Kedves Lelkiatya!
Halálos bűn az, amikor tudatosan vétkezünk Isten ellen. Honnan tudjuk megkülönböztetni a nem halálos bűntől, amikor "csak" úrrá lesz rajtunk a kísértés egy kis időre, és emiatt követünk el bűnt. Ha nem elég erős az akaratom, gyenge vagyok és bűnbe esek, akkor is tudatosan vétkezek. Úgy érzem nagyon nehéz határvonalat húzni a kettő között! Mi az igazság? Tudna ebben segíteni? Köszönöm.
Nem a tudatos bűn a halálos, hanem az, amelyet szándékosan az Isten elleni tettként követ el valaki. Ez ritka. Előfordul, hogy az ember kísértésbe esik, s tudja, hogy nem kellene megtennie, amire az készteti, még sincs ereje ellenállni és elköveti. Ez nem halálos bűn, hanem gyengeségből származó elbukás. Vannak bűnök, amelyekről tudunk, s vannak, amelyekről nem tudunk. Az előbbiek közül pedig vannak, amelyeket akarattal s vannak, amelyeket nem akarattal követtünk el. A bűnök megítélésekor a szívünk állapota számít. A tiszta lelkű ember, ha el is bukik, siet bocsánatot kérni az Istentől.
Tisztelt Lelkiatya!
Húsvétkor részesültem a három bevezető szentségben.
Mivel a keresztségben is ekkor részesültem felnőttként, így előtte nem kellett gyónnom, mint annak, akit gyermekkorában kereszteltek meg.
Szeretnék elmenni az első gyónásomra, mert szükségét érzem.
Ilyen esetben, hogy még nem gyóntam, mit kell megjelölnöm legutóbbi gyónás időpontjának? Vagy hogyan fejezzem azt ki, hogy ez az első gyónásom?
Továbbá az ez utáni gyónások során mennyire pontosan kell meghatározni a legutóbbi gyónás időpontját? Meg kell adni a helyet is, ha máshol is gyónok?
A bűnöket mennyire kell részletezni gyónás során?
Vagy elég, ha azt mondom, hogy vétkeztem az XY parancsolat ellen?
Segítő válaszát köszönöm szépen!
Egy római katolikus
Kedves Testvérem!
A szentgyónás egyszerű lelki beszélgetés, amelyben maga a pap is segítségére van a gyónónak, bármilyen kérdése, nehézsége adódna is. Legjobb, ha azzal kezdi a szentgyónását, hogy elmondja az atyának, hogy megkeresztelkedése óta ez az első gyónása. Később pedig mindig azzal kezdi, hogy utoljára mikor gyónt. Annak helyét vagy egyéb körülményét nem kell meggyónnia. Ez az utolsó gyónásra utalás főként azért szükséges, hogy a gyóntató pap tisztában legyen azzal, hogy a felsorolt bűnök mennyi idő alatt fordultak elő. Egyébként érdekes jelenség, hogy minél gyakrabban gyónik valaki, tehát minél kevesebb idő telik el egy-egy gyónás között, annál több bűnt tud felsorolni. Mégpedig azért, mert az illetőnek annál élesebb a lelkiismerete.
Nem kell túlságosan részletezni a bűnöket, de a lényeges körülményeket azért érdemes elmondani. Pl. ha azt mondja a gyónó, hogy elvett egy csokit, az nem tűnik nagy bűnnek, ha az asztalról vette el. Nagyobb, ha a boltpultról vette el, s még nagyobb, ha egy gyermektől vette el. Persze, ha a gyermek valamelyik szülője vette el, megint más elbírálás alá esik. A bűn súlya tehát jelentősen függ annak körülményeitől. De ez is magától kialakul a pappal való beszélgetés során. Nyugodtan kérdéseket is fel lehet neki tenni, akár a bűn természetére, akár bármilyen más, hitbeli kérdésre vonatkozóan. Javaslom, hogy még Pünkösd előtt menjen el meggyónni, később pedig legalább havi rendszerességgel járjon el a szentgyónásra.
