Kedves Lelkiatya!
Találtam egy gyönyörű szláv éneket (?????? ??????) a youtube-on: https://www.youtube.com/watch?v=jfaIozFeOzA. Az lenne a kérdésem, hogy ennek van magyar változata?
Előre is köszönöm!
Roland
Sajnos nem találtam magyar változatát ennek a szép szerb éneknek.
A szöveg magyarul körülbelül így hangzik.
Életadó forrás,
dicsőséges Mária,
veled büszkélkedünk,
dicsőséges Mária.
Néked énekelnek az angyalok,
Mi bűnösök pedig a földön,
Krisztus Istenünk szent Anyja,
Tiszta Szűz.
Isten-adta, Isten-hívta,
dicsőséges Mária.
Megbízható védelem,
dicsőséges Mária.
Kedves lelkiatya!
Nem érzem jónak a baráti kapcsolataimat,bár vannak barátaim,de sok inkább felszinesebb,akiknek nem tudom megnyitni a lelkemet,inkább csak sétálunk,megiszunk egy kávét.De ninncs meg a bizalom,a szikra közöttünk.Volt egy olyan barátnöm,akivel mély lelkidolgokról és sok belsö dologról tudtunk beszélgetni,kölcsönösen,de ez a kapcsolat most szünetel,nem tudom reménykedhetek-e ennek a megujulásában.Ez a kapcsolat mély volt és tartalamas.Azóta úgy érzem nem müködnek az emberi kapcsolataim,sok régi belsö bizonytalanság tárul fel bennem.Úgy érzem képtelen vagyok az emberi kapcsoaltokra és mindenre ami emberi.Nem tudom mit tehetnék.Sokszor éreztem magamat azelött is kizárva dolgokból,valahogy úgy éreztem,bármit teszek az nem jó.Néha úgy érzem mindegy teszünk-e valamit vagy nem.Úgyis ugyanaz az eredmény.Tudom,hogy adni kell másoknak és ezzel nincs is gondom,de van amikor megadom a tiszteletet és mégis kibabrálnak velem.Nem vagyo annyira feltöltve,hogy mindig csak adjak visszafelé meg semmit se kapjak.Csak azt tudjuk adni amit kapunk.Nekem is vannak rossz napjaim,amikor jó lenne,ha valaki mellém állna.Lehet nem tudom az arányokat vagy a határokat tartani.Rosszul esett az is,hogy az egyik barátnöm nem hivott meg a kisfia keresztelöjére,minden más barátnöje ott volt.Mindig hangoztatja,hogy milyen jó barátnök vagyunk,de úgy látszik ilyenkor nem vagyok barátnö,csak ha a gondjait kell hallgatni.Számomra ez felszines.A tanácsát szeretném kérni.Hogyan válhat egy kapcsolat barátsággá,lelki közösséggé?Mit tehetünk azért hogy mélyebb és erösebb kapcsolataink legyenek?
Hálás köszönettel:Kitty
Kedves Kitty!
Két dolgot szeretnék mondani. Egyrészt azt érzékelem, hogy Önnek nagyobb igénye van a mélységre, a valós és igazán személyes kapcsolatokra, mint a mostani közvetlen környezetében lévő társai. Ennek ellenére ne vonja ki magát a körükből, barátkozhat velük, ezzel őket is segítheti, de Önnek is teljesedik az élete. Ne csodálkozzon viszont azon, hogy nem tud mindent megosztani velük. Keressen, de idővel különösebb keresés nélkül fog is találni olyan személyeket, akikkel mélyebben is tud beszélgetni.
A másik mondanivalóm, hogy ügyelnie kell arra, hogy az érzékenység, a sértődés ne befolyásolja a tetteit, az érzelmeit, főként ne a döntéseit. Ne legyenek elvárásai a barátai felé. Amit kap, fogadja örömmel, amit nem kap, amiatt se legyen szomorú. Így tudja megőrizni, mélyíteni a lelki békéjét minden körülmények között.
kedves lelki atya .reformatuskent aldozhatok e gorog katolikus ritual szerint, mivel a romai katolikusoktol egy hatarozott igen volt a valasz ,hogy ezt meg tehetem az o templomaikban valaszat koszonom
Az Eucharisztia kiemelten az Egyház szentsége. Minden szentség az, tehát Krisztus titokzatos testének vérkeringésébe kapcsol bele, de a szentáldozás mégis a legérzékelhetőbb módon teszi ezt. Csak az részesülhet az Eucharisztiából, aki teljes egységben van az Egyházzal. Ezért kötődik a szentgyónáshoz is, mert ha valaki halálos bűnnel elszakította magát Krisztus testétől, akkor csak az Egyház vezetője, a pap tudja őt a feloldozással visszakapcsolni abba, és a megtért bűnös ezután járulhat a Szentséghez.
