Kedves lelkiatya!
Egy utazás során megismerkedten egy fiúval,mivel egymás mellett ültünk igy sokat beszélgettünk.Néhány hónap elteltével találkoztunk is,közben néhányszor hallottuk egymást üzenetben.Nekem az volt az elsö benyomásom,hogy teljesen mások vagyunk,és az utóbbi találkozásunk óta is ez a véleményem.Teljesen másfajta szórakozásokat kedvelünk és más k9rökben mozgunk.Bár eltudunk beszélgetni egymással,inkább hétköznapibb dolgokról,és számomra ebböl a kapcsolatból hiányozna valami.Mégis érzek iránta valamilyen szintü vonzalmat,gondolok is rá,de erre nem lehet kapcsolatot alapozni.Hosszútávon nem biztos,hogy lenne miről beszélnünk egymással.Próbálom mérlegelni,átgondolni és elvonatkozatni egymástól a dolgokat.A lelkiatyának erröl mi a véleménye?Érdemes folytani az ismerkedést?
Válaszát szivböl köszönöm!
Tina
Persze, miért ne? Levelezzenek egymással nyugodtan - hiszen, ahogyan szavaiból kiveszem, nem egy helyen laknak. Nyilván ne csak rövid sms-ekkel tartsák a kapcsolatot, az nem sokat ér. Cseréljék ki a gondolataikat, ismerjék meg jobban egymást. Nem biztos, hogy párkapcsolat bontakozik ki ebből, de az emberi kapcsolat, a barátság mindig értékes, érdemes építeni. Ezzel együtt is azt javaslom, legyen tartózkodó. Inkább ne találkozzanak, bár az is lehetséges, de a beszélgetés, a gondolatcsere legyen akkor is a legfontosabb. Aztán, ha tovább erősödik Önben az érzés, hogy ez csak felszínes társalgás, hogy nem tudnak mélyebbre jutni a kapcsolatban, akkor ezt is meg kell mondani. Semmiképp se legyen érzelmi közeledés, kézfogás, ha nincs mögötte igazi érzelmi vonzódás. De ismétlem, barátságot szőni szép dolog.
Kedves lelkiatya!
A tavlayi évem nagyon nehéz volt anyagilag,lelkileg egyaránt.Különösen a téli hónapok és a Karácsonyi,majd pedig Újjévi idöszak.Az idén ezek a dolgok valamelyest rendezödtek,van azóta munkám,igaz ott rengeteg kellemetlenség adódik...ami miatt sokszor vagyok feszült,ideges,ma felmondás is gyakran eszembe jut.Most,hogy közelegnek az ünnepek ismét eszembe jutnak a tavalyi "rossz" emlékek,abból a rossz idöszakból.Bár visszagondolva abból az idöszakból sok mindent tanultam,tapasztaltam.Különösen a jó Isten gondoskodását,és számos szép ima meghallgatást,segitséget is kaptam töle,olyan megtapasztalásokat,amilyeneket csak ö tud megcselekedni,de akkor annyira magam alatt voltam,hogy sajnos nem igy tekintettem ezekere a dolgokra,szinte észre sem vettem,nem tudatositottam magamban öket.Ezeket csak most visszamenöleg tudom,igy szemlélni,és sajnálom,hogy akkor nem tudtam igy gondolni ezekre a ma már értékes megtapasztalásokra.A megváltozott körülmények ellenére is,most érzelmileg újra átélem azokat az érzéseket,amelyek akkor voltak bennem.Az is lehet,hogy nem jó helyen keresem ezekenek a dolgoknak gyökerét?Mi okozhatja ezeket és hogyan tudnám megtalálni?
Válaszát elöre is szivböl köszönöm!
