kedves lelkiatya! van egy olyan email cim, ahol személyesen lehet tanácsot kérni? köszönöm
Igen, ezen a címen: lelkiatya@gorogkatolikus.hu
Tisztelt Lelkiatya!
34 éves budapesti férfi vagyok, aki római katolikusként lett megkeresztelve, azonban az elsőáldozás illetve a bérmálás szentségében nem részesültem. A menyasszonyom görögkatolikus vallású és vidéken él, az ő falujában tervezzük élni majdani közös életünket. Az volna a kérdésem, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a görögkatolikus egyházi szertartás szerint feleségül vehessem? (illetve ha valamelyik szentségre szükség van, abban részesülhetek-e a görögkatolikus egyház részéről is, avagy csak a római katolikus egyház adhatja nekem meg ezeket)
Válaszát előre is köszönöm!
Sándor
Kedves Sándor!
Semmi akadálya nincs annak, hogy Önöknek görögkatolikus szertartású esküvőjük legyen. Ehhez, lehetőleg attól az atyától vegyék a jegyesoktatást, aki majd esketni fogja Önöket. Ő majd elmondja a többi szükséges részletet. Előbb a bérmálás szentségét kell felvennie, s utána lehet elsőáldozó. Felnőttek esetében legalábbis ezt a rendet kell követni. A bérmálás szentségét lehetőleg a saját római katolikus püspökétől vagy annak engedélyével más megbízott paptól vegye fel. Ezek után az Eucharisztia szentségében már bármelyik rítus szerint részesülhet, s részesüljön is majd minél gyakrabban.
Kedves Lelkiatya!
Ön milyen fiataloknak (17-20 éveseknek) szánt elsősorban Görög katolikusok által írt könyveket (vagy akár interneten fellelhető írásokat tudna) ajánlani?
Témáját tekintve,nem valamilyen katolikus mondanivalóval rendelkező regényt vagy "tömény" hittételeket keresek,hanem főként elmélkedéseket a fiatalokat érintő aktuális problémákról, vagy ami útmutatásokkal tud szolgálni a felnőttéválás rögös útján.
Válaszát előre is köszönöm!
Néhány ezek közül:
Carothers Merlin: Isten titkos fegyvere az öröm
Andrea Fabro: Ő általa, Ő vele és Ő benne
Jézusnak adtam az életem - Tanuságtételek
Barsi Balázs: Jézus 33 szava /ez kicsit nehezebb/
Michel Quoist: Önátadás
Nina Pavlova: Vérvörös Húsvét
Mary Beth Bonacci: Igazi szerelem. Őszinte válaszok fiataloknak párkapcsolatról, házasságról, szexualitásról, Szent István Társulat
Dr. Varga Péter: Spielhózni. Gondolatok férfi-nő kapcsolatról, szerelemről, szexualitásról (leginkább fiatalabbaknak)
Gary Chapman: Egymásra hangolva- az öt szeretetnyelv a házasságban
Tomka Ferenc: Biztos út, Szent István Társulat, 2010
Ha a Szent Atanáz könyvesboltunk webáruházában böngészik, ott még több érdekes könyvet találhat: http://www.szentatanazbolt.hu/shop/index.php?cPath=21&osCsid=1b9d235f487e7568aca6a6327cfc4f6b
Továbbá itt van még a honlapunkról néhány érdekes és tartalmas kisfilm.
http://www.youtube.com/watch?v=kVNq7TgE7vQ&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
http://www.youtube.com/watch?v=uBU-xaGJ6RI&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
http://www.youtube.com/watch?v=av6mNpiZwBc&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
http://www.youtube.com/watch?v=6TWmw3tgJqI&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
http://www.youtube.com/watch?v=vX6UPWsIYsQ&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
http://www.youtube.com/watch?v=HNQL2d984tE&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
http://www.youtube.com/watch?v=WlF9NyF8TbM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
http://www.youtube.com/watch?v=6BjMDbxFybM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
http://www.youtube.com/watch?v=OQNL-_bwYxM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
http://www.youtube.com/watch?v=kb3vYUEXziM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
http://www.youtube.com/watch?v=nUNJAsUmqyM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
http://www.youtube.com/watch?v=o6ZgOyc4COU&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
http://www.youtube.com/watch?v=FVj6FQbwWpw&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
http://www.youtube.com/watch?v=m2FpWaLv3KM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
Kedves lelkiatya!
mik a kulonbsegek a romai ill gorog katolikus mise kozoztt?kosoznom
Laszlo
Lényegében szinte semmi, részleteiben igen sok.
