Kedves lelkiatya!
Miért az bánt meg akitől nem is várnánk? Van egy 22 éves fiúismerősöm,(a legjobb barátom is egyben) aki ha nincs vele senki olyan mint egy angyal, de ha egy barátjával együtt találkozom vele mindig hülyeségeket beszél, kicsit nagyképűsködik. Egyébként nagyon jó lelkű, rendes fiú, csak néha nem tudja hogy hol a határ a hülyeségben. Ha interneten beszélünk nagyon kedves, mindig azt írja, hogy "remélem minden rendben van veled". Mire véljem ezt a viselkedést? Azt mondta egyszer hogy semmi baja nincs velem.
Válaszát köszönöm: Ági
Kedves Ági!
Sajnos, sokszor megtörténik velünk, hogy nem egyformán viselkedünk. A magatartásunk függ attól, hogy kik vannak jelen. Ez főként fiataloknál jelentkezik, akik még nem találták meg teljesen önmagukat. Vagy esetleg gyenge jellemű embereknél. Érdekes módon ilyen esetekben a rossz magatartás hamarabb és erősebben jelentkezik, mint a jó. Ez az áteredő bűn miatt megromlott, rosszra hajló természetünk miatt van így. Ezért nem az történik, hogy az Ön jelenlétében a barátja még a másikra is jó hatással volna, hanem fordítva, a barátja barátjának a rossz hatása az erősebb. Ha Önnel szépen beszél, akár szóban, akár írásban, ez azt jelenti, hogy lelke mélyén tiszta és jó emberről van szó. Ugyanakkor meg kell majd tanulnia, hogy ezt a belső jóságot mindig, minden körülmények között meg tudja élni, különben akár el is veszítheti.
Élj úgy, ahogyan gondolkodsz, különben úgy fogsz gondolkodni, ahogyan élsz, mondja egy régi bölcsesség.
Tisztelte lelkiatya!
A plébánosunk mostanában sokat beszél a tisztaságról és az erkölcsös életröl ami nagyon jó.Azt mondta az egyik prédikációjában,hogy az a fiatal,legyen az fiú vagy lány akinek már volt nemi kapcsolata vagy meztelen nök és férfiak képét nézegetette vagy ilyen videókat nézett nem tud tisztán nézni egy fiúra vagy lányra.Meg hogy ezeke a dolgok sebeket,büntudatot okoznak a lélekben.Egész pontosan mit kell érteni azalatt,hogy valaki nem tud tisztán nézni a másik nemre ez a bün miatt?Mik ennek a lélektani okai?Nem teljesen értem ezeket a dolgokat.Hogyan tudunk vigyázni a tisztaságra?
Válaszát elöre is nagyon szépen köszönöm!
A szem a lélek tükre, tartja a mondás. Ez nem csak azt jelenti, hogy a szemen keresztül megmutatkozik a lélek belső világa, hanem fordítva is, a külvilág a szemen keresztül bejut a lélekbe. Jellemző példa, hogy ha valaki megnéz egy horror filmet, akkor utána álmában, de talán ébren is, hasonló szörnyű alakokat, képeket lát. Hasonló történik egy pornó film vagy kép megtekintésekor is. Az a fiú vagy leány ilyen képeket nézegetett, és meglát egy szép nőt vagy férfit, abban önkéntelenül is elindulhatnak ezek a képek, és már nem tud tisztán, érzékiség nélkül tekinteni a másik nemre. Még fokozottabban jelenik meg ez akkor, ha valaki nem csak nézegetett ilyen képeket, hanem szexuális élményei is voltak. Ha például egy fiú meg egy leány szeretik egymást, és belemennek a testi kapcsolatba, akkor ez annyira megzavarhatja a gondolkodásukat, hogy szinte állandóan ezt kívánják, és egyszerűen nem marad idő a tisztább, lelkibb közeledésre. Ez is okozója annak, hogy ma olyan sok házasság tönkremegy, mert nem tartották meg előtte a testi tisztaságot.
Tisztelt Lelkiatya!
