Kedves Lelkiatya!
Ha Istentől azt kértem ,hogy had kapjak egy utolsó lehetőséget a volt párommal ,mert szeretjük egymást, de meg ígértem neki ,hogy ha meg bánton akkor elengedem végleg . A lehetőség meg volt , de túlzott aggodalmammal meg sértettem a párom ,és meg haragudott rám. Akkor ezzel az Istenek tett ígéretem szegtem meg ? És most végleg el kell engedjem őt ?
Talán furcsán hat, amit írok, de mégis azt mondom, nem kell ebbe a kérdésbe belekeverni a Jóistent. Legalábbis nem így.
Szavai alapján a következőt gondolom. Elhiszem, hogy Ön úgy érzi, szereti a párját, de nem helyesen szereti. Valójában meg akarja magának tartani, és attól rettegett, hogy elveszíti. Így bizony el is veszíti, mert az egymást szeretőknek nem lehet valóságos kapocs ez a magunknak megtartani akarás. Valószínű, Ön egyébként is hajlamos az aggodalmaskodásra. Javaslom, hogy egy állandó lelkivezető segítségével próbáljon ebből kigyógyulni. Mert addig nem fog tudni más emberi kapcsolatokat sem helyesen fölépíteni.
Biztatom, hogy most engedje el a párját. Fogadja el a szakítást. Ezzel azt is mondom,hogy ne kérje az Urat arra, hogy visszakaphassa őt. Ugyanis ez nem imádság lenne az Ön részéről, hanem a görcsös ragaszkodásnak rimánkodásban kifejezett változata. Azért imádkozzon, hogy fölismerhesse, merre kell tovább lépnie. S főleg ezért, hogy sikerüljön elhagynia ezt a túlzott aggodalmaskodást.
Tisztelt Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni, hogy egy bérmaszülőnek valóban csak egy bérmagyereke lehet? Tehát aki már bérmaszülő, azt már nem kérhetem fel bérmaszülőmnek? Leendő római katolikusként kérdezem, felnőtt keresztség felvételére készülve.
A segítő válaszát előre is köszönöm szépen!
Nem hiszem, hogy volna ilyen megkötés. Én nem hallottam róla. Nálunk, görögkatolikusoknál ugyanis ez sokkal ritkább, hiszen a bérmálást egyszerre kapjuk a keresztséggel. De mivel egy embernek lehet több keresztgyermeke, ennek mintájára szerintem lehet valakinek több bérmagyermeke is.
Kedves Lelkiatya!
Az Ön álláspontja szerint lehetséges-e vagy van-e értelme helyrehozni egy olyan barátságot,ahol volt lelki függöség?
Válaszát elöre is köszönöm!
Nem. Az ilyen kapcsolat nem volt egészséges, ezért újra megkörnyékezni a betegség okát több, mint veszélyes. Azzal gyógyul, ha teljesen elszakad, elválik, hogy saját életét élhesse egyik is, másik is.
Kedves Lelkiatya!
Abszolút nem a kötekedés vezérel, sokkal inkább a kíváncsiság. Én azt hallottam, hogy keresztszülő keresztény megkeresztelt ember lehet..Most melyikbe nem tartozik bele a református vagy miért is nem lehet keresztszülője egy katolikus gyereknek. Olyan megoldást is hallottam, hogy az egyik fél a keresztszülők közül katolikus..míg a másik református. De ezt, hogy tanúként lenne feltüntetve valaki is...ezt sehol nem hallottam. Talán érdemes volna ha papjaink erről beszélnének és nem gyorsan futtában hadarva végeznék a keresztelést két mise közt. Bocsánat ezen szavakért, de a tapasztalatom sajnos ez volt, amikor egy két keresztelőn jelen voltam magam is.
Válaszát köszönöm előre is!
Balázs
Abban teljesen igaza van, hogy nem volna szabad eldarálni a keresztelés szertartását. Mást sem, de ez valóban a legnagyobb pillanatok egyike az életünkben. Még akkor is, ha csak részt veszünk rajta, s nem a saját gyermekünket, keresztgyermekünket keresztelik. A görögkatolikusoknál gyakran a teljes keresztelés szertartását végigéneklik.
