Ha római katolikus közösségbe szeretne belépni, akkor javaslom, vegye föl a kapcsolatot a magyarszéki kármelitákkal (7396 Magyarszék, Kármelita kolostor 1. http://karmelita.hu), vagy az érdi ciszterci nővérekkel (2030 Érd, Tárnoki út 9-11. Telefon: +36 23 374 768. e-mail: http://uj.katolikus.hu/rendek.php?h=4). Ha pedig görögkatolikus közösséget keres, akkor vegye föl a kapcsolatot Atanáz püspök atyával vagy írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.

Kedves Judit!
Önnek is azt tanácsolom, hogy keressen egy atyát, aki lelkivezetője lehet, akivel mindig megbeszélheti a gondjait. Ez még nem fogja megoldani a családi helyzetét, de Önnek nagy szüksége van arra, hogy legyen kivel megbeszélni a bánatát, kudarcait, amikor belefárad a küzdelembe, tudjon honnan erőt és vigasztalást meríteni. Azt is el tudom képzelni, hogy ki kell zárnia a férjét a lakásból, de ilyet csak egészen ritkán tanácsolhat egy lelkiatya. Ha valaki közel állna Önhöz, akkor ebben meg tudná erősíteni, vagy éppen arra világítana rá, hogy mégsem ez a megoldás. Ha pedig igen, akkor Ön is erősebb lenne a döntésben s az abban való kitartásban.
Vajon van-e kapcsolata az illető hölggyel, aki fogva tartja a férjét? Föl is kereshetné, hogy - amennyire lehetséges - higgadtan beszéljen vele ennek tarthatatlanságáról. Nyilván kicsi az esélye, hogy egy ilyen beszélgetéstől az illető magába szállna, de mégis kimozdulna az állhatatlan helyzet valamilyen irányba.
Ezek csak emberi javaslatok, amelyek önmagukban bizonyára nem hoznak teljes megoldást. Be kell látni, ki kell mondani, hogy tehetetlen, és éppen ezért teljes bizalommal kell kérni a Mennyei Atya segítségét. Higgye el, ha buzgón imádkozik, annak egyik fontos eredménye lesz, hogy a gyermekei nem fognak megsérülni ebben az áldatlan helyzetben, de a remény is megjelenik, hogy egyszer visszakapja a férjét, aki rádöbben, hogy ez így nem mehet tovább.

Ez igen nagy butaság. A szentírás sehol sem említ ilyet. Kitalálni persze, sok mindent lehet, és az emberi képzelet szeret is játszani efféle meghökkentő gondolatokkal. Főként azok, akik szeretnének kötözködni a Jóistennel és annak egyházával. Ha pedig az írás arról beszél, hogy Jézus részesült a házasság szentségében, ez arról árulkodik, hogy annak írója igen szerény ismeretekkel rendelkező egyszerű ember, aki nem tudja, hogy szentségekkel a Katolikus Egyház csak a Pünkösd utáni időktől él, amely ünnep Jézus halála és föltámadás után 50 nappal történt. Az ilyen egyszerű önellentmondások is igazolják e fölvetés alaptalanságát.

Egyházunk által szervezett Jézus-ima lelkigyakorlat legközelebb Máriapócson lesz március 5-8 között.

Igazán nem szükséges, hogy emiatt elmenjen pszichológushoz. A gondolatokkal való viaskodás semmiképp sem olyan bűn, amely miatt ne mehetne áldozni. Épp ellenkezőleg. Rendszeresen áldozzon, mert biztos lehet abban, hogy az Úr az Ő szeretetével belülről fogja Önt meggyógyítani. Inkább érzelmileg érzi tisztátalannak magát e csúf gondolatok miatt, de attól még nem nagyobb bűnös, mint ha, mondjuk, érzéketlenül elmenne egy koldus mellett. Persze, jól teszi, ha meggyónja újra és újra. Esetleg emiatt menjen gyakrabban is gyónni, egy ideig, akár hetente is. Egészen addig, amíg szépen lassan ki nem tisztul az elméje ezektől. Ha olyan környezetben él, ahol mások gyakran használnak ilyen szavakat, az, persze, nehezebb, mert azok állandóan táplálják. Ennek ellenére kigyógyulhat belőle. Ha föltolulnak ezek a szavak, tudatosan váltsa áldásra: Áldalak Téged, Uram! vagy? Szeretlek Téged, Uram! Ezek a tudatosan kimondott áldások szépen lassan elsorvasztják a káromló gondolatokat. Ráadásul még rögzülhet is a lelkében, hogy gyakran mond áldásokat. Ez lesz majd az igazi győzelem.

