Ha megengedi, válaszadásképpen kiigazítom a kérdését. Ugyanis ne azt firtassa, hogy ez az állapot vagy gondolat bűn-e, hanem hogyan tud belőle kikászálódni. Az biztos, hogy e rossz gondolata nem akadályozza meg Önt abban, hogy az Eukharisztiában részesüljön. A szentgyónásában fölhozhatja, hiszen mindenkit szeretnünk kell még saját magunkat is, de ennek a rossz helyzetnek a gyökere nem ebben van. Érzelmileg nem tudott azonosulni a helyzetével. Ez azért rossz, mert ha sokáig így marad, akkor lassan a Jóistentől is elfordulhat, mert nem tudja úgy tekinteni mint ajándékot. Legföljebb azért mondanánk bűnnek, mert saját magának árt vele. Gondolataiban kell átrendeznie ezt a helyzetet. A következőt javaslom.
Gondolja át, kik azok, akik így is elfogadják Önt ezzel a változással, akiknél nem számít, hogy milyen a külseje. Ők állnak Önhöz legközelebb. Hányan vannak? Beszélgessen el velük, lehetőleg egyenként mindegyikükkel. Mindegy miről, csak egy kicsit legyen velük, beszélgessenek. Utána vegye sorra a szintén közel állókat, de akik már esetleg másként viszonyulnának emiatt Önhöz. Velük is kezdje meg a beszélgetés sort. Bármilyen témát föl lehet vetni, lényeg, hogy legyen egy kis együttlétük. A beszélgetés során érzékelni fogja, hogy valóban elfordulnak-e Öntől vagy nem. Vegye számba azokat, akiknél tévedett, mert kiderült, hogy ugyanúgy elfogadják Önt, mint eddig. Nem csodálkoznék, ha az esetek 90 százalékában így lenne. A harmadik körben szólítsa meg azokat, akik Ön szerint egészen bizonyosan emiatt viszolyognak Öntől, elfordulnak. De egy köszönés, néhány szavas beszélgetésre minden bizonnyal ők is hajlandóak. Ekkor is figyelje, valóban eltaszítják-e Önt? Itt is vizsgálja meg az arányt. Mindezek után készítsen összegzést: hány ember bizonyult elutasítónak a megváltozott külseje miatt. Mennyi lett az eredmény? Na most, ezt az egész csoportot, az elfogadókat és az elutasítókat mindet vigye szívében az Úr elé. Akik így is szeretik Önt, azokat köszönje meg, egyenként. Akik pedig megvetéssel elfordulnak, azokért pedig imádkozzék, hogy növelje bennük az Úr a szeretetet. Ezzel befejeződött a terápia. Meg fogja látni, mindezek után másként fog tekinteni önmagára. Igen, nagyon fontos, hogy Ön elfogadja saját magát. Sokat kell tennie ennek érdekében, de érdemes dolgozni rajta. Igen, most az Úrtól kapott feladata. Ne hanyagolja el.

Igen, a görögkatolikusokra is vonatkoznak ezek a dekrétumok, hiszen ők is teljes jogú tagjai a Katolikus Egyháznak. Lehetnek részek, amelyeket értelmezve kell alkalmazni, mert másként vonatkoznak a keleti rítusúakra. Vannak viszont olyan részek, amelyek pedig inkább a keletieknek szól.

Elsősorban a diakónus és a kántor. Az oltár közvetlen szolgálatánál azok a szolgálattevők, akik egyrészt a tömjénezőt, másrészt a bemenetekhez a gyertyákat és a ripidionokat kezelik. Külső szolgálattevők is bekapcsolódhatnak, például a evangéliumos állvány, lobogók vagy más egyéb tárgyak kezelésével. Még szebb és teljesebb a liturgia, ha az éneket is nem csak egy ember vezeti, hanem egy kántorcsoport. Régen sok ilyen volt a templomainkban, s Kárpátalján és Partiumban még ma is találunk ilyet. Tehát ilyen módon is lehet segíteni a liturgiában.
Továbbá a liturgiában segédkeznek az angyalok és a szentek is, akik láthatatlanul szintén jelen vannak a templomban.

Kedves Eszter!
Nem vagyok járatos a filmek világában. Ezt a címet találtam viszont, amelyen vélhetően tartalmas karácsonyi filmeket talál majd.
http://havannacsoport.hu/index.php/karacsonyi-filmek

Ha van a templomban sekrestye, akkor általában ott szoktak készülni, és onnan mennek be a szentélybe. Minthogy a szentélybe a bizánci templomokban ősi szokás szerint csak férfiak léphetnek be, a leány ministránsok kívül maradnak a szentély előtt, és onnan kapcsolódnak be a körmenetekbe gyertyákkal vagy akár kis lobogókkal. Van rá példa.
Létezik olyan hely is, ahol a sekrestye kicsit távolabb van a szentélytől. Ebben az esetben kívülről vonulnak oda és a két oldalajtón lépnek be, lehetőleg úgy elosztva, hogy mindkét ajtón nagyjából azonos számú személy lépjen be. A pap vagy papok is az oldalajtón át lépnek a szentélybe, s egyedül csak akkor használják a királyi ajtót, amikor arra a liturgia menete során fölhatalmazásuk van. Amikor püspök van jelen, akkor végig nyitva van a királyi ajtó, s ő azon át léphet a szentélybe.

