Vajon szokott-e rendszeresen elmenni és elidőzni a templomban? Lehet, hogy a sok családi teendő mellett ez lehetetlennek tűnik, mégis meg kell próbálnia. Enélkül ugyanis nagyon hamar kifárad nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. éppen a családja érdekében kell megtennie, hogy rendszeresen, ha lehet minden nap kiszakadjon legalább néhány percre a napi teendők szorításából, és megálljon az Úr előtt. Ha messze laknának a templomtól, akkor a háza, lakása közelében keressen egy olyan helyet, ahol csöndben együtt tud lenni az Úrral. Ő nagyon sok segítséget és erőt tud és akar nekünk adni, de ehhez oda kell mennünk Hozzá. Meg kell állni előtte. Még csak kérni sem kell, hiszen jól tudja, hogy mire van szükségünk (Mt 6,8). Egyszerűen csak legyen Vele együtt. Meg fogja látni, hogy ettől előbb a saját lelke, majd nem sokkal később a környezete is meg fog változni.

Szeretetünk hőfokának hűlése.
Az Egyház kincseinek életünkben való értéktelenedése.
Életünk végső céljának elhomályosulása.
A másik ember megbecsülésének csökkenése.
Saját szeretetkapcsolataink gyengülése.
Az Eukharisztia, vagyis Krisztus legnagyobb ajándékának fokozatos elvesztése.
Sorolhatnánk még. Nem érdemes kockáztatni. Életünkben egyre növekvő buzgósággal kell keresni Istent, az Ő országát és annak igazságát. Ez nem csak halálunk után juttat a mennybe, hanem már itt, a földön is odaemel.

Úgy érezzük, hogy parancsra szeretni lehetetlen. Ez talán igaz is, ha a szeretetnek csak azt az érzelem fűtötte vonzódást nevezzük, amely barátainkhoz, közeli rokonainkhoz köt. A szeretetnek számtalan formája, fajtája és fokozata van. Már csak azért is, mert a szeretet végtelen. Amikor nehéz szeretni, akkor érdemes mindig csak egy lépést, egy fokozatot törekedni előre lépni. Már az is nagy dolog, ha ezért a hazug, sunyi alakért el tud mondani egy imádságot, vagy többet, vagy akár rendszeresen is imádkozik érte. Megint nagy lépés, ha nem akar neki visszavágni, hasonló módon bánni vele. Inkább megszánja e kicsinyes és méltatlan magatartásáért. Következő lépés, ha tud érte tenni valami jót, bármilyen kicsikét, ha megsegíti valamiben. Lehetőleg úgy, hogy ő ne is tudjon róla. Megint egy lépés, ha egy kis időt szán rá, elbeszélgetnek, érdeklődik az életéről, a gondjairól. Sok-sok lépés lehetséges még, amelyek végén egyszer csak azt veszi észre, hogy már nem is haragszik rá, sőt, már megkedvelte. Ez a gyakorlati része.
Ennél fontosabb a kegyelmi rész, hogy mindezt az Istentől kérje. Belátva, hogy saját erejéből nem tudja szeretni ezt az embert, kéri Istent, hogy belépve a Maga szívébe, Ő szeresse onnan...
A bűnt pedig a bűnöstől elválasztani nagyon könnyű. Az egyik egy kegyetlenül rossz cselekvés, vagy éppen hiány, a másik pedig egy ember, aki sokat szenved, lehet épp a saját hitványságai miatt. Hogy is lehetne összekeverni ezt a kettőt? Alanyt az állítmánnyal vagy tárggyal összekeverni nem lehet. Ez a tisztánlátás segíthet a helyes szeretetben.

Köszönöm, kedves Szilvia. Tanulságul közzéteszem a sorait.

Általános, magyar nyelvű keresztény irodalom összegyűjtésére vállalkozik a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár: www.ppek.hu
Érdemes figyelemmel követni a Magyar Tudományos Akadémia által működtetett honlapot: http://real.mtak.hu/repozitóriumot.
Kifejezetten görögkatolikus egyháztörténelmi, művészet- és liturgiatörténeti gyűjtőoldal a www.byzantinohungarica.hu
Ajánlható még az academia.edu honlapra való regisztrációt. Ez a weboldal gyakorlatilag a tudományos világ facebookja. Nagy előnye az, hogy a felhasználó megjelölheti azokat a témákat és kutatókat, amelyek és akik iránt érdeklődik, s emailben értesítést kap, ha valamelyik megjelölt témában, vagy követett kutatótól újdonság jelenik meg. Mivel egyre több magyar kutató regisztrál, ez az oldal is hasznos lehet a magyar nyelven irodalmat kereső számára.

