Kedves Lelkiatya!
Jó szemmel nézi azt a Katolikus egyház, ha olyan zenéket hallgatok amiket egy Baptista énekes énekel? Nagyon szeretem ennek az előadónak a zenéit. Olyan lélekfelemelő, Istenhez közelebb visz ha hallgatom. Gond az ha ettől az előadótól hallgatok enéket?
Válaszát előre is köszönöm!
Juli
Kedves Juli!
Hallgassa csak nyugodtan ezeket a zenéket. Gondoljon közben minél többet a Jóistenre. Ha ezek az zenék, énekek az imádságát, az Isten iránti szeretetét segítik, akkor mi rossz lehet benne? Amire figyelmeztetem, hogy ne ennyiben merüljön ki az Isten iránti szeretete. Ne hanyagolja el a szentségi életet, a rendszeres szent gyónást, a gyakori szentáldozást. Ha ezeket megtartja, minden, ami körülveszi a Jóisten felé fogja segíteni.
kedves lelki atya!kérdeznék valamit
van egy illető akire mostanában úgy gondolok , hogy bárcsak ne ismertem volna, mert mindig miatta irigykedik egy lány. egyszer azért mert jó kapcsolatban lettünk, máskor azért, mert nekem van partnerem a táncon neki meg azért nincs mert egy szerelem miatt otthagyta a csoportot.
de amúgy ő volt aki egy mondattal meg mentette az életem és ezért számomra egy csoda h ismerem. meg életem legvagányabb tánctáborát éltem vele végig, de néha meg megbánom az egész élmény sort....de az a lényeg h nagyon jó volt vele lenni, táncolni meg úgy általában minden
csak az a bizonyos szerelem közbe szólt és mintha egy dolog eltört volna.
és olyan fura ez az érzés....miért van ez ?
egy álmodozó lány
Nagy gonddal oda kel figyelnünk egymásra. Gyakori jelenség, hogy valaki fülig szerelmes lesz, és ettől számára eltűnik körülötte a világ. Szárnyaló boldogságot érez, és észre sem veszi, hogy mások is vannak körülötte, hogy másokra is figyelnie kellene. Sokszor ez is oka annak, hogy egy szerelmi kapcsolat másokban irigységet szül, megrontja a korábbi barátságokat. Persze, más okai is lehetnek. Mindenesetre nem szabad hagyni, hogy a szerelem mások irányában elvakítson. Ha boldogságot élünk meg, feladatunk, hogy örömünket mások felé is továbbítani tudjuk, Ehhez azonban nagy szükség van erre a figyelmes szeretetre (1Pét 1,22).
Kedves Lelkiatya.
Találtam az interneten egy olyan oldalt, hogy a Csodásérem óratóriuma. Itt lehet imádságot kérni. Vannak un.gyertyk, amik 1,7,30 napig égnek . Ezalatt kegyelemben részesülhetünk, ha elmondjuk az adott imát, ami fel van tüntetve a honlapon.
Lelkiatyának mi a véleménye erről?
Furcsának tartom. Az ima hatékonysága nem a szavai összetételétől függ, hanem a szívünk állapotától. Ha ez a szolgáltatás azt segíti, hogy ilyen módon valaki buzgóbban imádkozik, akkor elérheti célját. De pusztán azért, mert valahol virtuális ég a gyertya, még nem közvetítődik több kegyelem. Javaslom, hogy inkább valóságosan menjünk el templomba és úgy gyújtsunk gyertyát, mondjunk imát. Vagy akár otthon is megtehetjük ugyanezt. Ennél nem tud többet nyújtani semmilyen világhálón keresztül kínált kegyelmi szolgáltatás.
Kedves Lelkiatya!
Nyáron szeretnék párommal egybekelni, viszont ő (mint vőlegény) görög katolikus én pedig (a menyasszony) római katolikus vagyok. Ellátogattunk egy római katolikus paphoz, akitől azt a választ kaptuk, hogy ő nem tud minket összeadni (pedig kifejezetten őt szerettük volna) mivel a vőlegényem nem római katolikus, hanem görög. Ebben az esetben mit lehet tenni?
