Kedves Lelkiatya! Lassan végére ér a Hit éve. Mi lesz a neve a következő egyházi évnek? A Hit éve előtt milyen egyházi év volt? Nagyon szépen köszönöm!
Nem minden esztendőnek van külön neve, célkitűzése. A katolikus egyházban a római pápa szokta megfogalmazni ezt, amely aztán az egész világon érvényessé válik. De van, hogy egy-egy nemzet jelöl ki magának egy évre célt. Így volt Magyarországon 2011-ben a Család éve, 2008-ban pedig a Biblia éve. Nekem nincs tudomásom arról, hogy Ferenc pápa a következő évre jelölt ki volna sajátos célt.
Kedves Lelkiatya! Köszönöm kérdéseimre adott válaszait, nagyon sokat segített! Harminc éves férfi vagyok. Párkapcsolatot nem sikerült még kialakítanom. Barátaim voltak, de előbb-utóbb mindegyik kapcsolat elenyészett, jelenleg egy sincs. Utólag visszanézve mindegyik barátság nekem volt fontosabb, én tettem bele többet. Egy idő után már csak én kerestem a másikat, amit egy idő után meguntam. Vagy annyira különbözővé váltunk, hogy nem tudtunk egymással mit kezdeni. Családomtól mindent megkaptam, de szeretet csak mértékkel. Nővéremet mindig jobban szerették, rendszeresen összehasonlítottak minket. Itthon lakom, mert önálló életre nincs lehetőségem anyagi okból. Nem beszélek szüleimnek problémáimról, gondolataimról, mert egy részt nem érdekli őket (másnapra mindent elfelejtenek), vagy ha előre szeretnék lépni valamilyen téren / más utat választok, mint amit ők választanának, lehurrognak, megpróbálnak visszahúzni. Kb. fél éve csak magammal tudunk beszélgetni, senki mással és ez felőröl. Járok több helyre is edzésre klubba, több helyen végzek önkéntes munkát. ezeken a helyeken nem sikerült kialakítanom barátságokat. Nem zavar senkit, hogy ott vagyok, de levegőnek néznek. Nem akarnak közelebb kerülni hozzám. Hiába vagyok kedves, segítőkész, érdeklődő velük. Tudom, a legfontosabb, hogy adjon az ember, de nekem hiányzik az is, hogy kapjak. Vajon ez így nem helyes? Mi tudnék tenni, hogy ez változzon? Vagy talán illúzió az egész és csak én érzem azt, hogy kívülálló vagyok? Köszönöm válaszát!
Úgy sejtem, nem jár rossz úton, hiszen ismeri, látja a másokon segítés értékét, és törekszik is erre. Az érthető kívánság, hogy Ön is szeretne viszonzást kapni, egy kis figyelmet, szeretetet. Valószínű, határozottabbá, erőteljesebbé válna az egyénisége, ha elköltözne a szüleitől, és a mostaninál önállóbb életet kezdene. Ez több szempontból is hasznosabb, egészségesebb lenne.
Ne adja fel, keresse tovább élete párját. Sok kortársa van, akik szintén nehezen találnak párt. Ez egy kicsit a mai korunk betegsége is, hogy ez így van. Imádkozzon minden nap az Úrhoz azért, hogy megtalálja azt, akit egy életen át boldoggá tehet. Közben pedig továbbra is keresse, hogy mikor és hogyan tud másoknak szolgálatára lenni. Önnek is ezt mondom: érdemes bízni az Úrban.
Valószínű más temlomokban is így van, azt láttam: az ikonosztáz
képeinél a fölső sorban 12 kép ebből 4 evangélista és 8 apostol. A szemeim már eléggé elhasználódtak ezért szeretném megkérdezni kik vannak
ott nyolcan, illetve kik akik kimaradtak a 12 apostol közül (5 fő) mivel
Pál később érkezett. Nekem az is feltűnt, hogy minden? misén Őt idézik.
Péter és a többiek írásai hová lettek?
