Dicsőség Jézus Krisztusnak.
Kedves Lelkiatya.
Pár nappal korábban hallottam egy előadást a Szt.István rádióban egy orvospszihologustól aki azt mondta,hogy semmikép se mondjuk senkinek,hogy " csalódtam benned"
...
Kedves Érdeklődő!
E sorokkal kezdte levelét. Arra kér, hogy ne jelentessem meg nyilvánosan a kérdését, de így választ sem tudok küldeni Önnek, hiszen nem adta meg az elérhetőségét. Azt javaslom, írjon egyenesen a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Ott egy kicsit pontosabban írja le a helyzetét, és megpróbálok segíteni.
Kedves Lelkiatya!
Egy ideje szerelmes lettem egy papba. Folyton csak rá gondolok. Nem tudom, mit tegyek! Kérem, segítsen!
Legyen tisztában azzal, hogy ez a sátán játéka. Bár egyrészről oly szépnek tűnik ez az érzés, ám azt is tapasztalja, hogy hihetetlenül zavaró és zavaros. Ebből semmi jó nem származik. Nagy nyomatékkal tanácsolom Önnek, meneküljön ki belőle. Nagyon jó, hogy írt róla nekem, legalább nem csupán belülről hordozza. Ezzel már megtette az első lépést a kifelé vezető útra.
Gyakorlati tanácsaim. Minden módon kerülje a vele való találkozást. Ha nem tud eljárni - akár áldozatok árán is - más templomba, az igen nagy nehézség, akkor kifejezetten csökkentse a lehető legkevesebbre a templomba járást. Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de ez nem tréfadolog. Vasárnap elmegy a szentmisére, utána nyargaljon haza. Amíg ki nem gyógyul, addig ezt kell tennie. Ha viszont el tud menni más templomba, akkor azt tegye.
Ne is imádkozzon ezért az atyáért! Ez is meglepő tanács lehet, de egészen biztos, hogy az atyának most nem az Ön imáira van szüksége, amely egyelőre nem is mentes az önös gondolatoktól.
Keressen mielőbb egy másik atyát, lehetőleg minél idősebbet, akivel erről tud beszélni. Gyónja meg, és tőle kérjen tanácsokat, mit tegyen még, hogy megszabaduljon ettől a rettentő veszélyes kísértéstől. Én is imádkozom Önért, és Ön helyet ezért a paptestvéremért is.
Kedves Lelkiatya!
Nagyszombaton elmentem a húgommal vásárolni. Egész héten nem találkozhatunk, mert messze dolgozik csak hétvégeken. Már rég szerettünk volna matracot venni neki, hogy kényelmesebb legyen az alvása és én autóval el tudtam neki hozni. Nagy bűn az, hogy vásároltam az ünnepnapon. Magamnak is vettem valamit. De mikor hazaértem nagyon nagy lelkifurdalásom lett. Nagyon szeretem az Urat és tudom, hogy a ha azzal szeretjük Őt,hogy megtartjuk parancsait. Ünnepnapon vásárolni. Most mit tegyek? Nem mehetek áldozni húsvét napján a legszebb ünnepen?
Feltétlen menjen áldozni az ünnep napján, napjain. Ha esetleg bűn is volt az ünnepnapon való vásárlás, semmiképpen sem olyan súlyú, hogy az távol tartaná Önt az Eucharisztiától. Jobb, ha nem tesz ilyet, és legközelebb majd meggyónja, de lehet, hogy az Úr meg éppen úgy értékeli, hogy nagy jót tett ezáltal a húgával, s ez fontosabb.
Kedves Lelkiatya!
A Jézus ima szövegét szeretném megtudni görög nyelven (fonetikusan is, sajnos én a szemináriumban nem tanultam görögöt.)
Lenne még egy kérdésem is: Rk. papok,részt vehetnek-e Jézus-ima lelkigyakorlaton?(Nyáron terveim között szerepelne)
Egy Jézus-imát végző Rk. paptestvér
Kirie Iszu Khriszte (Ie tu Theu) eleiszon me (ton amartolon).
