Kedsves Lelkiatya!
Mi a teendő ha úgy érezzük,hogy valami már nem szolgál bennünket és indittatást érzünk,hogy lépéseket is tegyünk ennek érdekében,de egyenlőre még nem tudjuk merre?Tanulmányokat folytatok és a munkám kicsit akadály ebben,hogy a hétvégi előadásokon ott tudjak lenni,a kolléganőmnek plusz órákat kell dolgoznia,ami úgy látom már kicsit terhére van,és ez érthető is.Múltkor neki jött közbe valami halaszthatatlan,napokig kellett őt helyettesitenem,és nem tudtam egy vizsgára kimenni emiatt.Ez bántott utána.Úgy érzem olyan dolgot,konkrétan ezt a munkát kellett előtérbe helyeznem,egy olyan dologgal szemben,ami számomra fontosabb.Dolgozni viszont szeretnék a tanulmányok mellett is,mert a pénz szükséges,egy ideig ellennék a félretett pénzemből is,meg jövő évtől ösztöndijat is kaphatnék,de jobb a lelki közérzetemnek ha dolgozok.Egy rugalmasabb munkahely jobban megfelelne,ha nem lennének a hétvégéim betáblázva.Ha állandóan itthon lennék a szüleimmel is folytonos konfliktusaim lennének,nem igazán jó a viszony közöttünk,külön menni viszont még nem tudok,arra nincs lehetőségem.A jelenlegi munkám csak egy eszköz a céljaim elérésében,meg amikor nehéz anyagi helyzetben voltam ez a munka segitett,hogy kijöjjek belőle.Ezért hálás is vagyok.De nem szeretem ezt a munkát,sőt kifejezetten utálom.Sok minden zavar,még apróságok is.A lelkitanácsadóm szerint azért van ez igy mert nem vagyok a helyemen.Egy ideje érzem,hogy lépni kellene valamerre,egy belső késztetést érzek rá,minél több időt töltök az Úrral annál jobban érzem ezt és erősödik bennem ez az érzés,de nem tudom mi lesz,és ez félelemmel tölt el,mert ha nincs semmi,nem szeretnék itthon ülni.De érzem,hogy hamarosan lépni kellene.Ön mit tanácsolna?
Válaszát szivből köszönöm!
Úgy tűnik, hogy megvan a célja, s ezt érdemes követni. Annak tehát semmi indokát nem látom, hogy féljen a jövőtől, a bizonytalantól. A mostani helyzete szükséges rossz, amelyet szintén el kell fogadni, és megvárni a kedvező alkalmat a lépésre. Leírásából azt olvasom ki, hogy ennek még nincs itt az ideje. Várja, ugyanakkor keresse is az alkalmas időt és megoldást. Persze, ezenközben most is éljen teljes keresztény életet. Ha olyanokkal van körülvéve, akiket nehezen visel el, akkor ne mulassza el fölhasználni ezt a helyzetet a szeretet gyakorlására. Ha a jövő évben már ösztöndíjat kap, azt elegendő oknak látom, hogy addig maradjon a mostani munkahelyén. Közben kereshet mást, de ha már lesz ösztöndíja, akkor könnyebben tud a munkalehetőségek között is válogatni. Szóval, minden rendben van. Tartson ki most abban, amiben van, és készüljön a jövőre. Mindehhez kérje a Mindenható segítségét.
Kedves Atya!
Hívő vagyok, barátom még kereső, de istenhívő ember. Az életét mostanáig nem vallásos emberként élte. A múltja része a sok nő, szexuális szabadosság. Mióta velem van, azóta ismeri az erkölcsi elveket, amelyek a férfi-nő kapcsolatra vonatkoznak. Nem lehet egy csapásra megváltozni, a megtérés hosszú folyamat. Mégis mit tegyen egy hívő ember, ha ezekkel a berögzült szokásokkal élt eddig a párja (pl. pornó) és még most is jelen van az életében? Mondjon azonnal nemet, vagy legyen türelmes és adjon időt? Ultimátumot kell adni (ezáltal erővel visszafogni és korlátozni), vagy hagyni szabadon változni és türelemmel várni? Esetleg azonnal nemet mondani és elutasítani, ha valami "hibát" találunk?