Isten meggyógyíthatja a pszichés betegeket? Érdemes imádkozni erre a szándékra? Ha az embernek beteg gondolatai vannak segíthet az ima ezek megszüntetésében?
Természetesen. Isten nem csak a testi betegségeket tudja meggyógyítani, hanem a lelki és pszichés gyöngeségeket is. A rossz gondolatoktól is meg tud szabadítani. Éppen ez az egyik leghatékonyabb terápiás tanács, hogy az ilyen ember imádkozzék sokat. Amíg imádkozik, addig a figyelme a helyes irányba terelődik. Ha nem sikerül elsőre, az természetes, azon nem kell meglepődni. A testi betegségek orvosságai is általában nem az első pirula lenyelése után hatnak. Gyakran kell élni ezzel a terápiás módszerrel. De az imádságnak ez csupán az első szintje. Ezen kívül ott van a kegyelmi erő is, amely az imádkozó emberre száll, még akkor is, ha úgy érzi, hogy nem tud helyesen imádkozni. Az Istenhez forduló szándék is már imádság!
Kedves Lelkiatya!
Le tudná nekem írni hogy mi a zsolozsma? Mi a lényege? Hogy kell imádkozni? Szeretném én magam is végezn ezt az imát csak nem tudom hogyan kell.
Válaszát előre is köszönöm!
Dani
A zsolozsma magyar kifejezés, eredetileg zsoltározást jelent. Ez arra utal, hogy a zsolozsma jelentős része a zsoltárok imádkozásából áll. Az eredeti szerzetesi zsolozsma Egyiptomban (persze, akkor még nem nevezték így), egyszerűen folyamatos zsoltározás volt. Ennek nyomai ma is meg vannak a kopt zsolozsmában. A latin megfelelője az Officium, amely hivatalt, kötelességteljesítést jelent. Már inkább arra utal, hogy akik ezt végzik, azoknak az egész életét átjárja, ahhoz igazítják a napirendjük többi részét. A görög megfelelője megint mást emel ki: akoluthia, az egymást követő imádságok rendje. Szó szerint szertartást jelent, amely megint elég pontos magyar kifejezés, hiszen benne van a kötelesség elvégzése, megtartása, ugyanakkor a pontosan végzett imádság megtartó ereje is. Lám, csupán a szó elemzéséből sok fontos eleme világossá vált: a zsolozsma meghatározott imarend, amelyet az arra kijelölt személyek kötelességszerűen végeznek, sok zsoltárt veszünk benne, és az összetett rendszere megszenteli az egész napot, az egész életét a zsolozsmázó embernek. Természetesen nem csak a szerzetesek zsolozsmázhatnak. Ma egyre terjed az a szokás, hogy egyes zsolozsma-részeket, pl. imaórákat, egyebeket világi hívek is imádkoznak. Ez nagyon helyes, ez az Egyházunk lelki megújulását fogja eredményezni.
Kedves Atya !
Karácsonykor vidéken voltam egy hegy tetején lévő házban.Családtagommal részt vettünk az éjféli misén,majd autóval hazamentünk. Bizonytalan voltam, hogy másnap vajon parancsolt- e az ünnep. Igazából szerettem volna misére menni,de ott akkor délelőtt volt a mise és nem mertem kérni, hogy vigyenek oda autóval.Gyalog is lehetséges eljutni, de nehézkes. Nem voltam misén. Bánom és sajnálom. Nem először fordul az velem elő,hogy utólag őszintén bánok valamit. Igenám, de akkor már elmúlik a veszély vagy a kellemetlen helyzet és igy már persze könnyű bánni. Arra viszont önmagam iránt kétkedéssel gondolok, hogy ha ugyanaz a helyzet ismétlődne,vajon hogyan döntenék én, a bűnt megbánó???Félek, hogy ugyanugy. Egy nagyon kellemetlen orvosi beavatkozás előtt megkérdezték, hogy megkönnyítsék- e a beavatkozást azzal, hogy elkábítanak, de ennek az a feltétele,hogy legyen velem hazakisérő személy. Igent mondtam, de hazudtam a kisérőt,mert tudtam, egyedül is haza tudok menni probléma nélkül.Ezt azonban nem fogadta volna el a kórház. Hazudtam. Meg is bántam,mert ez bizalmatlanság Istennel szemben.Vagy el kellett volna viselnem a kellemetlenséget, bízva benne, vagy elvállalni. Én a könnyebbet választottam hazugság árán, mert nagyon féltem. (Mit nyersz ha az egész világot megnered de lelkednek kárát vallod?)Fogadkoztam magamban és gondolkodtam ezen, de tartok tőle, hogy ha ismétlődik uaz a szituáció,akkor ismét elgyávulnék és hazudnék. Megfigyeltem: utólag mindig bánjuk,mert persze elmúlt a vész ! És ha újból jön a vész ?Kimenekülünk ? háááát ???? Mi a véleménye az atyának erről?