T
Lám, mennyire sok múlik azon, hogy mire figyelünk, még erősebben fogalmazva: hogy minek szentelünk figyelmet! Ha most Istenre tekintve elsősorban azt tartja a szeme előtt, hogy az elmúlt nehéz időszak mennyi kegyelmet termett, végeredményben hálát adhat minden percéért, mert ha azok nehezek voltak is, szép gyümölcsöket termettek. Most is erre kell irányítania a figyelmét. Mélyen tudatosítani, hogy - ha már Isten a korábbi nehéz helyzetekben Önnel volt, akkor - most sem fogja magára hagyni. Történhet bármi, az Istent szeretőknek minden javára válik.
Ne hagyja, hogy az érzelmei, a félelmei elhatalmasodjanak a lelkében. Ezeket tudjuk irányítani, úgy, ahogyan a figyelmünket is. Igaz, nem mindig könnyű, de egyáltalán nem lehetetlen. Imádságában kérje ezt a helyes irányú figyelmet, és törekedjen is arra, hogy Isten tetteit szemlélje, ne pedig az események külső, felszínes történéseit!
Kedves Lelkiatya!
A Máriapócsi búcsúk és zarándoklatok rendjében olvastam ,hogy december 9.-én lesz a Gyemekáldást várók zarándoklata ,viszont semmi konkrétat nem találtam erről.Hol tudnék utánna nézni?
Szeretném meg kérni az Atyát hogy imádkozzon értünk,és mindazokért akiknek sokat kell várni gyermekáldásra.Hálás köszönet érte.
A Kegyhely honlapján néhány egyéb részletet is talál: http://www.mariapocskegyhely.hu/
Természetesen imádkozom Önökért.
Kedves Lelkiatya! Gyónás előtt állok, de szeretném a véleményét kérni. Testi kapcsolatom után megijedtem, hogy esetleg terhes leszek. Pár napig olyan gyógyteát ittam, ami méhösszehúzó hatású is. Aztán néhány nap után a fejemhez kaptam, hogy nehogy ártsak egy esetleg bennem fejlődő magzatnak. Nem is ittam többet a teából. Azután attól féltem, mi történt, ha mégis lett volna egy magzatom. Megkérdeztem egy orvost, hogy ezzel megakadályozhattam-e egy terhességet, azt mondta, nem. Mégsem hagyott nyugodni a gondolat, meggyóntam, már csak azért is, hogy ezt egyáltalán megpróbáltam, képes voltam rá. A pap csak annyit mondott, van ilyen. Ám nem nyugodtam meg. Mi van, ha esetleg mégis ártottam. Talán csak a lelkiismeretem vádol fölöslegesen, de azóta nem mertem menni áldozni sem. Ez már vagy két és fél éve történt. Azóta a férjemmel kisbabánk született, és még jobban értékelem az életet. Talán magamnak nem tudok megbocsájtani? Szeretném a hitemet megélni, áldozni, újra elmegyek gyónni, de ezt előtte szeretném tisztába tenni. Köszönöm!
Az orvos bizonyára elmagyarázta Önnek, hogy gyógyteával nem lehet terhességet megszakítani. Néhány napi teázással egészen biztosan még csak ártani sem tudott volna egy esetleg megfogant magzatnak. Félelme tehát teljesen alaptalan. A bűntudata egyáltalán nincs arányban az elkövetett bűnnel. De ami fontosabb, az Isten megbocsátása sokkal hatalmasabb, mint mi gondolnánk. Ő már régen eltörölte ez a vétkét, csak a saját lelkiismerete marcangolja. De ismétlem, tévesen. Javaslom, hogy menjen el Máriapócsra, vagy más kegyhelyre, és ott adjon hálát azért, hogy az Úr Önnek egészen új életet adott. Ennek egyik világos jele ez az új kisbaba, aki Önöknek született. Ott, a kegyhelyen gyónjon és áldozzon meg, s ettől kezdve rendszeresen gyónjon és áldozzon. Lehet, hogy még egy ideig kísérteni fogja ez a gondolat, de már tudni fogja azt is, hogy nincs semmi jelentősége. Szépen lassan elhalványul még az emléke is.
