Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizennégy meg három? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya !
A Rózsafüzér húsz titka című mű elfogadható-e ?
Köszönettel
A.
Bár nem ismerem ezt a könyvet, de minthogy a Szent István kiadó adta ki, ezért lehet bízni abban, hogy a könyv a Katolikus Egyház tanítását követő, helyes lelkiséget hordozó imákat imákat tartalmaz.
Tisztelt Lelkiatya!
Nagyon érdekel az angeológia.Melyik konyvet tudná nekem ajánlani,ami megbízható és nincsenek benne téves dolgok.
Koszonom szépen!
Anselm Grün, ismert bencés szerzetes több könyvet is írt ebben a témában.
Mindenkinek van egy angyala (Szent István kiadó)
A lélek ötven angyala(Szent István kiadó)
Angyalok könyve (ez a Szent Gellértnél jelent meg).
Kreeft Peter Angyalok és démonok - Mit tudhatunk róluk? (Szent István kiadó)
Javasolhatok még egy gyűjteményes kötetet, amelynek több szerzője is van:
Az angyalok (L'Harmattan kiadó).
Kedves Lelkiatya!
Már irtam Önnek a munkahelyi rossz körülményekröl,hogy nehéz dolgoznom zajos,dohányfüstös helyen,ahol az emberek belevannak merülve a játék szenvedélybe ésahova jóformán csak férfiak járnak és az felel meg nekik,ha lazán viselkednek velük.Voltam azota szabadságon is,és nem jobb helyzet,a fáradságot ugyan kipihentem,de lelkileg lehúz ez a környezet,szenvedek ha itt kell lennem,és valójánban ettöl érzem magam fáradtnak.Próbáltam ezekkel az emberekkel beszélgetni,kommunikációt kialakitani,de nem megy...akármit mondok,két mondatban kimerül a kommunikációnk,a kolléganöimmel nem igy van.velük szivesen beszélgetnek,kávézgatnak velük.A két kolléganöm is jol megvan egymással,igaz egyikük nemsokára elmegy innen.Az is rosszul érintett,hogy valamiben itt nélkülem hoztak döntést,ami engem is érintett,és a kettöböl én vagyok itt az egyik állandó munkás.Ezt nem éreztem korrektnek,szóvá is tettem,hogy nem szép,hogy utoljára tudjak meg dolgokat,mivel a munkaidömröl volt szó.És még nekik állt feljebb,hogy szoltam.Ön a munkahely váltást tanácsolta egyszer.Ezen sokat gondolkodom,és ha arra gondolok,hogy nem kell idejönnöm szabadnak érzem magam.Viszont a kereset jól jön,kell a tanulmányaim befejezéséhez is,és jelenleg nincs más munka kilátásban,ami lett volna abból sajnos nem lesz semmi.Mondtam otthon is,hogy nem biztos,hogy sokáig jövök ide,és nem örülnek neki...nem minth engedném,hogy a szüleim beleszoljanak az életembe,de velük otthon ülni se lenne jó,nincs bensöséges és túl jó kapcsolat közöttünk.Ön szerint mi lenne a jó megoldás?Minél hamarabb meghozni a döntést és menni a bizonytalanba vagy várni még egy kis ideig?Tanácstalan vagyok...
Válaszát elöre is köszönöm!
Bizonytalan helyzetbe ne lépjen! Erre semmi sem kényszeríti, s az ilyet, ha csak lehet, kerülni kell. Korábbi javaslatom is arra irányult, hogy keressen új munkahelyet. De úgy ne hagyja el a mostanit, hogy nem tudja, hová megy utána. Ez a mostani helyzet is sok tanulsággal szolgál, figyeljen rá, ne mulassza el ezeket. Amíg a Jóisten úgy látja jónak, s nem változik az élete és itt kell lennie ezek között az emberek között, addig igenis törekednie kell, hogy megszeresse őket. Nem kell hozzájuk igazodni, rájuk hasonlítani, de meg kell tanulni így is elfogadni, szíve mélyéből elfogadni és szeretni őket. Alighanem ezen a téren még van mit fejlődnie. Így feladatnak tekintse ezt a helyzetet, amelyből nem kimenekülnie kell, hanem beletanulnia - elsősorban lelkileg. De ha mindezek közben keres munkát, azt jól teszi. S majd akkor lépjen, ha az valóban továbblépés lesz az életében.
Tisztelt Lelkiatya!