Igen, ennek semmi akadálya. Sőt, Önök meg is választhatják, hogy melyik rítus szerint szeretnék megkötni a házasságot. Hasonlóképpen megválaszthatják, hogy a gyermekeiket melyik rítus szerint szeretnék megkereszteltetni. Fontos azonban, hogy ezeket a döntéseket az illetékes pappal, a saját parókusukkal is közöljék, neki pedig be kell vezetni ezt a tényt az anyakönyvbe.

Ha megengedi, válaszadásképpen kiigazítom a kérdését. Ugyanis ne azt firtassa, hogy ez az állapot vagy gondolat bűn-e, hanem hogyan tud belőle kikászálódni. Az biztos, hogy e rossz gondolata nem akadályozza meg Önt abban, hogy az Eukharisztiában részesüljön. A szentgyónásában fölhozhatja, hiszen mindenkit szeretnünk kell még saját magunkat is, de ennek a rossz helyzetnek a gyökere nem ebben van. Érzelmileg nem tudott azonosulni a helyzetével. Ez azért rossz, mert ha sokáig így marad, akkor lassan a Jóistentől is elfordulhat, mert nem tudja úgy tekinteni mint ajándékot. Legföljebb azért mondanánk bűnnek, mert saját magának árt vele. Gondolataiban kell átrendeznie ezt a helyzetet. A következőt javaslom.
Gondolja át, kik azok, akik így is elfogadják Önt ezzel a változással, akiknél nem számít, hogy milyen a külseje. Ők állnak Önhöz legközelebb. Hányan vannak? Beszélgessen el velük, lehetőleg egyenként mindegyikükkel. Mindegy miről, csak egy kicsit legyen velük, beszélgessenek. Utána vegye sorra a szintén közel állókat, de akik már esetleg másként viszonyulnának emiatt Önhöz. Velük is kezdje meg a beszélgetés sort. Bármilyen témát föl lehet vetni, lényeg, hogy legyen egy kis együttlétük. A beszélgetés során érzékelni fogja, hogy valóban elfordulnak-e Öntől vagy nem. Vegye számba azokat, akiknél tévedett, mert kiderült, hogy ugyanúgy elfogadják Önt, mint eddig. Nem csodálkoznék, ha az esetek 90 százalékában így lenne. A harmadik körben szólítsa meg azokat, akik Ön szerint egészen bizonyosan emiatt viszolyognak Öntől, elfordulnak. De egy köszönés, néhány szavas beszélgetésre minden bizonnyal ők is hajlandóak. Ekkor is figyelje, valóban eltaszítják-e Önt? Itt is vizsgálja meg az arányt. Mindezek után készítsen összegzést: hány ember bizonyult elutasítónak a megváltozott külseje miatt. Mennyi lett az eredmény? Na most, ezt az egész csoportot, az elfogadókat és az elutasítókat mindet vigye szívében az Úr elé. Akik így is szeretik Önt, azokat köszönje meg, egyenként. Akik pedig megvetéssel elfordulnak, azokért pedig imádkozzék, hogy növelje bennük az Úr a szeretetet. Ezzel befejeződött a terápia. Meg fogja látni, mindezek után másként fog tekinteni önmagára. Igen, nagyon fontos, hogy Ön elfogadja saját magát. Sokat kell tennie ennek érdekében, de érdemes dolgozni rajta. Igen, most az Úrtól kapott feladata. Ne hanyagolja el.

