Dicsos?g J?zus Krisztusnak!
Aty?m azt szeretn?m megk?rdezni: mi?rt vana az hogy a gorogkatolikus aty?k h?zasodnak a r?maiak pedig nem?
Koszonom elore is v?lasz?t.)
Hadd tegyek egy kis pontosítást. A görögkatolikus papok sem nősülhetnek, ugyanis, aki már fölvette az egyházi rend szentségét, az nem házasodhat. Viszont a keleti egyház hagyománya az, hogy nős embereket is pappá lehet szentelni, tehát papszentelés előtt lehet házasságot kötni. Ez volt az egész egyházi gyakorlata az első évszázadokban, de mindig nagyra becsülte az önként vállalt cölibátust (nőtlenséget) is. Az V. századtól vált kettő Kelet és Nyugat gyakorlata, Nyugaton egyre több helyi zsinaton tették kötelezővé az áldozópapok számára a cölibátust. Véglegesen csak az ezredforduló táján vált mindenütt elterjedtté. Igaz, Magyarországon még ennél is később. A Szabolcsi Zsinat (1092) határozataiból arra következtethetünk, hogy ekkor a keleti egyházfegyelme még erősen hatott és a latin szertartásúak számára is bizonyos feltételekkel engedélyezett volt a házas papok családi élete.
Kedves Lelkiatya.
Sokat gondolkodtam mostanában a felebaráti szereteten. Azt szeretném kérdezni, hogy tudom gyakorolni azzal a nővel szemben, aki feltételezhetőleg ki akart kezdeni a férjemmel. ( Ő nem volt rá vevő.) Már megbocsátottam a hölgynek, de szerezni még nem tudom. Ha közös társaságban vagyunk vagy nem megyek el, vagy levegőnek nézem. De ilyenkor nagyon zavar a jelenléte. Gondolom ez nem helyes? Gondolkoztam, mi lenne, ha bajban lenne, segítenék e rajta. Valószínűleg igen. Ez már felebaráti szeretet? Hogyan gyakoroljam vele szemben?
Első lépésben azt javaslom,imádkozzék érte. Ha ezt meg tudja tenni, akkor már nincs nagy baj. Ez annak a jele, hogy nem táplálja a haragot vele szemben. Nem arra kell törekednie, hogy érzelemmel szeresse ezt a személyt, hanem, hogy ne lásson benne ellenséget. Úgy tekintsen rá, mint aki szintén áldozat, az ördög eszköze, hogy tönkretegyen szép életeket. Lélektanilag teljesen érthető, hogy nehezen tud vele kapcsolatot létesíteni. Most nem is szükséges, talán jobb is, ha kerüli. De az érte való imádság és a fölötte való ítélkező gondolatok kerülése jó út a megbékélésre és a szeretet építésére.
Kedves Atya !
Több mindent olvastam a témáról, de nem ismerem a mai Egyház álláspontját a Szűzanyával kapcsolatban. Ő kegyelemmel teljes,Jézus szeplőtelen édesanyja, ám mivel szüleitől természetesen fogant hordoznia kellett az eredeti bűn terhét.DE akkor mikor szentelődött meg ? Az anyja méhében ?
Fogantatásától fogva. Már úgy jött a világra, hogy a Krisztus megváltó ereje már előre megőrizte a bűntől. Ez egyházunk kezdettől fogva élő hagyománya, és semmi nem indokolja, hogy ezt ne higgyük el vagy másként gondoljuk. Önmagában nagy titok ez. Pusztán emberi értelemmel nem érthetjük meg minden részletét.
Tisztelt Lelkiatya!
Ön tudja esetleg, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegye alkalmaz-e saját dolgozójaként gyógypedagógusokat, vagy keres-e Hajdú-Bihar megyében? Válaszát előre is köszönöm!
