T.Lelkiatya!
Az egyik barátomnak szembesülnie kellett azzal hogy homoszexuális. Folyton azt mondja hogy ilyen bűnnel nem tud együtt élni, és legszívesebben meghalna. Szabad így gondolkodnia? Ez valóban súlyos bűn?
Hogyan tudnék neki segíteni az imán kívül? Segítségét előre is köszönöm.
Tamás
Ha valakinek homoszexuális irányultsága van, ez egyáltalán nem bűn. Ez jelenség, amelynek számos lélektani és egyéb összetevője van. Jó, ha tud erről beszélni egy lelki atyával, illetve, ez nagyon is fontos volna. Nem azért, hogy meggyónja, mert nem kell meggyónnia. Mint ahogyan azt sem kell meggyónni, ha valakinek vörös a haja vagy szeplős az arca. A lelki atya abban tud segíteni, hogy hogyan dolgozza föl ezt a tényt. Vélhetően nem is annyira a bűntudat mint inkább a szégyenérzet késztetné arra, hogy elsüllyedjen a föld alá.
Azt kellene meggyónni, ha már ebből fakadó tetteket vinne végbe. De ez éppen úgy bűn és kerülendő annál a fiatalnál is, akinek egészséges szexuális irányultsága van. Segítse, tehát, kedves Tamás, a barátját abban, hogy fölismerje, ő is éppen olyan értékes ember, mint a többiek, akiknek szintén meg kell küzdeniük a tisztaságért.
Kedves Lelkiatya!
Én nemrég egy rendkívül szégyenletes dologgal találkoztam, amit alig hittem el mikor megtörtént velem. Azt kellett tapasztalnom, hogy a 21. században még vannak emberek, akik azt gondolják, hogy a biblia szövege szóról-szóra igaz és az evolúciós elmélet (ami egyébként bizonyított tény és a katolikus egyház is elfogadta) az csupán kitaláció! Vegyék már végre észre, hogy ez az egész dogmatikus baromság, ami valóban csak egy kitaláció milyen rombolóan hat a tudományos, evidencián alapuló gondolkodásra! Az emberiség sehová nem fog így haladni, fel kellene már végre fogni, hogy az egyház nem más, mint egy kizsákmányoló, agymosáson alapuló szervezet, ami hátráltatja az emberiség fejlődését! És Ön ennek a kiszolgálója! Fejezzék be a tudományos eredmények torzítását és félremagyarázását, ha ezek "elfogadását" hangoztatják! Másoktól elvárják, hogy elfogadják mindazt amit állít az egyház úgy ahogy van, mert csak, de önök megtehetik, hogy feltételeket szabnak! Hát...
Nem igazán értem, kire és miért ilyen haragos? A Katolikus Egyház nem tanítja azt, hogy a Bibliában található események leírásai szóról szóra értendők. Ezt némely szekta tanítja csupán. Ha valahol torzítják a tudományos eredményeket, ott valóban fejezzék be ezt, ezzel én is egyetértek. Azt is tanítja az Egyház, hogy a Bibla nem természetrajz, nem tudományos tanulmánykötet. A benne foglaltak másként, sokkal mélyebben értendők.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Úgy tudom, római katolikusként járulhatok szentségekhez a görög katolikus templomokban is, áldozhatok, gyónhatok. Mi a helyzet a többi szentséggel? Római katolikus ember felveheti a betegek kenetét görög katolikus paptól? Római katolikus szülők gyermekét keresztelheti görög katolikus pap? Pappá nyilván nem szentelődhet a másik rítusban, ezt sejtem. De görög katolikus püspök bérmálhat római katolikust?
Úgy tudom, két római katolikust nem adhat össze görög katolkus atya. Miért alakult ki ez a sokféle helyzet a két rítus szentségeiről?
