Az bizonyos, hogy Ferenc pápa magatartása nem tiltakozás, nem is hóbort. Mint hallottuk, korábban is roppant egyszerű életet élt. Becsülendő, hogy ezt akarja most is követni. Őt választották meg pápának - a Szentlélek vezetésével - most pedig folytatja a maga egyszerű életét pápaként. Ebben semmi kivetnivalót nem találok. Nekünk sem szabad szembeállítanunk egyetlen elődjével sem. Mindenki a maga adottságai szerint vezette, vezeti az Egyházat. Legjobban tesszük, ha tanulunk tőle, nem pedig bírálni akarjuk - mint sokan teszik.

Nem tartozik hozzá. Ez túl nagy teher volna a lelkiatyáknak. Nyilván mindegyik lelki gyermeküket személyesen hordozzák imádságaikban, de nem várható el tőlük, hogy külön érdeklődjenek is lelki hogylétük felől. Van, aki erre is képes, aki erre külön karizmát kapott. Illetve az is lehetséges, hogy az atya egyes, jobban rászoruló lelki gyermekére különösebben is odafigyel. De ismétlem, nem várható el az, hogy mindenkivel így tegyen.
Ugyanakkor ez senkit sem szabad, hogy távol tartson attól, hogy a lelkiatyját fölkeresse, hozzáforduljon tanácsért, lelki megkönnyebbülésért. Hiszen ez a dolgunk. Olykor az ember hajlamos önmagát is becsapni azzal, hogy valójában inkább tart egy-egy szembesüléstől, s ezért vonakodik felkeresni a lelkiatyát, miközben arra hivatkozik, hogy nem akarja őt zavarni. Ne várjon az ő kezdeményezésére, lelki gyógyulásáért magától keresse fel az orvost!

kedves Teofil!
Kérése kapcsán egyelőre a Liturgia/szertartásaink oldalon találja meg a Keleti Kódexet. Jobb híján itt helyeztük el. Átalakulóban van a honlapunk, s majd találunk ennél megfelelőbb helyet is a számára. Most ennyivel tudtuk Önt segíteni.

Kedves Marian!
Örülök, hogy hittel próbálja fogadni az élete nehézségeit. Nem is lehet másként. Mégis egy ponton rávilágítok, hol igazítson az Isten-kapcsolatán. Önmagát rossz embernek tartja, hogy ilyen sorsot érdemel. Tudnunk kell, hogy az életünkben a velünk történt események nem jutalmak vagy büntetések a Jóistentől. Persze, a tetteinknek megvannak a következményei, de azt általában be is látjuk. Azonban sok olyan dolog is történik velünk, amelyeket nem érdemeink alapján kapunk. A legtöbb ezek közül a sok jó dolog, amelyet érdemeinken felül kapunk, de van sok rossz is, amelyet nem érdem szerűen érkeznek. Egészen másként kell tehát megközelíteni ezt a kérdést.
Nehéz Önnek válaszolnom, hiszen vélhetően én jobb anyagi körülmények között élek. Van mit ennem, van, mibe öltöznöm, velem együtt a családtagjaimnak is, s ezzel teljesen ki vagyok elégítve. Igaz, Szent Pál is erre buzdított, hogy ha ez meg van, legyünk elégedettek (1Tim 6,8).
Amikor nehézségek érnek, rajtam múlik, hogy azt csapásnak, büntetésnek, próbatételnek vagy éppen áldásnak élem meg. Az Istennel való kapcsolatomtól függ. A szegénység egy bizonyos fokig viszonylagos. Ma sok elszegényedett magyar családról beszélünk, pedig még mindig sokkal jobban élünk, mint sok szegény ország lakossága. Ez, persze, nem jelent vigaszt, mégis segít látni, hogy mennyire viszonylagos a mi helyzetünk megítélése. Még itt, Magyarországon is, a mainál sokkal nagyobb szegénységet éltek meg őseink, mégis hatalmasat tudtak alkotni, templomokat építeni, nagy családokat nevelni.
Egyházunknak feladata, hogy a szegényekről gondoskodjon - erre most, az új pápa különösen is felhívja a figyelmünket - tehát, ha valóságos szükséget szenvednek, forduljanak a Karitász szolgálatunkhoz. Ez ugyanis ma már nem csupán sürgős segélyeket tud nyújtani, de hosszabb távú támogatást is képes szervezni. De ennél fontosabb feladata egyházunknak, hogy megtanítson Isten szemével látni, a világot Isten gondolataival szemlélni.
Kézzel fogható tanácsom, hogy nézzen körül, és ha lát olyan embert vagy családot, akik Önöknél rosszabb körülmények között élnek, akkor segítsen rajtuk. Még akkor is, ha ez Önnek áldozatot jelent. (Eszébe juttatom Illés és az éhező özvegy találkozásának történetét: 1Kir 17,10-15).
Másik dolog, hogy vegye számba, mi az, amit kapott, aminek örülhet. Ne feledje el hálás szívvel megköszönni!
Ezek után pedig nyugodt szívvel fogjon nagy imádságba, és beszélje át az Úrral, hogy Ő mit tanácsol Önnek, merre lépjen, mit változtasson az életén.
Attól a sötét gondolattól teljesen meg kell szabadulniuk, hogy ezt a nehéz sorsot most az Isten mérte Önökre. Higgyen abban, hogy Ő, a Mindenható, ebből is ki fog tudni hozni valami áldást. Keresse is ezt, imádkozzon is érte. Ha még ez nem nagyon megy, akkor legalább azért imádkozzon, hogy megkapja ennek kegyelmét. Imádkozzon hitük megerősödéséért!