Uram, Jézus Krisztus, (Isten Fia), könyörülj rajtam (bűnösön).
Természetesen részt vehetnek Jézus-ima lelkigyakorlaton más rítusúak, de még más vallásúak is. Sőt, szerintem kereső kereszteletlenek is.
Kedves Lelkiatya!
Párom másfél után félrelépett és össze is jött az új párjával! Nem értem,hogy miért kaphattam ezt a leckét az úrtól! Egyenlőre nem találom a kiutat a helyzetből! Kérem segítsen,hogy milyen imákat hívhatnék segítségül,hogy megtaláljam a vígaszt és ne magamat okoljam! Teljesen megalázottnak és értéktelennek érzem magamat!
Válaszát köszönöm!
Erik
Kedves Erik!
Nem tudom, hogy mennyi idő telt el a párja félrelépésétől. Ha még egy mód van arra, hogy helyrehozzák a kapcsolatukat, mindent tegyenek meg ezért! A mai világ tobzódik abban, hogy a megkötött házasságokat szétszakítja. Mindig érik támadások a házastársi kapcsolatot, a hűséget. A megbocsátás, az újrakezdés ennek a gyógyszere, megelőzése pedig az, ha a házas felek mindent megbeszélnek egymással, esténként pedig közösen imádkoznak.
Természetesen egyáltalán ne okolja önmagát. Bár mindig követünk el hibákat, de az Isten éppen azért jött el hozzánk, hogy ezek következményeitől megszabadítson bennünket. Ebben a helyzetben most különösen is sok időt szánjon arra, hogy Ővele beszélget. Legjobb, ha a saját szavaival imádkozik és Tőle kéri a megoldást. Lehetőleg a kapcsolatuk helyreállítása felé, de ha ez nem lehetséges már, akkor a további utat is az Ő akaratában fürkéssze. Ha tanácstalan, hogy milyen imát is mondjon, legjobb, ha sokat olvassa a Szentírást és gyakran részesül a szentségekben. Vagyis Isten erejével táplálja magát. Lassan kialakul majd, hogy mit is kell lépnie.
Kedves Lelkiatya.
Elfelejtettem gyónás közben meggyónni az egyik bűnömet. Nem szándékosan tettem. Sőt, azóta nagyon is bánt. Így is érvényes a gyónásom?
Ha nem szándékosan tette, akkor igen, érvényes. Természetesen képtelenek vagyunk minden bűnünket fölsorolni, olyan sok van. Ezért érdemes úgy befejezni a szentgyónásban a bűnök fölsorolását, hogy abban utalunk a többi, esetleg kihagyott bűnre is: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mindezeket, melyeket itt fölsoroltam, s mindazokat, melyeket feledékenység vagy egyéb okok miatt kihagytam...
De ha a szokványosabb módon mondjuk: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a végtelenül jó és szeretetreméltó Istenemet megbántottam... - ebben is benne van, hogy minden elkövetett bűnt szeretnék megbánni.
Tisztelt Lelkiatya!
Kérdésem nem érint személyesen, csak tisztán szeretnék látni.
Családon belüli erőszak esetén feljelentheti-e a gyermek a szülőt?
Sokan a gyermeket okolják ilyenkor,azonban
-sok szülő amiatt veri meg a gyermekét, mert elégedetlen a tanulmányi eredményeivel,
-vannak szadista hajlamú emberek,
-tudok olyan esetekről, amikor olyan fiatalokat bántalmaztak, akik jogilag nagykorúak voltak, de még nem tudtak külön költözni.
