Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizennégy meg tizenegy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
DJK! Kedves Lelkiatya!
Mi a helyes sorrend a gör.kat. egyházban a keresztvetésnél? A földet kell először megérinteni és utána keresztet vetni vagy fordítva?
A másik pedig a templomba való belépés. Először az ikont kell megcsókolni aztán keresztet vetni? Köszönön.
Nem egyforma gyakorlat él a különböző keleti egyházakban. Az oroszok előbb keresztet vetnek, s utána hajolnak meg, a görögök előbb meghajolnak, s azzal a lendülettel vetnek keresztet. Ez a magyar szokás is.
Általában belépéskor meghajlunk és keresztet vetünk. Ha közel van a csókolóállvány, akkor nyomban meg is csókoljuk az ikont. Ha kicsit távolabb, akkor miután odamentünk, újra meghajolunk, keresztet vetünk és megcsókoljuk az ikont. Ez a nálunk kialakult hagyomány, gyermekeinket így taníthatjuk, de nem kell rászólni arra, aki másként csinálja. Pl. lehet háromszor is meghajolni és keresztet vetni.
Tisztelt Lelkiatya!

Mi az igazság a reinkarnáció tanáról katolikus nézőpontból, a Bibliát véve alapul?
Ugyanis a Bibliában vannak olyan részek, amiből arra is lehet következtetni, hogy van alapja.
...
Kedves A.!
Ennél jóval hosszabban fogalmazta meg a kérdését, amely szétfeszítené ennek a rovatnak a kereteit. Engedelmével áttettem a kérését a Fórumra, s a választ, amely szintén hosszabbra sikeredett szintén ott találja meg.
Tisztelt Lelkiatya!
Miben tér el az anglikán egyház a katolikus egyháztól és miben hasonlít?



Köszönöm:Peter
Az anglikán egyház a protestantizmus terjedése idején jött létre de más módon és más irányelveket követve. 1529-ben VIII. Henrik önmagát nevezte ki az egyház fejének. Utána még évtizedekig folyt a küzdelem, hogy a szigetország katolikus marad-e vagy protestáns. VIII. Henrik még erőteljesen küzdött a protestáns tanítások ellen, de utóda alatt az anglikán egyház protestáns lett. Ma több irányzat is él, amelyek közül a High Church sok mindenben hasonlít a katolikus egyházhoz. Náluk is van szentmise, hisznek az átlényegülésben, tisztelik az Istenszülőt és a szenteket. A Low Church inkább a protestáns egyházakhoz hasonlít, demokratikus szerkezetű, az evangéliumi tisztaságra hivatkozva karitatív szolgálatot hangsúlyozó egyház. Van még egy harmadik fő irány is, a Broad Church, amely sokkal liberálisabb a másik kettőnél. A jámbor vallásossággal szemben a tudományos, racionalista megközelítést helyezik előtérbe. A nőket is pappá és püspökké szentelik, parlamentáris úton megszavazva lehetővé tették az egyneműek együttélését.
Az anglikán egyházi hierarchia hasonlít a katolikus egyházéra, de a püspököket a miniszterelnök nevezi ki.
Kedves Lelkiatya!


