Kedves Lelkiatya!
Esetleg hallott már Brother Nathanael testvérről (https://www.youtube.com/watch?v=IkTy-3AEjCs&list=PL9ABB1E5E26EDD00B)?
Mi a véleménye róla? Érdemes őt hallgatnom?
Köszönettel,
Braw
Én sem tudom könnyen megítélni. Ha már véleményt kell mondanom, nekem nem tűnik hiteles szerzetesi alaknak. El tudom képzelni, hogy nem is az, inkább csak az öltözete, amely remekül nyomatékosítja a meglepő mondanivalóját. Azokban is lehet igazság, de azt sem tudom megítélni.
Szerintem nem ez a Nathanael testvér fogja Önt közelebb vezetni az igazsághoz, az Istenhez.
Kedves Lelkiatya !
Egy fiatal atya előadásában azt hallottam, hogy a Tizparancsolat az nem parancs és az eredeti nyelvben nem is jelen időben vannak az igék, hanem jövő időben, utalván arra, hogy Isten kegyelmével MAJD szeretni fogod őt pld.
Én ezt nem hiszem el,még soha nem hallottam erről a jövő időről, pedig sok atyát hallottam a Tizparancsolatról beszélni.
A Tízparancsolat negatív felszólításai (parancsai!) az ószövetségi héber nyelvben a tagadószóból és az imperfectumból állnak. (Negatív tartalmú felszólítás esetén nem az imperativus alak elé tették a tagadószót, hanem az imperfectum alak elé.) Az imperfectum önmagában tényleg a jelen és a jövő időt jelöli, de itt nem erről van szó.
Mindez azonban inkább nyelvi okoskodás. Annyi igaz viszont, hogy ha valaki a jelenben elkezdi betartani a parancsot, az a jövőjére is hatással lesz. Ebben igaza van az atyának, de nem nyelvtani alapon...
Kedves Lelkiatya!
Ha 1 protestáns egyház lelkész/teológia szakát elvégeztem,lehetnék-e katolikus pap (ha áttérek,s elvégzem a katolikus teológiát)?
Az, hogy elvégezte a protestáns egyház teológia szakát, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy katolikus pap legyen. Viszont ehhez teljes egészében el kell végeznie a katolikus teológiát és a szemináriumot is. A papképzésnek ugyanis csak egyik eleme a teológia, legalább ennyire fontos a lelki felkészülés, amelyet a szeminárium 5-6 éve tud megadni. Ha esetleg nem katolikus, és most szeretne katolizálni, akkor valószínű, még néhány évet várni is kell a szeminárium elkezdésével, mert általában frissen megtértet vagy áttértet nem szoktak azonnal felvenni. De ezt szemináriuma válogatja, nem mindenütt egyformán kezelik ezt a kérdést.
lelkiatya.hu
KRISZTUS FELTÁMADT
Kedves Lelkiatya.
Nagy gondba vagyok,elhagyott a Családom.
...
Nagyon szépen köszönöm a türelmét,megértését és a válaszát. Üdvözlettel.rm.
VALÓBAN FELTÁMADT
A felesége néhány hónapja elhagyta. Ez nagy fájdalom, de az, hogy már kereste telefonon, annak a jele, hogy nem tudja Önt elhagyni teljesen. Vissza fog jönni. Akkor pedig mit fog kezdeni a most kibontakozni akaró kapcsolattal?
Most a magány nehéz időszakát kell megélnie. Nem könnyű, de használja fel arra, hogy többet imádkozik, esetleg a templomba is gyakrabban elmegy. Azért is merem erre biztatni, mert soraiból látom, hogy ez Önnek is nagyon fontos.
Lehet, hogy most csak beszélgetni szeretnének többet ezzel a hölggyel, de óhatatlanul a kapcsolat majd többet akar. Ha már tanácsot kért, azt javaslom, ne erősítse ezt a kapcsolatot, sőt, inkább szakítsa meg. Inkább férfiak, vagy még inkább közösség társaságát keresse.
Igen, az sem könnyű, hogy eddig a házaséletben meg tudta élni a szexualitását, most pedig ebben is egyedül maradt. A szexuális vágy nem olyan, mint az evés vagy a levegő, hogy ne lehetne nélküle meglenni. Nem könnyű küzdelem, de ebben is az Istenhez forduljon segítségért, ne pedig más megoldásokkal keresse testi vágyának kielégítését.