Legfontosabb, hogy a párja őszintén akarjon változni. Ha ez megvan, akkor esetleg elfogadható, hogy netán botlás történik. Bár a pornó használata egyetlen döntésre is felfüggeszthető. Ha nem, akkor függésről van szó (sajnos, ilyen is van). Ez utóbbi esetben semmiképp sem javaslom a kapcsolat fönntartását, mert hiába minden fogadkozás, csak orvosi úton lehet szabadulni tőle. Ha az megtörtént, akkor lehet újra gondolni arra, hogy kapcsolatot tartsanak. Ekkor még csak nem is ultimátumról kell beszélni, hanem végleges szakításról, még ha a szívében meg is hagyja a kapcsolatfölvétel lehetőségét, de ezt egyáltalán nem közölve vele. Különben a szabadulási motiváció hamis lesz, a szabadulási törekvés pedig eredménytelen.
Ha nem ennyire súlyos esetről van szó, akkor viszont az akaraterő és az igazi szeretetből fakadó hűség készteti az embert a helyes cselekvésre. Akár ez, akár az hiányzik, szintén nincs remény az egészséges, szép párkapcsolatra. Persze, nehéz ilyen távolról tanácsot adni, de azt mondom, ne engedjen túl sokat, mert esetleg visszaélhet vele a barátja, s ez megint reménytelenné teheti a hosszú távú kapcsolatukat. Azt javaslom, közösen keressenek föl egy lelkiatyát, aki elbeszélget Önökkel, a barátjával külön is, és segíthet világosabban látni, hogy komolyak és őszinték-e a szándékai ennek a fiatalembernek.
T.Lelkiatya
Milyennek kellene lennie egy jó papnak?
Nehéz volna erre a kérdésre ilyen szűk keretek között válaszolni. Röviden így foglalhatom össze: Isten által meghívott imádságos ember, aki másokat úgy szolgál, hogy vezeti, tanítja és megszenteli őket.
Kedves Lelkiatya!
Átszeretnék római kat. ról Görög katolikusá kereszkelkedni.Ennek mi a feltételei és mi a kérelem. stb.
Átkeresztelkedésről szó sem lehet. Akit egyszer érvényesen megkereszteltek az Atya és Fiú és Szentlélek nevében - még ha akár a szektásoknál is -, azt teljesen értelmetlen újra keresztelni. A katolikus egyházon belül esetleg rítusváltásról lehet szó. Általában ezt sem szoktuk javasolni, hiszen mindenki megmaradhat a saját rítusában, de ha úgy adódik, élhet a számára vonzóbb rítus szerint anélkül, hogy ezt a hivatalos váltás megtenné.
Annak egyébként az a módja, hogy az illető hívő levelet ír a saját püspökének (ha úgy könnyebb, akkor a plébánosán/parókusán keresztül), amelyben kifejezi ezt a szándékát és meg is indokolja azt. Amikor a saját püspök - szintén írásban - megadja erre az engedélyt, akkor fordul levélben a másik püspökhöz, amelynek rítusát szeretné fölvenni. Ha az előző püspök elengedő nyilatkozata megvan, akkor írhatja meg ő is a befogadó nyilatkozatot. Ezzel válik teljessé a rítusváltás, amelyet a saját keresztelő helyén is be kell jegyezni az anyakönyvbe, de erről a hivatalos lépésről már a püspöki hivatalok gondoskodnak.
Tisztelt Lelkiatya!
Úgy érzem személyesen senkivel nem tudnám megbeszélni a problémámat, ezért fordulok ilyen formában Önhöz.
