Kedves Lelkiatya!
Napokban Nyházán jártam,s a társzékesegyházban örömmel láttam,hogy már mind a négy alapkép kész az ikonosztázionon.Érthető a Szent Miklós ikon,mint a templom védőszentje,de a másik oldalon nem az egyházmegye védőszentjének Szent István első vértanúnak az ikonjának kellene ott lenni.Biztos,hogy a nyházi híveknek el lett magyarázva,hogy az ikonok fő alakja körül mit ábrázolnak körban a kis képek,de nyházi ismerősöm,aki templomba járó hívő görögkatolíkus sem tudott mondani semmit.Sajnos az én fiatal koromban,amikor nyházi voltam, inkább azt hallottam, hogy a meglevő ikonosztázionokat is inkább kidobták a templomból /Mándokon például/, minthogy hittanórán tanultunk volna róla.
Kit ábrázol a jobb oldali ikon,s a fő alakok körül a kis képek?
DJK!
drtk
Előbb egy kis pontosítást kell tennem. Mándokon ugyanis nem az ikonosztázt dobták ki, hanem az egész templomot vitték el. Ma a teljes templom a szentendrei skanzenben található.
A nyíregyházi ikonosztázról. A magyarországi szokás szerint a bal oldali alapkép általában Szent Miklóst ábrázolja, a jobb oldali pedig a templom védőszentjét, vagy címünnepét. Más hagyományok szerint viszont Keresztelő Szt. János is szerepel az alapképeken, legtöbbször a bal oldalon. Ez lehet az oka annak, hogy mivel a templom védőszentje, Szt. Miklós már - a magyarországi hagyományt követve - bal oldalon van, a jobb oldalra került a Keresztelő ikonja.
Minden alak körül szentek találhatók.
Krisztus körül az apostolok: Péter, Pál,Máté, János, Jakab, András, Tádé, Simon, Jakab Alfeus fia, Bertalan, Fülöp, Tamás, alul az oltár.
Az Istenszülő körül a róla jövendölő próféták: Salamon, Dávid, Izajás, Ezekiel, Gedeon, Jákob, Dániel, Bálám, Áron, Habakuk, Mirjám, Hanna, alul a frigyláda.
Keresztelő alakja körül: a szülei, Zakariás és Erzsébet, valamint a hozzá köthető próféták: Mózes, Illés, Jeremiás, Sámson, Sámuel, Malakiás.
Szent Miklós körül az Üdvözítő és az Istenszülő alakja mellett szent püspökök: Aranyszájú Szt. János, Nagy Szt. Bazil, Szt. Atanáz, Szt. Cirill, Dialógus Szt. Gergely, Teológus Szt. Gergely, Szt. Ambrus, Nagy Szt. Leó.
Kedves lelkiatya!
Amikor sokat imádkozom sürün belsö gyötrelmeket élek át.Nem tudom ez valóban az ima miatt van-e.Mostanában elkezdtem többet imádkozni,erös imákat több mindenkiért és több szándékra.És ilyenkor jönnek a szenvedések:elhagyatottság,magány,háttérbe szorultság érzése,enyhe depresszió...ugyanakkor vannak pillanatok amikor minden nyugodt,belsö békét érzek, és azt,hogy Isten mennyire szeret.Mindezeket a vegyes érzéseket hol a fájdalmat,hol pedig a szeretet egy napon belül tapasztalom.Ez gyakorivá vált az utóbbi idöben.Volt már máskor is amikor nehéz periódust éltem meg,és az imában kerestem vigaszt,sok idöt töltöttem az Úr jelenlétében,még nagyobb nehézségeket éltem át,mintha rámszakadt volna az ég.Volt is néhány nap amikor nem imádkoztam,nem volt hozzá lelkieröm.Utána valahogy minden megoldódott,az Ur sok mindenben,amiért imádkoztam meg is segitett,valamiben meg is erösitett az egész,de most megint minden ismétlödik,különféle nehézségekkel találom szemben magam.És jönnek a gondolatok,hogy kevesebbet imádkozzam,akkor nem élek át ilyen dolgokat.