Válaszát előre is köszönöm: Miklós
Az furcsa világ lenne, ha a gyermek följelenthetné a saját szüleit a rendőrségen. Persze, rendkívüli helyzetek is vannak. Az is sajnos igaz, hogy jóval több családon belüli erőszak van, mint gondolnánk. Mégsem arra biztatnám az ilyen sérülésben élő gyermekeket, hogy menjenek a rendőrségre. Főként lelkipásztoroknak, pedagógusoknak, általában, gyermekekkel foglalkozó felnőtteknek van nagy felelőssége ebben, hogy úgy viszonyuljanak a gyermekekhez, hogy azoknak legyen bizalmuk bennük, és ezeket föltárják előttük. Ha pedig ilyen dologról tudomást szereznek, akkor azt minél hatékonyabban orvosolni tudják, ha kell, akár rendőrség bevonásával is.
Kedves Lelkiatya!
Azt olvastam, hogy Ferenc pápa nagycsütörtökön egy börtönben megmosta öt elítélt férfi és öt nő lábát.
Én úgy tudtam, hogy csak férfiak vehetnek részt a lábmosás szertartásában. Nálunk a templomban is csak férfiakat kér fel az atya erre. Hogy lehet akkor, hogy a pápa nőket is belevont ebbe? Vagy én tudtam rosszul?
Nem hiszem, hogy van erre írott szabály. Valóban, az a szokás, hogy csak férfiak lábát mossa meg a főpap Nagycsütörtökön. Egyrészt azért, mert ők az apostolokat jelképezik, de talán a szemérem miatt is. Ferenc pápa ebben is mert formabontó lenni. Csorbult viszont a tizenkettes szám is, de ennek sincs igazán akkora jelentősége. Ha már elmegy a börtönbe, szinte mindegy, hogy kinek mossa meg a lábait. Hatalmas értékű üzenet, hogy erre vállalkozik.
Kedves Lelkiatya! Római katolikusként görög templomba járok,mert nagyon tetszik a görög ritus.Rómaiba is járok egy héten kétszer.Görögbe a többi napon.Nagycsütörtökön is oda mentem.Nagyon szép volt a kinszenvedési evangéliumok eléneklése,cska nekem az volt egy kicsit furcsa,hogy pont Nagycsütörtökön nem volt Szent Liturgia.Nekem azért volt furcsa,mert mi rómaiak az Eucharisztia alapitását ünnepeljük,és a papi rend szentségét is.Római ritusban különlegesen szép a Szent Háromnap szertartása.Oltárfosztás,elmennek a harangok Rómába..Eucharisztia nagycsütörtöki ünneplése..Szeretném megismerni a ritust,ezért kérdezem,hogy mi az oka hogy a görögben nem volt Szent Liturgia nagycsütörtökön,meg hogy nincsenek meg ezek a szimbólumok ott?
Áldott Húsvéti ünnepeket kívánok az atyának,és az olvasóknak!
Üdvözlettel:Dóka
Jogos az észrevétele, Nagycsütörtökön mindenképpen van helye az Eukharisztikus Liturgiának. Elő is van írva nálunk is. Ezt a kínszenvedési evangélium előtt kell végezni vecsernyével együtt: Szent Bazil Liturgiája. Azt tudom elképzelni, hogy már jóval korábban elvégezték, csak erről Önnek nem volt tudomása, vagy pedig valamely filiális templomba jár, ahol az atya nem tud mindent elvégezni.
Kedves Lelkiatya.
Szeretnék Gál Péter atyának, aki a New Age ketesztény szemmel c.könyvet írta,emailt írni. Lehetséges?
Előre is köszönöm a segítségét.
Ezeket találtam:
Dr. Gál Péter
7628 Pécs, Szabadságharc utca 5.
Telefon: 72-328-486
Mobil: 30-936-09-81
E-mail: galp@pphf.hu
Kedves Lelkiatya!
Nagyböjtben Előszenteltek Liturgiáját végzünk szerdán és pénteken, de Nagy Szent Bazil Liturgiája is előfordul. Ugyanakkor vannak olyan szertartásaink, amiket igen ritkán végzünk.( Krétai Szent András kánonja, Akathisztosz, stb.)