Láttam Románusz bizánci császár kelyhét egy fényképen: Ott Szűz Mária mellett Uriel a másik oldalán Mihael arkangyalok vannak ott volt még szent Miklós képe is (tehát 4 képet láttam) és akkor mivel ezek a képek körbe mennek a kelyhen Jézus Krisztus mellett Gábriel és Rafael arkangyalok vannak-e (tehát csak 4 képetláttam), vajon kik lehetnek még ebben a körben?
Válaszát előre is köszönöm, ne haragudjon a zavarásért.
üdvözlettel: csehbagolyjanos@gmail.com
Nagyon sokféle hagyomány és nagyon sokféle megoldás van a szentek ikonjainak elhelyezésére. Általában a 12 apostolt ábrázolják az ikonosztáz apostol-sorában. A négy evangélistát ritkábban helyezik ott el, hiszen ők általában a királyi ajtón találhatók. A 12. apostol vagy Szent Pál vagy Szent Mátyás apostol, ez változó. Az is többször előfordul, hogy angyalok körmenetét ábrázolják, általában a templom kupolájának palástfelületén, de ezek szerint királyi koronán is látni ilyet. Ez a Szent Liturgia nagy bemenetét egyszersmind a nagypénteki körmenetet szimbolizálja. Angyalokat név szerint csak az Ön által említett négyet ismerjük.
Kedves Lelkiatya!
Tetszik-e ismerni "Nagyfigyelmeztetés.com" és "Masodikeljovetel.hu" weboldalakat és mi a véleménye ezekről az üzenetekről.
Igen, hallottam, s már írtam is róla. Legjobb, ha kíváncsiságból sem olvasgatunk ilyen badarságokat. Krisztus eljövetelére és a végítéletre, természetesen állandóan készen kell lennünk, de az efféle ijesztgetések egyáltalán nem erősítik az Istenbe vetett hitet, sem az Isten végtelen szeretetének megismerését.
Kedves Lelkiatya!
Több oldalt találtam az interneten, ahol a következő szentírási mondat miatt ítélik el a katolikusokat:
"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz"
Mi erre a katolikus egyház válasza, ha esetleg ilyen kérdéssel találkoznék személyesen?
Köszönöm megtisztelő válaszát.
Érdemes hozzáolvasni az utána következő verset is: Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok (Kiv 20,5). Ez a tilalom tehát arra vonatkozott, hogy ne alkossanak olyan dolgokat, amelyek előtt istenként borulnának le, ne imádjanak ilyeneket. Néha, talán tudatlanságból, talán a kellő jóindulat hiánya miatt azt mondják ránk, katolikusokra, hogy mi a képeket, szobrokat imádjuk. Erről szó sincs. Egészen más az egyedül Istennek kijáró imádat, és más a szentek tisztelete, s megint más a képek előtti hódolás, amely ennek a tiszteletnek egyik nagyon alkalmas kifejezője.
Teológiai értelemben azért változott meg az Isten ábrázolására vonatkozó tilalom parancsa, mert annak az Ószövetségben az volt az alapja, hogy Istent soha nem látta senki, ezért nem is ábrázolható. Viszont Krisztus születésével, megtestesülésével az ember megláthatta Istent. Ezért ? főként a Keleti Egyházban ? az ikonok tisztelete lényegi eleme a hitünknek, mert a megtestesülésbe vetett hitet fejezi ki.
Kedves Lelkiatya!
Egy korábbi beírásában olvastam, hogy "Visszatérve az ősi hagyományhoz, bizánci egyházunknál lehetőség van arra, hogy a megkeresztelt csecsemő a bérmálkozás után meg is áldozzon." Jelenleg mennyire "hivatalos" ez és az azt követö gyermekáldoztatás, vagyis a püspök atyák mennyire szorgalmazzák, támogatják és van-e, ahol már gyakorlatban is valamennyire megvalósult? (Bár görögkatolikus vagyok, de már pár éve külföldön tartózkodom, és nem tudom az otthoni viszonyokat pontosan).
Köszönöm válaszát!