Kedves Juli!
Itt valóban nagy lehet a baj. Azt javaslom, ne tartsa csupán önmagában ezt az élményt. Keressen fel egy másik atyát. Ha faluban lakik, akkor menjen át a szomszéd faluba, ha városban, akkor egy másik plébániára, és ott mondja el ezeket a szomorú tapasztalatait. Hátha ő tud közelebbi tanácsot is adni.
Ne feledjen el azonban imádkozni ezért a tisztelendő úrért és a hittanos társaiért. Én is fogok Önökért.

Kedves Heni!
Bizonyára van igazság abban, hogy félelmeinek okai, legalábbis azok egy része a gyermekkori élményeiben keresendő. Javaslom, hogy ezeket valóban keresse is meg, próbáljon meg ezekkel szembesülni, ezeket feldolgozni. Ehhez feltétlen szakember segítségére van szüksége, ezért nem is részletezem, hogy milyen lépéseket tegyen. Tegye meg azt a nagy lépést, hogy felkeres egy pszichológust (feltétlen keresztény legyen!), és vele beszélje át ezeket a dolgokat. Ez nem betegségtünet, hogy orvoshoz kellene fordulnia, de szüksége van, hogy valaki szakember segítsen ezeket feldolgozni. Az is lehetséges, hogy egy lelkivezetőt választ, és hozzá jár rendszeresen átbeszélni ezeket a dolgokat.
Ezzel együtt pedig tartózkodás nélkül forduljon Istenhez, hogy adjon belső erőt és békét. Nem kell félni a félelmektől sem. Ezt akkor fogja megérteni, amikor megtapasztalja lelkében a békét, amelyet Isten közelsége nyújt. Minél többször találja meg ezt az imádságban, annál inkább fogja tudni kezelni ezeket a félelmeket más helyzetekben is. Kezdje el bátran ezért a szívbeli békéért való imádságot. Ezzel bizonyosan nem jár rosszul. Aztán türelmesen várja ki az eredményt. Persze, közben keresse fel az említett szakembert is!

Jaj, azt semmiképpen! Menjen áldozni minél gyakrabban, mert annak gyógyító ereje van. Kezd erősödni Önben egy lelki betegség: az Isten irgalma iránti kétség. Ez, persze, inkább kísértés, mint valódi betegség, de ha nem áll neki ellen, akkor elhatalmasodhat. Elhiszem, hogy bűnösnek érzi magát, nyilván joggal. De kérdem én, mi a nagyobb: az Ön bűne vagy az Isten irgalma? Nem tarthatja önmagát annyira bűnösnek, hogy azt kellene gondolnia, ezt már az Isten irgalma nem múlja felül. Valóban arcpirító, megszégyenítő az Isten irántunk való szeretete, hogy a legszégyenteljesebb bűneinket is egyetlen, szentgyónásban kimondott -bánom- szóval egész egyszerűen eltörli, megsemmisíti. Kedves Testvérem! Ez éltet, ez tart életben bennünket! Azt is helyesen érzi, hogy ha rendszeresen gyónik is, az Szentáldozáshoz méltatlanul járul. De vajon el tud képzelni olyan helyzetet, amikor megérdemli?! Amikor úgy állhat oda, hogy lám, most joggal veszem magamhoz az Úr Jézus Testét? Nem, ilyen soha nincs. Előtte bűnbánatot tartunk, és hálás szívvel vesszük magunkhoz ezt a csodálatos, kimondhatatlan erejű ajándékot.
Az Ön növekvő bűnbánata lehet jó jel is. Lelkileg előre haladva, az Istenhez egyre közelebb kerülve egyre inkább érzi, hogy mennyire bűnös. De ezzel együtt látnia kell azt is, hogy az Isten ennek ellenére mondhatatlanul szereti Önt, és arra vár, arra vágyik, hogy Önnel egyesülhessen az imádságban, a Szentségben, hogy átadhassa Önnek Önmagát. Ne vonakodjék befogadni Őt!

