Tisztelt Lelkiatya!
"A II. Vatikáni Zsinat NOSTRA AETATE kezdetű nyilatkozata az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról
A katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a [ nem keresztény ] vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert. De szüntelenül hirdeti és hirdetnie is kell Krisztust, aki "az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6), akiben az emberek megtalálják a vallásos élet teljességét, s akiben Isten mindeneket kiengesztelt önmagával.
Búzdítja tehát gyermekeit, hogy okosan és szeretettel folytatván a párbeszédet és együttműködve más vallások követőivel, tanúskodjanak a keresztény hitről és életről; s ismerjék meg, becsüljék és támogassák a náluk található lelki, erkölcsi és társadalmi-kulturális értékeket. "
A fent idézett sorok alapján római katolikusként milyen hozzáállást kellene tanúsítanom a nem keresztény (konkrétan: hindu, buddhista, iszlám) vallások felé? Olvashatom-e ezek könyveit? Ha tanításaikat olvasva találok bennük olyat, amelyek explicit módon nincsenek benne a keresztény tanításokban, de segíthetnek a hétköznapi gyakorlati életben, azokat alkalmazhatom-e római katolikusként? Az egyértelmű számomra, hogy pl. NEM borulok le pl. hindú istenalakok vagy guruk vagy Buddha szobra előtt.
Igen, olvashatjuk ezeket a könyveket, de megfelelő bölcsességgel. Jó, ha kapcsolatban van teológiát végzett emberrel, lelki atyával, akivel ezeket a fölmerülő kérdéseket meg is tudja beszélni. Az veszélyes lehet, ha csupán saját hitismereteire hagyatkozva alkalmaz vallási gyakorlatokat, melyeket ezekben talál. Vannak ilyenek, és az Egyház el is ismeri ezt. Mégis, a vallási gyakorlatok befolyással vannak a vallási gondolkodásunkra is. Ezért kell megfelelő óvatossággal bánni velük.
Kedves Atya !
Megcsodáltam szabatos és világosan érthető válaszát arra kérdésre,hogy kit szeret jobban az Atya bennünket vagy saját fiát. Be is látom a tanítását és köszönöm. A lelkigyakorlaton volt még egy kérdés, amivel én nem tudok egyetérteni. A bűnről volt szó,amit néha nem ismerünk fel. Példa:ha jön egy náci és megkérdezi tőled az úton, hogy merre kell mennie a Fradi pályához,akkor nem szabad vele szóbaállnom és kisegítenem,mert ez bűn volna. Én úgy tanultam, hogy az ellenséget is szeretnem kell"Szeresd ellenségedet" - amit sokáig pszichológiai képtelenségnek tartottam, de Barsi Balázs atya egyik beszédében azt mondta, hogy őt nem úgy kell szeretni, mint anyámat, vagy gyermekemet, DE csakis a jót szabad vele tennem.Ezzel egyet tudok érteni magam is. Ebben az értelemben azonban útba kell igazítanom a nácit is akár. Rosszul gondolom ?
Igen, segíteni kell azt is, aki gonosz ember, vagy legalábbis annak tartok. Persze, ha történetesen fegyverrel a kezében megy a focimeccsre, hogy ott lemészároljon embereket, akkor nem biztos, hogy készséggel útba kell igazítanom. Ennek megítélése mindig az adott helyzetben dől el, nem lehet előre modellezni. Igen, éppen azzal tudom kifejezni azt, hogy próbálom szeretni az ellenségemet, hogy imádkozom érte, és amennyire tudom, segítem is.
Tisztelt lelkiatya!
Technikai jellegű kérdésem lenne: Valamikor réges-régen gyerekként Sárospatakon megkereszteltek mint görög katolikust. Mivel akkor én ebben nem dönthettem ezért nem tartom érvényesnek rám vonatkozólag. Nem szeretnék egyetlen egyházhoz sem tartozni, sem pedig semmiféle vallási közösséghez, mivel hogy nem vagyok vallásos. Ebből kifolyólag azt sem szeretném, ha bármelyik egyház tagként nyilvántartana.
A kérdésem a következő: Hogyan kell ki-regisztrálnom magam az egyházból?
válaszát előre is köszönöm
üdvözlettel:
Imre
Kedves Imre!