Teológiai értelemben a szentáldozáshoz járulásnak szintén fontos feltétele a bérmálkozás is. Mindezen indokok alapján református hívő nem részesülhet az Eucharisztiában, amíg meg nem bérmálkozik és teljes egységre nem lép a Katolikus Egyházzal.
Kedves Lelkiatya!
Amikor a gyermekem hazajön Budapestről az külön ünnep nekem.
Általában akkor jön, ha többnapos munkaszünet van.
Ezt úgy szoktuk még jobban megünnepelni, hogy elmegyünk a templomba
együtt.Általában a déli misére megyünk, mert nekünk ez a megfelelő időpont.
Húsvétkor és most Pünkösdkor is mondtam a gyermekemnek, hogy a litiás ünnepek liturgiája után lesz olajkenet és antidór osztás.
Sem húsvétkor, sem most pünkösdkor nem volt a déli liturgia után.
Valahogy a déli liturgia sem olyan, mint a korábbi időpontokban.
Lehet, hogy délre már fáradtabbak a papok, de olyan mintha elsietnék,
nem érezzük az ünnephez méltó elmélyülést.Ez nem csak az én véleményem.
Tisztelettel: anya és gyermeke
Kedves Édesanya!
Nem derül ki pontosan, hogy melyik templomról van szó. De itt közlöm a panaszát abban a reményben, hogy olvasni fogják azok is, akik tehetnek azért, hogy a délben kezdett Szent Liturgia is méltósággal és szépen végzett szertartás legyen.
Kedves lelkiatya!
Életállapotomból fakadóan (egyedülálló vagyok és leszek) önmegtartóztatásban kell élnem. Nem örömmel teszem, de elfogadom. Viszont arra gondoltam, hogy vajon Istennek tetsző lenne-e, ha az önmegtartóztatást más területekre is kiterjeszteném. Miért csak ezt az egy területet kell érintenie?
A szórakozásokról, nyaralásról, tévéről már lemondtam, most pedig az étkezést is eszerint tervezem. Csak azt és annyit akarok enni, hogy életben tartson. Semmi édesség, semmi finomság, semmi alkohol, csak a szükséges.Szóval semmi olyat, amit csak az élvezet kedvéért fogyaszt az ember. Már kipróbáltam, és működik a dolog, már csak véglegessé kell tenni.
Szeretném tudni, vajon Istennek tetsző dolog-e lemondani az élvezetekről (nem is olyan nehéz)minden területen? (Talán az egyetlen olvasás kivételével.)Vagy Istent ez nem érdekli?
Az élvezetekkel élni nem bűn, hanem Isten ajándékai. Mégis, Istennek igen kedves minden tiszta szándékú lemondás. Nem, mintha erre neki szüksége volna, hanem, mert tudja, hogy ez bennünket gazdagít és tesz boldogabbá. A lemondás tisztítja az életünket, a gondolkodásunkat.
Ugyanakkor ügyelni kell a helyes mértéktartásra. Ha az ember egyszerre túl sok dologban vállal lemondást, akkor a természet hamar fellázadhat. A túlzástól mindig óvnak a lelki atyák. Ha tehát egyszerre szeretne lemondani minden élvezetről, akkor egy idő után netán ebbe belefáradna, és fennáll a veszély, hogy idővel mindennel fölhagyna. Ezért azt javaslom, hogy mindig válasszon ki egy-egy dolgot, amiről lemond, és legalább egy éven át rögzítse azt az életében. Ha sikerült, csak akkor lépjen tovább.