A következőt tegye!
Mindenekelőtt menjen el gyónni. Ha teheti, keressen föl egy szerzetesházat, és ott szólítson meg egy atyát, akinél meggyónhat. Utána maradjon még ott a templomban minél hosszabban, várja meg a Szent Liturgiát és részesüljön az Eukharisztiában. Azért jobb, ha szerzetesekhez megy, mert ott több imádságot érhet a templomban. Erre most nagy szüksége van. Az sem baj, ha nem érti teljesen az imádságot, csak szívével akarjon belekapcsolódni minél mélyebben. De már az is nagyon jó, ha ott van, ott időzik hosszabban. Amikor hazamegy, otthon is folytassa az imádságot. Remélem, van az otthonában ikon vagy kereszt. Ha nincsen, föltétlen helyezzen ki egyet minél hamarabb. Az előtt folytassa az imát. Továbbá reggelenként mindig erre az ikonra vagy feszületre tekintsen először, előbb adjon hálát (ez nagyon fontos!), majd utána kérjen kegyelmet és erőt, és csak aztán induljon el a napi feladatok végzésére. Nap közben is végezhet imákat, ha tud, bemehet a templomba, de este újra álljon az ikon elé, és folytassa az imát. Még egy fontos dolog: minden nap olvassa a Szentírást. Javaslom az Apostolok Cselekedeteit és utána a folytatást. Ezt az intenzív imádságot, napi szentírásolvasást tartsa fenn legalább két hétig. Lehet több is. Ennek a végén újra menjen gyónni és áldozni. (Persze, szentáldozáshoz közben is járulhat, akár minden nap is, ha van rá lehetősége.)
Meg fogja látni azt a világosságot, amely egészen más fényben fogja megvilágítani az életét.

A házastársak közötti testi kapcsolatnak egyik nagyon fontos célja a szeretetük kifejezése, egymás boldogítása. A gyermeknemzés is fontos cél, nem lehet teljesen kizárni annak lehetőségét, de ez nem azt jelenti, hogy minden egyes együttlét csak akkor valósulhat meg, ha annak van esélye a gyermeknemzésre. Sőt, éppen a keresztény családtervezés lényege, hogy olyan időszakokra irányítják az együttléteket, amelyek nem vagy kevéssé termékenyek.
Ez igaz az idősebb emberekre is, amikor már biológiailag nem is lehetséges a foganás, a házasok lehetősége és gyönyörű eszköze marad mindvégig szeretetük kifejezésére a testi egyesülés, vagy annak bármilyen egyéb tiszta szándékú része.

Ha valakinek meghal a keresztanyja, ez nem jelent mást, mint hogy ő már az Égből imádkozik a keresztgyermekéért. Ezért nem szokás és szükségtelen is új keresztanyát választani.
Vigyázat, a bérmaanya nem béranya. Nem lehet cserélgetni. Sajnos olyan helyzet is létezik, amikor valaki rossz viszonyban van a saját édesanyjával, mégsem jut eszébe, hogy másikra cserélje. Így van ez a kereszt- és bérmaszüleinkkel is. Mi őket kaptuk, ők minket. Krisztusban összetartozunk és imádkoznunk kell egymásért. Még akkor is, ha nem igazán jó a személyes kapcsolatunk.
Keresztapát éppen lehet utólag választani. Vagyis megkérni valakit, hogy segítsen a kereszténnyé válásban, a kereszténység hiteles megélésében. De akkor ez már lehet akár lelki atya, lelki vezető is. De ha mégsem, meg lehet kérni valakit, hogy imádságaival és tanácsaival segítsen a keresztény életben.
A bérmaszülőség szintén nem olyan hivatás, amit adogatni lehetne egymásnak. Ha kaptam, vállaltam ezt a feladatot, akkor a tőlem telhető legnagyobb odaadással kell azt végeznem. Ha az ember felelősen úgy érzi, hogy nem tudja teljesíteni ezt a szolgálatát, akkor éppen megkérhet még mást is, hogy segítsen, legyen neki is gondja a bérmagyermekére, de ettől még nem szűnik meg az első bérmaszülő felelőssége és feladata.