Kijelentkeznie nincsen szükség, de mód sem. Az Ön keresztsége eltörölhetetlen. Ha ezzel nem foglalkozik, ez az Ön szabad döntése. Ha ezzel valóban nem foglalkozik, akkor annak nincs is jelentősége az Ön számára, hogy annak idején megkeresztelték-e vagy sem. Nyugodtan tekintse úgy, hogy nem tartozik egyik felekezethez sem. Gyakorlatilag ez is a helyzet. Ezt nem szükséges, de nincs is mód erre sem, hogy ezt a sehova se tartozását valahol, valami módon regisztrálja.
Kedves Lelkiatya!
Mostanában sokat olvastam a Jézus-imáról és a csotki használatáról, azonban római katolikusként sajnos nem sokat tudok a témáról. Nemzetközi katolikus fórumokon legtöbbször azt tanácsolják, hogy csakis egy lelki vezető irányítása mellett mélyedjünk bele a Jézus-ima rendszeres gyakorlásába. Lelkiatya, Ön szerint is érdemes lenne előbb egy görög katolikus lelki vezetőt felkeresnem?
Köszönettel:
P.Gergely
A csotkit úgy is használhatjuk, hogy annak segítségével napközben többször is mondjuk a Jézus-ima fohászokat. Ezt bárki gyakorolhatja, ez még nem okoz nagy lelki megrázkódtatásokat. Amikor azonban az ember nagyobb elszántsággal merül el ebben az imában, naponta szán rá időt, hogy elmélyedjék benne, akkor mindenképpen tanácsos lelkivezetővel együttműködni, haladni ebben az imában. Nem feltétel, hogy a lelkiatya görögkatolikus legyen, vagy, hogy maga is jártas legyen a Jézus-imában. Bárki, tapasztalt lelkiatya lehet a lelkivezetője. Arról van szó, ugyanis, hogy aki elmerül a belső imában, Jézus-imában, az nagy lelki mélységeket jár be. Ehhez van szükség lelki vezetőre, aki segít, hogy el ne tévelyedjék az ember.
Tisztelt Lelkiatya!
Ugye nem követek el hibát az alábbi heéyzetben és nem neheztelhetnének rám azon közösség tagjai, ahova rendszeresen jártam korábban, amíg tudtam?
Az alábbi a helyzetem:
Római katolikus vagyok. Korábban egy konkrét közösségbe/templomba jártam el, de pl. gyónni nem itt gyóntam sosem, hanem egy másik atyánál.
Az elmúlt időszakban úgy alakult az életem, hogy nem tudok ebbe a közösségbe járni misére (szombaton van, mert az atyához több közösség is tartozik, és hozzánk szombati napokon tud jönni), mert szombaton is kell dolgoznom. Ezért a munkahelyemhez közeli nagyvárosi templomba megyek el misére, munka előtt vagy után.
A húsvéti misére pedig a lakóhelyem szerinti görögkatolikus közösségbe fogok elmenni, mert akkor otthon leszek, de a rk. templomban aznap nem lesz mise.
Én úgy érzem, hogy az a fontos, hogy az Úrhoz járulhassak, áldozhassak, megemlékezhessek. Bizonyos szempontból a fizikai hely (melyik város melyik templomában) csak másodlagos ilyen helyzetben, hiszen nem hanyagolhatom el a munkámat csak azért, hogy egy fizikai helyhez ragaszkodjak. A kettőt össze kell hangolni, lehetőségeim szerint, én úgy gondolom, ennek eleget is teszek.
Mégis, hallottam már vissza azt, hogy "elhagytam" a közösséget (azt, amelyikbe rendszeresen jártam, amíg engedte a beosztásom), illetve "köpönyegforgatónak" is mondanak, mert tudják, hogy másik rk. közösségbe megyek és máshol is gyónok, továbbá, ugye a görög liturgián is részt veszek vasárnap. Nekem ez a hozzáállásuk nem tetszik. Viszont ez az egész az Úrra és rám tartozik, hogy helyileg hol veszek részt.
Én, tapasztalatból, nem bántanék meg senkit, ha a körülményei miatt máshova megy misére. Inkább örülnék, hogy egyáltalán jár misére és áldozni, mert az azt jelenti, hogy közösségben akar maradni az Istennel és az Egyházzal.
Jól látom a dolgokat vagy azoknak van igaza, akik most megszólnak engem?
Előre is áldott húsvéti ünnepet kívánok a Lelkiatyának és az olvasóknak!
Ágnes
Kedves Ágnes!
