Kedves Lelkiatya! Nem igazán értek egyet a transzszexuális férj feleségének adott válasszal, mivel valószínűleg a házasság megkötésekor is fennállt a férjének betegsége, s mivel ezt eltitkolta, a házasság egyértelműen semmis, mivel több mint valószínű, hogy annak tudatában a feleség nem ment volna hozzá. T.E.
Köszönöm szépen a kiegészítést. Ez valóban fontos körülmény, amelyre én nem gondoltam. Remélem, a kérdést feltevő is olvassa. Még egyszer, köszönöm a gondosságot.
Kedves Lelkiatya
Ha valakit csecsemőként római katolikus rítussal kereszteltek meg,de utána nem volt sem elsőáldozó,sem bérmálkozó, templomba sem járt,felnőtt fejjel 40 évesen dönthet-e úgy,hogy hitéletét keleti görögkatolikus rítusként akarja megélni?Lehet-e görögkatolikus elsőáldozó és részesülhet-e ott a bérmálásban?
A keresztségben a latin rítust kapta-biztosan nem véletlenül. Amennyiben felnőttként a katolikus egyházban a bizánci rítust szeretné megélni, megteheti azt római katolikusként is. Amennyiben azonban görögkatolikus szeretne lenni, ennek kérelmét a saját római katolikus püspökétől lehet kérni, leírva ennek hátterét és váltási kérelmének indokát. Miután onnan megkapta az engedélyt, az illetékes görögkatolikus püspök atyát kell az említett püspöki megkérni a befogadásra. Amint tőle is pozitív választ kap, kérheti a görögkatolikus parókustól a szentségi felkészítést.
azt szeretném atyám kéredezni hogy az igaz e ha valaki terhes akkor nem keresztelhet mert ami baba van a hasábba annak valami baja lehet
Ekkora butaságot! Vajon mi baja lehet a babának a keresztelés közben? Épp ellenkezőleg, az imádság, a szertartás nagyon jót tesz a magzatnak a méhen belül is.
A keresztség rendes kiszolgáltatója viszont mindig a felszentelt áldozópap. Szükség esetén viszont bárki keresztelhet, aki az Atya és Fiú és Szentlélek nevében keresztel az Egyház szándéka szerint. Így hát nem is igazán életszerű a kérdés, mert ha valakit, esetleg halálveszélyben gyorsan meg kell keresztelni, akkor igazán kicsi az esélye annak, hogy épp egy áldott állapotban lévő asszonynak kellene ezt megtennie. Persze, az élet produkál egészen különleges helyzeteket. Ha ilyen állna elő, akkor nyugodtan keresztelhet magzatot hordozó édesanya is.
Tisztelt Lelkiatya!
Tudom, hogy ez nem teljes mértékben lelki kérdés, viszont mégis fontos, a katolizáláshoz kapcsolódóan.
Mi a szokás a felnőtt katolizálás utáni ebéddel kapcsolatban? Kinek illik meghívni kit?
Idén húsvétkor lesz a keresztelőm és bérmálkozásom (római katolikus). Felnőttként katolizálok.
A templomi szertartás után ki hív meg kit ilyenkor?
A felnőtt keresztelt hívja meg ebédre a keresztszülőket, vagy a keresztszülők vendégelik meg az éppen megkeresztelt személyt, aki a keresztgyermekük?
Én, a leendő keresztgyermek nem tudnám meghívni a keresztszülőket, mert albérletben lakom, és a társak nem egyeztek bele.
Ismerőseim között sem találtam olyat, akik ebben segítenének húsvétkor.
A szüleim ateisták és a keresztelőről még hallani sem akartak, és sajnos nem is jönnek el. Így a szülői házba sem vendégelhetem meg a keresztszüleimet.
A keresztszüleimmel ezt nem közöltem, hogy a szülők igazából ateisták. Mert eddig nem kérdezték, illetve mivel felnőttként katolizálok, így ez nem is játszik szerepet.