Egy kerdes a lelkiatyahoz. Mi a velemenye a lelkiatyanak arrol a filmekrol amelyekben meghalt emberek lelkei ternek viissza elo emberekhez. Lehetnek - e ezeknek a filmeknek valosagos alapjaik valamilyen okbol ill. okokbol? Gyerekkoromban edesanyamtol azt hallottam ha jol elunk, imadkozunk ilyen nem fordulhat elo. Elore is koszonom valaszat.
Ezek a filmek a fantázia szüleményei. Csak amikor élő képsoron látjuk, akkor még valóságosabbnak tűnik a jelenség.
Amit az Édesanyja mondott, azt elsősorban gyermeke megnyugtatására mondta. Nem a mi magatartásunk helyességétől függ, hogy visszajönnek-e a holtak, hiszen akkor egyértelműen büntetésből, ijesztgetés miatt jönnének vissza. Ez egyáltalán nem így van.
Hogy milyen kapcsolat marad az élők és az elhunyt szeretteik között, ez azért nagy titok marad. Tény, hogy imádkoznunk kell értük, s ezzel segíthetjük őket, ők pedig a maguk imáival tudnak nekünk segíteni. De hogy ez hogyan, s miképpen történik, azt nem tudom.
Dicsoseg Jezus Krisztusnak! Tisztelt lelkiatya! Mit mondd a vallas az almokrol? Igaz-e az On szerint hogy az almaink az Ur kiarasztott lelke altal vannak es a jovendolesek is? (Joel)
Ilyen egyszerűen nem állítható, hogy az álmaink az Úr kiárasztott lelke által érkeznek hozzánk. Az álmok ennél sokkal egyszerűbben keletkeznek. Ma már tudjuk, hogy az alvás állapotában sem áll le teljesen az agyműködés, sőt, a gondolatok képződése sem. Az alvás különböző mélységi fokától függően lehetnek álmaink. Persze, még nagyon sok egyéb tényezőktől is függenek. Nemkülönben azok tartalma. Általánosnak vehető, hogy amivel az ember ébren foglalkozik, azokból az élményekből szövődnek az éjszakai gondolatok, álmok is. Ráadásul az alvás állapotában működő agyi folyamatok olyan dolgokat is felszínre hozhatnak, amelyek éber állapotban nem tudatosulnak. Ezért hoznak olykor meglepetéseket is az álmok. Ezért van az is, hogy amivel napközben foglalkozik az ember, s nem talál rá megoldást, az alvásban, bizonyos értelemben letisztultabb állapotban újra előjön és más megvilágításba kerül. Ezért lehet odafigyelni arra, hogy mikről álmodunk, de azért túl nagy jelentőséget nem szabad tulajdonítani nekik.
Az egészen ritka, hogy Isten álom által üzen, vagy hoz valamit a tudomásunkra. Nem lehetetlen, sok példa is van rá, de ezt különlegességnek kell tekinteni. A Biblia megírásának egy évezredében is sok ember sokféle dolgot álmodott, de nyilván csak azokat jegyezték le, amelyek ilyen értelemben fontos üzenetet tartalmaztak.
Tisztelt Lelkiatya! Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kb. egy évvel ezelőtt megígérték, hogy iphone alatt is olvasható lesz az e-vangélium. Kb. fél évvel ezelőtt rákérdeztem, nem válaszoltak. A napokban szintén rákérdeztem, mire azt a választ írták, hogy nem is lesz ilyen. Nem tudom, hogy az elmúlt egy év alatt miért visszafelé fejlődtek, de nagyon nem jó az irány. Mik azok a "bizonyos" anyagi források? Az egyházak általában évi több tíz milliót költenek olyan pasztorációra, amely el sem éri a célját, amikor pedig az emberek maguk igénylik a pasztorációt, akkor elutasítják? Milyen fordított gondolkodás ez?
Mindegy, már a római e-vangélumot olvassuk a családban, és templomba is oda fogunk járni, ahol törődnek a hívekkel, nem a görögbe. Köszönjük, "jól" végzik a munkájukat! Jézus "büszke" lenne magukra!
A kérdés lelki természetű részére tudok csak válaszolni.
Azt nem tartom helyesnek, hogy azért hagyja el valaki a rítusának gyakorlását, mert az e-evangélium nem az ő telefonjával megegyező rendszerű.