Kedves Lelkiatya!
Mi a helyes cselekedet olyankor, ha valaki megbánt minket, vagy nem éppen a megfelelően viselkedik. Megmondhatjuk a véleményünket, hogy nem éppen jellemes módon viselkedett, vagy ez csak az egónk haragját tükrözi. Nevezetesen ha egy ismerkedésnél valaki szó nélkül eltűnik, szóvá tehető e, vagy csak az egónk elvárása az, hogy annyi gerincesség legyen a másikban, hogy nyíltan kimondja véleményét, hogy mégsem passzolunk össze. Számomra ha valaki szó nélkül eltűnik, ez gyávaság, és bántó. Vagy én gondolom rosszul? Nekem vannak nagy elvárásaim? Viszont birka sem szeretnék lenni, hogy mindig mindent szó nélkül hagyok.Válaszát köszönöm.
Sértettségből szólni a másik hibája miatt egyáltalán nem helyes. Ezt inkább az Ön lelke kívánja és nem az embertársának érdeke. Általános elv lehet, hogy csak akkor szóljunk a másik hibája miatt, ha kérdezi a véleményünket. Ugyanis ekkor van esélye annak, hogy a figyelmeztetésünk halló fülekre talál. Különben valóban csak a saját haragunkat, méltatlankodásunkat öntjük a másikra, amint azt az Ön lelkiismerete is jól érzékeli. Szeretjük kiigazítani a másikat, pedig alapvetően nem ez a feladatunk.
Abban igaza van, hogy ismerkedéskor a másikat szó nélkül ott hagyni jellemtelen dolog, ami mögött valóban gyávaság húzódik. Ez az ő hibája, hitványsága. Nagy lélek, nemes lelkű hozzáállás kell ahhoz, hogy az ilyen megalázó viselkedést valaki szó nélkül hagyja, mintegy megértéssel elfogadva a másik gyöngeségét. Én ezt az utat javaslom Önnek.
Kedves Lelkiatya!
Hogyan lehet megszabadulni az öngyilkossági vágytól? Hiába az ima, a meggyónás, mindig újra és újra visszatér, változó erősséggel. Tudom, hogy már maga a gondolat is bűn, de nem tudom, mit tehetnék ellene. Minden más vágynál erősebb tud lenni, és egyre nehezebb elfojtani. Már konkrét terveket is kidolgoztam a végrehajtásra, hogy biztos legyen. Senkinek sem okoznék bánatot, ha megtenném, de a tett maga bűn, ezért meg kellene szabadulni a gondolattól is. De hogyan?
Ha megjelenik az öngyilkosság gondolata, az még csak kísértés, amelytől óvakodnunk kell. Ha már elkezdek vele foglalkozni, akkor belesétáltam a csapdájába. Ekkor válik bűnné, mivel beleegyeztem, hogy ezzel foglalkozzam. Utána aztán végképp nincs megállás, mert egyre jobban belesodródom, s még szinte élvezetet is jelent az ezzel való foglalkozás. Ilyenkor már rabja vagyok.
A lelkiatyák azt mondják, a kígyót a fejénél kell megfogni, akkor nem tud megmarni. A kis sárkánnyal még könnyű elbánni, akkor kell szembeszállni vele, mert ha megnő, már nem bírjuk legyőzni. Így a bűnt is mindjárt az elején, hogy úgy mondjam, kicsi korában kell elfojtani, akkor még kezelhető.