A kérdésem az lenne, hogy ezeket a szertartásokat miért nem végezzük más vasárnapokon? Miért csak böjti időszakban, vagy csak az év néhány napján? Ez kicsit azt a hatást adja, hogy a vasárnaponként jól megszokott Aranyszájú Szent János Liturgiája nem olyan rangú mint esetleg a ritkábban használtak. Vagy ez helytelen gondolkodás, és nem illő a szertartások között rangot tenni?
Válaszát előre is köszönöm.
András
Nem lehet mindig mindent egyszerre. Mindennek megvan a maga ideje (Préd 3,1). A föltámadási szertartás is nagyon szép, de ha minden héten végeznénk, nem tudnánk úgy értékelni. Hasonlóképpen a karácsony vagy más ünnepek szertartásai. Lelki harakiri lenne például nyáron karácsonyfát állítani és karácsonyi énekeket énekelni. Érdemes igazodni az Egyház előírásaihoz, betartani ezeket a szabályokat, hiszen ezek csodálatos pedagógiával vannak így összeállítva. Aki igazodik hozzájuk, az észrevétlenül az Isten Országához igazodik. Nem az a kérdés, hogy melyik szertartás milyen rangú, hanem melyiknek mikor van az ideje.
Kedves Lelkiatya.
Elkövettem egy szörnyű bűnt, az önkielégítést. Sajnos bármikor meghalhatok egy gyógyszer miatt, amit egy krónikus betegségre szedek.(sajnos muszáj szednem)
Nagyon megbántam. Félek, hogy úgy halok meg, hogy nem tudtam meggyónnni. Emiatt a pokolba kerülök? Ugye? Nem elég, ha megbánom, amíg nem tudok elmenni gyónni?
Nem kell aggódnia. Éppen a bűnbánat az, amellyel helyreteheti az elkövetett bűnt. Az Isten jól látja a lelke állapotát, még ha nem is tudott eljutni a gyóntatószékig. Persze, törekedjék rá, s gondolom, azóta már meg is gyónta.
A pokoltól nem kell félni. Csak az jut oda, aki szembeszegül az Istennel. Aki gyöngeségből valami bűnt követ el, aztán meg is bánja, az még e tette miatt nem kerül a pokolba. Ha viszont sok ilyen fölhalmozódik, akkor az lebénítja a lelket, s egy idő után már észre sem veszi, hogy eltávolodott az Istentől. Na, ez a kárhozat útja. Ezért kell bűnbánatot tartani, s keresni a módját a szentgyónásnak.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya!
Az egyetemi éveim kezdetén meghallottam a Szentlélek közöltetését, melynek köszönhetően azóta is rendszeresen gyakorlom vallásom, részt veszek a miséken és remélem, hogy a közeljövőben megkapom azt, hogy lesz alkalmam közösségi alkalmakon is részt vennem.
Akkor, fiatal egyetemistaként bizony sokszor szembesültem azzal, hogy kortársaim, barátaim úgy néznek rám, mint egy "idegenre", mivel megjelenésem, személyiségem, kapcsolataim alapján nem gondolták volna, hogy vallásos vagyok, vagy hogy minden vasárnap templomba járok. Valószínűsítem, hogy a vallásos emberekkel szembeni negatív sztereotípia miatt vélekedtek így...
És bizony, volt olyan, hogy elhallgattam, nem álltam ki Jézus mellett, nem védtem meg, nem tettem tanúbizonyságot hitemről. Hagytam, hogy rossz társaságba keveredjem, szabad akaratomból más értékrendet, normákat valló férfiakkal létesítettem párkapcsolatot.
A lefelé vezető út legvégén pedig teljes lelki kiüresedésben, testi legyengülésben kapaszkodtam bele az utolsó szálba, fordultam az utolsó lehetőség felé: elmentem gyónni.
Sírva gyóntam meg mindazt, amit a Jóisten, közeli hozzátartozóim, ismerőseim, mások és magam ellen elkövettem. Kértem a Jóistentől, hogy szabadítson meg ezektől a bűnöktől, préselje ki belőlem a rengeteg rosszat és ültessen el bennem tiszta gondolatokat, jó szavakat és igaz érzéseket.