Válaszát előre is köszönöm!
Javaslom, hogy keresse föl az Önökhöz legközelebb lakó görögkatolikus papot, bizonyára segíteni fog. Hozzáteszem, hogy jogilag a római atya is megeskethetné Önöket, csupán engedélyt kell kérnie az illetékes görögkatolikus paptól. Talán emiatt javasolta az egyszerűbb megoldást, hogy forduljanak az illetékes görögkatolikus parókushoz.
Kedves Lelkiatya.
Tanácsát szeretném kérni. Mostanában édesanyámnal megromlott a kapcsolatom. Súlyos anyagi gondokkal küszködnek. Én anyagilag és lelkileg is igyekszek ezt lelkileg enyhíteni. Mostanában nekem is gondjaim vannak. A férjem beteg. Én is. De ő jobban. Senkinek sem tudom elmondani a fájdalnamat, senki sem hallgat meg. Ha édesanymnak elmondom, kiborul, ha nem mondom vagy ha letagadom azért.Sokszor nagyon elfajult a vita köztünk. Volt, hogy öngyilkossággal is megfenyegetett. A férjemnek nem mondhatom, nem akarom mégjobban elkeseríteni. A barátnőm a saját problémájával van elfoglalva. Pszichiáterre nekem nem jut, a várólista hosszú. Minden szabadidőmben imádkozok, mert egyedül az nyugtat meg. De még igy is elkeseredett vagyok.
Hogyan lehet ezt a problémát megoldani? Van valamilyen keresztény lelk segélyszolgálat? Nagyon magamra marsdtam a gondjaimmal. Ember szó hiányzik.
Jól érzi, hogy helyzetén sokat segíthet, ha valakinek el tudja mondani a gondjait. Ha Nyíregyházán, vagy annak közelében él, szívesen ajánlom az un. Görög Menta családsegítő központunkat, Tóth András atya feleségével együtt szívesen fogadja az emberi szóra, megértésre szorulókat.
Bizonyára hasonlók más városokban is vannak. De ha egyszerűen fölkeres egy idős pap bácsit, akkor neki is elmondhatja töviről-hegyire a gondjait. Már ettől is megkönnyebbül, és az édesanyjával való kapcsolatot jobban fogja tudni kezelni. Ugyanakkor a legfontosabb, amire Ön is rátalált, az imádság. Maga az Úr Isten tud a legmegértőbb társ lenni. Érdemes minden gondunkkal Őhozzá fordulni.
Kedves Lelkiatya.
Lehet az oldalon valahol vagy internetes katolikus helyen imát kérni? Ahol imádkoznak betegekért?
Előre is köszönöm.
Nálunk, egyelőre csak ezen a fórumon, a lelkiatyának írt levelekben lehet imát kérni. Erre máskor is volt már példa, s gyakran nem csak én imádkozom, hanem továbbítom a kérést a szerzetes társaimhoz is.
Kedves Lelkiatya!
Hazugságot követtem el, vagyis az történt, hogy egy helyi pékség mellett élek, ahova gyakran járnak az emberek éjjel is, habár maga a pékség nem dolgozik éjjel, de a tulajdonos kinyitja a pékséget, ha valaki későn is megy... Na nem is ez a lényeg, hanem egy ilyen alkalommal láttam, hogy néhány ember akit ismerek, ott van kint várja, hogy kinyissák a pékséget, és szerettem volna egy kicsit társalogni velük, behivni őket megmelegedni, mert eléggé zárkozott vagyok, és akartam probálni uj barátokra tenni szert, és ezért kitaláltam az okot, hogy miért mentem ki az utcára (valojában csak azért, hogy behivjam őket, de nekük mást mondtam).
A kérdésem az tehát, hogy kellemetlenül érezném magam ez miatt gyonni, de mégis akkor is, ha nem rossz szándékből volt, megint csak hazudtam, ami miatt nem tudom, hogy áldozhatok-e...
Előre köszönöm válaszát!