Szembetűnő különbség, hogy míg a bizánci rítusban a Szent Liturgiának mindig ugyanaz a szövege - csupán a szentírási szakasz és az ahhoz tartozó zsoltárversek változnak -, a szentmise szövegének igen sokféle változata van. Igaz, az un. anaforából a latin rítusban is csak négy van, a bizánciban pedig kettőt használunk (Ar. Sz. Szt. János és N. Szt. Bazil liturgiája), de az ezekhez kapcsolódó szövegek mégis a latin szertartásban sokkal bőségesebbek. A szentírási szakaszok a keleti rítusban minden évben ugyanazok, a latinban pedig három éves forgásban térnek majd vissza. Még feltűnőbb, hogy az énekek, a dallamok egészen mások. Sorolhatnánk még a részleteket, de szétfeszítené e válaszadás kereteit. Magyarul is hozzáférhető Robert Taft: A bizánci liturgia című vaskos könyve, abban sok utalást talál ezekre a különbözőségekre is.
Kedves atya!Tisztelettel kérném leírni a hívek viselkedését/állás,térdeplés?/a szent liturgia alatt.Tehát mikor kell állni ill.térdepelni.
Ez egyáltalán nem egyszerű. Ugyanis erre nincs előírás, helye válogatja, hogy hol mi a szokás. Van, ahol végig állnak, van, ahol szinte végig ülnek, még az Utolsó vacsora szavai alatt is.
Inkább tanácsot adok. Bizánci rítusban az álló helyzet a legmegfelelőbb imaállapot. Így tud legösszeszedettebb lenni az ember. Persze, aztán, ha elfárad, akkor jobb, ha leül. A zsoltárolvasás alatt ülni szoktak, erről is kapta a zsoltározás a nevét: kathizma, azt jeleni, ülve. A térdeplés igen ritka a bizánci rítusban, többnyire csak nagyböjt egyes szertartásain van helye meg a pünkösdi térdhajtási imák alatt. Ennek ellenére nálunk sok helyen az utolsó vacsora szavai alatt is szoktak térdelni.
Legjobb, ha ezt a helyi atyával beszéli meg, ő mit tanácsol az adott helyen, s érdemes majd azt követni.
T. Lelki atya!
Személyes problémámmal kapcsolatban szeretném a véleményét kérni.
Én egy 28 éves lány vagyok, aki jelen állapot szerint jegyességben élek.
A vőlegényem miatt kérném a véleményét, miszerint az ismerkedésünk alatt nem mondott el nekem egy nagyon fontos információt, hogy ő folyamatos gyógyszerszedésre kényszerül, mivel ő epilepsziás. Ezt a tényt most is csak egy véletlen kapcsán, a gyógyszereit nézve vettem észre, tehát ő még mindig nem közölte velem. Talán attól félt, hogyha tudomásomra hozza, akkor én elhagyom őt. Én most viszont úgy érzem, hogy becsapott, tehát egymás előtt nem szabadna titkolni semmit. Itt vagyunk a jegyességben, tervezzük az esküvőnket, én nem szóltam még neki erről a sajnálatos tényről.
Nem tudom, hogy most ebben a helyzetben mi lenne a legjobb megoldás, hogyan szóljak neki erről, hogyan fogadja ezt az általam véletlenül kiderített információt. Nagyon tanácstalan vagyok, mert lehetséges, ha a kapcsolatunk elején tudomásomra hozza, akkor nagy valószínűséggel nem folytattam volna a kapcsolatot, mert ez véleményem szerint egy állandó odafigyelést is igényel a másik fél részéről is.
Várom szíves válaszát.
Üdv.
Anna
Kedves Anna!