Azóta megszakítottam minden kapcsolatot a múlttal, "új emberként" igyekszem a Jóisten dicsőségére végezni mindennapi teendőimet, alakítani kapcsolataimat és táplálni lelkemet. Imádságaim meghallgatásra leltek, egy katolikus fiúval jöttem össze, igaz ő római katolikus, de szépen beosztjuk, hogy melyik hétvégén melyik misére megyünk el. Nem szégyellem már, hogy templomba járok, büszke vagyok arra, hogy görög katolikus vagyok, büszke vagyok a szertartásainkra, az ünnepeinkre és szokásainkra. Gyermeki várakozással tekintek a máriapócsi Szűzanya hétvégi érkezésére, igyekszem a hozzám hasonlóan, Budapestre elkerült kortársaim figyelmét felhívni erre az Érkezésre. Felvállalom a barátaim, ismerőseim előtt hitemet és tanúbizonyságot teszek arról, hogy igen, a remény ellenére reménykedve hiszem, és hinnünk kell abban, hogy földi életünk után eljutunk az örök békességbe az Ő országában.
Sikerült elérnem két gyermekkori barátnőmnél, hogy beszélgetünk a vallásról, hitünkről és hitélményeinkről. Volt kollegáimmal napi szinten osztunk meg egymással Igét, imádságokat. Ki-ki a maga "fórumáról", ugyanis a legkedvesebb "nővérem" volt kolleganőm, aki református. Tőle kaptam tanácsul, hogy iratkozzam fel a Mai Ige és a Napi Remény oldalakra, ahonnan minden nap elektronikus formában kapok buzdító üzeneteket.
Első kérdésem ehhez kapcsolódna: nekünk, görög katolikusoknak lehet-e ezeket a napi táplálékokat felhasználnunk? Az Evangélium mindennap (www.evangelium365.hu) mellett van-e még ilyen, vagy ehhez hasonló kezdeményezés, amihez lehet csatlakozni? Honnan kérhetek ilyen üzeneteket, imádságokat görög katolikus fiatal lányként?
Második kérdésem a jelenlegi munkahelyemen levő helyzethez kapcsolódik. Itt is szóba került az, hogy katolikus vagyok és gyakorlom vallásom. Közvetlen kolleganőm nagyon sokat káromkodott, amikor ide kerültem, nála siekrült elérni, hogy már nem káromkodik. Úgy érzem, hogy benne is vetésre került a mag, de nem akarom, hogy kövek közé kerüljön és kiszáradjon. Felelősséget érzek iránta, és azt szeretném, hogy ha már ide irányított a Jóisten, akkor az ő dicsőségére munkálkodhassak.
Sokszor nem tudok neki mit mondani, amikor kérdezi, hogy miért fontos az előszenteltek liturgiája, miért hiszem el azt, amit mondanak, miért nem gondolom azt, hogy az Egyház rossz stb. Nem kötekedik, csak inkább provokál. Bár a kettő között keskeny a híd.
És imádkozom, hogy adjon a Jóisten olyan gondolatokat, amiken keresztül meg tudom neki mutatni azt, hogy milyen csodálatos és boldog élet ez, amit mi élünk.
Tisztelt Lelkiatya, mit javasol? Hogyan "tanítsam", alakítsam a nézeteit, hogyan oszlassam el sztereotípiáit a magam szintjén?
Harmadik kérdésem szorosan kapcsolódik az előzőhöz:
Édesapámon kívül mindenki görög katolikus a szűk családunkban. Testvérem reformátusnak lett keresztelve, de átkeresztelték kiskorában. Anyával minden héten járunk templomban (250 km távolságban igaz), viszont az Aput nem tudom hogyan lehetne óvatosan, nem elijesztően kérni, hogy vegyen részt a miséken. Vállalkozó, rengeteget dolgozik, mindig kéri, hogy imádkozzunk Érte, ami természetes - bár én is járok úgy, mint előző levélíró társam, hogy a nap végén, este már belealszom az imádságba - de nagyon szeretném, ha nem "kényszerből" jönne velünk, nem csak Karácsonykor és nem csak az évi pár alkalmas máriapócsi zarándoklatunkkor.
