Kedves Testvérem!
Valószínű, lelki fejlődésében elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor az imaéletében tovább kell lépnie. Az eddigi imák segítették hozzá, hogy többet kívánjon. Ezek a kötött imák akkor válnak igazán személyessé, ha ezek mellett a saját szavaival is meg tudja szólítani az Urat. Azt mondjuk, az imádság beszélgetés a Jóistennel. Tegye meg, hogy egy alkalommal egyedül megy el a templomba, vagy a szobájában az ikon előtt gyertyát gyújt, és egy kicsi csend után saját szavaival szólítja meg az Urat. Lehet hangosan is, vagy csak úgy, csöndesen, hangtalanul, gondolatban formálva meg a szavakat. Mondja el neki, hogy mi mindent szeretne neki megköszönni. Ha pedig valami kérése van, akkor azt is mondja el Neki bátran. Jó, ha ezt a saját szavaival való imádságot is keresztvetéssel kezdi, vagy még elmondhatja előtte a Mennyei Király imát, amellyel a Szentlelket hívja segítségül. Hiszen a Lélek az, aki megtanít bennünket mindenre (Jn 14,26), sőt, valójában ilyenkor Ő imádkozik helyettünk (Róm 8,26).

Sajnos gyakran megtörténik,hogy házasságkötéskor jóindulatból, de még inkább a nagy szerelem miatt nem érzik leküzdhetetlen akadálynak, ha az egyik fél imádkozó hívő ember, a másik azonban nem hisz és nem tud imádkozni. Pedig ez a házasság tartósságát igen erősen veszélyezteti. Már abból fakadóan is, hogy a nem keresztény fél vajon tud-e örökre hűséget esküdni, ha nem hisz az örökkévalóságban? De ennél nagyobb akadály az, hogy nem tudnak együtt imádkozni, az Istenről beszélgetni, hiszen ez az egyiknek is, a másiknak is mást jelent. Később, amikor a gyermekekkel imádkoznak, mekkora hiányérzet az a gyermekekben, hogy édesapa nem jön velünk imádkozni! Ezeket is meg kell gondolnia.
Mindezek ellenére lehetséges jó házasságot kötni ilyen hitbeli különbséggel is, ha mindkettejükben megvan az ehhez szükséges nagyfokú elfogadó szeretet.
Jogilag megoldható, hogy egy keresztény fél egy nem kereszténnyel házasságot kössön. Ehhez a püspök külön engedélye szükséges, amelyet az eskető pap szokott megkérni a püspöktől, aki ezt indokolt esetben általában meg is adja.

Semmi akadálya annak,hogy szentségekhez járuljon. Ennek a jogi folyamatnak nincsen hatása a lelki életére. Ha nem élne testi tisztaságban, tehát volna házasságon kívüli kapcsolata, ez volna az akadálya annak, hogy a bűnbánat illetve az Eucharisztia szentségében részesüljön.

Javaslom, hogy keresse fel Szent Ferenc Kistestvérei közösséget. Miskolc, Kabar u. 8. Náluk éppen azt fogja megtalálni, amit Ön keres.

Ajjaj! Ez valóban nehéz ügy. Hogy gondolhat ilyenre egy édesanya? Szinte hihetetlen! Biztos, hogy így van?
Ha netán mégis, azt javaslom, ne akarja felvenni a versenyt az illető hölggyel, mert akkor úgyis csak második vonalban marad. Nem azért mert ő gazdagabb vagy iskolázottabb, hanem azért, mert versengeni akarna vele. Ez a versengés az emberek között soha nem vezet semmi jóra. Ön a saját életét élje, a saját értékeit mutassa fel!
Eleve képtelen a helyzet, hiszen Ön a férjének a párja, hogy jöhet még ide valaki más? Elsősorban imádkozzon, hogy a sátán ezt az ármányt ne vihesse végbe. Kérje az Istent, hogy adjon nagy-nagy szeretetet Önnek és a férjének. Valamint igyekezzen is nagyon szeretni a férjét. Ebben a helyzetben mintegy magához kell hódítania őt. Ami egyáltalán nem rossz, hiszen ezt a házastársaknak újra és újra meg kellene tenniük. Ez az élő és fejlődő szerelemnek a nyitja, s erről, sajnos meg szoktak feledkezni a házasok.
Fontos még az is, hogy ne forduljon szembe emiatt az anyósával sem. Ez is csak a sátán játéka volna. Ha Ön mindezek ellenére fogja tudni szeretni az anyósát (ez csak a Jóisten segítségével lehetséges!), akkor egy idő után fel fog hagyni ezzel a csalfa kerítéssel.

