Kedves Detti!
Abban igaza van, hogy ha így lenne, akkor bizony nagyon téves úton járnánk. Arról azonban szó sincs, hogy a Szűzanyát ugyanolyan rangra emelnénk, mint Jézus Krisztust. Hiszen Mária egyszerű ember, aki rászorult Jézus megváltó erejére. Isten teremtménye, akit szintén csakis az Isten kegyelmének köszönhetően vált szentté, és lett az Ő országának részesévé.
Ha összeszámolja, messze nincs annyi szertartásunk, amely hozzá szól, mint amennyi az Úr Jézushoz. Talán csak ez utóbbiból kevesebbet ismer. Minden nap - a Szent Liturgián kívül - legalább hét szertartásunk van, amely Istent dicsőíti. Ez testvérek között is évente több, mint két és félezer. Ehhez képest az Istenszülőnek címzett szertartásunk csupán a paraklisz (római katolikusoknál még a rózsafüzér is), de amely korántsem kizárólag Máriához szól. Említhetjük még a Máriához szóló akathiszt himnuszt, amely azonban szintén eredeti helyén Istent dicsőítő reggeli szertartás, csak annak egy kiemelt részét szeretik a hívek énekelni. Persze, Mária és a Teremtő Isten helyét is méltóságát nem lehetne kifejezni a szertartások számarányával. Máriának mindig csupán közvetítő szerepe van, s mindig az Isten az, aki Szentlelke által cselekszik. Még a máriapócsi csodákban is.

Ne haragudjék az édesanyjára. Nyilván nem értette meg azt a gondolatot, amellyel Ön segíteni akart másoknak. Törekedjék arra, hogy úgy adja tudtára a segítő tetteit, hogy az minél kevésbé bőszítse őt föl. Ezzel együtt is az édesanyjának ez a másként való gondolkodása ne akadályozza az Ön segítő szándékát. De mindig körültekintően, bölcsen kell azt tenni. Sajnos óhatatlan, hogy előforduljanak hasonló összeütközések.

Ez lehetséges, csak a pap feleségének azonosulnia kell a keleti rítussal, hiszen különben az egész életét számára idegen környezetben kellene élnie.
Általában ilyen esetekben a római katolikus leány a házasságkötéssel föl is veszi férjének rítusát.

Természetesen imádkozom Önökért és megkérem erre a szerzetes testvéreimet is.

Kedves Húgom!
Elkeseredésére igazán semmi oka nincsen. Szép adománnyal rendelkezik, az Úr megadta Önnek, hogy mélységesen együtt tud érezni másokkal. Ne védekezzék azzal, hogy próbál közönyösebb lenni, hanem tanulja meg jól és helyesen kezelni ezt az értékes adottságát. Kétségtelen, nagyobb szerepet kell adni az értelemnek. Józanul át kell gondolni, hogy mit tud segíteni és mit nem. Amiben nem tud segíteni, azt nem várja Öntől az Úr. Ezt a józan értékelést lehet gyakorolni, meg lehet tanulni. Amikor azt látja, hogy nem tud segíteni, akkor egy imával kérje az Urat, vagy éppen az Istenszülőt, hogy Ő segítsen rajta. Amikor pedig tud, akkor cselekedjék. Higgye el, nagyon értékessé válhat így az élete, csak meg kell tanulni jól kezelni ezt az adottságát.

A dohányzás káros szenvedélyét közös imádságban is megbánhatja. Ez azonban nem szentgyónás. Nálunk ismeretlen közösségi gyónásnak a gyakorlata és nem is ajánlott. Hallottam arról, hogy Nyugaton terjedőfélben van, de egyáltalán nem követendő. Igaz, Kronstadti Szent János is alkalmazta Oroszországban, de az meg egészen kivételes út, szintén nem terjeszthető gyakorlat.
Ha közösségi imádságokban bűnbánatot is tart a dohányzása miatt, azért az egyéni szentgyónásban is mondja el ezt a gyöngeségét, ne hallgassa el. Akkor külön is kap kegyelmet, hogy egyszer majd sikerüljön gyakorlatilag is megszabadulnia tőle.

