Kedves Lelkiatya!
A házasság előtti megtartóztatás ugye vonatkozik az idősebbekre is? Én így tudom, de nem tudom megindokolni. Két ötven-hatvanas ember akar összeházasodni. Ők már milyen tisztaságot őrizzenek? Partnerek tömegén vannak túl mindketten, és már alig fognak valamennyit együtt élni. Nyilván családjuk már nem lesz. Egyikük nem is túl lelkes a házasság miatt, még az is lehet, nem is lesz belőle semmi. De ha mégis, mi értelme lenne náluk bármit is őrizni? Ugyan mit adhatnának már egymásnak, amit nem adtak oda régen más partnereiknek? És kell jegyesoktatásra is járniuk? Ez már nevetséges lenne.
A tisztaság nem csupán fizikai tény, hanem sokkal inkább lelki. Ha egy idősebb pár házasságra készül, hogyne kellene nekik is megvárniok az Isten áldását a kapcsolatukra, hogy azt Ő pecsételje meg, s akkor válik teljessé és áldássá az egyesülésük. Ha pedig nem is lesz házasságkötés a kapcsolatból, barátkozásból, akkor pedig nem is indokolt, hogy házastársi köteléket, testi kapcsolatot létesítsenek. Igen, az idősebb embereknek is éppen úgy törekedniök kell a tisztaságra, mint a fiatalabbaknak. Vajon korhoz lenne kötve ez az alapvető parancs? Melyik esztendőnél húznánk meg a határt? Vagy, aki már volt házas, arra nem vonatkoznék ez a parancs? Akkor az elvált vagy özvegy ember már mentes volna ettől az isteni parancstól? Semmiképpen sem.
Kedves Lelkiatya!
Római katolikus vagyok, és azt szeretném kérdezni, hogy a nagyböjt nagyszombat délig, vagy húsvét vasárnap hajnalig tart? Mert valahol azt olvastam, hogy nagyszombat délig, de én úgy tudom, hogy húsvét vasárnap hajnalig.
A római katolikusoknál Nagyszombat estig, tehát a föltámadás ünnepéig tart. A görögkatolikusoknál viszont már Lázár-szombat előtti péntek a nagyböjt utolsó napja. E különbségnek az az oka, hogy a római katolikusok nem számítják bele a vasárnapokat, ezért jön ki Hamvazószerdától Nagyszombatig a negyven nap. Mi pedig Vajhagyó vasárnap utáni hétfőtől számított minden napot beleveszünk a negyven napba, így jön ki az ezen a héten következő pénteken az utolsó nap.
Kedves Lelkiatya! Mit jelent az hogy saját jogú egyház lett a magyar gör.kat. egyház?
A Hajdúdorogi Egyházmegye eddig az Esztergomi főegyházmegye alá volt rendelve, a görögkatolikusok metropolitája Erdő Péter, esztergomi bíboros volt. Igaz, ezt a címet nemigen használta, mivel ez a kifejezés jellemzően a keleti egyházakban használatos. 2015. március 20-ától Ferenc pápa rendelkezése nyomán az összes Magyarországon élő görögkatolikus egy saját, önálló részegyházat alkot, amelynek most már önálló metropolitája van, s aki közvetlenül a pápa alá tartozik. Hogy ez részleteiben mit jelent, az a következő évek munkája mutatja majd meg.
Kedves Lelkiatya!
A kérdésem az lenne, hogy mi a különbség a bűn és a vétek között?
A Biblia hol ezt, hol azt a kifejezést használja.
Előre is köszönöm a választ.
Lenne egy másik kérdésem is, mégpedig az, hogy egy ismerősöm nagyböjt idején szeretne házasodni, én úgy tudom, hogy ebben az időszakban nem "illendő", hiszen más kell, hogy kitöltse életünket ebben az időszakban. Jól gondolom?
Ezt a válaszát is köszönöm.
Talán a vétek kevésbé súlyos bűn, a bűn súlyosabb vétek. Más különbséget nemigen látok, de ez inkább nyelvi kérdés.
Az egyházjog szerint böjti időben nem szabad esküvőt tartani. Ha mégis erre súlyos indok van, akkor arra a püspöktől kell engedélyt kérni.
