Kedves Lelkiatya!
Az alábbi helyzetben római katolikusként gyónhatok görög katolikus atyánál?
Római katolikus vagyok, római katolikus misékre járok rendszeresen.
Néhány éve felnőttként részesültem a bevezető szentségekben, saját kérésre, mert ez az a rítus, hit út, ahol otthon érzem magam. Most ezt nem részletezem, mert a kérdés szempontjából a részletek nem fontosak. Ezzel kapcsolatban az a fontos, hogy nem áll szándékomban rítust váltani, a rk.-hoz ragaszkodom, de nyitott maradok a görög katolikus felé is.
De gyónni még soha nem gyóntam. Annak a közösségnek a vezetője előtt, ahova rendszeresen járok misére, valami miatt nem tudok megnyílni úgy, hogy gyónni tudjak. Semmi személyes problémám nincs vele. Egyszerűen nem tudom a zárkózottságom okát. Ezt imában Isten elé viszem.
De már szükségét érzem a gyónásnak. Nem akarom halogatni tovább.
Van viszont egy másik atya, akivel beszélgettem már többször, és valami miatt nála szívesebben gyónnék, mert iránta jobban megvan a bizalmam, jobban meg tudok nyílni gyónás tekintetében. Viszont ő görög katolikus.
Tudomásom szerint kölcsönösen elfogadottak, ezért gondoltam, hogy akkor elmegyek a görög katolikus atyához gyónni, ahol biztos hogy nyitottan és őszintén meg tudok gyónni.
Lehet, utána már nyitottabb tudnék lenni más atyánál is. De addig csak halogatom, és belül már frusztrál ez a helyzet.
Ilyen helyzetben gyónhatok görög katolikus atyánál római katolikusként is?
Nyugodtan elvégezheti a szentgyónását a görögkatolikus atyánál. Ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk. Mint ahogyan kölcsönösen részesülhetünk az Eukharisztiában, még ha más rítusú Liturgián vagyunk is, éppen így a szentgyónásnak sincsenek rítuskorlátai.
Tisztelt Lelkiatya!
Mit tehetek az alábbi helyzetben?
Január második felétől visszaülök az iskolapadba tanulni, felnőtt OKJ oktatás keretein belül. Az órák szombati napokon lesznek, és abban a katolikus közösségben, ahova tartozok szombatonként van mise. De így január második felétől nem tudok itt misén részt venni.
Ilyen esetben elfogadható-e az, ha rk.-ként amíg a képzésre kell járnom, a görög katolikus liturgiára megyek, görög katolikus atyánál gyónok és áldozok?
Nekem a görög katolikus liturgia maga is idegen. De nem akarok az egyháztól eltávolodni azáltal, hogy nem járok misére, ezért gondoltam, hogy bár római katolikus vagyok és az a rítus az, ahol otthon érzem magam, mégis liturgiára elmennék. Talán Isten így akarja, hogy még nyitottabb legyek, és ne a külsőségekre figyeljek, hiszen ha jól tudom az üzenet ugyanaz, és kölcsönösen elfogadott a két egyház között.
Helyénvaló gondolat, hogy adott esetben a római szent mise helyett görögkatolikus Szent Liturgián vegyen részt. Ez mindenképpen segíteni fogja a nyitottságát - egyébként a tanulmányai is ezt fogják erősíteni. Görögkatolikus templomban gyónhat is, áldozhat is, hiszen ugyanannak a Katolikus Egyháznak a tagjai vagyunk.
Kedves Lelkiatya!
A súlyos és a halálos bűn között mi a különbség? Mik a leggyakoribb súlyos bűnök például? Halálos bűn elkövetése után nem járulhatunk szentáldozáshoz ha jól tudom. Ez a súlyos bűnökre is vonatkozik?
Előre is köszönöm a válaszát!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A Katolikus Lexikon így magyarázza:
A halálos bűn és a bocsánatos bűn különbségét már a Szentírás jelzi (1Jn 5,16-17), a különbségtétel az Egyház hagyományában született meg, és azt az emberi tapasztalat megerősíti. A halálos bűn lerombolja az ember szívében a szeretetet, mert súlyosan megsérti Isten parancsát; elszakítja az embert Istentől.