A két rítus két szokásvilág. Ha csak lehet, nem érdemes keverni őket, ám kétségtelen, vannak olyan pontok, amelyeknél ez nem okoz különösebb nehézséget. Miként Ön is említette, ilyen az a két szentség, amelyben rendszeresen szoktunk részesülni, a szentgyónás és az Eukharisztia. A betegek kenetét is ide vehetjük, hiszen adott esetben ezt is föl lehet venni többször is. E három esetében nem okoz nehézséget a rítuskeveredés. A keresztség és a bérmálás azonban csak egyszer fordulhat elő az ember életében. Különleges helyzetben ezeknél is lehet átlépés, keresztelt már római pap görög gyermeket, s fordítva, vagy éppen a bérmálás szentségét más rítus szerint kapta meg valaki, mégis, ezeknél az eseteknél már lehetőleg követni kell a saját rítust. A házasságkötésnél szinte ugyanez mondható el. Például két rómait nem eskethet görög kap, csak engedéllyel, különben érvénytelen lesz a házasságkötés. S persze, fordítva is így van. A papszentelésnél viszont valóban, nem lehetséges azt más rítus szerint fölvenni.
Szerintem egyáltalán nem baj, hogy ilyen sokfélék vagyunk, annál színesebb az egyház, az életünk. Így alakult ki a történelem során, s ma akkor járunk el helyesen és hűségesen, ha őrizzük és szükség esetén fölelevenítjük a rítusaink sajátosságait.
Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék afelől,hogy valamikor be akartak valami meditációt vezetni az iskolákban,amit állitólag a püspökök nem engedélyeztek.Erről tudna valamit mondani?
Dóka
Bagdy Emőke neves pszichológus javasolta bevezetni az iskolai oktatásba a rendszeres meditációt illetve annak megtanítását a gyermekeknek. A katolikus iskolafenntartók, de más, főként keresztény szakértők valóban tiltakoztak ellene. A javaslattevő szakértő sokfelé hangoztatta, hogy ennek semmi köze az ezotériához vagy a keleti vallásokhoz. Bizonyára hasznosak lehetnek ezek a technikák, de én is óvakodnék attól, hogy rendszer szerűen beépítsük minden ember életébe. Hisz az iskolai oktatás nyilván ezt is eredményezné, ez is célja lenne. Az ember Istenre hangolt lény, nem veszíthetjük el a transzcendenssel a kapcsolatunkat, azt, hogy életünk megoldása nem itt, a földön keresendő, hanem egyedül a végső céljából értelmezhető. Ezt a lényegi vonatkozását veszíthetné el az emberi gondolkodás, ha túl nagy jelentőséget kapna ez a fajta életvezetés.
Tisztelt "lelkiatya"
Miért állítja be Bruno Gröninget hamisan. Tisztelettel javasolom, hogy nézze meg a Róla készített dokumentumfilmeket. De ha egy a sok közül, akkor is Bruno Gröning EGY!!! Korabeli, hasonló nyilatkozatok és támadások miatt halt meg igen korán. S gondolom, bárki és bárhol legyen az illető, higyjük el, hogy Isten segít,s a rosszindulatú megjegyzéseket is a sátán sugallja, mert az nagyon örül, ha valaki szenved... Ha nem Istentől származó adottság, akkor mi a fene?????Nehogy már, ha valaki meggyógyul, azt csakis a sátán segítette??? Napokban hallgattam dr. Csókay András előadását...nem tudom Őt hogyan értékeli, mert Ő is az Isten segítségéről tartott előadást... Nem értem az ördög által sugallt "lelkiatyák" miért tudnak még a mi világunkban egyáltalában működni!!!
Igaz, hogy nem tanulmányoztam tüzetesen ennek a szellemi gondolkodónak a munkásságát, de az a néhány fő elv, amely tanításának lényege, az nem illeszkedik a keresztény tanításhoz, sőt, el is távolíthat tőle. Ezért nem is kívánom megnézni ezeket a filmeket, s igazából másoknak sem ajánlom.
