Vegyes rítusú házasságkötés esetén az esküvő alkalmával egyszerű bejegyzéssel bármelyik fél felveheti a párja rítusát.

Kedves Ildikó!
Több keresztény honlap is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az ezekben található írások csaknem mindegyikét olyan személyek írják, akik valaha gyakorolták az agykontrollt, de végül megszabadultak tőle. Talán ezek a leghitelesebb magyarázatok. Most csak egy címet írok ide, amelyre érdemes kattintani:
karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/209-agykontroll-kereszteny-szemmel.
A tévút lényege, hogy a módszer miközben rámutat, rávezet az eddig ki nem használt képességeink kiaknázására, nem vesz tudomást a bűnről, amitől egyedül az Isten szabadíthat meg. Azt ígéri, hogy képességeink helyes kihasználásával megszabadulhatunk tőle, mintegy helyettesítve az Istentől kapott megváltás természetfeletti ajándékát. Önmegváltással kecsegtet, ami Münchausen bárónak sem sikerült. Ráadásul azt is el akarja hitetni, hogy a felkínált állapotban az ember kapcsolatba léphet az Istennel. Holott az imádság, amely valóban képessé tesz bennünket arra, hogy kapcsolatba lépjünk Vele, az nem egy módszer, hanem szintén felülről kapott ajándék. Az agykontroll teljesen összekeveri a földi és a természetfeletti világot.
Valóban félő, hogy ha rendkívüli eredményeket elér, azt olyan szellemi erőkkel viszi végbe, amelyeknek semmi közük az Istenhez. Ő óvjon attól, hogy ilyenekkel szövetkezzünk, bármilyen kecsegtető is, amit kínálnak!

Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2,4). Mindenkit más és más módon. Még a meg nem kereszteltek is eljuthatnak az üdvösségre, ha a saját lelkiismeretükre hallgatva élnek (Róm 2,14-16).
Aggódnia nem kell a férjének lelki üdvéért, de imádkoznia mindenképpen fontos, és beszélgetéseikben is sok szó essék az Istenről, az Ő szeretetéről, és hogy hogyan lehet abban minél előrébb haladni. A hitbeli különbségeikről is beszélgethetnek, de ott azzal a nagy nyitottsággal, hogy egymást ne megváltoztatni akarják, hanem inkább elfogadni. Igazán ezzel a nyitottsággal tudja Ön is a férjét közelebb hozni Krisztushoz, következésképp a Katolikus Egyházhoz.

József atya kijelentése nem arra vonatkozik, hogy az öngyilkosért nem szabad imádkozni ? ezt az álláspontot ma már az ortodox egyház sem vallja ? hanem, hogy az Egyház nem végezhet érte nyilvános megemlékezést. Ennek célja elsősorban az elrettentés és figyelmeztetés. A pap a Szent Liturgiában megemlékezhet róla, de nem hangosan. Igaz, e ponton is megmutatkozik a nyugati és keleti egyház nézetkülönbsége, mert ez utóbbi ennek gyakorlatában is szigorúbb. Az a tanács, hogy az alamizsnát egyenesen az aszkétáknak küldje el, s közben az Isten végtelen irgalmára utal, ez azt jelenti, hogy mégis van, aki imádkozzék ezekért az emberért is. Természetesen a hozzátartozók is imádkozhatnak, ugyanakkor mégis minden érintettnek érzékelnie kell, hogy rettentően súlyos dologról van szó. Nem kezelhető úgy a dolog, mint egy sajnálatos baleset.
Az öngyilkosság kapcsán az Egyháznak ma az az álláspontja, hogy a legtöbb esetben vélhető a pszichés zavarokra visszavezethető tudati bizonytalanság. Emiatt nem mérhető fel az öngyilkosságot elkövető valóságos felelőssége az elkövetés pillanatában. Azt is tudjuk, továbbá, hogy a klinikai halál beállta után az ember agyműködése még néhány percig nem áll le. Elképzelhető, hogy a szörnyű bűnt elkövető ezekben az utolsó pillanatokban bánja meg a vétkét, és így mégis megnyitja magát az Isten irgalma felé.
Az alamizsnáról. Annak elsősorban nem kiváltó szerepe van ? mint ez a nyugati egyházban szintén erőteljesebb hangsúlyt kap ? hanem Istenhez és az Egyházhoz még több szálon való kapcsolódást jelent. Akár közvetlenül a rászorulóknak, akár egyházi intézményen keresztül, vagy a szerzeteseknek nyújtva, ez mind lehetőséget ad arra, hogy az Isten irgalmas szeretetét gyakoroljuk. Ezek a cselekedetek kapcsolnak bennünket még szorosabban az Istenhez, és ezen Istenhez közeledés útján tudjuk mindazokat is közelebb vinni Hozzá, akiket a szívünkben hordozunk.
A megoldás tehát nem annyira kiszámítható, feltérképezhető ? ahogyan a nyugati lelkiség szereti kezelni ?, mint inkább átfogó buzdítást jelent a szorosabb Istenkapcsolatra, ahhoz mindenféle eszközt felhasználva.

