Kedves Atya !
A mai estén a nagyböjti lelkigyakorlaton az atya alaposan kihangsúlyozta,hogy az Atya bennünket sokkal jobban szeret mint a fiát Jézust,mert elfogadta a kereszthalálát értünk, a mi megváltásunkért.A ferences teológia szerint Isten számára Jézus volt a legfontosabb és a Kol.1.16-ban is azt olvasom, hogy "Benne teremtetett minden a mennyben és a földön "... tehát a teremtésnek Ő nem résztvevője,hanem a célja.Boldog Scotus J.is "voluntas bene ordinataról ír, azaz hogy a rendezett akaratban a legnagyobb érték a cél,márpedig Isten felől nézve ez az ő szent fia.Ezért jött létre a teremtés is. Ön szerint akkor ez most hogyan értelmezhető ?
Vagy a prédikáló atya fogalmazott rosszul vagy Ön értette félre a gondolatot. Ilyet nem lehet mondani, hogy az Atya jobban szeret minket, mint a Fiát. Az Atya szeretetében nincs változás, nincs különbségtétel. A Fiával való kapcsolata egészen más, mint velünk. A Szentháromság belső világa csak nagyon átvitt értelemben hasonlítható a mi kapcsolatainkhoz. Ennek ellenére még azt sem lehet mondani, hogy jobban szereti a Fiát, mint minket. Ő mindent és mindenkit egyforma tökéletességgel szeret. Azt kell inkább mondani, hogy nagyobb szeretet van az Atya és a Fiú között, mint az Atya és miközöttünk, de azért, mert a Fiú tökéletesen be tudja fogadni az Atya szeretetét és viszonozni is tudja azt, mi azonban erre képtelenek vagyunk.
Kedves Lelkiatya!
Technikai jellegű kérdésem van: A máriapócsi kegykép budapesti tartózkodásának ideje alatt lesz gyónási lehetőség (természetesen görög katolikus atyánál)? Ha igen, akkor mikor?
Válaszát előre is köszönöm!
Dicsőség Jézus Krisztusnak
Edit
A Kegykép kb. 3 óra körül érkezik a Bazilikához. Ettől kezdve szinte folyamatosan lesz gyóntatás, még késő este is. Görög és latin atyák egyaránt gyóntatni fognak. A püspök atyák külön rendelkeztek, hogy abortusz bűne alól is - amely rendes esetben csak a püspöknek van fönntartva - adhatnak föloldozást a papok a Kegykép országjáró útja során.
Kedves Lelkiatya!
Nemrég olvastam, hogy a fórumon egy 30-as, keresztény hölgy őszinte párkapcsolatot keres. Én voltam az a férfi, aki pár héttel, vagy hónappal ezelőtt írt a fórumra szintén ezzel a problémával kapcsolatban.
Nem tudom, hogy meg lehet-e adni az elérhetőségemet, de nagyon szívesen megismerkednék a hölggyel. Tudna ebben segíteni Lelkiatya? Az e-mail fiókomat megadhatom? Ha igen, akkor a ... fiókra elküldhetné a hölgy az elérhetőségét, hogy felvenném vele a kapcsolatot.
Bízom benne, hogy a hölgy is olvassa a fórumot, és jelentkezik a felhívásomra!
Köszönöm előre is a segítségét Atyám!
Peti
Kedves Peti!
A kérésére közzétettem a levelét, hátha az illető hölgy valóban olvassa azt, és jelentkezni fog. Azonban nem akartam a személyes címét is közölni, nehogy azzal valaki visszaéljen. Ezen az úton kérem meg az illető hölgyet, hogy ha szeretné Önnel fölvenni a kapcsolatot, akkor írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Onnan majd el fogom neki küldeni az Ön címét is. Adja Isten, hogy sikerüljön a találkozás!
Kedves Lelkiatya!