Önnek igen érzékeny a lelkiismerete, és ez nagyon jó. A következő helyzet gyenge pontjait is érzékeli, látja, s ezért is fél tőle előre. Mindenekelőtt adjon hálát ezért a látásért. Második lépésben azonban azt mérje föl, hogy ennek az adottságnak megfelelően kell, hogy felnőjön a hite. Ugyanis Önnek nem az akaratereje gyönge, hanem a hite. A hite abban, hogy az Isten Önt át tudja alakítani, meg tudja változtatni. E hitgyöngeségnek az is oka, hogy a tekintetének iránya még nem elég egyenes, még túl sokat néz lefelé, önmaga felé. Pedig a fejlődés iránya fölfelé van. Ezt a látást, ezt a helyes irányt várja el tőlünk az Isten. Ha fölismerte gyöngeségét (lustaság, hazugság), ezt vallja be bátran (ezt meg is teszi), és ne csak fogadkozni akarjon, hogy többet ilyet nem tesz, hanem kérje Istent, hogy szabadítsa meg a gonosztól, hogy ne engedje a kísértésbe. Nemde, ezt kérjük rendszeresen a Miatyánkban? Ez az a bizonyos irányváltás a szemléletében, amire szüksége van. Bízzon jobban az Úr szeretetében és mindenható erejében. Ha újra elbukott, semmi vész, kérjen bocsánatot, és kérje újra, hogy töltse el Önt az Úr ereje. Szent Pálnak is fájt ez a kettős természet: nem azt teszem, amit szeretnék, a jót, hanem amit nem akarok, a rosszat. Föl is kiált: Ki szabadíthat meg e halálra szánt testtől? (Róm 7,19-25) A választ pedig tudjuk: Krisztus. Bízzon Benne, és meg fogja látni a csodát. Ne a saját gyarlóságán keseregjen, hanem az Úr mindenható szeretetén örvendezzen!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Már többször tapasztaltam, hogy gyónás alatt nem mindig jut eszembe az összes bűnöm amit el szeretnék mondani. Hiába felkészülök gyónás előtt, utána eszembejut hogy ezt, vagy azt nem említettem. Ilyenkor érvényesnek tekinthető-e a gyónás? És nem veszek-e még nagyobb bűnt a fejemre, ha szentáldozáshoz járulok, tudván hogy nem vallottam be mindent, bár nem akarattal történt?
Válaszát előre is köszönöm.
Képtelenség is volna mindent fölidézni. Ráadásul olyan bűneink is vannak, amelyeket észre sem vettünk. (A lelki fejlődésben élő ember fokozatosan egyre több bűnt talál magában, hiszen egyre érzékenyebb a lelkiismerete.) Fontos a bűneink megvallása után hozzátenni - ha nem is föltétlen kimondott szavakkal, de a szándékunkkal mindenképpen -, hogy mindezeket a bűnöket és mindazokat, amelyekre nem emlékszem, töredelmesen megbánok. Így, ha nem is tudtam elmondani mindet, de bocsánatot kérek azokra is. A pap, természetesen, nem tudja, nem ismeri ezeket, de az Isten, aki mindent tud, mindent lát, még nálam is jobban tudja, hogy mit követtem el, melyeket hagytam ki, megbocsátja és feloldozza azokat.