2004-ben volt görög katólikus esküvőnk. Sajnos a házasságból gyermek nem született, ezért elváltunk. Immáron 10 éve. A polgári bontóper 2006-ban megtörtént.

Azt szeretném kérdezni tisztelettel Öntől, miután újraházasodtam 2013-ban, mi a járható útja, hogy előző házasságomat érvénytelenítve, mostani polgári házasságomat Isten színe előtt is érvényesíthessük.

Válaszát előre is megköszönve,

Tisztelettel:
K. J.
Kedves J.!
Az első házassága érvényességének vizsgálatát az illetékes egyházi bíróság végzi el. Legegyszerűbben a saját parókusán keresztül indíthatja el ezt a folyamatot. Ha ilyen sajnálatos dolog történt, hogy házasságkötésük után igen hamar, 1-2 évre rá már elváltak, ilyen esetekben a vizsgálat főként arra irányul, hogy vajon valóban megismerték-e egymást, igazi elköteleződés történt-e az esküvőn. Persze, más okok is szóba jöhetnek. A parókus atya majd tájékoztatni fogja a további szükséges lépésekről. Ha a vizsgálat eredménye szerint az első házasságkötésük érvénytelen volt, akkor ez igazolja, hogy Ön szabad állapotú, és rendezhetik a mostani házasságukat. Ilyenkor már nem ugyanazzal az ünnepélyességgel szoktuk az esküvőt megtartani, hiszen inkább házasságrendezésről van szó, nem pedig ünnepélyes egybekelésről. Természetesen ennek a házasságrendezésnek feltétele az is, hogy a mostani párja is szabad állapotú legyen.
Tisztelt Lelkiatya!

Mire véljem azokat a katolikus templomokat, amelyekben koponyák vannak? Megdöbbentő volt látnom, hogy vannak ilyenek, mondhatni kitértem a hitemből. Létezik, hogy a katolikus egyház szereti koponyákkal díszíteni a templomot? Persze ezek nem Magyarországon vannak. http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=schuro&pid=69188
Íme, fenti linken láthatók a képek.
Nem kell ezen botránkozni. Egy bizonyos kor szokása volt, amely ma nekünk egészen idegennek tűnik. Főként kapucinus kolostorokban találunk ilyeneket, de látható néha ortodox templomokban temetkezési helyein is.
Az a magyarázata, hogy az embernek mindig emlékeznie kell a halálra. Memento mori! - mondja a latin mondás: Emlékezz a halálra! Úgy kell élnünk, hogy tudatában legyünk, bármelyik pillanatban meghalhatunk. Erre emlékeztetnek a csontok. Ugyanakkor ez az akkori kor tiszteletadása is volt az elhunytak iránt. Ma megtörténik olykor, hogy inkább meggyalázásnak számít, ha így bánnak a koponyával, emberi csontokkal. Ezért tűnik nekünk ennyire bizarr ötletnek. Ez akkoriban elképzelhetetlen volt. Kifejezetten a halottak iránti tisztelet és az élők figyelmeztetésének a szándéka vezette őket.
Kedves Lelkiatya !
Menyasszony voltam, mikor a kisfiam fogant. Így összeházasodtunk és aztán megszületett. Házasságon kívüli gyereknek számít-e?
Köszönettel
A
Szerintem nem, de nincs is jelentősége. Maradjanak együtt, szülessen még hozzá több kis testvér, s észre sem fogják venni, hogy a házasságkötésük dátuma és a gyermek születésnapja nem passzol.
Tisztelt Lelkiatya!