Az nyilvánvaló tény, hogy az Isten segít nekünk minden körülmények között. Azonban az már nem biztos, hogy Isten azt akarja, hogy minden áron egészségesek legyünk. Isten tud segíteni a betegségben, a betegségen keresztül is. Ő az üdvösségünket akarja, oda szeretne elvezetni. Van, akit éppen egy-egy nehezen viselt betegség segít ráébredni arra, hogy mit kell tennie ennek érdekében.
Arról szó sincs, hogy a gyógyulás csakis a sátántól eredhet. Aki jár Máriapócsra, az jól tudja, hogy mennyi gyógyulás történik az imádság hatására. Csókay Andrást is nagyra értékelem. Éppen ő nyilatkozta a következő mondatot: Isten valamiért megengedi a tragédiákat is ? ami van, annak szabad lennie. El kell fogadni a dolgokat, és nem beletörni, nem beletörődni? Mert az elfogadásból mindig remény fakad, és lehetőség a továbblépésre. Gyakran az elfogadott szenvedés többet ér, mint a minden áron való egészségre törekvés.
Az a problémám, hogy rábíztam az életemet Istenre, hogy az akarata valósuljon meg, de nem tapasztalom sem a vezetését, sem a segítségét. Nehéz, sőt szinte lehetetlen, egy olyan Istent szeretni, aki közömbös a teremtménye iránt. Nem ad útmutatást, amikor pedig próbálkozom, hogy mit kezdjek az életemmel, semmi nem sikerül. Hogy mondhatja Isten, hogy szereti az embert, amikor arra sem méltatja, hogy szóljon hozzá, és tanácstalanságban hagyja. Az Istenre való rábízás úgy tűnik nem működik, túlságosan passzív. Az élet pedig megkíván bizonyos aktivitást: hogy hol dolgozzon az ember, hogy eltartsa magát, mert nincs állásom, de enélkül is nagyon sok problémám van, ami az ország rossz működéséből ered, szükséges, hogy az ember életének iránya legyen, lehetőleg Isten szolgálatára, de Isten ezt nem adja meg.
Hiába igyekszem intenzív, bensőséges kapcsolatra (napi misehallgatás, napi áldozás, ima, stb)nincs eredménye. Mintha mégsem lehetne bízni Istenben. Az sem igaz, hogy Istenre rá lehet bízni az életünket, de az sem, hogy az embernek szabad akarata van. Szabad akarat már csak azért sincs, mert azt sem dönthettük el, hogy ide akarunk-e jönni erre a világra vagy sem. Ide kényszerítenek, hogy kínlódhassunk. Ha rajtam múlt volna, sohasem jöttem volna ide. Elég bonyolult ez az Isten-ember viszonylat. Parancs, hogy szeretni kell az Istent, (parancsra szeretni?) de valahogy sohasem lehet rá számítani. Elméletben mondhatjuk, de a gyakorlat az más. Ezért is hisznek az emberek olyan nehezen. Ebben a kérdésben a papok sem adnak kellő útbaigazítást. Még a középkorban is voltak a szenteknek lelki vezetőik, de ez ma valahogyan nem működik. Nem lehet találni olyan papot, aki erre időt áldoz, vagy be meri vállalni. Talán attól fél, hogy nem tud a Szentlélek vezetése szerinti tanácsot adni. Az ember magára van hagyatva. Se Isten se ember nem segíti. Akkor hogyan kell élni Isten akarata szerint? Vannak dolgok, amit előre is meg kell szervezni. Hogy elég a napnak a maga baja, ha nem történik semmi előrehaladás, arra életet nem lehet építeni.