Ugyanakkor komolyan kell venni azt is, vajon mi indítja Önben ezt az életellenes gondolatot. Talán nem talál örömet az életben? Úgy érzi, mások nem értékelik Önt, nem szeretik, nem fogadják el? Általában ezekhez hasonló gondolatok késztetik az embert arra, hogy meneküljön ebből az életből. Ezeket a téves képzeteket kell átalakítania. Egészen biztos, hogy az Isten ad Önnek feladatot. Lehet, hogy azt az emberek nem értékelik, de ez nem is fontos. Az a lényeg, amit az Isten gondol Önről. Ha Őrá tekint, akkor megérti, hogy van, aki Önt szereti, akinek fontos, aki számít Önre, ez pedig maga a Jóisten. Ha ennek a felfedező útjára lép, akkor egyszer csak majd észreveszi, hogy az emberek között is többen lesznek, akiknek segítségükre lehet. Az sem kizárt, hogy azért éli át most ezt a sötét időszakot, hogy majd ennek tapasztalatával is tudjon másoknak segíteni.
Tisztelt Lelkiatya!
Hogyan tanulhatom meg a Rózsafüzér imádságot?
Szeretnék minél mélyebb lelki életet élni.
A Bibliát már rendszeresen olvasom, rendszeresen járok misére is, stb.
Szeretném, ha az imaéletem is élővé válna.
Az említett ima, bár gyönyörű, amikor a templomban hallom, és próbálom is mondani, mégis nagyon soknak tűnik.
Milyen módszerrel tanulhatnám meg könnyen?
Ez az indíttatás a lelkében a Szentlélektől származik. Fontos, hogy komolyan vegye, és ne hagyja, hogy csak rövid ideig tartó lelkesedés legyen belőle. Az imádságot megtanulni nem könnyű, igen nagy kitartás, áldozatkészség kell hozzá. De csodálatos gyümölcse van, ami minden fáradságot megér.
A lelke már fogékony az imára, de a teste még ágál ellene. Márpedig meg kell tanítanunk a szamár-testvért (ahogy Szent Ferenc nevezi a testet) engedelmeskedni és a lelki dolgoknak alárendelődni. Ha minden nap elmond egy tizedet, az már a kitartásának első apró jele. Később majd lehet többet is mondani, de az elején jó ideig még csak napi egy tizedet mondjon. Amikor pedig a templomi imádságba kapcsolódik be - az kb. 20-25 percig tart - szánja rá azt a kis időt, ne sajnálja tőle. Ha meg úgyis ott van elejétől végéig, akkor ezalatt arra törekedjen, hogy a lelkével imádkozzon, ne az értelmével. A szavakat mondani nem nehéz, nem igényel különösebb figyelmet. Figyeljen mélyebbre, beljebb, hogy testileg-lelkileg minél inkább be tudjon kapcsolódni az imádságba.
Tisztelt Lelkiatya!
Mit tanít a pokolról, purgatóriumról és a mennyországról a (Római) Katolikus Egyház?
1) Ezek fizikailag létező helyek? Ha igen, hol találhatók?
2) Tudatállapotok? Mivel Isten maga is Lélek, ezért Szellemben és Igazságban kell Őt imádnunk, így a romolhatatlan, halhatatlan test sem földi már, hanem szellemi. Tehát ezek az elnevezések is inkább tudatállapotok a mostani "kézzel fogható helyekhez" képest?
Segítő, útbaigazító válaszát köszönöm szépen! Á.
Egészen bizonyos, hogy ezek nem fizikai helyek, hiszen odaát nincs hely és nincsen fizika sem. A helymeghatározási próbálkozások tehát feleslegesek.
Tudatállapotnak sem nevezném, mert ez is a mostani tudatunkhoz köti a képet: amit most tudatállapotnak tartunk, valami hasonlót tudnánk arra is elképzelni. Állapotnak lehet tekinteni, de ezt sem a földi értelmünk fogalmai szerint. Nem sokat tudunk róla. Az Egyház nem arról tanít, hogy milyen lesz odaaát. Ezek csak a mi kíváncsiskodásunk kérdései, amelyekkel semmivel sem jutnánk előrébb az Isten felé vezető úton. El kell fogadnunk, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre nem tudjuk a választ. Odaát majd megtudjuk, de ott meg lehet, már nem ilyen jellegű kérdéseink lesznek.