Furcsának tűnő kérdésem lesz. A sírás, a könnyek mit jelentenek, mit jelképeznek, Isten szemében mit jelent, például ha valaki egy hozzátartozó elvesztésekor sír vagy éppen nem, mert nem tud? Tehetném fel úgyis a kérdést tehát, hogy Isten szokott-e sírni? Persze én most a fizikai valójára gondolok, tehát a könnyekre. Nekem az a gondom, hogy én nem igazán tudok sírni. Nagyszüleim halálakor egyáltalán nem sírtam, édesapáménál pedig csak a temetésnél, de akkor is csak egy kicsit. Ritkán sírok, akkor is csak önsajnálatból. Ilyen vagyok én. Félek, hogy gond van a lelkemmel. Talán rossz ember lennék? Pedig van bennem szeretet, szomorúság is, sajnálat az elesett emberek iránt, együttérzés, de valahogy a sírás nem jön, nő létemre ráadásul.
Válaszát előre is köszönöm! H.
Azt hiszem, megint onnan fakad a kérdés, hogy mit gondolnak az emberek rólam. Megnyugtatom, ennek a dolognak semmi jelentősége nincs. Egyszerűen lélektani, sőt, fiziológiai okai vannak, hogy ki mennyire könnyen sírja el magát. Igaz, hogy ez a nőknél gyakoribb, de ellenpéldák is vannak nőknél és férfiaknál egyaránt. Ne törődjék tehát ezzel. Viselkedjék minden helyzetben természetesen, ahogyan a szíve, a lelkiismerete diktálja.
Érdekességként elmondom még, hogy mindig is megvolt az emberekben a hajlam a külsőségek túlhangsúlyozására. Az antik görög korból maradtak fenn üvegcsék, melyek arra voltak hivatva, hogy az özvegy asszonyok azokban gyűjtsék össze könnyeiket, ezzel is megmutatva - ha erre szükség vagy alkalom adódott -, hogy mennyire szerették férjeiket. Nem kommentálom...
Kedves Lelkiatya.
Egy ismerősömről megtudtam, hogy metodista. Ez mit jelent? Lelkiatyának mi a véleménye erről az egyházró. Szekta?
A metodista egyház keletkezése a 18. századra vezethető vissza. Eredetileg az anglikán egyház egyik belső megújulási mozgalma volt, az alapító, John Wesley nem akart kiválni az anglikán egyházból. Később azonban önállósodott, önálló egyházként kezdett működni, majd több ágra is szakadt. 1968-ban ezek nagy része egyesült, így jött létre az Egyesült Metodista Egyház. Protestáns felekezet, melynek a világon együttvéve 75 millió tagja van.
Kedves Lelkiatya!
Hogyan lehet elviselni azt a munkahelyen, hogy semmibe vesznek. A munkatársam teljesen ki akar csinálni. Megpróbáltam mindent nem venni tudomást az egészről csak csináltam a dolgomat, de most már teljesen nem bírom. Mindent szó nélkül eltűrtem. Ha én csinálok valami jót, azt senki veszi észre, de ha Ő, akkor Őt hetekig dicsérik. Ha én valamit elrontok, azt mindenki tudja, de ha Ő hibázik, az semmiség az el van tusolva. Munkahelyváltásra nincs lehetőségem. Az egészben az fáj a legjobban, hogy egyházi intézményről van szó.
Válaszát előre is köszönöm! B.
Kedves B.!
Bizony, az egyházi intézményeinkben is hozzánk hasonló gyarló emberek vannak. Éppen emiatt fáj még jobban az igazságtalanság, mert azt remélnénk, azt várnánk, hogy nálunk ez másként legyen. Nagy erővel törekedni is kell rá. Azt javaslom, hogy bátran beszélje meg ezt a helyzetet az iskolalelkésszel vagy a parókus atyával, vagy bármely atyával, akihez a legtöbb bizalma van. A megosztott fájdalom máris enyhültebb lesz, de bizonyára tanácsot is fog tudni adni az atya.
Az én tanácsom az, hogy törekedjék megszeretni ezt a munkatársát. Higgye el, nem lehetetlen - még ha most annak tűnik is. Saját magát mérgezi ezzel az összehasonlítással. Ha bármi jót tett az illető, örüljön vele együtt, sőt, dicsérje mások előtt. Meglátja, ha vállalkozik erre, visszájára fordul a dolog, s nem fogja annyira igazságtalannak érezni, hogy Önt viszont nem értékeli más. Ne is akarjon munkahelyet váltani. Ez most az Ön feladata a Jóistentől, hogy krisztusi módon dolgozza föl. Nagy lelki megerősödést fog eredményezni, ha vállalja ezt a nagy feladatot: megszeretni az illetőt, mások előtt is dicsérni és keresni, hogyan tudná őt még jobban segíteni. Higgye el, ez a gyógyulás útja.
Kedves Lelkiatya!
Mi a véleménye Dombi Ferenc A hang című könyvéről?
Elképesztő badarságokat halmoz össze. Nem csak a Katolikus Egyház tanításával, de sok helyen még a józan ésszel sem egyezik az, amit ez az atya úgynevezett üzenetként leírt. Nem beszélve arról, hogy miután meghalt, más valaki érzi magát följogosítva, hogy hasonló üzeneteket közöljön. Nem érdemes foglalkozni vele.
Tisztelt Lelkiatya!