Úgy érzem, a legnagyobb igazság a világon a Bibliában a szeretet himnusza. Számomra mintha ez lenne a lényeg, amiben mindenre választ kapok. Jól érzem ezt? Egy kicsit olyan érzésem is van, mintha ez felülírná az egész Bibliát, mert sok igazság és tanulság van a Bibliában, de mintha a szeretet himnusz lenne a lényeg. Ön mit gondol Atyán?
Igen, lehet azt mondani, hogy a Szeretethimnusz (1Kor 13. fej.) az egész kinyilatkoztatás kvintesszenciája. Persze, más összefoglalókat is találunk. Például a nyolc boldogság (Mt 5,3-12), a két főparancs (Mt 22,37-40), az aranyszabály (Mt 7,12), vagy ez az egyszerű kijelentés: Isten a szeretet (1Jn 4,8b). Mikor melyik érinti meg jobban az embert. Alighanem most Önt éppen a Szeretethimnusz érintette meg. Töprengjen rajta még, mert további érdekes fölfedezéseket fog tenni benne.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A következo problémával fordulok T. lelkiatyához. Egy vasárnap reggel sürg?sségi fogászaton ki kellett húzni egy fogamat, mert majdnem teljesen letörött. Ezután elmentem római katolikus szentmisére,ahol áldoztam (egy szín alatt). Azt gondoltam, hogy a gyógyulást ez is elo fogja segíteni. Az áldozás után kb. egy fél órával viszont meggondolatlanul betettem egy gézt a seb helyére, és amikor kivettem, azután hirtelen eszembe jutott, hogy a gézt nem dobhatom el, hiszen még a Szentostya részecskéi rajta lehetnek. Azóta ?rizgetem, mit tegyek vele?
Ha úgy nyugodtabb a lelkiismerete, el is égetheti. De bizonyos, hogy nem kell attól tartania, hogy szentségtörést követett el. A kazuisztika azt tanítja, hogy addig hordozza az anyag Krisztus testét és vérét, amíg az állagában valóban kenyérnek és bornak volna mondható. A lenyelt szent ostya bármilyen nyomokat is hagy az ember szájában, az már semmiképp sem mutatja a kenyér, az ostyamaradékok látszatát. Főként nem fél óra múlva. Emiatt tehát egyáltalán nem kell aggódnia.
Kedves Lelkiatya!
Fogalmam sincs mit tegyek... A szüleim nem szeretnék elfogadni hogy szerzetes legyek. De én érzem hogy ez az utam, érzem hogy ezt szántan nekem a Jóisten. Semmiképpen nem szeretnének erről hallani. De engem a szívem mindennél jobban húz a hivatás felé. Mit tegyek a szüleimmel?Hogyan értessem meg velük hogy ez az én utam? Ha az ő beleegyezésük ellenére bevonulok a rendbe az bűnnek számít? Vétek a negyedik parancsolat ellen?
Kérem adjon tanácsot. Előre is nagyon köszönöm
Imádságos szeretettel,
Egy kétségbeesett fiú
Kedves fiatal barátom!
Igazán nem kell kétségbeesnie. Ha Önnek szerzetes hivatást szánt az Úr, akkor az szépen ki is fog alakulni, csak tartson ki benne. Bizonyára lesznek majd még más nehézségek is ezen életútja megvalósításában, de mindig fog hozzá elegendő erőt is kapni. Az a javaslatom, hogy írjon magáról kicsit részletesebben a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Azt senki más nem olvassa. Lehet, hogy ezen az úton több tanácsot is tudok adni Önnek.
Kedves Lelkiatya.
Olyan könyvet keresnék, amiben protestáns tévhiteket cáfolnak meg katolikus válaszok. Van ilyen? Előre is köszönöm.
Néhány könyv erről a témáról és alatta az elérhetőségük:
Scott és Kimberly Hahn: Minden érv Rómába vezet
http://www.stephanus.hu/termek/178
Theurer, Andreas: Miért ne lehetnék katolikus? Egy evangélikus lelkész illetlen gondolatai
http://szitkonyvek.hu/termek/2073
Keating, Karl: Amit a katolikusok valójában hisznek, 52 válasz a katolikus hittel kapcsolatos téveszmékre
http://szitkonyvek.hu/termek/352
Boda László: Hitünk önvédelme, Mai kérdések - mai válaszok
http://szitkonyvek.hu/termek/1387
Izgalmas kutakodást!
Kedves Lelkiatya!
Mit mond a katolikus egyház a halottak hamvainak szétszórásáról? Megengedett vagy nem? Én szeretném, ha majd remélhetőleg nem túl sokára meghalok, hogy a hamvaimat szórják szét. Nem szeretném, ha akár csak egy sír erejéig is nyomom maradna a földön. Ráadásul nagy teher is az embereknek az egyre szaporodó halottaikat látogatni, temetőbe járni. Így senkinek sem kellene velem foglalkoznia. Csak nem tudom, hogy lehet-e.