Én úgy érzékelem, hogy a honlapszerkesztőink elég gondosan végzik a munkájukat. Persze, vannak hibák, hiányosságok, az ember nem tökéletes. Ezt mindig magunkon is érezzük, éppen ezért nem érdemes a másiktól sem elvárni. Persze, fontos az igényesség és erre a Krisztus követőinek különösen is törekedniük kell minden téren.
Ráadásul nekünk, görögkatolikusoknak a hitünk megéléséhez szorosan hozzátartozik a rítusunk is, annak minden gazdagságával. Az, hogy milyen az egyházunknak az elektronikus megjelenése, az nem sajátosan a bizánci rítus velejárója. Hacsak abban nem, hogy ezt a rítust valóban csak nagy odaadással lehet és ezért kell is gyakorolni, s ez az odaadás egészséges módon kell, hogy kihasson a hétköznapi életünkre is. Ezért lehet jogos az elvárás, hogy az elektronikus megjelenéseink területén is igényesek legyünk. Az, persze, csak álmom, hogy ha valaki görögkatolikus, akkor pusztán ebből fakadóan a lelki életben és minden másban is igényes és törekvő is legyen. Mi is gyarlók vagyunk, közöttünk is vannak ilyen s olyan emberek egyaránt.
Tisztelt Lelkész Úr!
Olyan problémával szeretnék Önhöz fordulni, amely bioetikai és vallási kérdéseket tartalmaz. Biológus hallgató vagyok az egyetemen. Kezdetektől fogva úgy alakítgattam a pályafutásomat, hogy állatkísérletekben, klónozásban és génmanipulációban ne kelljen részt vennem, ugyanis hitem szerint ezek súlyos bűnök. Pár hónapja jöttem rá, hogy majdnem 20 éves koromban, mégsem sikerült valamit elkerülnöm. Az egyik gyakorlati foglalkozáson növényklónozást hajtottam végre úgy, hogy sem az óra előtt, sem az órán nem hangsúlyozták ki, hogy ez klónozás lesz. A dohány növényt klónoztam olyan részeiből, amelyekből természetes úton soha nem klónozódna magától. Csak bizonyos mesterséges növényi hormonok hatására megy végbe a folyamat, de ilyen fiatalon nem tudtam megítélni, hogy ha különböző növényi részeket helyezek egy hormonkezelt táptalajra, akkor annak kimenetele, egy klónozott élőlény lesz.
Bár nem vagyok megkeresztelve, de mégis van egy hitem arra vonatkozóan, hogy mi bűn és mi nem. Ezek fényében óriási bűntudatot érzek, mert úgy tudom, hogy a Bibliában is benne van, hogy életet csak Isten teremthet.
Megbántam amit tettem, és azt szeretném megkérdezni, hogy ez a bűntett megbocsátást nyerhet-e, illetve lesz-e valami negatív következménye?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Alexandra
Kedves Alexandra!
Különbséget kell tenni a klónozás területein is. Nem maga a tudományos módszer a bűnös és kerülendő, hanem annak helytelen felhasználása. Az atom kísérletek sem elítélendők, csak azok rossz célra való alkalmazása. Egyetemi bemutatón, vagy kísérlet során növényi klónozást végezni bizonyosan nem bűn. Főként, ha azt nem is tudatosan tette. Efelől nyugodt lehet a lelkiismerete. Természetesen nem ugyanez a helyzet, ha állatokkal történik hasonló kísérlet, de még ott is elképzelhető bizonyos korlátok között.
Láthatóan igen éles és érzékeny a lelkiismerete. Ez nagy ajándék. Javaslom, hogy igyekezzék minél mélyebben megismerni az Egyház tanítását, mert segít eligazodni ezekben a lelkiismereti kérdésekben is. Még jobb, ha keres egy lelki atyát, akivel személyesen is el tud beszélgetni ezekről a kérdésekről.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni Öntől, hogy mostanában, amikor imádkozom nem érzem Isten jelenlétét. Korábban jó volt imádkozni, úgy éreztem hallja... Most mintha "süket telefonba beszélnék" Miért van ez? Lehet azért,mert nagyon fáradt vagyok és idegileg is ki vagyok?