Kedves Lelkiatya! Most hallottam egy atyától, hogy vannak bizonyos interrituális kérdések /pl. a bűnök feloldozásának kérdéseinél/.Vannak olyan bűnök, melyeket nem oldozhat fel pl. egy latin atya nekem, aki görög katolikus vagyok? Szeretném megkérdezni, hogy melyek ezek?
Köszönet és hála!
Az abortuszra vonatkozó feloldozás van fenntartva a görögkatolikus egyházban a püspöknek. Ezt a bűnt egy pap nem oldozhatja fel, csak a püspök engedélyével. Ha valaki ilyen bűnt gyónik meg, akkor a pap levélben engedélyt kér a püspöktől - természetesen név nélkül, a gyónó személyét nem fölfedve - s mire megérkezik az engedély, akkor kell a gyónónak visszajönnie, hogy a föloldozást megkapja. Ez a gyóntatási fölhatalmazás azonban minden papra érvényes, akik Máriapócson vagy Sajópálfalán gyóntatnak, illetve most, a Kegykép körútja során a Kegykép mellett gyóntatók számára is
Tisztelt Lelkiatya!
A katolikus tanítás és a szolipszizmus mennyire összeegyeztethető?
Összeegyeztethetőek-e, vagy éppen kizárják egymást?
Előre is köszönöm szépen a válaszát!
Egyáltalán nem összeegyeztethető a katolikus tanítással. A szolipszizmus a gondolkodó alanyt túlhangsúlyozó filozófiai szemlélet. Szélsőséges válfaja szerint egyedül én létezem, és minden más csak a tudatomba érkező hatások összessége. Mindent az egyén befogadása felől értelmez. Az etikai szolipszizmus nem más, mint önzés: csak annak van értéke, ami nekem hasznos. Krisztus éppen az ellenkezőjét tanította: a másikért kell élni, önmagamat csak a másik által értelmezhetem, kivált, ha ez a másik maga az Isten.
Kedves Lelkiatya!
Meg tudná esetleg mondani,hogy a máriapócsi Kegykép Budapestről melyik úton "utazik" Győrbe? Én a 10-es út mentén élek a családommal,és nagyon boldogító lenne,ha az út szélén állva láthatnám a Szűzanyát,ill. a tudat ,hogy itt "járt" közöttünk.
Köszönöm.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
A Kegyképet a fő útvonalakon szállítjuk. Budapestről Győrbe az M1-es autópályán fog haladni.
Kedves Lelkiatya!
Napokban olvastam Dan Brown egyik könyvét! Nem a Da Vinci kódot, mert azt alapból elutasítom. Izgalmas, nagyon érdekes könyv volt, de valamiféle nyugtalanságot adott. Lehet, hogy a Bibliát nem jól értelmezzük és a tudás csak keveseknek adatik. Őszintén megmondom, nem is szeretnék nagy tudások birtokosa lenni! Azt mondják, aki keres talál, de nem tudom, hogy kell-e annyira keresgélni, annyira sokat tudni a világegyetem dolgairól. Vagy csak elég amit a Biblia ír, és amit Nekem sugall!A Tudás hatalom! Kell-e kutakodni- még ha néha jól is esik- vagy pedig csak tenni kell a dolgunkat és kész! Mi erről a véleménye?
Köszönettel: Anikó
Első mondandóm, hogy jobban teszi, ha nem olvas Dan Brown műveket. Azoknak sem tudományos alapja, sem erkölcsi értéke nincsen. A gondolatburjánzás, persze, elindítja az ember fantáziáját, de attól még nem lesz értékesebb, nem lesz nagyobb tudása.
Természetesen fontos keresni az igazságot, minél többet megtudni a világról, az emberről, önmagunkról. Ezek által egyre többet tudunk meg az Istenről. A Biblia sokat segít az igazság fölismerésében, de nem az egyedüli forrás. Sokat kell tanulni, beszélgetni okos emberekkel, kérdéseket föltenni. Érdekes, hogy szinte a kereszténységgel egyidejű az a gnosztikus tanítás, hogy a tudás csak keveseké, rejtett dolog. Ez éppen ellenkezője Isten akaratának, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére (1Tim 2,4).
DJK! Római katolikus templomban keresztelt gyermek lehet-e görög katolikus templomban elsőáldozó? Köszönöm válaszát előre is!