Nem csak a püspök atyák, de maga az egyház is szorgalmazza ezt a változást. Ezek az előírások megtalálhatók a Keleti Kódex 697. és 710. kánonjában, valamint erre vonatkozó pontosítást és további buzdítást fogalmazott meg II. János Pál pápa a Liturgikus Instrukcióban (51. Az újonnan megkereszteltek áldozása) :?az illetékes felsőbb hatóságok kötelessége lesz, hogy olyan intézkedéseket foganatosítsanak, amelyek értelmében vissza lehet térni a korábbi gyakorlathoz...
Ez a mi egyházunkban tehát javaslat, de még nem előírás. Ennek értelmében több helyen megvan ennek a gyakorlata, de még nem elterjedt.
Kedves Lelkiatya!
DJK!
Szeretnék olyan teljes Bibliát venni, amit a Római katolikusok használnak.
Meg tudná írni, hogy mi alapján tudom beazonosítani, hogy az adott Biblia Római katolikusok által használt-e?
Ami itthon van, az Károli Gáspár fordítása, ami ugye protestáns.
Illetve van a Gedeon Társaság által kiadott Újszövetség.
De nekem konkrétan olyan teljes Bibliára van szükségem, amit a Római katolikusok használnak.
Segítségét köszönöm szépen!
Meg kell néznie a kiadót. Ma Magyarországon legalább három féle katolikus biblia-fordításhoz nyúlhatunk: Káldi-Neovulgáta, ez a Katolikus Bibliatársulat engedélyével, a Szent István Társulati Biblia és a Szent Jeromos Társulat. Ha ezek valamelyike ott szerepel a kiadónál, akkor nyugodtan megveheti, katoliusok által fordított Bibliáról van szó.
Kedves Lelkiatya!
Az alábbi problémával kapcsolatban szeretném kikérni a véleményét és esetleg gyakorlatias tanácsát is.
Munkám egy része számítógéphez és internethez köt. Tehát nem tudom teljes mértékben kiiktatni ezeket.
Viszont azt vettem észre, hogy már nemcsak a munkám miatt internetezek, hanem azon kívül is. Ez egészen addig fajult, hogy bizonyos teendőimet csak késve végzem el, vagyis halogatni kezdtem nem kicsit.
Továbbá, a bibliaolvasási és imaidőmre is kihat. Van hogy sajnos azokat elhagyom.
Aztán utána lelkiismeret-furdalásom van, de ennek ellenére később ugyanebbe a hibába ismét beleesek. Olyan "ördögi körnek" tűnik.
Most az őszi szünetben még jobban előjött ez a problémám, mivel több volt a szabadidőm.
Már imádkoztam az Úrhoz, hogy vegye ezt el tőlem, segítsen át azokon a pillanatokon, amikor inkább a netezés mellett döntenék lelki életem ápolása vagy más teendőm végzése helyett. Többször meg is gyóntam ezt a rossz szokásomat, tudva, hogy a lelki életben is visszahúz. De nem veszek észre semmilyen változást.
Segítő válaszát és tanácsát előre is köszönöm szépen!
Ez bizony a betegség első tünete. Egyre erősebb függés alakul ki Önben. Azt tanácsolom, hogy iktasson be olyan időszakokat, amikor egyáltalán nem ül le a gép elé. Ha ekkor ellenállhatatlan vonzást érez, hogy mégis géphez kerüljön, sőt, ha netán ez nem is sikerülne, akkor már megvan a baj, kialakult a függés. Bizony, olyan ez, mint az alkoholizmus vagy a drog: nem tud meglenni nélküle. Ha ezt felfogja, felismeri, akkor hanyatt-bomlok menekülni fog belőle. Ekkor már kevés az, hogy meggyónja, és elhatározza, hogy nem fog számítógépezni. Erre már az elhatározás erőtlen, radikálisabb szakításra van szükség. Esetleg kérje meg egy barátját, vagy a családjából valakit, hogy segítsen szabadulni ebből a ketrecből. Együtt könnyebben megtalálják a módját, hogy mit tehetnek.
Kedves Lelkiatya!
