Kedves Lelkiatya!
Nemrég válaszolt a hamvak szétszórására vonatkozó kérdésemre.
Többszörösen is igaza van. Abban is, hogy nem győzött meg, és ha az egyház nem tiltja, ezt fogom választani. Én magam sem járok senkihez a temetőbe évi egy-két alkalmat leszámítva. Hozzám se járjon senki.
Abban is igaza van, hogy az életemben nincs rendben semmi. Nem vagyok ugyan megfáradt, csalódott sem, az élet szépségét azonban valóban nem látom. Igaz, sohasem láttam, az én életem nem ér valami sokat. Ennek ellenére igyekszem hasznossá tenni magam, önkéntes munkákkal, családon, munkahelyen belüli segítséggel. Néha már sok is, nem vagyok én jobb vagy bölcsebb senkinél, mégis sokan azt hiszik, mindenben hozzám kell fordulni, tehát még visszajelzés és hála is van.
És erre vonatkozna még egy kérdésem. Teszem a dolgom, ahogy tudom, ahogy tőlem kitelik, de örömet, pláne boldogságot sohasem kaptam. Hogyan tölthetném a hátralevő éveket (ne adj Isten évtizedeket, rettenetes lenne!)boldogságban, ha eddig sem voltam boldog soha? Mégis, miféle boldogságot várhatnék így ötven felett, ha eddig sem volt? Ha a másokon való segítés boldogságára gondol, hát sajnos az sem igaz. Megteszem, mert a lelkiismeretem ezt diktálja, de örömről nincs szó, földi mennyországról még kevésbé. Nem lenne jobb, ha belenyugodnék, hogy ez van? Nem kell mindenkinek boldognak lennie, és hátha már nincs olyan sok hátra.
Szinte sarokba szorít a hideg realizmusa. Hogy mégis próbáljam más fényben megvilágítani saját életét, saját énjét, azt a (költői) kérdést teszem föl: Van-e hála a szívében? Megköszöni-e a Jóistennek azt, amit kapott? Mert azt én sem mondom, hogy minden áron törekedjék megtalálni élete boldogságát. Ilyet nem kell mondani, mert - bevallja vagy sem - minden ember úgyis erre vágyik. Még az is, aki hideg fejjel azt mondja, minek törjem magam érte, úgysem kapom meg. Ez a keserűen ható mondat is arról árulkodik, hogy nagyon szeretné megkapni, és fáj, hogy nincs benne része. De ha a boldogságra nem is mondható, hogy kötelességünk megtalálni, a hálára viszont igen. Meg kell találnunk a hálát! Ki kell fejeznünk! Ezt csupán kötelességtudatból, főként összeszorított fogakkal bajos lenne. Így nem is lehet. De ha úgy érzi, ebben hiánya van, kérje Istentől. Ezt mindenképpen. Ha boldogságot nem is akar kérni magának, hálás szívet, a hálát kifejező képességet mindenképpen. S ha kéri, meg is kapja.
Még egy lélektani elem. Az öröm képességét alapvetően gyermekkorunkban kapjuk, kaphatjuk meg. Valószínű, Önnek nem volt könnyű és felhőtlenül boldog a gyermekkora. Ez nagy mértékben okozhatja az öröm képességének a hiányát. Jó ezt tudatosítani. Ez azonban még nem determinálja Önt a boldogtalan életre. Csak nehezebben találja meg. De ismétlem, ne is azt keresse, hanem Istent. Ennek még híjával van, az Istennel való mély, személyes kapcsolatnak. Erre törekedjék leginkább. Akkor az embereknek nyújtott segítsége is sokkal hatékonyabb lesz, s meglátja, Önnek is hullanak majd örömcseppek.
Kedves Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, hogy mikor vetnek az ortodoxok keresztet? Azt tudom, hogy amikor a Szentháromságot említik, akkor mindig, de ezen felül láttam már, hogy például a Hitvallás alatt többször is, vagy a "feltámadt", "kereszt", "Úr neve" kifejezésekre, sőt, még a záró áldásnál is, amikor a szenteket hívja a pap segítségül (minden egyes szent nevénél). Van ennek valami szabálya, leírása?
Latin rítusú római katolikus szertartáson szabad többször keresztet vetni, vagy csak az elején meg a végén?
Válaszát köszönöm!
R.