Javaslom, hogy olvassa el a Katolikus Lexikon következő szócikkeit:
http://lexikon.katolikus.hu/P/pokol.html
http://lexikon.katolikus.hu/T/tiszt%C3%ADt%C3%B3t%C5%B1z.html
http://lexikon.katolikus.hu/M/mennyorsz%C3%A1g.html
Kedves Lelkiatya!
Igaz az,hogy a cölibátus eltörlése napirenden van ?
Továbbá,mi a lelkiatya véleménye Conchita Wurst győzelméről,nem-e az utolsó idők romlásainak az előképe, hogy az emberiség ide fajul?
Kötve hiszem. Most a pápa és az egyház tekintete előtt leginkább a család, annak megmentése, sebeinek gyógyítása van. Ilyen nagymérvű változás aligha volna lehetséges egyetemes zsinat nélkül. Tudomásom szerint nincs ilyen most kilátásban.
Az említett, magából kifordult jelenség, az emberi méltóság alantas megtagadása arra utal, hogy nagyon mélyre jutott az európai kultúra. Ám sose feledjük el, hogy nem csak Európa a világ. Igaz, erőszakos terjeszkedésével azon igyekszik, hogy a halálnak ezt a kultúráját mindenütt érvényesítse. Hála Istennek vannak országok, ahol ennek semmi ereje nincsen. Persze, ott meg más gondok vannak. Ádám és Éva után sohasem volt bűntelen a világ. Azon igyekezzünk, hogy ez a romlottság ne tudjon a mi lelkünkbe, gondolkodásunkba behatolni, akkor megtettük, amit ezen a téren tenni lehet az emberiség és az európai kultúra érdekében.
Kedves Lelkiatya!
Egy közeli barátnömmel nem olyan régen nagyon megbántottuk egymást.Mindketten sok nehézségen megyünk keresztül mostanában,és ö sokszor kimerült,kedvetlen kissé depressziós.Számomra a kommunikáció vele ez a konfliktus után nagyon nehéz volt.Nem olyan nagy dolgokról volt szó,de ezzel a konfliktussal elég nagy dolog lett belöle,el is mérgesitette ez köztünk a viszonyt.El határolódtam töle,meg valamilyen szinten ö is tölem.Az utóbbi idöben mintha újból éledezne ez a kapcsolat.Már gördülékenyebben tudunk kommunikálni egymással,oda is ült mellém társaságban.Kettönk közül én voltam az aki jobban kerülte öt,de nagyon durva dolgokat mondott és mélyen megbántott.Ezek a dolgok még nem lettek letisztázva,de úgy érzem beszélnünk kellene erröl,majd idövel.Most még talán egyikünk se érzi késznek magát a dolgok tisztázására.Eröltetni meg nem szeretném.Ön mit tanácsolna,hogyan kellene megközeliteni ezt a tisztázás témát vele?A sebek már kezdenek begyógyulni,a jó Isten jóvoltából,de van még bennem félelem és fájdalom vele kapcsolatban.Ön szerint törés vagy szakadás után ellehet-e érni ugyanolyan mélységeket egy baráti kapcsolatban?
Válaszát elöre is nagyon szépen köszönöm!
Andy
Kedves Andy!
Ezek a törések, szakadások vagy tönkreteszik a barátságot vagy még jobban megerősítik. Az igazi barátságok ez utóbbi úton járnak. Elkerülhetetlen, hogy az emberi kapcsolatokban ilyenek legyenek. Nem lehet tehát rajta csodálkozni. Azt is jó tudni, hogy idő is kell ezeknek a sebeknek a gyógyulásához. Nem szabad végleg a szőnyeg alá söpörni, de túl hamar sem lehet előrángatni - akkor csak újabb sebeket okoz.