Adjon hálát az Istennek, hogy ez most tudódott ki, és nem később. A Jóisten adott most esélyt ezáltal, hogy tudatosan dolgozhassa fel ezt a helyzetet, ne pedig később, kényszer alatt. Most még semmi sem dőlt el. Minél hamarabb tárja fel a jegyese előtt ezt a tényt. Lehetőleg szemrehányás nélkül. Azt mindenképpen adja értésére, hogy hiba volt rejtegetni ezt a fontos dolgot. Hiszen a házasság teljes bizalomra épül, nem szabad semmit eltitkolni egymás elől, semmi lényegeset. Amikor erről nyíltan tudnak majd beszélgetni, akkor vizsgálja meg, Anna, a saját szívét, hogy ezek után meg tud-e maradni mellette. Ha igazán szereti őt, akkor emiatt a betegség miatt nem kellene ott hagynia. Sok egyéb nehézséget is kell majd vállalniuk a házasságban. Ha viszont azt érzi, hogy ez a bizalomhiány továbbra is megmarad, akkor jobb most kilépni ebből a kapcsolatból. Egy epilepsziás férfihez nyugodtan hozzá lehet menni feleségül, de egy olyan emberhez, aki nem őszinte magával, azt nem javaslom.
Tisztelt Lelkiatya!
"Nos, a síró, nyüszítő állat sem tud többet a sorsáról, mint a sárgarépa."
Ezt a mondatát olvasva felszisszentem. ...
DJK
Egy állatbarát katolikus
Többen is hozzászóltak még ehhez a kérdéskörhöz. Szeretnék teret adni mások gondolatának is, erre pedig a Fórum rovatunk nyújt lehetőséget. Kérem, akinek ezzel kapcsolatban gondolata van, inkább oda írja le.
Tisztelt Atya!
Milyen irodalmat javasolna, ha szeretnék megismerkedni a görög és római katolikus vallás különbség?ről, illetve a görög katolikus házasságjogról, annak történelmi alakulásáról?
Köszönöm válaszát előre is.
A következő írásokat tudom javasolni:
- Kuminetz Géza: Katolikus házasságjog-a hozza a párhuzamos utalásokat.
- "A keleti teológia a házasságról, családról" - előadásgyűjtemény, Sapientia füzetek 22.
- Athanasiana folyóirat számaiban több publikáció (http://www.atanaz.hu/?q=content/athanasiana) is letölthető.
- Szabó Péter prof. egyetemi jegyzetei.
Tisztelt Lelkiatya!
Mit tehetnék, hogy szívesebben járjak gyónni? Jelenleg ugyanis nagyon nem szeretem, nem is érzem, hogy kapnék valamit, bár tudom, hogy az Egyház tanítása szerint Isten megbocsátja a meggyónt bűnöket. Ebből viszont semmit nem érzek, semmit nem tapasztalok. Az sem érdekel, hogy a pap titokban tartja-e, a bűneimet ugyanis szinte mindenki látja-hallja körülöttem, soha nem csináltam titkot belőle. Megtisztulást, újrakezdést viszont még soha nem sikerült éreznem. Már arra is gondoltam, beszéltem is erről a gyóntatóval, hogy nem jövök egy jó darabig gyónni, mert minek. Hátha hosszabb idő után inkább érezném szükségét. Majdnem ugyanez vonatkozik a szentáldozásra is, én semmit nem tapasztalok meg a lelki táplálékból. Biztos bennem van a hiba, rossz katolikus vagyok. De hogy lehet ebből kilépni? Vagy nem is kell kilépni?
Már nem is kell nagyon sokat várnia erre. Ha már felismerte, hogy itt valami hiányzik, ha már szeretné ezt mélyebben átérezni, ez annak a jele, hogy igenis fontos az Ön számára. Annyi tévedés van a gondolatmenetében, hogy a szentséget szeretné emberi érzésekkel érezni, de erre tehát hiába vágyik. Van, amikor Isten megajándékoz bennünket az érzelmek kegyelmével, de ennek ajándéka teljesen Őtőle függ. Nem tehetünk szemrehányást Neki, ha nem kapjuk meg, de magunknak sem, ha nem tapasztaljuk. Nem ezekért az édes érzésekért részesülünk a szentségben, hanem Isten ereje miatt. Amely, mondom, nem érzékelhető. Ne is kérje az Úrtól, mert az is félrevezetné. Azt kérje imáiban, hogy tudjon kitartani az Őutána való vágyakozásban, hogy legyen ereje ebben a kitartásban. Ha kitart, meg mégis meg fogja tapasztalni, milyen édes az Úr.
Főtisztelendő Lelki Atyám!