Abban is van igazság, hogy kicsit erőltetett megoldás, hogy a keresztszülőnek felkért nem katolikus fél tanúként van jelen. A kereszteléskor nem olyan jelentősége van a tanú jelenlétének, mint pl. a házasságban. Keresztszülő viszont (legalább az egyik) azért kell, hogy katolikus legyen - mint korábban is leírtam - mert másként hogyan vállalhatna felelősséget a gyermek katolikus neveléséért? Ezért fogalmazunk úgy, hogy ha protestáns nem is lehet keresztszülő, de tanú lehet. Viszont az elengedhetetlen, hogy legalább egy katolikus keresztszülő legyen.
Kedves lelkiatya!
A munkahelyemen sok probléma van,bár tudom az akad mindenhol.Jött egy új koléganő a régi helyett,akit én hivtam oda dolgozni,mivel ismerős volt.Ők a másik kolléganőmmel nagyon jól megértik egymást,gyorsan egymásra találtak,mert sok hasonlóságot találtak egymásban.Konfliktusom nekem sincs velük.De előfordult,hogy ők ketten valamit megbeszéltek,amikor mentem váltani mind ketten ott voltak és belekezdtek témákba majd félbehagyták,cinkosan egymásra néztek és azt mondták,majd ha nem lesz ott senki akkor megbeszélik.Szinte köszönés nélkül távoztak.Ez rosszul érintett.Nem az fáj,hogy ők együtt mennek el valahova,mert más stilusu helyeket kedvelek,hanem az fáj,hogy igy viselkedtek elöttem.Nem adtam rá okot.A munkahelyemen javarészt férfiak vannak,mivel ez egy fogadóiroda,ők elkacérkodnak,nevetgélnek velük.Az ittlévő férfiak annak örülnek is.Ilyenkor szivesen fizetnek nekik valamit.Ha nyernek még pénzt is kapnak tölük.Ez megint nem zavarna.De rosszul érintett,amikor az uj kolléganö tanulta be itt a dolgokat,az egyik kliens nyert és pénzt csúsztatott neki.Nem gond,hogy én nem kaptam nem várom el senkitől,de ezzel semmibe vett és lealázott az az ember.Legalább ne a jelenlétemben adta volna.Sokszor érzem azt,hogy itt semmibe vesznek,ez nem az én világom,ez a közeg kivet magából.Fájdalmasak ezek az érzések.Tartósan nem tudom lehet-e ilyen körülmények között dolgozni.De kell a pénz.Képtelen vagyok kacérkodni velük.Nincs összhangban az elveimmel,nem is tetszik az a fajta magatartás.Ugy látszik ide olyan fajta lányok kellenek,akik ezt élvezik.A csendet,a nyugalmat kedvelem,itt az ritkán van.A játékosok szétszemetelnek,itt mindent szabad enni,magokat törögetni...Van aki annyira szemtelen,hogy
bemegy abba a helyiségbe is,ahova ki van irva tilos bemenni,a káromkodás és trágár szavak használata is gyakori,szováltások is voltak.A fönök nem sok mindennel törödik egy csomó dolog megvan hibásodva,cserélni kellene.Nem jár a nyakunkra,rendes velünk szemben olyan értelemben,hogy fizet idöben,nem szol bele semmibe se,csak nem törödöm,ha megkérjük valamire.Jobban csak a pénzt látja az egészben.A munkaéveink nem mennek,heti egy szabadnap van,szabadságon még nem voltunk...kértük,hogy tiltsák be a dohányzást vagy vezessenek be füstelszivot,mert nem kellemes nem dohányzó embereknek akkora mennyiségü füstöt nyelni,azt mondta nyitogassuk az ajtot,hogy idönként kiszellözön a helyiség.A fütés is késik.Az egyedüli pozitivum az,hogy kifizetnek bennünket.Voltam már munkanélkül is az egy még rosszabb állapot.Ez a munka jellemerősödésre jó.Szivesebben végeznék más jellegü munkát,ami szellemileg is épit,amivel Istent is és az embereket is jobban tudnám szolgálni.Sokat imádkozom is egy megfelelöbb és jobb munkahelyért,hiszek is benne,hogy megkapom.Csak most hirtelen nem tudok merrefelé orientálodni.Amikor hosszu ideig munkanélkül voltam váratlanul jött ez a munkalehetöség,sok más sikertelen probálkozás után,akkor nagyon örültem neki,mert anyagilag minuszban voltam.De mostmár kezdem idejét érezni a váltásnak.Azt is érzem,hogy Isten talán mást vár el tölem.Mit tanácsolna a lelkiatya?Mit tegyek?Hogyan tegyem elviselhetöbbé az itt létet?
