Kedves Anna!
A törekvése igen dicséretes, Istennek tetsző, tehát bizonyosan meg is áldja majd azt a megfelelő időben. Ha úgy érzi, hogy eddig emberi próbálkozásai sikertelenek voltak, akkor próbálkozzon isteni erővel. Kezdjen el egy nagy imádságot ennek a célnak az érdekében. Minden nap imádkozzon e testvéréért, és egyben kérje Istentől az egymásra találás kegyelmét is. Legyen közben türelmes, hisz lehet, hogy majd csak néhány év múlva érik be ennek a kitartó imájának a gyümölcse. Közben, persze, keresse a kedvező alkalmat is. De ha ezzel az imával előkészíti hozzá a talajt, akkor egyszer csak majd adódik alkalom is hozzá, hogy végre meg tudjanak nyílni egymás felé.

Másként számoljuk a római és másként a görögkatolikus ritus szerint. A rómaiak március 5-én, hamvazószerdán kezdik a nagyböjtöt és a vasárnapokat nem számolva érkezik el a 40. nap április 19-én, Nagyszombaton. Mi két nappal hamarabb, március 3-án kezdjük a böjtöt, és minden napot beleszámolva érkezünk el április 11-éig, azaz Lázár-szombat előtti péntekig. Ekkor számunkra befejeződik a Szent Negyven nap és kezdődik a Nagyhét.
Fontos hozzátennem azonban, hogy a böjtöt nem annyira szabályosan, mint inkább hűséggel kell megtartani. A kettő majdnem ugyanaz, mégis az előbbi inkább az értelem számolásával, az utóbbi pedig lélek készségével próbál odaadó lenni.

Bár nem lelki kérdésről van szó, mégis megpróbálok segíteni. Elég részletes felvételi tájékoztatót találni a honlapon http://www.gorogok.hu/web_iskola/felveteli_gimnazium.html. További részleteket telefonon(+36/42/506-453; +36/42/506-454) vagy email-ben (gorogisk@gmail.com) lehet kérdezni. Vagy akár személyesen is (a gimnáziumi képzésért felelős Seszták Ilona fogadóórája a honlap tanúsága szerint hétfőn 14-16 óra között van, http://www.gorogok.hu/web_iskola/elerhetoseg.html).

Kedves Ottó!
Mindenképpen keresse fel a legközelebbi plébánost, hiszen ezt csak személyesen lehet elintézni. Jó esélye van Önnek arra, hogy egyházi áldással rendezhesse a kapcsolatát ezzel a hölggyel. Az egyik módja az, hogy felülvizsgálják az ő korábbi református házasságkötését, hátha katolikus szempontból szabad állapotú. De az is lehet, hogy idős koruk miatt is megengedett és lehetséges ez az egyházi áldás és a szentségekhez járulás lehetősége még akkor is, ha az illető korábbi házasságkötését nem lehet annulálni. Ezt a plébános atya majd elmagyarázza Önnek.

Az ide érkező válaszokat egyedül én látom, más nem. A válasz megadásakor nem mindent írok ki ide erre a felületre. Ha erre külön kérnek, akkor ezt is tiszteletben tartom. Ha pedig egészen személyes dologban kér tanácsot, írhat a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre is. Akkor csak Önnek küldöm el a választ.

Hát attól miért kellene félni, hogy nem veszik fel Önt a szemináriumba? Ha ez történnék, akkor az vagy annak a jele, hogy ez az Isten iránti buzgósága valami másra hívja Önt, vagy pedig csupán annak, hogy most még nem érett erre a nagy lépésre, egy év múlva újra megpróbálhatja. Vannak az életünkben kudarcok, amelyek viszont építhetnek, erősíthetnek bennünket, ha Istenbe vetett bizalommal éljük át.
Ugyanakkor még fontosabb figyelmeztetésem, hogy teljesen felesleges előre félni attól, ami még be sem következett. A jelenben éljen, a jelen feladataira összpontosítson, például a felkészülésre. Aztán, hogy mi fog történni, azt elég, ha a Jóisten tudja.

Igen. Az ember beszennyezi vele a testét, de még inkább a lelkét, a gondolkodását. Figyelmébe ajánlom a templomainkban ma olvasott szakaszt, szinte minden mondatával Önnek szól: 1Kor 6,12-20

Kedves László!
Köszönjük észrevételét. Bizony, vannak elmaradásaink ezen a téren is. Érdekes módon ma kevesebb ifjúsági közösség működik az egyházközségeknél, mint azokban az időkben, amikor ez kifejezetten tiltott volt. Ennek nyilván sok oka van, nem részletezem. Többször és több oldalról elemeztük már ezt a kérdést. Keressük is a jó megoldásokat. Köszönjük a gondolatot, hogy helyezzünk nagyobb hangsúlyt az animátorokra, azok képzésére. Léteznek papok és világi hívők számára is csapatépítő illetve vezetőképző tréningek, de bizonyára lehetne több is. Hála Istennek, azért léteznek ifjúsági közösségek, de valóban, ebből is lehetne jóval több.