Lelki atyám:Szeretném megkérdezni,mit tegyek ,már rég nem fizettem egyházadót. Szeretném kifizetni az elmaradottat is .De azóta a férjem ,elhagyott minket a gyermekeimet azóta egyedül nevelem.Nem tudom ,hogy mondjam el ezt ,bár azóta feloldozást kaptam a gyónásom után.És szeretném azt is megkérdezni ,hogy mit tehetek a megmaradott szentelt vizel egyik évről a másikra.
Az elmaradt egyházadó befizetésének legegyszerűbb módja, ha beteszi a perselybe, amit erre szán. Vagy fölkeresi a plébániát, és fölajánlja 3 évre visszamenően az összeget. Ezzel egyenesbe hozta a dolgot. Persze, ettől kezdve már hallgasson a lelkiismeretére és minden évben fizesse azt be. De beszélhet az atyával is, és tőle is kérhet tanácsot, hogy hogyan rendezze. Ezt mindenképp tanácsolom, hogy a pappal is beszéljen erről a helyzetéről. Meg fogja látni, hogy sokkal többet fog kapni Ön, mint amennyit pénzben odaadott.
A már nem használatos szenteltvizet méltó helyre kell kiönteni. Vagy bele egy kútba vagy élő vízbe, vagy egy számunkra kedves élő virág tövébe, esetleg útszéli kereszt tövébe önthetjük.
Tisztelt Lelkiatya!
Mi a különbség a budapesti és a nyíregyházi szeminárium között? Azt tudom, hogy a központi szemináriumban római és görög katolikusok egyaránt vannak. De van még valami amiben különbözik a nyíregyházi szemináriumtól?
Üdvözlettel,
Máté
Vannak egyházmegyés szemináriumok (Esztergom, Győr, Veszprém, Szeged, Eger és Nyíregyháza). Általában a saját egyházmegye kispapjait veszik föl ezekbe, illetve azokat is, akik más egyházmegyéből származnak, de ott nincsen szeminárium. Budapesten van a Központi Szeminárium. Itt bármely egyházmegyéből lehetnek kispapok, de nem úgy, hogy oda jelentkeznének, hanem a jobb képességű kispapokat a saját püspökeik oda küldenek. Ez jelentős eltérés. A tanulmányokban egyes tárgyak magasabb szintűek, pl. kötelező a héber nyelv tanulása is. Ez az egyetlen teológiai egyetem, amely doktori címet is ad. A nyíregyház főiskola azonban sok olyan, főként keleti teológiához kapcsolódó tárgyat is nyújt, amelyet Magyarországon másutt nem. Sőt, a határon túlról is jelentkeznek a mi főiskolánkra, újabban nem is csak magyar nyelvűek.
T.Lelkiatya!
Miért van hiány a görög egyházban papokból? Sajnos azt veszem észre hogy a papok száma egyre csökken. Talán nem vonzza a fiatalokat a hivatás vagy én látom rosszul és szó sincs ilyenről?
Viszont sajnos a szerzetesrendek létszáma is csökken. Nem értem miért állnak egyre kevesebben Isten szolgálatába?
Vera
A hivatás nagy titok. Istentől származó hívás, de jelentősen befolyásolja a világ és az emberek hozzáállása is. Ma olyan világban élünk, amely egyáltalán nem kedvez a hivatásoknak. Nincsen nyílt egyházüldözés, amely a tapasztalat szerint még erősebb hitvallásra készteti a keresztényeket, tanúságtevővé, vártanúkká válnak, de ma ennél sokkal alattomosabb támadásnak van kitéve az Egyház. A fiatalok gondolkodását tudatosan elbolondítja, nyíltan hirdeti a bűnt, az érzéki, testi vágyak követését, kiélését. Közben pedig olyan pszichés zavarokat kelt a sok válással, emberi kapcsolatok szétzilálásával, hogy egyre képtelenebbek lesznek bárminek is elköteleződni. Nem csak a papságra vagy szerzetességre, de még a házasságra is, amely szintén életre szóló elhatározást igényel. Aki meghallja az Isten hívását, ne habozzék, ne halogassa a döntést, hanem bátran vállalja azt, hogy föláldozza magát másokért és az Istenért!