Isten jelenlétét nem lehet érezni. Az túl van a mi érzékelésünkön. Van, amikor kegyelmével meglátogat, megajándékoz, s ez csodálatosan édes érzéssel tölt el. Erre szokták mondani, hogy: most érzem az Istent. Ám van, amikor úgy segít, hogy nem segít, és küzdelmek, megpróbáltatások elé állít minket. Az imádságunk, bizony, néha küzdelem. Ilyenkor mutathatjuk meg a kitartásunkat, a hűségünket, amelyet szintén kér tőlünk az Úr (Lk 18,1). Ilyenkor éppen annyira velünk van, de másként mutatja meg a szeretetét.
Persze, van összefüggés a fizikai és lelkiállapotunk között is, mégsem egyenesarányú ez a viszony. Van, amikor éppen akkor tudunk mélyebben imádkozni, amikor testileg, szellemileg kimerültünk, s ebben a gyengeségben még jobban rá tudunk hagyatkozni az Úrra.
Ne tulajdonítson hát túl nagy jelentőséget annak, hogy imádság közben mit érez vagy mit nem. Hálás szívvel örüljön annak, amikor az érzések segítik az imádságát, de ne csüggedjen akkor sem, amikor éppen nehéz kitartani benne. Ennek a küzdelemnek általában még szebb gyümölcsei vannak.
Persze, ha fáradt és idegileg kimerült, akkor az imaéletén túl valamit az életén is változtatni kell.
Kedves lelkiatya!
Van egy ismerösnöm,aki nagyon kritikus.Már egy jó ideje Isten útján jár,igaz kicsit a saját módján értelmezi a hitünk tanitásait.Zavaró számomra,hogy nagyon lekritizálja a szent misét és plébánost a közösségünkben.Pedig ö mindent megtesz a hivekért és a hitélet fellenditéséért a falunkban.Sok uj öteletet visz a prédikációkba is,nagyon szinvonalasak és tartalmasak a prédikációk.Ezt elismeri ö is,de azt mondja az atyának karizmatikus szentmiséket kellene tartania,mivel ö nem kedveli a hagyományos szentmisén az énekeket,mert szerinte azok gyász énekekre emlékeztetnek.Pedig fiatal,gyönyörü hanggal megáldott kántornönk van,aki visz be modern elemeket is(néhány gitáros ének,hegedülés...)a szentmisébe.Az ismerösnöm karizmatikus közösségekbe jár,és mindent ahhoz viszonyit.Bár ott sem tetszik neki a szentségimádás,meg a kötött ima formákat,rózsafüzér imát,zarándokutakat is erélyesen kritizálja.Nem kifogásolja azt sem,hogy elvált ember legyen a társa.Ön szerint kellene neki mondani valamit ezekkel a dolgokkal kapcsolatban?Hogy a szentmisétöl nem szenzációs énekeket kell várni?Nem olyan közeli,de szoktunk idönként találkozni.És nagyon idegesitö a sok kritikája,például nemrég vacsorázni voltunk együtt és egyfolytában a pincérnöt kritizálta az asztalnál,annyira,hogy a másik személy aki velünk volt,mindig próbálta ezt valamivel ellensúlyozni.Az egyik emberrel az a gondja,hogy unalmas,a másik keveset beszél...Kicsit talán nagyra is van a tanári diplomájával.Sokszor bántóak és sózatlanok a viccei is.Tudom nem kellene,de a vele való találkozás után,napokig ezembe jutnak ezek a dolgok.
Válaszát elöre is köszönöm!
Valószínű, az illető saját magával sincs kibékülve, azért olyan békétlen másokkal is. A környezetében élőknek nagy türelemre lehet szükségük. Az Istenhez közeledése egyelőre nem tűnik megalapozottnak, de azért semmi és senki sem reménytelen. Alighanem egy alapos beszélgetésre van szüksége. Arra, hogy valaki nyíltan megmondja neki, hogy ez a magatartás mennyire helytelen. Az Evangélium világos tanítást ad arról, hogy nincs jogunk ítélkezni. Ezt egyedül Isten teheti meg, s amikor mi ítélkezünk, akkor Ádám és Éva bűnét követjük: olyanok akarunk lenni, mint az Isten. Nem is kell komolyan venni az érveit és meglátásait, mert amíg azok nem építő szándékúak, addig nincs is sem hitelük, sem erejük. Tudom, nem könnyű egy ilyen beszélgetés, de arra buzdítom, miután sokat imádkozott ezért, egyszer üljön le, és mélyen, szemrehányás és vádaskodás nélkül, de komoly érveket felhozva mondja el neki, hogy kerülje az ítélkezést. Egy ilyen beszélgetés még nem fogja megváltoztatni, de az érte mondott imák és főként az Isten végtelen kegyelme mégis elérheti ezt.