Kedves LelkiAtya
Szeretném kérni a véleményét arról amit a masodikeljovetel.hu oldalon is megtalálható - Jézus Krisztus második eljövetelének kinyilatkoztatásaiként nyilvánitanak / Isteni Próféciák stb, azt szeretném megtudni hogy megtörténhet az hogy a Mi Áldott Istenünk akár ilyen módon is figyelmeztetheti a világot és a keresztényeket /és mindenki mást ami a végidőkre utalhat amiben jelenleg élünk?
Ugyan meg vagyok keresztelve de Isten Házában nem jártam akár lustaságból de lehet ez szorongás is. Az imádságot nem hagyom abba és amióta rátaláltam a másodikeljövetel oldalára azóta erősödött meg mégjobban a hitem. (Isten útjai kifürkészhetetlenek) Ide vezetett remélem az igaz Jézusunk az és nem valaki más aki üzenget és figyelmezteti az emberiséget.Nem tudom de a biztonság kedvéért mindennap elmondom a lelkek megmentéséért az ezen az oldalon található imákat,remélem nem teszek ezzel rosszat , kérem mielőbb válaszoljon - az imák itt találhatóak : http://www.masodikeljovetel.hu/imahadjarat/a-keresztes-imahadjarat-imai-es-litaniai/
Előre is köszönöm a segitségét
Dicsértessék a Jézus Krisztus !
A jelölt oldalon található imák meglehetősen laposak és sablonosak. Igazán nem tudom elképzelni, hogy Istentől származó szavak lennének. Sokkal jobb, ha ezek helyett inkább a zsoltárokat imádkozza, a Szentírást olvassa - azok egészen biztosan isteni eredetűek.
Valóban lehet, hogy Krisztus Urunk második eljövetele a küszöbön áll. De az is lehet, hogy még 1000 évet kapunk, és az emberiség megéri a 3000-ret. Ezt egyáltalán nem tudjuk, és nem is érdemes ezzel foglalkoznunk. Jézus világosan jelezte, hogy nem tudhatjuk, mikor fog eljönni (Mk 13,32). Az itt közölt dolgok csupán emberi kitalálások, amelyek inkább ijesztgetik az embereket, mintsem igaz hitre vezetnék. Persze, az Úr fel tudja használni ezt is. Lehetséges, hogy az Ön lelkében is igaz bűnbánatot és istenkereső vágyat ébreszt. Ezt használja is ki!
Kedves Lelkiatya!
A születésnapomra kaptam a barátnőmtől egy Medjugorjei Szűzanya szobrot. Ő választotta nekem, mert tudja mennyire vágyok Medjugorjébe, hogy még nem sikerül eljutni, addig így imádkozhassam a Medjugorjei Szűzanyához. Mostanában megszoktam, hogy leveszem a szobrot az oltárról, maga mellé veszem a kezembe, amikor a rózsafüzért mondom. Egyszer azt vettem észre, hogy olyan, mintha a szobor mosolyogna és figyelne. Ma amikor a rózsafüzért mondtam egy amikor elmélyedtem olyan lett, mintha lenne egy kis glóriája. Ez akkor volt, amikor nagyon lemélyülve mondtam.
Nagy hatással van rám ez a kis szobor. Jó előtte imádkozni, olyan, mintha kisugárzása lenne. Ez lehetséges Lelkiatya szerint ez mit jelent?
Lelkiatya szerint ez mit jelent?
Előre is köszönöm!