Mi a véleménye a szervtranszplantációról és a véradásról? Isten hogyan ítéli meg ezt a kérdést vajon? Az én véleményem erről az, hogy ha nekem már nem lenne szükségem a szerveimre, és orvosilag lehetséges, akkor miért ne adhatnám kölcsön olyannak, akit megmenthetek vele. De például ott vannak a Jehova tanúi, ők nem adnak vért se, a Bibliára hivatkozva, bár lehet csak félreértelmeznek valamit?
Nagyon nemes gondolat az, ha ilyen módon is szeretnénk segíteni embertársainkon. Néha szinte életáldozatként teszi meg valaki, hogy még az életében egyik szervét odaadja másnak. (Ez Magyarországon csak közvetlen rokonnak adható, illetve egy új jogszabálynak köszönhetően keresztpárban is.) Ez semmiképpen sem az Isten akarata elleni cselekedet. A véradás is nagyon jó dolog. Büszke vagyok, amikor hallom, hogy a mi Szent Atanáz görögkatolikus főiskolánk évről évre első helyen szerepel az országos véradási mozgalomban. A jehovatanúk teljesen félreértelmezik a Bibliának azt a tanítását, hogy vért nem szabad fogyasztani, mivel az az életet hordozza.
Kedves Lelkiatya!

Gondban vagyok a családommal. Édesanyámmal úgy érzem nem a régi már a kapcsolatunk. Ha ezt mondom neki, persze tagadja. Mostanában akármit mondok neki, ügyet csinál belőle és hisztizik, vádaskodik. Általában nem szólok, nem lehet neki, mert akkor még nagyobb cirkusz van. De ha már nagyon bántóan viselkedik, annyit mondok, hogy képzelje már magát az én helyzetemben, vagy megkérdezem, tudja, e hogy ilyenkor mit érzek az sem használ. Édesapámmal mostanában sok gondja van. De szerintem nem rajtam kellene levezetnie. Hasonló a helyzet a férjemmel, sokszor ő is nyűgös és rajtam vezeti le. És jön az ordibálás. A munkahelyemen is ez van.Ott is én vagyok mindenért a hibás. Sokszor sehol nincs már nyugtom. Ha szólok az a baj, ha nem szólok az a baj. Néha úgy érzem magam, mit egy áldozat, mikor ki támad rám és tölti ki rajtam a mérgét jó alaposan.
Imádkozok, hogy ezek a konfliktusok múljanak el. Mást nem tudok tenni, de nem múlnak.
Kedves Lelkiatya! Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Mi a helyes ebben a helyzetben?
Nem tudom, nem a változás korában van-e az édesanyja. Ez bizonyos mértékben megmagyarázná ezt a viselkedését. Ha igen, akkor sok türelemmel kell lennie feléje, és szeretettel ki kell várni ezt az átmeneti időszakot. Nem minden nő egyformán éli meg, vannak néha szélsőséges magatartásformák ebben a helyzetben.
Bár azt mondja, mások felől is ilyen bántásokat érez. Ha így van, akkor viszont nyilván nem lehet arra gondolni, hogy a körülötte élők mind megváltoztak. A megoldást mindig önmagunkban kell keresni.
Tud-e nyugtot találni a templomban? Van-e lehetősége, hogy rendszeresen elvonuljon, akár minden nap, s negyed órát, tíz percet az Úrral töltsön. Ő minden körülmények között megérti Önt és tudja a megoldást is. Jó, ha imádkozik a megnyugvásért, de ez ne csak megfogalmazott kérés legyen. Valóságosan is keressen megnyugvást az Úrban ezekkel a napi kis csöndekkel.
Tisztelt Lelkiatya!

Római katolikus vagyok. Számomra a római katolikus imák és tanítások az elsődlegesek.
De éppen a napokban fejezem be "A Zarándok elbeszélései" c. könyvet, amely ortodox keresztény mű. Konkrétan a Jézus-ima jelentőségét és annak megtanulását, a szüntelenül való belső imádkozást írja le.