Több utánaérdeklődés után sem tudok a környéken olyan étteremről, ami húsvétkor nyitva lesz.
Mi ilyenkor a teendő?
Amennyiben nekem illik meghívni a keresztszüleimet ebédre, nagyon cikis helyzetbe kerülök.
Mi lenne ebből a kiút?
Csak ez miatt nem akarom visszamondani a szertartást.
Természetesen ilyen mellékes szempont miatt nem szabad meghátrálni a nagyszerű lépés elől, hogy kereszténnyé váljon. Még csak az sem szükséges, hogy meghívja a keresztszüleit egy nagy ebédre. Persze, jó ezt az örömet megünnepelni, de hát a lehetőségeket figyelembe kell venni. Azt mindenképp érdemes elmondani a keresztszülőknek és a felkészítő atyának is, hogy a szülei miként állnak hozzá. A tényt nem befolyásolja, de azért jó, ha erről tudnak. Így még jobban tudnak segíteni is, akár még ilyen gyakorlati részletkérdésekben is. Önnek nem kell tehát semmilyen ünnepséget szervezni. Sőt, törekedhet arra, hogy ezt az örömet, az Úrral való élet kezdetét csendesen ünnepelje meg, főként arra figyelve, hogy az Úrral legyen testileg és lelkileg. Sok kegyelmet a felkészüléshez!
Kedves Lelkiatya!
MIt jelent az a mondat,hogy nem megoldani kell a nehézséget,hanem eloldani magunkat töle?
Válaszát elöre is köszönöm!
Talán azt jelentheti, hogy ne bénítson meg bennünket egy-egy nehéz feladat. Sokszor azért nem tudjuk megoldani ezeket a nehézségeket, mert túlságosan belegabalyodunk, beleveszünk a részleteibe, a minket közelről érintő elemeibe. Kicsit távolabb kell állnunk, mintegy kívülről szemlélnünk. Azt is mondhatnánk, hogy Isten szemével kell néznünk. Akkor van reményünk arra, hogy megtaláljuk a megoldást. De azt is átélhetjük, hogy ha ki tudtunk lépni a dolog szorításából, kiderül, hogy egészen egyszerű megoldással helyrehozható.
Kedves Lelkiatya,
a korábbi kérdés feltevők közt találtam egy hasonló problémával küzdő családot, mint az enyém. A gyermekükről írtak, aki transzsexuálisnak mondja magát. Sajnos a mi családunkban is ez a probléma fordult elő, méghozzá a férjemmel, aki emiatt el is hagyott bennünket, új életet kezdve egy másik személlyel. Hiába voltam vele megértő, attól kezdve, hogy a tudomásomra jutott mi a baja, hiába próbáltam minden módon megmenteni a családunk egységét és őt, egyre csak távolodott tőlünk, és azt az utat választotta. Nagyon sokszor becsapott és hazudott nekem, kész tények elé állított a döntéseivel, mégis a végsőkig harcoltam, hogy együtt maradhassunk. De amikor már teljesen megváltozott a külleme, amikor nevet váltott, amikor azt mondta, hogy férfi partnert tud maga mellé elképzelni, akkor elszakadtunk egymástól. Megkértem őt, hogy a gyermekünket semmilyen módon ne keresse, ne akarjon vele kapcsolatot tartani. Azóta is nagyon gyötör a lelkiismeret, hogy szabad volt-e ezt kérnem tőle, de úgy gondolom, nem engedhetem, hogy a gyermekem ebben a tudatban fejlődjön, ilyet kelljen a saját apjáról megtudnia. Minden nap imádkozom érte, hogy térjen meg, hogy gyógyuljon ki ebből a borzalmas állapotból, ami most már kb. 3 éve kezdődött el, legalábbis én nagyjából akkor értesültem először tőle arról, hogy másnak érzi magát, mint aki.