Azt tanácsolom, most még várjon vele egy kicsit. Jó, ha együtt tudnak lenni, másról, felszínesebb dolgokról beszélgetni, s ez majd érleli mindkettőjük lelkét a nagy tisztázásra. Magától meg fog mutatkozni, amikor majd újra beszélhetnek róla. Persze, az is lehet, hogy addigra már el is törpül, s ami most olyan nehéznek tűnik, egész egyszerűen fog majd megoldódni.
Kedves Lelkiatya!
Esetleg hallott már Brother Nathanael testvérről (https://www.youtube.com/watch?v=IkTy-3AEjCs&list=PL9ABB1E5E26EDD00B)?
Mi a véleménye róla? Érdemes őt hallgatnom?
Köszönettel,
Braw
Én sem tudom könnyen megítélni. Ha már véleményt kell mondanom, nekem nem tűnik hiteles szerzetesi alaknak. El tudom képzelni, hogy nem is az, inkább csak az öltözete, amely remekül nyomatékosítja a meglepő mondanivalóját. Azokban is lehet igazság, de azt sem tudom megítélni.
Szerintem nem ez a Nathanael testvér fogja Önt közelebb vezetni az igazsághoz, az Istenhez.
Kedves Lelkiatya !
Egy fiatal atya előadásában azt hallottam, hogy a Tizparancsolat az nem parancs és az eredeti nyelvben nem is jelen időben vannak az igék, hanem jövő időben, utalván arra, hogy Isten kegyelmével MAJD szeretni fogod őt pld.
Én ezt nem hiszem el,még soha nem hallottam erről a jövő időről, pedig sok atyát hallottam a Tizparancsolatról beszélni.
A Tízparancsolat negatív felszólításai (parancsai!) az ószövetségi héber nyelvben a tagadószóból és az imperfectumból állnak. (Negatív tartalmú felszólítás esetén nem az imperativus alak elé tették a tagadószót, hanem az imperfectum alak elé.) Az imperfectum önmagában tényleg a jelen és a jövő időt jelöli, de itt nem erről van szó.
Mindez azonban inkább nyelvi okoskodás. Annyi igaz viszont, hogy ha valaki a jelenben elkezdi betartani a parancsot, az a jövőjére is hatással lesz. Ebben igaza van az atyának, de nem nyelvtani alapon...
Kedves Lelkiatya!
Ha 1 protestáns egyház lelkész/teológia szakát elvégeztem,lehetnék-e katolikus pap (ha áttérek,s elvégzem a katolikus teológiát)?
Az, hogy elvégezte a protestáns egyház teológia szakát, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy katolikus pap legyen. Viszont ehhez teljes egészében el kell végeznie a katolikus teológiát és a szemináriumot is. A papképzésnek ugyanis csak egyik eleme a teológia, legalább ennyire fontos a lelki felkészülés, amelyet a szeminárium 5-6 éve tud megadni. Ha esetleg nem katolikus, és most szeretne katolizálni, akkor valószínű, még néhány évet várni is kell a szeminárium elkezdésével, mert általában frissen megtértet vagy áttértet nem szoktak azonnal felvenni. De ezt szemináriuma válogatja, nem mindenütt egyformán kezelik ezt a kérdést.
lelkiatya.hu
KRISZTUS FELTÁMADT
Kedves Lelkiatya.
Nagy gondba vagyok,elhagyott a Családom.
...
Nagyon szépen köszönöm a türelmét,megértését és a válaszát. Üdvözlettel.rm.
VALÓBAN FELTÁMADT
A felesége néhány hónapja elhagyta. Ez nagy fájdalom, de az, hogy már kereste telefonon, annak a jele, hogy nem tudja Önt elhagyni teljesen. Vissza fog jönni. Akkor pedig mit fog kezdeni a most kibontakozni akaró kapcsolattal?
Most a magány nehéz időszakát kell megélnie. Nem könnyű, de használja fel arra, hogy többet imádkozik, esetleg a templomba is gyakrabban elmegy. Azért is merem erre biztatni, mert soraiból látom, hogy ez Önnek is nagyon fontos.