Nincs egyféle gyakorlat a különböző keleti egyházakban e téren. Meglátásom szerint legtöbbet az orosz pravoszlávok vetnek keresztet. Még az egyes ekténiák könyörgéseire is. Valóban, a Szentháromság említésekor minden keleti rítusú keresztet vet. Szintén orosz egyház szokása, hogy még az Istenszülő említésekor is vetnek keresztet. A Hiszekegy recitálásakor a három Isteni Személy megnevezésekor szoktak keresztet vetni.
Szerintem nem tilos római templomban keresztet vetni esetleg többször is, de a feltűnést mindenképpen kerülni kell.
Kedves Lelkiatya!
16 éves múlt a fiam és most van abban a korban hogy nagyon érdeklődik a lányok után. Én 4 éve, Isten kegyelméből tértem vissza az egyházhoz, nagyon komolyan veszem azóta,(rendszeres napi ima és szentmise, szentségek vétele). Férjem és idős szüleim soha nem foglalkoztak a hittel, de nagyon sokat imádkozom értük és látom a lassú változást, Isten felé közeledésüket.
Kérdésem a következő: tehetek-e még valamit gyermekem tisztaságáért, azon kívül hogy elmondtam neki véleményemet a házasságon kívüli kapcsolatokról és imádkozom érte? Sajnos nem fogadja el, mert nem ezt tapasztalja és én konzervatív vagyok szerinte is és a családom szerint is.Köszönöm szépen a választ!Judit
Kedves Judit!
Még az a szülő sincs könnyű helyzetben, aki kisgyermekkora óta keresztény szellemben neveli a gyermekeit. A világ szelleme nagyon erősen hat ránk, főként a fiataljainkra. Azt hiszem, sokkal többet nem tud tenni, mint amit elmondott. Imádkozzék érte nagy hittel, és legyen mindig nagyon nyitott feléje. Ebben a korban jellemző, hogy az ifjú inkább saját barátaira hallgat, vele beszéli meg a dolgait, mégis vannak olyan pillanatok, amikor szeretné még egy kicsit gyermeknek érezni magát, s ilyenkor újra nyitott az édesapja, édesanyja felé. Ezeket a pillanatokat lesse, várja ki. Ha úgy látja, hogy szívesen beszélget önnel a fia, akkor előveheti a kérdést, de sohasem erőltetetten. Abban bízhat, hogy a szavai hatni fognak, még akkor is, ha a fia most kapásból ellenkezik is.
Kedves Lelkiatya !
Keresztény ember elmehet-e craniosacralis terápiára?
Köszönöm. A.
Meglehetősen új dolognak tűnik. Az általam megkérdezett szakemberek szerint nem komoly dolog, legalábbis korántsem olyan nagy hatékonyságú, mint amilyennek magát kínálja. A gerinc-torna nagyon jó hatású, igen sok betegséget hatékonyan lehet vele kezelni. A gerinc-masszázsnak is, kétségtelen, igen jó hatású relaxációs eredménye van. Minden bizonnyal ezek kedvező hatását jelentős mértékben használja ez a terápia.
Furcsának tartom, hogy a pártolói szerint csaknem minden egyes betegségre gyógyító hatása van (cukorbetegség, ekcéma, autizmus, agykoponya torzulás, stb). A magam részéről nem tanácsolom, hogy részt vegyen ilyen terápián. Hiszen, nem kis összeg, s azt hasznosabb célokra is lehet fordítani. De ez nem az Egyház hivatalos véleménye. Nem tudok róla, hogy született volna már ilyen.
Tisztelt Lelkiatya!
Bede Griffiths: Kelet és Nyugat házassága c. könyve mennyire összeegyeztethető a Bibliával és a r. katolikus tanításokkal?
A válaszát köszönöm szépen!
A szerző katolikus szerzetes, aki behatóan ismeri a keleti vallási hagyományt is. A könyv inkább inkulturációs értelmezés. Arra tesz kísérletet, hogyan lehetne megértetni a távol-keleti emberrel a kereszténységet a saját fogalmain keresztül. Az író helyesen értelmezi a keresztény életet, de éppen a távol-keleti gondolkodás hatása miatt úgy tűnik, egészen újszerűen. Csak azoknak ajánlom, akik kellőképpen járatosak a katolikus hitünk alapjaiban, hiszen a szokatlan fogalmazások, képek használata a hitben járatlanokat esetleg félrevezetheti.