Válaszát köszönöm!
Az egyik fontos tanácsom, hogy ismerje fel az ítélkezést önmagában. Ennek bizony nincs helye. Amíg teret enged ennek a szívében, addig nem lesz sem kiegyensúlyozott, sem derűs, sem boldog. Örüljön annak tiszta szívből, hogy az ismerősét oda tudta vinni, ő pedig nem csak munkalehetőséget kapott, hanem új barátnőt is.
A munkahelyi hiányosságokra is csak azt tudom mondani, hogy el kell viselni türelemmel. Sohasem méltatlankodni. A méltatlankodás az egyik legméltatlanabb emberi magatartás. Persze, ha tudok, akkor változtatni kell, vagy szólni annak, aki tud változtatni, de ha nem tudok, akkor az a dolgom, hogy elfogadjam azt, ami van.
Lehet, hogy jobb volna Önnek megfelelőbb, személyiségéhez közelebb álló munkát keresnie. Amíg azonban itt van, használja ki az alkalmat arra, hogy keresztény módon él és dolgozik. Lehet, hogy természete nem teszi könnyűvé, hogy másokkal könnyen kapcsolatot létesítsen, van, akinek ez könnyebben megy. De arra nagy erővel figyeljen oda, hogy bárki fordul oda, mindig krisztusi szeretetet kapjon Öntől. Akik a munkahelyük kapcsán sok emberrel találkoznak, azoknak nagy lehetőségük van arra, hogy akár csak néhány másodpercnyi találkozás alkalmával is ezt az elfogadó, türelmes, figyelmes szeretetet tudják közvetíteni mások felé. Olvassa el a Szeretet-himnuszt (1Kor 13. fej.). Ez legyen a mércéje annak, hogy hogyan viselkedik az emberek között.
Kedves Lelkiatya!
A minap a kolléganőm nekem szegezte a kérdést ? Miért engedi meg az Isten, hogy annyi ártatlan kis gyermek szenvedjen a betegségtől és meghalljon ideje korán? (Most hunyt el az édesanyja és ott a kórházban fogalmazódott meg ez a kédése.) És mivel köztudott rólam. hogy hívő keresztény ember vagyok egy éjszakai müszak során feltett pár kérdést. És rá kellett jönnöm nem elég, hogy cselekedeteimben, szóval és tettel megpróbálok úgy élni,hogy tanúságot tegyek Jézus Krisztusról és az Ő Mennyei Atyjáról --egy ilyen kérdést nem tudtam számára elfogadhatóan megválaszolni---- tehát van mit pótolnom. Mit kellett volna válaszolnom Neki.
Köszönöm válaszát: Judit
El kell fogadnunk, hogy vannak kérdések, amelyekre a választ csak odaát fogjuk megtudni. Ezt nekünk, hívőknek könnyebb elfogadni, de zavarban vagyunk, ha nem hívők, vagy más miatt kíváncsiskodók ezt számon kérik tőlünk. Szabad azt mondani, hogy nem tudom. Persze, meg is fogalmazhatunk válaszokat, pl.: nem tudhatjuk, hogy milyen sorsa lett volna a gyermeknek, s így legalább biztosabban a mennybe juthat; vagy: nem tudhatjuk, milyen nagyobb rossztól mentette meg az Isten a családot ezzel a mostani fájdalommal, stb. Ezek azonban hiába tűnnek logikusnak, még akár elfogadhatónak is, nem biztos, hogy segítünk vele a kérdést föltevőnek. Két ok miatt. Nagyon sok múlik az illető lelkiállapotán. Ez ugyanis nem valóságos érdeklődő kérdés, hanem a belső világának a kifejeződése. Nem igazi választ vár, hanem szüksége van arra, hogy kimondhassa ezt a kérést. Ennek értelmében tehát nem kioktatni kell, hogy mi is az igazság, hanem meghallgatni, együtt érezni vele. Éppen ezért szabad azt mondani, hogy: én sem tudom. De nagyon sok múlik a válaszadó (válaszolni próbáló) lelkiállapotán is. Ez a másik befolyásoló tényező. Mert ilyenkor önmagunkat kell adni, a saját hitünket, nem pedig választ tartalmazó szavakat. Ha él bennem a mély hit, akkor bármit mondhatok, azzal segítségére leszek. Ha van bennem őszinte szeretet és megértés a másik felé, akkor bármit teszek, az megerősítésére válik, s erre van szüksége.