Mit tegyek ebben a helyzetben?
Válaszát elöre is köszönöm!
Nina
Kedves Nina!
A záró mondata sokat elárul, hogy honnan fúj a szél. Vajon kinek az érdeke, hogy Ön kevesebbet imádkozzon? Az erősen imádkozó ember megtapasztalja, hogy nem könnyű imádkozni. Nem véletlenül hívta fel a figyelmünket az Úr arra, hogy állhatatosnak kell lenni, hogy ki kell tartani az imában (Lk 18,1). Ráadásul a jó imádság közben az ember lelke feltárul, és onnan olyan sötétségek is felszínre törnek, amelyekről nem is volt tudomásunk. Azt gondoljuk, inkább nem imádkozom, akkor ezek nem jelennek meg. Akkor viszont bennem maradnak. Nem kell félni az ilyen jelenségektől. A lelkivezetővel érdemes megbeszélni - ezért is nagyon fontos, hogy legyen saját lelki vezetője! - de sem másnak nem érdemes beszélni róla, sem magamnak nem érdemes sokat töprengeni rajta. Elfogadom, mint kísérő jelenséget és imádkozom tovább.
Persze, van olyan is, hogy valaki az imát túlzásba viszi. Bár túlzásba nem lehet vinni, de valami miatt erőlteti, s ez már nem is imádság. Ilyenkor is jelentkezhetnek az Ön által leírt jelenségek. Ezért fontos, hogy a lelkivezetőjével ezeket alaposan megbeszélje.
Kedves Lelkiatya!
Igaz-e, hogy az ortodox egyház 8 szentséget ismer el! Értem ezalatt azt, hogy a szerzetesség náluk valóban szentség?
A pontos katolikus álláspont erről mi? Mert tudtommal nálunk ez nem szentség, "csupán" egy életállapot, amelyre örökfogadalmat tesznek. De ha ilyen fontos ez, akkor hogy hogy nem lett alapítva ilyen szentség?
Köszönöm eligazító válaszát!
Dicsőség Jézus Krisztus!
Nem, ez nem így van. Onnan fakadhat ez a félreértés, hogy az Ortodox Egyház nem köti meg számszerűen a szentségek számát, mint ahogyan a Katolikus Egyház teszi, továbbá nem különböztet meg szentelményeket. Szentségnek tekinti valóban a szerzetesi szentelést, de például a vízszentelést, vagy a pászkaszentelést is. Ebben a felfogásban szentség az a szertartás, amely kegyelmet közvetít. Ezekből a nagyobbakat mondják a szóhasználat szerint szentségnek, a kisebbeket csak imádságnak, szertartásnak.
Kedves Lelkiatya!
Ha Istentől azt kértem ,hogy had kapjak egy utolsó lehetőséget a volt párommal ,mert szeretjük egymást, de meg ígértem neki ,hogy ha meg bánton akkor elengedem végleg . A lehetőség meg volt , de túlzott aggodalmammal meg sértettem a párom ,és meg haragudott rám. Akkor ezzel az Istenek tett ígéretem szegtem meg ? És most végleg el kell engedjem őt ?
Talán furcsán hat, amit írok, de mégis azt mondom, nem kell ebbe a kérdésbe belekeverni a Jóistent. Legalábbis nem így.
Szavai alapján a következőt gondolom. Elhiszem, hogy Ön úgy érzi, szereti a párját, de nem helyesen szereti. Valójában meg akarja magának tartani, és attól rettegett, hogy elveszíti. Így bizony el is veszíti, mert az egymást szeretőknek nem lehet valóságos kapocs ez a magunknak megtartani akarás. Valószínű, Ön egyébként is hajlamos az aggodalmaskodásra. Javaslom, hogy egy állandó lelkivezető segítségével próbáljon ebből kigyógyulni. Mert addig nem fog tudni más emberi kapcsolatokat sem helyesen fölépíteni.