Amit lát, az főként a saját vágyainak a külső megjelenése. Nagyon szeretne eljutni Medjugorjébe, örömmel imádkozik a Szűzanyához, szereti is az imádságot. Mindezek késztetik arra, hogy ezeket lássa. Azt javaslom, hogy ne mozgassa a szobrot, hadd álljon az oltáron, és úgy imádkozzon előtte. Ezek a jelenségekre sem kell odafigyelni. Ha még mélyebben imádkozik, akkor nem is veszi észre ezeket, mert mélyebbre lát, nem a felszínen való dolgokra. Azt is javaslom még, hogy ne beszéljen erről a jelenségről másoknak. Ami ekkor történik az imádságban, azt Ön kapja, és senki más, hogy a lelkében tovább erősödjön. De ha másoknak is beszél róla, akkor egyre értéktelenebbé válik a dolog, elveszti jelentőségét. Őrizze a titkot, és imádkozzon továbbra is a Jóistenhez!
Kedves Edit!
Ha elfogy a türelem az imádságban, ez annak a jele, hogy nem az Istenre bízom a dolgok menetét, Őt csak arra használom, hogy vigye végbe az én elképzelésemet. A hittel végzett ima nem ilyen. Jó, ha kifejezem a kérésemet, de mindig hozzá kell tennem - nem csak szavakkal, hanem meggyőződéssel -, hogy ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Jézus is így imádkozott (Lk 22,42). Javaslom, hogy alakítsa át így az imáját: Legyen úgy, ahogy Te akarod, Uram. Ha ezt ki tudja mondani, lehet, akkor fogja megkapni amit kért. Eddig ugyanis inkább követelőzött. Ha pedig mégsem kapja meg, biztos lehet abban, hogy jobban jár így. Hiszen az Úr tudja jól, hogy Önnek mire van szüksége.
Kedves lelkiatya!
Annyira kertem valamit a Joistentol, valamit ami szerintem mindenfele szempontbol jo lenne, a bibliaval sem ellenkezik. Eltelt szinte 2 ev es nem hallgatta meg a keresemet, vagyis semmilyen valasz nem erkezett, semmi valtozas. maskor mindeg megvalaszolja az imaimat valamilyen formaban, ha hozza fordulok. Most olyan erzesem van, hogy csak nez es hallagat ( ha lehet ilyent mondani ) Talan meg varnom kell, nem tudom, nem ertem...es ugy erzem elfogyott a turelmem. Mit tegyek, hogy imadkozzak, mert nem latok tisztan ebben a helyzetben.
koszonettel,
Edith
Kedves Edit!
Ha elfogy a türelem az imádságban, ez annak a jele, hogy nem az Istenre bízom a dolgok menetét, Őt csak arra használom, hogy vigye végbe az én elképzelésemet. A hittel végzett ima nem ilyen. Jó, ha kifejezem a kérésemet, de mindig hozzá kell tennem - nem csak szavakkal, hanem meggyőződéssel -, hogy ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Jézus is így imádkozott (Lk 22,42). Javaslom, hogy alakítsa át így az imáját: Legyen úgy, ahogy Te akarod, Uram. Ha ezt ki tudja mondani, lehet, akkor fogja megkapni amit kért. Eddig ugyanis inkább követelőzött. Ha pedig mégsem kapja meg, biztos lehet abban, hogy jobban jár így. Hiszen az Úr tudja jól, hogy Önnek mire van szüksége.
Tisztelt Lelkiatya!
Fiatal korom ellenére tisztában vagyok vele,hogy mi folyik a zeneiparban(és a médiában) ,hogy vannak akik nem önerőből és Isten segítségével jutnak el el a sikerig,hanem inkább az ördöghöz fordulnak. Az ilyen zenéket elvből elutasítom,sokukban már a szövegből lehet érezni a keresztényellenes,néhol sátánista tartalmat. (És itt nem csak a death metalra gondolok,hanem a mostani egyre inkább eletrjed tízmilliók által halgatott pop/rock számokra is)
De mi a helyzet a klasszikus zenével,ahol ugyanúgy megtalálhatók az olyan zeneszerzők,akikről lehet tudni,hogy az ördög adta meg nekik a tehetséget. Pl. ottvan Paganini,aki ezt nem is titkolta.
A hegedűművei nagyszerűek,és szövegük sincs,ami nyíltan hirdetne bármit is.