A kérdésem egyszerű: szentségi házasságot nem kötött, vallását azonban rendszeresen gyakorló, együtt élő görög katolikus pár részesülhet-e a bűnbánat és oltáriszentség szentségében? Bűn-e, ha igen mekkora és milyen súlyú Isten színe előtt az ilyen együttélés? Nyerhetnek-e feloldozást a gyónás által és járulhatnak-e szentáldozáshoz?
Megköszönve válaszát, Isten áldását kérve: F.M.K.G.
Férfi és nő között testi egyesülés csak a házasságon belül lehetséges, amikor már végérvényesen elkötelezték egymásnak magukat, és ezt az elköteleződést az Isten is megáldotta. Házasságon kívül ilyet tenni Isten akaratának megtagadása, vagy legalábbis annak semmibevétele. Ezt mindenképpen kerülni kell. Ha még nem házasodtak össze, akkor ne éljenek egy fedél alatt, mert az természetszerűen rendszeres testi kapcsolatot is jelent. Hiába gyónnák meg, azt nem tudják megfogadni, hogy többet nem vétkeznek, hiszen az együttélésből következik a bűn továbbélése. Ez az oka annak, hogy nem részesülhetnek feloldozásban, s így az Eucharisztiában sem. Nehéz volna azt mérlegelni, hogy ez mennyire súlyos bűn, mennyire nem. Távol tartja Önöket az Istentől, még ha ezt az egymás iránti szeretetük miatt nem is érzik. Javaslom, hogy minél hamarabb rendezzék a kapcsolatukat az Isten előtt, akkor az Istennel való kapcsolatuk is rendeződik majd. (Hozzáteszem, hogy az egymással való kapcsolatuk is megerősödik az által, ha tudnak egymásra várni.)
Kedves lelkiatya!annak a valakinek szeretnék bátorításként írni pár sort aki azt írta magáról,hogy autoimmun beteg és kávé függő.Bízzon teljes bizalommal az Úrban!Én is rengeteg kávét ittam ,pedig a gyomorhurutom és szívproblémáim is vannak,szóval nem lett volna szabad.Sokat kértem az Urat,hogy szabadítson meg ettől a szenvedélytől mert Ő megteheti,hogy erőt ad mert én gyenge vagyok és ismételgetem,hogy :Jézusom bízom benned!! Imádkoztam még a szentséges Szűzhöz is az "Ima a Fogolykiváltó Boldohasszonyhoz" imádságot.Hiszem hogy az Úr szeret mindannyiunkat és ha bízunk az Ő Végtelen Irgalmában megad nekünk mindent ami a javunkra válik.Megsegített az Úr nem kívánom már a kávét.Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Köszönjük, hogy ezt elmondta nekünk.
Kedves lelkiatya!
Egyik válaszában azt írta, hogy a dohányzást is nevezhetjük akaratbénulásnak. Én közel 40 éve dohányzom, és soha meg sem próbáltam leszokni. Minden egyes szálat élvezek, most is. Mások társaságában viszont nem gyújtok rá, még a saját autómban sem, ha van utasom. A gond az, hogy kicsit sem érdekel az egészségem, ha ma este meghalok, nekem úgy is jó, sőt. Sohasem volt értékes életem, de ez már mindegy, középkorú vagyok, eleget éltem. Viszont valaki azt mondta nekem, hogy a gyónásában megemlítette a cigit, de a gyóntató nem is reagált rá. Nekem eszembe sem jutott meggyónni, de akkor ez most súlyos bűn vagy nem? És ha meggyónnám, ugye azt is el kellene határozni, hogy szakítok vele?
A szenvedélyes dohányzást neveztem akaratbénultság betegségének. Aki nem akar dohányozni, de képtelen letenni azt. Ezek szerint Ön nagyon is kordában tudja tartani, hogy mikor szív és mikor nem, tehát valószínűleg nem szenvedélyes dohányos. Én a dohányzást mégis rossz dolognak tartom. Lehet, hogy van élvezeti része, sőt, feszültség levezető hatása is, de akkor is inkább pótcselekvés. Jobb volna megtanulni mélyebbre ható eszközökkel kezelni a belső feszültségeket. Ráadásul az az összeg, amit az ember erre költ, bizonyára hasznosabb célokat is szolgálhatna. Javaslom, hogy legalább beszéljen erről a gyóntatójával. Egy ilyen beszélgetésben sok egyéb tényező is felszínre kerül. Ha ő azt tanácsolja, hogy gyónja meg, akkor kövesse tanácsát, ha meg jóváhagyja ezt a szokását, bizonyára megfelelő okkal teszi.