Biztatom, hogy most engedje el a párját. Fogadja el a szakítást. Ezzel azt is mondom,hogy ne kérje az Urat arra, hogy visszakaphassa őt. Ugyanis ez nem imádság lenne az Ön részéről, hanem a görcsös ragaszkodásnak rimánkodásban kifejezett változata. Azért imádkozzon, hogy fölismerhesse, merre kell tovább lépnie. S főleg ezért, hogy sikerüljön elhagynia ezt a túlzott aggodalmaskodást.
Tisztelt Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni, hogy egy bérmaszülőnek valóban csak egy bérmagyereke lehet? Tehát aki már bérmaszülő, azt már nem kérhetem fel bérmaszülőmnek? Leendő római katolikusként kérdezem, felnőtt keresztség felvételére készülve.
A segítő válaszát előre is köszönöm szépen!
Nem hiszem, hogy volna ilyen megkötés. Én nem hallottam róla. Nálunk, görögkatolikusoknál ugyanis ez sokkal ritkább, hiszen a bérmálást egyszerre kapjuk a keresztséggel. De mivel egy embernek lehet több keresztgyermeke, ennek mintájára szerintem lehet valakinek több bérmagyermeke is.
Kedves Lelkiatya!
Az Ön álláspontja szerint lehetséges-e vagy van-e értelme helyrehozni egy olyan barátságot,ahol volt lelki függöség?
Válaszát elöre is köszönöm!
Nem. Az ilyen kapcsolat nem volt egészséges, ezért újra megkörnyékezni a betegség okát több, mint veszélyes. Azzal gyógyul, ha teljesen elszakad, elválik, hogy saját életét élhesse egyik is, másik is.
Kedves Lelkiatya!
Abszolút nem a kötekedés vezérel, sokkal inkább a kíváncsiság. Én azt hallottam, hogy keresztszülő keresztény megkeresztelt ember lehet..Most melyikbe nem tartozik bele a református vagy miért is nem lehet keresztszülője egy katolikus gyereknek. Olyan megoldást is hallottam, hogy az egyik fél a keresztszülők közül katolikus..míg a másik református. De ezt, hogy tanúként lenne feltüntetve valaki is...ezt sehol nem hallottam. Talán érdemes volna ha papjaink erről beszélnének és nem gyorsan futtában hadarva végeznék a keresztelést két mise közt. Bocsánat ezen szavakért, de a tapasztalatom sajnos ez volt, amikor egy két keresztelőn jelen voltam magam is.
Válaszát köszönöm előre is!
Balázs
Abban teljesen igaza van, hogy nem volna szabad eldarálni a keresztelés szertartását. Mást sem, de ez valóban a legnagyobb pillanatok egyike az életünkben. Még akkor is, ha csak részt veszünk rajta, s nem a saját gyermekünket, keresztgyermekünket keresztelik. A görögkatolikusoknál gyakran a teljes keresztelés szertartását végigéneklik.
Abban is van igazság, hogy kicsit erőltetett megoldás, hogy a keresztszülőnek felkért nem katolikus fél tanúként van jelen. A kereszteléskor nem olyan jelentősége van a tanú jelenlétének, mint pl. a házasságban. Keresztszülő viszont (legalább az egyik) azért kell, hogy katolikus legyen - mint korábban is leírtam - mert másként hogyan vállalhatna felelősséget a gyermek katolikus neveléséért? Ezért fogalmazunk úgy, hogy ha protestáns nem is lehet keresztszülő, de tanú lehet. Viszont az elengedhetetlen, hogy legalább egy katolikus keresztszülő legyen.
Kedves lelkiatya!