4 évvel ezelőtt a templomban találkoztam egy sráccal aki nagyon megtetszett.Ugyan abban a városban lakik ahol én de munkalehetőség miatt el kellett mennie az ország másik sarkába.De minden 2 héten jön haza és akkor találkozunk.Beszélő viszonyba vagyunk.Amikor templomban vagyok és imádkozok akkor úgy vettem észre mindig engem figyel.Nagyon sok közös van bennünk.Én szerelmes lettem belé de ő ezt nem tudja.Az anyukája a volt Biológia tanárom.15 év korkülönbség van köztünk.4 éve ugyan azt érzem iránta amikor meglátom templomban és mindig felvillan előttem egy fehér táj és a közepén Jézussal!Úgy látom hogy beszél velem de én nem hallom mit akar mondani.Mindig csak templomban.
Maga mit tanácsol mit tegyek?
Mégis mit jelenthet ez az égi jel?
Mivel ilyen nagy a korkülönbség Önök között, ezért egyáltalán nem tanácsolom, hogy komolyan foglalkozzon ezzel a szerelmi szállal. Az Ön által említett jel elsősorban saját lelke állapotáról beszél. Abban biztos lehet, hogy az Úr nem ilyen módon adná tudtul, hogy ezt a férfit szánja élete párjának.
Az is félő, hogy a templomban lassan többet foglalkozik gondolatban ezzel a fiúval, mint az imádsággal. Ez sem helyes.
Mindenképpen próbálja meg elengedni ezt a fiút. Ne dédelgesse lelkében, hogy hátha... Ha egyébként is szoktak beszélgetni, akkor már úgyis felszínre jött volna a komolyabb kapcsolat lehetősége. Szerintem ez a fiatalember nem gondol arra, hogy Önnek udvaroljon. Ha mégis, akkor, meglátja, akkor fog történni elmozdulás, amikor már Ön elfogadta a lelkében, hogy ne gondoljon szerelemmel rá. Foglalkozzon mással, más személyekkel, a templomban pedig sokkal erősebben az imádsággal!
Kedves lelkiatya!
18 eves koromban volt egy kapcsolatom egy fiuval aki akkor 19 eves volt. Nagyon szep kapcsolat volt es nagyon boldogok voltunk. Ugy terveztuk, hogy ha leszerel a katonasagbol akkor osszehazasodunk.
Miutan leszerelt roviddel azutan en nagyon megbetegedtem. Honapokig agyhoz voltam kotve, a vallamtol derekig gipszbe teve, sokat ultem a korhazba es mindenki azt hitte, hogy tobbet nem lessz ember belollem. Az a fiu mellettem volt honapokon keresztul, vigyazott ram, elfogadta, hogy beteg vagyok es nagyon boldogok voltunk egyutt tovabbra is.
A baj akkor kezdodott amikor a szulei es a baratai lattak, hogy telnek a honapok es az en allapotomban semmi valtozas. Keztek telebeszelni a fejet, hogy ez igy nem lessz jo, mert en beteges vagyok es tonkre teszem az eletet. Az elejen csak kacagott rajtuk, de aztan szepen lassan kezdett a fulebe maszni a dolog, es vegul elhagyott.
Felesegul vette az egyik ismerosunket. Megtartottak az egyhazi eskuvot is. Hazassag utan 1 evvel a felesege elvalt tolle azzal a magyarazattal, hogy mar nem szerelmes bele. Tudom biztosan, hogy o nagyon szerette a feleseget en nem akart elvalni, de hat mit tehetett volna. A volt felesege azota ferjhez ment es gyereke van.
A fiu megnosult megegyszer de a masodik felesege viszonyt folytatott a legjobb baratjaval.
Nekem is voltak kapcsolataim az evek soran, de nem mentem ferhez es gyerekeim sincsenek.
En azota is nagyon szeretem ezt a fiut aki most 31 eves es en 30. Mindenkiben ot kerestem az elmult 10 ev soran. Barmennyit szenvedtem miatta, nem haragszom ra, megbocsajtottam mindent.