Továbbá: Halálos bűn az, amikor az ember tudva és akarva súlyos dologban nem engedelmeskedik Isten akaratának.
Érdemes végigolvasnia a szócikket:
http://lexikon.katolikus.hu/H/hal%C3%A1los%20b%C5%B1n.html
Miért nem tudok gyónni? Miért írtózom ettől. Nincs pap aki előtt meg tudnék nyílni. Már többször is elolvastam az egész Újszövetséget, de olyan utalás nincs benne, hogy a pap fülébe kell gyónni, hanem bűnvallomást és bűnbánatot mond Jézus. Tehát egy kereszt előtt a szobámban, meg tudom gyónni a bűneimet Istennek! És meg is kapom a feloldozást. Ezért teljes lelki nyugalommal megyek áldozni. A fülbe gyónást szerintem az inkvizició vezette be. El kellene törölni, ez nem szentség. Sokkal jobb lenne, ha egy gyóntató szobába menne be a hívő, és egy feszület előtt elmondaná a bűneit. És kint a pap feloldozná. A pap ember. A zsidóknál is a főpap csak bemutatta az áldozatot, és nem több. A pap bemutatja az áldozatot, és szavaira átváltozik a kenyér és a bor, de ez is Isten műve. A pap mindig és mindenkor ember marad. Főleg amikor (sokszor) bűnnel fertőzötten megy az oltárhoz.
Két fájdalmas kérdését a harmadik mondatában már meg is válaszolta. Valami miatt Önnek nehezére esik a megnyílás. Lehet, hogy korábban sebeket kapott az emberi bizalmatlanság terén, esetleg gyermekkorában élt át hasonlót. Mindenesetre ez a belső gát teszi annyira nehézzé az Ön számára ezt a megnyílást. Igaz, azt írja, hogy teljes lelki nyugalommal megy áldozni, szavai mégis bizonyos zaklatottságról árulnak el e téren.
A fülbegyónást nem az inkvizíció vezette be. A kettőnek nem sok köze van egymáshoz. Lehet, hogy könnyebbnek tűnik egy üres szobában elmondani a bűnöket, mégis szükségünk van arra is, hogy más emberek meghallgassanak. A pszichológus sem azt javasolja, hogy üres szobában beszélje ki magából a feszültségeket a megkönnyebbülni vágyó. Márpedig itt sokkal többről van szó, mint emberi eszközökkel való lélekgyógyításról. Krisztus Urunk maga bízta rá apostolaira az oldás és kötés hatalmát (Mt 18,18; Jn 20,23). Ezeken a helyeken Jézus valóban nem fülbegyónásról beszél, de mégis arra utal, hogy az arra általa fölhatalmazott személyeknek kell elbírálniok a vétkek súlyát.
Abban teljesen igaza van, hogy a pap is ember és mindig is az marad. Bűnössége miatt is rászorul a bűnbánat szentségére. Nem azért oldoz fel, mert ő tisztább lenne a másik embernél, aki nála meggyónik, hanem, mert erre Krisztus hatalmazta föl. Nagy alázat kell a szentgyónáshoz. De, ha legyőzzük magunkban ezeket az ellenérzéseket, akkor ez a megtisztító bűnbánat még alázatosabbá tesz.
Tisztelt Lelkiatya!
Nagyon nehezen szembesülök felnőtt gyermekeim párkapcsolatával.Mi a gyermekeinket keresztény szellemben neveltük, vasár és ünnepnapokon közösen mentünk a szentmisére. Három gyermekem van, 28 éves fiú, 26 éves lány és 18 éves fiú. A 26 éves lányom férjnél van,a férje volt ugyan elsőáldozó,de egyszer sem kíséri el a feleségét templomba.A legidősebb fiam egy év után összeköltözött a barátnőjével,aki reformátusnak lett keresztelve, de nem gyakorolja ő sem a vallását, sőt azt is hangoztatja, hogy ő nem hisz Istenben.A nagymama karácsonyra egy bibliát akart neki ajándékozni, azzal a feltétellel, hogyha fogja olvasgatni, de nem fogadta el. Komolyan kezdek aggódni értük,hiszen már a kis unokám is útban van. A házasságról a fiam hallani sem akar. A legkisebb fiam barátnője pedig meg sincs keresztelve. Nagyon el vagyok keseredve, tehetetlennek érzem magam.
