Kedves Julianna! Nem ismerem ezt az imát, amelyre utal. De nem is javaslom, hogy sokat kutasson utána. Nem az ima szövegétől függ annak hatékonysága, hanem a hittől, amivel mondják. Azt gyanítom, hogy Ön, bár nagy buzgósággal használja az egyházunk ezen eszközeit, az imákat, a szentségeket, de túlzottan ezektől várja a segítséget. Ha rendszeresen gyónik, van-e lehetősége arra, hogy állandó paphoz járjon, aki Önnek lelkivezetést is nyújt? Ez nagyon fontos része annak, hogy helyes Isten-kapcsolata alakuljon ki. A helyes és mély hittel elegendő egyetlen egyszer elmondani valamilyen egyszerű imát, és máris meghallgatja az Úr. Nem említette, hogy olvassa-e rendszeresen a Szentírást? Akár igen, akár nem, ezt tudom javasolni, hogy olvassa minden nap, és figyeljen annak mélyebb tanítására. Különösen a zsoltárokat tanácsolom imádkozni. De a legfontosabbnak azt tartom, hogy legyen állandó lelki vezetője, aki rendszeresen tud Önnek tanácsokat adni. Nem kell félnie semmi gonosz, alvilági erőtől. Krisztus Urunk végtelenül erősebb. Ha ennek hitében él, hogy Ön Őhozzá tartozik, akkor igazán nincs mitől tartania. Ha betegség, szomorúság gyötri is, az az Isten dicsőségét szolgálja, és nem veszi el az Ön igazi, belső boldogságát. U.i. Javaslom továbbá, hogy ne csak önmagáért imádkozzon, hanem másokért is. Itt láthat az Ön írása felett egy imaszándékot. Kérem, Ön is foglalja imájába ezt a járásában akadályozott leányt. Köszönöm.

Én is imádkozom érte, s bizonyára többen, akik olvassák, szintén csatlakoznak hozzá.

Kedves Péter!
A bíborosi cím nem egyházi rendfokozat, hanem rang és szolgálati terület. Az egyházi rendnek három fokozata van: diakónus, áldozópap és püspök.
A mai gyakorlat szerint - tudomásom szerint - minden bíboros püspök, de a történelem során volt, hogy diakónus vagy áldozópap kapta meg ezt a rangot.

Azt látjuk, hogy a Püspök atya sok mindent eltűr. Sokszor magát sem röstelli vicces helyzetbe hozni. Nem hiszem, hogy eljutott volna hozzá a hír, hogy valaki viccelődött volna vele, de ha mégis, azt gyanítom, akkor sem tett volna radikális lépéseket. A szeretet mindent elvisel (1Kor 13,7).

Nagyon örülök, hogy ilyen komoly gondolkodású fiatalok találtak egymásra. Beszélgetéseik során most egy nehéznek látszó nézetkülönbséghez értek. Előre jelzem, lesz még több is, nehezebb is. Ezeket akkor tudják jól megoldani, ha vitáik során őszinte törekvés van mindkettejükben a másik gondolkodásának megértésére. Az sem jó, ha mindig csak az egyik enged, de az sem, hogy ha sohasem engednek, hanem félreteszik a kérdést. Tudom, nem könnyű ez, de az emberi kapcsolatnak ez a nehézsége ugyanakkor egyre értékesebbé is teszi azt.
A kérdésére a válasz egyértelmű. Az Egyház nem ajánlja az óvszer használatát. A természetes családtervezést ajánlja, amely lemondással is jár, ugyanakkor megmarad a nyitottság az Isten Gondviselése felé.
Nem teljesen helyénvaló az az állítás, hogy a házaspárnak joga van eldönteni, hány gyereket szeretne. Ez semmiképpen sem jog kérdése, hanem az Isten ajándéka, áldása. Valamelyest tudja befolyásolni az ember, de a végső döntés az Isten kezében van. Hiszen számtalan rajtunk kívül álló tényező is befolyásolja ezt. Például, hiába dönti el egy pár, hogy négy gyermekük lesz, ha történetesen valami miatt egy sem lehet, vagy a negyediknél ikrek jönnek a világra. Ezt a nyitottságot mindenképp meg kell tartani, és készséges szívvel elfogadni. Örömöt pedig bármikor adhat a kedvesének, a párjának, de hogy milyen módon, milyen formában, azt mindig jól meg kell választani.