Igen, a görögkatolikusokra is vonatkoznak ezek a dekrétumok, hiszen ők is teljes jogú tagjai a Katolikus Egyháznak. Lehetnek részek, amelyeket értelmezve kell alkalmazni, mert másként vonatkoznak a keleti rítusúakra. Vannak viszont olyan részek, amelyek pedig inkább a keletieknek szól.

Elsősorban a diakónus és a kántor. Az oltár közvetlen szolgálatánál azok a szolgálattevők, akik egyrészt a tömjénezőt, másrészt a bemenetekhez a gyertyákat és a ripidionokat kezelik. Külső szolgálattevők is bekapcsolódhatnak, például a evangéliumos állvány, lobogók vagy más egyéb tárgyak kezelésével. Még szebb és teljesebb a liturgia, ha az éneket is nem csak egy ember vezeti, hanem egy kántorcsoport. Régen sok ilyen volt a templomainkban, s Kárpátalján és Partiumban még ma is találunk ilyet. Tehát ilyen módon is lehet segíteni a liturgiában.
Továbbá a liturgiában segédkeznek az angyalok és a szentek is, akik láthatatlanul szintén jelen vannak a templomban.

Kedves Eszter!
Nem vagyok járatos a filmek világában. Ezt a címet találtam viszont, amelyen vélhetően tartalmas karácsonyi filmeket talál majd.
http://havannacsoport.hu/index.php/karacsonyi-filmek

Ha van a templomban sekrestye, akkor általában ott szoktak készülni, és onnan mennek be a szentélybe. Minthogy a szentélybe a bizánci templomokban ősi szokás szerint csak férfiak léphetnek be, a leány ministránsok kívül maradnak a szentély előtt, és onnan kapcsolódnak be a körmenetekbe gyertyákkal vagy akár kis lobogókkal. Van rá példa.
Létezik olyan hely is, ahol a sekrestye kicsit távolabb van a szentélytől. Ebben az esetben kívülről vonulnak oda és a két oldalajtón lépnek be, lehetőleg úgy elosztva, hogy mindkét ajtón nagyjából azonos számú személy lépjen be. A pap vagy papok is az oldalajtón át lépnek a szentélybe, s egyedül csak akkor használják a királyi ajtót, amikor arra a liturgia menete során fölhatalmazásuk van. Amikor püspök van jelen, akkor végig nyitva van a királyi ajtó, s ő azon át léphet a szentélybe.

A következőt tegye!
Mindenekelőtt menjen el gyónni. Ha teheti, keressen föl egy szerzetesházat, és ott szólítson meg egy atyát, akinél meggyónhat. Utána maradjon még ott a templomban minél hosszabban, várja meg a Szent Liturgiát és részesüljön az Eukharisztiában. Azért jobb, ha szerzetesekhez megy, mert ott több imádságot érhet a templomban. Erre most nagy szüksége van. Az sem baj, ha nem érti teljesen az imádságot, csak szívével akarjon belekapcsolódni minél mélyebben. De már az is nagyon jó, ha ott van, ott időzik hosszabban. Amikor hazamegy, otthon is folytassa az imádságot. Remélem, van az otthonában ikon vagy kereszt. Ha nincsen, föltétlen helyezzen ki egyet minél hamarabb. Az előtt folytassa az imát. Továbbá reggelenként mindig erre az ikonra vagy feszületre tekintsen először, előbb adjon hálát (ez nagyon fontos!), majd utána kérjen kegyelmet és erőt, és csak aztán induljon el a napi feladatok végzésére. Nap közben is végezhet imákat, ha tud, bemehet a templomba, de este újra álljon az ikon elé, és folytassa az imát. Még egy fontos dolog: minden nap olvassa a Szentírást. Javaslom az Apostolok Cselekedeteit és utána a folytatást. Ezt az intenzív imádságot, napi szentírásolvasást tartsa fenn legalább két hétig. Lehet több is. Ennek a végén újra menjen gyónni és áldozni. (Persze, szentáldozáshoz közben is járulhat, akár minden nap is, ha van rá lehetősége.)
Meg fogja látni azt a világosságot, amely egészen más fényben fogja megvilágítani az életét.