A Dicsőség Jézus Krisztusnak! így hangzik görögül: Doxa tó Iészou Khrisztó. A görög nyelvben azonban nem használják ezt a köszöntési formát.

Kedves Krisztina!
Én sem tudom, hogy a férje milyen rituálét végzett el. A mi szokásaink szerint ez teljesen ismeretlen. Az is, hogy boltban vásárolt anyaggal bármilyen vallásos gyakorlatot végezzen, s főként az, hogy azt akkor mindjárt a boltban, a megvásárlás pillanatában. Ha szentelt dologról van szó, azt tisztelettel kell kezelni, de nem tudok olyan előírásról, amely ezt ilyen módon szabályozná.
Viszont szentelt dolgot áruba bocsátani nem is lehet. Főként profán boltban. Szóval, nem tudom elképzelni, hogy indokolt lett volna ez a rituálé.
Fontos tanácsom, hogy ezt nyíltan beszélje meg a férjével. Ne legyen abban semmi szemrehányás vagy számonkérés, de palástolása sem annak, hogy Ön ebből nem ért semmit. Ez a helyzet jó lehetőséget ad arra, hogy az Önök közötti különbségekről most nyíltan beszéljenek.

Kedves György!
Elvileg nincs felső határa sem a szemináriumi jelentkezésnek, sem a papszentelésnek. Egyházunkban is volt már példa arra, hogy 50, sőt, 70 éves embert szenteltek pappá.
Mégsem javaslom Önnek, több gyermekes családapának, hogy a papságra jelentkezzen. Görögkatolikus egyházunkban a papnevelés összesen 8 évig tart. Ez bizonyos helyzetben lehet néhány évvel rövidebb is, de még nagyobb nehézséget jelent, hogy az egyházjog előírása alapján megfelelő időt ebből a szemináriumban kell tölteni. Nehezen tudom elképzelni, hogy emiatt több évre a családjától távol éljen.
Könnyen lehet, hogy a lelkében fölfedezett érzése nem alaptalan. Az ember megérzi azt, ha nem a helyén van. Keresse bátran imádságában, hogy mit vár Öntől az Úr. Szerintem nem a papi szolgálatot. Hisz annyi minden mással is lehet szolgálni Krisztust és az Ő egyházát, a híveket. Egyházunkban van lehetőség arra, hogy világban élő férfiak felvegyék a kisebb rendeket, a felolvasói és az alszerpapi rendet. Lehetséges az is, hogy valaki állandó diakónussá szentelődjön. Ezeket esetleg érdemes átgondolni. De még többet jelent, ha ott, ahol van, családjában, munkahelyén apostollá válik, hirdeti - legfőképpen tetteivel - a Mindenható szavát. Ehhez nem szükséges még külön az egyházi rend szentsége.

Kedves Testvérem!
Olvassa tovább a következő zsoltárokat! A 39(40). éppen úgy szíven fogja érinteni, de a 40(41). már gyógyítani is fogja. A zsoltárok azzal is gyógyítanak, hogy az ember önmagára ismer bennük. Ezért érdemes a zsoltárokkal imádkozni - természetesen mindet ide értve - hogy azok teljessége hasson ránk.
Ön nagy kegyelemben részesült azáltal, hogy maradéktalanul magáévá tudta tenni az egyik zsoltárt. Ez már a gyógyulás első lépése. Meglátja, tovább is fogja vezetni Önt az Úr!

Köszönöm a kiegészítését. Közzé is teszem, mert egyetértek vele. A tanácsot csak Juliannának adtam, de lehetett volna tanácsot adni a nővérének is. Mindenesetre imádkozzunk érte továbbra is.

Ez az elnevezés leginkább a protestantizmus térhódítása nyomán terjedt el, mégpedig apologetikus céllal, hogy megkülönböztessék magukat a római katolikusoktól (anglikán katolikus egyház). Ám egyre inkább a katolikus egyház is átvette ezt a szóhasználatot, hiszen egyértelműen a Rómában székelő egyházfő, Róma püspöke szimbolizálja a római katolikus egyház egységét.