Én inkább mulattam rajta. Olyan kandi-kamera felvételek ezek, ahol egy férfi Jézusnak öltözve csodákat tesz. (De minthogy első levelében Ön sem írta ide, én sem reklámozom.)

Az erkölcsileg jó cselekedet feltételezi egyszerre a tárgy, a cél és a körülmények jóságát. Ebben az összefügésben a cél az alany szándékát jelenti. Az alany rossz célja, szándéka megrontja a cselekvést, még akkor is, ha önmagában a tárgya jó (pl. csak azért imádkozik valaki, hogy mások lássák.)Viszont az önmagában helytelen cselekedetet (pl. hazugság) sem helyessé teszi a helyes szándék. A végcél nem szentesíti az eszközöket. Így pl. nem lehet szentesíteni egy ártatlan elítélését, mint a nép megmentésének
eszközét. A cselekvő célja tehát a rossz tettet még rosszabbá, vagy kevésbé rosszá teheti, de jó cselekedetté sohasem.
Vannak kettős hatású cselekedetek (dupplex effectus), melyekben egyszerre
bennük rejlik a jó és a rossz eredmény, hatás. Ezek kompromisszum
vállalására kényszeríthetik az embert, melyeket csak akkor lehet vállalni,
ha az alany szándéka, célja direkte csak a jóra irányul, a rosszat
mellékhatásként, mint a tett velejáróját, eltűri. (Mint a gyógyszerek is van mellékhatásuk.)
bevétele.)

Ezt a felületet sem látja más, csak én, és ha ezt külön kérik, akkor nem jelentem meg a honlapon. De lehet írni közvetlenül is a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
a lelkiatya

Valóban nem lehetséges két római katolikusnak a gyermekét görögkatolikusként keresztelni. Miként fordítva sem. Ez csak görögkatolikus szülők esetében lehetséges, vagy ha legalább az egyik az.
Általában nem javasoljuk a rítusváltást. Indokolt esetben a két illetékes püspök jóváhagyásával azonban lehetséges.

Lassan már érlelődik Önben a felismerés, hogy ezt a filmet egyáltalán nem kellene néznie. A hozzám fordulásával csak ennek utolsó megerősítésére volt szüksége. Önmagától is belátja, hogy milyen következményei vannak a lelkére, lelki állapotára nézve. Ezek egyáltalán nem véletlen, van képzelt dolgok. Miként a szervezetünk állapota is függ attól, hogy mit viszünk be, mivel táplálkozunk, éppen így a lelkünk, a szellemünk is csak abból tud építkezni, amit beviszünk, ami behatol. Csaknem rejtély számomra, hogy a szörnyűségeket fölhalmozó filmek miért vonzóak sokak számára. Erről bizonyára vannak lélektani tanulmányok. Mindenesetre egészen biztos, hogy nagyon károsak, hosszú távon teljesen tönkre tehetik az embert. Igen, sokkal helyesebb, ha derűs, tiszta hatásokkal, igaz értékekkel táplálja az ember a lelkét.