Az én kérésem kicsit eltér az előttem kérdezőktől!A falubeli atyánk,aki már esperes jogában áll-e az,hogy egy 30 éve megvásárolt sírhelyért,újra elkérjen 60.000 Ft-ot??!!Amiről csak összegzett számlát tud adni,részleteset nem!A tudomásomra jutott,hogy az önkormányzat tulajdonában van a temető,akkor ő milyen jogon rendelkezik úgy,mintha az az ő "saját"tulajdona lenne!Nem beszélve arról, hogy a temetési ceremóniával együtt közel 100 ezer Ft-ot kér el!Kérdem én "miért kell szegény embereket ennyire anyagilag terhelni,a lelki fájdalmak mellett?Ez nem igazság,ez kifosztás!!Válaszát előre is köszönöm!
Üdv:egy gyászoló lélek
Kedves gyászoló testvérem!
Sajnos nem tudok választ adni a kérdéseire. Nem tudom, hogy mi állhat ezek mögött a dolgok mögött. Hogy mennyi időre szól egy sírhelymegváltás, ezt az adott temetői rend szabályozza. Állami, önkormányzat temetőkben általában 25 év, úgy tudom, ezt követi az egyházi temetői szabályzat is, noha korábban ott ez hosszabb volt. Ez azonban semmiképp sem jogosít föl egy papot arra, hogy ennyire elrugaszkodott összegeket kérjen. Meg, hogy is lehetne sírhelyet kérni nem saját temetőben? Egyházam nevében bocsánatot kérek Öntől és családjától, hogy e szomorú esemény még fájdalmasabbá vált ilyen hitvány anyagi okok miatt. De a magam nevében is, hogy csak ilyen megkésve írtam ezt a pár sort, amely valóban nem is tekinthető válasznak.
Kedves lelkiatya. Nagyon jo hogy beszélgethetek őnel,én vagyok az aki kértem beteg gyermekem részére segitséget az egyháztol. Amit hála Istenek megis kaptam,és most segitenek hogy egy nagyob kivizsgáláson vegyen részt,de nagyon félek hogy ojat mondanak amit nem birok el,nem merek megsem szolalni nehogy velakit megbáncsak nem találom a hejem,rosz érzésem van.Szeretném kérni kedves lelkiatya, hogy tudna e imátkozni gyermekemért,hogy meggyogyuljon betegségéből. NAGYON SZÉPEN KŐSZŐNŐM,AZ ISTEN ÁLDJA MEG... N.
Kedves Testvérem!
Örülök, hogy legalább eljutottak a kivizsgálásig. Ne féljen semmitől! Sem az eredménytől, de főként nem az emberek véleményétől. Inkább a lelki békéjét nem találja a beteg gyermeke miatt, ezért is van zavarban. Engedje el ezt a félelmet, hisz ezzel nem tud változtatni semmit. Önt a Jóisten védi, vigyáz Önökre. Ismétlem, semmi alapja nincsen erre a félelemre.
Természetesen, imádkozni fogok a gyermekéért, és Önért is, hogy bátran tudjon tovább lépni mindig az adott feladatokban.
Kedves Lelkiatya!
Római katolikus vagyok és az imádkozással kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Sokszor érzem úgy nap közben, hogy eltervezem, hogy este mikért fogok imádkozni, mi az, amiért bocsánatkt kérek, mit köszönök meg, miben kérek segítséget... És amikor nap közben ezt eltervezem, olyan jó érzéssel tölt el, mintha már az is valamilyen ima lenne. De mire odajutok, hogy este imádkozzak... Nem tudok már koncentrálni. Mire végzek a rengeteg tanulnivalóval, kötelességgel, mikor már alkalmam lenne hosszasan imádkozni, már nem jön úgy magától. Olyan erőltetettnek tűnik. És nem tudok annyira koncentrálni az imában, az Istenre figyelni, mint ahogy szeretném. Miért van ez? Mit tegyek?
Egy fiatal lány
Kedves Húgom!
