Ha a Szentháromságra, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében keresztelték meg, akkor az érvényes. Ebben az esetben elegendő a bérmálás szentségével belépni a Katolikus Egyházba. De ezt a lépést úgyis megfelelő készület előzi meg, és e képzés alatt ezekre a kérdésekre is választ fog kapni. Keresse fel a legközelebbi atyát, és ő segíteni fog Önnek a további lépésekben.

Korunk betegsége, hogy nehezen találunk társat. Ettől így vagy úgy, mindnyájan szenvedünk. Persze, nem lehet pusztán a körülményeket okolni, ennek a kórnak mindnyájan okozói is vagyunk. A társkeresés egyik hibája, hogy magunknak keresünk társat, aki majd minket boldoggá tesz. Erre az önző célra nem lehet életet építeni. A társkeresés célja mindig az kell legyen, hogy kit tehetek én boldoggá. Ha ezzel az egyszerű, alázatos szándékkal keresem, várom a párom, akkor az Isten sokkal inkább meg tudja áldani ezt a vágyamat. Ez esetben a követelőző türelmetlenség is eltűnik, hiszen arra mindig adódik lehetőség, hogy másoknak örömet okozzak, még ha ezek hétköznapi, emberi kapcsolatok is. Igen, árulkodó az a haragos érzület, amellyel a barátnője kapcsolatát nézi. Persze, az sem biztos, hogy tiszta, egészséges kapcsolat az övék, csak Önnek nem volna szabad gyanakvással tekinteni rá. A kapcsolatok tisztasága miatt is fontos, hogy a testi együttlét csakis a már megkötött házasságban kapjon helyet. Különben az érzékiség teljesen torz irányba viszi a szépnek induló kapcsolatokat is, ha nem tudják kivárni arra az Isten áldását.

Kedves S.M.!
Amiről Kerényi atya beszélt, az a mélyen megélt kereszténységre igaz. A hit valóban kigyógyít a depresszióból, de csak az élő, állandóan fejlődő, egyre mélyülő hit. Úgy sejtem, hogy Ön is ennek az útján jár, de még az elején. Ne legyen türelmetlen! Ha vannak is mély pontok, amelyeket nehéz átvészelni, utána következik a kiemelkedés. Ehhez küzdelem kell, de még inkább Istenbe vetett bizalom. Istennek hála, hogy rátalált a hitre, de tovább kell lépnie. Isten csodálatos ajándékokat tartogat Önnek.
A súlyos letörtség idején kezdje el mondani a Jézus-imát: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam! Nem kétségbeesve, nem türelmetlenül, hanem bizakodva ismételgesse ezt a fohászt. Ahogy egy vonatút végét várjuk: el kell telnie az időnek, hogy odaérkezzünk, de ott aztán vár ránk az, aki szeret minket.
Súlyosabb esetekben a lelki atya mellé szükséges a pszichiáter is, de úgy érzékelem, hogy az Ön esetében a kitartó imádság ki fogja Önt gyógyítani.

Elmondása alapján nem tudom megítélni, hogy mit volna helyes tennie. Első hallásra én is azt mondanám, legalább egy teljes évet fejezzen be az egyetemen. Nem tudom, mint jelent az, hogy nem kap ingyenes helyet, sem, hogy ez mennyire fontos tényező. Ha alaposan átgondolva mégis úgy látja, hogy ez a helyesebb, akkor nyugodtan menjen ki. Az Édesanyja eleinte szomorú lesz, de mivel szereti Magát, ezért bizonyosan hamar meg fog engesztelődni. Gondolja át tehát még egyszer alaposan, imádságban kérjen megvilágosítást a Szentlélektől, majd utána döntsön. Ha az Isten akaratát teszi meg, akkor mindenképpen jó gyümölcse lesz a döntésének.

Kedves Zsófia!
Én ugyan nem olvastam, de azt gondolom, nem érdemes emiatt felháborodnia. Nem vagyunk egyformák. Kinek ez, kinek az áll a szívéhez közelebb. Beszéltem olyan személlyel, akinek a megtérését, valódi megtérését segítette ez a könyv, de olyannal is, aki az Ön álláspontján volt. Erre a látomásra nincs hivatalos egyházi jóváhagyás, tehát nem az egyház tanítását kell benne látni. Ugyanakkor engedni kell a lehetőségét annak, hogy valaki ezen keresztül lássa be a saját bűneit, és ez segítse felismerni az Isten irgalmas szeretetét. Hiszen olyanok is vannak, akiknek Faustina nővér szavai tűnnek idegennek. Legyünk buzgók Isten követésében, egymás iránt pedig nyitottak és megértők!