Egyetértek Önnel, hogy lehetetlen egy olyan istent szeretni, akik közömbös a teremtményei iránt. Ilyen istenre ne bízza az életét! Valahogy másként kellene megközelítenie ezt a kérdést, pontosabban Őt magát. Ön ugyanis nem a Jóistenre bízta az életét, hanem egy ideára, amelyet elképzelt róla. S teljesen jogos az észrevétele: ez az idea egyáltalán nem segíti Önt. Ha szembeállítja az Isten aktivitását a hétköznapi tevékenységeinkkel, akkor megint nem az élő Istenre gondol, hanem valami olyan eszmére, amely átvenné Öntől a napi döntéseket. Ilyen sincs. A napi misehallgatás és áldozás sem hoz semmi eredményt, ha attól várja, vagy azt reméli, hogy ez tetszik a Jóistennek, s ezért, mintegy jutalmul majd segíteni fog Önnek. Én is azt mondom, amit Ön: ez nem működik.
Annyit leszögezhetünk, hogy Isten mindenható, hogy egyetlen, hogy Ő a világ alkotója és Ura. Ha mindezek mellett Ő egy kegyetlen vagy éppen teljesen közömbös lény lenne, hát, mit mondjak, nem sok reményünk, örömünk maradna a földön. Márpedig, ha látjuk a teremtett világ megannyi szépségét, a világban tapasztalható mérhetetlen sok örömet - például egy Bach muzsika meghallgatását - mindez egész egyszerűen nem magyarázható meg másként, mint azzal, hogy ez a végtelen hatalmú Úr végtelenül jóságos is, és szeret bennünket. Tegyük hozzá, az egész kinyilatkoztatás, a Biblia lényegi üzenete is ugyanez. Tehát van összecsengés. Más dolog az, hogy ha ezt nem látom, nem érzékelem. Ilyenkor viszont, ki kell mondani, nem a Teremtővel van baj, hanem az én látásommal. Ön olyan istenről beszél, aki, nem létezik. Ha szeretne előre jutni az életben, törekednie kell, hogy megismerje, hogy meglássa a valóságos élő Istent, aki Önt teremtette.
Valóban furcsa egy parancs, hogy szeretni kell. Csakhogy, ez nem csupán Isten hanem ez az élet parancsa. Márpedig szeretni kell, anélkül nem élhetünk. Mintha parancsba adnák: márpedig lélegezni kell. Csak a rosszra hajló természetünk miatt ez mégsem annyira egyértelmű. Meg, sokszor nem is jól szeretünk. Összekeveredik vele az önszeretetünk, az önzésünk. Azért van az életünk, hogy ezeket egyre tisztábban, egyre világosabban lássuk. Hogy fölfedezzük a szeretetet, azt, hogy mi is az igazi szeretet. Minél jobban megismerem Istent, annál jobban megismerem a szeretetet, és fordítva. Merthogy Isten maga a szeretet.
Az viszont valóban nagyon szomorú, hogy az Ön környezetében nincs egy élő ember, egy jó pap, aki ezt az egyszerű de mégsem olyan világos tényt elmagyarázza, vagy még inkább, tapasztalhatóvá tegye az Ön számára.
Az a javaslatom, most egy időre tegye félre az eddigi terveit. A mindennapi teendők mellett törekedjék arra, hogy fölfedezze, mi a szeretet. Gyakorolja azt, akár parancsra, akár belső indíttatásra, akár józan fölismerésből fakadóan. Megvan Önben a jóra való törekvés, az Isten követésének vágya, de még sok fölfedezés vár Önre, hogy Őt hol is találja.
Kedves Lelkiatya!
Karácsonyra kaptam ajándékba egy gyönyörű szép Mária ikont.
Szeretném megkérdezni hogy mi a különbség,(nem vagyok tisztában vele, római katolikus vagyok) hogy felszentelik az ikont vagy megáldják mint pl. a rózsafüzért, vagy szobrokat? Szeretném felszenteltetni vagy megáldatni az ikonomat,imádkozni szoktam előtte.
Ikon felszentelését kitől lehet kérni és hol?