Én is úgy gondolom, helyesen jár el ezzel a magatartásával. Ugyanakkor ne méltatlankodjék azon sem, ha emiatt rossz véleményt kap másoktól. Ez, bizony, előfordul, hiszen ők nem látják át a teljes helyzetet. Javaslom, hogy amikor efféle vádak érik, akkor mindig imádkozzék azért, aki ilyet terjeszt.
Kedves Lelkiatya!
4 ? számomra nehéz ? kérdéssel fordulnék Ön felé. Szeretném, ha segítséget nyújtana nekem.
...
Kedves olvasónk!
Korábban már válaszoltam ezekre a kérdéseire. Kérem, görgesse lejjebb a válaszokat és megleli.
Kedves Lelkiatya!
Ha valaki felnőttként keresztelkedik, tudom elsőáldozó is lesz, akkor meg is bérmálják görögkatolikus szertartás szerint (húsvéti vigílián kívül)? Náluk is meg van a három szentség egyszerre kiszolgáltatása, mint a gyerekeknél?
Köszönöm szépen Szilvi
Igen, felnőtteknél még kézenfekvőbb, hogy a három szentséget (keresztség, bérmálás és eukharisztia) együtt ünneplik. Ennek egyik legszebb ideje Húsvét vigiliája, de lehetséges máskor is.
Kedves Lelkiatya!
A manipuláció velefér a keresztény értékrendbe?
Köszönöm válaszát.
M.
Nem, semmiképpen sem. Legalábbis annak megszokott, rosszindulatú értelmében. Eszerint a manipuláció mások viselkedésének, gondolkodásának tudatos, ám rejtett befolyásolása, miközben az érintett személy erről nem vesz tudomást. Ez ellenkezik mások személyiségének és szabadságának tiszteletben tartásával.
Kedves Lelkiatya!
Szeretném Öntől megtudni azt, hogy mit jelent a Feszületem mögött általam
látott zöld fényű kereszt alak. Imádság közben vagy csak oda nézve látom ezt és van amikor kikísér a szobából, vagyis látom még egy darabig.
Köszönettel,dicsértessék a Jézus Krisztus:egy megtért.
Nem tudom, de nem érdemes, nem is szabad törődni vele. Az atyák egyértelmű tanítása, hogy az efféle látomásoknak semmi jelentőséget nem szabad tulajdonítani, figyelmen kívül kell hagyni. Azt tanácsolom, függetlenítse az imaéletét ettől a jelenségtől.
Kedves Lelkiatya! Az lenne a kérdésem, hogy egyes országokbán (pl. Románia) miért kifejezetten ellenséges az ortodox egyház a római katolikusokkal, de a görögkatolikusokkal szemben? Nemrégiben megpróbáltak elárverezni egy görög katolikus templomot is. Keresztény emberektől ez egy kicsit sok! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Sajnos, nem ez az egyetlen és első eset, hogy Krisztus nevében szembefordulnak egymással az emberek. Nehéz ezt megérteni. Nyilván, mindenki azt gondolja, hogy neki van igaza. Az elmúlt évszázadokban nagyon sok sérelem halmozódott fel, melyet nem könnyű feledni, kivált, ha azok forrása, okozója nem is szűnik meg. Ilyen sérelem az is, ha árverezésre bocsátanak egy olyan templomot, amelyet a másik egyház jogosan követelne vissza. Az ügy hátterében az áll, hogy a román ortodox egyház bár elfogadja azt a döntést, hogy vissza kell adnia a korábban görögkatolikus templomot, de jelentős összegű kártérítést követel érte, amit az elmúlt évtizedekben ráköltöttek. A kikiáltási ár éppen ezzel a kártérítésül követelt összeggel egyezik meg, amelyet azonban a görögkatolikus egyház nem hajlandó megfizetni. Isten bocsássa meg nekünk ezeket a torzsalkodásokat!
Tisztel Lelkiatya!
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy szeretném a kis fiamat görög katolikus templomban megkeresztelni, én görög katolikus vagyok a párom római katolikus, de nem vagyunk házasok! Ez akadálya a keresztelésnek? A másik kérdésem hogy lehet-e két kereszt anyja és 2 keresztapja vagy az egyik pár inkább bérma szülőként legyen jelen?