Isten áldását kérve munkájára,válaszát várva, üdvözlettel Icus.
2115.01.02-1
Kedves Icus!
Aggódnia nem kell, mert az nem segít semmit. Helyzetét, lelkiállapotát azonban teljesen megértem. Nem könnyű dolog a mai fiatalokat istenfélelemre vezetni, hiszen annyira erősen hat rájuk a világ szelleme, hogy ember legyen a talpán, aki annak ellen tud állni. Aggódnia azonban azért nem kell, mert tudhatja, hogy Isten kezében vagyunk. A gyermekei is. Ha kiskoruktól fogva nevelte őket a hitre, akkor ez lelkük mélyébe beleivódott. Lehet, hogy most szinte semmi nyoma nem látszik, de adott esetben, szükséghelyzetben majd felszínre kerül. Ha azt látja, hogy már nem tud rájuk hatni, azt javaslom, ne is erőltesse. Bízza őket nagyobb erővel a Mindenhatóra. A szavakat, melyeket nekik mondana, mondja el az Úrnak, vagyis rábeszélés helyett imádkozzék.Most ez a legtöbb, amit tehet értük.
Kedves Lelkiatya! Fura érzésem van és nem is találom a megfelelő jelzőt rá... Szóval hányszor, de hányszor elhatároztam magamban azt, hogy rendszeresen olvasom a Szentírást: a napi evangélium mellett folyamatosan az elejétől kezdve, hogy legalább egyszer elolvassam az összes könyvet, írást. Viszont állandóan oda jutottam, hogy el-elmaradnak az olvasások, egy idő után pedig hosszú hónapokon át kezembe sem vettem a Szentírást, pedig ott van fejem mellett az éjjeli szekrényen, kéznél.
Kb. 2 hónapja telepítettem okostelefonomra az e-avangélium alkalmazást és az lett a gyakorlatom, hogy minden nap lefekvés után, amikor csend és nyugalom van körülöttem, a kezembe veszem a telefont és elolvasom a napi evangéliumot.
Sőt, nem rég telepítettem a zsolozsma alkalmazást és most a karácsonyi időben több nap is elimádkoztam az egészet kezdve az imádságra hívástól egészen a befejező imaóráig.
Azért van bennem fura érzés, mert nem értem a helyzetet és magamat sem. Ott van tőlem (most is) karnyújtásnyira a nyomtatott Szentírás, de nem érzek késztetést arra, hogy a kezembe vegyem és olvassam. Viszont tudom, ha lefekszek, akkor a telefonon el fogom olvasni a napi evangéliumot. Ennyire modern világban élnénk? Ennyire a rabjává váltam a digitális világnak? Nem tudom, hogy mennyire helyes ez vagy sem. Ha leírná ezzel kapcsolatos gondolatait, megköszönném!
Ez valóban érdekes jelenség, de nem érdemes nagyon csodálkozni rajta. A villódzó elektronikus herkentyű valahogyan jobban vonz, mint a szögletes, lapozni való kötet. Azt hiszem, kevés kivételtől eltekintve ma a legtöbb embernél ez így működik. El lehet gondolkodni azon, hogy ennek mi az oka. Én azonban ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy ez a technikai vívmány mégiscsak eléri célját, mert amit nem sikerült hagyományos módon, az lám, a modern eszközzel mégis megvalósul. Arra ügyeljen azért, hogy ez az esti olvasás meg a zsolozsmázás valóban Istenre figyelést eredményezzen. Valóban Tőle várja annak üzenetét, szeretetében való megerősödést. Különben hiába forgatja a XXI. századi kütyüt. Szerintem adjon hálát, hogy ez így van, és használja ki ezt a nagyszerű lehetőséget.
Tisztelt Lelkiatya!
Eltartási szerződést szeretnék kötni
...