Lehet, hogy most csak beszélgetni szeretnének többet ezzel a hölggyel, de óhatatlanul a kapcsolat majd többet akar. Ha már tanácsot kért, azt javaslom, ne erősítse ezt a kapcsolatot, sőt, inkább szakítsa meg. Inkább férfiak, vagy még inkább közösség társaságát keresse.
Igen, az sem könnyű, hogy eddig a házaséletben meg tudta élni a szexualitását, most pedig ebben is egyedül maradt. A szexuális vágy nem olyan, mint az evés vagy a levegő, hogy ne lehetne nélküle meglenni. Nem könnyű küzdelem, de ebben is az Istenhez forduljon segítségért, ne pedig más megoldásokkal keresse testi vágyának kielégítését.
Most nagyon nehéz egyedül. Fogja ezt fel úgy, mint az eddigi élete következményét, amelyen egyébként is változtatni kellett volna már. Gondolja végig, hogy mit rontottak el a házasságában. (Hogy a gyermekeiket megkeresztelték, az bizonyosan nem hiba. Legfeljebb ennek rendezési módja lehetett az.) Meglátja, vissza fog jönni a felesége, várjon rá türelemmel. Imádkozzon is ezért minden nap. Erre kérje a gyermekeit is. Higgye el, ez az út vezet életének a rendezéséhez, s minden más megoldás, amelyek könnyebbnek, tetszetősebbnek tűnnének ugyan, csak még jobban eltávolítanák az Istentől és a helyes úttól.
a katolikus egyházban kit szólitunk Atyának ?
Így, nagy kezdőbetűvel írva egyedül a Mennyei Atyát szólíthatjuk. A katolikus egyházban a papokat gyakran atyáknak nevezzük. Ez az apának a régies változata. Régen a gyermekek az édesapjukat is atyámnak szólították. Ez azt jelenti, hogy a fölszentelt papok egyben lelki apák/atyák is. Amikor Jézus kereken azt mondja, hogy Atyának se szólítsatok senkit a földön (Mt 23,9), ezzel arra utal, hogy senki ne akarjon mások fölé kerekedni. Ekkor arról is beszél, hogy ne hívassátok magatokat rabbinak, ne hívassátok magatokat tanítónak, ...mert aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják (Mt 23,12). Ez Jézus szavainak a lényege, nem pedig az, hogy ne használjuk az atya szót.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon sok fájdalommal szembesülök mostanában.A szüleimmel nincs jó kapcsolatom.Ha nincs feszültség közöttünk,akkor minden olyan egyhangúan folyik,senki semmivel nem törödik és ebböl már nagyon elegem van!A vitákat le se lehet tisztázni,mindig minden a szönyeg alá van seperve,és látszólag minden jól van,kommunikálunk egymással hétköznapi,felszines szinten,még ujra nem jön a vita.Évekig úgy éltem,hogy elnyomtam magamban az érzelmeimet,de egyszer csak elkezdtek kitörni belölem.Ami nagyon zavar a szüleimmel kapcsolatban és kiváltja ezeket a régi sérelmeket,az az,hogy iszogatnak is.Édesanyámnak az utóbbi esetkor meg egyszer más alkalommal is mondtam,hogy ha ilyen viselkedést látok,legszivesenbben megütném,vagy elmennék valahova,hogy en is lássuk egymást.Meg ehhez hasonló durva dolgokat mondtam.Tudom elvetettem a súlykot...de nem tudom magam kontrollálni a szavak szintjén,meg néha dühöngök és csapkodom is azokat a dolgokat,amik a kezembe kerülnek,hogy levezessem a feszültséget.Nagyon sok a belsö seb bennem,és nem tudok megküzdeni velük,megoldani öket.Bántottak a múltban is dolgok,mindig semminek éreztem magam,régebben,ha nem akarták,hogy valamit megtegyek akkor elijesztgettek a dolgoktól,mert akkoriban nagyon befolyásolható voltam.Lehet nem tudatosan csinálták,de sokat ártottak vele.Nagyon bizalmatlan voltam emitatt,mindennel és mindenkivel szemben.