Azt javaslom, hogy amikor napközben eszébe jut, hogy mit akar majd megköszönni, inkább azon nyomban tegye ezt meg. Ez lehet akár néhány másodperc: Köszönöm, Uram! Ha valamit kérni szeretne, azt is azon nyomban megteheti. Nem szükséges nagy előkészület. Az Úr amúgy is tudja, hogy mit szeretne, mire vágyik a szíve. Elegendő néhány gondolat erejéig az Úrhoz fordulni: Te tudod, Uram. Ha rájön, hogy valamit nem jól tett, kérjen bocsánatot azon nyomban. Miért várna estig vele. Az Úr ezt is látja, ha Ön kimondja: Bocsáss meg, Uram! - már helyre is állt a Vele való béke. Aztán, este újra előveheti ezeket a témákat, de már nem szükséges olyan részletesen, hiszen napközben már megbeszélték. Nem is szükséges pontos szavakba foglalni. Örvendjen az Úr jelenlétének, köszönje meg az egész napot, kérjen bocsánatot mindenért, s ha még kérni szeretne valamit, ha fontos, úgyis el fogja Neki mondani. Este, aztán, olvassa inkább a Szentírást. Az leköti, irányítja a gondolatait, s azon keresztül fog Önnek üzenni az Úristen a következő napra.
Kedves Lelkiatya!
Közel egy éve egy közeli személy nagyon mély sebeket ütött a lelkemen.Szakember segitségét is igénybe vettem,mire nagy megpróbáltatások árán sikerült megbocsájtanom és elgyászolni ezt a kapcsolatot ez az egy év alatt.Ez nagy megkönnyebbülést és megnyugvást adott a lelkemnek,amikor a végére értem a megbocsájtás fokozatainak,szabadnak éreztem magam.Ez az esemény után új alapokra helyeztem az életemet,és mélyült az Úrral való kapcsolatom is.Egyfajta mélyebb békére tettem szert,a sok háborgás után.Azt olvastam és én is igy gondolom,hogy a megbocsájtás nem egyenlő a kiengesztelődéssel.A kérdésem az lenne hogyan lehet kiengesztelődni?Ezzel a személlyel egy közösségbe járunk,ahonnan elmaradtam ez az esemény és más események miatt is amik az életemben történtek.Egy megpróbáltatásokkal terhes év van mögöttem.De most szeretnék visszakapcsolódni ebbe a közösségbe.Feltételül szükséges-e kiengeszelödnöm ezzel a személlyel?Erre pillanatnyilag nem állok készen,megtudok adni egy minimális alpatiszteletet,de beszélgetni nem tudnék és még nem is szeretnék vele.Megbeszélni azelött nem akarta a dolgokat,mostmár úgy érzem én sem.Bizalmatlan vagyok vele szemben,nem is attól tartok,hogy kibeszélne,szerintem azt nem tenné,hanem amiatt vagyok bizalmatlan,hogy újból megtenné azokat a dolgokat,amelyekkel megbántott és úgy érzem elárulta a barátságunkat.Ön szerint mit kellene tennem?Milyen kapcsolatban áll egymással a megbocsájtás és a bizalom?
Válaszát elöre is köszönöm!
M.M
Úgy tűnik, a seb még nem gyógyult be teljesen, de már tudja kezelni, nem mérgesedik tovább. Mint az éppen felgyógyult betegnek, azért még vigyáznia kell magára. A frissen begyógyult sebet nem szabad irritálni. Ha szeretne, menjen el nyugodtan ebbe a közösségbe, de jobban teszi, ha nem keresi a közvetlen kapcsolatot az illetővel. Nem szeretetlenség ilyenkor néhány szóval elintézni a kapcsolattartást és a többiekre jobban odafigyelni. Félnie sem kell a találkozástól. Ha még van Önben félelem ettől, akkor jobban teszi, ha egyelőre nem megy vissza. Mert akkor esetleg olyan reakciói lesznek, amelyeket maga sem szeretne, de nem tud másként. Ezt Önnek kell fölmérnie. Nagyon jó, hogy már túl van ezen a gyógyulási folyamaton, de a megfelelő óvatossággal kell kezelnie. Igen, ilyen gyöngék, törékenyek vagyunk, de az Úr erőt ad minden körülmények között.
Dicsőség Jézus Krisztusnak.