Bevallom, nem találkoztam még ezzel a szokással, hogy a Kereszthódoló vasárnap utáni hét napjaiban még szigorúbb lenne a böjt. Nehezen is tudom elképzelni, hiszen nem is könnyű az eredeti böjti előíráson még szigorítani: hétköznap sem állati eredetű, sem olajos étel nem fogyasztható, szerdán és pénteken pedig még főtt étel sem, csak nyers, akik Előszenteltek Liturgiáján áldoznak, azok azt is csak utána, tehát este fogyaszthatják. Ez persze az idea, ami felé érdemes törekedni. A teljes nagyböjt időszakára elő van írva a böjt, és az egyéni buzgóságtól illetve lehetőségektől függ, hogy azt ki milyen módon és mértékben éli meg.
Arra van viszont példa, hogy a böjti idő előhaladtával valaki egyre komolyabban veszi a böjtöt, s ennek egyik fordulópontja lehet éppen az időszak közepén lévő Kereszthódoló vasárnap.

Kedves Johannes!
Karizmatikusnak általában azokat közösséget nevezik, ahol a hívek a Szentlélektől indíttatva (vagy Őrá hivatkozva) különböző jellegű, felszabadult, örömtől sugárzó magatartással élik meg a hitüket. Ilyen azért is nincsen a görögkatolikusok között, mert mi inkább a régi, az ősibb dolgokat szeretjük. Ugyanakkor nem mondható, hogy a görögkatolikusok között nincsenek karizmatikus egyéniségek és közösségek, hiszen a karizma az eredeti bibliai értelmezés szerint a Szentlélek ajándéka. A mi egyházunkban is jelen van és működik a Szentlélek, osztogatja ajándékait. Azt sem mondhatom, hogy nem olyan látványosan, hisz ebben a rítusban is igen gazdag - ma esetleg furcsának ható - eszköztár él. Ezek azonban évszázada élő gesztusok, s a mai szóhasználat szerint emiatt nem szokás rámondani, hogy karizmatikus közösség.

Az Ortodox Egyház Palamasz Gergelyt halálát (1359) követően röviddel már szentként tisztelte (1368). Gergelyt soha nem ítélte el formálisan egyetlen pápa sem. II. János Pál többször hivatkozott olyan, szakadás utáni ortodox szentekre, mint Szárovi Szent Szerafim, Radonyezsi Szent Szergej vagy éppen Palamasz Gergely (vö.: http://www.vatican.va/holy_father/john_paul_ii/homilies/1979/documents/hf_jp-ii_hom_19791130_turkey-efeso_it.html
http://www.vatican.va/holy_father/john_paul_ii/speeches/documents/hf_jp-ii_spe_20000525_jubilee-science_it.html)
Zsolozsmáskönyvünk, mely még jóval a II. Vatikáni zsinat előtt lett kiadva, valóban tiltja Palamasz Gergely tiszteletét. Ugyanakkor római Apostoli Szentszék által jóváhagyott és 1974-ben kiadott görög nyelvű Anthologion második kötete tartalmazza a nagyböjt 2. vasárnapjára szóló teljes tiszteletét. Amikor a magyar görögkatolikus egyház bevezette tiszteletét, nem tett semmi olyat, ami Róma elveivel ellenkezne, hiszen egy, a
Katolikus Egyház által jóváhagyott liturgikus könyv utasítása alapján tette.
Az ökumenizmusban való előhaladásunk egyik örvendetes biztató jele, hogy a még nem teljes egységben élő egyházak elismerik egymás szentjeit, ezáltal elismerik, hogy mindegyikben Istennek ugyanaz a Szentlelke működött. Hogy ez eddig nem így volt, azt inkább korszellemből fakadó meg nem értésnek és hiányosságnak kell tekinteni, mint normának

Kaposváron a Szent Margit templomban tartunk görögkatolikus Liturgiát minden hónap utolsó vasárnapján 17.00-kor. Kivéve karácsony-, húsvét- és pünkösd hónapját, mert ilyenkor az ünnepek második napján 18.30-kor. Igaz, legközelebb csak húsvéthétfőn lesz ott Szent Liturgia, természetesen 18.30-kor ugyanabban a templomban.