Tisztelettel. R
Kedves R!
Áttettem a Szerkesztő rovatába az írását.
Kedves Lelkiatya!
Ismét eljött egy újabb év. De ez rengeteg feszültséget fog okozni a számomra. Idén fogok érettségizni, idén lesz a jelentkeezés felsőoktatásba és még sorolhatnám mi mindennel jár egy középiskolás utolsó éve az iskolában. Mindentől nagyon félek, hogy vajon hogy fog alakulni az év.
Hogyan győzhetném le a bennem lévő félelmet ezektől a dolgoktól?
Andi
Kedves Andi!
Ennyi erővel arról is írhatna, micsoda csodálatos dolgok fognak történni Önnel ebben az esztendőben: érettségizni fog, felvételizni egyetemre vagy főiskolára, rengeteg új barát és lehetőség vár Magára. Nem félni kell az előttünk álló dolgoktól, hanem lehetőségeket látni bennük. Olyan számunkra a világ, amilyennek látjuk. Természetesen sok nehézség is van benne, s nem akarom áltatni, nem csak ez az esztendő lesz most nehéz, hanem az utána következők is. Sőt, minden bizonnyal az utána következők még nagyobb feladatokat tartogatnak az Ön számára. Lesznek majd újabb szenvedések is. De mindezekben meg kell látnia a lehetőségeket, az Isten ajándékát, amelyekkel nevelni, növelni, alakítani akarja Önt. Mivel teljesen igaz Szent Pál mondása: Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik (Róm 8,28), leginkább azt javaslom, hogy az Istent szeresse minél jobban. Őbenne bízzék, és mindent úgy fogadjon, mint az Ő szeretetének jeleit. Akkor a sok izgalom, ami Önre vár, egyszersmind örömteli izgalom is lesz, legalábbis utólag mindig meg fog mutatkozni azok szépsége.
Kedves lelkiatya!
Az egyik volt közeli barátnöm hirtelen levágatta a haját,nagyon extravagáns stilusban,ami korábban nem volt jellemzö rá.Az utóbbi idöben nagyon szokatlan volt a viselkedése is,hol magába vonult,hol pedig elszállt a beképzeltségtöl.A kettönk barátsága is széttört gondolom a változások hatására,meg más kapcsolatok,dolgok is az ö életében.Ez az ember azelött nem ilyen volt.A régi egyénisége szimpatikusabb volt.Az új egyéniségével szinte ellök másokat.Nincs már meg benne a régi figyelemsség,kedvesség.A beszéd stilusa is agressziv.A tekintete is más.Úgy látom, ö mindenkivel igy viselkedik.Nem tudom miért.Igaz,hogy sok rossz dolog történt a kettönk barátságában,de azért aggódok érte.Van bizonyos labilitás a természetében,és félek nehogy valamit csináljon magával.Ezzel a viselkedés formával félek nem vonzani hanem taszitani fog másokat.És ha egyszer nagyot esik,ami nagyon valószinünek látszik,akkor annak nem lennének jó következményei.Nem mondhatok neki semmit azóta,hogy a barátságunk összetört,sokszor megvetéssel néz rám,különösen ha a közelében vagyok,báris ezt igy érzem.Mindig arról beszél feltünöen,hogy szabadságra vágyik.Nem akar senkivel sem úgy igazán jóban lenni most hanem inkább felszinesebben.Az internetes oldalára is sok dolgot dalt rak fel a változással kapcsolatban,de Istennel kapcsolatban is.A vallási közösségbe jár,söt úgy látom jobbára ilyen helyekre jár,Istennel is foglalkozik,de ez a két stilus valahogy furcsa kombináció.Azt mondta a közösségben egy megosztás alkalmával,hogy benne az elmult évben sok minden lerombolódott,de kezd ujjáépülni.Ön szerint mik okozhatnak egy teljesen uj viselkedés módot és frizura váltást?Lehet-e alapja az aggodalmaimnak vagy ez naivitás,hogy ennyire a szivemen viselem a sorsát?Valószinü én lennék az utolsó akitöl segitséget fogadna el.Néha azt sem tudom már vele kapcsolatban,hogy öszinte emberrel állok-e szemben.