Egészen bizonyosan, hiszen több ilyen intézményünk is van, ahol erre szükség van. Általában a honlapunkon megtalálhatók az álláshirdetések, érdemes azokat figyelni.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik kollégámmal mély beszélgetést folytattam és nem tudom helyes volt-e.Úgy alakult,hogy együtt mentünk haza egy össszejövetelről,és tartalmas beszélgetésekbe kezdtünk.Minden adott volt a meghitt hangulat megtermetéséhez.Mesélt a hitéletéről,egy keveset a múltjáról,küzdelmeiről,arról mit hogyan él meg.Ez nem az első eset volt,hogy igy elbeszélgettünk,a múltkor is volt egy nehézségem és nem tudom miért,de megosztottam vele.Ő megértett és meghallgatott.Szoktam rá gondolni azóta.Az a gond ha egy férfivel mély beszélgetésbe kerülök,vonzódni is kezdek hozzá.Ő egyébként kedves meg figyelmes másokkal is,nem csak velem.Barátnője nincs,de nem biztos,hogy ő ugyanúgy gondol rám mint én őrá.Nem szeretnék csalódni,mert az ilyen dolgok a múltban sok érzelmi vivódást okoztak,ami visszavonultabbá is tett a másik nemmel kapcsolatban,még akkor is ha nem történt köztünk semmi.Félek is egy kapcsolattól.Sokszor érzem magam magányosnak is és jól esett a figyelme,a vele való beszélgetés.Ön mit tanácsolna?
Igen, szokott ez történni, hogy egy jóízű beszélgetésben a két fél nem egyformán érzi magát, utána nem ugyanazt gondolják erről a beszélgetésről. Javaslom, hogy örüljön annak, hogy van, akivel sikerül ilyen jót beszélgetni. Egyelőre azonban ne fűzzön nagyobb reményeket ehhez a kapcsolathoz, hiszen egy-két beszélgetés még nem jelent igazi közeledést, s valóban nagyobb csalódásnak tenné ki magát, ha már ezt kezdeti lépésekként értékelné önmagában. Legyen nyitott e felé a fiatalember felé, de mások felé is. Az érzelmi csalódásokat viszont fontos földolgoznia. Jó volna, ha egy lelkiatyával vagy akár egy pszichológussal átbeszélné ezeket a korábbi sebeket mindet, egytől-egyig. Erre nagy szüksége van annak érdekében, hogy a jövőbeni kapcsolataiban ezek ne terhek, hanem hasznos tapasztalatokként legyenek jelen. Ez nem csak a kizárólagos kapcsolatra vonatkozik, hanem minden baráti s egyéb kapcsolatra is. Tehát a társaságban való fölszabadultsága, kezdeményezőkészsége és befogadó nyíltsága érdekében is fontos, hogy a múlt soha ne teher legyen, hanem alap a továbbépítkezésre.
Kedves Lelkiatya!
Összevagyok zavarodva,mert nem találom az utamat,pedig már a harmincas éveimben járok,nem tudok merre fordulni.Volt egy idő,hogy szerzetesnővér szerettem volna lenni,de az utóbbi időben már nem tudom mire hiv valójában a jó Isten.Megjelent bennem a vágy egy társ iránt is,de ezen a téren sincs semmi kilátásban. Kapcsolatban álltam szerzetesnővérekkel is,de ez idővel elhalványult,nem kapok visszajelzéseket tőlük vagy csak ritkán,azt is röviden.Mintha nem akarnának segiteni az életutam tisztázásában.De az is lehet ez a jó Isten keze,hogy távol tart tőlük.Úgy érzem bolyongok,nem tartozom se ide,se oda.Mintha sehova se kellenék,és ez rossz érzés.Nagyon rossz.Szenvedek emiatt.A nyár folyamán egy egy hetes zarándokútra készülök,hátha ott sikerül kicsit megvilágosodnom.Ön mit tanácsol,milyen módon keressem az utamat?
Válaszát előre is köszönöm!
Rita
Kedves Rita!
Ne önmagát keresse, hanem az Úr akaratát. Ne saját maga boldogságát, hanem másokét. Mondhatja, hogy akkor mi lesz az Önével? Csakhogy ez így működik a jóságos Isten rendjében: Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti értem és az Evangéliumért, megmenti azt. Itt most nem kell nagy dolgokra gondolni, hanem egyszerű önzetlenségre és Istenbe vetett bizalomra.
A zarándokút, lelkigyakorlat nagyon jó ötlet, talán azóta volt is, hiszen már régen írt nekem ebben a rovatban. Tegye föl magában, hogy nem akar mást az életében, mint az Úr akaratát teljesíteni. Nyilván Ön is így jár a legjobban, hiszen Isten tudja egyedül, hogy mire van igazán szükségünk. Ne féljen, ez nem bezártságot fog eredményezni, hanem egy sokkal mélyebb megnyílást a szívében az emberek felé. Ne saját magáért aggódjék, hanem azt keresse, hogyan tud segíteni másoknak. Ez tartalommal tölti meg az életét.