A munkahelyemen sok probléma van,bár tudom az akad mindenhol.Jött egy új koléganő a régi helyett,akit én hivtam oda dolgozni,mivel ismerős volt.Ők a másik kolléganőmmel nagyon jól megértik egymást,gyorsan egymásra találtak,mert sok hasonlóságot találtak egymásban.Konfliktusom nekem sincs velük.De előfordult,hogy ők ketten valamit megbeszéltek,amikor mentem váltani mind ketten ott voltak és belekezdtek témákba majd félbehagyták,cinkosan egymásra néztek és azt mondták,majd ha nem lesz ott senki akkor megbeszélik.Szinte köszönés nélkül távoztak.Ez rosszul érintett.Nem az fáj,hogy ők együtt mennek el valahova,mert más stilusu helyeket kedvelek,hanem az fáj,hogy igy viselkedtek elöttem.Nem adtam rá okot.A munkahelyemen javarészt férfiak vannak,mivel ez egy fogadóiroda,ők elkacérkodnak,nevetgélnek velük.Az ittlévő férfiak annak örülnek is.Ilyenkor szivesen fizetnek nekik valamit.Ha nyernek még pénzt is kapnak tölük.Ez megint nem zavarna.De rosszul érintett,amikor az uj kolléganö tanulta be itt a dolgokat,az egyik kliens nyert és pénzt csúsztatott neki.Nem gond,hogy én nem kaptam nem várom el senkitől,de ezzel semmibe vett és lealázott az az ember.Legalább ne a jelenlétemben adta volna.Sokszor érzem azt,hogy itt semmibe vesznek,ez nem az én világom,ez a közeg kivet magából.Fájdalmasak ezek az érzések.Tartósan nem tudom lehet-e ilyen körülmények között dolgozni.De kell a pénz.Képtelen vagyok kacérkodni velük.Nincs összhangban az elveimmel,nem is tetszik az a fajta magatartás.Ugy látszik ide olyan fajta lányok kellenek,akik ezt élvezik.A csendet,a nyugalmat kedvelem,itt az ritkán van.A játékosok szétszemetelnek,itt mindent szabad enni,magokat törögetni...Van aki annyira szemtelen,hogy
bemegy abba a helyiségbe is,ahova ki van irva tilos bemenni,a káromkodás és trágár szavak használata is gyakori,szováltások is voltak.A fönök nem sok mindennel törödik egy csomó dolog megvan hibásodva,cserélni kellene.Nem jár a nyakunkra,rendes velünk szemben olyan értelemben,hogy fizet idöben,nem szol bele semmibe se,csak nem törödöm,ha megkérjük valamire.Jobban csak a pénzt látja az egészben.A munkaéveink nem mennek,heti egy szabadnap van,szabadságon még nem voltunk...kértük,hogy tiltsák be a dohányzást vagy vezessenek be füstelszivot,mert nem kellemes nem dohányzó embereknek akkora mennyiségü füstöt nyelni,azt mondta nyitogassuk az ajtot,hogy idönként kiszellözön a helyiség.A fütés is késik.Az egyedüli pozitivum az,hogy kifizetnek bennünket.Voltam már munkanélkül is az egy még rosszabb állapot.Ez a munka jellemerősödésre jó.Szivesebben végeznék más jellegü munkát,ami szellemileg is épit,amivel Istent is és az embereket is jobban tudnám szolgálni.Sokat imádkozom is egy megfelelöbb és jobb munkahelyért,hiszek is benne,hogy megkapom.Csak most hirtelen nem tudok merrefelé orientálodni.Amikor hosszu ideig munkanélkül voltam váratlanul jött ez a munkalehetöség,sok más sikertelen probálkozás után,akkor nagyon örültem neki,mert anyagilag minuszban voltam.De mostmár kezdem idejét érezni a váltásnak.Azt is érzem,hogy Isten talán mást vár el tölem.Mit tanácsolna a lelkiatya?Mit tegyek?Hogyan tegyem elviselhetöbbé az itt létet?
Válaszát köszönöm!
Az egyik fontos tanácsom, hogy ismerje fel az ítélkezést önmagában. Ennek bizony nincs helye. Amíg teret enged ennek a szívében, addig nem lesz sem kiegyensúlyozott, sem derűs, sem boldog. Örüljön annak tiszta szívből, hogy az ismerősét oda tudta vinni, ő pedig nem csak munkalehetőséget kapott, hanem új barátnőt is.