Katolizációról akkor szoktunk beszélni, amikor egy megkeresztelt, de nem katolikus ember tudatos döntése alapján belép a katolikus egyházba. Protestáns, tehát nem ortodox keresztény esetében ez a bérmálás szentségével történik. Ezt megfelelő felkészülés előzi meg, amelynek során az katolizálni akaró sok fontos dolgot megtudhat a katolikus Egyházról és annak tanításáról.
Általános elv, hogy nem lehet görögkatolikus papnak felesége olyan lány, aki közvetlen vagy nem sokkal a házasságkötés előtt keresztelkedett vagy katolizált.

Nem tudok arról, hogy Ida Peerdeman látomásait hitelesítette volna az Egyház. Mindenesetre az ezekben megfogalmazott kérést sem teljesítette, mert nem mondta ki hittételnek a Szűzanya társmegváltói szerepét.

Nem a tudatos bűn a halálos, hanem az, amelyet szándékosan az Isten elleni tettként követ el valaki. Ez ritka. Előfordul, hogy az ember kísértésbe esik, s tudja, hogy nem kellene megtennie, amire az készteti, még sincs ereje ellenállni és elköveti. Ez nem halálos bűn, hanem gyengeségből származó elbukás. Vannak bűnök, amelyekről tudunk, s vannak, amelyekről nem tudunk. Az előbbiek közül pedig vannak, amelyeket akarattal s vannak, amelyeket nem akarattal követtünk el. A bűnök megítélésekor a szívünk állapota számít. A tiszta lelkű ember, ha el is bukik, siet bocsánatot kérni az Istentől.

Kedves Testvérem!
A szentgyónás egyszerű lelki beszélgetés, amelyben maga a pap is segítségére van a gyónónak, bármilyen kérdése, nehézsége adódna is. Legjobb, ha azzal kezdi a szentgyónását, hogy elmondja az atyának, hogy megkeresztelkedése óta ez az első gyónása. Később pedig mindig azzal kezdi, hogy utoljára mikor gyónt. Annak helyét vagy egyéb körülményét nem kell meggyónnia. Ez az utolsó gyónásra utalás főként azért szükséges, hogy a gyóntató pap tisztában legyen azzal, hogy a felsorolt bűnök mennyi idő alatt fordultak elő. Egyébként érdekes jelenség, hogy minél gyakrabban gyónik valaki, tehát minél kevesebb idő telik el egy-egy gyónás között, annál több bűnt tud felsorolni. Mégpedig azért, mert az illetőnek annál élesebb a lelkiismerete.
Nem kell túlságosan részletezni a bűnöket, de a lényeges körülményeket azért érdemes elmondani. Pl. ha azt mondja a gyónó, hogy elvett egy csokit, az nem tűnik nagy bűnnek, ha az asztalról vette el. Nagyobb, ha a boltpultról vette el, s még nagyobb, ha egy gyermektől vette el. Persze, ha a gyermek valamelyik szülője vette el, megint más elbírálás alá esik. A bűn súlya tehát jelentősen függ annak körülményeitől. De ez is magától kialakul a pappal való beszélgetés során. Nyugodtan kérdéseket is fel lehet neki tenni, akár a bűn természetére, akár bármilyen más, hitbeli kérdésre vonatkozóan. Javaslom, hogy még Pünkösd előtt menjen el meggyónni, később pedig legalább havi rendszerességgel járjon el a szentgyónásra.