Nem támogatja az Egyház temetés helyett a hamvak szétszórását. Az emberi test méltóságától fosztja meg, amely bár teljesen meg van fosztva teremtett szépségétől, mégis éppen ez az utolsó megfosztottság adja az emberi életnek a méltóságát.
Mai világunkban erőszakosan terjeszkedő az a szemlélet, amely a praktikusságot helyezi mindenek fölébe. Kétségtelen, hogy praktikus megoldás szétszórni a hamvakat, nincs vele baj többé. De ez a megoldás az emberi élet értékét is arcul csapja. A halottak tisztelete az itt maradottak feladata, az elhunytaknak már nincs rá szüksége. Ám, ha elfelejtjük a temetőt, a sírok gondozását - hiszen a hamvak szétszórása ezt célozza, erre utal -, ezzel az életünkből töröljük ki a folytatás, az örökélet hitét és szemléletét.
Tartok tőle, hogy nem tudtam Önt meggyőzni, hogy ne válassza hamvainak szétszóratását, mert korunkban már nagyon elhatalmasodott ez a praktikum-szemlélet. De az Ön kérdése valójában nem a hamvainak sorsára vonatkozik, hanem a jelen életre. Valami miatt megfáradt, vagy csalódott, kiábrándult, s már nem látja az élet szépségét. Még ha csupán néhány évet kapna is a Jóitentől - de lehet az akár még néhány évtized is! - akkor is ezt a hátralévő részt érdemes örömben, boldogságban tölteni. Sokkal inkább azt javaslom, ennek forrását keresse, és ne a halála után helyzeten töprengjen. Lássa be, hogy sok feladata van még itt, még ha erre nem is kap visszajelzést az emberektől, a környezetétől. Most tőlem kap. Isten azt akarja, hogy Ön éljen, tevékenykedjék, sok jót tegyen, és mindebben örömét is lelje. Javaslom, gyónja meg életunt gondolatait, kérjen bocsánatot az Úrtól ezek miatt, és keresse a lehetőséget, hol tudja értékessé tenni magát. Azzal ne számoljon, hogy mit kap érte az emberektől. Sokszorosát kapja vissza odaát, de az a szép, hogy aki mások szolgálatára adja magát, az már itt is kicsit úgy érzi, a mennyországban él.
Tisztelt Lekiatya! Olyan problémával fordulok Önhöz hogy van egy másfél éves kislányom szeretném megkeresztelni és két két külön álló személy szeretne a keresztszülője lenni és nem tudom egyiküket sem megbántani, hogy lehet e arra lehetőség hogy mindeketten legyenek a keresztszülője hivatalosan templomban, egyik vidéken a másik Budapesten. Római Katólikus vallásúak vagyunk. Válaszát előre is köszönöm.
Igen, lehetséges több keresztszülőt is választani. Ez olyan, mintha több embert is fölkérne arra, hogy részt vállaljon gyermekének keresztény nevelésében. Lényegi feltétel, hogy legalább az egyik keresztszülő katolikus legyen, és ő mindenképpen jelen is legyen a keresztelés szertartásán. Ha a másik (vagy a többi) keresztszülő nem is tud személyesen ott lenni, azért még vállalhatják ők is ezt a szép feladatot.
Fontos még, hogy a keresztszülői szerepkör ne merüljön ki a külsőségekben, hanem igazi felelősségvállalás legyen a gyermek keresztény nevelésében.
Kedves Lelkiatya! Testvérem alzheimer kórban szenved. Már előrehaladott állapotban van. Nagy fájdalom ez nekem.......szinte gyászolnom kell....!! Kérdésem : Mi van az Ő lelkével??? Imádkozni szeretnék a lelkéért???? A választ elöre is köszönöm!!!
Nagyon helyes gondolat és késztetés, hogy imádkozzék a testvére lelkéért. Hogy mi van a lelkével, azt kívülről nem olyan könnyű megmondani. Nem tévesztendő össze a tudatával. Lehet, hogy a betegség már valakin annyira elhatalmasodott, hogy nincs tudatában a tetteinek, vagy nem képes kifejezni a gondolatait, ettől függetlenül a lelke lehet, hogy teljesen rendben van. Annál is inkább, mert az ilyen ember már egyre kevésbé képes bűnt elkövetni, hiszen ahhoz is tudatosság szükséges. Nem kell tehát aggódnia a testvére lelke miatt. Ha imádkozik érte, ezzel kegyelmet közvetít a számára, de könnyen lehet, hogy egy elborult tudati állapotban az illető közelebb van a Jóistenhez, mint az, aki imádkozik érte. Ezzel együtt is egyáltalán nem fölösleges ez az imádság. Ráadásul még a két személyt is összeköti az imádság kegyelme.
Tisztelt Lelkiatya!