Most probal kozeledni hozzam es en nem tudom, hogy fogadjam. Nagyon jol erezzuk magunkat egyutt, jokat tudunk beszelgetni, setalni.
A kissebik baj az, hogy az egesz ismerosom hujenek nez emiatt es a csaladom sem fogadna el konnyen szerintem. A nagyobbik baj pedig, hogy engem eltiltananak a szentsegektol ha vele elnek. Olvastam a bibliaban Jezus szavait az elvalasrol es en ugy ertelmeztem, hogy hiaba tisztak es oszintek az erzeseim iranta es remelem, hogy neki is oszintek a szandekai, ha egyutt lennenk paraznasagot kovetnenk el. En nem szeretnek bunben elni meg miatta sem. Valoszinuleg egyedul fogom leelni az eletm ha ez igy van...
Lelkiatya on, hogy latja ezt a dolgot? kerem segitsen !
koszonettel, Edith
Kedves Edith!
Ez aztán a nehéz feladvány!
Ha keresi, hogy mit kell tennie, jól érzi, hogy az első és mindennél fontosabb, hogy az Úrral való kapcsolata meg nem szakadjon, el ne halványuljon. Nem pusztán a tilalom miatt, hogy nem szabad ilyen bűnt elkövetni, de egyszerűen azért, mert becsapja magát az az ember - és a világ éppen erre akarja rávenni -, aki elhallgattatja a lelkiismeretét. Az ilyen ember sohasem lesz boldog, csak hazudja magának és másnak is, hogy minden rendben van.
Ha így van, ahogy mondja, akkor ez a fiú súlyos hibákat ejtett az életében, amely nem csak őt keseríti, hanem másnak is fájdalmakat okozott, okoz.
Igen, abban erősítem, Edith, hogy ne tegyen olyan lépést, amellyel kizárná magát a szentségi életből. Ha ezzel a fiúval nem lehetséges, akkor ne áltassa magát tovább, lesz más, aki jobban megérdemli az Ön szerelmét. A mostani nehéz helyzetben különösen is erősen forduljon az Úrhoz, Tőle kérjen segítséget, tanácsot. Meglátja, fog még alakulni ez a helyzet, az élet sok meglepetést tartogat nekünk. Bízza rá magát a Mindenhatóra, és törekedjen továbbra is hűséges lenni Őhozzá.
Kedves Lelkiatya!
Az egyháznak mi az álláspontja a vízözön előtti időkről? Konkrétabban két dologra lennék kíváncsi:
-A Biblia megemlíti,hogy: "Ádám egész életkora 930 esztendőt tett ki, akkor halt meg./ Szet egész életkora 912 esztendőt tett ki, akkor halt meg./ Noé egész életkora 950 esztendőt tett ki, akkor halt meg." stb.
Majd ezt írja: "Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen ."
Eddig mindenhonnan azt a választ kaptam,hogy a 900+ év biztosan csak más időszámítás miatt volt,ez viszont teljességgel kizárt,mivel a 120 év eléggé konkrét,(mint átlagos maximális életkor) és ezt a feltételezést megcáfolja.
Lehetséges,hogy régebben,Isten ezen döntése előtt tényleg 900+ évig éltek az emberek,vagy ezt máshogy kéne értelmezni?
-A másik kérdésem,az az előzőhöz hasonlóan a Ter.6.1-6.4 -ig kapcsolódik.
Kik voltak "Isten Fiai"? Erre ahány ember,annyi válasz van,viszont hithű katolikus ember létemre sem hagy nyugodni a kérdés,ezért szeretném meghallgatni az ön véleményét is.
Köszönöm.
A Szentírás nagyon sok jelképet tartalmaz. Főként az Ószövetségben találunk sok olyan részt, amelyeket nem szó szerint kell érteni. De még azok a részek, amelyek szó szerinti tanítást tartalmaznak, azok is hordoznak egy mélyebb, vagy akár még több rétegű mélységet is föltáró értelmet is.