Kedves Lelkiatya!
"hogy a részesülőknek legyenek a lélek józanságára, a bűnök bocsánatára, Szentlelked közöltetésére,"
Azt szeretném kérdezni, a lélek józansága ez esetben mit jelent?
Egy baráti beszélgetésben merült fel, egyikünk: alázatosságot ért, másikunk mértékletességet? Mint fogalom, de mint liturgiailag is.
Köszönöm szépen:Szilvi
Ez az un. epiklézis imádsága, a Szentlélek lehívása a szent adományokra, közvetlenül az utolsó vacsora szavai után. A teljes ima így hangzik:
Felajánljuk még neked ezen okos és vérontás nélküli szolgálatot, és kérünk, könyörgünk, esedezünk, küldd le Szentlelkedet reánk s ezen előtted levő ajándékokra! És tedd ezt a kenyeret Krisztusod drága testévé, és ami e kehelyben van, Krisztusod drága vérévé, átváltoztatván a te Szentlelkeddel, hogy a részesülőknek legyenek a lélek józanságára, a bűnök bocsánatára, Szentlelked közöltetésére, a mennyország teljességére, a benned való bizalomra, nem pedig ítéletre vagy kárhozatra!
Azért idéztem a teljes szöveget, mert így látszik, hogy az értelem fontossága kétszer is megjelenik az imában. Az okos szolgálat (pontosabban talán: értelmes szolgálat) azt fejezi ki, hogy amit itt végzünk, az megfelel az értelemnek. Mégpedig nem csak az emberi, hanem az isteni értelemnek is, vagyis az egész teremtett világ törvényének. Nem valami légből kapott csoda történik itt, hanem az, ami már a világ teremtése óta szerepel a Teremtő tervében: a megtestesülés titka. Az Eukharisztia csodája nem fölfüggesztése az isteni rendnek, hanem annak legmélyebb megnyilatkozása.
Ebből jobban megérthetjük, hogy a lélek józansága sem egyéb, mint ennek az isteni rendnek való megfelelés az értelem segítségével. Az a józan ember, aki fölismeri az adott helyzetet, és annak megfelelően higgadtan és nyugodtan lép. A lelki józanság hasonló: a lélek látja, fölismeri az isteni akaratot, és aszerint cselekszik.
DJK!
Több fotón is láttam már mind a két püspökünk kezében egy másik botot, ami nem a hosszabb püspöki bot. Ez rövidebb volt, Fülöp püspök atyánál talá barna, Atanáz püspök atyánál pedig fekete volt. Ennek a botnak van külön neve? Mikor használják egyáltalán? Először azt hittem, hogy csak akkor, ha a püspök mandiászban van, de utána láttam Fülöp püspök atyánál liturgia közben is: http://cdn1.haon.hu/2012/04/jpg-743-honlapra.jpg
Van esetleg valami előírás, hogy mikor használatos ez a bot?
A bizánci egyházban kialakult a kétféle pásztorbot használata. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy egy időben elkezdték nemesfémmel és drágakövekkel díszíteni a püspöki botot, de az egyházi előírások szerint a püspökök a templomon kívül nem hordhatnak értékes ruházatot vagy kellékeket. A bot mérete tehát nem mérvadó. A különbség abban áll, hogy az istentiszteleteken használt bot díszes és kétvégű (vagy egy markolatra hasonlít, vagy két egymással szembeforduló kígyót ábrázol), a másik egyszerű és fából készül. Ha a püspök nem vezeti a szertartást, de részt vesz azon, általában az egyszerűt használja.
