Halálos bűnt nem lehet véletlenül elkövetni. Annak éppen az a lényege, hogy tudva és akarva súlyos dologban cselekszik valaki az Isten akarata ellen. Miért lett bizonytalan a tetteiben? Nincs mitől félnie! Óhatatlan, hogy követünk el hibákat, vagy olyan dolgokat, amelyeknek nem látjuk át minden következményét. Nem vagyunk mindentudók. Isten nem ezeket kéri számon, hanem a szívünk állapotát. Ő a szívet vizsgálja, nem azt, hogy mit vétettem. Azért ügyeljen arra, hogy milyen oldalakat látogat, hogy azok ne fertőzzék a szívét, ne gyöngítsék az Isten iránti szeretetét, hűségét. Amit jó lelkiismerettel kedveltnek jelöl, azzal bizonyosan nem vét senki és semmi ellen. Azzal üzenhet másnak, hogy ezt Ön fontosnak találja.

Szeptember 5-én reggel 4 órakor indul a zarándoklat, és ugyanazon az úton megy végig, mint annak idején a Kegykép. Az odaérkező zarándokok imádsága este 6 órakor kezdődik a kegytemplomban.

Parókia címe: 6900 Makó, Erdélyi püspök u. 9.
Postacím: 6900 Makó, Erdélyi püspök u. 9.
Telefonszám: (62) 211 328
elektronikus címe: makoigke@gmail.com
Figyelmébe ajánlom honlapunknak azt a szolgáltatását, amellyel könnyen megtalálhatja papjaink és parókiáink adatait.
közösségeink/parókiák
közösségeink/papjaink

Van, de talán ritkább, mint a római katolikusoknál. Legtöbben 18 éves korukban jelentkeznek a fiatalemberek.
Nincs határidő a házasságkötésre. Több olyan eset is van, hogy valaki elvégzi a szemináriumot, de nem talált még magának megfelelő párt. Ekkor kap bizonyos lelkipásztori feladatokat, és majd ha megtalálta élete (és hivatása) párját, a házasságkötés után lehet fölszentelni diakónussá, majd pappá. Az utóbbi időben jobban elkülönülnek ezek az események. A házasságkötés után leghamarabb fél évvel van a diakónusszentelés, majd legalább egy fél év vagy hosszabb diakónusi szolgálat után következik a papszentelés.

Az ember teste valóban a világ anyagából van, és ez tiszta kémia és fizika. De az ember nem csak ez! Az ember az Isten képmása, vagyis önmagára eszmélő személy. Benne a természetes élet kapcsolatba léphet a természetfölöttivel. Az emberi tudat nem csak az anyag jól szervezettsége, az emberi cselekvés nem csupán fizikai vagy kémiai reakció. Erre éppen az utolsónak jelzett, a plusz probléma az igazolás: a lelkiismeretfurdalás. Az ember lelke jelez, hogy felelős a tetteiért. Sajnos nem mindig vagyunk ura önmagunknak. Ezt tapasztaljuk. De ebben sokat fejlődhetünk. Jakab apostol is leírja, hogy mekkora küzdelembe kerül önmagunkat megfékezni (Jak 3,7-10). Nem könnyű dolog, de nem is reménytelen. Isten segítségével minden lehetséges. Szent Pál azt tanítja, hogy Isten nem ad nagyobb kísértést, mint amit el tudnánk viselni. A kísértéssel együtt az erőt is megadja (1Kor 10,13). Tanuljuk meg megtalálni ezt az erőt és élni vele!

Sajnos nem tudok segíteni. Nem tudom, hol hangzott el ez a tanítás. Kerestem a világhálón, de nem leltem nyomára.

Nemrégiben hasonló kérdést tettek föl. Ez azt jelenti, hogy sokakat érint és érdekel. Sokan tévedésben is vannak ezen a téren.
Lehet áldozni annak, s kell is, hogy áldozzon az, aki elvált. Fontos feltétel a tisztaság, a rendszeres gyónás. Elég nagy fájdalom az, hogy nem élhet békés, egészséges házas kapcsolatban. Az Istennel való kapcsolatát annál erősebben kell építenie. Ebben óriási segítséget nyújt, ha a bűnbánat és az Eukharisztia szentségével él.

Kedves Feri!
Jól jelez a lelkiismerete, de kénytelen vagyok még erősebb figyelmeztetést megfogalmazni: Ezzel a módszerrel a sátán próbálja hatalmába keríteni!
Az teljesen természetes vágy, jogos igény, hogy szeretne kapcsolatot létesíteni. Ezt a vágyat próbálja rossz irányba téríteni a gonosz. Az Ön által említett módszer pontosan erre vezet. A nőfelszedés (bocsánatot kérek e kifejezésért a szépnem tagjaitól) szörnyen megalázó és méltatlan ahhoz a tiszta emberi vágyhoz, ami Önt vezeti. Így egészen biztosan nem lehet igaz kapcsolatot létrehozni és építeni. Legjobb, ha el is felejti, amiket itt összeszedett.
Vannak könnyebben és vannak nehezebben ismerkedők. Ez azonban egyáltalán nem minősíti magát a személyt. Ha eltanult módszerekkel akar kapcsolatot teremteni, akkor abba nem önmagát adja, hanem a módszert, s nem azt találja meg, aki Önhöz illik, hanem azt, akit a módszerrel levett a lábáról.
Az én tanácsom az, hogy a társkeresés ne okozzon Önben semmiféle félelmet, az nyilván nem segíti a helyes cselekvést. De oka sincsen a félelemre, hiszen még fiatalember. Bízzon Istenben, rendszeresen imádkozzon azért, hogy megtalálja azt leányt, akit Isten Önnek szán. Higgye el, ez nem csak erkölcsösebb, de hatékonyabb is.