Csak rendkívüli és indokolt esetben. A szabályos eljárás az, hogy a gyermek a saját rítusa szerint legyen elsőáldozó.
ha a fiú anyja görög katolikus én meg a párom katolikus lehet ugyanúgy keresztelni a gyermeket
Ha jól értem a helyzetet, Ön és a házastársa mindketten római katolikusok. Ebben az esetben nem lehet a gyermeket görögkatolikusnak keresztelni, még ha az egyik nagymama görögkatolikus is. Abban az esetben, ha a görögkatolikus nagymama férje esetleg nem katolikus (protestáns vagy kereszteletlen), akkor azon az ágon a szülő szintén görögkatolikus, még ha római szerint keresztelték és nevelték is. Ekkor volna lehetséges, hogy a gyermeket görögkatolikusnak kereszteljék. Csak vegyes rítusú házaspároknál lehet megválasztani a keresztelendő gyermek rítusát.
Kedves Lelkiatya!
4 ? számomra nehéz ? kérdéssel fordulnék Ön felé. Szeretném, ha segítséget nyújtana nekem.
1. Sajnos néha előfordul velem, hogy csúnya, ill. rossz gondolatok járnak a fejemben. Szoktam kérni imádságban Szent Antalt, hogy segítsen elfelejteni. Nagyon sokszor sikerül is, de van 1-2 pillanat, amikor újra előjönnek. Néha kétségbe vagyok esve, és el vagyok keseredve, mondván, hogy el fogok ezek miatt kárhozni. Pedig vallásosan éltem, élek és élni is fogok. A böjtöket mindig betartom, igyekeztem, és igyekszem jót tenni másokon, hogy a mérleg nyelve az utolsó ítéletkor pozitív oldalon álljon. Ha egy mondattal kellene jellemezni önmagam, akkor így jellemezném: Alázatos az emberekhez, és hű az Istenhez. Ön szerint reménytelen a helyzetem? Nem fogok elkárhozni? Tud esetleg valami imádságot, hogy csökkenjenek, vagy megszűnjenek ezek a gondolataim?
2. Nagyon szeretem a régi rock zenéket, és akad 1-2 mai együttes, amiknek 1-2 számát is szívesen meghallgatom. Ezek közül 1-2-t ? a régiek közül is /Iron Maiden, AC/DC, Motörhead/ ? sátánista zenének tituáltak. Szabad ilyen zenét hallgatnom? Nagy bűn ez, ha néha meghallgatom őket? Azt is mondták, az egyik együttesre ? amit ritkán hallgatok, de tényleg van 1-2 számomra jó száma -, hogy ne fordítsam le őket. Nem is tudok angolul, úgyhogy számomra ez a ?veszély? nem is áll fenn. Mit gondol Ön erről Lelkiatya?
3. A tévében, és az Interneten is láttam egy pár nagyon szép lakást, amik elhagyatott, romos templomokból ? szent helyekből ? lettek újra felújítva. Ugyebár ezeket ma már családok lakják. Ezeket megengedheti az egyház? Adhat rá engedélyt? Nem egyház-, ill. Istenellenes, vagy bűn ez?