Köszönöm szépen a választ! Judit
Az ikonok megáldásának többféle módja is van. Ősi szokás szerint beviszik a szentélybe és a Szent Liturgia alatt az oltárra helyezik. Ekkor semmilyen egyéb megáldó imát nem kell mondani, maga az oltár és a Liturgia megszenteli. Egy másik módja, hogy külön ikonszentelő imát mond a pap (az egyes ikontípusoknak megvan a saját imája), és utána szentelt vízzel meghintve áldja meg. A harmadik, a legegyszerűbb módja, hogy a pap elmondja az ekkor használatos egyszerűbb áldó imát és szentelt vízzel meghinti az ikont. Mindhárom esetében papra van szükség, tehát, javaslom, hogy keresse föl a legközelebbi görögkatolikus papot, és ő majd eligazítást ad Önnek. Ha ez nem lehetséges, vagy nehezen megvalósítható, akkor bármely katolikus papot is megkérhet erre, ő pedig elmondja az általa ismert áldó imát.
Kedves lelkiatya. Szeretném megkérdezni hogy gyonásután ugy érzem nemértmeg a gyontató atya.Mindig ezt válaszoja a keresztet cipelnünkkel, nem panaszkodni akarok, csak nagyon nehéz életem van.Nagyon jólene ha valakinek eltudnám mondani,mert ugy érzem hogy senki nem ért meg.
Nem tudok megbizni senkibe.
Sajnos megesik, hogy a gyóntató atya kissé személytelenül éli meg a feloldozó szolgálatát. Elvileg valóban elegendő csak meghallgatni a felsorolt bűnöket, s ha nincs akadálya, akkor elmondani a feloldozó imát. Afelől biztos is lehet, hogy a szentgyónásai így is kegyelmet közvetítenek, gyógyító erővel hatnak, még akkor is, ha ezt nem érzi. Ugyanakkor teljesen érthető, hogy nem csak meghallgatásra, de megértésre is vágyik. Az Úristen teljesen érti Önt, a lelke fájdalmait, és nem is hagyja magára, még akkor is, ha közvetlenül ezt sem érzékeli.
Javaslom, hogy szánjon rá egy kis időt, energiát, és menjen el a zarándokhelyre. Ott gyónjon meg, az ottani atya bizonyára több időt és figyelmet fog fordítani Önre, és a kegyelmi közeg is gyógyítóan fog hatni.
Kedves Lelkiatya!
Római katolikus vagyok, az egyik lelkitükörben azt találtam, hogy bűn méltatlanul áldozni. De az is bűnnek számít, ha nem megyünk ki áldozni. Most akkor mi igaz ilyen esetben? Ilyenkor mi a helyes?
Valóban, sohasem tudjuk magunkat olyan tisztává tenni, hogy méltók lehessünk az Úr befogadására. Az a helyes, ha az ember minden szent misén (Szent Liturgián) részesül ebben a szentségben. Mégsem szükséges minden szent mise (Szent Liturgia) előtt meggyónni. Szinte lehetetlen is volna. De ha rendszeresen meggyónik, akkor nyugodtan áldozhat minden szent misén. Mindkét rítusban közvetlenül a szentáldozás előtt egy-egy szép bűnbánati imát mondunk. Ha ezt komolyan veszi, minden lehetséges alkalommal meg áldozhat, s ez nagy kegyelmi áradat. Érdemes élni vele.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Szüleimnek vállalkozása van, ahol én is keményen dolgozom.Két éve új segédmunkás kerűlt hozzánk, majd egy éve már a barátnője is takarít a cégnél. Fondorlatos módon beédesgették magukat szüleimnél, engem pedig rossz szinben tüntettek fel.A szüleim a "rózsaszín ködtől" nem látnak. Pedig nyílvánvaló, hogy ki akarják őket használni.A dolog addig jutott, hogy édesapám a betanított munkást akarja a helyemre, a főnöki székbe ültetni. Nem tudom mi a helyes, ha csendben maradok, és hagyom a dolgokat a maguk útján? Nem tudok a helyzettel mit kezdeni, tanácstalan vagyok.Kérem segítsen.