A munkahelyi hiányosságokra is csak azt tudom mondani, hogy el kell viselni türelemmel. Sohasem méltatlankodni. A méltatlankodás az egyik legméltatlanabb emberi magatartás. Persze, ha tudok, akkor változtatni kell, vagy szólni annak, aki tud változtatni, de ha nem tudok, akkor az a dolgom, hogy elfogadjam azt, ami van.
Lehet, hogy jobb volna Önnek megfelelőbb, személyiségéhez közelebb álló munkát keresnie. Amíg azonban itt van, használja ki az alkalmat arra, hogy keresztény módon él és dolgozik. Lehet, hogy természete nem teszi könnyűvé, hogy másokkal könnyen kapcsolatot létesítsen, van, akinek ez könnyebben megy. De arra nagy erővel figyeljen oda, hogy bárki fordul oda, mindig krisztusi szeretetet kapjon Öntől. Akik a munkahelyük kapcsán sok emberrel találkoznak, azoknak nagy lehetőségük van arra, hogy akár csak néhány másodpercnyi találkozás alkalmával is ezt az elfogadó, türelmes, figyelmes szeretetet tudják közvetíteni mások felé. Olvassa el a Szeretet-himnuszt (1Kor 13. fej.). Ez legyen a mércéje annak, hogy hogyan viselkedik az emberek között.
Kedves Lelkiatya!
A minap a kolléganőm nekem szegezte a kérdést ? Miért engedi meg az Isten, hogy annyi ártatlan kis gyermek szenvedjen a betegségtől és meghalljon ideje korán? (Most hunyt el az édesanyja és ott a kórházban fogalmazódott meg ez a kédése.) És mivel köztudott rólam. hogy hívő keresztény ember vagyok egy éjszakai müszak során feltett pár kérdést. És rá kellett jönnöm nem elég, hogy cselekedeteimben, szóval és tettel megpróbálok úgy élni,hogy tanúságot tegyek Jézus Krisztusról és az Ő Mennyei Atyjáról --egy ilyen kérdést nem tudtam számára elfogadhatóan megválaszolni---- tehát van mit pótolnom. Mit kellett volna válaszolnom Neki.
Köszönöm válaszát: Judit
El kell fogadnunk, hogy vannak kérdések, amelyekre a választ csak odaát fogjuk megtudni. Ezt nekünk, hívőknek könnyebb elfogadni, de zavarban vagyunk, ha nem hívők, vagy más miatt kíváncsiskodók ezt számon kérik tőlünk. Szabad azt mondani, hogy nem tudom. Persze, meg is fogalmazhatunk válaszokat, pl.: nem tudhatjuk, hogy milyen sorsa lett volna a gyermeknek, s így legalább biztosabban a mennybe juthat; vagy: nem tudhatjuk, milyen nagyobb rossztól mentette meg az Isten a családot ezzel a mostani fájdalommal, stb. Ezek azonban hiába tűnnek logikusnak, még akár elfogadhatónak is, nem biztos, hogy segítünk vele a kérdést föltevőnek. Két ok miatt. Nagyon sok múlik az illető lelkiállapotán. Ez ugyanis nem valóságos érdeklődő kérdés, hanem a belső világának a kifejeződése. Nem igazi választ vár, hanem szüksége van arra, hogy kimondhassa ezt a kérést. Ennek értelmében tehát nem kioktatni kell, hogy mi is az igazság, hanem meghallgatni, együtt érezni vele. Éppen ezért szabad azt mondani, hogy: én sem tudom. De nagyon sok múlik a válaszadó (válaszolni próbáló) lelkiállapotán is. Ez a másik befolyásoló tényező. Mert ilyenkor önmagunkat kell adni, a saját hitünket, nem pedig választ tartalmazó szavakat. Ha él bennem a mély hit, akkor bármit mondhatok, azzal segítségére leszek. Ha van bennem őszinte szeretet és megértés a másik felé, akkor bármit teszek, az megerősítésére válik, s erre van szüksége.