Mai gyakorlatunk szerint csak azokat a csecsemőket, kisgyermekeket szoktuk megáldoztatni, akik már a keresztség felvételekor - vagy utána való Szent Liturgián - részesültek az Eucharisztiában. Szentségtani szempontból azonban mindaz, aki részesült a bérmálás szentségében, az utána már áldozhatna.
Más egyházak gyakorlata szerint addig engedik a gyermekeket szentáldozáshoz járulni, amíg el nem kezdődik számára a szentgyónásra való felkészítés. Ez körülbelül egybeesik a bűn fogalmának komolyabb megértésével is. Akkortól egyre tudatosabbá tudjuk tenni benne, hogy az Eucharisztia vételére lelkileg is készülni kell. Ezzel a pedagógiai megoldással még jobban serkenteni tudjuk őket, hogy az első gyónásra készülve vágyjanak újra visszatérni az Úr Jézussal való szentségi találkozásra.

Igen, nagyon helyes a megfigyelése, valóban szoros kapcsolat van Karácsony és Húsvét között. A bizánci egyházban mindkettőt pászka-ünnepnek nevezik a harmadik nagy átmeneti ünneppel, a Vízkereszttel együtt. Ez a három u.n. pászka-ünnep. A negyven nap is szoros párhuzamot jelent, de az csak közvetve. Ugyanis más időszakok is ezt a negyven napot veszik alapul: 40 nap a Karácsonyt megelőző bűnbánati időszak, negyven napos kisded Jézust mutatják be a templomba, a Nagyböjtöt szent negyven napnak nevezzük, ez a Húsvét előtti előkészületi idő, s valóban, Húsvét után negyven nappal ünnepeljük a Mennybemenetelt. Ezeknek ószövetségi alapja van, de ezt most hosszú lenne részletezni.
Azt érdemes még kiemelni, hogy Karácsonykor is alászállt Krisztus (mennyből az földre) és Húsvétkor is alászállt, a földről az alvilágba. Ennek görög neve kenózis, az Isten önkiüresítése. Isten vállalja önmaga megalázását azért, hogy minket felemeljen az isteni életbe. Több más összekötő pontot is lehet még találni e két nagy ünnep között.

Nagyon jó, hogy szeretnék rendezni a házasságukat. Ez fontos lépés a kapcsolatukban, de az Istennel való kapcsolatukban is. Minél hamarabb jelezzék ezt a szándékukat a saját parókusuknál vagy plébánosuknál. Ugyanis nem olyan egyszerű az a vizsgálat, amelynek eredményeképpen esetleg kimutatható, hogy a fiatalon kötött házasságuk nem volt érvényes. Ugyanis csak ebben az esetben lehetséges, hogy a férjével valóban áldást kapjanak a házasságukra. Ismétlem, ez nem gyors folyamat, tehát minél hamarabb indítsák el. Ebben az esetben lehetséges egyházi házasságkötésük. De ha nem folytatták le a házassági vizsgálatot és az nem mutatta ki az első házasságának semmisségét, akkor sajnos nem lehet esküvőjük a nyáron.

Kedves Éva!
Nyilván nem könnyű feladatot kaptak ezzel a gazdag áldással. Nem is lehet csodálkozni azon, ha néha nehéznek tűnik. Mindennél fontosabb, hogy a látszólagos kudarcok ellenére is tudjon bízni abban, hogy az Isten a mi hiányosságainkat kiegészíti, pótolja. Ezt kérni is kell Tőle, és bízni abban, hogy meg is kapjuk.
Biztatom arra, hogy tartson, tartsanak minél nagyobb fegyelmet. Lehet, hogy a rakoncátlan lurkók ez ellen tiltakoznak, lázadoznak, de ez természetes is. Viszont nem szabad hagyni, hogy ők uralják az életet. Különben később sem tanulják meg, hogy igazodni, alkalmazkodni kell.
Ismeri önmagát, ismeri azt a gyengéjét, hogy nem tud kitartani. Javaslom, hogy mindezek ellenére ne mondjon le a böjtről. Vállaljon valami egészen kicsi dolgot, amit még meg tud tartani, s ezt ne változtassa. Később majd lehet ebben továbblépni. A böjtnek ezzel a vállalásával és ebből fakadó kegyelmekkel szépen ki fog alakulni a nagyobb következetesség.
A férjével is erősítsék azt egymásban, hogy amit kérnek a gyermekektől, azt be is kell velük tartatni. Jól látja, hogy ez a következetesség nagyon fontos a nevelésben. A következő könyvet ajánlom, amelyben ezekről részletesebben is olvashat: James Dobson, Fegyelmezz! Megéri! (Kapható a Szent Atanáz könyvesboltunkban.)