Ez engem nagyon megragadott.
Indíttatást érzek arra, hogy rendszeresen mondjam a Jézus-imát, kialakítva így a szüntelen belső imádkozást.
Ennek eddigi ismereteim alapján megvan a bibliai alapja is.

A Rózsafüzért még nem tudom egyedül imádkozni.
Azt a mise előtt szoktam hallgatni és bekapcsolódni.

De a Jézus-ima nekem nagyon egyszerűnek (rövid, és mégis benne foglaltatik a teljes Evangélium, ahogy az említett műben olvastam) tűnik és maga a gyakorlat is megragadott.

Római katolikusként elkezdhetem a Jézus-ima rendszeres gyakorlását?
Ugye ez nem mond ellene a római katolikus tanításoknak?

Válaszát köszönöm szépen!
Bátorításul azzal kezdem, hogy ezt a kis könyvet Korzenszky Richárd, bencés atya fordította, tehát római katolikusok is ismerkedhetnek vele. Sok római katolikus hívő használja is a Jézus-imát. Így Ön is imádkozhatja nyugodtan. Fölhívom azonban a figyelmét arra, amit ez a könyv is ír, hogy a Jézus-imát csak akkor kezdje el az ember, ha van lelkivezetője. Lelkivezető nélkül valóságos veszélyeket rejt ez az imádság. Még az sem feltétlen szükséges, hogy az illető atya, akit megkér a lelkivezetésre, maga járatos legyen ebben az imában. Az kell csak, hogy maga is imádságos ember legyen, s ezzel a Lélekre való nyitottságával fogja tudni Önt vezetni, segíteni, tanácsokkal ellátni. A Jézus-ima valóban egyszerű és mégis nagyon mély imádság, de nagy kaland is. Ehhez a kalandhoz mindenképpen kell avatott vezető is.
Alkalmanként, persze, mondhatja a Jézus-imát, de ahhoz, hogy módszeresen nekilásson és a napi imájának részévé tegye, ahhoz előtte kérjen meg egy atyát erre a vezetésre.
Kedves Lelkiatya!
Pünkösdkor volt szerencsém elmenni Erdélybe. Útközben szomorú látvány volt számomra látni az elrománosodott falvakat, melynek legszembetűnőbb jelképe mindenütt az újonnan felépített ortodox templom. Én személy szerint nem tartom keresztényi dolognak azt, hogy ezeket a templomokat sok esetben csakazértis a pusztuló magyar templom (katolikus, református vagy unitárius) mellé építik, hogy ezzel is mutassák, hogy melyik államban vagyunk. Természetesen román testvéreinknek is kell a templom, ezt megértem, de azt sehogysem tudom megérteni, hogy a Román Ortodox Egyházat miért járja át ennyire a népünkkel szembeni ellenségeskedés. Torockó például egy színtiszta unitárius magyar falu. A helybeliekkel beszélgetve megtudtam, hogy egy vagy két román lakik ott csupán, és a piactéren máris áll az ortodox templom teljesen tájidegen, csillogó bizánci stílusban. Lelkiatyának mi a véleménye erről a jelenségről, illetve erről a gyűlöletkeltő hozzáállásról? Holott a gyulafehérvári katolikus papneveldében a néhány román kispapra való tekintettel román nyelvű szentmiséket is tartanak. Ez fordítva miért nem működik? Miért nem próbálják meg ők is gyakorolni a krisztusi szeretetet és a népek közötti egyetértést és békét? Egy egyházban szerintem a keresztény elvek betartása fontosabb kellene hogy legyen, mint a különböző felsőbb érdekek kiszolgálása...
Köszönöm a válaszát!
Tamás
Kedves Tamás!
Van némi igazság abban, amit mond, a haragja azonban mégsem jogos. Nyilván, mert a mi haragunk sohasem jogos. De meg is magyarázom részletesebben is. Valóban szomorú jelenség ez, amelyet hagymakupolás honfoglalásnak szoktak csúfolni. Azonban egyáltalán nem új keletű jelenség, hiszen a háborúk után nagyon sok helyen gyakorolták azt, hogy az újonnan kapott területekre saját nemzetiségű lakosok sokaságát telepítették. Így van ez a trianoni határon túl maradt területeinknek szinte mindegyikén. Ez szomorú tény, de korántsem egyedülálló, nem csak a magyarokat sújtja, hiszen a mai Ukrajna is ezt az akkori hasonló tartalmú rendelkezést sínyli meg. Csupán ennek egyházi vonatkozása is van, ezért olyan látványos a jelenség.
Ugyanakkor semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy erről a jelenségről mi, magyarok is tehetünk. Egyrészt jóval kevesebb a magyar ajkú nagy család, mint a román. Tehát a román nemzetiségűek számának aránybeli növekedése nem csak a beköltöztetések miatt emelkedik. És sajnos ezt mondhatjuk el a vallási életről is. Bár székely testvéreink még mindig sokkal vallásosabbak, mint mi, az Anyaországban élők, de bizony rajtuk messze túl tesz a román emberek vallásossága. Ez mutatkozik meg a papi és szerzetesi hivatásokon is. Sok új román ortodox monostor is jön létre, s ha van is köztük erőltetetten odatelepített közösség, vitathatatlan, hogy ezen új monostorok legtöbbjében igen sok hiteles szerzetesi hivatás is van. Ha mi, magyarok is ugyanolyan buzgók lennénk a családvállalásban és az egyházi elköteleződésben, akkor kevésbé tudnának fölénk kerekedni mások akár létszámban, akár vallási terjeszkedésben.
Kedves Lelkiatya!
Szabad-e a saját halálunkért imádkozni? Akkor, ha elég volt az életből, nagyon rossz már minden, nem is akarunk már jót sem kapni, de az öngyilkossághoz gyávák vagyunk, meg bűn is. Ha a saját haláláért imádkozik valaki, hogy Isten vegye el az életét, az nagy bűn? Vagy egyszerűen ha nem akar, úgysem teszi meg a kérésünket?
A halál jó dolog - de csak akkor, ha a helyén van. (Persze, ezt minden tárgyi és szellemi dologról elmondhatnánk.) Siettetni a halált nem szabad, mert ez menekülés lenne az élettől. Az élet is jó dolog, csak az is tegyük a helyére. Akkor fárad, keseredik bele az ember az életbe, ha úgy érzi, hogy nem a helyén van, nem azt teszi, ami a dolga. Vagy, ha éppen minden megadatik neki, ami szükséges, mégis önzésébe zártan nem veszi észre mindezeknek a szépségét, ajándék jellegét.
Azt tanácsolom, ne a halál gondolatával foglalkozzék, hanem keresse az okát, hogy miért elégedetlen az élettel. Lehet, hogy hamar rávágná a választ, mert tudja is, mégis azt mondom, gondolkodjék el erről mélyebben. Szedje sorba, mennyi minden van, amit kapott az életben, de még nem köszönte meg. Aztán kezdjen azzal számolni, hogy mennyi mindent tehet még az életében, mennyi emberen tudna és hogyan tudna segíteni. Ezek adnak igazi célt az életünknek. Ha pedig gyöngének érzi ezekhez magát, akkor is az Úrhoz forduljon, de ne a halált kérje, hanem a vigasztalást, a bátorítást, az erőt. Ha hittel és bizalommal kéri, egészen biztosan megkapja (Jn 16,23).
Tisztelt Lelkiatya!