Egy Károli fordítású teljes Bibliám, egy Csia Lajos által fordított Újszövetségem és egy Egyszerű fordítású Újszövetségem van, mivel eredetileg református családból származok és én vagyok egyedül katolikus (felnőttként katolizáltam).

Szeretném tudni, hogy az említett fordításokról mit mond a Római Katolikus Egyház?
Római Katolikusként melyik fordítást olvassam?
Legyen katolikus fordítású Bibliája. A Katolikus Egyház ugyanis fontosnak tartja, hogy a Szentírás szövege magyarázatokkal együtt jelenjen meg, hiszen az Egyház értelmezési segítsége nélkül rengeteg butaságot is bele lehet magyarázni a szent szövegbe. A teljes Biblia fordítások közül kiemelhetem a Szent István Társulat fordítását és a Szent Jeromos Társulat fordítását. Mindkettő jó fordítás és jó magyarázatokkal szolgál. Az Újszövetség fordítását évtizedekig Békés-Dallos bencés szerzetesek munkája nyomán olvashatta a magyar társadalom. Ennek már régen nem készül új kiadványa, de ha a kezébe kerül, ez is nagyon jó.
Ezek mellett olvashat protestáns fordítású Bibliát is, újabban ők is adnak hozzá magyarázatokat. Mind jól segíti Isten titkainak megértését. Szekták által kiadott szövegeket ne olvasson.
Ha csak teheti, minden nap olvasson a Szentírásból, az Ószövetségből és az Újszövetségből egyaránt.
Tisztelt Lelkiatya!

Katolikus keresztényként mennyire ajánlott (úgy értem, mennyire szabad) metafizikai tanulmányokat folytatni? Metafizikai témában könyveket olvasni?

Azt mondják, a metafizika túl van a vallásokon is (így a kereszténységen is). Ez olyasmit sugall, mintha a metafizika több/magasabb szintű volna mint pl. a kereszténység.
Ez mennyiben igaz?
A metafizika a létezők legátfogóbb tulajdonságairól szóló bölcseleti ágazat. A filozófiának egyik ága, tehát bölcseleti tudomány, így semmiképp sem állítható, hogy magasabb szintű volna a kereszténységnél. Annyiban van kapcsolata a természetfölötti világgal, hogy tárgyában túllép a fizikai létezők körén. A természetfölötti valóságokat próbálja megismerni az értelem eszközével.
Természetesen szabad vala foglalkozni. A bölcselet minden ága segíti az embert a világ jobb megismerésében, következésképp az ember sok mindent megtudhat ezen az úton is a világ alkotójáról, a Teremtőről.
Az okozhat félreértést e kérdésben, hogy terjedőben van az un. metafizikai tradíció, amely sok badarságot is belekever ebbe a gondolatkörbe, nem kis kavarodást idézve ezzel az emberek gondolkodásában.
Javaslom, olvassa el a Katolikus Lexikon ide vonatkozó szócikkét:
http://lexikon.katolikus.hu/M/metafizika.html
    ... 346 347 348 349 350 
351
  352 353 354 355 356 ...