Mindenekelőtt azt tanácsolom, ne a múlton merengjen, ne azon keseregjen. Nem csak azért, mert azok elmúltak, hiszen tudjuk, hogy a múlt hatása kihat a jelenre is. De ennél sokkal fontosabb, hogy a mindenható Isten még ezeket a hatásokat is át tudja alakítani, a javunkra tudja fordítani. Persze ennek mikéntjén sem érdemes sokat töprengeni. Sokkal fontosabb az előre tekintés, annak keresése, hogy az Úr mit tár Ön elé, mit kér Öntől.
Nem vagyunk gépek, amelyeket, ha beindítanak, megy folyamatosan, leállás nélkül. Törékenyek, sérülékenyek vagyunk. Ezzel számolni kell. De ez sem elkeseredésre ad okot, hanem sokkal inkább az Istenbe vetett bizalomra, hiszen ő törékenységünk, gyöngeségünk ellenére is fel tud használni, nagy dolgokat képes művelni velünk.
Ne gondolja, hogy egyedül van ebben a küzdelemben. Isten mindig ott van Ön mellett és segít. Gondolja csak el, hogy Önök ketten mindenre képesek! Ami hiányosság Önben van, azt Ő pótolja. Nem vagyunk tökéletesek, de törekednünk kell rá (Mt 5,48).

A görögkatolikus egyháznak nincs politikai állásfoglalása. Miként magának a Katolikus Egyháznak sem. Ha az Egyháznak a hungarizmus eszméjéhez való viszonyát vizsgáljuk, akkor ennek módja, hogy a hungarizmust összemérjük az Evangéliummal. Amennyiben vannak közös pontok - s leírásából úgy látom, hogy igen - az örvendetes. Ha vannak benne az Evangéliummal szemben álló nézetei, akkor az roppant veszélyes és kerülendő. Egy eszme annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Nem eltekintve attól sem, ahogyan megvalósítják azt.
Büszkék lehetünk nemzetünkre, és fontos feladat, hogy a fiataljainkban - meg önmagunkban is - erősítsük a hazaszeretet, hiszen korunkban nagy erőkkel próbálják ezt a nemes érzést nevetségessé tenni, vagy egyenesen kiirtani. Másik feladat pedig ezzel kapcsolatban az, hogy irányítsuk helyes mederbe ezt a büszkeséget, hazánk és honfitársaink szeretetét, hogy abban szikrája se rejtőzzön a másik ember vagy nemzet gyűlöletének. Még akkor sem, ha egy-egy ember vagy nemzet esetleg ellenségesen viselkedik velünk szemben.
Ismereteim szerint Szálasi Ferenc nem, csak az édesanyja volt rutén származású görögkatolikus.

Nagyon szép dolog a Szentírást az otthonainkban is külön megbecsüléssel tisztelni. Több családban is így tesznek. A kegytárgy boltjainkban lehet kapni Evangéliumi borítókötést, de ennek az ára rendkívül magas, hiszen egészen díszes darabokról van szó. Ráadásul ezek a kötetek liturgikus könyvek, és kizárólag a négy evangéliumot tartalmazzák.
Javaslom inkább, hogy a családban használt teljes Szentírásnak adjanak díszesebb kötést, és úgy helyezzék el kiemelt helyre az otthonukba. Nagyon szép gyakorlat az is, ha imáik részeként azt meg is csókolják. Természetesen ez a tisztelet nem a tárgyra vonatkozik, hanem magára Jézus Krisztusra, magára az Istenre. Az iránta való szeretetünket, hódolatunkat tudjuk így még odaadóbb módon kifejezni.

Kedves Betti!
Az egyház nem támogatja a mesterséges megtermékenyítést, mindig az örökbefogadást ajánlja inkább. A házasságon kívüli donor esetében kifejezetten tiltja. Viszont toleránsabban ítéli meg azt, amikor homológ esetben - tehát a férj a donor - minden zigótát beültetnek, s később sem csippentik ki a nem megfelelően fejlődőt, tehát a zigóta megölését kizárják, s mindenképpen vállalják az esetleg nem egészséges utód létrejöttét. Tudni kell, hogy a statisztikák alapján ennél a módszernél sajnos csak kb. 50% az esélye az egészséges gyermek megszületésének.
Nem kisebb a kockázatot jelent a mikroinjekciós megoldás, ahol bár kizárják a több zigóta létrejöttét, mivel 1 spermiumot fecskendeznek a petesejtbe, viszont nagy százalékban itt is nem az egészségesen működőnek látszó sperma a genetikailag igazán egészséges.
Súlyos kérdések ezek, melyek arra mutatnak, hogy az ember olyan területekre merészkedik, ahol már nincs illetékessége. Így aztán képessége sincs helyesen megoldani a kérdést. Ezért érdemes alázatosabban figyelni az Egyház szavára.

Elképesztőnek tartom az ötletet, hogy pénzen vásároljanak szentek ereklyéit, főként, hogy világhálón keresztül licitáljanak rá. Ez nem más, mint a kegyelem áruba bocsátása. Fogalmam sincs, hogy ez a cég, amely minden egyéb cikkel is kereskedik, honnan tudna beszerezni hiteles ereklyéket, hogyan tudná azoknak hitelességét csalás nélkül igazolni. Semmiképp sem javaslom, hogy ezzel a dologgal foglalkozzon, bármilyen kecsegtetőnek tűnne is, hogy ilyen szent ereklyéhez jusson ilyen módon.
Ereklyét csak püspök hitelesíthet. Csak tőle vagy olyan személytől kaphat, akiben megbízik, hogy az ereklye hiteles püspöki jóváhagyással bír.