Várom válaszát!
Alig hiszem, hogy talál más utat, mint az elfogadás. Minden bizonnyal fontos a szülei számára is a vállalkozás sikere. Tehát, vélhetően odafigyelnek arra, hogy ki vezesse azt. Úgy tűnik, hogy a vállalkozáson belüli közös munkájuk bizalmatlanságot, hosszabb távon érzelmi eltávolodást eredményez a kapcsolatukban. Ezt azzal előzheti meg, vagy kerülheti el, ha kilép a vállalkozásból, és másutt keres munkát, legalábbis egy időre. Nem kell attól tartania, hogy akkor végképp kisemmizik. Véleményem szerint így tudja megőrizni a jó viszonyt és a bizalmat a szüleivel, s hosszabb távon talán még a vállalkozást is. De az is könnyen lehet, hogy Önnek más az útja. Ne ragaszkodjék minden áron a mostani állapothoz - Nekem ez az meglátásom.
Tisztelt Atya!
Lehet, hogy volt már ilyen kérdés itt, de feltenném megint. Jelenleg a Katolikus egyház hogy áll az evolúcióhoz. A Pápa hogy nyilatkozik ezzel kapcsolatban jelenleg? Lehet olvasni erről az interneten, de félek, hogy a források nem megbízhatóak. Most fel voltak háborodva egy pár katolikus ismerősöm, hogy én az evolúcióba hiszek. Véleményem szerint Adám és Évát se szó szerint kell venni, vagyis inkább arra gondolok, hogy az Isten nem egy varázspálcával jött, hanem engedte, hogy minden fejlődjön az ő befolyásoltsága alatt ( De ezt is valahol halottam, vagy olvastam). Olvastam, hogy a mostani pápánk is mondta, hogy van evolúció. Hogy áll ehhez most az egyház? Egy Görög Katolikus pap üzent nekem, hogy komoly bűnbánatot kell tennem emiatt a gondolkodás miatt, és imára jönni kell hozzá. Ezért én felháborogtam , mert orvosi diplomával rendelkezek, és elég nehéz nekem nem hinni, hogy léteztek dinoszauruszok, meg Neander-völgyiek stb... Tapasztalatból mondom, hogyha én 20 éves nem hívő lennék, és nekem azzal jönnének a keresztények, hogy nincs evolúció, akkor nem hiszem, hogy szeretném keresztény valláshoz csatlakozni.Mert azért van egy -két tény. Nem kötekedni szeretnék, de az Atyától kérnék választ erre. Mert lehet , hogy félretájékozott vagyok.
(Egyébként rendszeresen járok a templomba, meg gyónok is.)
Nagyon köszönöm előre a választ.
A Katolikus Egyház tanítása nem áll szemben az evolúcióval. Az Egyház tanítása az üdvösségre vonatkozik, nem pedig a természettudományi kutatásokra. Azokra legföljebb akkor, ha erkölcsi vonatkozása van. Ferenc pápa is, miként a legtöbb katolikus teológus és tudós nyilatkozataiban kiáll az evolúció ténye mellett.
Tisztelt Lelkiatya!
Elváltam 25 éve,azóta nem is áldoztam nagyon szeretnék már.Később lett egy polgári házasságom ,szintén elváltam. Régóta nem élek senkivel,ebben az esetben áldozhatok?
Válaszát előre is köszönöm!
Dicsértessék!
Nem látom akadályát annak, hogy Ön gyónjon és áldozzon. Az akadályozná ebben, ha lenne állandó párkapcsolata. De mivel ilyen nincs, még ha volt is - ez a jelentős akadály is elhárult - részesülhet szentségekben. Javaslom, ne is habozzék, ne várjon semmi további nógatásra, hanem menjen el minél hamarabb meggyónni, utána pedig kövesse az atya tanácsait.