Nem tudom megmondani. Mindenesetre mindenképpen kerülendő. Ez olyan beavatkozás, amelyben az ember már nem tudja kézben tartani az általa elindított folyamatokat. A külső megtermékenyítésnél a bizonyosság kedvéért több petesejtet is megtermékenyítenek, majd a legéletrevalóbban látszó egy vagy két egyesített sejtet juttatják a méhbe. A többivel nincs mit tenni, kidobják. Holott ezek már emberi életek!
A belső megtermékenyítés is természet ellenes beavatkozás. Nem érdemes efféle gondolatokkal vesződni. Jobb, ha ezek helyett is imádkozik az ember, hogy megtalálja az Isten akaratát, s annak megvalósításárára áldást is kér.

Egészen biztos, hogy nem pusztán amiatt szakadt meg egy-egy a kapcsolat, mert Ön őrizni akarta a tisztaságot, az udvarlója pedig nem. Vagy legalábbis, ha az illető emiatt szakított volna, akkor jobb is, hogy már ekkor megtörtént, mint ha belebonyolódtak volna a testi kapcsolatba, s utána derül ki, hogy mégsem egymáshoz illenek. Lám, volt kapcsolata, amikor belehullottak a bűnbe, és mégsem maradt meg. Higgye el, nem ezen múlik. Ön még nem találta meg az igazi párját. Tudom, hogy ma ez igen nehéz, de bízzon benne, hogy Önre is vár valaki. Keresse tovább, s kérje az Urat, hogy segítsen ebben a keresésben. Ha megmarad az Jóisten útján, akkor remélheti, hogy valóban fog Önnek segíteni az életútja rendezésében. Őbenne bízzon, és legyen továbbra is igényes és nyitott a társkeresésben!

Igen, bizonyára szoros összefüggés van a test és a lélek állapota között. Ám ezek igen szövevényes dolgok, nem lehet egyértelmű állításokat tenni, hogy melyik betegségnek milyen lelki okai vannak. Vannak un. pszichoszomatikus tünetek, amelyek esetében a lelki állapot külső megjelenéséről van szó. Ezeket azonban nem is valódi betegségként tartják számon, a kezelése mindenesetre inkább a pszichológusra, vagy még inkább a lelki atyára tartozik. Vannak azonban valós betegségek, amelyeket szintén lelki sérülések okozhatnak.
Tanácsom az Ön esetében, hogy továbbra is szedje az orvos által előírt gyógyszert, ugyanakkor keresse a módját, hogy a lelkét is rendbe tegye. Hosszú távon mindenképpen súlyos károkat okozhat a lelki természetű zavar. Nem igaz, hogy nem tud ellene tenni. A gödörből ki kell mászni, nem szabad ott maradni. Ha nem megy egyedül - ami természetes -, akkor segítséget kell kérni, emberi és isteni segítséget egyaránt. Érdemes személyesen felkeresni egy lelki atyát, és imádságban kérni kell a Jóistent.

Kedves Tamás!
Azt vélem, hogy ez a mostani állapota a lelki életének az a szakasza, amikor meg kell küzdenie az imádságért. Van ilyen, mindnyájan átéljük, akik komolyan törekszünk Krisztus követésére. Persze, magától nem fog elmúlni. Két tanácsot adok.
Az egyik, hogy ne hagyja kihunyni szívéből ezt a vágyat az imádságra. Az is lehet, hogy még csak az értelmével ismerte föl ezt a hiányt, de fontos, hogy a szívével is kapcsolódjon hozzá. Kérje az Urat, hogy lendítse föl az imádságát, adja meg az imádság kegyelmét.
Másik tanácsom gyakorlati. Mindig csak az előtte álló napra figyeljen, ne pedig előre a messze távolba, hogy hogyan lesz tovább. Ezzel a távolba nézéssel, a jövőtől való aggódással keserítjük meg a jelent, ami önmagában édes lenne. Azokat a tetteket, amelyeket aznap elvégez, ajánlja az Úrnak, és köszönje is meg Neki. Ha így éli a napjait, egy idő után egyre inkább érezni fogja a késztetést és a vágyat is, hogy egyre többet imádkozzon.
Fontos ez, mert különben egy idő után a tettei is kiüresednek és elhal ez a lelkesedése is.

Tudomásom szerint készül a fordítása, de még igen messze van a teljes 5 kötet kiadása. Szlovák nyelven kiadtak belőle egy részt, és cseh nyelven is, de ezek csak töredékek. Az orosz mellett megvan románul, valamint a nagy nyugati nyelveken, angolul, németül, franciául és olaszul. Legalábbis én ezekről tudok.