4. Talán a legnehezebb kérdés maradt utoljára. Édesanyámmal és a húgommal élek 1 háztartásban. Édesapám idén ősszel lesz 10 éve, hogy elhunyt. Az egész család nagyon vallásos; édesapám az édesanyámmal kötött házasság után kezdte inkább mélyebben gyakorolni a vallását. A húgom 26 éves, és volt már több barátja, de sajnos 2-vel intim kapcsolatba is került. Az 2. ilyen barátja 3 évvel fiatalabb volt tőle. Édesanyám és én nagyon elleneztük ezt a kapcsolatot több okból is: a fiú nem volt helyes, nem volt gazdag, nem volt okos, egyszóval nem tudom, hogy mivel fogta meg a testvéremet. Többször volt a testvérem a barátjánál, ami miatt édesanyám és én is nagyon féltettem, ill. szóvá is tettük neki, hogy maradjanak inkább nálunk, nem menjenek a barátjához, de nem hallgatott meg minket. Az egyik ilyen alkalommal került testi kapcsolatba a testvéremmel. Több ismerősömtől is információt kértem a fiúval kapcsolatban, és nem voltak túl jó véleménnyel róla. Amikor ezt szóvá tettem a testvéremnek, nem akart hinni sem nekem, sem édesanyámnak, csak a barátjának, pedig mi jót akartunk neki, és nagyon féltettük. Sokszor kötötte az ebet a karóhoz, hogy úgyis elmegy hozzá, és ilyenkor édesanyámmal nagyon fel tudott minket idegesíteni a testvérem, Előtte volt a rózsaszín köd, és nem szállt fel. A kapcsolata ezzel a fiúval csak 1-2 hónapig tartott, szakítottak. A húgom emiatt nagyon kiborult, napokig sírt is miatta, és édesanyámmal úgy voltunk vele, hogy jobb is, hogy így alakult, mert nem tudtunk volna megbarátkozni a gondolattal, hogy ?ilyen? barátja van. A testvérem utólag belátta, hogy nekünk volt igazunk. Az lenne ezzel a dologgal kapcsolatban a kérdésem, hogy meddig mehet el egy ilyen helyzettel egy testvér, és meddig egy édesanya?
Hiszen mindketten féltettük, és mint a bátyja ? és ?édesapja helyett? ? kötelességemnek éreztem, hogy vigyázzak rá, elvégre a lánytestvérem, de mindezek ellenére, hogy nagyon makacs, úgy érzem, hogy kudarcot vallottam. Pedig mikor kötötte ez ebet a karóhoz, szívem szerint lekevertem volna neki egy nagy pofont, hogy észhez térjen, de egyrészt gyávaságnak tartottam volna megütni egy lányt, másrészt soha nem engedték a szüleim, hogy beleszóljak a húgom nevelésébe, aminek úgy érzem ? hogy ?meglett az eredménye.?
Válaszát előre is köszönöm!
1. A bűneinkkel állandóan küzdenünk kell. Jó volna megszabadulni tőlük, de saját erőnkből, pusztán erénygyakorlatok útján ez nem lehetséges. Mégis, állandóan törekedni kell rá, nem szabad beletörődni, megalkudni velük. Az egyik legjobb harcmodor a bűnbánat, az, hogy bevallom a bűnöm és bocsánatot kérek miatta. Erre való a szentgyónás. Ezzel azt is bevallom, hogy egyedül Jézus tud megszabadítani a bűntől, még pedig ilyen egyszerű módon: elengedi az adósságomat. Ez azt is jelenti, hogy az üdvösséget is egyedül neki köszönhetjük. Nem pedig annak eredménye lesz, hogy a mérleg nyelve hogyan áll, hogy jó vagy rossz tettet vittem e végbe többet. A tetteink alapján nem üdvözülhetünk, csak egyedül az Isten megbocsátó, irgalmas szeretetének következtében.
2. Attól tartok, hogy a nevük szerint fölsorolt együttesek valóban olyan zenét játszanak, amelyeket jobb nem hallgatni. Még ha a szövegük esetleg nem is mind kárhozatos, de a zene nem csak a szöveggel hat, sőt, főként nem azzal. Tehát, még ha valaki nem is érti a szöveget, de ha vadságot és egyéb indulatokat hordozó és közvetítő zenét hallgat, akkor, bizony, egy idő után maga is olyanná válik.
3. A nyugati egyházban hallottam arról, hogy létezik templomot deszakralizáló szertartás. Sajnos, egyre többször van rá eset, hogy a kiürült templommal már nem tudnak mit kezdeni, és ilyen módon értékesítik. Nem csak lakások, hanem még szórakozóhelyek is működnek régi templomokban. Szerintem nem volna szabad, hogy ilyen történjen, de én sem tudom, mit is kellene tenni ilyen helyzetben.
4. Természetesen felelősek vagyunk egymásért, s aki közelebb áll hozzánk, azért még inkább. Ugyanakkor tiszteletben kell tartanunk egymás szabadságát is. Isten is tiszteletben tartja, nekünk sem szabad másként. Egy 26 éves hölgynek már önálló életet kell élnie. Még ha egy háztartásban élnek is, nem szabad neki előírni vagy megtiltani dolgokat. Ha tanácsot kér, persze, segíteni kell. Lehet, hogy a szemünk láttára tesz butaságokat, s ilyenkor lehet szólni is neki, akár még másodjára is, de utána szabadon kell hagyni, hadd döntsön ő. Még egy szülőnek is nehéz ezt elfogadni, hogy a gyermeke egy bizonyos kor után már saját életét akarja élni. De el kell engednie. Ugyanez még inkább áll a testvéri kapcsolatra.
