé hálásak, hogy ő ilyen irgalmas velünk szemben.