Kedves Lelkiatya!
Egy megszakadt baráti kapcsolatomban megéltem azt,hogy elnézést kértek tőlem,röviden üzenetben.De minden olyan ebben a kapcsolatban mint az állott tó,és engem ez zavar,fájdalommal tölt el.Ha találkozunk közösségben beszélünk,réggebben erre sem volt példa,mert kerültem a vele való kommunikációt.Valaha a legjobb barátnők voltunk,ha ez igaz barátság volt.Találkoztunk személyesen is,üzenette is váltottunk,részt vettünk egymás életében,sok mindenről beszélgettünk.Ami most van az meg olyan mintha kizárnánk egymást a másik életéből.Ő próbált szólni hozzám,beszélni,de minden felszines,múltkor is vacsorán voltunk együtt a közösséggel,egy autóba voltunk beosztva.Majd a velem való beszélgetés közepén,szólt hogy ő hazamegy másik autóval,mert a közös ismerősünk szólt,hogy nála van még egy hely,és előbb indul.Ha nem találkozunk másfél hónapig közösségben,nem tudunk egymásról semmit,maximum mennek a facebookos like-ok.Ez már nem valódi kapcsolat.Fárasztó is.Bennem lelki sebeket okoz,még mindig nagyon fáj a régi kapcsolat hiánya.Változott,nem a legjobb irányba,bár lehet vele megint jobban elbeszélgetni,de inkább olyan mintha csak ismerősök lennénk.Nem tudok hozzáállni ehhez a megváltozott kapcsolathoz.Nem szép ilyet mondani de annak ellenére,hogy mekkora fájdalmat okozott,elég olcsón megúszta.Nem szeretnék ilyen módon kommunikálni vele.Lehet nem akra semmi rosszat,nem tudom,nem tudok elmenni rajta.Azóta,hogy történt ez az esemény rosszul élem meg az emberi kapcsolataimat,úgy érzem nem tartozom semmilyen baráti körhöz,a közösséghez sem érzem magam tartozónak,ott senki senkivel nem törődik igazán,nem tudok olyan embereket találni akikhez kapcsolódhatnék,és ez rossz.Azt se tudom merre keressem,irányt vesztettem.Amikor próbáltam másoknak kezdeményezni,maradt minden a régiben,vannak akik vissza se jelentkeznek vagy csak úgy felszinesen,de nekik nem jutna eszükbe a másiknak jelentkezni.És ez igy megy többszöri nekifutásra is.Belefáradtam az egészbe.Általában nem azért keresek másokat mert kell tőlük valami,hanem barátkozás céljából.Azt se teszem állandóan,hogy ne legyen fárasztó.Azon gondolkodom,hogy a társasági oldalakról letörlöm magam,vagy egy olyan profilt szerkesztek amelyen csak azok tartoznak az ismerősi körömbe akikkel konmmunikálunk is és kölcsönösen keressük egymás társaságát.Legszivesebben egy ideig a régi "barátokat",ismerősöket kerülném,elvonulnék tőlük.Barátom sincs,a szüleimmel nem lehet jól elbeszélgetni,egyedül csak Isten van,de a vele való kapcsolatom is gyöngül,most nem tudom meghallani őt.Ha egyedül megyek el valahova rosszul érzem magam,ha közösséggel akkor is.Nem tudom mi történik velem.De jó lenne ha már vége lenne.Hogyan tudnék ezen felülkerekedni,megoldani a dolgokat?
Köszönöm szépen a türelmét és válaszát!
N.
Kedves N.!
Sorait olvasva előbb arra gondoltam, egy barátság alakulásának lehetünk a tanúi. Sok hasonlót kell átélnünk, hiszen az ember változékony. Vannak barátságok, melyek megmaradnak, vannak, amelyek átalakulnak vagy szinte teljesen eltűnnek. Ám úgy látom, hogy az Ön esetében valami többről van szó. Ön most mélyül valami oknál fogva (olvasmányok, lelki élmények, egyszerűen személyiségének érlelődése hozza?), és már nem tud úgy viszonyulni a régi kapcsolatokhoz, mint korábban. Megértem, hogy ez rossz érzés, de nehogy keseregjen miatta. Meglátja, fog még új barátokra lelni, illetve a régebbiek közül is lesznek, akikkel újra jókat tud majd beszélgetni. Ez most átmeneti időszak. Azt ne hagyja, hogy ennek a szomorúsága túlzottan rátelepedjék a lelkére. Meglátja, tisztulni fognak az emberi kapcsolatai. Az a javaslatom, hogy most használja föl ezt az időszakot arra, hogy fölfedezi, az Úr mindenkinél jobb és megértőbb társ. Most imádkozzék kicsit többet, mint régebben. Szólítsa meg az Urat úgy, mint eddig sohasem. Esetleg kapcsolódjék be egy lelkigyakorlatba, majdnem mindegy, hová. Ha nem riad, nem torpan meg, ez az időszak nagy hasznára fog válni. Természetesen éljen továbbra is társasági életet, de válogassa meg jobban, hogy milyen programra megy el és kikkel. Legyen nyugodtan igényes ebben, csak tovább bátorítom.