Kedves János!
Bocsásson meg, de nem tudok kielégítő választ adni a kérdésére. Láthatóan még annyira sem vagyok tájékozott ezen a téren, mint Ön. Az Unitatis Redintegratio kezdetű zsinati dokumentum (http://www.katolikus.hu/zsinat/zs_05.html) hosszan beszél arról, hogy milyen közösségi lehetőségeink vannak az egyes egyházakkal, felekezetekkel.
Az apostoli folytonosság - a püspökök szentelésének megszakítás nélküli sora egészen az apostolokig visszamenően - nem egyetlen, s még csak nem is a legfőbb mérce abban a kérdésben, hogy ki tartozik Krisztus egyházához. Ezt sokkal inkább a hit szerinti hovatartozás határozza meg. Vélhetően azok a vallási közösségek, amelyek túlzott erővel próbálják igazolni az apostoli folytonosságukat, megvan a kockázat, hogy a lényegesebb köteléket háttérbe szorítják.

Természetesen. Ennek nincsen semmi akadálya. Bár teológiai értelemben az a jobb, ha előbb történik a bérmálás, vagyis a Szentlélek erejének átadása, és utána az Eucharisztia. Ezért van az, hogy a görögkatolikusoknál a keresztség után nyomban megadjuk a bérmálás szentségét, utóbbi időkben pedig vele együtt az Eucharisztiát is. Ez a három, úgynevezett bevezető szentség, melyet ősi hagyomány szerint egy szertartás keretében adunk át. A rítushoz tartozás azonban nem ezektől függ, még a keresztségtől sem - legalábbis a gyermekeknél -, hanem a szülők hovatartozásától.

Bocsásson meg, hogy nem fogalmaztam elég világosan. A rossz gondolat nem más, mint kísértés. Ha hallgatok rá, bűnt követek el. Éppen ezért kerülni kell, nem szabad hagyni, hogy hatalmába kerítsen. A kísértő ezen az úton akar eltávolítani minket az Istentől. Az Ön esetében ez a rossz gondolat azt késztette, hogy féljen az Isten büntetésétől. Holott Isten egyáltalán nem akarja Ön büntetni, amiatt, mert nem sikerült megtartania az ígéretét. Erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy olyat tulajdonít Neki, ami Őbenne egyáltalán nincsen meg.

Kedves Ági!
Helyesen tette fel a kérdést, mert azt keresi, hogy Önnek mit kell tennie, hogy ez a helyzet megváltozzon. Igen, Önnek kell változnia, hogy ez a rossz sorozat ne folytatódjon. A velünk történt eseményeket a legtöbbször nem tudjuk befolyásolni, azok történnek velünk, akár embereken keresztül érkezik hozzánk, akár személytelenül ér minket. A dolog ott dől el, hogy én hogyan fogadom.
Egy keleti történet szerint az egyik vándor meglát valami furcsa dolgot, és megrémül tőle, mert azt véli, hogy egy kígyó. Mire közelebb ér, meg is marja. A másik vándor is arra megy, és nézegeti a furcsa dolgot, majd megörül, mert úgy látja, hogy az egy kismadár. Mire odaér, az elkezd gyönyörűen énekelni. Olyan a világ, amilyennek látjuk. Van, aki azt mondja, olyan, mint a visszhang: amit belekiáltok, az jön vissza.
Minden bizonnyal sok keserűség érte már Önt. Ilyen az édesapja halála is ? mely bármelyikünkkel előfordulhat, nem kerülhetjük el. Az érdeklődő kérdéseket kíváncsiskodásnak érzi. Hiba még az is, hogy másokkal hasonlítja önmagát. Ennek semmi alapja, de értelme sincs. Mindenki a maga életét éli, azzal számol el, amit kapott az Úrtól. A másik ember bajába nem látunk bele, csak a sajátunkat ismerjük.
Javaslom, hogy törekedjék úgy nézni más emberre, hogy próbálja megismerni az ő nehézségét, próbáljon együttérezni vele, és segíteni neki. Ha ezt teszi, jobban elterelődik a figyelme a saját bajairól. Másik tanácsom, hogy egyszer üljön le, és higgadtan gondolja át az életét. Keresse meg azt a tíz dolgot, amit kapott a Jóistentől, aminek örülhet, ami értékesebbé teszi vagy teheti az életét. Legalább tízet kell találnia, különben nem jól végezte ezt a játékot. Persze, tíznél sokkal több van, ez csak az első lépés lenne. Ezt kell folytatnia, hogy a látásmódja megváltozzon. Erre van, Ági, Önnek szüksége. Ha szemed ép, egész tested világos, de ha a szemed rossz, egész tested sötét (Lk 11,34).