Kedves Lelkiatya!
Az un. Ankh keresztnek van valami kapcsolata a kereszténységgel? Én úgy tudom, hogy okkult szimbólum. Szabad egy kereszténynek Ankh keresztet ábrázoló ékszert hordania?
Előre is köszönöm!
Valóban ősi, még kereszténység előtti egyiptomi jelképről van szó. Okkult szimbólum annak, aki annak tartja. A jelképeknek önmagukban nincsen sem üzenetük, kivált önmaguktól való erejük. Egy tárgyat vagy formát az emberi tudat vagy hit ruház föl bizonyos erővel, annak ereje tehát nem a tárgyban vagy formában rejlik, hanem az emberben, aki erőt tulajdonít neki. Nem tilos ilyen formájú ékszert hordani, csak nagyon világosan tudni kell, hogy nincs köze a kereszténységhez és nem is amulett, amely bármi csodatevő erővel bírna.
Tisztelt Lelkiatya!
Miért van az, hogy az én véleményemre senki sem kiváncsi, levegőnek néznek, főleg a munkahelyen. Igaz, még csak 25 éves nő vagyok, én még semmit nem tettem le az asztalra, nincs gyerekem, tehát hallgassak. Így van ez? Pedig nekem is van véleményem, némi tapasztalatom, koromhoz képest megéltem azért néhány dolgot, de arról meg nem szívesen beszélek másoknak persze. Segítségét előre is köszönöm! H.
Kedves H.!
Csak Ön érzi így, hogy senki sem kíváncsi a véleményére, hogy Önnel nem törődnek. Még valóban fiatal, tehát még nem tarthat olyan régóta ez a mellőzöttség. Nem azért kell hallgatnia, mintha még nem tett volna le semmit az asztalra. A 25 év alatt valóban nagyon sok mindennek kellett történnie, sok eredményt elért már, gondolom, iskolás kora óta. De még nagyon sok tanulnivaló is vár Önre. Most még ez az időszak tart. Nem baj, ha hallgatnia kell. Hallgasson is oda, ahol értéket talál. Azt keresse, hogy kitől tanulhat, kiknek a bölcsességét veheti át. Higgye el, bár talán már befejezte az iskolákat, de ez még a gyűjtögetés ideje. Majd, 40-50. éves korától kezdve fogja fölfedezni, hogy mennyivel nagyobb bölcsességre tett szert, mint 25 éves korában. Akkor meg majd azt fogja talán érezni, hogy a csitri 20-25 évesek mindenbe bele akarnak szólni. Lehet, hogy már van, amiben Ön jobb, mint a főnökei. De elegendő, ha ezt a Jóisten tudja. Később szépen meg fog mindez mutatkozni. Addig pedig várjon türelmesen, csöndesen, nyitott füllel és értelemmel.
Tisztelt Lelkiatya!
Mit kell tudnunk a "Krisztus Gyülekezete - Miskolc" és a "Krisztus Gyülekezete - Debrecen" elnevezésű közösségekről?
Azt már tudom, hogy ezek nem azonosak a "Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza" nevű közösséggel.
A "Krisztus Gyülekezete" egy elfogadott közösség vagy inkább szekta itt Magyarországon?
Válaszát köszönöm szépen!
Egy kis létszámú szekta, amerikai eredetű alapítással. Tanításuk a neo-protestáns szektákéhoz hasonlít. Hirdetik, hogy nincs szervezetük, nincs vezetőjük, ugyanakkor a szervezeti működésükhöz mégis lefektettek alapelveket, aszerint választanak vezetőket. Szeretik a többszólamú éneket, de dallamkincsük, énekkultúrájuk meglehetősen szegényes. Miként teológiai tanításuk is.
DJK!
Többször szemérmetlen gondolatok járnak a fejembe valamint bűnös szándékkal érek magamhoz. Sőt valamikor szemérmetlen videókat is nézek. Nagyon szégyellem magam és miután megteszem, szörnyű lelkiismeret furdalásom van.
Úgy érzem hogy ez a bűn belülről tönkreteszi a lelkem és az istenkapcsolatom,mert olyankor nem törődök az Úrral csak azzal hogy nekem jó legyen. Önző vagyok...
Normális ez? Hogyan tudnék ezekkel a dolgokkal leállni?
A.