Most nagyon nehéz egyedül. Fogja ezt fel úgy, mint az eddigi élete következményét, amelyen egyébként is változtatni kellett volna már. Gondolja végig, hogy mit rontottak el a házasságában. (Hogy a gyermekeiket megkeresztelték, az bizonyosan nem hiba. Legfeljebb ennek rendezési módja lehetett az.) Meglátja, vissza fog jönni a felesége, várjon rá türelemmel. Imádkozzon is ezért minden nap. Erre kérje a gyermekeit is. Higgye el, ez az út vezet életének a rendezéséhez, s minden más megoldás, amelyek könnyebbnek, tetszetősebbnek tűnnének ugyan, csak még jobban eltávolítanák az Istentől és a helyes úttól.
a katolikus egyházban kit szólitunk Atyának ?
Így, nagy kezdőbetűvel írva egyedül a Mennyei Atyát szólíthatjuk. A katolikus egyházban a papokat gyakran atyáknak nevezzük. Ez az apának a régies változata. Régen a gyermekek az édesapjukat is atyámnak szólították. Ez azt jelenti, hogy a fölszentelt papok egyben lelki apák/atyák is. Amikor Jézus kereken azt mondja, hogy Atyának se szólítsatok senkit a földön (Mt 23,9), ezzel arra utal, hogy senki ne akarjon mások fölé kerekedni. Ekkor arról is beszél, hogy ne hívassátok magatokat rabbinak, ne hívassátok magatokat tanítónak, ...mert aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják (Mt 23,12). Ez Jézus szavainak a lényege, nem pedig az, hogy ne használjuk az atya szót.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon sok fájdalommal szembesülök mostanában.A szüleimmel nincs jó kapcsolatom.Ha nincs feszültség közöttünk,akkor minden olyan egyhangúan folyik,senki semmivel nem törödik és ebböl már nagyon elegem van!A vitákat le se lehet tisztázni,mindig minden a szönyeg alá van seperve,és látszólag minden jól van,kommunikálunk egymással hétköznapi,felszines szinten,még ujra nem jön a vita.Évekig úgy éltem,hogy elnyomtam magamban az érzelmeimet,de egyszer csak elkezdtek kitörni belölem.Ami nagyon zavar a szüleimmel kapcsolatban és kiváltja ezeket a régi sérelmeket,az az,hogy iszogatnak is.Édesanyámnak az utóbbi esetkor meg egyszer más alkalommal is mondtam,hogy ha ilyen viselkedést látok,legszivesenbben megütném,vagy elmennék valahova,hogy en is lássuk egymást.Meg ehhez hasonló durva dolgokat mondtam.Tudom elvetettem a súlykot...de nem tudom magam kontrollálni a szavak szintjén,meg néha dühöngök és csapkodom is azokat a dolgokat,amik a kezembe kerülnek,hogy levezessem a feszültséget.Nagyon sok a belsö seb bennem,és nem tudok megküzdeni velük,megoldani öket.Bántottak a múltban is dolgok,mindig semminek éreztem magam,régebben,ha nem akarták,hogy valamit megtegyek akkor elijesztgettek a dolgoktól,mert akkoriban nagyon befolyásolható voltam.Lehet nem tudatosan csinálták,de sokat ártottak vele.Nagyon bizalmatlan voltam emitatt,mindennel és mindenkivel szemben.Évekig a lelki kinok poklát éltem át,és nem tudott róla semnki.Nem volt jó anyaképem,számomra az édesanya nem a melegséget,az otthont jelenti,hanem a ridegséget,nemtörödömséget,elutasitást...ezért volt az hogy sokszor ragaszkodást éreztem idösebb nök vagy barátnök iránt,mert valószinüleg az anyai szeretetet,megértést,mehitt beszélgetést szerettem volna pótolni.Úgy érzem mostmár lépnem kell,nem maradhatok ebben,mert igy sohasem fogok tudni teljes életet élni.A másik nemmel sem tudok jó kapcsolatot kialakitani.Munkám van,ahol szintén nehézségeim vannak,és nem is nekem való az a környezet,de egy jo eszköz a céljaim eléréséhez.A fizetésemböl még nem tudnék külön menni,ha külön is mennék,nem szeretnék itt maradni ezen a környéken.Van némi félretett pénzem,abból talán eltudnék menni valahová.Valamilyen közösségbe gondoltam elvonulni egy idöre belsö gyógyulás és az életemben lévö dolgok helyrerakásának szempontjából.Úgy érzem távolodnom kell innét,több negativ mint pozitiv dolog történt velem mostanában.A legjobb barátnöm is,akit növéremként szerettem,kést döfött a szivembe.Nagyon megviselt ez a dolog is.Hamarosan egy zarándokutra megyek,talán ott sikerül átgondolni ezeket a dolgokat.Ön mit gondol erröl?Tanácsát és útbaigazitását kérném.Elöre is köszönöm!