Kedvea lelkiatya egy kerdessel fordulnek onhoz,autoimmun betegsegben szenvedek dietat kellene tartanom meg lebojt kurat de kave fuggo vagyok es annak ellenere hogy nem szabad iszom meg akkor is ha fajdalmaim vannak,ugy erzem atyam hogy valami demoni ero vett hatalmaba es nem tudom hogy ilyen lehetseges e vagy csak en beszelem be magamnak,tudna nekem valamit alanlani?mit tegyek mert nagyon rossz uton haladok?
Koszonettel Andrea
Kedves Andrea! Elmondta a betegségét: az autoimmun betegsége mellett a másik a függés. Ez is valódi betegség, lehet akaratbénulásnak is nevezni. Szeretne mást tenni, nem inni kávét, hisz az értelme is tudja, az akaratát is szeretné hozzá igazítani, de képtelennek érzi magát rá. Ilyenek a drogosok, az alkoholisták, de ilyenek a szenvedélyes dohányosok is. Persze, élettani jelenség is kíséri a függés betegségét, amely mindegyiknél más és más. Nem kell démoni erőre gondolni, ez betegség. Igaz, olyan, amelyek kialakulásának gyakran mi magunk vagyunk az okozói. De szabadulni, gyógyulni belőle nem könnyű, szinte lehetetlen. Isten segítségével azonban lehetséges. Máriapócson negyedévenként tartunk lelkigyakorlatot szenvedélybetegek számára. Itt csodálatosan magas a gyógyulások aránya. Ha ide nem tud eljutni, akkor keressen más, szenvedélybeteg kezelő intézményt. Hála Istennek, több ilyen is van már az országban. De mindenek előtt imában kérje Istentől a szabadulást. Elhiszi, hogy Ő mindenható? Elhiszi, hogy Ő szereti Önt? E kettő egyenes következménye, hogy tud is Önnek segíteni. Ne adja fel, forduljon Őhozzá!
K. Lelkiatya. Kérdésem ön felé, hogy van e akadálya annak, hogy katólikus szülők gyermeke református templomban legyen keresztelve.
Válaszáét előre is köszönöm.
Mindenesetre nem szokványos, és mindenképpen kerülendő. A gyermekeknek a szülők vallását kell követni, különben mibe nőnek bele? A katolikus szülők felelősek azért, hogy gyermekeiket katolikus módon neveljék.
Kedves Lelkiatya!
Mérhetetlen szomorúsággal írom levelem. Már egy éve tart ez a történet (folyamatosan, 1-2 napos megszakításokkal).
?
Mégis azt érzem, hogy elfogyott az erőm, és a lánynak sincs sok. Nem tudom, mitévő legyek. Ő is szeretné, hogy újra fel tudjunk emelkedni innen, de én teljesen kimerültem a kezdeményezésben és az ötletekben, ő pedig nem igazán tud a zárkózott jelleméből kifolyólag ilyen feladatokat ellátni. Reménytelennek érzem a helyzetet. Kérem a lelkiatyát, segítsen!
R.
Kedves R.!
Mint látja, inkább nem közöltem hosszú levelét, bocsásson meg!
Tanácsom a következő. Olyan sok mindent megpróbáltak már, de továbbra sem látnak világosan. Főként a kedvese - ha mondhatom annak -, de ebből kifolyólag Ön sem. Furcsa talán, de kereken azt javaslom, szakítsa meg ezt a kapcsolatot. Legalábbis mondja ki neki, hogy végleg kilép. Magunk között legyen szólva, nem biztos, hogy ez lesz az utolsó felvonás, de ezt semmiképp se adja az ő tudtára! Mintegy próbaképpen távolodjon el tőle! Ha már másnap ír visszakönyörgő levelet, az még ne hassa meg. Javaslok legalább három hónapi hallgatást, távolságtartást. De ezt is csak a saját szívében mondja ki, neki nem! Ha valóban egymásnak szánja Önöket az Úr, mint ahogyan erre jelek mutatkoztak, akkor kiállja ezt a próbát. Ha pedig nem, akkor nem volt tapasztalatok nélküli ez a kapcsolat, de nem érdemes folytatni.