Kedves Andrea!
Nagyon helyénvaló gondolat, hogy a párjával az Úr Isten előtt is össze akarják kötni az életüket. Az első kérdés, hogy ezt mindketten végleges döntésnek szánják-e. Meg kell beszélniük, hogy most már valóban egész életükre megmaradnak-e ebben a kapcsolatban, ezt egymásnak (és Istennek) megígérik, s bármilyen nehéz is lesz az élethelyzetük, egymás mellett minden körülmények között kitartanak.
Ha igen, akkor keressék fel az illetékes görögkatolikus atyát, aki segíteni fog a szükséges dolgok elrendezésében. Egyik kérdése lesz majd, hogy mindketten szabadállapotúak-e. A leírásából ítélve Ön igen, de a jövendőbelije nem biztos. Ha ő érvényesen kötött korábban házasságot, akkor ez őt az első feleségéhez köti. Ebben az esetben nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, mert nem házasodhatnak össze. Ha így van, akkor nem tudok tanácsot adni, de az illető atya a személyes beszélgetésben bizonyosan. Tehát ekkor se adják fel!
Ha pedig a párja is szabadállapotú, akkor igazán semmi akadálya, hogy a házasságukat rendezhessék.

Sajnos, pontos információval valóban nem szolgálhatok. Egyházunk tanítása azonban biztos, és vigasztaló.
Az életünk nem fejeződik be a halállal. Isten minden embernek örök életet ad. A halállal csak a földi életünk zárul le, de folytatódik az örökélet. Ha nem így volna, semmi értelme nem lenne az ember életének, sőt, az egész világnak sem.
Minden ember a halála után kilép az időből, ami a teremtett világnak a sajátos korlátja. A halál után olyan állapotba, helyzetbe kerül, ahol megszűnik az előbb és utóbb. Ezért nem lehet válaszolni arra a kérdésre, hogy már akkor a mennybe vagy pokolba kerül-e, vagy csak később, amikor már minden ember meghalt. Mivel, ugye, nincsen: később.
A föltámadás nem ezen a földi életben folytatódó élet. Jézus világosan megmondta: ég és föld elmúlnak (Mt 24,35). Az nagyon földhöz ragadt gondolkodás, ha valaki ennek a földi életnek a folytatására tud csak gondolni. Az Isten világa egészen más, transzcendens. Ebbe a világba hív, akar fölemelni minket.
A halál utáni életnek nem a tetszhalálból visszatértek beszámolói adnak bizonyítékot. Arról csak néhány évtizede tudunk ilyen széles körben, s valóban nem egységesek a beszámolók. Jézus az, aki tapasztalható módon visszajött a halálból, éppen azért, hogy minket is átvezessen a halálból az életbe. Neki köszönhetjük hitünket a feltámadásban. Annak részleteiről azonban majd csak odaát bizonyosodhatunk meg.