T.B
Kedves T.B!
A zarándoklat nagyon jót fog tenni Önnek. Istennek hála, hogy adódik ez a lehetőség. Jól érzi, hogy lépnie kell. Valójában lelke érlelődésének folyamatát éli meg, egyre tisztábban látja önmagát, a helyzetét, a sebeit, a lekötöttségeit. Emiatt vágyik egyre erősebben egy szabadabb életre. Ez teljesen természetes vágy, és követendő is. Már most is keresse a módját, hogy merre tudjon indulni. A zarándoklat is ennek az indulásnak legyen az első lépése. Ne aggódjon, hogy merre és hová. Bízzon Istenben, és Tőle kérjen útmutatást. Ha kicsit távolabb kerül a szüleitől, akkor egy idő után újra jobban fogja tudni őket szeretni. Ez is fontos, hogy ne hordozzon indulatot, neheztelést velük szemben. Ez most még nem könnyű, nem is ezzel kell most foglalkoznia. Sokkal inkább azzal, hogy hogyan építi fel az új, saját életét. legyen bátor, és Istenre hagyatkozó. Ehhez is kérjen erőt a zarándoklat során.
Kedves lelkiatya
Sok helyen olvasható hogy a pápa az Antikrisztus, sok katolikus testvérünk is hajlik erre, mi lesz így velünk ha a főnk nem az igaz oldalon van?
Ha nem rosszindulat mondatja ezt valakivel, akkor csak nagyfokú balgaságnak lehet tekinteni az effajta beszédet. Ferenc pápa új színt hozott, új hangot ütött meg az Egyházban, de mind tanításában, mind pedig életvitelében elődeihez és az Anyaszentegyházhoz teljesen hű főpásztor ő is. Egyáltalán nem szabad hagynunk, hogy a média, amely sokszor tudatos ferdítéssel válogat a pápa szavaiból, félrevezessen bennünket ezen a téren. El kell olvasni azokat a rövid homiliákat, hosszabb beszédeket, legutóbb kiadott pápai buzdítást (Evangelii Gaudium), amelyek valóban tőle származnak. Ezekből egy nagyon mélyen gondolkodó, érzékeny lelkületű igazi főpásztor személye rajzolódik ki. Őrá kell figyelni, nem másra.
DJK!
Kedves lelkiatya!
fel kellene vennem a dámóci szerzetesapácákkal a kapcsolatot.. estleg telefonszámot nem tudna ?rni? Nagyon fontos lenne...
Válasz?t köszönöm
Judit
Nem könnyű felvenni velük a kapcsolatot, de ezen a közvetítő számon érdeklődhet: 30/7404444.
Tisztelt lelkiatya!
Láttam egy filmet ahol a nagymama azt mondta a kislánynak mielőtt meghalt,hogy:Neki képessége van rá,hogy megérintse a körülötte levő embereket.Azzal,hogy segít nekik örömet szerez nekik,de ez a képesség átok is lehet mert úgy felemésztheti őt,hogy nem marad belőle semmi a maga számára épp ezért ígérje meg,hogy mélyen magába nézzen,hogy kiderítse,hogy ki ő.
Mire akart ezzel utalni a nagymama?