Kedves Lelkiatya!
Az alábbi helyzetben római katolikusként gyónhatok görög katolikus atyánál?
Római katolikus vagyok, római katolikus misékre járok rendszeresen.
Néhány éve felnőttként részesültem a bevezető szentségekben, saját kérésre, mert ez az a rítus, hit út, ahol otthon érzem magam. Most ezt nem részletezem, mert a kérdés szempontjából a részletek nem fontosak. Ezzel kapcsolatban az a fontos, hogy nem áll szándékomban rítust váltani, a rk.-hoz ragaszkodom, de nyitott maradok a görög katolikus felé is.
De gyónni még soha nem gyóntam. Annak a közösségnek a vezetője előtt, ahova rendszeresen járok misére, valami miatt nem tudok megnyílni úgy, hogy gyónni tudjak. Semmi személyes problémám nincs vele. Egyszerűen nem tudom a zárkózottságom okát. Ezt imában Isten elé viszem.
De már szükségét érzem a gyónásnak. Nem akarom halogatni tovább.
Van viszont egy másik atya, akivel beszélgettem már többször, és valami miatt nála szívesebben gyónnék, mert iránta jobban megvan a bizalmam, jobban meg tudok nyílni gyónás tekintetében. Viszont ő görög katolikus.
Tudomásom szerint kölcsönösen elfogadottak, ezért gondoltam, hogy akkor elmegyek a görög katolikus atyához gyónni, ahol biztos hogy nyitottan és őszintén meg tudok gyónni.
Lehet, utána már nyitottabb tudnék lenni más atyánál is. De addig csak halogatom, és belül már frusztrál ez a helyzet.
Ilyen helyzetben gyónhatok görög katolikus atyánál római katolikusként is?
Nyugodtan elvégezheti a szentgyónását a görögkatolikus atyánál. Ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk. Mint ahogyan kölcsönösen részesülhetünk az Eukharisztiában, még ha más rítusú Liturgián vagyunk is, éppen így a szentgyónásnak sincsenek rítuskorlátai.
Tisztelt Lelkiatya!
Mit tehetek az alábbi helyzetben?
Január második felétől visszaülök az iskolapadba tanulni, felnőtt OKJ oktatás keretein belül. Az órák szombati napokon lesznek, és abban a katolikus közösségben, ahova tartozok szombatonként van mise. De így január második felétől nem tudok itt misén részt venni.
Ilyen esetben elfogadható-e az, ha rk.-ként amíg a képzésre kell járnom, a görög katolikus liturgiára megyek, görög katolikus atyánál gyónok és áldozok?
Nekem a görög katolikus liturgia maga is idegen. De nem akarok az egyháztól eltávolodni azáltal, hogy nem járok misére, ezért gondoltam, hogy bár római katolikus vagyok és az a rítus az, ahol otthon érzem magam, mégis liturgiára elmennék. Talán Isten így akarja, hogy még nyitottabb legyek, és ne a külsőségekre figyeljek, hiszen ha jól tudom az üzenet ugyanaz, és kölcsönösen elfogadott a két egyház között.
Helyénvaló gondolat, hogy adott esetben a római szent mise helyett görögkatolikus Szent Liturgián vegyen részt. Ez mindenképpen segíteni fogja a nyitottságát - egyébként a tanulmányai is ezt fogják erősíteni. Görögkatolikus templomban gyónhat is, áldozhat is, hiszen ugyanannak a Katolikus Egyháznak a tagjai vagyunk.
Kedves Lelkiatya!
A súlyos és a halálos bűn között mi a különbség? Mik a leggyakoribb súlyos bűnök például? Halálos bűn elkövetése után nem járulhatunk szentáldozáshoz ha jól tudom. Ez a súlyos bűnökre is vonatkozik?
Előre is köszönöm a válaszát!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A Katolikus Lexikon így magyarázza:
A halálos bűn és a bocsánatos bűn különbségét már a Szentírás jelzi (1Jn 5,16-17), a különbségtétel az Egyház hagyományában született meg, és azt az emberi tapasztalat megerősíti. A halálos bűn lerombolja az ember szívében a szeretetet, mert súlyosan megsérti Isten parancsát; elszakítja az embert Istentől.