Hogyan lehet 26 évesen egy 50 éves Édesapát, egy családfenntartót, egy példaképet (számomra szüleim a mindenek) jobb belátásra téríteni, hogy vasárnap este hatkor nem a televízió előtt kellene ülni, hanem az Anyu kezét fogva, lélekben egymást átölelve kérni, hogy "Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is."
Levelem terjedelme miatt szíves elnézését kérem, és válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel, Bernadett
Kedves Bernadett!
Nagyon köszönöm hosszú beszámolóját. Remélem, ez a levél más fiataloknak is ad majd biztatást, hogy ne féljenek az Istent követő élettől.
1. Más felekezetű forrásokból is kaphatunk lelki buzdításokat, főként a Szentírás egyes részleteit, de akár elmélkedéseket is. Ám fontos, hogy legyen állandó kapcsolata valamelyik atyával, akivel az adott kérdéseket megbeszélheti. Igaz, aki rendszeresen jár a szertartásokra, abban kialakul egészséges hitérzék, és nem tévelyedik el, de azért nem árt az óvatosság.
2. A legfontosabb, hogy imádkozzék a munkatársáért. Ezzel biztosíthatja, hogy nem csupán emberi erővel próbálja a jobb út felé téríteni, hanem maga a Szentlélek teszi ezt, akinek Ön igyekszik ebben munkatársa lenni. Ne legyen türelmetlen sem! Az emberi léleknek időre van szüksége. Nemde, az Ön életében is kellett egy bizonyos idő, hogy elérjen erre a mostani pontra. Javaslom, hogy a fölmerült kérdéseket (Miért kell elmenni szertartásokra? Miért hiszi el ezt vagy azt? stb.) egyénileg is gondolja végig. Üljön le az ágya szélére vagy egy székre az ikon elé, és gondolja végig, szánjon rá egy kis időt, hogy megtalálja a helyes érveket. Meg fog lepődni, hogy mennyi gondolat jut majd az eszébe. Persze, itt is érvényes, hogy az atyával való beszélgetésekben előhozhatja a nehezebben megnyíló dolgokat. De mondom, kutasson a saját lelkében is, mert ott is megtalálja a választ.
3. Az édesapjáért is elsősorban imádkoznia kell. Ezt teszi is. Higgyen abban, hogy ezek az imádságok egyszer csak beérnek. Talán nem is olyan sokára meg fog változni az édesapja. De itt is hagyni kell időt.
Én pedig a kissé késedelmes válasz miatt kérek bocsánatot.
Tisztelt Lelkiatya!
Mit jelent egész pontosan za a kifejezés,hogy "kinőni"egy barátságot?Ezzel a kifejezéssel találkoztam,egy baráttól,ami szerint kinőttük a barátságunkat.Nagyon lesokkolt ezzel.Történt egy csúnya veszekedés köztünk,az azt megelőző napokban viszont együtt kávéztunk és mély dolgokról beszélgettünk.A veszekedésnek voltak előzményei,talán nem voltak jól átbeszélve a dolgok.Éreztem,hogy valami nem stimmel.Az a csúnya veszekedés után volt egy beszélgetésünk,és akkor mondta ezt a kinövéses dolgot,és szerinte gátoljuk egymás lelkifejlődését,amit szintén nem értettem,mert nagyon sok mindenről beszéltünk egymással és mindig találtunk közös témát.Mielőtt ezek a viták elkezdődtek,ő már összebarátkozott másvalakivel,akivel közös ügyön dolgoztak.Úgy érzem ez az ügy után kezdett megváltozni.Fájt ez az egész.Azt is mondta nem akarja ö megszakitani a barátságot,de nem akarja,hogy sok mindenről beszéljünk inkább csak felszinesen,azt is mondta változásokon ment keresztül,meg nem mondja,hogy bennem van a hiba.A gond ezzel az,hogy nem látom értelmét annak,hogy egy letűnt kapcsolatot ápoljunk,az elmúlt barátságunk emlékére,hálából a régi szép időkért.Vele ellentétben nem akartam,hogy ez a kapcsolat megszakadjon vagy lefokozódjon egy alacsonyabb szintre.Hálás vagyok mindazért amit ez a barátség nyújtott,de nem szeretnék megint megtorpanni,a belső szétziláltság állapotába kerülni és úgy érzem a felszines kapcsolattartásnak ez lenne a vége,vagy újra elkezdenék reménykedni valamiben ami lehet több fájdalmat okozna mint örömet.Helyes-e ez a gondolkodásmód vagy önzően hangzik?