A megjelölt képen Előszenteltek Liturgiája látható. Ezen sem szoktak a püspök atyák díszes botot használni.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni hogy igaz e hogy aki nem tud jól énekelni az nem lehet görögkatolikus pap. Továbbá azt is meg szeretném kérdezni hogy tényleg "nehezebb" görögkatolikus papnak bekerülni mint rómainak?
Válaszát előre is köszönöm.
Igen, igaz. A görögkatolikus papnak sokat kell énekelni, nagyon sok éneket meg kell tanulnia. Ha nem tudna énekelni, nem tudná elvégezni a szertartásokat, amelyek legnagyobb része énekelve végzendő. A szemináriumi képzés fontos része, hogy a kispapok megtanuljanak énekelni, még azok is, akik kevésbé jó adottságokkal rendelkeznek. Kodály Zoltán azt tartotta, hogy mindenki tud énekelni, csak van akinek könnyebben tanulja meg az éneket, van, aki nehezebben. Van, akinek szebb a hangja és van, ... akinek még szebb (kieg.: a lelkiatya).
Talán arra gondol, hogy jelöltek melyik szemináriumba juthatnak be könnyebben? Erre semmilyen összehasonlítási alapunk nincsen.
kedves Atya!az lenne a kerdesem hogy en református vagyok es a leendö keresztfiam katolikus lesz...az Atya azt mondta hogy ezért csak tanukent lennék beirva...olyan megoldas nincs,hogy felvennem a katolikust?köszönettel:Edina
Keresztszülő a katolikus egyházban valóban csak katolikus lehet. Különben hogy lehetne elvárni tőle, hogy hit nevelésében segítéségére legyen.
Arra már volt példa, hogy valaki a keresztszülői feladat felelőssége és komolysága folytán maga is felvette a katolikus hitet. Persze, nem szabad megfeledkezni arról, hogy jóval hamarabb kell a jövendőbeli keresztszülőnek megkeresztelkednie.
Ha erre már az Ön helyzetében esetleg nem volna idő, akkor azt javaslom, fogadja el, hogy most csak tanúként van jelen, és foglalkozzon tovább a hittel, a katolikus egyház tanításával, s ha úgy látja jónak, később és válhat katolikussá. Esetleg akkor újra megerősítik, megújítják a keresztgyermekével a hit-kapcsolatot.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Érdeklődni szeretnék, hogy a görög katolikus egyházban szoktak-e Szent Jakab-Lturgiát végezni? Köszönettel és üdvözlettel: Miklós
Túlzást azt mondani, hogy szoktak, de van egy-két templom, ahol elvégzik/elvégezték.
Tisztelt Lelkiatya!
Név nélkül érdeklődött valaki az egyházi házasság érvénytelenítéséről és Ön azt válaszolta egy indoknak: " Például, ha valaki nem veszi komolyan a sírig tartó hűséget" - konkrétan ez mit jelent? Arra az esetre is vonatkozik, ha a másik fél élettársi kapcsolatban él és gyereke is van? Ez már egy indok?
Előre is köszönöm a részletesebb kifejtését: Margit
Ha az egyik fél élettársi kapcsolatban él, de aztán ezt megszakítva komoly szándékkal házasságot kíván kötni, akkor a korábbi élete nem befolyásolja a házasságkötésének lehetőségét. Önmagában azt sem jelenti, hogy nem gondolja komolyan a házasságot, hiszen, bár volt kapcsolata, de azt nem akarta egyházilag rendezni, viszont egy új kapcsolatban - esetleg megtért, megváltoztatta az életét - már komolyan veszi azt. Az előélete tehát nem teszi érvénytelenné a helyes szándékkal megkötött házasságot.
Akkor érvénytelen a kötelék, ha a szándék - pontosabban annak hiánya - kifejezetten a házasság lényégre vonatkozik. Ha például kizárja a gyermek születésének esélyét, és ezt nem tárja föl a társának, eltitkolja. Ha nem veszi komolyan, hogy egész életre szóló kötelékbe lép. Ha lényegi dolgot eltitkol az életéből (valamilyen szenvedély, betegség). Ezek azok az okok, amelyek kérdésessé tehetik a házasságkötés valódiságát.