Évekig a lelki kinok poklát éltem át,és nem tudott róla semnki.Nem volt jó anyaképem,számomra az édesanya nem a melegséget,az otthont jelenti,hanem a ridegséget,nemtörödömséget,elutasitást...ezért volt az hogy sokszor ragaszkodást éreztem idösebb nök vagy barátnök iránt,mert valószinüleg az anyai szeretetet,megértést,mehitt beszélgetést szerettem volna pótolni.Úgy érzem mostmár lépnem kell,nem maradhatok ebben,mert igy sohasem fogok tudni teljes életet élni.A másik nemmel sem tudok jó kapcsolatot kialakitani.Munkám van,ahol szintén nehézségeim vannak,és nem is nekem való az a környezet,de egy jo eszköz a céljaim eléréséhez.A fizetésemböl még nem tudnék külön menni,ha külön is mennék,nem szeretnék itt maradni ezen a környéken.Van némi félretett pénzem,abból talán eltudnék menni valahová.Valamilyen közösségbe gondoltam elvonulni egy idöre belsö gyógyulás és az életemben lévö dolgok helyrerakásának szempontjából.Úgy érzem távolodnom kell innét,több negativ mint pozitiv dolog történt velem mostanában.A legjobb barátnöm is,akit növéremként szerettem,kést döfött a szivembe.Nagyon megviselt ez a dolog is.Hamarosan egy zarándokutra megyek,talán ott sikerül átgondolni ezeket a dolgokat.Ön mit gondol erröl?Tanácsát és útbaigazitását kérném.Elöre is köszönöm!
T.B
Kedves T.B!
A zarándoklat nagyon jót fog tenni Önnek. Istennek hála, hogy adódik ez a lehetőség. Jól érzi, hogy lépnie kell. Valójában lelke érlelődésének folyamatát éli meg, egyre tisztábban látja önmagát, a helyzetét, a sebeit, a lekötöttségeit. Emiatt vágyik egyre erősebben egy szabadabb életre. Ez teljesen természetes vágy, és követendő is. Már most is keresse a módját, hogy merre tudjon indulni. A zarándoklat is ennek az indulásnak legyen az első lépése. Ne aggódjon, hogy merre és hová. Bízzon Istenben, és Tőle kérjen útmutatást. Ha kicsit távolabb kerül a szüleitől, akkor egy idő után újra jobban fogja tudni őket szeretni. Ez is fontos, hogy ne hordozzon indulatot, neheztelést velük szemben. Ez most még nem könnyű, nem is ezzel kell most foglalkoznia. Sokkal inkább azzal, hogy hogyan építi fel az új, saját életét. legyen bátor, és Istenre hagyatkozó. Ehhez is kérjen erőt a zarándoklat során.
Kedves lelkiatya
Sok helyen olvasható hogy a pápa az Antikrisztus, sok katolikus testvérünk is hajlik erre, mi lesz így velünk ha a főnk nem az igaz oldalon van?
Ha nem rosszindulat mondatja ezt valakivel, akkor csak nagyfokú balgaságnak lehet tekinteni az effajta beszédet. Ferenc pápa új színt hozott, új hangot ütött meg az Egyházban, de mind tanításában, mind pedig életvitelében elődeihez és az Anyaszentegyházhoz teljesen hű főpásztor ő is. Egyáltalán nem szabad hagynunk, hogy a média, amely sokszor tudatos ferdítéssel válogat a pápa szavaiból, félrevezessen bennünket ezen a téren. El kell olvasni azokat a rövid homiliákat, hosszabb beszédeket, legutóbb kiadott pápai buzdítást (Evangelii Gaudium), amelyek valóban tőle származnak. Ezekből egy nagyon mélyen gondolkodó, érzékeny lelkületű igazi főpásztor személye rajzolódik ki. Őrá kell figyelni, nem másra.