Kedves Lelkiatya!
Mi a legbölcsebb cselekedet akkor ha kiközösítenek és csúfolnak? A barátaimat már szinte nem is érdeklem. Egyre képmutatóbbak és érdekemberek lettek. Teljesen eltávolodtak tőlem. Így ők se állnak mellettem.persze mindig imádkozok értük.
Mit tehetek ebben a helyzetben?
Bence
Az nehezen hihető, hogy a környezetemben egyszerre, vagy akárcsak lassanként is mindenki megváltozzon. Amikor ilyet tapasztal az ember, akkor joggal vélheti, hogy a változások inkább őbenne történtek, a lelkében, a látásmódjában. Érdemes nyugodtan, higgadtan, időt szánva rá végig gondolni, hogy mi lehet az oka ennek a kiközösítésnek, ennek az eltávolodásnak. Jó irányú folyamatok zajlanak a lelkemben, amelyek ezt eredményezik, vagy pedig önzőségnek, önző befelé fordulásnak az eredménye? Mindkettő lehetséges. Van, hogy elfordulnak az embertől, mert elkezd értékesebb úton járni, mint addig, s van, hogy szívesen követik, követnék, de nem képesek rá, s azért inkább összesúgnak a háta mögött.
Jól teszi, ha minden nap imádkozik értük. Ennek is meglesz a megfelelő időben a maga eredménye, gyümölcse.
Laudetur Iesus Christus!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya!
Római katolikus ministráns vagyok. A magánimádságbeli szokásaim helyességéről szeretnék kérdezni.
Van egy házioltáram (sajnos kartondoboz alappal, de terítőkkel leterítve, képekkel, keresztekkel, szobrokkal). Rózsafűzért sajnos nem nagyon imádkozom, helyette a Jézust és Máriát ábrázoló szobrokra és egy világítós üvegkeresztre van kötve, egy másik a falra akasztva szögre a feszülethez, ami egy szlovákiai díszesen faragott szélű fakereszt egy ragasztott Jézus Szentséges Szíve képpel, hogy legalább a megcsókolásukkal kifejezzem a Szűzanya iránti tiszteletet és az Isten iránti imádatot.
Csak néha imádkozom az oltáramnál, de igyekszem elolvasni a Szentírás 2-3 olvasmányát (nem tudom, helyes-e a Szentmisén elhangzó módon bevezetni magamnak: Olvasmány ... könyvéből / az Apostolok Cselekedeteiből, Szentlecke ... leveléből, Evangélium ... könyvéből?)
Emellett egy kis imafüzetből a képek megcsókolásával elimádkozom az adott imákat. Helyes-e, ha azokat sokszor ,,kiegészítem" Pl.: A Szentháromság Dicsőítésének van egy római [Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben (vala), most és mindörökké. Ámen.] és a görög [Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek most, mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.] Ezeket gyakran egybevonva mondom el: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben (vala), most, mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen.
A bánatimát is kissé ,,kibővítem" sokszor, illetve a Jézus-imát egyszer-kétszer elmondom, de kiegészítve azt Az Őt Dicsérő, Magasztaló szavakkal. Emellett sokszor a Szentmise szövegéből kölcsönzök az imáimhoz kifejezéseket. Helyes-e ez így?
A Szentmisén Áldozás előtt és után helyes a saját szavaimmal ezeket imádkozni:
,,Uram, Jézus Krisztus, Tégy méltóvá engem, bűnös szolgádat Szent Tested (és Szent Véred) magamhoz vételére, Add, hogy Ez(ek) legyen(ek) számomra az Örök Élet Kenyere (és Bora) és az Üdvösség Étele (és Itala). Teáltalad, Teveled és Tebenned, Mindenható Örök Isten, Ki az Atyával Élsz és Uralkodol a Szentlélekkel Együtt, Egységben és Egyetemben, (Szentháromság, Háromszemélyű, Egylényegű Örök Egy)Isten Mindörökkön-örökké. Ámen!"