Amikor Szentáldozáshoz járul, tartson bűnbánatot, amelybe minden bűnét befoglalja, közöttük ezt az apróságot is. Amikor pedig a legközelebbi szentgyónását végzi, akkor említse meg ezt a bűnt is. Alig róható fel Önnek, de mégiscsak bűn volt, amit máskor kerülni kell.
Kedves Atya !
Köszönöm az ajándékát. Megértettem a "szentségi" jelenlétet és Istennek a rosszban való jelenlétét. Nagyszerű dolog, hogy Önök ezen a fórumon vállalják a segítséget a tudatlanok felvilágosításában és ilyen gyors választ adnak ! Bárcsak tudnám valamivel viszonozni. Talán imádsággal Önért, ha nevét nem is tudom. Majd körülírom Istennek :))
Szeretettel: A.
A Jóisten mindenkit személyesen, név szerint ismer. Így aztán elég a távoli utalás az imádságban. Amit meg is köszönünk.
Tisztelt Lelkiatya!
Furcsa kérdésem van. Létezik-e a katolikus ( római, vagy görög) egyházban olyan papaszentelés napjainkba amit nem hoznak nyilvánosságra, a nyilvánosság teljes kizárásával történik, titokban tartják meg.
Válaszát előre is köszönöm. Isten áldásával. Csilla
Ha papszentelésre gondolt, akkor azt kell mondanom, igen, lehetséges ilyen. Sajnos, ma is vannak olyan országok, ahol valóságos és nyílt keresztényüldözés folyik, mint néhány évtizeddel ezelőtt nálunk és a környékbeli országokban is. Ha nálunk nem is, de Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában voltak az üldözések miatt titkos pap- és püspökszentelések. De Magyarországon ma nem tudok ilyet elképzelni.
Kedves Lelkiatya?
Átkot csak és kizárólag ördögűző pap vehet le? A saját plébánosom nem?
Hol lehet ördögűző papot találni. Borsod megyéből írok.
Köszönöm előre is!
A megközelítés nem szerencsés. Nem tekinthet úgy az átokra, mint ha az valami rátehető vagy levehető dolog volna. Így nem lehet levenni. Ha megkéri a plébánosát, hogy imádkozzon Önért, bizonyosan megteszi. Ha valaki átkot mondott Önre vagy szeretteire, ez csak akkor árthat, ha Ön komolyan veszi és fél tőle. Buzgó imádsággal Ön is meg tud szabadulni ettől az átkos félelemtől. Persze, ebben a pap még többet segíthet. Ha Miskoc közelében lakik, menjen be a városba és vagy görögkatolikus parókián vagy római plébánián kéri az atyától az imát, meg fogja kapni tőle.
Kedves Lelkiatya!
Felnőtt gyermekem jó szellemű, templomba járó, komoly gondolkodású ember, valami miatt a szentáldozást mégis kerüli. Felfigyeltem arra, hogy amikor a család elindul áldozni, ő mindig kikerüli a lehetőséget. Gyónni eljár, meg is gyón, de áldozni nem szokott. Próbáltam vele beszélgetni erről, de ilyenkor is kitérő válaszokat ad. Azon túl, hogy imádkozom érte, mit tehetek még?
Egy édesanya
Kedves Édesanya!
Valóban az imádsággal tudja legjobban segíteni a fiát. Bizonyára megvan a belső oka annak, hogy a fia távol marad a szentáldozástól. Ha rendszeresen gyónik, akkor talán az atyával tud erről beszélgetni, és lassan felszínre jön a megoldás. Ne csodálkozzék, hogy nem az édesanyjának nyílik meg erről, ez gyakori jelenség. Ha minden nap van ezért egy imádsága, akkor a mostani megoldatlan helyzet sok kegyelmet fog teremni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya!
Az idén is én mondom a templomban a karácsonyi verset. Tavaly már elmondtam Ady Endrétől a Karácsonyi rege című verset. Ami véleményem szerint az egyik legszebb, legnagyaobb karácsonyi lelkületü vers.
Az idén valami másat szeretnék mondani ami legalább ennyire szép. Szeretnék a karácsonyi misén megjelent híveknek meghitt pillanatokat szerezni.