A házastársak közötti testi kapcsolatnak egyik nagyon fontos célja a szeretetük kifejezése, egymás boldogítása. A gyermeknemzés is fontos cél, nem lehet teljesen kizárni annak lehetőségét, de ez nem azt jelenti, hogy minden egyes együttlét csak akkor valósulhat meg, ha annak van esélye a gyermeknemzésre. Sőt, éppen a keresztény családtervezés lényege, hogy olyan időszakokra irányítják az együttléteket, amelyek nem vagy kevéssé termékenyek.
Ez igaz az idősebb emberekre is, amikor már biológiailag nem is lehetséges a foganás, a házasok lehetősége és gyönyörű eszköze marad mindvégig szeretetük kifejezésére a testi egyesülés, vagy annak bármilyen egyéb tiszta szándékú része.

Ha valakinek meghal a keresztanyja, ez nem jelent mást, mint hogy ő már az Égből imádkozik a keresztgyermekéért. Ezért nem szokás és szükségtelen is új keresztanyát választani.
Vigyázat, a bérmaanya nem béranya. Nem lehet cserélgetni. Sajnos olyan helyzet is létezik, amikor valaki rossz viszonyban van a saját édesanyjával, mégsem jut eszébe, hogy másikra cserélje. Így van ez a kereszt- és bérmaszüleinkkel is. Mi őket kaptuk, ők minket. Krisztusban összetartozunk és imádkoznunk kell egymásért. Még akkor is, ha nem igazán jó a személyes kapcsolatunk.
Keresztapát éppen lehet utólag választani. Vagyis megkérni valakit, hogy segítsen a kereszténnyé válásban, a kereszténység hiteles megélésében. De akkor ez már lehet akár lelki atya, lelki vezető is. De ha mégsem, meg lehet kérni valakit, hogy imádságaival és tanácsaival segítsen a keresztény életben.
A bérmaszülőség szintén nem olyan hivatás, amit adogatni lehetne egymásnak. Ha kaptam, vállaltam ezt a feladatot, akkor a tőlem telhető legnagyobb odaadással kell azt végeznem. Ha az ember felelősen úgy érzi, hogy nem tudja teljesíteni ezt a szolgálatát, akkor éppen megkérhet még mást is, hogy segítsen, legyen neki is gondja a bérmagyermekére, de ettől még nem szűnik meg az első bérmaszülő felelőssége és feladata.

Ha valakinek meghal a keresztanyja, ez nem jelent mást, mint hogy ő már az Égből imádkozik a keresztgyermekéért. Ezért nem szokás és szükségtelen is új keresztanyát választani.
Vigyázat, a bérmaanya nem béranya. Nem lehet cserélgetni. Sajnos olyan helyzet is létezik, amikor valaki rossz viszonyban van a saját édesanyjával, mégsem jut eszébe, hogy másikra cserélje. Így van ez a kereszt- és bérmaszüleinkkel is. Mi őket kaptuk, ők minket. Krisztusban összetartozunk és imádkoznunk kell egymásért. Még akkor is, ha nem igazán jó a személyes kapcsolatunk.
Keresztapát éppen lehet utólag választani. Vagyis megkérni valakit, hogy segítsen a kereszténnyé válásban, a kereszténység hiteles megélésében. De akkor ez már lehet akár lelki atya, lelki vezető is. De ha mégsem, meg lehet kérni valakit, hogy imádságaival és tanácsaival segítsen a keresztény életben.
A bérmaszülőség szintén nem olyan hivatás, amit adogatni lehetne egymásnak. Ha kaptam, vállaltam ezt a feladatot, akkor a tőlem telhető legnagyobb odaadással kell azt végeznem. Ha az ember felelősen úgy érzi, hogy nem tudja teljesíteni ezt a szolgálatát, akkor éppen megkérhet még mást is, hogy segítsen, legyen neki is gondja a bérmagyermekére, de ettől még nem szűnik meg az első bérmaszülő felelőssége és feladata.