,,Uram, Jézus Krisztus, köszönöm, hogy méltóvá Tettél engem, bűnös szolgádat Szent Tested (és Szent Véred) magamhoz vételére, Add, hogy Ez(ek) legyen(ek) számomra az Örök Élet Kenyere (és Bora) és az Üdvösség Étele (és Itala). Teáltalad, Teveled és Tebenned, Mindenható Örök Isten, Ki az Atyával Élsz és Uralkodol a Szentlélekkel Együtt, Egységben és Egyetemben, (Szentháromság, Háromszemélyű, Egylényegű Örök Egy)Isten Mindörökkön-örökké. Ámen!"
A Szentírásból olvasás előtt hasonló imát mondok:
,,Uram, Mennyei Atyám, Tégy méltóvá engem, bűnös szolgádat Szent Igéd felolvasására, hogy bűnös ajkaimon méltó módon hangozzanak el Szent Szavaid. Őáltala, Ővele és Őbenne, Mindenható Örök Isten, Ki Veled Él és Uralkodik a Szentlélekkel Együtt, Egységben és Egyetemben, (Szentháromság, Háromszemélyű, Egylényegű Örök Egy)Isten Mindörökkön-örökké. Ámen!"
Sokszor a Szentmise szavaival imádkozom. :-)
Előre is köszönöm segítségét! Isten áldja meg Önt és kedves Családját! + :-) +
Nagyon helyes gyakorlat az, ha otthonunkban kis oltárt, imasarkot készítünk. Mindig érdemes törekedni arra, hogy az minél szebb, értékesebb, minél méltóbb legyen. Azt jól érzékeli, hogy ilyet értékesebb anyagból kellene készíteni, nem karton dobozból. De amíg nem talál jobbat, ez is megteszi. Érdemes folyamatosan szépítgetni, egyre értékesebbé tenni ezt a kis házi oltárt.
Helyes gyakorlat az is, ha imádsághoz kötődően meg is csókolja a képeket. Ezzel valóban a szeretetünket fejezhetjük ki. Az itt leírt imákat mind helyénvalónak tartom. Szabad és helyes többször is mondani a Szentháromságot dicsőítő szavakat. Hasonlót mondhatok a szentáldozás utáni imáiról is.
A szentírási olvasmányok előtt azonban nem javaslom a szentmisénél használt részek mondását, hiszen az kifejezetten közösségi használatra íródott. Visszás és értelmetlen is, hogy ezt a párbeszéd formát egyéni imádságunkban használjuk. Ha pedig mások is jelen vannak, akkor pedig jogunk nincsen arra, hogy a szentmisét imitáljuk. Egyéni imájában azonban nyugodtan mondhatja a szentmise részeit. De amik párbeszédesek, azt én kihagynám.
Tisztelt Atya!
A tricentenáriumi év ?bevezetőjeként? bált szerveznek, rendeznek. Lehet -e már tudni valamit az év többi eseményéről, esetleges rendezvénysorról. Mivel a 100 éves jubileumi év kapcsán volt 1-2 rendezvény, amire utólag kaptam fel a fejem, és olyan is akadt, ami 1-2 nappal a rendezvény előtt lett feltéve a honlapra, és így sajnos nem tudtam részt venni rajtuk. Jó lenne előre látni, mert szabadságot kérni, vagy műszakot cserélni 1-2 nappal az esemény előtt nagyon nehéz.
Megértését, segítségét köszönöm: Molnár Jánosné
Igen, hamarosan megjelenik ennek a plakátja és a rendezvénysorozat ismertetője. Köszönjük szépen az érdeklődést.