Válaszát nagyon szépen megköszönöm!
Mina
Kedves Mina!
A (volt) barátnője minden bizonnyal keresi önmagát. Az is biztosra vehető, hogy még nem találta meg. Az új frizura, természetesen, a belső útkeresésnek egy harsány megnyilatkozása, vagy inkább annak üzenete, hogy ő ezt a belső változást a világ tudomására akarja hozni. Ha úgy van, amint mondja, s ez valószínű is, hogy csak még többeket eltaszít magától ezzel a hivalkodó viselkedéssel, akkor erre előbb-utóbb rá fog jönni maga is. Miként majd a frizurája újból változni fog, talán hamarosan is, úgy a belső világa is tovább alakul majd. Arra nincs biztosíték, hogy jó, hogy jobb irányba fog változni. Nem láthatjuk előre, hogy merre alakul a sorsa. De, ha megtartotta az Istennel és a keresztény közösséggel a kapcsolatát, az jó jel. Javaslom, hogy, ha Önre nem hallgat, akkor beszéljen a közösséget vezető atyával, mondja el neki, hogy mit érez, milyen sejtései, félelmei vannak ezzel a lánnyal kapcsolatban. Hátha ő majd fog tudni segíteni. Ugyanezt tegye a Jóisten felé is. Vigye el neki ezt a gondját. Természetesen Őt nem kell tájékoztatni, hogy mi is történik itt, de ha imádságban elsorolja neki, miért és miként aggódik érte, már ez is imádság. Kérje a Mindenhatótól a hathatós segítséget a számára!
Kedves atya sz mit jelent ha a kereszten van egy gyürü elöre koszonom
Sajnos, nem tudom. De ha valaki tud segíteni ebben, szívesen továbbítom a válaszát.
A Biliai textusban azt halljuk,hogy "És az Ige testté LŐN" Nem lett,hanem LŐN. Azt vélelmezem,hogy ez nem csak azt jelenti, hogy LETT,-néha igy fordítják, de vajon nem vész el egy lényeges mondanivaló igy ,mert a LŐn az egy régies, ám folyamatos múltidő.Ez azt is jelentheti,hogy lett és folyamatosan ma is lesz.Ennek mondanivalója van ! Vagy szamárságokat képzelek ?
A mostani Evangéliumos könyvünk a revideált Káldi fordítású Bibliát használja. Ebben nagyon szép, ma már régiesnek, sőt érthetetlennek tűnő kifejezések is vannak. Ezeknek, mint arra Ön is utalt, nem csak a patinás értékük nagy kincs, hanem finomabb tartalmi gazdagságukkal többet is ki tudtak fejezni, mint újabb kori megfelelőjük. Mégis alakítanunk kell a szövegeinket, mint ahogyan maga a nyelvünk is alakul. A lőn szavunk valóban nagyon szép és gazdagabb tartalmú, mint a lett, de mivel ma már a közbeszédben egyáltalán nem használjuk, ezért a legtöbb ember nem is érti. Ha szép és gazdag tartalmú is, de az emberek nem értik, akkor már nem képes hordozni az Evangélium üzenetét, amely az embereket megszólítani hivatott. Ráadásul nem csak érthetetlenek, de akár félreérthetőek is lehetnek ezek a szép, régies kifejezések. A régebbi szöveg használta a lőn ige többes számú alakját is, és Krisztus föltámadásakor a katonák halálra válását, vagyis, hogy a katonák félelmükben olyanok lettek, mint a halottak, a korábbi szövegváltozat így fejezte ki: a katonák lőnek, mint a holtak. Ezt is elhagyjuk a mai gyakorlatunkból, mert bár valóban szép kifejezés, de az embereket, főként a gyermekeket inkább kuncogásra készteti.