Boldog házasságban élek, de kísért a múlt egy férfi személyében. 20 évvel ezelőtt megismertem valakit, akivel akkor még csak egy rövid, fiatalkori bohó kapcsolatot éltem meg, aminek nem tulajdonítottam jelentőséget. 10 évvel később az utunk újra egymásra talált. Érettebbek és sokkal szerelmesebbek voltunk, mint azelőtt. Sajnos a kapcsolatnak a másik fél miatt vége szakadt. Azt gondoltam, hogy akkor lezártam a dolgokat. Hosszú évekig csak névnapi és születésnapi köszöntésben merült ki a kapcsolatunk. Közben megismertem a férjemet és összeházasodtunk. Azonban kb. egy éve újra vonzódást érzek a régi szerelmem felé. Sosem találkoztunk az elmúlt 10 évben, csak udvarias üzeneteket küldtünk egymásnak, amiknek tartalma tényleg csak egy távoli baráti kapcsolatra utaltak. De a vibráló érzés mindig ott volt. Pár napja kicsit többet üzentünk egymásnak, mint eddig és nagyon jól esett ez a pár mondatos "kapcsolat". Anélkül, hogy kimondaná, tudom, hogy ezek az érzések benne is ott vannak és ez még jobban megnehezíti a dolgomat.
Nagyon szép, mintaértékű kapcsolatban élek a férjemmel és nem szeretném a férjemet megbántani. Folyamatos lelkiismeret-furdalásom van az érzéseim miatt. Sokszor kérem imáimban Istent, hogy űzze el ezt a vágyat, de ennek ellenére még mindig bennem él.
Tudna segíteni Atyám abban, hogyan tudnám ezt az érzést leküzdeni?
Ügyeljen, mert a gonosz éppen a legszebb dolgokat akarja tönkretenni, s elég neki egy kis emberi megingás, hogy ennek érdekben abba belekapaszkodjon. Ilyen ez az ártatlannak tűnő kapcsolattartás ezzel a férfival. Nem gondolt rá, mégis magában hordta az érzelmek fölébredésének a veszélyét. Elhiszem, hogy valóban ártatlanul tartotta ezt a kapcsolatot, bár, mintha tett volna rá célzást, hogy mindig is érzett valami különöset is. Most csak nagyon radikális lépés segíthet, s erre föltétlenül szükség van, ha meg akarja menteni a házasságát. Egyik legegyszerűbb dolog nem írni többet neki. Egy rövid, de valóban rövid jelzéssel értesíteni, hogy nem fog többet írni. (Ha elkezdenek hosszan magyarázkodni, hogy ki mit érez, akkor elvesztek!) A másik egy kicsit nehezebb, de nem hiszem, hogy elkerülhető. Őszintén tárja föl ezt a férje előtt. Ez kicsit talán megviseli majd a kapcsolatukat, de csak rövid időre. Hosszú távon viszont annak megerősödését fogja szolgálni. Az őszinteség roppant fontos a házastársi kapcsolatban. Természetesen gyónja is meg ezt a kis érzelmi megingást, és nagyon kérje az Urat, hogy ne vigye, ne engedje a kísértésbe. Mostantól Ön is kerülje!
Kedves Lelkiatya!
Két évvel ezelőtt olyan dologra esküdtem,hogy megteszem, amivel nem értettem egyet, és nem is állt módomban teljesíteni,- azért mert ezt a bizonyos esküt kikényszerítették belőlem - hozzáfűzve, ha nem teszem meg, ez lesz és az lesz. Sajnos negatív dolgok történnek velem mostanában, úgy érzem, emiatt.Nemrég ötlött fel bennem, hogy ez az oka, a legközelebbi alkalommal természetesen meggyónom. Nem tudom, hogy lehet-e még szabadulás ebből a sötét alagútból.Mindennap imádkozom, de bennem van ez a nyugtalanság és félek, hogy sosem lesz vége.Mint egy mókuskerék, csak folytatódik és nem látom a végét.Kedves Lelkiatya, köszönöm szépen előre is megértését és válaszát.Bea
A kikényszerített eskü egyáltalán nem kötelez. De eleve óvakodnunk is kell attól, hogy esküdjünk. Az újszövetség tanítása inkább a nyílt, egyszerű, tiszta beszédre szólít föl, amelyben nincs szükség ilyen külön kitételre, mint az eskü (Mt 5,34-37).
Jól teszi, ha meggyónja, s Úr Istenre bízza, hogy ebben a dologban mennyi volt az Ön felelőssége, s mennyi másoké. Megbánja, és az Úr elveszi Önről ezt a terhet. Ennyire egyszerű. Így aztán nem kell félnie a következményeitől sem.