Kedves Juli!
Ezek bizony nem könnyű dolgok az életben, s Te már egészen fiatalon megtapasztalod. Az emberek között soha nincsen tiszta igazság. Mindnyájan vétkesek vagyunk, ki ebben, ki abban, s ezzel egymásnak sebeket okozunk. Azt a mondatodat magadnak is át kell gondolnod, hogy soha senkinek nem tettél rosszat. Akkor mit szoktál meggyónni? Nyilván Neked is vannak hibáid, mint másnak. Első lépésben azt tanácsolom, hogy vizsgáld meg magadat kicsit jobban. Te miben hibáztál, mikor voltál túl érzékeny, türelmetlen, másokkal figyelmetlen, stb. Ha csak azt látod, hogy Te nem vétettél semmiben, és csak másokat okolsz, akkor sohasem fogsz tudni kilépni ebből az elkeserítő magányból. Be kell látni a hibáinkat, és azokat a szentgyónásban az Úr elé vinni. Ő meggyógyítja ezeket a sebeinket, amelyeket mi okoztunk.
De azokat is Ő gyógyítja, amelyeket mások okoztak nekünk. Olvasd el a Mt 5,11 verset a Szentírásból. Nagy vigasztalást ad.
Sokat gondolj az Úr Jézusra, akit szintén bántottak, aki sokat volt magányos. Ő is ilyenkor mindig imádkozott, mint Te.
Javaslom még, hogy egyenként próbálj barátokat szerezni. Egészen bizonyos, hogy van olyan a környezetedben, aki Veled szeretne jóban lenni, csak Te még nem vetted észre, mert túl sokat keseregsz a magányosságod miatt. Te lépj ki belőle, s ne arra várj, hogy Tehozzád menjenek oda. Persze, tudom, próbálkoztál már, de inkább azokkal, akiknek a barátságát szeretted volna megnyerni. De most más szemmel nézz körül. Azt keresd, hogy kinek van szüksége a Te barátságodra, a Te megértésedre, hogy vele beszélgessél. Először csak egy ilyen személyt válassz ki, és őt kezdd el szeretni. Persze, imádkozzál is érte. Meglátod, menni fog, s ha már sikerült ebben előre lépni, akkor kereshetsz másik megszeretendő személyt. Szép feladat ez, és közben megtanulod, hogy az életben is Neked kell mindig elsőnek szeretni. Még akkor is, ha nem viszonozzák. Jézus is ezt tette. Így kerülhetsz Őhozzá is egyre közelebb, és egyre kevésbé leszel magányos. Sok sikert hozzá!

Kedves Péter!
Alapjában egyetértek Önnel, már ami a nyelvi igényességet illeti. Magam is törekszem rá, s másokat is próbálok erre segíteni. Igaza van abban is, hogy a megnyilvánulásaink visszahatnak a gondolkodásunkra.
Ezen a helyen azonban nem feladatom a helyesírások javítása. Úgy érzem hitelesnek közölni a kérdéseket, ahogyan azok érkeznek, s csak ha súlyos okok miatt ki kell belőle hagyni egyet s mást, akkor annyit módosítok rajtuk, de a szövegbe nem javítok bele. Legyünk igényesek önmagunkkal szemben, és türelmesek és megértőek a másikkal szemben!

A kereszt mindig Krisztus győzelmi jele. Ez a szeretet hatalmának a győzelme. Amikor megcsókoljuk a keresztet, akkor egyrészt a rajta függő Krisztus Urunkat csókoljuk meg, aki immár elválaszthatatlan a kereszttől. Másrészt az Ő szeretetét akarjuk elismerni és ekképpen viszonozni.
Jó, ha az ikoncsókolással együtt minél többször tesszük ezt is, mert általa erősödik a hitünk és a szeretetünk Isten iránt.

Kedves Édesanya!
Nemrégen írta ezt a levelet, amelyben segítséget kért. Én csak néhány tanácsot tudtam adni, de ma egy másik levélíró felajánlotta a segítségét. Szívesen korrepetálja ingyen a fiát.
Minthogy ez nyílt fórum, itt nem akarom megadni az ő elérhetőségét, de arra kérem, írja meg az Önök címét, és akkor tudunk ezen a módon is segíteni.

Kedves Mária!
Keresztény hívő édesanyaként ösztönösen is rátalál a megoldásokra. Így Ön többet tud ebben a kérdésben, mint én. Bátorítom, hogy bízzon ebben az Istenre figyelésében, bízzon abban, hogy később is fog tudni találni megfelelő eszközöket gyermekei életének alakításában.
Emlékeztetem, hogy nem csak Dávid története alkalmas annak megmutatására, hogy a kicsi, a megvetett nagy dolgokat tud tenni. Ilyen például József története is (Ter 39-45 fej.). Érdemes ezekről nagyokat beszélgetni, hogy ami az emberek szemében megvetett, az Isten szemében sokat ér, és fordítva (1Sám 16,7; Iz 53,3; Lk 16,15; Mt 23,28; 1Kor 1,27-28). Nagyon gazdag a Szentírásnak erről szóló tanítása. Éppen ezáltal lesz különlegesen is értékes ez a gyermekük, hogy e kisebbségi érzés kezelése miatt mélyen beleivódik a gondolkodásába ez a keresztény gondolat. Persze, ez Önökön múlik, hogy elé tárják a Szentírásnak és az Egyháznak ezt a szemléletét.
Egyébként hasonlóan jó példákat találunk a népmeséinkben is. Ez is arról árulkodik, hogy azok milyen mélyen keresztény tartalmúak.

Utólagos engedelmével ezeket a sorokat, néhány korábbi gondolatfelvetéssel együtt áttettem a Fórumra, hogy ott lehessen erről beszélgetni.