Nem tudna nekem ajánlani szép, meghitt karácsonyi verset/verseket?
Válaszát előre is köszönöm!
András
Kedves András!
Figyelmébe ajánlom a Szegedi Piaristák honlapját. Igen gazdag, világhálón keresztül elérhető versgyűjteményt kínálnak. Ott kedvére böngészhet.
http://www.szepi.hu/irodalom/vers/karvers/
Kedves Lelkiatya!
Elmúltam már 30 éves, és nagyon szeretnék korban hozzám illő rendes lányokkal ismerkedni, de nem tudok, ill. nem találok. A városunkban a templomba járók között nem találok hozzám illőt, ill. nagyon kevés korban hozzám illő hölgyek járnak. Próbálkoztam már társkeresőkön is, katolikus társkeresőn is, de sajnos mindegyik előfizetéses volt, és akiknek írtam, vissza sem írtak. Velem van a gond? Szeretnék már családot, és attól félek, hogy kifutok az időből. Hol lehetne ismerkedni egy olyan kisvárosi fiatalembernek, aki bizonyos megyeszékhelyekhez képest is kb. 80 km-re lakik?
Köszönettel:
Peti
Kedves Peti!
Sajnos ma jóval nehezebb házasodni, mint régebben. Láthatóan a fiatalok nehezebben szánják rá magukat, nehezebben tudnak elköteleződni. (Ez az egyik oka, egyébként, a papi és szerzetesi hivatások csökkenésének is.) Ezzel együtt Ön is tehet azért, hogy találjon társat és végre megállapodjék egy jó házasságban. Igen, ez most az Ön feladata. Bátran járjon el olyan keresztény helyekre, ahol fiatalokkal, korban Önhöz illő lányokkal tud találkozni. Figyelmébe ajánlom a Kefit társaságot, amelynek rendezvényeiről a honlapunkon tud tájékozódni. Bárhol is lakik, tegyen lépéseket arra, hogy együtt legyen másokkal, barátokat szerezzen. Nem föltétlen csak a lányokat kell vizsgálgatni célirányosan, azt nem is javaslom. De kössön ismeretségeket, barátságokat, és ezek egyszer csak megtermik a szép párkapcsolatot is. Persze, minden nap imádkozzon is ezért, kérje a Jóistent, hogy hozzon el olyan társat Önnek, akivel neki tetsző módon szép családi életet fognak majd élni.
Kedves Lelkiatya!
Szinte már 12 éve ülök együtt egy padba a legjobb barátommal. Mostanába egyre több feszültség van köztünk,és egyre többet veszekszünk. Teljesen elegem van belőle. És úgy érzem hogy neki is belőlem. Valamint 1 éve összejött a másik legjobb barátommal, és vele is hasonló a helyzet. Állandóan együtt vannak és engem és más embereket teljesen semmibe vesznek. Olyan mint ha bezárkóznának egy buborékba és nem foglalkoznak akülvlággal egyáltalán. Mindenben egymásnak adnak igazat, még akkor is ha tudják hogy nekünk van igazunk. Ezzel nem csak az én idegredszerem teszik tönkre hanem a másét is. A minap elültünk egymástól és nem is érintkeztem velük. annyira nyugodtabb volt a napom. Gondolkoztam hogy teljesen el kellene tőlük határolódnom, így nyugodtabbak lennének a körülmények. De félek hogy tönkre megy a lánnyal 12 éves barátságunk valamint a fiúval is szinte 3 éve barátok vagyuk.
Mi a véleménye a dologról?
Válaszát előre is köszönöm.
Szerettel
Vivien
Kedves Vivien!