Kedves Lelkiatya!
Egy-két évre kikerültem külföldre. Egy katolikus közösséget is találtam a közeli városban, ahová vasárnaponként járhatok szentmisére (sajnos a görögkatolikus ünnepnapokon este nincs szertartás, reggel meg munka miatt nem tudok elszabadulni).
Otthon havonta, kéthavonta jártam gyónni, itt viszont nem ismerem még annyira a nyelvet, hogy el tudjak menni a helyi plébánoshoz.
Ha őszintén megbánom a kisebb bűneimet, akkor ugye nincs akadálya a szentáldozásnak?
Természetesen, nyugodtan részesülhet az Eucharisztiában, ha előtte bánbánatot tart. Ugyanakkor érdemes keresnie is a lehetőséget, hogy meggyónhasson. Például Franciaországban, Dijon mellett van egy bizánci szertartású katolikus kármelita közösség, ahol él egy magyar nővér, sőt, még magyarul beszélő pap is van.
Ezen a címen keresztül elérhetők: http://saintelie.perso.neuf.fr/index_hu.html
Tisztelt Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni, hogy Eckhart mester, eredetileg Domonkos-rendi szerzetes művei tényleg tévtanítások? Hogyan viszonyul hozzá a katolikus (főleg a római) egyház? Valahol azt olvastam, hogy agnosztikusnak tartják, és azt nem fogadja el a Római Katolikus egyház.
A válaszát előre is köszönöm szépen!
Eckhart mestert agnosztikusnak mondani roppant leegyszerűsítés. Isten megismerhetetlenségéről írt ugyan, de nem a megközelíthetetlenségéről. A keleti atyák is alkalmazták az u.n. apofatikus teológiáját amely szerint csak azt lehet állítani, hogy mi nem Isten, mert minden Róla való pozitív állításunk a szavak esetlegessége miatt elégtelen rá. XXII. János pápa elítélte tanításának 17 tételét, további 11 pontját pedig merésznek és gyanúsnak, de magyarázatokkal taníthatónak nyilvánította. Ma egyre világosabb, hogy Eckhart mester tanítása nem áll szemben a katolikus egyház tanításával, inkább csak merész és költői megfogalmazások voltak szokatlanok a kortársai számára.
Kedves lelkiatya!
Mit tehetnék, hogy megszabaduljak az öngyilkossági késztetéstől? Már meggyóntam, többször is. Néha jobb, de többnyire visszaesem, és úgy látom, egyre konkrétabb formát ölt. Mindig jobban és jobban szeretnék elmenni, befejezni az életet. Úgy érzem, hiábavaló és értelmetlen az életem. Egyre konkrétabb terveim vannak, már azt is elterveztem, hogy lehet úgy megcsinálni, hogy ne tudjanak megmenteni. Mégis félek. Félek, hogy mi lesz utána. De élni már nem akarok, szörnyű ez a kettősség. Nem segít az ima sem. Azt hiszem, feladom.
Ha csupán azt szeretné elérni, hogy ettől a gondolattól megszabaduljon, akkor ez aligha fog menni. Minél jobban próbál hadakozni ellene, annál többet foglalkozik magával a gondolattal, annál inkább beássa magát a gondolatai sorába.
Mit tegyen, tehát? Keressen új célt, új értelmet az életének! Ha továbbra is csak teng-leng, akkor félő, nem lesz, ami eltérítse ettől a szörnyűségtől. Azért kell annak nevezni, mert akinek élete utolsó tette egy gyilkosság, azt nem tudom, mi menti meg az örök kárhozattól. Ezt tehát felejtse el! Mégpedig azzal, hogy elkezd másokkal törődni és foglalkozni. Keressen olyan rászoruló személyt vagy személyeket, akiket vagy anyagilag, vagy saját tetteivel segíthet. Imádkozzon értük, s tevékenyen segítse is őket ezzel-azzal. Ne önmagával foglalkozzon, hanem mindig másokkal. Akkor a Mennyei Atya fog tudni végre Önről gondoskodni, és egészen új felfedezéseket fog tenni az életében.