Kedves Lelkiatya,szeretném kérdezni,hogy mit tegyek vagy mit lehet tenni akkor, ha Valaki nem engedi, hogy szeressék.
...
Kérem Tisztelettel ha lehet, csak a választ kérném.
Köszönöm szépen.
Sajnos, vannak, akik szinte képtelenek a szeretetre. Sem adni, sem elfogadni nem tudnak. Vélhetően valami lelki sebzettség áll ennek hátterében. Talán gyermekkorában nem kapott elég szeretetet, vagy kamasz korában föl nem dolgozott csalódások érték, esetleg valami miatt nincs belső lelki erőforrása, hogy az élet harcait és kudarcait elviselje. Az ilyen ember sokat szenved belülről. Természetesen nem vallja be, erősnek tartja magát. Legalábbis ezt mutatja, s emiatt még inkább törekszik hárítani magától a szeretet megnyilvánulását, amelyet gyöngeségnek vél. Szerintem Ön jól látja a helyzetet és a feladatot. Nagy elfogadással kell figyelni rá. Kerülni az összeütközést, amennyire lehet. Nem kell erőltetni a szeretet jeleket, mert azok csak irritálják. Ugyanakkor mégis, finom érzékkel meg kell próbálni cseppenként adagolni neki, mint a nagy betegnek a gyógyszert, a táplálékot. Ugyanakkor imádkozzék a Szeretet Istenéhez, hogy gyógyítsa meg a lelkét ennek az embernek. Ő képes rá egyedül. Higgyen is abban, hogy, ha saját szeretetével nem is tudja őt megváltoztatni, a Mindenható meg tudja valósítani ezt a nagy változást.
Kedves Lelkiatya!
Oly sok erőszak van ma a világban, amit nem értek és nem tudok felfogni és feldolgozni. Legyen szó akár a kopt vértanúkról, vagy akár a mindennapi hírekben fellelhető ártatlan áldozatokról. Nem értem, hogy hogyan juthatott el idáig az a csodálatos világ, amelyet a mi Urunk számunkra teremtett. A lelkiatya mit gondol ezekről a globális problémákról? Hogyan lehet elfelejteni, megbocsátani azoknak, akik ilyen szörnyűségeket tesznek? Feljogosít-e a vallási meggyőződés emberi csoportokat arra, hogy brutális módon vétsenek az ötödik parancs ellen?
Válaszát előre is köszönöm
T.
Hatalmas fájdalommal szemléljük ezeket az eseményeket. Fáj a tehetetlenség is, hogy a távolból tétlenül kell néznünk testvéreink mérhetetlen szenvedéseit. Azt nem kell gondolni, hogy a világ korábban jobb volt, hogy most jutott ide. Sajnos a bűn, az emberi gonoszság újra és újra föllángol az emberiség történelmében. Természetesen sem vallási vagy ideológiai meggyőződés, sem egyéb eszme vagy akár az önvédelem, nem jogosítanak föl senkit efféle brutalitásra. Nem az a közvetlen feladatunk, hogy megbocsássunk nekik, hiszen nem is ismerjük ezeket a szegény, nyomorult vérengzőket. Hogy értük is mondjunk imát, az helyes cselekedet. Ha bármennyit befogadnának az Isten kegyelméből, azzal máris enyhülne ez az iszonyat. De imádkozzunk a szenvedőkért is, ezzel is sokat segíthetünk nekik. Mindezek mellett a legfontosabb feladatunk - látva ezt a szörnyű gyűlölködést -, hogy a magunk körében békét teremtsünk. Mit ér az együtt érző szörnyülködés a távoli háborúk láttán, ha a saját köreinkben nem tudunk békét teremteni? Ha másutt nem, legalább a lelkünkben. Sietve bocsássunk meg azoknak, akik esetleg minket bántottak meg. Igyekezzünk enyhíteni azok nyomorán, akik a közelünkben élnek. Tegyünk meg mindent, áldozatok árán is, hogy legalább körülöttünk legyen béke. Ugye, ez sem könnyű! De ilyen módon a magam adottságaival hozzá tudtam járulni a világban annyira áhított békéhez.