Tisztelt Lelkiatya!
Csak azt nem értem, mi alapján dönti el Isten, hogy mikor lesz ez az ítélet, mert elvileg az ítélet az emberek halála után lesz, viszont akkor egyszer úgy dönt Isten hogy mostmár nem fog egy embert sem teremteni, hanem már elég volt, és mikor mindenki meghalt a Földön, utána jön el a nagy ítélet. Bevallom, nem értem azt sem, hogy akkor most Isten szeretet vagy egy személy, nem értek semmit, de nem érdekel most már, rábízom nálam okosabb emberekre, úgy érzem, nálam mindenki jobban tud mindent, pedig valójában senki nem tudja az igazságot, csak mindenki azt hiszi, hogy ő tudja...
Valóban, olyan kérdések ezek, amelyekre nem tudjuk a választ. Ezt jobb bevallani, mint elméleteket gyártani, hogy s mint és mikor lesz. Még jobb rábízni az egészet, Őrá, aki tud mindent. Azt sem tudjuk, hogy odaát hogyan is lesz az egyéni és az általános ítélet, mi lesz előbb, mi lesz utóbb - ha egyáltalán ilyet lehet mondani, hiszen ott idő sincs, amely ezeket meghatározná. Annyi bizonyos, hogy lesz ítélet, erről Jézus világosan beszélt. Hogy mi alapján ítél meg, erről is nagyon sok tanítást adott. Készülnünk kell, tehát az ítéletre, de még inkább a Vele való találkozásra. Érdemes arra törekedni, hogy itt a földön minél szorosabb kapcsolatom alakuljon ki az Istennel, hogy aztán odakerülve a Vele való találkozás ne félelmetes legyen, hanem örömteli.
Kedves Atya!
Görög katolikusként kereszteltek meg, és ezzel egyidejűleg meg is bérmáltak. Sajnos gyermekként nem tudtam görög katolikus hittanra járni, mivel a lakhelyemen csak ukrán nyelven tartották a hittant, amit én nem beszéltem (Beregszász). Így római katolikus hittanra jártam, római katolikus templomban is áldoztam. Az lenne a kérdésem, hogy hamarosan férjhez megyek, és az atya megkérdezte, hogy bérmáltam-e, és nem tudtam hogy mit mondjak, hogy a gyerekkori bérmálás egyenértékű-e azzal a bérmálással, amire az atya gondolt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Igen, természetesen egyenértékű. Nyugodtan válaszolhat a kérdésre, hogy Önt gyermekkorában már megbérmálták. Egyébként Ön most is görögkatolikus, még ha hosszú időn át nem is járt saját rítusának a templomába. Ezt azért is fontos tisztázni, mert ha az Ön vőlegénye szintén görögkatolikus vagy esetleg ortodox, akkor a római atya nem esketheti meg Önöket, az a házasságkötés nem is volna érvényes.
Kedves Lelkiatya!