Ilyen esetben akkor bűn lenne Paganini-t hallgatni,mert sátánista volt,viszont a művei nem terjeszik ezt a nézetet?
(Nyilván szerencsére régen is volt sok normális/keresztény zeneszerző,szóval hallgatnivalóból nincs hiány,de azért kíváncsi lennék a véleményére)
Azt mégsem mondhatjuk, hogy a klasszikus zeneszerzők között ugyanúgy megtalálhatók az ördögi késztetésűek. Sőt, én magam nem is tudok elképzelni ilyet. Az ördög nem tud igazán szépet produkálni, csak mindig annak utánzatát. Paganini sem volt ördögi zenész, ezt inkább csak ő maga híresztelte saját magáról. Bevallotta, hogy nagyon is sokat gyakorol. Az igazi művészethez ugyanis nem elegendő a tehetség, ahhoz rendkívüli kitartás, kemény munka is szükséges. Paganini kapcsán javaslom, olvassa el Surányi Miklós: A sátán halála című kis novelláját.
Kedves lelki atya.
Szeretném kérdezni,hogy kell vagy lehet bőjtölni,hogy az " utca embere " ne szóljon meg vagy ne mutogassanak- nézd a szent ember.
Köszönöm válaszát.
RM.
Könnyen lehet úgy böjtölni, hogy azt ne tudja más, legfeljebb a családtagok. Előlük nehéz volna rejtegetni, de akár az is lehetséges. Ha valami miatt fontos, hogy más ne tudjon róla, lehet úgy is böjtölni, hogy az ember mindent megeszik, amit mások eléje tesznek (menza, vendégség, stb.), de amikor magában van, vagy otthon étkezik, akkor nem eszi meg azt, amit éppen szeretne.
Ugyanakkor nem biztos, hogy rejtegetni kell a böjtölésünket. Nem baj, ha mások is tudnak róla, csak a viselkedésünk ne legyen ezzel hivalkodó. Tanúságtevő ereje is lehet. A böjt erősségi foka nagyon sokféle lehet. Pl. a napi kávé, vagy cigaretta adagokból akár csak egyet kihagyok, már az is valami. Egészen addig, hogy egész nap semmit nem eszik az ember. De le lehet mondani tévéről, számítógépezésről, s hasonlókról is. A szeretet találékony. Márpedig a böjtünk egyetlen helyes indítóoka az Isten iránti szeretetünk.
Kedves lelkiatya!Szereretnek onkenteskent betegeket es idoseket latogatni korhazban vagy idosotthonban.hol es kitol tudnek ehhez segitseget kerni?koszonom.dicsoseg Jezus Krisztusnak
Azt javaslom, keressen fel egy kórházlelkészt. Abban a városban, ahol Ön él, abban a kórházban, ahová legkönnyebben el tud jutni. Sajnos még nem minden kórházban van ilyen, de bizonyára talál majd, meg sok helyen működnek már. Neki mondja el ezt a vágyát, és ő majd eligazítja, vele a részleteket megbeszélheti. Sok kegyelmet hozzá!
Kedves Lelkiatya!
Nem régen találtam meg Jézust, bár megkeresztelve még nem vagyok, ez az én lustaságom tudom, de a lelkemben már keresztény vagyok.
Még egy éve is lelkes "Ezotériás" voltam, mindent csináltam, ami a New Age-hez tartozik: jóga, meditáció, Vonzás törvénye, kártyajóslás, tenyérjóslás, numerológia, horoszkópok, ingázás, kristályterápia, olvastam a népszerű "okkult" írókat.
Mentségemre legyen mondva: én nem tudtam, hogy ez rossz, azt hittem, hogy ami "természetfeletti", tehát nem materiális, az mind Istentől van, tehát ilyen módon Isten segít nekem, én meg fejlődök lelkileg, tanulok meg "spirituálisabb" leszek...gondoltam én naivan.
A Bibliát nem ismertem, Jézusról is csak a legalapabb dolgokat tudtam.