Ha már évszázadok óta élő szerzetesközösségeink lennének, akkor valóban ez volna az egyszerű módja: az ember elmegy a monostorba, együtt él a szerzetesekkel, beletanul az ottani életbe, az imádságba, és ha kitart hivatásában, no, meg a közösség is úgy látja jónak, fölveheti a szerzetesruhát és megfelelő idő elteltével szerzetessé szentelik. Nálunk valóban csak a bazilita szerzetes atyák élnek közösségben Máriapócson. Hozzájuk el lehet menni, az említett módon szerzetessé lehet válni. Létezik azonban egy másik férfi közösség is, a monasztikus szerzetesek, akiknek jelenleg nincsen önállú házuk, hiszen, akik voltak, azokból mind püspök lett. Vannak azonban már jelöltek, akik az ő monasztikus életüket akarják folytatni. Ha elegen lesznek, Isten segítségével az ő közösségi életük is újra indulhat.
A nővérek esetében már él mind a két fajta szerzetesség. Máriapócson vannak a bazilita nővérek, Dámócon pedig a monasztikus közösség.

1. Nagy titok ez. Alapvetően nem tudjuk megérteni, hogy miért éppen ilyen világot alkotott az Isten. Mégsem történetileg kell elképzelni a dolgot, arra gondolni, hogy pechesek vagyunk ezekkel az ősszülőkkel, mert ha ők egy kicsit bölcsebbek lettek volna, akkor nem ülne rajtunk ez az átok. Valamiképpen közös felelősségünk a rosszra hajló természet. De okosabb nem ebből a szempontból közelíteni a kérdést. Nem azt feszegetni, hogy ki mennyire hibás, az ősszülők, mi vagy a Jóisten, hanem, hogy mivé válhat a rosszra hajló természet, hogy mivé alakítja a Mindenható Isten a bűnt.
2. Ki előtt kell szégyellnie magát a hívőnek? Az emberek előtt? Ez azt árulja el, hogy az emberek tetszése, elképzelése fontosabb, mint az Isten gondolata. Valóban botrány, hogy mi egy megfeszített embert imádunk, ezt Szent Pál sem titkolta (

Az a gondolat félrevezető, hogy akkor lenne valaki a többiek szemében, ha már tudna vezetni, vagy már lenne barátja ? gondolom: udvarlója. Soha nem azzal tudjuk magunkat elfogadtatni, amit teszünk, hanem azzal, amik vagyunk. Ha be akarna lépni abba a versenybe, hogy bizonyos dolgok elérésével vívja ki az emberek elismerését, rokonszenvét, akkor egész életében kudarcra volna ítélve. Nézze meg, vannak, akik alig tesznek erőfeszítést, mégis mindig sikeresek, vannak meg, akik megfeszítetten dolgoznak, mégsem ismerik el őket. Nem érdemes, nem szabad az emberek elismeréséért versenyt futni. Hiábavaló.
Első és legfontosabb dolog, hogy Ön önmagát fogadja el. Ne azt nézze, hogy milyen hiányosságai vannak, hanem azt, hogy mi mindent kapott az Úr Istentől. Ha azt mondaná, hogy semmit, vagy keveset, vagy kevesebbet, mint mások, az nagy hálátlanság lenne Vele szemben. Igenis, sokat kapott Ön is, csak föl kell fedeznie ezeket az értékeit. Azt az embert fogadják el mások, aki önmagát el tudja fogadni. Azt értékelik mások, aki önmagát, jobban mondva, az Isten neki szánt ajándékait látja, értékeli, megbecsüli. Ezek a magabiztos emberek. Bár keresztény nyelvezettel jobb úgy fogalmazni, hogy Istenben bizonyosak, Aki bennük él. Erre törekedjék elsősorban! Fedezze föl, fogadja el, szeresse meg önmagát. Akkor fogja tudni ugyanezt megtenni másokkal is.