Hogy hogy is történik odaát, ezt nem tudom pontosan. Az bizonyos, hogy minden ima meghallgatásra talál. A szentekhez intézett imádságunk is az Istenhez száll, nem lehet olyan mennyei ügyintézés, amiből Ő - hogy úgy mondjam - kimaradna. Ezért az átpattintás kifejezést sem tartom szerencsés megközelítésnek. Nem hiszem, hogy a Jóisten bizonyos ügyeket kiadna egyes szenteknek. Ez csak innen, a mi világunkból megközelítve látszódhat így. A szentekkel való barátságunk gazdagabbá teszi az Isten-kapcsolatunkat, érzékelhetőbbé teszi irántunk való szeretetét, foghatóbbá teszi az egyházi közösségünket. Bármilyen formában imádkozunk is a szentekhez, az mind célba ér. Hogy aztán odaát hogyan folytatódik az ima és rá feleletül a kegyelem útja, ezt nem érdemes firtatnunk.

A bérmanevet nem szoktuk külön jegyezni. Mégis, legtöbbször bekerül a Kereszteltek Anyakönyvébe második névként. Van rá példa, hogy ha a bérmálás a kereszteléstől külön történik, és a tudatos bérmanév választást szeretnék rögzíteni is, akkor külön kérésre ezt a nevet is beírják, ekkor is második névként az Anyakönyvbe.
Ha erre később külön szükség volna valami ok miatt, akkor a keresztlevél kikérése nyomán láthatóvá válik a második, azaz a bérma név.

Sikerült megtudnom, hogy vasárnaponként de. 10 órakor van Szent Liturgia Szentendrén a székesegyházban. Télen ugyanebben az időpontban tartják a Liturgiát, de nem itt, hanem az Örömhírvétel (Blagovescsenyszkaja) templomban.
A Katolikus Egyház szükség helyzetben engedélyezi a szentségek vételét az ortodox egyházban, hiszen lényegileg ugyanazt valljuk róluk. Viszont jó tudni, hogy az ortodoxopk ezt nem engedik. Ha megtudják, hogy valaki katolikusként szeretne gyónni vagy áldozni, akkor többnyire elutasítják. Ezért az ő teológiai felfogásuk tiszteletben tartása miatt jobb, ha inkább mi magunktól tartózkodunk attól, hogy náluk részesüljünk a szentségekben.

Sokunk nagy gondja ez ebben a mai kifordult világban. Gyakorlati tanácsot sajnos nem tudok adni. Bizonyára Ön is böngészi azokat a honlapfelületeket, amelyek állásokat kínálnak. Az ott található lehetőségek közül egyiket se zárja ki, adja be a jelentkezését, menjen el a meghallgatásokra. Ez az emberi teendő, amelyet nem szabad elhanyagolni. Ugyanakkor imádságban kérje az Istent, hogy Ő vezesse az életét. Sokszor abba a hibába esünk, hogy megvan az elképzelésünk a saját életünkről, és csak azt fogadjuk el isteni segítségnek, ami ebbe az elképzelésbe beleillik. Közben pedig az Úr sokkal merészebb kalandokra is hívna, ha mernénk ráhagyatkozni. Imádkozzon tehát buzgón és főként bizalommal. Ne kétségbeesve, mert abból hiányzik a bizalom. Ha most nem is látja a holnapi napot, végezze el a mai feladatokat. Így minden napja értékessé válik, miközben az Úr kezébe teszi a jövőt.