Még egy furcsaság. Köszönje meg az Úrnak, hogy így alakult. Még ha most nem is látja értelmét, kimenetelét. Bízza Őrá ezt is, s meglátja, legjobb kezekben lesz az élete. Csak a háláról se feledkezzék meg, azért mondom.
Kedves Lelkiatya!
Már egyszer kérdeztem Öntől a gyermekemmel kapcsolatban, de a helyzetem továbbra sem változott. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, sokat szenvedek miatta. "Jó gyümölcsfa nem terem rossz gyümölcsöt, csak a rossz fa." Sokszor járnak ezek a gondolatok a fejemben. Sokat imádkozom érte, Ő is már elment egy paphoz beszélgetni a problémáiról, igazándiból nem segített rajta. Valahogy semmi nem érdekli, sem a környezete, sem az élete. Gyakorlatilag állandóan velem akar lenni, nem értem miért nem tud elszakadni Tőlem, miközben állandóan bánt, van, hogy nem csak szavakkal. Ön szerint én is rossz ember vagyok, ha ilyen lett a gyermekem. A példázat szerint igen. Nem tudom, hogy az imán kívül mit tudnék érte tenni, mert végre a saját lábára kellene állnia én pedig a sok aggódástól lassan már megbetegszem. Köszönöm a válaszát: Anna
Nem, kedves Anna, szerintem Ön egyáltalán nem rossz ember. Jézusnak ez a példázata alapvetően a tetteinkre vonatkozik. Nem szabad összekeverni egy másik hasonló mondással: Nem esik messze az alma a fájától. Ez ugyanis jobban a családi kapcsolatokra utal. Ha az atya nem tudott segíteni, alighanem orvos szakértőt is érdemes megkérdezni. Lehet, hogy túl sok időt töltöttek együtt, talán ráadásul édesapa nélkül, s így nem egészséges, túlzott ragaszkodás alakult ki az édesanyjával. Valóban fontos minél hamarabb s minél erőteljesebben megsegíteni ezt a leválást. Amíg ez meg nem történik, félő, hogy a fia sem fog tudni megváltozni, még ha szeretne is, még ha lelke mélyén vágyik is rá. A másik, vagy inkább az ezt megelőző dolog pedig, természetesen az imádság. Ne adja föl olyan könnyen! Imádkozzék és bízzon a Mindenhatóban, hogy egy nap meg is adja, amit kért Tőle.
D.J.K.
Kedves Lelkiatya.
Szeretném leírni, hogy az ima milyen fontos és mmilyen ereje van az életünkben. Nem akarom részletezni mert hosszú lenne. Hála Istennek meghallgatásra talált imám- igaz egy év eltelhetett de nem tudok elég hálát adni a Jóistennek érte.
Köszönöm szépen a türelmét.
Egyapa.
Köszönjük, hogy megosztotta velünk. Adjon erőt és kitartást ez a kis jelzés másoknak is!
Kedves Lelkiatya!
Római katolikus vagyok, gimnazista. Olyan problémám van, hogy az iskolában feladtak egy ateista, Istentagadó olvasmányt az evolúcióról. Mégis mit tehetnék? Most növekszik a hitem, és attól tartok, ha elolvasom ezt a könyvet, negatív hatása lenne rám, lehet hogy meginogna a hitem. De úgy ismerem magam, hogy lelkiismeret furdalásom lenne, ha nem olvasnám el, mert ezzel nem teljesíteném a kötelességemet. Ön szerint mi lenne a legmegfelelőbb megoldás erre? Hogy ne is sérüljek lelkileg tőle, de ne is legyen következménye az iskolában.