Így van, sőt, a Szentáldozás eltörli nemcsak a bocsánatos, hanem a halálos bűnöket is. Hisz maga az Úr Jézus mondta: Ez az én testem, mely érettetek megtöretik a bűnök bocsánatára... Ez az én vérem, mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
A pap pedig, miután megismétli Jézus szavait, folytatja az imádságot. Azt kéri a nép nevében, hogy a kenyér legyen Jézus testévé, a bor az ő vérévé, hogy azok legyenek számunkra: ... a bűnök bocsánatára, Szentlelked közöltetésére, a mennyország teljességére...
Fölvetődhet a kérdés, hogy akkor miért kell mégis gyónni? Hiszen a szentgyónásról szokás mondani, hogy a bűnbocsánat szentsége. Amikor valaki szentgyónáshoz járul, tulajdonképpen engedélyt kap arra, hogy részesüljön újra az Eucharisztiában. A pap az Egyház nevében újra befogadja az illetőt a teljes közösségbe, melynek jele az, hogy újra részesülhet a Szentáldozásban. Nyilván kisebb bűnök elkövetése által egy hívő még nem zárja el magát a Szentáldozás lehetőségétől. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy az Eucharisztia eltörli a bocsánatos bűnöket. De ezt nem úgy kell érteni, hogy a bocsánatos bűnök eltörléséhez elegendő az áldozás, a haláloshoz meg már szükséges a gyónás. Inkább úgy helyes: bocsánatos bűn tudatában még gyónás nélkül járulhatunk ez Eucharisztiához.
Ugyanakkor érdemes a bocsánatos bűneinket is rendszeresen meggyónni, mert ezáltal könnyebben megőrizzük magunkat a helyes úton. Feltárva minden rosszat, ami bennünk van, a gonosz ereje csorbul, önmagunk gyöngeségeit is tisztábban látjuk, lelkiatyánk pedig hasznos tanácsokkal láthat el, mielőtt az Egyház nevében imádkozik értünk.

Igen, adja oda egy papnak, hogy temesse el ennek az embernek a holttestét.
Javaslom még azt is, hogy alaposan beszélje is át ezt a dolgot azzal az atyával. Valószínű, arra is szüksége van, hogy meggyónja azt, hogy közvetve hozzájárult az abortuszokhoz. Lehetséges, hogy a pap megítélése szerint ezt ő nem is oldozhatja fel, csak a püspök. Ebben az esetben a pap erre felhatalmazást kér, és a következő alkalommal, amikor találkoznak, akkor már feloldozhatja. Tegye meg ezeket a fontos lépéseket, hogy a lelke megnyugodhasson!

Teljesen egyetértek Önnel ebben a kérdésben. Nagyon fontos, hogy akivel az egész életét összeköti, azzal a legfontosabb dologról egyformán gondolkodjanak. Hozzáteszem, ez nem azt jelenti, hogy csak olyan férfivel ismerkedhet, aki szintén templomba járó, imádkozó ember. Az a lényeg, hogy a mélységet hasonlóképpen értékeljék. Akár egy nem hívő emberben is megnyílhatnak igazi mélységek, lehet benne erre nyitottság. Az ilyen ember általában előbb vagy utóbb maga is rátalál a hitre. Úgy érzem a szavaiból, hogy nem is tudná megtenni azt, hogy egy felszínesebb kapcsolat alapján kössön házasságot. Így aztán hiába is tanácsolnám. Az a tanácsom tehát, hogy legyen nyugodtan igényes ezen a téren. Érdemes várni, keresni, készülni. Ugyanakkor ne zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy ez a lelki igényesség Önt idővel a szerzetesség felé tereli. Természetesen nem úgy, hogy azért megy el szerzetesnek mert nem talált igazán jó társat. Ez a pótlépés csak elégedetlen életet szülne, még ha szerzetessé lenne is. A szerzetesség lényege, hogy életét az Úristennel köti össze - az Őiránta érzett szerelemből.

Lehet új keresztszülőt választani, de azt az anyakönyvbe már nem szokás beírni. Ennek ugyanis így már nincs jelentősége. Az Isten és az Anyaszentegyház előtt megmarad az a személy, aki ezt a feladatot vállalta, s a felelőssége is megmarad. Az ezzel a lépéssel nem törölhető el. Viszont van értelme annak, hogy az ember valaki mást kér fel arra, hogy gyermekének a lelki fejlődését imáival, tanácsaival, mint egy pót-keresztszülő különösen is segítse.

Átistenülés. Az emberi élet igazi célja. Végső egyesülés Istennel, de természetesen úgy, hogy az emberi személy nem oldódik fel, hanem megmarad szerető szabad személynek.
A lelki atyák szerint bizonyos mértékben ez már itt, a földön is lehetséges. Sőt, minden szentségi találkozás, de minden imádság is ennek egy kis darabja. Ilyenkor nem csak találkozunk az Istennel, nem csak beszélgetünk, kapcsolatba lépünk Vele, hanem a Vele való egyesülés folytán valamiképp részesülünk is az Ő isteni természetéből. Ez az egyesülés leginkább az Eucharisztiában ragadható meg, de valójában minden Istennel való találkozás is ezt eredményezi.
Ennek lehetőségét nem csak a keleti teológia és lelkiség tanítja, hanem a katolikus is, csak kevésbé hangsúlyozza.