Igen, belegondolva igaza van, hogy nem csak maga a halál ténye, a temetés gondolata tölt el aggodalommal, hanem egy bizonytalanság is van bennem. Erre a felismerésre nem rég jutottam. Még pedig az az aggodalom, hogy nem tudom, hogyan viszonyuljak a gyászolókhoz, a hozzátartozókhoz. Nyilván itt most nem alapvető dolgokról beszélek, mint a részvétnyilvánítás, vagy a megfelelő viselkedés a temetésen. Arra gondolok, hogy hogyan kell viszonyulni a gyászolókhoz. Mert azért ha valakinek nem egy közeli hozzátartozója hal meg, persze sajnálja az illetőt, érez egyfajta szomorúságot, de mégsem olyan mintha ne adj Isten közeli hozzátartozója hal meg. Tehát félek attól, hogy nem tudom kellőképpen átérezni a gyászolók fájdalmát, és látszik is rajtam. Megjátszania pedig megint nincs értelme az embernek magát. Sírni sem tudok sokszor. Lehet más is így van ezzel, csak nem rágódik annyit ezen.
Tisztelettel: H.
Kedves H.!
Ez a mélyebb bizonytalansága arra utal, hogy nincs kibékülve önmagával, nem meri vállalni önmagát. Lehet, hogy a férje családja, lehet, hogy gyermekkori neveltetése miatt ilyen erős irányító a viselkedésében, hogy megfeleljen másoknak. Ez sokunkban él, sok ember szenved ettől fölöslegesen. Ugyanis nem másoknak kell megfelelnünk, hanem egyedül a Jóistennek, aki létbe hívott minket. Azt mondja a Példabeszédek könyve: ...az igaz, mint az oroszlán, biztonságban érzi magát (Péld 28,1). Vagyis, ha bízunk az Istenben, ez annyira mély magabiztosságot adhat, hogy nincs szükségünk az emberek elismerésére, jó véleményére. Szent Ágoston pedig azt mondja: Szeress és tégy, amit akarsz! Ha a szeretet az ember belső irányító törvénye, akkor minden helyzetben megtalálja, mit kell tennie.
Ez azért elég ritka ám. Sajnos nem él bennünk ennyire erősen az Isten és a felebaráti szeretet, s ezért fordulunk, mint pótmegoldáshoz az emberek véleménye szerinti viselkedéshez. Így tehát az a kérdés, amelyet föltett, sokakat foglalkoztat, nincs vele egyedül. Azt javaslom, indítsa föl a szívében azt a szándékot, hogy szeretni akarja azt, akivel éppen találkozik. A szeretet akarat dolga is, hiszen ez a legfőbb parancs. Ennek nyomán pedig viselkedjen a lehető legtermészetesebben. Azt nagyon jól látja, hogy megjátszani a szomorú együttérzést, teljesen fölösleges és méltatlan is.
Kedves Lelkiatya!