Kedves Juli!
Hallgassa csak nyugodtan ezeket a zenéket. Gondoljon közben minél többet a Jóistenre. Ha ezek az zenék, énekek az imádságát, az Isten iránti szeretetét segítik, akkor mi rossz lehet benne? Amire figyelmeztetem, hogy ne ennyiben merüljön ki az Isten iránti szeretete. Ne hanyagolja el a szentségi életet, a rendszeres szent gyónást, a gyakori szentáldozást. Ha ezeket megtartja, minden, ami körülveszi a Jóisten felé fogja segíteni.

Nagy gonddal oda kel figyelnünk egymásra. Gyakori jelenség, hogy valaki fülig szerelmes lesz, és ettől számára eltűnik körülötte a világ. Szárnyaló boldogságot érez, és észre sem veszi, hogy mások is vannak körülötte, hogy másokra is figyelnie kellene. Sokszor ez is oka annak, hogy egy szerelmi kapcsolat másokban irigységet szül, megrontja a korábbi barátságokat. Persze, más okai is lehetnek. Mindenesetre nem szabad hagyni, hogy a szerelem mások irányában elvakítson. Ha boldogságot élünk meg, feladatunk, hogy örömünket mások felé is továbbítani tudjuk, Ehhez azonban nagy szükség van erre a figyelmes szeretetre (1Pét 1,22).

Furcsának tartom. Az ima hatékonysága nem a szavai összetételétől függ, hanem a szívünk állapotától. Ha ez a szolgáltatás azt segíti, hogy ilyen módon valaki buzgóbban imádkozik, akkor elérheti célját. De pusztán azért, mert valahol virtuális ég a gyertya, még nem közvetítődik több kegyelem. Javaslom, hogy inkább valóságosan menjünk el templomba és úgy gyújtsunk gyertyát, mondjunk imát. Vagy akár otthon is megtehetjük ugyanezt. Ennél nem tud többet nyújtani semmilyen világhálón keresztül kínált kegyelmi szolgáltatás.

Javaslom, hogy keresse föl az Önökhöz legközelebb lakó görögkatolikus papot, bizonyára segíteni fog. Hozzáteszem, hogy jogilag a római atya is megeskethetné Önöket, csupán engedélyt kell kérnie az illetékes görögkatolikus paptól. Talán emiatt javasolta az egyszerűbb megoldást, hogy forduljanak az illetékes görögkatolikus parókushoz.

Jól érzi, hogy helyzetén sokat segíthet, ha valakinek el tudja mondani a gondjait. Ha Nyíregyházán, vagy annak közelében él, szívesen ajánlom az un. Görög Menta családsegítő központunkat, Tóth András atya feleségével együtt szívesen fogadja az emberi szóra, megértésre szorulókat.
Bizonyára hasonlók más városokban is vannak. De ha egyszerűen fölkeres egy idős pap bácsit, akkor neki is elmondhatja töviről-hegyire a gondjait. Már ettől is megkönnyebbül, és az édesanyjával való kapcsolatot jobban fogja tudni kezelni. Ugyanakkor a legfontosabb, amire Ön is rátalált, az imádság. Maga az Úr Isten tud a legmegértőbb társ lenni. Érdemes minden gondunkkal Őhozzá fordulni.

Nálunk, egyelőre csak ezen a fórumon, a lelkiatyának írt levelekben lehet imát kérni. Erre máskor is volt már példa, s gyakran nem csak én imádkozom, hanem továbbítom a kérést a szerzetes társaimhoz is.

Amikor Szentáldozáshoz járul, tartson bűnbánatot, amelybe minden bűnét befoglalja, közöttük ezt az apróságot is. Amikor pedig a legközelebbi szentgyónását végzi, akkor említse meg ezt a bűnt is. Alig róható fel Önnek, de mégiscsak bűn volt, amit máskor kerülni kell.

A Jóisten mindenkit személyesen, név szerint ismer. Így aztán elég a távoli utalás az imádságban. Amit meg is köszönünk.

Ha papszentelésre gondolt, akkor azt kell mondanom, igen, lehetséges ilyen. Sajnos, ma is vannak olyan országok, ahol valóságos és nyílt keresztényüldözés folyik, mint néhány évtizeddel ezelőtt nálunk és a környékbeli országokban is. Ha nálunk nem is, de Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában voltak az üldözések miatt titkos pap- és püspökszentelések. De Magyarországon ma nem tudok ilyet elképzelni.