Sértettségből szólni a másik hibája miatt egyáltalán nem helyes. Ezt inkább az Ön lelke kívánja és nem az embertársának érdeke. Általános elv lehet, hogy csak akkor szóljunk a másik hibája miatt, ha kérdezi a véleményünket. Ugyanis ekkor van esélye annak, hogy a figyelmeztetésünk halló fülekre talál. Különben valóban csak a saját haragunkat, méltatlankodásunkat öntjük a másikra, amint azt az Ön lelkiismerete is jól érzékeli. Szeretjük kiigazítani a másikat, pedig alapvetően nem ez a feladatunk.
Abban igaza van, hogy ismerkedéskor a másikat szó nélkül ott hagyni jellemtelen dolog, ami mögött valóban gyávaság húzódik. Ez az ő hibája, hitványsága. Nagy lélek, nemes lelkű hozzáállás kell ahhoz, hogy az ilyen megalázó viselkedést valaki szó nélkül hagyja, mintegy megértéssel elfogadva a másik gyöngeségét. Én ezt az utat javaslom Önnek.

Ha megjelenik az öngyilkosság gondolata, az még csak kísértés, amelytől óvakodnunk kell. Ha már elkezdek vele foglalkozni, akkor belesétáltam a csapdájába. Ekkor válik bűnné, mivel beleegyeztem, hogy ezzel foglalkozzam. Utána aztán végképp nincs megállás, mert egyre jobban belesodródom, s még szinte élvezetet is jelent az ezzel való foglalkozás. Ilyenkor már rabja vagyok.
A lelkiatyák azt mondják, a kígyót a fejénél kell megfogni, akkor nem tud megmarni. A kis sárkánnyal még könnyű elbánni, akkor kell szembeszállni vele, mert ha megnő, már nem bírjuk legyőzni. Így a bűnt is mindjárt az elején, hogy úgy mondjam, kicsi korában kell elfojtani, akkor még kezelhető.
Ugyanakkor komolyan kell venni azt is, vajon mi indítja Önben ezt az életellenes gondolatot. Talán nem talál örömet az életben? Úgy érzi, mások nem értékelik Önt, nem szeretik, nem fogadják el? Általában ezekhez hasonló gondolatok késztetik az embert arra, hogy meneküljön ebből az életből. Ezeket a téves képzeteket kell átalakítania. Egészen biztos, hogy az Isten ad Önnek feladatot. Lehet, hogy azt az emberek nem értékelik, de ez nem is fontos. Az a lényeg, amit az Isten gondol Önről. Ha Őrá tekint, akkor megérti, hogy van, aki Önt szereti, akinek fontos, aki számít Önre, ez pedig maga a Jóisten. Ha ennek a felfedező útjára lép, akkor egyszer csak majd észreveszi, hogy az emberek között is többen lesznek, akiknek segítségükre lehet. Az sem kizárt, hogy azért éli át most ezt a sötét időszakot, hogy majd ennek tapasztalatával is tudjon másoknak segíteni.

Ez az indíttatás a lelkében a Szentlélektől származik. Fontos, hogy komolyan vegye, és ne hagyja, hogy csak rövid ideig tartó lelkesedés legyen belőle. Az imádságot megtanulni nem könnyű, igen nagy kitartás, áldozatkészség kell hozzá. De csodálatos gyümölcse van, ami minden fáradságot megér.
A lelke már fogékony az imára, de a teste még ágál ellene. Márpedig meg kell tanítanunk a szamár-testvért (ahogy Szent Ferenc nevezi a testet) engedelmeskedni és a lelki dolgoknak alárendelődni. Ha minden nap elmond egy tizedet, az már a kitartásának első apró jele. Később majd lehet többet is mondani, de az elején jó ideig még csak napi egy tizedet mondjon. Amikor pedig a templomi imádságba kapcsolódik be - az kb. 20-25 percig tart - szánja rá azt a kis időt, ne sajnálja tőle. Ha meg úgyis ott van elejétől végéig, akkor ezalatt arra törekedjen, hogy a lelkével imádkozzon, ne az értelmével. A szavakat mondani nem nehéz, nem igényel különösebb figyelmet. Figyeljen mélyebbre, beljebb, hogy testileg-lelkileg minél inkább be tudjon kapcsolódni az imádságba.