Olyan a minket körülvevő világ, amilyennek látjuk. Azért érzi úgy, hogy sötétség veszi körül, mert e félelme miatt belül van a homály, belül van a sötétség. Ezért veszi észre jobban a negatív dolgokat. Persze, csak úgy, egyetlen elhatározás alapján még nem tud pozitív gondolkodásúvá válni az ember, de ebben segít a kegyelem. Járjon gyakran gyónni, ne csak egyszer menjen el, és áldozni is. Minden nap beszélgessen az Úrral. Ennek során elsősorban köszönetet mondjon Neki azokért, amiket kapott, s ne csak a félelmeiről beszéljen Neki. De lehet arról is. Ő az, aki ebben a legjobban megérti Önt, és segíteni is fog földolgozni. Az eskü dolgát meg felejtse el, mert annak már nincsen semmi jelentősége.
Kedves Lelkiatya!
Ha vért adunk az bűnnek számít?
Jaj, dehogy! Egyes szekták félreértelmezik a vér és fojtott állat fogyasztásának ószövetségi tilalmát, s abból vezetik le, hogy nem szabad a vérrel semmit sem csinálni. Butaság.
Nagyon is nemes cselekedet. Vérünket adjuk (legalábbis annak egy kis részét) embertársunknak. Ráadásul, a szakemberek azt mondják, hogy orvosilag is jót tesz annak, aki alkalmanként leadja ezt a négy dl vért. Tehát itt is megmutatkozik a teremtett világ szép rendje: aki ad, az maga is gazdagodik.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelkiatya! Mostanában feltűntek a Jehova tanúi a vasút-é buszmegálló mellett. Kíváncsi lennék rá,hogy mi a véleménye arról a kérdésemről,hogy vigyek-e el az "ingyenes" folyóiratukból,vagy sem.Ha vinnék,nem olvasásra szánnám,hanem elégetésre.Viszont talán rám szállnának,és zaklatnának a későbbiekben. Görögkatolikusként zavar az ilyesféle térítgetésük,hívásuk.Nem nézve az időjárást,kiültetik őket székre és "ingyen elvihető" táblácskával csalogatják magukhoz az óvatlanokat.
Marika
Nem hiszem, hogy azzal tudnánk megfékezni az efféle erőszakos missziót, hogy begyűjtjük a lapjaikat begyújtásra. Akkor csak azt látnák, hogy több fogy, s talán még többet nyomtatnának. Mivel, látjuk, a pénzhiány nehézsége náluk nem jelentkezik. Jól tesszük, ha imádkozunk azokért, akiket már sikerült behálózniok. Valószínű, ennél többet nem érdemes rájuk szánni. A velük való vitázás ugyanis teljesen meddő marad. Legalábbis ezt mutatja eddig életem tapasztalata.
Kedves Lelkiatya! Tobb mint 25 eve vagyok hazas ,ebbol rengeteg ev elment veszekedessel es megnemertessel ,nagyon szeretnek mar legalabb idosodo koromra bekesseget es csendet ,letezik egy ima ami ebben segitene hogy elmondhassam azt mindennap? amit igazan nemertek az az hogy a ferjem rendszeres templomjaro(hetente,minden vasarnap ott van a misen ,bekesseget kot massokkal )es igy elunk!tisztelettel ,elore is koszonom a valaszt !