Kedves Lelkiatya!
Az mennyire elterjedt, hogy egy római katolikus a Jézus-imát (is) imádkozza?
Ha jól tudom, az eredetileg nem a római katolikus körben terjedt el először.
Viszont római katolikusként szeretném ezt naponta imádkozni.
Ismereteim szerint eredetileg a koptoknál terjedt el. De ennek ma már nincs jelentősége. A Jézus-imát bárki imádkozhatja, még protestáns testvéreink is. Tanácsolom is mindenkinek.
Kedves Lelkiatya!
Egy korábbi írásra hivatkozva - melyben valaki elmúlt 30 éves, és nem talál társat -, kérem, hogy írjon legalább 10 olyan ismerkedési lehetőséget, amelyben egyedülálló 30 fölöttiek ismerkedhetnek az interneten kívül. Köszönöm szépen!
Egyedülálló 30-as nő
Kedves Testvérem!
Sajnos én nem tudok erre válaszolni. De hátha lesz, aki szívesen válaszol Önnek, ezért átküldtem ezt a kis levelét a Fórumra. Ott más is hozzászólhat. Ezen a címen találhatja meg:
http://www.gorogkatolikus.hu/forum/index.php?topic=66.0
DJK!
Tisztelt Lelkiatya!
A segítségét szeretném kérni! A nővérem egyetemen tanul és elkövetkezett újból a vizsgaidőszak. Itthon szokott készülni, de minden nap sír hogy nem fog átmenni, meg hogy ő ezt nem tudja megcsinlni. Pedig rengeteget tanul és a napja 85%-át a tanulás teszi ki. Nos ez a helyzet már annyira bánt éngem is hogy próbálok neki segíteni de minden szavam falra hányt borsó. Javaslom neki az imát a sétát az imát, de nem, Ő egyfolytában görcsösen tanul minnél jobban meg szeretne felelni. Úgy gondolom hogy ez a folytonos idegesség és rengeteg sírás nem tesz jót neki.
Mit tenne a helyemben?
Üdvözlettel
András
Kedves András!
Nem tagadom, én is aggódom a nővéréért. Az a baj, hogy bárhogyan is érvel előtte, ezzel nem fogja tudni meggyőzni, hogy semmi értelme ennek az idegességnek. Valahogyan közvetve kell ráhatni, kimozdítani. Esetleg ellenállhatatlan programot szervezni neki, hogy egy kicsit valóban ki tudjon kapcsolni. Ez egy gépként tanuló egyetemistánál nem könnyű. Hivatkozzon esetleg valaki más súlyos szükségére. Főként nőknél fordul elő, hogy mások megsegítése érdekében hajlandóak félretenni a saját érdekeiket. Hitesse el vele, győzze meg, hogy valaki rászoruló, idős emberen mindenképpen segíteni kell. Ezen mesterkedjen, hogy mozdítsa ki a szobából, a könyv mellől. Amíg ezt nem sikerül megtenni, amíg a könyveibe bújik, teljesen hasztalan az érvelés.
Persze, legfőképpen az érte való imádságot tudom javasolni. Amit Ön nem tud elérni, azt kérje égi Édesanyánktól, az Istenszülő Máriától.
Kedves Lelkiatya!