Rendelkezek némi pszochológiai és teológiai ismerettel,és van két úgymondhati barátnöm,akik közül az egyik felvetette,hogy nem kell nekik lelkivezetöt találniuk,lehetnék én a lelkivezetőjük...Nem beszéltünk erről konkrétan,de volt már az egyikük részéröl erre való utalás,meg sokszor feszegeti ezt a témát.De szerintem csak azért,hogy legyen neki kinek elpanaszolni a dolgait,legyen,aki boncolgatja a problémáit,amit meglehetősen fárasztó hallgatni.Ö a másikat nem képes meghallgatni,ha beszélek valamiről áttér a saját témájára,és van,hogy elbeszélünk egymás mellett.Ráadásul mindig hangsúlyozza,hogy milyen jó barátok vagyunk,amit én nem úgy élek meg.Minden barátnőjének megadja a tiszteletet:felköszönti öket a születésnapjukra,hangoztatja ö mindig többet költ másokra mint saját magára,nekem meg egy sms-t se képes irni,hogy felköszöntsön,meg minden jelentösebb összejövetelböl kimaradok,ahova másokat meghiv.Nem érzem öszintének öt,úgy érzem amiket mond azok mögött más áll.Voltak intrikus megnyilvánulásai is.Azt,hogy ö tartja a programot,és a másikat ellöki mondanivalójával,mintha nem akarná észrevenni.Nem sokat találkozunk mostanában,más dolgok kötnek le,de valószinüleg ö akar majd beszélni velem.Mit tegyek ha megkérdezi a lelkivezetési témát vagy kérdöre von?Számomra a lelkivezetö kizárólag pap lehet,úgy érzem és úgy látom,hogy csak egy felszentelt személy tud másokat igazán vezetni.Ilyen feladatot nem tudok és nem is akarok vállalni,meg elhivatást se érzek rá.Idönként megtudok hallgatni másokat,de ilyen viszonyulások mellett nem túl gyakran,csak amikor van elég energiám,kedvem hozzá.Hogyan lehetne közölni ha valamit nem szeretnénk vállalni?A multkor mikor kinált egy katalógust,hogy vásároljak töle,és visszautasitottam megbántódott.Abban sem vagyok biztos,hogy ez a kapcsolat fontos számomra.
Válaszát elöre is köszönöm!
Soraiból elég világos, hogy nem csak hogy nem fontos az Ön számára ez a kapcsolat, de inkább terhes. Ilyen körülmények között lelki vezetésről szó sem lehet. Nem is gondolom igazi fölkérésnek a részéről, hanem, amint arra Ön is utalt, az illető szereti, ha mások hallgatják őt. Ez a lelkivezetői fölállás pedig éppen a legalkalmasabb arra, hogy csak önmagáról beszéljen, hiszen a lelkivezető soha nem hozhatja elő a maga bajait. Ez a fölkérés csaknem a másik elnémításával ér fel: fölkínál egy olyan kapcsolatot, amelyben csak ő beszélhet, a másiknak a feladata pedig a hallgatás.
Éppen lehet lelkivezető nem pap is. Például szerzetes nővérek között is vannak szép számmal, de akár világban élő másik keresztény is lehet másnak vezetője, tanácsadója.
Kedves Lelkiatya!
Én római katolikus vallású vagyok. Sehol nem találok magyarázatot
arra, hogy nagyböjti vasárnapokon a Szentháromság dicsőítése a
szentmisén az miért marad el? Ezért kérdezem Öntől.
A másik kérdés, hogy én minden vasár- és ünnepnapon járok szentmisére
és néha a szentmise után beülök az evangélikus testvérekhez is Isten-
tiszteletre. De ez nem megy a szentmise rovására és (ha van) Úrvacsorára
sem megyek ki. Ez Ön szerint rendben van? Nem minden vasárnap teszem ezt,
de engem ott is ismernek és véleményem szerint ez jó alkalom az ökümené
gyakorlására, hiszen az egész évre szól, nem csak arra az egy hétre, szerintem. Meglátásom szerint az evangélikus vallás áll legközelebb
a katolikushoz, az összes protestáns közül. Unitárius istentiszteletre
persze be nem ülnék, hiszen az ő hitvallásuk alapjában mond ellent
a római kat., görög kat. és ortodox dogmáknak, hitelveknek...
Köszönettel Péter
?Gondolom, a Gloria (Nagy doxológia, "Dicsőség a magasságban Istennek") énekre gondol. Ez az ősi himnusz a Szentmisében először a karácsonyi ünnepen kapot helyet, majd egyre több, az év más, ünnepi jellegű napjaira is kiterjedt a használata. Tehát nem marad el, hanem, minthogy a böjti vasárnapok kevésbé ünnepélyesebbek, nem éneklik.
Ha vasárnap részt vesz a szentmisén, akkor egyáltalán nem teszi rosszul, ha más felekezet imádságára is elmegy. Azt is helyesen teszi, hogy nem vesz részt az Úrvacsorában. Erről jelentősen más a két egyháznak a fölfogása, és még a látszatát is kerülni kell annak, hogy ugyanúgy tekintenénk a kettőre.