A másik dolog, ami elkezdett foglalkoztatni mostanában, hogy attól, hogy ő így tett, fizikailag ugyan nem a férjem, de egyébként pedig igen. Egyházi esküvőnk volt, bár csak én vagyok római katolikus, így nem szentségi a házasságunk, de létező. Akkor ez azt jelenti, hogy nekem egyedül kell maradnom, ha ő nem térne vissza soha többé hozzánk, nem lehet másvalaki a társam, férjem? Nem mintha ez most aktuális kérdés lenne, mert én még mindig vágyom rá, hogy visszakapjuk őt, de nem tudhatom, megtörténik-e velünk még....és ha nem, azért lehet, hogy egy idő után vágynék egy társra, vágynék arra, hogy a kisgyermekem előtt legyen egy apaminta.
Nagyon köszönöm a válaszát előre is! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Istenem! Valóban, Ön nagyon nehéz helyzetbe került. Szerintem jól döntött, amikor határozottan távol akarja tartani a férjét a gyermekétől. A gyermeknek természetesen nagy szüksége van édesapára, de most a férje nem az lenne. Hiszen ő maga is így tartja, így érzi ezt.
Nagyon jól teszi, hogy rendszeresen imádkozik érte. Ebben ne lankadjon! Az idő az Istenben bízó embereknek dolgozik.
Csak azt tudom mondani, hogy ne gondoljon most arra, hogy új társat keressen magának. Ha szentségi házasságot kötöttek, akkor az a férjéhez köti, amely köteléket ember el nem választhat. A mostani helyzetét inkább arra használja fel, hogy minél szorosabb és mélyebb kapcsolatot épít ki az Úrral. Ennek meglesz a gyümölcsöző ereje.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelkiatya, hogyan tudnék szerzetes lenni? Kell hová valamilyen végzettség? Borsod megyében esetleg Szabolcs megyében van szerzetesrend?
Válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel: Máté
Kedves Máté!
Görögkatolikus szerzetes közösségünk Máriapócson van. Dámócon is van egy szerzetesház, de az női közösség. Úgy tudom, férfi monasztikus szerzetes közösség is van születőben. Ha valaki ez iránt érdeklődik, akkor a területileg illetékes püspök atyákat érdemes ez ügyben megkeresni.
Római katolikus közösség Miskolcon: jezsuiták (www.szaleziak.hu), a Szent Ferenc kistestvérei (http://szentferenckistestverei.hu/), Kazincbarcikán a szaléziak (www.szaleziak.hu), Nyíregyházán a Kamilliánus kolostor (http://uj.katolikus.hu/rendek.php?h=77), Mátraverebélyen a ferencesek (szentkut@ofm.hu). Lehet, hogy van még ezeken kívül, de én ezeket tudtam összegyűjteni.
Tisztelt Lelkiatya!
Ön melyik katolikus Bibliát ajánlaná megvételre egy felnőttként katolizáló számára
Tisztelettel:
Egy leendő római katolikus.
Két új fordítású katolikus Bibliánk van: a Szent István társulat és a Szent Jeromos Katolikus Társulat által fordított Biblia. Mindkettő jó, alkalmas arra, hogy egész életre szóló ajándék legyen.
Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni hogy a gyermek az apa vagy az anya ritusát követi?
Köszönettel
R.
Vegyes rítusú szülők esetében az apáé a követendő. Azonban az apa a kereszteléskor írásos nyilatkozatban hozzájárulhat ahhoz, hogy gyermekük az édesanya rítusát kövesse. Ezt a nyilatkozatot iktatni kell a levéltárba és az anyakönyvezéskor utalni kell rá. Csak ebben az esetben kapja az anya rítusát a megkeresztelt.
Tisztelt Lelkiatya!
Akik a teológus szakra jelentkeznek, milyen lelkészi ajénlásra van szükségük, amelyik a honlapról letölthető, (kérdésekkel feltűntetett) vagy a lelkészek írnak egyet maguktól? valamint ha nincs nyelvvizsgám de a felvételi lapon kérik, akkor mit kell tennem?