A Teremtés könyvében található nevek nem egyes személyek, hiszen ki is gyűjthette volna össze ezeket az adatokat. Nem úgy kel olvasni, mint egy történelemkönyvet. Az itt szereplő elképzelhetetlenül magas életkorok arra utalnak, hogy ezek az ősök, nagy emberek voltak, akik felé nagy tisztelettel kell fordulnunk, akiket bár nem ismerünk, mégis nagyon sokat köszönhetünk nekik. A magas korok felsorolásának egyik legfontosabb eleme viszont éppen a vége, hogy végül egy viszonylag alacsony évszámot határozott meg a Teremtő, tehát a későbbi emberek, a maiak, akik mi vagyunk, a nyomukba sem léphetünk, mi kisebbek vagyunk, mint ők.
A másik szakasz, amire utalt, valóban még nehezebben érthető. Tudni kell, hogy ezekben az igen ősi szövegekben keverednek az emberi gondolatok, más népektől átvett mítoszok, és az Istentől származó kinyilatkoztatás tanítása. Az emberi nyelvezetet mintegy köntöst használja az Isten, hogy azon keresztül érthető, emészthető legyen az isteni üzenet. Azért is találjuk magunkat olykor nehéz helyzetben, mert már mi sem értjük azt, amit az akkor élt emberek még jól értettek, vagy esetleg másként értettek.
Nem tudom megmondani, mire gondoljunk, amikor ezekről az Isten fiairól olvasunk a Bibliában. Maga a történet viszont hasonlót próbál elmondani, mint a Teremtés első lapjai tömören, de tisztábban fogalmazott meg, hogy az ember magán hordozza az Isten képét, hogy a földi ember valamiképpen mégis égi, mennyei is. Madách úgy fejezi ki, hogy sárból és napsugárból van összegyúrva.
Kedves lelkiatya!
Sokat imátkozok, de sokszor úgy érzem, hogy nem sok sikerrel...Lehetséges, hogy valamit rosszul csinálok, de már nagyon el vagyok keseredve. Tulajdonképpen az anyukámról lenne szó. Mi egy gyülekezetbe jártunk. Amikro anyukám nagyon beteg lett minden ismerös, barátnö, elhagyott minket. Senki ránk nem nyitja az ajtot. Anyukám a munkahelyét is elveszítette 2 évvel ezelött. Azóta mást se hallgatok töle csak azt, hogy neki emnnyire hiányzik a volt munkahelye és ezt legalább napi 24 orába mindennap kell töle hallgatni. Totál kivagyok mrá borulva ettöl teljesen kikészit engem is. Még a volt munkaadójához is elmentem akiknél legalább 13évet dolgozott hogy vissza vennék-e anyát akármilyen munkakörbe...sajnos elutasitást kaptam... Arra gondoltam hogyha szerzek neki egy munkahelyet, hogy rendesen bejelentsék meg minden akkor talán megnyugszik. Hát sikerült is, mert addig mondtam a munkáltatómnak még végül anyát is felvette. Azt gondoltam, hogy talán végre nem kellesz többet hallgatnom töle a dolgokat de nem így történt. Ugyan ugy mondja a volt munkahelyét és ezzel már totál az idegeimre megy...Azon kívűl már néha zavar mert igazán kezdhetne magával valamit mert én így sose fogom tudni élni rendesen az életemet. Támogatom öt anyagilag is azon felül , hogy van munkahelye de mégse nagyon változott itthon se semmi. Pl. kaja alig van de azt hozzáteszem hogy szerencsére semmilyen adosságunk nincs. Egyszerüen nem bírom már ezt az élet helyzetet amibe élek meg az is hogy feszt anya panaszkodását kell hallgatnom. Mit tudna tanácsolni, hogy esetleg mit kezdhetnék? Én ugy érzem én már sokat megtettem az anyukámért gyakorlatilag 19 éves korom ota nincs normális életem mert mindig öt istápoltam...a volt munkahelyén elláttam a dolgokat mert a volt fönöke megengedte h anya helyet bemenjek dolgozni, aztán amikor a barátaim hivtak én sose tudtam elmenni velük mert tudtam hogy be kell mennem anya helyett dolgozni, aztán ugye feszt anya panasz áradatait hallgatni, utána az én munkáltatomnak könyörögni hogy vegye fel anyát, aztán msot gyakorlatilag ott tartok hogy az anyámnak semmi enm jó és msot vagyok 23 éves....4 év szinte fullra elment az életemböl csak anya végett aki most már 50éves....Most mégis még mit kéne tennem? Már nagyon elegem van az itthoni doglokból.