Jól jelez a lelkiismerete, hogy ettől szabadulnia kell. Nem könnyű küzdelem. Egyrészt az egészséges test természetes jelensége, ugyanakkor jelen van ebben egy roppant veszedelmes mechanizmus - éppen a rosszra hajló emberi természet miatt. Minél jobban beengedi az ember, annál többet követel, annál jobban fogva tartja az értelmet és az akaratot.
Valamelyik ponton fogja meg ezt a folyamatot. Ha ilyen képeket néz, akkor a gondolatai egyre inkább erre járnak, egyre kevésbé tud uralkodni a tettein, a mozdulatain. Ha az ilyen irányú gondolatokat beengedi, elidőz velük, ez is bénítja az akaratot, s nem tud uralkodni magán, egyre könnyebben kattint ilyen témájú linkekre. S hasonlóan, ha az efféle cselekedetekkel megalkuszik, az is egyre jobba belesodorja az érzékiség bűnének többi fajtájába. Erre mondom, hogy valahol fogja meg a folyamatot. Ahol a legkönnyebb. Mert ez visszafelé is hat, a jó irányba. Ha már egyszer sikerült önuralmat gyakorolni, akkor máskor is menni fog, akkor jobban kézben tudja tartani a gondolatait, egyéb tetteit.
Ennek az érzékiségnek természetes kibontakozása a házastársi szerelem, addig pedig küzdeni kell a tisztaságért. De érdemes. Mert ahogyan bénít, az istenkapcsolatot mérgezi ez a bűn, a legyőzése annál emelkedettebbé, testileg-lelkileg annál tisztábbá teszi az embert.
Kedves Lelkiatya! Szeretnék tanúságot tenni a Csodáséremmel kapcsolatban. Hol tehetem ezt meg? Hova írhatok? Előre is köszönöm.
Ha erre a címre megírja, szívesen közzétesszük a Fórum oldalunkon. (Persze, ha a beszámoló egyezik az Egyház tanításával.)
Kedves Lelkiatya!
Mit jelent Skapuláré medált viselni egy Skapuláré társulati tagnak?
A skapuláré eredetileg szerzetesi ruhadarab. Krisztustól kapott öltözetet jelent (a kármelitáknál Szűz Máriától kapott jel), amelyet a szerzetes állandóan magán hord és az Isten iránti elkötelezettségnek és hűségnek a kifejezője. Később harmadrendiek is viselhettek skapulárét, aztán világiak is, melyet csak a szerzetes adhat nekik, s amely az imádságra való elkötelezettségüknek a jele. Ma már áldozópap is adhat ilyet. Ennek még egyszerűbb változata a skapuláré érem. A hozzákapcsolódó ígéret szerint, aki állandóan viseli, az elkerüli a kárhozatot. Hozzáteszem, természetesen nem a ruhadarab vagy az érem viselése miatt, hanem a buzgó imádságnak köszönhetően, amelyre a skapuláré állandóan emlékezteti azt, aki hordja.
Tisztelt Lelkiatya! Szeretnem tudni mikor lesz az elsoaldozas Nyiregyhazan? valaszat elore is koszonom
Október 12-én.
Kedves Lelkiatya!
Templomban esküdtem, de sajnos elváltunk. Azóta másodszor is férjhez mentem, de nem gyóntam és nem áldoztam. Úgy tudtam, hogy az, aki elválik, a házasság szentségét megtöri és nem gyónhat, csak a közös gyónás alkalmával! A szent áldozáskor sem merek odamenni a paphoz. A mostani válaszokban azt látom, hogy ez lehet. Azt szeretném kérdezni, hogy ezt mi miatt gondoljuk rosszul? Köszönöm: Anikó
Az elválás szomorú ténye még nem zár el a szentségektől. Hanem, aki újra házasodott, de nem templomi esküvővel, az követne el szentségtörést azzal, hogy úgy áldozik, hogy közben nem megáldott házastársi kapcsolatban él. Önt tehát a második házassága akadályozza abban, hogy a szentségekhez járuljon. Természetesen, ha egyházilag rendezték ezt a második házasságot - amennyiben ez lehetséges - akkor részesülhet a szentségekben.
Kedves lelkiatya!