Továbbá: Halálos bűn az, amikor az ember tudva és akarva súlyos dologban nem engedelmeskedik Isten akaratának.
Érdemes végigolvasnia a szócikket:
http://lexikon.katolikus.hu/H/hal%C3%A1los%20b%C5%B1n.html
Miért nem tudok gyónni? Miért írtózom ettől. Nincs pap aki előtt meg tudnék nyílni. Már többször is elolvastam az egész Újszövetséget, de olyan utalás nincs benne, hogy a pap fülébe kell gyónni, hanem bűnvallomást és bűnbánatot mond Jézus. Tehát egy kereszt előtt a szobámban, meg tudom gyónni a bűneimet Istennek! És meg is kapom a feloldozást. Ezért teljes lelki nyugalommal megyek áldozni. A fülbe gyónást szerintem az inkvizició vezette be. El kellene törölni, ez nem szentség. Sokkal jobb lenne, ha egy gyóntató szobába menne be a hívő, és egy feszület előtt elmondaná a bűneit. És kint a pap feloldozná. A pap ember. A zsidóknál is a főpap csak bemutatta az áldozatot, és nem több. A pap bemutatja az áldozatot, és szavaira átváltozik a kenyér és a bor, de ez is Isten műve. A pap mindig és mindenkor ember marad. Főleg amikor (sokszor) bűnnel fertőzötten megy az oltárhoz.
Két fájdalmas kérdését a harmadik mondatában már meg is válaszolta. Valami miatt Önnek nehezére esik a megnyílás. Lehet, hogy korábban sebeket kapott az emberi bizalmatlanság terén, esetleg gyermekkorában élt át hasonlót. Mindenesetre ez a belső gát teszi annyira nehézzé az Ön számára ezt a megnyílást. Igaz, azt írja, hogy teljes lelki nyugalommal megy áldozni, szavai mégis bizonyos zaklatottságról árulnak el e téren.
A fülbegyónást nem az inkvizíció vezette be. A kettőnek nem sok köze van egymáshoz. Lehet, hogy könnyebbnek tűnik egy üres szobában elmondani a bűnöket, mégis szükségünk van arra is, hogy más emberek meghallgassanak. A pszichológus sem azt javasolja, hogy üres szobában beszélje ki magából a feszültségeket a megkönnyebbülni vágyó. Márpedig itt sokkal többről van szó, mint emberi eszközökkel való lélekgyógyításról. Krisztus Urunk maga bízta rá apostolaira az oldás és kötés hatalmát (Mt 18,18; Jn 20,23). Ezeken a helyeken Jézus valóban nem fülbegyónásról beszél, de mégis arra utal, hogy az arra általa fölhatalmazott személyeknek kell elbírálniok a vétkek súlyát.
Abban teljesen igaza van, hogy a pap is ember és mindig is az marad. Bűnössége miatt is rászorul a bűnbánat szentségére. Nem azért oldoz fel, mert ő tisztább lenne a másik embernél, aki nála meggyónik, hanem, mert erre Krisztus hatalmazta föl. Nagy alázat kell a szentgyónáshoz. De, ha legyőzzük magunkban ezeket az ellenérzéseket, akkor ez a megtisztító bűnbánat még alázatosabbá tesz.
Tisztelt Lelkiatya!
Nagyon nehezen szembesülök felnőtt gyermekeim párkapcsolatával.Mi a gyermekeinket keresztény szellemben neveltük, vasár és ünnepnapokon közösen mentünk a szentmisére. Három gyermekem van, 28 éves fiú, 26 éves lány és 18 éves fiú. A 26 éves lányom férjnél van,a férje volt ugyan elsőáldozó,de egyszer sem kíséri el a feleségét templomba.A legidősebb fiam egy év után összeköltözött a barátnőjével,aki reformátusnak lett keresztelve, de nem gyakorolja ő sem a vallását, sőt azt is hangoztatja, hogy ő nem hisz Istenben.A nagymama karácsonyra egy bibliát akart neki ajándékozni, azzal a feltétellel, hogyha fogja olvasgatni, de nem fogadta el. Komolyan kezdek aggódni értük,hiszen már a kis unokám is útban van. A házasságról a fiam hallani sem akar. A legkisebb fiam barátnője pedig meg sincs keresztelve. Nagyon el vagyok keseredve, tehetetlennek érzem magam.