Köszönöm válaszát! Mária
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
A gyermek keresztelésének elsődleges feltétele, hogy a szülők akarjanak az Egyházban élni, s oda a gyermeküket is bevezetni. Az Egyház alapvető követelményei közé tartozik, hogy tagjai kövessék az Isten parancsát, még ha botladozva is, de bűnbánattal mindenben akarjanak Őhozzá igazodni. Isten szándéka és parancsa, hogy a férfi és a nő egy testté legyenek. Ez a házasság. Hogyha valaki házasságkötés, vagyis az Isten áldása nélkül él házas életet, az szembeszegül ezzel az alapvető paranccsal, vagy legalábbis figyelmen kívül hagyja azt. Hogyan válhatna példaképpé az ilyen szülő a gyermeke előtt? Ezt nem szabad. Ha tehát valaki a gyermekét kereszteltetni szeretné, ezeket mind figyelembe kell venni, a szülőknek, ha nem szentségi házasságban élnek, akkor azt rendezni kell. Ezért feltétele a gyermek keresztelésének a szülők házasságkötése. Amikor azonban valami súlyos ok ezt lehetetlenné teszi, akkor emiatt az akadály miatt nem szabad a gyermeket megfosztani a keresztségtől, az azáltal nyert isteni élettől. Amikor tehát nem lehet a házasságot rendezni, akkor lehetőséget kap a család arra, hogy ennek ellenére a gyermeket megkereszteljék, de mindenképp elvárás, hogy a szülők a házasságot tőlük telhetően akarják rendezni. A házasság rendezésének többféle módja van, ezt az adott parókus atya el tudja majd magyarázni. Vegyes rítusú gyermekek esetén a szülők maguk megválaszthatják gyermekük rítusát. Ezt a keresztelő papnak is be kell jelenteni, hogy ő ezt a tényt be is jegyezze az anyakönyvbe.
Van rá példa, hogy két keresztszülőpár is van egy keresztelés esetén. Nyilván erre nincsen szükség, de adott esetben megengedett.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, Lelkiatya szerint hogyan kell ?jól? imádkozni? Olyan nagyon szeretnék valamit, hogyan kell kérnem Istent, hogy teljesítse vagy meghallja egyáltalán a hangomat? Létezik ima ?kérésre?? Hónapok óta mondom az ismert imádságokat, a rózsafűzért, sokszor járok templomba, gyújtom a gyertyákat, de még alig van eredménye. Számít valamit ez a sok imádság vagy úgyis az lesz, amit az Úr eltervezett és nincs beleszólásunk?
Köszönöm a válaszát!
Az imádság legfőbb célja maga az együttlét, a kapcsolat Istennel. Sohasem szabad teljesítményre figyelve imádkozni, sem a mennyisége, sem az eredményessége tekintetében. Az imánkkal legfőképpen nem azt tudjuk elérni, hogy az Isten akaratát megváltoztassuk, hanem azt, hogy mi változzunk meg egyre inkább az Isten akaratának megfelelően. Azért kell kérnünk dolgokat Tőle, mert ezek által megtapasztaljuk az Isten figyelmes szeretetét. De ha közben azt lessük, hogy végre mikor tapasztaljuk már meg, akkor nem is imádkoztunk, hanem eseményirányító gyakorlattal próbálkozunk. Ismétlem, kell gyertyát gyújtani, imádkozni, szertartásokra járni, de legfőként azért, hogy megismerjem, megértsem, mi az Úr akarata.
Azt javaslom, álljon meg egy kicsit, s most egyszer ne úgy imádkozzék, mint eddig, hanem minden eddigi gyakorlatát félretéve szólítsa meg az Urat, szóljon hozzá a szíve legmélyéről. Mit is mondjon? Inkább kérdezzen: Mit akarsz tenni velem, Uram? Mi a szándékod velem? Mit tegyek, hogy azt teljesíteni tudjam? Egyszersmind kérje azt is, hogy minél mélyebben tudjon imádkozni. Ha ezt őszintén és kitartóan kéri, egészen biztosan meg is kapja, s akkor majd - meglátja - még az egyéb imádsága is még hatékonyabb lesz.
Kedves lelkiatya!