Tisztelt Lelkiatya!
Mi a legsúlyosabb bűnamitember elkövethet?
Jézus tanítása alapján a hitetlenség. Aki nem hisz, elkárhozik - mondja Jézus (Mk 16,16).
A legsúlyosabb bűnök közé tartozik még a szándékos gyilkosság (beleértve az öngyilkosságot is), a bűnben való megátalkodottság, valamint az Isten és az embertárs szeretetének súlyos megsértése.
Kedves lelkiatya!
Az elmúlt pár hétben, pár napban ellentmondásos dologok történtek velem. A Facebook-chaten egy pár ember irogatott nekem, hogy ez - az van rámkattanva. Az egyik legjobb barátom és az ő barátja egymásra utalva irogatott nekem hogy az egyik és a másik rám van kattanva. A fiúknak párkapcsolata van. A másik helyzet pedig egy teljesen ismeretlen lány írt nekem hülyeségeket hogy az ő jó barátjának tetszem. Kicsit rosszul esett hogy utólag tudom meg az igazságot, hogy senki nem mondta el hogy mi a helyzet mindig mástól kell megtudom az igazságot. Nekem már kicsit unalmas dolog ez az átverődsi - szivatósdi. Miért van ez?
Sajnos, ez a műfaj már csak ilyen. Könnyen tudunk durvaságokat mondani, vagy rafináltan másokat megbántani. Ezen a felületen az ember olyat is megenged magának, amit személyes jelenlétében nem tenne. Virtuális világ, ezért nem is szabad túlságosan elmerülni benne, mert félő, hogy a valóság érzékeléséből kiszakad az ember. Javaslom, hogy ne sokat törődjön most ezekkel a sérelmekkel. Ez nem vinné előre a fejlődésben. Mondjon el egy-egy imát azokért, akik most megbántották, s vonja le a tanulságot, hogy ezen a felületen nem érdemes túl sok időt tölteni. Inkább személyesen találkozzék, beszélgessen a barátaival. Az sokkal nagyobb öröm, és az adódó, sajnos, elkerülhetetlen feszültségek is sokkal jobban tisztázhatók.
Kedves Lelkiatya!
A vasárnapi munkavégzéssel kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy ha olyan nehezebb testi munkát végzünk az Úr napján, mely számunkra inkább kikapcsolódás, az mennyire számít bűnnek? Például ha füvet kell nyírni, amihez semmi kedvünk s vasárnap végezzük (holott megtehetnénk hétfőn is), azt tudom hogy bűn, de ha például nekem vasárnap délután kedvem támad kimenni a kertbe dolgozni egy keveset saját kedvtelésből, azzal én bűnt követek el?
Köszönöm a válaszát!
Tamás
Alapelv, hogy az ember a tevékenységével önmagát ne tegye rabszolgává, a bűn szolgaságát kerülje(Róm 6,20), ünneplésről legyen szó, ne farizeusi munkatilalomról. Minél nehezebb, minél tartósabb, szennyezettebb, minél nagyobb anyagi haszonnal jár egy munka, annál inkább kerülendő. De elutasítandó a bűnös, zajos, féktelen szórakozás is. Viszont az aktív pihenést jelentő tevékenységre nem vonatkozik a tilalom, például lehet kikapcsoló jellegű művészi vagy szabadidős tevékenység, szükséges házi vagy ház körüli munka, kis mértékű kerti munka - különösen a hétköznapokon szellemi munkát végzők számára -, és a hivatással kapcsolatos munkák. Ezek elbírálásához szükséges a Krisztusban való felnőttség, de megengedhetőek, ha a krisztusi szabadság, felszabadultság örömének megélését nem akadályozzák, sőt, segítik.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya!
Református vagyok, gyakorlom a vallásomat (konfirmáltam, egyházfenntartást fizetek, aktív tagja vagyok a gyülekezetünknek). Szeretem az egyházamat, de valahogy nagyon hiányzik az a mély lelkiség, amit a görögkatolikus hagyományokban érzek, pl. imádság, misék, ünnepek rítusai.