Egészen bizonyos, hogy ezek nem fizikai helyek, hiszen odaát nincs hely és nincsen fizika sem. A helymeghatározási próbálkozások tehát feleslegesek.
Tudatállapotnak sem nevezném, mert ez is a mostani tudatunkhoz köti a képet: amit most tudatállapotnak tartunk, valami hasonlót tudnánk arra is elképzelni. Állapotnak lehet tekinteni, de ezt sem a földi értelmünk fogalmai szerint. Nem sokat tudunk róla. Az Egyház nem arról tanít, hogy milyen lesz odaaát. Ezek csak a mi kíváncsiskodásunk kérdései, amelyekkel semmivel sem jutnánk előrébb az Isten felé vezető úton. El kell fogadnunk, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre nem tudjuk a választ. Odaát majd megtudjuk, de ott meg lehet, már nem ilyen jellegű kérdéseink lesznek.
Javaslom, hogy olvassa el a Katolikus Lexikon következő szócikkeit:
http://lexikon.katolikus.hu/P/pokol.html
http://lexikon.katolikus.hu/T/tiszt%C3%ADt%C3%B3t%C5%B1z.html
http://lexikon.katolikus.hu/M/mennyorsz%C3%A1g.html

Kötve hiszem. Most a pápa és az egyház tekintete előtt leginkább a család, annak megmentése, sebeinek gyógyítása van. Ilyen nagymérvű változás aligha volna lehetséges egyetemes zsinat nélkül. Tudomásom szerint nincs ilyen most kilátásban.
Az említett, magából kifordult jelenség, az emberi méltóság alantas megtagadása arra utal, hogy nagyon mélyre jutott az európai kultúra. Ám sose feledjük el, hogy nem csak Európa a világ. Igaz, erőszakos terjeszkedésével azon igyekszik, hogy a halálnak ezt a kultúráját mindenütt érvényesítse. Hála Istennek vannak országok, ahol ennek semmi ereje nincsen. Persze, ott meg más gondok vannak. Ádám és Éva után sohasem volt bűntelen a világ. Azon igyekezzünk, hogy ez a romlottság ne tudjon a mi lelkünkbe, gondolkodásunkba behatolni, akkor megtettük, amit ezen a téren tenni lehet az emberiség és az európai kultúra érdekében.

Kedves Andy!
Ezek a törések, szakadások vagy tönkreteszik a barátságot vagy még jobban megerősítik. Az igazi barátságok ez utóbbi úton járnak. Elkerülhetetlen, hogy az emberi kapcsolatokban ilyenek legyenek. Nem lehet tehát rajta csodálkozni. Azt is jó tudni, hogy idő is kell ezeknek a sebeknek a gyógyulásához. Nem szabad végleg a szőnyeg alá söpörni, de túl hamar sem lehet előrángatni - akkor csak újabb sebeket okoz.
Azt tanácsolom, most még várjon vele egy kicsit. Jó, ha együtt tudnak lenni, másról, felszínesebb dolgokról beszélgetni, s ez majd érleli mindkettőjük lelkét a nagy tisztázásra. Magától meg fog mutatkozni, amikor majd újra beszélhetnek róla. Persze, az is lehet, hogy addigra már el is törpül, s ami most olyan nehéznek tűnik, egész egyszerűen fog majd megoldódni.