Sajnos, a barátságok alakulnak, változnak, megszűnnek, újak keletkeznek. Persze, jó lenne, ha örökké tartanának, de az emberi változékonyság miatt a barátság sem örök. Persze, vannak szép kivételek, életen át tartó barátságok is. Ha úgy érezzük, hogy eltávolodtunk egymástól - ez főként 14 és 18 éves korban szokott bekövetkezni -, akkor nincs értelme erőltetni a dolgot. Ha kicsit távolabbra kerülnek, ez még nem baj, engedni kell. Lehet, így még a viszonyuk is jobbá válik utána. Hiszen, talán már nem ugyanazok a dolgok érdeklik Önöket, mint korábban, nem ugyanazok a célok vezetik. Persze, van ebben szomorúság, de bölcsen kell kezelni, hogy a nagy félreértések eredményeképpen nehogy csúnyán szembeforduljanak egymással.
Kedves Lelkiatya!
Már irtam Önnek néhányszor a rossz munkakörülményekkel kapcsolatban...addig jutottam,hogy mérlegelem a döntést,hogy mielöbb elmegyek innen.Ebben kérném a tanácsát,hogy Ön szerint mennyi ideig lenne érdemes maradni egy ilyen helyen?A szüleimmel tul jo kapcsolatom nincs,inkább közömbösnek mondanám,nem hinném,hogy megértenék ha felmondanék...hétvégi iskolába járok,amit nagyon szeretek,de ott miután lehallgatom az órákat startolok a munkahelyre és már kimerit az egész.Van valamennyi félretett pénzem abbol egy ideig kitartanék.De nehéz meghozni a döntést.Próbálom átimádkozni,átelmélkedni mi lenne a helyes.Továbbra is zavar a dohányfüst,az emberek modortalansága,a zajos környezet,ez egy közönséges hely...már négy hónapja nem volt szabadnapunk,egész napokat is kellett dolgozni,és már érzem a stressz negativ hatásait,szoritást két oldalt a fejemben,minden egyes éles zajra rossszul reagálok.Multkor az egyik emberre rászoltam,hogy ne rugdossa a gépet,erre ö szidta az anyánkat,meg parasztnak,hülye libának nevezett,nagyon összeszolalkoztunk,én egy kulccsomot dobtam az irányukba,meg néhányszor földhöz vágtam a kulcsot.Nehéz koncentrálni a munkára mikor hangosan szól a televizio,hangoskodnak,egyfolytában csattognak a játékgépek,volt hogy pénzt is rosszul adtam vissza,saját káromra.Meg egyfolytában kiakarják tolni a játékosok a munkaidöt,ebböl is van vita közöttünk.Önzésnek tartom,hogy feltartóztatnak,van elég idö,hogy játsszanak.Nekem meg félora is sokat számit,különösen este,munkaidön kivül nem dolgozok,ehhez tartom magam.Már belefáradtam,belekeseredtem az egészbe.Mindig ugyanazokat a csatákat kell megvivni.Férfiakat se szeretnék látni jó darabig,iszonyodok tölük,meg a trehányáguktól.Itt ha figyelmeztetünk valakit,mi vagyunk a szemtelenek,másik helyen ilyen dolgokért kitiltják öket,minket nem vesznek komolyan mert lányok vagyunk.Meg a fönök nem segit ezekben a dolgokban,abba se szol bele mi hogyan intézzük,öt csak a pénz érdekli,meg hogy menjen az üzlet.
Válaszát elöre is köszönöm!
Valóban, jó lenne minél hamarabb szabadulni ettől a munkahelytől. Az ennek a bölcs módja, hogy folyamatosan keres új munkahelyet, és amikor már biztosnak látszik, akkor hagyja ott ezt a mostanit. Azt vizsgálja meg magában, hogy még mennyi lelki tartaléka van. Kibírja-e addig, amíg meg nem találja az új munkahelyet? Jó lenne, ha kibírná. Mert különben új feszültségforrást iktatna be az életébe: lesz-e munkahely. A szüleivel is megnőne emiatt a feszültség, s ha netán hosszabb ideig mégsem jutna munkához, önmagát is kezdené emészteni, hogy miért is jött el. Javaslom tehát a mihamarabbi munkahelyváltást, de higgadtan, szépen kiszámítva a lépéseket. Imádságban kérje a Jóistent, hogy oldódjon meg ez a helyzete. De imádkozzék ezekért a szegény játékgépező emberekért is! Nagyon rájuk fér.