Miért van az ha, valamim még nincs miért kérdezik állandóan az emberek, hogy mikor lesz már például barátod, jogsid és nyelvvizsgád stb.? Nem tudják megérteni néhányan hogy nem vagyunk egyformák. Mindig a hülye kérdéseikkel zaklatnak hogy miért nem szerettem lakni az előző sulim kolijában. Miért hagytam ott a várost, ahol előzőleg tanultam. Ha valamibe belekezdek néhányan gúnyolódnak rajtam hogy hanyadjára fog sikerülni stb. Úgy érzem, hogy kicsit le vagyok maradva a koromhoz képest (23 éves leszek a nyáron). Én sosem szoktam gúnyolódni, megbántani másokat a hülyeségeimmel feleslegesen. Néha úgy érzem, hogy az emberek nem mondanak igazat, átvernek, megszivatnak. Az ilyen emberek élvezik hogy a másikat megalázhatják, nevethetnek rajtam, mert nem vagyok olyan ügyes, szép, sikeres mint ők?
Köszönöm a válaszát: Ági.
Kedves Ági!
Ne keseregjen emiatt. Ne hagyja,hogy befolyásolja magatartásában az emberek véleménye. Önnek nem nekik kell megfelelnie, hanem egyedül az Úr Istennek. Sokkal inkább azzal törődjék, arra figyeljen, hogy Ő mit vár Öntől. A Jóisten sokkal megértőbb, mint bármelyik barát, kivált mint az ellenségeink, akik gúnyolódnak rajtunk. Ha valaki kérdezi Önt a sorsa felől, mielőtt válaszolna, vizsgálja meg saját magában, hogy ez igazi kérdése-e, vagy csak piszkálódás. Ha ez utóbbi, akkor hagyja inkább válaszolatlanul. Ha igazi kérdés, tehát, figyel is Önre a kérdező, csak akkor kezdjen bele, hogy a belső világáról beszéljen. Sajnos, csalódnunk kell az emberekben, hogy megtanuljuk az életet helyesen élni. Minden ilyen jellegű tapasztalat csak még erősebben kösse Ön a Mindenhatóhoz!
T.Lelkiatya!
Miért érzem azt hogy imádságaim csupán üres szavak? Nem tudok olyan lelkiséggel imádkozni mint azelőtt! Pedig ez sosem jelentett problémát a számomra. Most pedig unottan és közönyösen mondom fohászaimat. Bánt a lelkiismeret hogy nem odaadással hanem közönyösen szólítom meg az Urat. Talán fogyóban van a hitem?
Mit tehetek hogy minden a régi legyen?
Tartson ki az imádságban és a hitben! Ne ijedjen meg ettől a jelenségtől! Ezt mindnyájunknak át kell élnie. Az öntudatos hitre ébredés elején nagyon szárnyaló az imádság, az ember szívesen böjtöl, szeret templomba, szertartásokra járni. Egy idő, egy-két év után aztán kezd alább hagyni a lelkesedés, egyre nehezebb fönntartani, amit addig tett az ember a lelkéért. De itt nem szabad megállni, nem szabad föladni. A hitünkért küzdenünk kell. Ha nem is esik jól az imádság, azért ne hagyja abba semmiképpen sem. Javaslom, hogy olvassa minél többet a Szentírást. Előveheti az Ószövetséget is, s még ha nem is nagyon érti, akkor is olvassa minden nap. Ezek a szavak táplálni fogják a lelkét, még akkor is, ha ezt nem érzi. Majd egy idő múltán újra lesz kedve imádkozni, de addig folytatni kell, akár kedvetlenül is.
Kedves Atya ! Olvastam a Bonum TV-ben, hogy Ferenc pápa új rendelkezéseket hozott a Görög Katolikus Egyház szervezetére nézve. Kérem pár szóban magyarázza meg nekünk mit jelent ez és mi a jelentősége.Mivel egymáshoz tartozunk (örömmel ) én mint római kat. is szeretném érteni! Köszönettel !
Egy másik kérdezőnek válaszolva néhány szóban már leírtam. Ferenc pápa megalapította a saját jogú metropóliát a Magyarországon élő görögkatolikusok számára. Ennek neve: Hajdúdorogi metropólia, központja pedig Debrecen. Ugyanezen rendelkezéssel két egyházmegyét is alapított: a Miskolci és a Nyíregyházi egyházmegyéket. E két utóbbi a Hajdúdorogi főegyházmegyének van alárendelve, és a három alkotja együtt a metropóliát. Ez a szervezeti fokozat nagyobb önállóságot biztosít az adott egyháznak. Ennek részleteit hosszas lenne itt fölsorolni. Az egész katolikus egyházban öt ilyen saját jogú metropólia létezik: az eritreai (az etiópból vált ki), az etióp, a szlovák, a rutén (USA-ban), és a magyar.