Kedves Lelkiatya! Több éve élünk házasságban a feleségemmel,katolikus templomban esküdtünk.Kb.3 éve a feleségem titokban testi kapcsolatban élt egy másik férfival,köztünk 2 éve nincs testi kapcsolaunk,mert mondta,hogy már nem szeret. Feleségem a férfinak gyereket szült.Én ezek után nem hagytam cserbe, még együtt élünk, nem váltunk el, én nevelem a gyereket,hisz vallásos vagyok,és az eskü amit tettünk a templomban az nekem szent.A gyerekemet nem tudom keresztény módra nevelni, hisy a férfi nem keresztény, és megtiltotta, hogy kereszteljük meg a gyereket.Ez nekem bűn,hogy az esküben tett igéretet, nem tudom a gyereket keresztény módra nevelni.Én is szeretnék gyereket,de lehet,hogy nem lesz, mivel nincs köztünk semmi testi kapcsolatunk.A feleségem nem birja tovább,a férfi folyamatosan kiabál vele,a gyereket akarja látni, és a feleségem mindig ott él nála,hol nálam,hol nála, és valószinüleg elfog hagyni,mit tegyek?Nekem bűn lesz,ha elhagy a feleségem? Később nem lehet új kapcsolatom? hisz én is boldog szeretnék lenni.Nagyon köszönöm a válaszát Lelkiatya.
Úgy értékelem, eddig nagyon szépen helytállt ebben a nehéz helyzetben. Hősiesen fogadta a felesége kicsapongását, és még a másik férfitől származó gyermekről is szívesen gondoskodott. Ez nagy lélekre vall. Ha valóban Ön neveli a gyermeket, akkor a nemző apának igazán semmi beleszólása nincsen abba, hogy Ön ezt hogyan teszi, főként a vallási nevelés terén. Ez, lehet, hogy jogilag nem így van, hiszen a vér szerinti szülőnek mindig több joga van, mint a nevelő szülőnek, mégis erkölcsileg van Önnek megbízatása, hogy ekképpen is gondoskodjék ennek a gyermeknek a lelki javáról. Arra biztatom, hogy álljon ki ezért a jogáért, vagy inkább a gyermeknek ezért az életbevágóan fontos lehetőségéért. El tudom képzelni, hogy a felesége is szívesebben venné, ha szilárd akaratú férfiként szeretné őt, ha a sarkára állna, ha kiállna őérte és a gyermekért. A feleségének hiányzik ez a férfiasság, ez az erőteljes megnyilvánulás. Persze, ez korántsem erőszakosságot jelent, hanem inkább határozottságot. Javaslom, hogy erre figyeljen oda a jövőben jobban, s még jó esélye van, hogy a felesége visszatér Önhöz. Legyen kezdeményező a szeretetkapcsolatuk újra fölépítésében, igyekezzék újra meghódítani a feleségét, udvarlással, kedveskedéssel, meglepetésekkel. Arra egyáltalán nem kell gondolni, mi lesz, ha elhagyja. Most azért imádkozzék s arra törekedjék, hogy ezt a megromlott házassági kapcsolatot helyreállítsák.
Krisztus születik!
Tisztelt Lelkiatya!
Érdeklődnék, hogy egy görögkatolikus szabad állapotu, hajadon nő, aki soha nem kötött házasságot. Köthet-e érvényes házasságot egy keresztény felekezetű, de nem katolikus férfivel, akinek fiatal korában egy barátnőjétől házasságon kívül született egy gyereke, aki már felnőtt és házas. A volt barátnője is házasságot kötött egy másik férfivel. Egyházjogilag milyen szabályok vonatkoznak ilyen esetre?
Tisztelettel: A.
Szavaiból azt veszem ki, hogy egyházilag mindketten szabad állapotúak. Ebben az esetben - ha a többi feltétel is megvan - nyugodtan összeházasodhatnak. A valláskülönbség tilalma alól a püspök adhat fölmentést, de ezt minden indokolt esetben meg is adja. Ha házasságot szeretnének kötni, nyugodtan keressék föl az illetékes görögkatolikus parókus atyát, s ő minden szükséges dologról tájékoztatni fogja Önöket.
Kedves Lelkiatya !