Nem olyan könnyű ezt értelmezni. A történet egészét nem ismerve nehéz kitalálni, hogy a film írójának vagy rendezőjének mi lehetett a szándéka ezzel az üzenettel. Amit mondani tudok, nem egyéb, mint az én magyarázatom.
Ha valakinek képessége van megérinteni az embereket - gondolom, a szívükön érinteni őket -, és ez nekik örömet jelent, ez azt jelentheti, hogy képessége van megérteni őket, a szívükbe látni, és ezáltal úgy szólni hozzájuk, hogy azzal segít megérteni saját magukat. Nagy lelki emberek rendelkeznek ezzel az adottsággal. Az is igaz lehet, hogy aki már ilyen lelki mélységre jutott, az már nem önmagáért él, hanem minden erejével azon van, hogy másokon segítsen. Kár, hogy ezt átoknak nevezi a nagymama. A világ szemében lehet, hogy annak tűnik, holott a legnagyobb boldogság fölemésztődni mások szolgálatában.
Az utolsó tagmondat nehezebben értelmezhető. A kislány feladata az, hogy kiderítse, kicsoda ő maga, avagy kicsoda a nagymama? Lényeg, hogy érdemes keresni és megérteni ennek az adottságnak a lényegét, akárki is hordozza.
Én erre gondolok, de nem biztos, hogy a nagymama is erre gondolt.
Középkorú katolikus hajadon nő vagyok.Hogyan lehetek görög katolikus apáca?Kérem a Tisztelendő Urat Válaszőljon.Köszönettel:Emilia
Kedves Emilia!
Javaslom, hogy keresse fel a máriapócson élő nővéreket. Telefonszámuk: 42/385-547 vagy 30/7483114
Nagyon sokszor önkielégitek és nem tudom abbahagyni nagy bun ez ?
Kedves M.!
A bűnt nem azért kell elkerülnünk, mert tilos, főként nem azért, nehogy büntetést kapjunk érte. Azért tanít minket Isten a helyes életre, mert ezzel vezet előre. Mindaz, ami Isten akaratával ellenkezik, az hátráltat bennünket ebben az előre jutásban. Ezek a bűnök, s ezért kell kerülnünk ezeket, hogy ne hátra, hanem előre haladjunk. Az önkielégítés - a szó maga is elárulja - saját öröm keresése, ráadásul eléggé alpári, lecsupaszítottan testi öröm ez. Az emberben azért is marad lelkiismeretfurdalás, mert éppen ez önző és lecsupaszított volta miatt sohasem ad igazi örömet, csak pillanatnyi jóérzést. E beteljesületlensége, és alantassága miatt pedig mindig többet és többet követel. Nem ad teljesség élményt, ami a szexualitásnak, mint isteni ajándéknak egyik különleges adottsága - amikor azt helyesen, a házaséletben élik meg. Mindenképpen javaslom, hogy keresse a módját annak, hogy kiszabaduljon ennek bűnnek az ördögi köréből. Ha már néhányszor sikerül leküzdeni, ez mindig egy kicsi erőt ad a következő támadáshoz. Tekintsen Jézusra, hívja segítségül az Ő nevét a küzdelemben. Javaslom még, hogy forduljon imádságban Magyar Mózeshez, aki a férfiúi tisztaság vértanúja és védőszentje. Nekem is ő szokott segíteni az ilyen jellegű küzdelmekben.
Kedves Lelkiatya!
Zarándokútra készülök hamarosan.Azt szeretném kérdezni,hogyan lehet helyesen felkészülni erre?Van balami különleges módja a felkészülésnek ha egy Mária kegyhelyre tervezünk zarándokolni?
Válaszát elöre is köszönöm!
Nagyon jól teszi, hogy megpróbál komolyan készülni rá. Persze, mindenre nem lehet felkészülni, hisz a zarándoklatnak épp az a lényege, hogy nem tudjuk, mi vár ránk, mit fogunk ott kapni. Egyfajta kiszolgáltatottságot vállalunk. Ez azért jó, mert ez jobban megnyitja a lelkünket. Erre van szükség ugyanis, a nyitott lélekre. A zarándoklat nyitogatja a lelkünket, s mire odaérünk, már nagyobb készséggel tudjuk befogadni az ott kapott kegyelmeket.