Talán meglepő, de azt tanácsolom, hagyja ott az Édesanyját. Szánt szándékkal használtam ezt az erős szót. Nem azt mondom, hogy hagyja magára, hogy ne törődjön vele, de el kell költöznie otthonról. Akármilyen kicsi és igénytelen albérletet vesz is ki, nincs más megoldás - én legalábbis nem látok mást -, minthogy végre a saját lábára álljon, a saját életét élje. Még az édesanyjának is ezzel tesz jót. Ő nem fog tudni változni a jelen helyzetben, és Ön sem fog tudni változtatni sem az érzésein, sem a magatartásán. Az a természetes, hogy ebben a korban végre a saját életét éli, és ezzel, mintegy rá tudja venni az Édesanyját is, hogy ő is új szemszögből értelmezze a saját életét.
Azért imádkozzon, hogy legyen ereje megtenni ezt a lépést, és hogy minél hamarabb gyógyulás induljon be az elszakadás fájdalma, sebe után.
Kedves Lelkiatya!
Napokban Nyházán jártam,s a társzékesegyházban örömmel láttam,hogy már mind a négy alapkép kész az ikonosztázionon.Érthető a Szent Miklós ikon,mint a templom védőszentje,de a másik oldalon nem az egyházmegye védőszentjének Szent István első vértanúnak az ikonjának kellene ott lenni.Biztos,hogy a nyházi híveknek el lett magyarázva,hogy az ikonok fő alakja körül mit ábrázolnak körban a kis képek,de nyházi ismerősöm,aki templomba járó hívő görögkatolíkus sem tudott mondani semmit.Sajnos az én fiatal koromban,amikor nyházi voltam, inkább azt hallottam, hogy a meglevő ikonosztázionokat is inkább kidobták a templomból /Mándokon például/, minthogy hittanórán tanultunk volna róla.
Kit ábrázol a jobb oldali ikon,s a fő alakok körül a kis képek?
DJK!
drtk
Előbb egy kis pontosítást kell tennem. Mándokon ugyanis nem az ikonosztázt dobták ki, hanem az egész templomot vitték el. Ma a teljes templom a szentendrei skanzenben található.
A nyíregyházi ikonosztázról. A magyarországi szokás szerint a bal oldali alapkép általában Szent Miklóst ábrázolja, a jobb oldali pedig a templom védőszentjét, vagy címünnepét. Más hagyományok szerint viszont Keresztelő Szt. János is szerepel az alapképeken, legtöbbször a bal oldalon. Ez lehet az oka annak, hogy mivel a templom védőszentje, Szt. Miklós már - a magyarországi hagyományt követve - bal oldalon van, a jobb oldalra került a Keresztelő ikonja.
Minden alak körül szentek találhatók.
Krisztus körül az apostolok: Péter, Pál,Máté, János, Jakab, András, Tádé, Simon, Jakab Alfeus fia, Bertalan, Fülöp, Tamás, alul az oltár.
Az Istenszülő körül a róla jövendölő próféták: Salamon, Dávid, Izajás, Ezekiel, Gedeon, Jákob, Dániel, Bálám, Áron, Habakuk, Mirjám, Hanna, alul a frigyláda.
Keresztelő alakja körül: a szülei, Zakariás és Erzsébet, valamint a hozzá köthető próféták: Mózes, Illés, Jeremiás, Sámson, Sámuel, Malakiás.
Szent Miklós körül az Üdvözítő és az Istenszülő alakja mellett szent püspökök: Aranyszájú Szt. János, Nagy Szt. Bazil, Szt. Atanáz, Szt. Cirill, Dialógus Szt. Gergely, Teológus Szt. Gergely, Szt. Ambrus, Nagy Szt. Leó.