Ha valakinek meghal a keresztanyja, ez nem jelent mást, mint hogy ő már az Égből imádkozik a keresztgyermekéért. Ezért nem szokás és szükségtelen is új keresztanyát választani.
Vigyázat, a bérmaanya nem béranya. Nem lehet cserélgetni. Sajnos olyan helyzet is létezik, amikor valaki rossz viszonyban van a saját édesanyjával, mégsem jut eszébe, hogy másikra cserélje. Így van ez a kereszt- és bérmaszüleinkkel is. Mi őket kaptuk, ők minket. Krisztusban összetartozunk és imádkoznunk kell egymásért. Még akkor is, ha nem igazán jó a személyes kapcsolatunk.
Keresztapát éppen lehet utólag választani. Vagyis megkérni valakit, hogy segítsen a kereszténnyé válásban, a kereszténység hiteles megélésében. De akkor ez már lehet akár lelki atya, lelki vezető is. De ha mégsem, meg lehet kérni valakit, hogy imádságaival és tanácsaival segítsen a keresztény életben.
A bérmaszülőség szintén nem olyan hivatás, amit adogatni lehetne egymásnak. Ha kaptam, vállaltam ezt a feladatot, akkor a tőlem telhető legnagyobb odaadással kell azt végeznem. Ha az ember felelősen úgy érzi, hogy nem tudja teljesíteni ezt a szolgálatát, akkor éppen megkérhet még mást is, hogy segítsen, legyen neki is gondja a bérmagyermekére, de ettől még nem szűnik meg az első bérmaszülő felelőssége és feladata.

Kedves Detti!
Abban igaza van, hogy ha így lenne, akkor bizony nagyon téves úton járnánk. Arról azonban szó sincs, hogy a Szűzanyát ugyanolyan rangra emelnénk, mint Jézus Krisztust. Hiszen Mária egyszerű ember, aki rászorult Jézus megváltó erejére. Isten teremtménye, akit szintén csakis az Isten kegyelmének köszönhetően vált szentté, és lett az Ő országának részesévé.
Ha összeszámolja, messze nincs annyi szertartásunk, amely hozzá szól, mint amennyi az Úr Jézushoz. Talán csak ez utóbbiból kevesebbet ismer. Minden nap - a Szent Liturgián kívül - legalább hét szertartásunk van, amely Istent dicsőíti. Ez testvérek között is évente több, mint két és félezer. Ehhez képest az Istenszülőnek címzett szertartásunk csupán a paraklisz (római katolikusoknál még a rózsafüzér is), de amely korántsem kizárólag Máriához szól. Említhetjük még a Máriához szóló akathiszt himnuszt, amely azonban szintén eredeti helyén Istent dicsőítő reggeli szertartás, csak annak egy kiemelt részét szeretik a hívek énekelni. Persze, Mária és a Teremtő Isten helyét is méltóságát nem lehetne kifejezni a szertartások számarányával. Máriának mindig csupán közvetítő szerepe van, s mindig az Isten az, aki Szentlelke által cselekszik. Még a máriapócsi csodákban is.

Ne haragudjék az édesanyjára. Nyilván nem értette meg azt a gondolatot, amellyel Ön segíteni akart másoknak. Törekedjék arra, hogy úgy adja tudtára a segítő tetteit, hogy az minél kevésbé bőszítse őt föl. Ezzel együtt is az édesanyjának ez a másként való gondolkodása ne akadályozza az Ön segítő szándékát. De mindig körültekintően, bölcsen kell azt tenni. Sajnos óhatatlan, hogy előforduljanak hasonló összeütközések.

Ez lehetséges, csak a pap feleségének azonosulnia kell a keleti rítussal, hiszen különben az egész életét számára idegen környezetben kellene élnie.
Általában ilyen esetekben a római katolikus leány a házasságkötéssel föl is veszi férjének rítusát.

Természetesen imádkozom Önökért és megkérem erre a szerzetes testvéreimet is.

Kedves Húgom!
Elkeseredésére igazán semmi oka nincsen. Szép adománnyal rendelkezik, az Úr megadta Önnek, hogy mélységesen együtt tud érezni másokkal. Ne védekezzék azzal, hogy próbál közönyösebb lenni, hanem tanulja meg jól és helyesen kezelni ezt az értékes adottságát. Kétségtelen, nagyobb szerepet kell adni az értelemnek. Józanul át kell gondolni, hogy mit tud segíteni és mit nem. Amiben nem tud segíteni, azt nem várja Öntől az Úr. Ezt a józan értékelést lehet gyakorolni, meg lehet tanulni. Amikor azt látja, hogy nem tud segíteni, akkor egy imával kérje az Urat, vagy éppen az Istenszülőt, hogy Ő segítsen rajta. Amikor pedig tud, akkor cselekedjék. Higgye el, nagyon értékessé válhat így az élete, csak meg kell tanulni jól kezelni ezt az adottságát.

A dohányzás káros szenvedélyét közös imádságban is megbánhatja. Ez azonban nem szentgyónás. Nálunk ismeretlen közösségi gyónásnak a gyakorlata és nem is ajánlott. Hallottam arról, hogy Nyugaton terjedőfélben van, de egyáltalán nem követendő. Igaz, Kronstadti Szent János is alkalmazta Oroszországban, de az meg egészen kivételes út, szintén nem terjeszthető gyakorlat.
Ha közösségi imádságokban bűnbánatot is tart a dohányzása miatt, azért az egyéni szentgyónásban is mondja el ezt a gyöngeségét, ne hallgassa el. Akkor külön is kap kegyelmet, hogy egyszer majd sikerüljön gyakorlatilag is megszabadulnia tőle.