Hogyan készüljön minderre? Ha több napja van még hátra, akkor minden nap legyen külön imádsága, amelyben ezt a nyitottságot kéri. Ne elképzelései legyenek, vagy kitűzött céljai. Egyetlen célja legyen, hogy közelebb kerüljön az Istenhez. Mária azért hív bennünket, mert közvetlenül tudja nekünk nyújtani az ölében tartott Kisdedet. Mária szeretete átjár bennünket, és mi is úgy tudunk szeretni (vagy inkább hasonlóan), ahogyan Ő szereti Fiát, és szereti az embereket. Más készületet én nem tartok fontosnak, mint ezt: imádságban kérje ezt a nyitottságot, s legyen kész elfogadni mindent, amit a zarándokút magával hoz. Készüljön fel sok nehézségre, kellemetlenségre, megpróbáltatásra (Zsid 12,11). Ezek is a zarándoklat elengedhetetlen velejárói.
Tisztelt Atya ! Így 59 évesen úgy érzem, megkérgesedett a szívem. Sokat harcoltam közügyekben, vélt vagy valós igazságtalanságok ellen. Megérte ? Nem mérlegelem, de tudom, talán ha 100 esetből egy az elmúlt 20 évben .De azért az egyért már érdemes volt , hiszem. Gyönyörű családom van, békés keresztény életet élhetnék, de valami mindig hajt , űz , hogy tovább . Valami belül. Az eszem azt mondja elég ! Oldja meg mindenki a gondját . Mert szenved a család és kínlódom én is . De ha olyan dolgot látok, hallok, ami nincs a rendjén, márpedig kis városunkban bőven van ilyen ügy, vagy kérik , hogy szóljak, mindíg kiállok , nyíltan ,ha kell indulatosan. Többször magam is érzem, hogy túlléptem egy határt, de a belső késztetés nagyobb. Rendszeresen imádkozok, kérem Jézust, hogy segítsen visszavonulni,de valahogy nem sikeredik. Rosszul imádkozom ? Sokat fecsegek ? Nem hiszem eléggé, hogy Jézus egy szóból is tudja mire van szükségem ? Pedig akarom hinni . Jó úton járok, vagy két végén égetem a gyertyát és mégis azoknak jut a legkevesebb fény , akiket legjobban szeretek ? Néha azon kapom magam, hogy a papokkal, atyákkal szemben is kritikusan lépek fel, pedig emberként nagyon tisztelem szeretem őket, jó barátságban vagyunk. De a papi munkájukban töretlen kiállást várnék el . De ki vagyok én ? Mindnél bűnösebb ! Honnan a bátorság ? Néha én sem értem. Jó volna megnyugodni, megtalálni a lelki békét, a világ dolgait Istenre bízni . Hogyan imádkozzak, hogy ne legyen " sem túl sűrű, sem túl híg " az ima ? Hogy Istennek tetsző legyen ! Sokszor kérem az Urat, ha már engedte" viharnak fújni számat" adjon hitet , hogy hallgatni is tudjam a csendet ! De jól teszem -e ? Nem akarok e olyan szerepet osztani megváltómra
, amit nekem kellene eljátszani ? Kaptam már Öntől, kész megoldást kérdésemre, de ezt nem várom , nem várhatom . Csak az utat mutassa én megjárom ! Bocsánat a sok beszédért, de Római .kat.-ként, ezt egy 3 perces gyónásban nem lehet érdemben elmondani. Várom, megtisztelő válaszát, de ha Ön most nem tartja aktuálisnak, csak azt kérem , imádkozzon értem , útkeresőért . Krisztus föltámadott ! Valóban föltámadott !
Ha úgy érzi, hogy a sok harc után megkérgesedett a szíve, ez azt jelzi, hogy valamit valóban elhibázott. Korántsem azt mondom, hogy mindent, de valamit mégis. Vélhetően azért is adott Önnek az Úr harcos jellemet, hogy azt használja. Lám, ezt mások is észrevették, többször is fordultak, fordulnak Önhöz, hogy álljon ki az igazukért. De egyre bölcsebbé válva kezdi látni, hogy az igazság kiharcolása nem minden. Egyrészt nem is mindig lehetséges, másrészt megtörténhet, hogy nem helyesen mértük fel a magunk vélte igazságot, és a nagy harc után inkább visszafordítanánk mindent. Most már szeretne egyre békésebb lenni. Ez is a bölcsesség jele. Természetesen ez lehetséges, sőt, be is fog következni. Jól teszi, ha nem vár vele, hanem elébe megy, és keresi is ezt a békét, megbékélést.