A magyarországi görögkatolikusok területi hovatartozása jogilag még nem teljesen rendezett. Ez egy igen hosszú folyamat, amely fokozatos előrehaladást jelent, melynek azonban még nem értünk a végére. 1980-ban történt meg az az esemény, amikor a Szentszék kiterjesztette a hajdúdorogi püspök joghatóságát egész Magyarország területére. Ekkor jött létre a Szórvány helynökség, amely magába foglalta a Budapesten, a Dunántúlon és az Alföldön lévő akkori parókiákat. Azóta ezeken a területeken számos új parókia is létrejött, tehát a Szórvány helynökség egyre erősödik. Ez a terület ma is a hajdúdorogi egyházmegye része, tehát Fülöp püspök atya vezetése alá tartozik. A Hajdúdorogi Egyházmegye pedig történelmi örökségként az Esztergomi Bíboros fennhatósága alá.
A Miskolci Apostoli Exarchátus területe Borsod-Abaúj-Zemplén megye területével azonos (illetve idetartozik még Eger és környéke is). Ez azonban egyházjogilag még nem egyházmegye, hanem közvetlenül a Szentszék alá rendelt exarchátus. Ez azt jelenti, hogy ők nem a Hajdúdorogi egyházmegye része, következésképp nem is az Esztergomi bíboros alá tartoznak. Ennek ellenére Orosz Atanáz atya meghívás alapján teljes jogú tagja a Magyar Katolikus Püspök Karnak. Ennek következtében nem tisztázott a két egyházkormányzati egység és a két püspök jogi viszonya sem. Nyilván testvéri kapcsolatban vannak, de egymásnak nem alárendeltjei, és nem is egymás melletti párhuzamos jogi állapotban vannak.
Összefoglalva: Magyarorszgáon csak egy görögkatolikus egyházmegye van, a Hajdúdorogi, amelyhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyén kívül az egész országban élő görögkatolikusok tartoznak. Ennek vezetője Fülöp püspök. A többi terület az Exarchátus, amelynek vezetője Atanáz püspök.

A két görögkatolikus püspök atyát szerzetesi öltözetben láthatjuk a képeken. Ezek tehát nem kifejezetten püspöki jelvények. A piros szegélyű fekete köpeny a rászon (hazai nevén gréka). Ilyet más papok is viselnek - sőt, már alszerpapok és felolvasók is -, csak nem piros béléssel. A püspök atyák fején pedig szerzetesi fejfedő, un. kamilafka, fátyollal ellátott klobuk (sapka) van. Nem tudom, van-e ezeknek magyar nevük. A Szent Liturgia elején a kovászos kenyeret a talpas diszkoszra helyezzük, és nagy bemenetkor azon visszük fel az oltárra. Ez az aranyozott tányér Jézus jászlát is jelképezi, a kereszt alakban ráhelyezett csillag pedig a Betlehemi csillagot. Ez egészen addig rajta van a diszkoszon, amíg el nem érkezik az Utolsó vacsora szavainak felidézése. Az előtt veszi le, miközben ezt énekli: Győzelmi éneket énekelvén, kiáltván, hangoztatván és mondván... Inkább azt kérdezzük meg, miért kevernénk ezeket? Mindegyiknek megvan a maga szépsége, sőt, a maga teológiai kifejező nyelve. Ha kevernénk ezeket, esetleg csupán esztétikai igény szerint, akkor keveredhetnének a kifejező szimbólumok és nagy teológiai káosz keletkezne. Ezt lehet, hogy a legtöbb ember észre sem venné, de a kevert rítus teológiai üzenete mindenképpen gyengébb, homályosabb, és így nem tudja szolgálni a hívek hitének mélyülését is erősödését.

A depresszió betegség, sajnos, egyre jobban terjed. Érdekes módon leginkább a fejlett nyugati országokban. A férje állapota valószínű bipoláris depresszió, amely azt jelenti, hogy néha kicsattanó jó kedve van, máskor meg vigasztalhatatlan szomorúság tör rá. Érdemes orvoshoz fordulni, mert ez a betegség bizonyos mértékben gyógyítható, vagy legalábbis a tünetek csökkenthetők.
Ne arra gondoljon, hogy a férje ezzel a magatartásával elrontotta volna az Ön életét. Hordoznunk kell egymás terhét. Nem könnyű megváltoztatni a másik embert, pontosabban szólva nem is lehet. Változni csak ő maga tud, illetve még ehhez is az Isten segítsége szükséges. Ugyanakkor mi is segíthetünk embertársunknak a megváltozásban, de - mint mondja - csak akkor, ha ezt ő is akarja, ha ezt ő kéri.
Nem tudom, lehet-e erről beszélni a férjével. Ha igen, az már fél győzelem. Akkor el kell magyarázni, hogy ebből lehet gyógyulni, meg kell őt győzni, hogy keressen fel pszichológust, és kövesse annak tanácsait.
Ha esetleg nem látná be, akkor azzal kell kezdeni, hogy tapintatosan, szeretettel mégis rá kell vezetni ennek felismerésére.
Természetesen mindehhez nagyon sok imádság kell. Az Úr nem egyszer azért enged meg nekünk betegségeket, nehézségeket, hogy éppen ezzel vezessen rá minket a buzgóbb imára!