Egy súlyos beteg ember rendszeresen kórházi kezelésre szorul. Egyelőre ő maga jár oda és 2 éjszakát tölt a kórházban. Igen nehezen tud kisérő nélkül bejutni csomagjaival. Egyetlen fia van, aki valamiért haragszik rá, ezért nem segit neki közlekedni magától, bár ismeri a problémát. 2x is elhagyta teljesen évekre az öreget. Most ismét felbukkant, karácsonyra meghivta, ajándékokat is adott neki, bár ismét megharagudott,mert az öreg a facebookról kérdezett tőle, amin felháborodott,mert butának találta a kérdést továbbá egy zeneszámról azt mondta az öreg, hogy az neki nem tetszik. Nagy veszekedés lett belőle és a múltbeli sérelmek kölcsönös felhánytorgatása. Azzal végződött az együttlét, hogy az öreg hajnalban elment a fiától haza, de a fiú másnap utána hozta az ajándékokat. Az öreg nagyon szomorú és elkeseredett. A fiú úgy nyilatkozott, hogy "ha kell valami jelentkezzen"Ezt a mondatot is bántónak gondolja.
Bántja,hogy a fiú magától nem sietne a segítségére és kérni meg nem szeretne tőle, hiszen úgy érzi haragszik rá, ugyanakkor viszont csak barátai vannak,más rokonai elhaltak, nincs aki bevigye és kihozza a kórházból. Kérjen meg barátokat, vagy kérjen a fiától segítséget,ha haragszik is az rá ? Lakását a fiúra iratta régen,csak haszonélvezője a lakásnak. A vételkor az előleget is a fia fizette. DE úgy gondolja,hogy az előleget fizetve elvette az öreg az ő pénzét, bár a lakás az övé lett tulajdonjogilag. Az is felmerült, hog visszacsinálni a szerződést és az öreg elmegy egy apartmanos otthonba, ahol segítik, de nem akarna ilyet tenni a fiával, hgoy másé legyen a lakás és talán a biróság is szégyen volna, mert a szerződésváltoztatáshoz pert kell inditani.Mi a hivő keresztényi magatartás ez esetben?
mit gondoljak.
A fiúban egészen biztosan van szeretet az édesapja iránt. Csak hát, különböznek egymástól, másként látják a dolgokat, s ezek miatt szinte elkerülhetetlen az összetűzés, a vita. A keresztényi magatartás az, amit egyik ponton a fiú is tett, hogy ha össze is vesztek, azért az ajándékokat az apja után vitte. De megbékélés mégsem született, mert mindketten a sérelmeiket hánytorgatják, a maguk igazát hajtogatják. Így nem lesz béke sohasem. Ki engedjen? Ha a fiú kérne tőlem tanácsot, azt mondanám neki, hogy ő. Ha az apa kérne tanácsot, azt mondanám neki, hogy ő. Sajnos, itt a földön nincsen igazság. Bár az édesapa joggal követelhetné, hogy a fia áldozatos módon gondoskodjon róla - mint azt ő tette vele korábban hosszú éveken át -, de ha erre a fiú nem hajlandó, mit tehetünk? Jobb nem pereskedni egymással. S ha nem is jut érvényre az igazam, inkább elfogadom azt. Az apa imádkozzék a fiáért és viszont. Ha sokat és hittel imádkoztak, lehet ebből még kölcsönös megbékélés, még ha most lehetetlennek látszik is.
Kedves Lelkiatya!
Édesanyámnak, aki most 82 éves van egy kereszt lánya aki ha jól tudja Kolozsváron görög katolikus apáca és rend főnök. Nagyon régen nem tud róla semmit.Gemmának hívják. Legyen szíves segíteni abban hogy megírja milyen görög katolikus rendház van Kolozsváron és a címüket.
Nekem nem sikerült meg találnom.
Köszönettel,Máriapócs Mária.
A keresett Gemma nővér valóban Kolozsvárott él, az Istenszülőről elnevezett női szerzetes közösség tagja. Ennek címe: Mănăstirea Maicii Domnului
Str. Romul Ladea, nr. 6, 400481 Cluj-Napoca KOLOZSVÁR(CJ)
Tel.:0040264-274 616, Fax: 0040264-274 614
Email: secretariatcmd@yahoo.com
Web: www.surorile-cmd.ro