Ha Ön római katolikus, akkor javaslom a rózsafüzér megtanulását. Illetve meg sem kell tanulni, hanem elkezdeni mondani, s az imádság majd megtanítja, hogyan is kell csinálni. Ha görögkatolikus, akkor pedig a Jézus-imát javaslom, s azzal lesz majd hasonló tapasztalata. Sokan vagyunk így, hogy életünk utolsó szakaszában értjük meg, hogy hogyan kell(ett volna) élnünk. Ön, persze, nem abban a szakaszban tart, még van ideje nem csak a halálra fölkészülni, hanem a házasságukat is átalakítani. Nagy kár, hogy ennyit veszekedtek, de nem ezen kell keseregni. Bizony, sokan beleesünk ebbe a hibába, hogy a templomi imádságaink hatása nem lép túl a templom falán. De ezen mindig lehet változtatni. Persze, Önnek nem a férjét kell megváltoztatni, hanem saját magát. A veszekedés mindig kettőn áll. Csak akkor van csattanás és törés, ha két kemény tárgy ütközik. Ha a kalapács a párnába huppan, szinte semmi hangja nincs. Bűnbánattal, töredelemmel lágyítsa meg a saját szívét. Ehhez nagy erő kell, de ha kéri Istent, meg is adja Önnek. Ennek a szívtöredelemnek, lelke erőteli meglágyulásának lesz az eredménye az a belső béke, amit keres, amire vágyik. Ez akkor is megadatik, ha a férje nem változna meg, ha Ön körül békétlenség uralkodna is.
Kedves Lelkiatya!
Mit tudjak tenni ha olyan dologgal vádolnak meg, amit nem is tettem? Azt hiszik hogy rosszindulatú pletykát terjesztek másokról és többen neheztelnek emiatt rám és elfordultak tőlem. Pedig teljesen ártatlan vagyok a dologban. És ami a legjobban bánt, az az, hogy a "barátaim" kevertek bele ebbe a dologba.
Mit tehetek ebben a helyzetben?
Válaszát köszönöm
Kamilla
Javaslom, soha ne tekintse magát ártatlannak. Lehet, hogy amivel vádolják, azt nem követte el, de valami oka mégis van, hogy a társai megnehezteltek Önre. Ha teljesen alaptalan a vád, azzal meg végképp nem érdemes törődni. Azzal pedig csak még rosszabbá válna a helyzet, ha fennen hirdetné a maga igazát. Lehet attól remélni, hogy elállnak a vádtól? Aligha.
Azt megteheti, hogy egyik vagy másik személyt ebből a csoportból félrehív, és személyesen megbeszélik a dolgot. Egyenként nyugodtabban lehet beszélni.
Mindenesetre minden jogtalan vádban érdemes fölismerni, hogy ez is Krisztushoz visz közelebb bennünket. Tehát még hálát is adhat az ember, ha ilyen helyzetbe keveredik.
Kedves lelkiatyám!
Legyen szíves elmondani hogy római katolikusról hogy kell átkeresztelkedni görög katolikusá. Az átmenetet kérdezem.
Átkeresztelkedésről szó sem lehet. Életünkben egyszer lehet megkeresztelkedni. Némely szekta, és olykor egyes ortodox egyházak is újra megkeresztelik a már megkeresztelt embert. Ez teljesen téves és rossz gyakorlat.
Ha szeretne görögkatolikus lenni, ez rítusváltás, amelyre különleges esetekben van csak lehetőség. Általában jobb az, ha mindenki abban a rítusban marad, amelybe keresztelték. Hiszen ugyanabba az egyházba tartozunk, semmi akadálya, hogy látogassuk egymás templomát, hogy a szentségekben (legalábbis a gyakori szentségekben) kölcsönösen részesüljünk. Ha mégis nyomós ok van a rítusváltásra, ezt a saját püspöknél kell kezdeményezni. Amikor a saját püspöktől megérkezett a jóváhagyás, akkor az új rítus püspökéhez kell fordulni befogadási kérelemmel. Általában, legalábbis indokolt esetekben, meg szokták adni a püspök atyát ezt a rítusváltási engedélyt.
Kedves Lelkiatya!
Egy Kérdésem lenne,ÉN Romai katolikus vallásu vagyok,a párom Református nemvagyunk megházasodva,most született meg nemrégiben kisfiunk én nagyon szerettem volna katolikus templomban keresztelni,de az apa Református-ba akarta és addig erösködtek hogy beleegyeztem és refomátus lett a kicsi.
A kérdésem:evel nagy bünt követtem el ?és már nem járulhatok szentség elé?és nemis mehetek szent gyonásra?és ha a gyerekem járhat katolikus templomba?
nagyon bánt hogy nem katolikus lett,de nemakartam haragot a két család között e miatt tettem meg hogy reformátusnak kereszteltettem.