Szerintem nyugodtan elolvashatja ezt a könyvet. Azzal, hogy föltette ezt a fontos kérdést itt, a lelkiatya rovaton, egyszersmind azt is elárulta önmagáról, hogy ön komolyan veszi a hitét. Ennek jegyében olvassa el ezt a könyvet, és figyeljen föl azokra a pontokra, amelyek esetleg szembefordulnak a hittel, és azokat vizsgálja meg, gondolja át még alaposabban. Persze, az is lehet, hogy az evolúcióról szóló tudományos irat - ha az - egyáltalán nem ellenkezik a hittel, hanem szépen kiegészíti azt. Lehetőleg legyen olyan pap ismerőse, akivel át is tudja beszélni ezeket a kérdéseket.
Kedves Lelkiatya!
Ugye mindenkinek megvan a társa az életben? Egy személy, akit az Isten neki rendelt. Én az utóbbi években megtaláltam a társam, biztos voltam benne, hogy ő az igazi. De ő két év múlva már nem volt szerelmes belém, fél éve szakítottunk. Fél év óta tegnap este tudtam először elmenni mással randizni, de nem sikerült jól, azzal a férfivel nagyon különbözünk, nem is vallásos. Olyan csalódott vagyok. Mit kell ilyenkor tenni? Vegyem a magam kezébe az irányítást és tudatosan annyi férfivel találkozzak, amíg nem találok egy elfogadhatót vagy pedig hagyatkozzak Istenre, végezzem rendesen a munkám, sodródjak a hétköznapokkal és bízzak benne, hogy elküldi hozzám azt, akihez majd feleségül mehetnék? Nagyon rossz egyedül lenni és még mindig a volt páromat szeretem, bár nem érdemli meg, amiért ilyen csúnyán itthagyott. Sokat imádkozom őérte is, hogy gyógyuljon meg a depressziójából, ismerje fel, hogy nem jó egyedül a világban, ne felejtse el, hogy milyen szép volt együtt és kezdjük újra az egészet, mert akkor lennék a legboldogabb.
Igen, ezek súlyos megpróbáltatások, nehezen tud belőle kikecmeregni az ember. Ez, persze, jó jel, mert azt jelenti, hogy Ön komolyan vette azt a kapcsolatot. Mégis, most azt tanácsolom, felejtse el ezt a fiatalembert. Ha még mindig őrá gondol, ha még arról ábrándozik, hogy hátha visszatér Önhöz, akkor egészen biztosan rosszul fognak sikerülni a további randevúk is. Ugyanis Ön továbbra is ezt a régi barátját keresi - öntudatlanul is - az új kapcsolatban. Amit, akit, persze, nem is találhat meg. Furcsa lehet, hogy ezt mondom, de ne is imádkozzék érte. Mert akkor az imádságon keresztül is csak ő jár az Ön fejében. Igen, keresni kell új kapcsolatot, de persze, nem úgy, hogy állandóan férfiakat keres. Ha éli az életét - remélem, színes életet él -, akkor az események során mindig adódhat egy szép találkozás. Imádkozzék is Istenhez, hogy segítse megtalálni azt, akit egész életén át boldoggá tehet. Ez legyen a célja, ne pedig a saját boldogságának a keresése.
Dicsős?g Jézus Krisztusnak !
Úgy tudom, hogy görögkatolikus templomokban manapság már nem megengedett az oltáron a vázában l?vő virágok elhelyez?se. Mi?rt ? Ennek ellen?re Atanáz püspök atya mögött az exarchatus oldalán l?vő mogyoróskai k?pen jól látható. A másik k?rd?sem az lenne, hogy ha a mis?n hosszabb a pr?dikáció akkor a miatyánk előtti könyörg?sek elmeradnak, ez hely?n való ? Vagy esetleg a mise nem megfelelő megtartását jelenti? Válaszát várva,tisztelettel. S.
Ami Szent Liturgia alatt az oltáron van, az megszentelődik. Ezért oda csak olyan dolgok kerülhetnek, amelyek a Liturgia szerves részei. Lehetőleg semmilyen profán, nem oda illő dolog ne legyen rajta. Mondhatnánk, hogy a virág szép, miért ne vehetne részt az Isten-dicsőítésben? Valóban szép és részt is vehet, a templom sok más pontjára tehetünk virágot, de ne az oltárra. Ugyanis egy idő után a legszebb virág is elfonnyad, elrútul, s ilyenkor a szemétbe kerül. Ez roppant méltatlan volna Isten megszentelt helyéhez, hogy ami megszentelődött az Eucharisztia közelében, az néhány nappal később a kukába kerül. Az említett eset Atanáz püspök atya nagyfokú türelmére és jóindulatára utal.