Javaslom, hogy húzódjon vissza egy időre, legalább néhány napra vagy egy hétre. Legjobb, ha erre egy szerzetesházat választ, ahol együtt imádkoznak Önnel. Tekintse át az életét, vizsgálja meg, melyek voltak a jó, melyek voltak a hiábavaló harcok. Mindezeket köszönje meg az Úrnak. Meg fogja látni, hogy az Úrral töltött beszélgetés több napos csendjéből más emberként fog majd visszajönni.
Mivel három perces gyónást említett, arra kell gondolnom, hogy az eddigi gyónásai talán csak ilyen hárompercesek voltak? Akkor egy igen alapos szentgyónásra is szüksége van. Talán épp e csendes napok után.
Az itt felvetett kérdése már lépés volt ebben az irányban. Folytassa nyugodtan ezt az utat!
Kérdezném megkereszteli-e azt a babát akinek a szülei nincsenek összeházasodva?Egyépként katolikusok. KÖszönöm
A kereszteléssel Krisztus egyházának tagjává válunk. Nyilván az a szülő kéri gyermekének a keresztelését, aki azt szeretné, hogy gyermeke is az Egyház tagjává váljon. A papnak meg kell bizonyosodnia, hogy ez a kérés valóban komoly szándékból származik-e. Ez magától értetődik azoknál, akik maguk is gyakorolják a hitet, életükkel igazolják, hogy az Egyházhoz tartoznak, s hogy ezt fontosnak tartják. Akik viszont nem élnek az Egyházban, nem gyakorolják a hitüket, azoknál joggal teszi fel a kérdést a pap, hogy miért akarják a gyermek keresztelését. Azok a szülők, akik nem tartják fontosnak, hogy összeházasodjanak, tehát az Egyház imáján keresztül áldja meg Isten a házasságukat, azok talán nem is veszik komolyan a keresztséget sem, s abban csupán megszokást, külsőséget látnak. Ilyen esetekben előírja az Egyház, hogy házasodjanak össze, s ha ezt megtették, akkor kérjék a gyermekük keresztelését. Mai kusza világunkban, sajnos, sok olyan helyzet adódik, hogy bár a szülők szeretnének összeházasodni, de ennek valós akadályai vannak. Ilyen esetben nem feltétele a keresztségnek a szülők Egyház szerinti házasságkötése.
Kedves lelkiatya!
Mit jelképez Jézus szívén ábrázoláskor a tűz? ( a töviskoszorú gondolom a szenvedést, de javítson ki ha tévedek)
És Mária szívén mit ábrázol a tűz, a rózsa, valamint a tőr? És miért kapta a szűz azt a megjegyzést hogy "a te szíves is tőr járja át"?
Sajnos nem tudok megbízható választ adni ezekre a kérdésekre, mivel az említett jelképek jellemzően nem a keleti ikonográfia sajátjai. Azt szívesen megosztom, hogy szerintem miket jelképeznek.
A tűz általában a Szentlélek, vagy a nagyfokú szeretetnek a jele. Jézusban mindkettő megvan, joggal kapcsolhatjuk hozzá. A töviskoszorú valóban a szenvedést jelképezheti, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem csupán jelkép, hiszen Jézus fejére valóságosan is tettek ilyet (Mk 15,17). Máriát gyakran ábrázolják rózsával. Ez a kép először a 12. századból származó litániában jelenik meg, amely Máriát Titokzatos Rózsának (Rosa Mystica) nevezi. Nem kizárt, hogy ez a Mária-himnusz a keleti Akathisztosz hatására íródott. De abban nem szerepel a rózsa kép. A tőr megint jelképes, de bibliai gyökere is van. Simeon jövendölte meg Máriának, hogy sokat fog szenvedni, s ő mondja neki, hogy a te lelkedet is hét tőr járja át (Lk 2,35).