Válaszát elöre is köszönöm.Ilona(27)
Kedves Ilona!
Természetesen jobb lett volna, ha a gyermekét katolikusnak keresztelik, ez kötelessége és a katolikus szülőnek. De nagyon fontos a családi békesség és egység is. Ha emiatt viszálykodás lett volna kettejük között, akkor jobban döntött, hogy beleegyezett a református keresztelőbe. Ettől még nyugodtan járhat a katolikus templomba és járjon is.
Nagyobb gond, hogy nincsenek összeházasodva. Ez az oka annak, hogy egyelőre nem gyónhat, hiszen rendezetlen házassági viszonyban él. Gondolja át nagyon alaposan, hogy valóban a férje az, akivel az egész életét szeretné együtt tölteni. Hiszen a házasság egész életre szól. Ha ezt alaposan átbeszélték, akkor minél hamarabb rendezzék a házasságukat, lehetőleg katolikus szertartás szerint. Ha ezt esetleg a férje nem akarja, akkor is van lehetősége rendezni a házasságukat, un. gyökeres orvoslással. Ezt a saját katolikus papjával beszélje meg.
Az időre, de még inkább a türelmes Mindenhatóra kell bízni az életük folyását. Ha kitart a hitben, Isten iránti ragaszkodásában, akkor ez jó hatással lesz majd az egész családjára is.
Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék, hogy a görög katolikusok / ortodox hívők melyik bibliafordítást részesítik előnyben? Sajnos még eddig nem találtam normális információt ezzel kapcsolatban,esetleg tudna segíteni? Előre is nagyon szépen köszönöm válaszát!
Nem létezik egyelőre külön görögkatolikusok számára készített Biblia-fordítás. A Szeptvaginta lenne az, a görög szövegből fordított magyar változat. Atanáz püspök atya lefordította a Teremtés könyvét és a Zsoltárok könyvét. De még nagyon messze vagyunk attól, hogy a teljes szöveget olvashassuk magyarul. Emellett több olyan fordítás létezik, amelyet kézbe vehetünk, kinek ez, kinek az tetszik jobban. Készülőfélben van az Evangéliumos könyv és az Apostolos könyv is. Reméljük, még ebben az évben kézbe vehetik ezeket is a görögkatolikus egyházunk hívei.
Latin ritusu kath. vagyok
Felmenőim között sok volt a gör. ritusu kath.
Házastársam is gör. ritusu.
Évek óta vasárnaponként többnyire gör. ritusú szentmisére járok.
Praktikus és a szertartáshoz való érzelmi lelki és még egyéb okokból...
(pl. kétszin alatti áldozás...)
Feltételezhető-e,hogy engedélyeznék számomra a ritusváltoztatást?
Vagy inkább a házstársam számára a latin ritusra váltás egyszerűbb volna?
Sokkal inkább szeretné házastársam és magam is az előbbi megoldást...
Bár általában nem javasolják a rítusváltást, a püspök atyák nem is szokták megtagadni az ilyen kérelmet. A leírt családi helyzet alapján arra lehet következtetni, hogy az Ön esetében is megadható a rítusváltás. Érdemes azonban még a kérelem beadása előtt megbeszélni ezt a kérdést egy hozzáértő pappal, ugyanis, ha az Ön családjában voltak görögkatolikusok, nem kizárt, hogy Ön is görögkatolikus, anélkül, hogy tudott volna róla. Ezt némileg az is megerősítheti, hogy önkéntelen vonzalmat is érez a keleti rítus iránt.
Javaslom, nézzen utána.
Kedves Lelkiatya!
Mit jelent az hogy Szűz Mária országa Magyarország? Miért mondják ezt?
Szent István király, amikor látta, hogy nincs vér szerinti utóda, akire hagyhatná az ország vezetését, akkor az Istenszülő oltalmába ajánlotta hazánkat. Ettől kezdve a keresztény magyarok úgy tekintettek Máriára, mint aki különösen is gondot visel az országra és a magyar népre. Szerintem ebből alakult ki az a magyar szemléletmód, hogy hazánk Mária országa.