Tisztelt Lelkiatya!
Nyíregyházán élek. Már egy ideje családi gondokkal küzdök. Az egyik barátnőm ajánlott egy nyíregyházi görögkatolikus atyát, akihez rendszeresen jár, hogy vegyem fel vele a kapcsolatot. Érdeklődtem a barátnőmnél részletesebben. Felháborodtam, amikor megtudtam, hogy egy óra beszélgetését mekkora összeget kér az atya!
Hogyan teheti meg az egyház ezt a szégyenletes dolgot. Pénzért segíteni?
Mi a véleménye?
Köszönettel:
Molnár Éva
Kedves Éva!
Nyilván nem egyszerű lelki tanácsadásról van szó, hanem szakmai lelki terápiáról. Másutt is hallottam, hogy botránkoznak ezen a szolgáltatásunkon. Talán föl kellene hagyni vele? Nem régen megnyitottuk a Görög Menta lelki egészségházat. Itt olyan szolgáltatásokat nyújtunk, amit más, hasonló jellegű intézmények is (párterápia, nevelésügyi és egyéb lelki tanácsadás, stb.) Ha ilyen jellegű kérdésekkel más szakértőket keresnek föl, bizony, igen borsos óradíjat kér a szakértő. (Ha nem keresztény pszichológusról van szó, akkor nem is igen hiszek tanácsainak hosszú távú hatékonyságában.) Ehhez kell mérni az egyházunk által kínált szolgáltatást, amelyet, úgy tudom, igyekeznek minél alacsonyabb tarifával működtetni, gyakorlatilag a fenntartását kigazdálkodni. Tudok arról a szakmai szempontról is, hogy ha valaki vállalja ennek a lelki gyógyulásnak az anyagi terheit, akkor sokkal komolyabban veszi a találkozásokon való részvételt és az abban való együttműködést.
Egyszerű tanácsom, hogy ha Önnek fenntartásai vannak az ilyen jellegű tevékenységgel, akkor ne éljen vele.
Bűn-e az agykontroll?
Az agykontroll önmagában nem bűn, hanem tévedés, kecsegtető tévút, hívogató zsákutca. Aki belekezd, még nem biztos, hogy bűnt követ el, hiszen teheti azt őszinte útkeresés céljából is.
Akkor és annak számára válik bűnné az agykontroll, aki már tudja, mi az imádság, akinek már volt találkozása Istennel, tudja, hogy feladata van az Egyházban (minden megkereszteltnek!), és mégis ezen az úton keresi azt a többet, ami mindnyájunk vágya, de nem mindegy, hogy hol keressük. Az ilyen keresztény nem hisz eléggé a kinyilatkoztatásban, elhanyagolja a hitét és ilyen okok miatt kezd el csábos de káros dolgokkal foglalkozni. Az is igaz, hogy az agykontroll módszernek vannak hasznosítható gyakorlati tapasztalatai, amelyek egyáltalán nem károsak. Ám, ha valaki belekezd az ezekkel való foglalkozásba, főként, ha beiratkozik egy tréningre, akkor tudnia kell, hogy nagyon veszélyes vizekre evezett. Inkább óva intek tőle mindenkit.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Köszönöm a válaszát az elváltak áldoztatásával kapcsolatban. Megtaláltam Barsi Balázs atya előadását, melyben a coelebs papságról ejt szót a (34. perctől): https://www.youtube.com/watch?v=uH0UsCBBgns, így ez a kérdés még mindig foglalkoztat.
Válaszát előre is köszönöm!
Nagyfokú tiszteletem mellett is azt kell mondanom, Balázs atya ezen a ponton téved. Volt az egyházban ilyen törekvés, hogy pappá vált férfi többé ne éljen házas életet, de ha ez volna a kötelező, akkor a nős, családos papság csak afféle gyöngeségnek engedés volna. Márpedig számtalan hivatalos egyházi és hiteles lelki nyilatkozat szól arról, hogy a családos papság érték, amely gazdagítja a katolikus egyházat. Más módon élik meg Krisztus követését és a Szentháromság életének átadását.