Én hiszek Istenben, és mindig is sokat foglalkoztatott, hogy van-e élet a halál után, hogy úgy mondjam, tehát tényleg van-e mennyország, amit a Biblia mond? De mostanában valahogy még inkább foglalkoztat ez a kérdés. Szinte valahogy azon vagyok, hogy bebizonyítsam annak létezését. Olyan rossz belegondolni, hogy hogy ha meghal valaki, márpedig ugye mindenki meghal egyszer, ha megszületett, megszűnik a test is és a lélek is, és ennyi volt. De persze abba is elég rossz belegondolni, hogy ha van is élet a halál után, nem-e a poklában fog fortyogni esetleg sok ember, én ettől is félek, pedig hívő vagyok, meg törekszem a jóra, de valahogy félek, hogy a halál után még ettől is rosszabb lesz. Mindig is arról "álmodoztam", abban reménykedtem, hogy a mennyországban minden tökéletes, sugárzó, boldog, nem olyan mint most itt a Földön. Csak az a baj, hogy az embert sokszor "bolondnak" nézik, ha ilyenekben hisz. Ezért is vannak kétségeim e felől. Meg másfelől azért, mert nem tudhatom, mi van a halál után. Vannak könyvek erről a témáról, például Dr. Mary Neal Megjártam a mennyországot című könyve, amit el szeretnék olvasni, mert valahogy ez reményt ad nekem, hogy mégiscsak van valami jó a halál után. Vagy számos olyan ember, aki a klinikai halál állapotában volt, számolt be a fényről, az alagútról, hogy angyalokkal találkozott, de vissza kellett jönnie a Földi életre. Ezek valahogy reményt adnak. Bár az orvostudomány már ezt is megkérdőjelezi, hogy tényleg a mennyben jártak, vagy csak hallucináltak az agyukban végbemenő folyamatok miatt. Nem tudom, hogy csak véletlen-e, vagy pedig válasz a kérdésemre, de néha fura dolgok történnek. Például a minap a számítógép be volt kapcsolva, szokás szerint zenét hallgattam, és közben tettem-vettem. Lejárt egy kedves szám, amit hallgattam, és kint voltam, és egyszer csak azt hallottam, hogy elindul újra, kicsit meg is ijedtem, bár gondoltam, lehet én indítottam újra, csak lefagyott a gép, és csak később játszotta le, bár meg kell hogy mondjam, én erre nem emlékszem, tehát szinte kizártnak tartom. De történtek már néha máskor is furcsa dolgok, amik talán kicsit ijesztőek is lehetnek néha. De rögtön arra gondoltam, lehet hogy egy jel volt a kételyeimre. Ön mit gondol erről? Tudom, hogy Ön is ember, és nem tud mindent, és lehet erre a kérdésre sem tudja a választ, de mégis kíváncsi vagyok arra, hogy mit gondol, mert azért lehet, hogy többet tud, mint én. Válaszát előre is köszönöm! H.
Nem egészen jól közelíti meg a kérdést, s így, ezen az úton nem is igen fog megnyugtató választ találni. Bár a hitünk fontos része, a Hitvallásban is mondjuk, hogy: várom a holtak feltámadását... - mégsem ez a hitünk lényege. Ha csupán a mennyországról meg a pokolról gondolkodom, akkor csak járulékos dolgokon jártatom az eszem, s félő, hogy nem találom, nem értem meg a lényeget. Alapvetően nem a túlvilág létezését kell elhinni. Még csak nem is az Isten létezését. Ezeket az igazságokat még értelmünkkel is nagyjából ki tudjuk következtetni, amint erre utalt is a soraiban. De a hitnek nem ez a lényege. Hanem az, hogy felismerem, nem vagyok egyedül, hogy az Isten szeret, hogy az Istennel beszélgethetek. Aki nem találja meg az Istent itt, a földön, az talán odaát sem találja majd meg, és ez a pokol. Nincs ott semmiféle fortyogó tűz, vagy lándzsával szurkáló ördögök. Az a pokol, hogy ott vagyok az Isten országában és nem veszem észre. Magányos vagyok, szeretet nélkül vagyok, mert kizárom magamat belőle. A hit lényege ez: fedezzem fel, hogy Isten szeret és bízhatom Benne. Javaslom, hogy ezen töprengjen inkább, hogy ez mit jelenthet. De ne is csak az értelmével töprengjen, hanem kérje a Mindenhatót, hogy világosítsa meg az elméjét, nyissa meg a szívét, hogy felfogja és befogadja az Istennek ezt a hatalmas szeretetét. Ha ezt megtalálja, akkor azt fogja látni, hogy a mennyország bizonyos értelemben már elkezdődött itt a földön is.