Kedves Márta!
Alapvetően jól viszonyul ehhez a nehéz helyzethez, ami mindenképpen biztató. Így merem én is megfogalmazni az első gondolatomat, amellyel nem megbántani akarom, csak a figyelmét fölhívni. Legjobb, ha ebbe a kérdésbe nem szól bele, hanem hagyja, hogy a leánya oldja, küzdje meg ezt a dolgot. Ugyanis egy édesanya szinte minden esetben más, jobb férjet szeretne a lányának, mint ami adatik. Ez természetes is, nem részletezem. Így, még ha úgy érzi, oka is van az aggódásra - ahogy leírta, valóban nem egyszerű a helyzet -, az Ön bárminemű közbelépése óhatatlanul arra terelné a kedves leányát, hogy inkább meneküljön ki ebből a kapcsolatból. Ez pedig semmiképp sem volna helyes hozzáállás. Igenis, van esély arra, hogy még a vejének e gyöngeségeivel együtt is szép házasság kerekedik majd. Legfőként ezért imádkozzék. Ha idővel netán mégis másként alakulna a helyzetük, elég lesz majd akkor újra gondolni és keresni a megoldást. A szentség csodát művel, ha akarunk vele együttműködni.

Nagyon sok kérdést tett föl, s az egész kérdéskör önmagában is igen összetett. Megpróbálok minél tömörebben válaszolni, amely éppen ezért nem is lehet teljes körű, mindenre kiterjedő.
Meglep, hogy a Szent Efrém kórus koncertje azt a gondolatot szülte Önben, hogy ők, vagy a görögkatolikus egyházunk majmol valamit vagy valakit. A Szent Efrém kar repertoárja igen gazdag, nagyon sokféle kórusmuzsikát énekelnek. Egyebek között céljuk, hogy a keleti egyházak zenei világát is megismertessék a magyar emberekkel. Ez nem egységesítési törekvés, hanem annak bemutatása, hogy ez a zenei kultúra mennyire gazdag és sokrétű.
Ehhez nem szorosan kapcsolódik a templomainkban folyó énekkultúra alakulásának kérdése. Attól félek, hogy inkább a tapasztalható hanyatlásnak az eredménye, hogy templomainkban nem olyan szép az ének, mint régebben. Ma már jóval kevesebb a jól képzett és elkötelezett kántor él a közösségeinkben, mint régen. Ezt fölismerve született meg a döntés, hogy megújítsuk egyházunkban a kántorképzést. A Szent Atanáz Főiskolán létesített Kántorszak egyik fontos törekvése, hogy földolgozza és ismertté tegye az egyes egyházközségek saját dallamvilágát, dallamkincseit. Nem célja tehát az egységesítés. Ugyanakkor, éppen gyakorlati okok miatt fontos, hogy le lehessen jegyezni, kották alapján meg lehessen tanulni a dallamainkat. Ehhez szükséges a dallamok vizsgálata, gondozása. A Szent Atanáz Főiskola gondozásában idén megjelent Kottás tankönyv több dallamváltozatot is közöl, régebbieket és újabbakat is. Természetesen nem lehet mindet összegyűjteni, mindet lejegyezni. Legalábbis ennek a könyvnek nem ez a célja. De a kántorképzés kifejezett előírása, hogy minden képzett kántornak tudnia kell az otthoni saját dallamot is és a lekottázottat is - lehetőleg a variánsokkal együtt. Hol itt az egységesítés?
A Szent Efrém kórus gyakran kimegy énekelni a legkisebb falvakba is. Ritka erénye egy ilyen ismert és elismert kórusnak.
A terv az, hogy a templomi és egyéb helyeken alkalmazott liturgikus éneklésünk minél szebb legyen, minél lélekemelőbb, szépsége folytán pedig minél inkább méltó az Isten dicséretére. Ez nem megy magától, ennek érdekében sokat kell dolgozni kántoroknak, kántorképző szakembereknek de a híveknek is.

Nem rejtem véka alá, hogy paptestvéreim igen nehéz helyzetben vannak a politikai kampány idején. Természetes, hogy mindnyájunknak van saját meggyőződése, amelyet meg is oszthatunk mással, s jogunk van másokat is figyelmeztetni, buzdítani, hogy a szerintünk helyes álláspontra jussanak. Ráadásul a vezető embereknek még felelőssége is, hogy a rábízottakat is hozzásegítsék a helyes látásmódhoz. Mit tegyen a pap, akire a lelkek üdvösségének felelőssége van bízva? A templomot és az egyházi intézményeket semmiképp sem használhatja fel saját álláspontjának terjesztésére. Ez visszaélés lenne a vezetői helyzettel és a lelki hatalommal. Hangsúlyozom azonban, hogy nem könnyű különválasztani önmagunkban az egyént, a társadalmi és az egyházi személyt. Mégis törekedni kell rá, ezért helyes az Ön figyelmeztetése.

Mivel nem tett szüzességi fogadalmat, ezért Isten iránti elköteleződése nem akadályozza Önt abban, hogy társat keressen.
Bevallom, hosszú időn át viszolyogtam a világhálón keresztül való társkereséstől, ám nemrégiben volt alkalmam megismerni egy nagyon kedves párt, kik mindketten elmúltak hatvan évesek és özvegységükben ilyen módon találtak egymásra. Úgy tűnik, tehát, hogy mégis lehetséges.
Hangsúlyozom azonban, hogy bár megjelent a lelkében ez a gondolat, azért ne minden egyéb törekvését vesse alá ennek a vágyának, hiszen ezzel együtt még sok más élő feladata is megmaradt.