Nagyon szépen köszönöm válaszát!
J
Amikor benne vagyunk egy mély baráti kapcsolatban, akkor azt reméljük, hogy ez örök, de legalábbis egész életünkön át tart majd. Főként fiatalok élik meg fájdalmasan, hogy a személyiségükben bekövetkező törvényszerű változások a kapcsolatokban is változásokat eredményeznek. Vannak barátságok, amelyek e változások során is megmaradnak, tovább mélyülnek, de vannak, amelyek óhatatlanul elmúlnak. Ez, persze, fáj, ez szomorúságot okoz. De a szomorúságnak másik oka az is, ha nem tudjuk jól kezelni a barátság alakulását, változását. Soraiból az tűnik ki, hogy Ön elég helyesen látja a helyzetet. A (volt?) barátja szeretné szelídebben kezelni ezt, még egy kis hazugságot, önbecsapást is megengedve. Az Ön lelke azonban tiltakozik ez ellen. Én is azt hiszem, ez a helyesebb. Persze, a megváltozott barátságok is lehetnek sokfélék. Az ilyen helyzetek edzik az embert. Meg kell köszönni az Úrnak azt is, hogy volt ilyen barátság, s azt is hogy elmúlt, s ebből is mély tapasztalatok származhatnak. Az Isten minden helyzeten keresztül tud tanítani bennünket.
Kedves Lelkiatya!
Arra keresem a választ (sajnos nem tudok rábukkanni a neten), hogy vannak-e, voltak-e történelmileg görög-katolikus szertartású apácák, női rendek. És szokás-e rózsafüzért imádkozni a görög-katolikus vallásban.
Köszönöm szépen válaszát.
Szeretettel üdvözlöm:
Andrea
Görögkatolikus szerzetes nővérek a baziliták Máriapócson és a monasztikusok Dámócon. A történelmi korokban is voltak bizánci szertartású nővérek Magyarországon. Őket azonban anakronisztikus volna görögkatolikusoknak nevezni, hiszen ez az elnevezés csupán a XIX. századtól használatos. Mégis, ezek a nővérek bizánci rítusúak voltak, s ekkor még Rómával egységben.
Tudunk a visegrádi, dunapentelei és szávaszentdemeteri monostorról, amelyek bizánci rítusúak voltak. A veszprémvölgyi és a dunapentelei apáca-zárda volt minden bizonnyal. Találtam egy érdekes írást a világhálón, amely ezekről részletesebben is beszámol:
www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=7&ved=0CEUQFjAG&url=http%3A%2F%2Fmnytud.arts.unideb.hu%2Fszakdolgozat%2F1698%2Fkertesz_zs_1698.pdf&ei=HFEcVaDTMcirsQHwjITYAg&usg=AFQjCNHHd4mn-W1TgpnpSFiOm09kmkKRTA&sig2=pptX4fHY8gAspcIM3vLAFQ&bvm=bv.89744112,d.bGg
Igen, a görögkatolikus nővérek is imádkozzák a rózsafüzért, legalábbis a bazilita nővérek. A monasztikus nővéreknél ez kevésbé jellemző, ott inkább a Jézus-imát mondják, amely hasonló a rózsafüzérhez.