Természetesen az a jobb, ha a letölthető szöveggel készül el a lelkészi ajánlás, mert ez pontosan azokra a részletekre tér ki, amelyek az elbíráláskor lényegesek. Ezt a lelkészi ajánlást lehetőleg a saját parókustól kell kérni. Ha nincsen nyelvvizsga, akkor azt a részt ki kell hagyni. A felvételihez nem feltétel a nyelvvizsga megléte.
Dicsőség Jézus Krisztusnak
/azt szeretném kérdezni hogy sajnos tönkrement a házasságom.de semmilyen érvénytelenítő okot nem tudok felhouni.ráadásul még szeretjük egymást és van két kicsi gyerekünk,de együttélni már nem tudunk.hogyan lehetne érvényteleníteni a házasségunkat,amit görög katolikus templomban kötöttünk.ez főleg nekem lenne fontos,mert a férjem református,náluk más szabályok vannak.
Nem! Nem! Nem! Ne adja fel! A házasság megmenthető! A legsötétebb mélységből is visszahozható. Ne arra gondoljon, hogyan szabadulhat ettől a köteléktől! Isten azért is tette elszakíthatatlanná, hogy ezzel erősítsen bennünket abban, hogy kitartsunk. Bármi is történt, minden helyrehozható. Persze, csakis Isten segítségével, aki mindenható - ne feledjük.
Azért is vagyok most ennyire határozott, mert néhány szavával elárulta, hogy még él a kötelék Önök között. Csak súlyos nehézség mutatkozik az együttélésben. Javaslom, keressenek fel családterapeutát. Ma már sokfelé kínál ilyet az egyház, a katolikus is, a református is. De még civil szervezetek is. Nagyon imádkozzon ezért a csodáért! Ha teheti, jöjjön el Máriapócsra, és itt kérje az Égi Édesanyát, hogy mentse meg a családját. Ha elválnának, a gyermekeik egész életükre sebeket kapnának. Ha másért nem, az ő érdekükben viseljen el minden nehézséget az együtt maradásért. S mondom, ha nehéz, imádkozzon, és a Jóistentől kérjen hozzá erőt és kellő bölcsességet! Én is imádkozom Önökért.
Tisztelt lelki atya!
Bocsánatot szeretnék kérni az atyától, ha -e soraimmal zavarom ,de most már nem tudok problémámmal kihez fordulni.
...
Nem tudom és - e kérdést nagyon sok ember társam feltenné, miért nem lehet békességbe élni...? Miért kell állandóan gyűlöletben élni? Miért jó ez az egyes embereknek? Csak a miérteket tudjuk feltenni, és keressük rá a megfelelő választ.
...
Ezt mi vallásos emberek nem engedhetjük,hogy tovább folytatódjon, tudom csak az ima az ami a megoldást adhatja.
...
Kérem, a Tisztelt lelkiatyát válaszoljon a nyitott kérdéseimre....
Levelének teljes szövegét a Fórumra irányítottam. Itt csak azokat a sorokat közlöm, amelyekre a választ kéri.
Az egyetlen igazi ellenségünk a sátán, aki minden eszközt, legfőképpen a mi emberi gyengeségeinket használja fel arra, hogy békétlenséget, gyűlölködést szítson, s ezzel szembeállítson minket egymással, de legfőképpen az Úristennel. Ha bárhol felüti fejét a békétlenség, nyomban lehet tudni, hogy ki áll mögötte! Az pedig éppen azzal téveszt meg bennünket, hogy e fontos igazságról eltereli a figyelmünket, és az indulatainkat egymással szembe fordítja. Ha ilyenkor mindnyájan Isten felé fordulnánk, akkor elveszne az ereje, dugába dőlne a mesterkedése. Gyakori hibánk, hogy ezt az Isten felé fordulást a másiktól várjuk el. Pedig ehhez, a másik lelkivilágához nem sok közünk van. Mindenki úgy építi az Isten-kapcsolatát, ahogyan tudja, mindenki a saját lelkiismeretével számol el. Azt tudjuk tenni, hogy mi tesszük meg ezt a lépést elsőként, teljesen függetlenül attól, hogy a másik becsapott ember - akit a sátán velem szembefordított - megteszi-e ezt vagy sem. Ez a megbékélés útja. Ettől a lépéstől - meglepő módon - még akkor is béke száll az ember szívébe, ha a másik nem hajlandó békülni. Ugyanezt a lépést javaslom akkor is, ha rágalmazás történik akár ellenem, akár az általam tisztelt személy, egyházi személy ellen.