Kedves lelkiatya!
Amikor sokat imádkozom sürün belsö gyötrelmeket élek át.Nem tudom ez valóban az ima miatt van-e.Mostanában elkezdtem többet imádkozni,erös imákat több mindenkiért és több szándékra.És ilyenkor jönnek a szenvedések:elhagyatottság,magány,háttérbe szorultság érzése,enyhe depresszió...ugyanakkor vannak pillanatok amikor minden nyugodt,belsö békét érzek, és azt,hogy Isten mennyire szeret.Mindezeket a vegyes érzéseket hol a fájdalmat,hol pedig a szeretet egy napon belül tapasztalom.Ez gyakorivá vált az utóbbi idöben.Volt már máskor is amikor nehéz periódust éltem meg,és az imában kerestem vigaszt,sok idöt töltöttem az Úr jelenlétében,még nagyobb nehézségeket éltem át,mintha rámszakadt volna az ég.Volt is néhány nap amikor nem imádkoztam,nem volt hozzá lelkieröm.Utána valahogy minden megoldódott,az Ur sok mindenben,amiért imádkoztam meg is segitett,valamiben meg is erösitett az egész,de most megint minden ismétlödik,különféle nehézségekkel találom szemben magam.És jönnek a gondolatok,hogy kevesebbet imádkozzam,akkor nem élek át ilyen dolgokat.
Mit tegyek ebben a helyzetben?
Válaszát elöre is köszönöm!
Nina
Kedves Nina!
A záró mondata sokat elárul, hogy honnan fúj a szél. Vajon kinek az érdeke, hogy Ön kevesebbet imádkozzon? Az erősen imádkozó ember megtapasztalja, hogy nem könnyű imádkozni. Nem véletlenül hívta fel a figyelmünket az Úr arra, hogy állhatatosnak kell lenni, hogy ki kell tartani az imában (Lk 18,1). Ráadásul a jó imádság közben az ember lelke feltárul, és onnan olyan sötétségek is felszínre törnek, amelyekről nem is volt tudomásunk. Azt gondoljuk, inkább nem imádkozom, akkor ezek nem jelennek meg. Akkor viszont bennem maradnak. Nem kell félni az ilyen jelenségektől. A lelkivezetővel érdemes megbeszélni - ezért is nagyon fontos, hogy legyen saját lelki vezetője! - de sem másnak nem érdemes beszélni róla, sem magamnak nem érdemes sokat töprengeni rajta. Elfogadom, mint kísérő jelenséget és imádkozom tovább.
Persze, van olyan is, hogy valaki az imát túlzásba viszi. Bár túlzásba nem lehet vinni, de valami miatt erőlteti, s ez már nem is imádság. Ilyenkor is jelentkezhetnek az Ön által leírt jelenségek. Ezért fontos, hogy a lelkivezetőjével ezeket alaposan megbeszélje.
Kedves Lelkiatya!
Igaz-e, hogy az ortodox egyház 8 szentséget ismer el! Értem ezalatt azt, hogy a szerzetesség náluk valóban szentség?
A pontos katolikus álláspont erről mi? Mert tudtommal nálunk ez nem szentség, "csupán" egy életállapot, amelyre örökfogadalmat tesznek. De ha ilyen fontos ez, akkor hogy hogy nem lett alapítva ilyen szentség?
Köszönöm eligazító válaszát!
Dicsőség Jézus Krisztus!
Nem, ez nem így van. Onnan fakadhat ez a félreértés, hogy az Ortodox Egyház nem köti meg számszerűen a szentségek számát, mint ahogyan a Katolikus Egyház teszi, továbbá nem különböztet meg szentelményeket. Szentségnek tekinti valóban a szerzetesi szentelést, de például a vízszentelést, vagy a pászkaszentelést is. Ebben a felfogásban szentség az a szertartás, amely kegyelmet közvetít. Ezekből a nagyobbakat mondják a szóhasználat szerint szentségnek, a kisebbeket csak imádságnak, szertartásnak.