Csak az tűnt fel, hogy, amint elkezdtem meditálni, jógázni, szinte rögtön tiszta lelkibeteg lettem, depressziós, öngyilkos gondolataim voltak, folyton fájt a fejem, a gyomrom, a hátam is, mintha valami rám nehezedett volna, a szemeim is fájtak, állandóan náthás voltam és lázas, anyagilag is lerongyolódtam, fáradt voltam reggel fáradtan keltem, estére már szinte négykézláb másztam be az ágyba.
Szóval láttam, hogy valami nagyon nem jó, és úgy tippeltem, hogy ez az Ezotériától lehet, mert előtte nem volt semmi ilyen bajom, annak is tudtam örülni, ha esik az eső, vagy egy sétának, túrának, ha elmentem tornázni, örültem mindennek, mikortól elkezdtem a Jógát, meditálást utána már semmi nem boldogított.
Úgy gondoltam tehát, hogy a rossz lelkiállapot a meditációtól lehet, hisz' akkor kezdődött, tehát rákerestem a neten, hogy mik a meditáció hátrányai, és akkor találtam egy írást, egy keresztény hölgy írta, leírta fehéren-feketén, hogy Ki is áll emögött az egész New Age szellemiség mögött.
Félrevezetett engem a nagy Félrevezető!
Aztán még sokat olvastam a "New Age-ről keresztény szemmel", ez csak szójáték persze, de ezt a könyvet is olvastam, SOKKOLÓ volt az igazság!!!
Két és fél év erre ment el az életemből: a New Age-re!
Borzasztó!
Természetesen abbahagytam minden ilyen praktikát, kidobáltam kártyát, ingát, kristályt, könyvet, füstölőt, imádkoztam és imádkoztam, hogy múljon már el ez a "nyomás" rólam, ez a sötét, rossz közérzet, ez a szomorúság, nyomottság, fáradtság.
Isten segített is, nem vagyok már beteg, és fáradt sem, anyagilag is jobban állok, azért jobb a kedvem is.
De érzem a dolog utóhatását, egyrészt nem tudok aludni, alig alszom, ha elalszom, felébredek, mert rémálmaim vannak, alig alszom éjjelente 3-4 órát, másrészt pedig szörnyen megkomolyodtam, megszomorodtam, nem vagyok már az a vidám, nevetős, optimista lány, aki voltam a meditáció előtt.
Olyan normális voltam, olyan hétköznapi, átlagos, szerintem "rendes lány".
Szörnyen sovány is vagyok, nem tudom visszaszedni, amit leadtam, bármennyit is eszem, csináltattam vérképet, de semmi bajom, szervileg, csak nagyon lefogytam.
Január óta nem csinálok semmit, ami a New Age-hez tartozna, olvasom a Bibliát és minden nap imádkozom, de a régi énemhez képest még mindig csak egy szomorú árnyék vagyok.
Kedves Lelkiatya!
Mikor leszek már újra a régi?
Bármit megtennék, csak ne lennék már ilyen szomorú, és olyan lehetnék, amilyen voltam, tudnék rendesen aludni, meg enni.
Mit kell tennem?
Nagyon rossz ez, bár mondjuk koránt sem olyan rossz, mint amilyen volt, akkor, amikor még nagy "Ezós" voltam.
Segítsen, kérem, és adjon tanácsot!
Köszönöm előre is:
Anka
Kedves Anka!
Remélem, sokan olvassák tanulságul ezeket a sorait. Köszönöm, hogy leírta őket.
Nos, nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy ne legyen lusta, hanem lépjen, és tegyen meg mindent azért, hogy végre valóságosan is kereszténnyé válhasson, s ne csak úgy érezze. Ha minél hamarabb felkeres egy katolikus atyát, akkor lehetősége van arra, hogy akár már a következő Húsvétkor megkeresztelkedjen. Addig még sokat kell tanulnia, fejlődnie, de ez már csodálatos út. Kicsit olyan, mint a szerelem: élvezi, lelkesedéssel tölti el, hogy egyre többet tudhat meg arról, akit szeret, és aki Önt kimondhatatlanul szereti. Ne késlekedjen tehát!