Kedves Lelkiatya!
El tudom valahol érni Damaszkuszi Szent János prédikációját (magyarul) Urunk színeváltozásáról?
Segítségét köszönöm.
R.
Nem tudok arról, hogy ez valahol magyarul elkészült vagy megjelent volna. Sajnálom, hogy nem tudok ebben segíteni. De hátha mégis lesz valaki, aki olvasva e sorokat, mégis a segítségére lehet. Ez esetben szívesen közvetítek.
Kedves Lelkiatya!
Az USA-ból írok. Találtam a lakásomhoz közel egy görögkatolikus templomot. Szeretnék rendszeresen eljárni szentmisére és jobban megismerni ezt a vallást. Én római katolikus vagyok. Azt szeretném megkérdezni, hogy a görögkatolikus egyház mennyire vette át a római katolikus egyház szokásait, teológiai tanait? Van-e különbség bármiben a két egyház között, mint pl. a tanításban, az apostoli cselekedetek, szentháromság, megváltás fogalmában, magyarázatában?
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Kate
A görögkatolikus egyház ugyanazt a hitet vallja, mint a római katolikus. A kifejezésmódjában, lelkiségében, egyházi életvitelében vannak hangsúlyeltolódások. Ugyanazok a szentségek egyformán jelen vannak, és kölcsönösen megengedett részesülnünk azokból.
Kedves Lelkiatya!
Lenne egy pár kérdésem. Van egy fiúismerősöm, aki gimi óta nagyon jó barátom. Az osztályfőnök 4 év alatt egymás mellé ültetett bennünket, szalagavatón együtt táncoltuk a nyitótáncot. Milyen célja van a Jóistennek ezzel, hogy mindig egymás mellé kerültünk?
Egyszer mikor bemutatott az egyik barátjának kicsit kellemetlen helyzetbe hozott a fiú előtt, de nem akart megbántani. Következő alkalommal mikor egy másiknak bemutatott már jobban viselkedett velem. Így akarja kifejezni, hogy szimpatikus vagyok, tetszem neki?
Nyáron megígértem neki, hogy ha sikerül a nyelvvizsgám, megünnepeljük. De mindig valami miatt lemondja. Tudom, hogy neki is vannak kötelességei, dolgai. Néha úgy érzem, hogy nem számítok neki. Az ünneplésnek is el fog jönni az ideje? Válaszát köszönöm :)
Hogy sokat egymás mellett ültek a padban, ez lehet véletlen is, vagy azért, mert az osztályfőnök is hasonló személyiségeknek látta Önöket. De többet nem szabad ebből kikövetkeztetni. Túlzottan ne erőltesse a barátságot, a találkozást. Ha értésére adta, hogy ezt Ön szívesen venné, nos, megtette. Ha a barátja erre nem lelkesedéssel válaszol, akkor nem érdemes jobban erőltetni. Tehet még egy próbát, Ön is kifejezheti még valamivel a rokonszenvét (apró ajándék, jel), de ha nem veszi a lapot, nincs mit tenni. Érdemes hagyni az eltávolodást. Ha Isten Önöket egymásnak szánta, akkor akár hetedhét határról is újra össze tudja hozni Önöket, s akkor már egészen más lesz...