Isten áldását kérve munkájára,válaszát várva, üdvözlettel Icus.
2115.01.02-1
Kedves Icus!
Aggódnia nem kell, mert az nem segít semmit. Helyzetét, lelkiállapotát azonban teljesen megértem. Nem könnyű dolog a mai fiatalokat istenfélelemre vezetni, hiszen annyira erősen hat rájuk a világ szelleme, hogy ember legyen a talpán, aki annak ellen tud állni. Aggódnia azonban azért nem kell, mert tudhatja, hogy Isten kezében vagyunk. A gyermekei is. Ha kiskoruktól fogva nevelte őket a hitre, akkor ez lelkük mélyébe beleivódott. Lehet, hogy most szinte semmi nyoma nem látszik, de adott esetben, szükséghelyzetben majd felszínre kerül. Ha azt látja, hogy már nem tud rájuk hatni, azt javaslom, ne is erőltesse. Bízza őket nagyobb erővel a Mindenhatóra. A szavakat, melyeket nekik mondana, mondja el az Úrnak, vagyis rábeszélés helyett imádkozzék.Most ez a legtöbb, amit tehet értük.
Kedves Lelkiatya! Fura érzésem van és nem is találom a megfelelő jelzőt rá... Szóval hányszor, de hányszor elhatároztam magamban azt, hogy rendszeresen olvasom a Szentírást: a napi evangélium mellett folyamatosan az elejétől kezdve, hogy legalább egyszer elolvassam az összes könyvet, írást. Viszont állandóan oda jutottam, hogy el-elmaradnak az olvasások, egy idő után pedig hosszú hónapokon át kezembe sem vettem a Szentírást, pedig ott van fejem mellett az éjjeli szekrényen, kéznél.
Kb. 2 hónapja telepítettem okostelefonomra az e-avangélium alkalmazást és az lett a gyakorlatom, hogy minden nap lefekvés után, amikor csend és nyugalom van körülöttem, a kezembe veszem a telefont és elolvasom a napi evangéliumot.
Sőt, nem rég telepítettem a zsolozsma alkalmazást és most a karácsonyi időben több nap is elimádkoztam az egészet kezdve az imádságra hívástól egészen a befejező imaóráig.
Azért van bennem fura érzés, mert nem értem a helyzetet és magamat sem. Ott van tőlem (most is) karnyújtásnyira a nyomtatott Szentírás, de nem érzek késztetést arra, hogy a kezembe vegyem és olvassam. Viszont tudom, ha lefekszek, akkor a telefonon el fogom olvasni a napi evangéliumot. Ennyire modern világban élnénk? Ennyire a rabjává váltam a digitális világnak? Nem tudom, hogy mennyire helyes ez vagy sem. Ha leírná ezzel kapcsolatos gondolatait, megköszönném!
Ez valóban érdekes jelenség, de nem érdemes nagyon csodálkozni rajta. A villódzó elektronikus herkentyű valahogyan jobban vonz, mint a szögletes, lapozni való kötet. Azt hiszem, kevés kivételtől eltekintve ma a legtöbb embernél ez így működik. El lehet gondolkodni azon, hogy ennek mi az oka. Én azonban ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy ez a technikai vívmány mégiscsak eléri célját, mert amit nem sikerült hagyományos módon, az lám, a modern eszközzel mégis megvalósul. Arra ügyeljen azért, hogy ez az esti olvasás meg a zsolozsmázás valóban Istenre figyelést eredményezzen. Valóban Tőle várja annak üzenetét, szeretetében való megerősödést. Különben hiába forgatja a XXI. századi kütyüt. Szerintem adjon hálát, hogy ez így van, és használja ki ezt a nagyszerű lehetőséget.