Nagyon szeretnék részt venni görögkatolikus eseményeken és áldozni is szeretnék a miséken. Erre van lehetőség?
A lelkiismeretem nem akadályozná ezt, sőt nagyon vágyok rá! Erősen ökumenikus szemléletű vagyok, és otthon érzem magam a katolikus, ortodox templomokban is.
Előre is köszönöm szépen a választ!
Annak nincs akadálya, hogy részt vegyen ezeken a szertartásokon, együtt imádkozzon a katolikus testvérekkel. Viszont csak az áldozhat, az részesülhet az Eukharisztiából, aki előtte meggyónt, vagy még inkább, aki a szentgyónásban rendszeresen is részesül. Ugyanis a szentgyónásban való feloldozás vezet vissza az Egyházzal való egységre. Aki nincs egységben a katolikus (vagy ortodox) egyházzal, az nem részesülhet az egység szentségében, az Eukharisztiában sem.
Persze, nagy fájdalommal mondom ezt, mert ezen a ponton érzékelhető leginkább a még meglévő szétszakítottságunk. Az egység szép kifejezője a közös imádság, de mivel nem teljes az egység, az Eukharisztiában nem részesülhetnek a nem katolikusok (nem ortodoxok). Azt javaslom, járjon el nyugodtan a szertartásainkra, keresse Isten közelségét, azt az utat, amelyet Isten Ön elé tár a minél mélyebb lelkiség, a Vele való minél nagyobb egység felé.
Kedves Lelkiatya!
Mit tegyek akkor ha a "legjobb" barátom számára már nm ér annyit a barátságunk mint nekem? Már nem is foglalkozik velem, mert eltért más irányba, más emberek közé. De én sajnos még mindig ragaszkodok ehhez a barátsághoz, holott őt szinte már egyáltalán nem érdekli. Folyton én járok utána és ő ezt azzal viszonozza hogy rám se bagózik.
Mit tanácsol?
Számolni kell azzal, hogy változik az ember. Fiatal korban még inkább. Azok a barátságok maradnak meg hosszú távon, ahol a két ember között egy mélyebb összekötő kapocs van. Lehet, hogy ez nem alakult ki a néhai barátjában.és Ön között. Javaslom, hogy ne járjon folyton utána - miként Ön is írta a levélben. Ha rokonlelkek, akkor később folytatódni fog ez a barátság, ha pedig nem, akkor is jelentett az Ön számára némi gazdagodást. Ezért is adjon hálát!
Tisztelt Lelkiatya!
Borzasztó dolog történt velem a múlt héten , az anyukám meghalt. Borzasztó beteg volt már áttétes rák , rengeteget szenvedet nem evett stb... Az anyukám is görög katolikus illetve Én is . A temetéskor a búcsuztatás alatt sok olyan dolgot mondot a Papp amivel megnyugodtam és elfogadtam azt hogy az anyukám lelke jó helyre került és együtt van a szereteivel. 2db rózsafüzérünk volt amiből egyet a mamám mellé rakott be anyukám mikor mama meghalt, és a máikat Én raktam most be az anyukám mellé. Egész búcsuztatás alatt a hideg rázott , fáztam de ez végül elmúlt és hirtelen megnyugodtam és erős lettem lelkileg . Érdekes dolgok ezek. Kicsi korom óta nem voltam templomban most úgy érzem hogy mennem kellene.
Természetesen. Menjen is el a templomba, mert ha ezt most elhalasztja, akkor hosszú időre pótolhatatlannak tűnő hiányérzet keletkezik a lelkében. Ha most elkezd járni a templomba, akkor még jobban megnyugszik a lelke, és az Édesanyjához is lélekben közelebb kerül. Most már az Édesanyja, remélhetőleg, együtt van a Jóistennel, már mindent tud Róla, ami csak megtudható. Onnan szeretne segíteni Önnek, hogy mihamarabb rátaláljon az Úrra.