Kedves Lelkiatya!
"hogy a részesülőknek legyenek a lélek józanságára, a bűnök bocsánatára, Szentlelked közöltetésére,"
Azt szeretném kérdezni, a lélek józansága ez esetben mit jelent?
Egy baráti beszélgetésben merült fel, egyikünk: alázatosságot ért, másikunk mértékletességet? Mint fogalom, de mint liturgiailag is.
Köszönöm szépen:Szilvi
Ez az un. epiklézis imádsága, a Szentlélek lehívása a szent adományokra, közvetlenül az utolsó vacsora szavai után. A teljes ima így hangzik:
Felajánljuk még neked ezen okos és vérontás nélküli szolgálatot, és kérünk, könyörgünk, esedezünk, küldd le Szentlelkedet reánk s ezen előtted levő ajándékokra! És tedd ezt a kenyeret Krisztusod drága testévé, és ami e kehelyben van, Krisztusod drága vérévé, átváltoztatván a te Szentlelkeddel, hogy a részesülőknek legyenek a lélek józanságára, a bűnök bocsánatára, Szentlelked közöltetésére, a mennyország teljességére, a benned való bizalomra, nem pedig ítéletre vagy kárhozatra!
Azért idéztem a teljes szöveget, mert így látszik, hogy az értelem fontossága kétszer is megjelenik az imában. Az okos szolgálat (pontosabban talán: értelmes szolgálat) azt fejezi ki, hogy amit itt végzünk, az megfelel az értelemnek. Mégpedig nem csak az emberi, hanem az isteni értelemnek is, vagyis az egész teremtett világ törvényének. Nem valami légből kapott csoda történik itt, hanem az, ami már a világ teremtése óta szerepel a Teremtő tervében: a megtestesülés titka. Az Eukharisztia csodája nem fölfüggesztése az isteni rendnek, hanem annak legmélyebb megnyilatkozása.
Ebből jobban megérthetjük, hogy a lélek józansága sem egyéb, mint ennek az isteni rendnek való megfelelés az értelem segítségével. Az a józan ember, aki fölismeri az adott helyzetet, és annak megfelelően higgadtan és nyugodtan lép. A lelki józanság hasonló: a lélek látja, fölismeri az isteni akaratot, és aszerint cselekszik.
DJK!
Több fotón is láttam már mind a két püspökünk kezében egy másik botot, ami nem a hosszabb püspöki bot. Ez rövidebb volt, Fülöp püspök atyánál talá barna, Atanáz püspök atyánál pedig fekete volt. Ennek a botnak van külön neve? Mikor használják egyáltalán? Először azt hittem, hogy csak akkor, ha a püspök mandiászban van, de utána láttam Fülöp püspök atyánál liturgia közben is: http://cdn1.haon.hu/2012/04/jpg-743-honlapra.jpg
Van esetleg valami előírás, hogy mikor használatos ez a bot?
A bizánci egyházban kialakult a kétféle pásztorbot használata. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy egy időben elkezdték nemesfémmel és drágakövekkel díszíteni a püspöki botot, de az egyházi előírások szerint a püspökök a templomon kívül nem hordhatnak értékes ruházatot vagy kellékeket. A bot mérete tehát nem mérvadó. A különbség abban áll, hogy az istentiszteleteken használt bot díszes és kétvégű (vagy egy markolatra hasonlít, vagy két egymással szembeforduló kígyót ábrázol), a másik egyszerű és fából készül. Ha a püspök nem vezeti a szertartást, de részt vesz azon, általában az egyszerűt használja.
A megjelölt képen Előszenteltek Liturgiája látható. Ezen sem szoktak a püspök atyák díszes botot használni.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni hogy igaz e hogy aki nem tud jól énekelni az nem lehet görögkatolikus pap. Továbbá azt is meg szeretném kérdezni hogy tényleg "nehezebb" görögkatolikus papnak bekerülni mint rómainak?