Kedves Ilike!
Ennek az ismerősének elsősorban saját lelkével van gondja, nem a Jóistennel. Most nem fog megbékélni Vele, mert saját magára haragszik legjobban, és ennek csupán tehetetlen kivetülése ez az Istentől való elfordulás. Ki kell várni, hogy megbékéljen a helyzetével, önmagával, és akkor érdemes majd a Jóistenről is beszélni vele. Most azt tanácsolom, hogy abban erősítse, hogy igenis jól döntött. Utólag már nem tudjuk megítélni, hogy valóban ez volt-e a helyes döntés, de a jelen helyzetében már egészen biztos, hogy úgy kell erre a tényre tekinteni, mint megváltoztathatatlanra, s ezért már csak előre érdemes belőle haladni. Tehát elfogadni, hogy ez van, ebből is származhatnak jó dolgok - mint mindenből! Ezt most még nem kell neki így elmagyarázni, mert valószínű, nem fogadná be, az érvelés ilyenkor nem segít. De érzelmileg segítse hozzá, hogy fogadja el a helyzetet. Ezért mondom, hogy erősítse benne ezt a tudatot, hogy igenis jó döntést hozott.
A másik kérdésére pedig a következőt tudom mondani. Általában azért kapunk nehéz embereket, hogy azok ráébresszenek bennünket a saját gyöngeségünkre, szeretetünk korlátaira. Nem őrá kell haragudni, hanem bűnbánatot tartani, hogy még gyenge vagyok a szeretetben. Mindenképpen imádkozni kell érte, ez az első szeretetcselekedet, amit tehet érte. Utána pedig keressen benne jó tulajdonságokat is. Próbáljon meg főként ezekre tekinteni, ezt tartani a szeme előtt. Igen, Önnek az a feladata, hogy bár ilyen nehéz természetű emberrel van dolga, de akkor is meg kell tanulni megszeretni őt. Tudom, hogy nem könnyű, de Istennel minden lehetséges.

Valójában az sincs benne a Bibliában, hogy az Istennek közvetlenül kell megvallanunk a bűneinket. És sok minden más egyéb sincs benne a Bibliában, amit nekünk magunknak kell a tanítás alapján értelmeznünk.
Az emberek előtti bűnbevallás - pontosabban annak elmaradásának - egy esete például Ananiás és Szafira története (ApCsel 5,1-11). A gyülekezet előtt kellett volna bevallaniuk a vétküket, de mivel ezt nem tették meg, súlyos büntetést szabott ki rájuk Péter, az egyház vezetője.
Jézus több alkalommal is hangsúlyozta, hogy a bűnbocsátás (Jn 20,23), az oldás és kötés hatalmát átruházza az apostolaira (Mt 18,18; Mt 16,19). Az apostolutód (pap vagy püspök) viszont csak akkor tud feloldozni, ha előtte tudja, hogy milyen bűnök történtek. Ilyen egyszerű következtetésből is nyilvánvaló, hogy az egyháznak ez a kezdetektől való és 2000 éven át tartó gyakorlata helyénvaló és Isten akaratával egyező.

Sem a katolikus, sem az ortodox egyház nem utasítja el az evolúció elméletét. Az egyház ma már nem tesz természettudományos megállapításokat, az nem az ő feladata. Az evolúció elmélete az anyagvilág kibontakozását magyarázza meg, amely anyagvilág azonban mégiscsak valahonnan létrejött, a Teremtő alkotta. A kettő egyáltalán nem áll ellentétben egymással. Talán kevesen tudják, hogy Darvin is hívő ember volt, és tudományos megfigyelései nem cáfolják a teremtés tényét, arra vonatkozóan semmilyen következtetést nem vont le.
A Biblia leírása sem természettudományos értekezés. A teremtés leírását nem szabad szó szerint értelmezni, hanem annak lényegi tanítását kell megérteni. Ehhez van szükség az Egyház tanítására, hogy ne értsük félre a Szentírást, hanem helyesen tudjuk azt értelmezni.