Ez a folyamat, de leginkább maga a keresztség, bérmálás és a szentáldozás teljesen meg fogja változtatni, meglátja. Most még erősen kísért a múlt, hiszen azért még egy éve sincs, hogy elhagyta ezeket a roppant sötét praktikákat. Haladnia kell tovább, s meglátja, nincs boldogabb, vidámabb, örömtelibb élet, mint az Úrral együtt lenni.
Kedves Lelkiatya!
Igaz-e az, hogy a magány, a zárkózottság bűn? Ha valaki kerüli az embereket, nem tart igényt a szeretetükre, barátságukra, az gőg? És ha ez az ember, ha szükség van rá, szívesen segít, ad, de magát nem adja ki soha másoknak, nem akar senki előtt megnyílni akkor semmit sem ér a segítsége? Akkor állandóan bűnben él? Egyszerűen csak azért, mert ő zárkózott?
A zárkózottságnak sok oka lehet. Inkább egyéni alkat dolga, nem pedig erkölcsi fogalom. Van, aki visszahúzódó természet, van, aki pedig könnyen fordul mások felé. Az emberi kapcsolatokban valóban sokkal fontosabb, hogy az embereknek mennyit segítünk, nem pedig, hogy mennyit vagyunk közöttük.
A magánynak sok jó oldala is van. Például, aki szereti a magányt, az könnyebben talál rá az Istennel való mély kapcsolatra. Ez, persze, nem törvényszerű, de jó lehetőséget teremt rá. Ugyanakkor veszélyt is rejt, mert könnyen önzővé, a többiek irányában közömbössé is válhat az ilyen ember.
Azt semmiképp sem lehet mondani, hogy a zárkózott ember bűnben él, főként, hogy akkor a többi cselekedete nem is érne semmit. Épp ellenkezőleg! Mint minden emberi adottságot, ezt is lehet jóra és rosszra is használni. Mint mondtam, jó lehetőséget nyújt a mélyebb imaéletre, ugyanakkor figyelni kell, hogy ne tegyen önzővé, mások iránt érzéketlenné.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy a medjugorjei jelenéseket teljesen elfogadta az egyház? Hitelesek?
Köszönöm előre is a válaszát!
Nem, nincsen hiteles egyházi jóváhagyás a medjugorje-i jelenéseken. Ennek ellenére sok pap, sőt, püspökök is látogatják.
Kedves Lelkiatya!
Isten gyújtja bennünk a szerelem lángját? Ha egyszer szerelmesek leszünk annak célja van? Ha már egyszer szerelmesek lettünk akkor van olyan szerelem aminek véget kell érnie? Vagy csak emberi gyengeségből vetünk neki véget?
Remélem tud erre valamilyen választ adni.
Köszönettel: Judit
Van olyan szerelem, amely mindvégig megmarad - a maga természetes átalakulásával -, de nem biztos, hogy ez az első, amit az ember életében megérez. Sőt, ez egészen ritka eset. Nem az a fontos, hogy Isten gyújtja-e fel bennünk a szerelem lángját, hiszen, végeredményben valóban mindent Istentől kapunk, hanem, hogy megáldja-e azt a szerelmet, amely megjelent a szívben. Ezt akkor remélheti az ember, ha ezt a szerelmet az Ő akarata szerint engedi kibontakozni. Ám igaz, még ebben az esetben is lehet, hogy véget ér, és nem az első szerelemből lesz a házasság. Ez főként a fiatal szerelmesek esetén van így, akik még nagyon sokat változnak, s lehet, hogy akit az ifjú vagy leány diákként forrón szeret, ahhoz később már nem ugyanezzel érzelemmel vonzódik.