Válaszát előre is köszönöm.
Igen, igaz. A görögkatolikus papnak sokat kell énekelni, nagyon sok éneket meg kell tanulnia. Ha nem tudna énekelni, nem tudná elvégezni a szertartásokat, amelyek legnagyobb része énekelve végzendő. A szemináriumi képzés fontos része, hogy a kispapok megtanuljanak énekelni, még azok is, akik kevésbé jó adottságokkal rendelkeznek. Kodály Zoltán azt tartotta, hogy mindenki tud énekelni, csak van akinek könnyebben tanulja meg az éneket, van, aki nehezebben. Van, akinek szebb a hangja és van, ... akinek még szebb (kieg.: a lelkiatya).
Talán arra gondol, hogy jelöltek melyik szemináriumba juthatnak be könnyebben? Erre semmilyen összehasonlítási alapunk nincsen.
kedves Atya!az lenne a kerdesem hogy en református vagyok es a leendö keresztfiam katolikus lesz...az Atya azt mondta hogy ezért csak tanukent lennék beirva...olyan megoldas nincs,hogy felvennem a katolikust?köszönettel:Edina
Keresztszülő a katolikus egyházban valóban csak katolikus lehet. Különben hogy lehetne elvárni tőle, hogy hit nevelésében segítéségére legyen.
Arra már volt példa, hogy valaki a keresztszülői feladat felelőssége és komolysága folytán maga is felvette a katolikus hitet. Persze, nem szabad megfeledkezni arról, hogy jóval hamarabb kell a jövendőbeli keresztszülőnek megkeresztelkednie.
Ha erre már az Ön helyzetében esetleg nem volna idő, akkor azt javaslom, fogadja el, hogy most csak tanúként van jelen, és foglalkozzon tovább a hittel, a katolikus egyház tanításával, s ha úgy látja jónak, később és válhat katolikussá. Esetleg akkor újra megerősítik, megújítják a keresztgyermekével a hit-kapcsolatot.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Érdeklődni szeretnék, hogy a görög katolikus egyházban szoktak-e Szent Jakab-Lturgiát végezni? Köszönettel és üdvözlettel: Miklós
Túlzást azt mondani, hogy szoktak, de van egy-két templom, ahol elvégzik/elvégezték.
Tisztelt Lelkiatya!
Név nélkül érdeklődött valaki az egyházi házasság érvénytelenítéséről és Ön azt válaszolta egy indoknak: " Például, ha valaki nem veszi komolyan a sírig tartó hűséget" - konkrétan ez mit jelent? Arra az esetre is vonatkozik, ha a másik fél élettársi kapcsolatban él és gyereke is van? Ez már egy indok?
Előre is köszönöm a részletesebb kifejtését: Margit
Ha az egyik fél élettársi kapcsolatban él, de aztán ezt megszakítva komoly szándékkal házasságot kíván kötni, akkor a korábbi élete nem befolyásolja a házasságkötésének lehetőségét. Önmagában azt sem jelenti, hogy nem gondolja komolyan a házasságot, hiszen, bár volt kapcsolata, de azt nem akarta egyházilag rendezni, viszont egy új kapcsolatban - esetleg megtért, megváltoztatta az életét - már komolyan veszi azt. Az előélete tehát nem teszi érvénytelenné a helyes szándékkal megkötött házasságot.
Akkor érvénytelen a kötelék, ha a szándék - pontosabban annak hiánya - kifejezetten a házasság lényégre vonatkozik. Ha például kizárja a gyermek születésének esélyét, és ezt nem tárja föl a társának, eltitkolja. Ha nem veszi komolyan, hogy egész életre szóló kötelékbe lép. Ha lényegi dolgot eltitkol az életéből (valamilyen szenvedély, betegség). Ezek azok az okok, amelyek kérdésessé tehetik a házasságkötés valódiságát.