Nem olyan régen részt vettem egy keresztény találkozón,amely egy tölem távol esö városban volt megtartva.Másodszor vettem részt rajta.Egy növérrel beszéltem meg a részleteket.Ö jött ki értem,meg mindenkiért akik részt vettek a találkozon.Én néhány nappal korábban érkeztem mint mások,pihenés céljából.A növér sok mindenben segitett,a vele valo beszélgetések is sok mindent megvilágitottak számomra.De...sok furcsaságot is észrevettem a viselkedésében az irányomban.Például elkellett valamit intéznem a városban,és azt mondta nem tudja,hogy milyen irányba megy a busz,hol szálljak ki,kértem térképet is a vársohoz,azt mondta az nincs náluk.Pedig sokszor megteszi azt a távolságot,meg odavalosi.Azt is mondta intézzem el a jegyvételt a visszavezetö utra akkor amikor lesz a találkozon szervezett program a városba,az nem volt jo,mert akkor nem birta volna a programot követöen visszajönni.Végül megbeszélte egy növérrel,aki ment a városba hogy igazitson el.Ö ezt meg is tette.Ami rosszul esett,hogy ez az elözö növér,aznap kétszer ment a városba,két részt vevöőrt,és történetesen az autobuszállomásra ment ahova nekem is mennem kellett,és fájt,hogy ebben nem akart segiteni.Lett volna hely az autoban is.Sokat aggodtam emiatt,még meg nem oldodott.Fájdalmat okozott ezzel.Meg voltak más megjegyzései is,amik rosszul érintettek.Lehet nem akarta,hogy ott legyek...amikor elövettem egy belépöjegyet egy programra menert,rám szolt,hogy raertem volna elövenni a programon is,kérdeztem valamit az egyházrol ami nem volt világos,és lekezelöen válaszolt.Amikor mentem el,mondta köszönjek meg mindent a rendháznönek,mintha én nem értem volna fel ésszel ezt...Ilyesmik többször is elöfordultak.Segitett is sok mindenben,meg lelkileg is jo tanácsokat adott,de nem értem ezt a felemásságot a viselkedésében.Bántó volt igy is sok sérólés volt bennem,és rosszul érint hogy még egy ilyen helyen is kaptam belöle.Amikor elbucsuztunk kiszaladt a szamon,hogy köszönök mindent ami szép volt.erre ö azt mondta bocsássam meg ami nem volt szép.Ön szerint érdemes velük tartani továbbra is a kapcsolatot?
Nina
Kedves Nina!
Természetesen érdemes velük tartani a kapcsolatot. Ezek az érzések, sejtések, gyanakvó gondolatok semmiképpen sem jó tanácsadók. Egyáltalán nem lehet fölmérni, hogy ebből mi valós, mi az, ami alaptalan. Nem is érdemes velük foglalkozni. Az ember saját magát bünteti azzal, ha ezeken rágódik. Örüljön annak, amit kap, és mindenből igyekezzék tanulni. Persze, kapunk rossz dolgokat is az emberektől, akaratlanul is megbánthatnak. Még egy szerzetesnővér sem tökéletes. Ez, tehát, elkerülhetetlen. De ezeket is fogadjuk jó szívvel, ezek is a javunkra válhatnak. Sohasem szabad megsértődni. Az teljesen értelmetlen, nem vezet sehová, az ember csak saját magának árt vele. Ha egyébként lelkileg sokat kapott ott, miért ne menne el máskor is, s akkor már talán ezeket is jobban fogja kezelni.
Kedves Lelkiatya!
Mi a véleménye és a hivatalos egyhzi vélemények az. ún Mária Magdolna látnoknővel kapcsolatban, aki üzeneteket kap állítólag? Hiteles? Vannak tőle származó rózsafüzérek rózsafüzér könyvekben. Ezeket papok lektorálták. Ezeket a rózsafüzéreket lehet használni?
Annyi bizonyos, hogy ezt a sok mindent nem a Szűz Anya üzente. Nem értem, hogy ha valaki jámbor, szép dolgokat akar mondani, akkor miért találja ki, hogy ezek égi üzenetek. Amiket elolvastam, azok kegyes gondolatok, nem találtam benne súlyos tévedéseket, de helyette is inkább a Szentírás olvasását ajánlom. Nem tudom, hogy az Egyház adott-e ki nyilatkozatot ezen üzenetek hitelességéről, de ha igen, akkor vélhetően elítélte. Az ugyanis biztos, hogy nem hagyta jóvá és nem ajánlja senkinek. Valószínűbb, azonban, hogy nem is jelent meg hivatalos állásfoglalás róla.