Az egyik televíziós csatornán szoktam hallgatni Joyce Meyer tanításait. Mennyiben tekinthető a mi hitünkkel összeegyeztethetőnek? Jómagam jártas vagyok a katolikus hitben, és nagyjából ismerem a többi felekezet hitelveit is mind a történelmieket, mind az "újabb keletűeket", mégsem tudtam rájönni arra, hogy ez a hölgy melyik felekezethez tartozhat, mert még soha nem hallottam tőle semmilyen utalást erre vonatkozóan. Ő csupán a Szentírásról prédikál olyan vonatkozásban, hogyan éljünk krisztusi életet a mindennapjainkban. Én személy szerint sokat tanulok tőle. A kérdésem az lenne,jelent-e "veszélyt" a katolikus hitemre nézve?

Köszönöm szépen a válaszát!
Jellemzően amerikai prédikátor. Amit mond, mind igaz, segít az eligazodásban, buzdít a megfelelő keresztény életre. Érdemes tehát odafigyelni rá. Láthatóan hiteles is a tanítása, mert nem csak prédikál, de számos segélyszervezetet is működtet és támogat. Viszont úgy tűnik, nem elkötelezett egyik történelmi egyház mellett sem, hiszen erről nem tesz említést a tanításában.
A katolikus és ortodox tanítás ennél sokkal mélyebb.
Tehát, ha meghallgatja is ezeket a tanításokat, ne kövesse ezt a fajta kereszténységet. Jézus nem csak életvezetést akart nekünk adni, hogy sikeresek legyünk ebben az életben. Ő közösségre hív, elsősorban a Szentháromságos Isten közösségébe, s ami ugyanaz, az általa alapított Egyház közösségébe. Ezen keresztül találjuk meg önmagunkat, utunkat, helyünket. Mindent összevetve tehát felszínesnek tartom ezeket a tanításokat, még ha sok figyelemreméltó igazságot mond is ki.
Kedves Lelkiatya !

A nagyfalui üzenetek valódiak ?

Köszönettel
A.
Az egyszer biztos, hogy ezt a sok mindent nem a Szűzanya üzeni. Emberi kitalálások. Ha valakit megtérésre indít, az az Szentlélek különleges kegyelme, hiszen Ő mindent föl tud használni.
Nem érdemes komolyan foglalkozni ezekkel az üzentekkel.
    ... 353 354 355 356 357 
358
  359 360 361 362 363 ...