Kedves Lelkiatya!
Azt írja: "Amikor egyházi házasságkötés után a megromlott kapcsolatot felülbírálják, akkor sok esetben azt állapítják meg, hogy amikor összeházasodtak, az valójában érvénytelen volt. Ez éppen amiatt van így, mert a mai ember szinte képtelen az elköteleződésre, a teljes odaadásra."
Én viszont azt tapasztalom, hogy az egyházi bíróság szinte mindig talál okot az érvénytelenítésre, olyan esetekben is, amikor évekkel a házasságkötés után romlott meg a kapcsolat. Valamiért úgy érzem, hogy ezzel a Lelkiatya is tisztában van, mégsem tesz ellene semmit. Ez az egyház hitelességét rontja, az egyházi házasságkötést teszi hiteltelenné és könnyen felbonthatóvá. Persze biztosan nem könnyű igazságot tenni, hiszen ha mégsem bontja fel a házasságot, akkor két hívő embert veszíthet el az egyház, ha arra kötelezné őket, hogy boldogtalanul éljék le a fennmaradó 40-50 évüket együtt.
Miért cselekszik így az egyház?
András
Irgalomból keresi a módját, hogy hol miképp tudhat segíteni. Nem az a szempont, hogy az Egyház elveszít két embert, hanem, hogy ők veszítik el az Egyházat. Én épp az ellenkezőjét tapasztalom annak, mint amit Ön mond. Több olyan esettel találkoztam, amikor könnyen kiderült, hogy az együttélést lehet orvosolni, de senki nem világosította fel erről a házaspárt. Mint korábban is írtam, azért is van sokkal több házassági érvénytelenítés, mert a mai emberek nem veszik komolyan a házasságot, az életre szóló elköteleződést. Persze, éppen emiatt van sok válás és újraházasodási kísérlet is. Mindenképpen rossz a helyzet, s mindig örülök, ha azt hallom, hogy embertársaimnak tudtunk ilyen módon is segíteni. És nagyon szomorú vagyok, amikor az eljárásnak az a vége, hogy a megromlott házasság érvényes volt, de azt helyrehozni már nem lehet, s marad az új házasság áldatlan állapota is.
Az Egyház hitelét veszítené? Szerintem csak olyanok előtt, akiket nem ez az irgalmas segíteni akarás vezet.
Kedves Atya! Fiamat 21 éve nevelem egyedül,mert az édesapja 5 hónapos korában meghalt.Középiskoláját kitünően végezte, sőt rengeteg tanulmányi versenyt nyert,és igy fel is vették egyetemre. Már az első év is elég nehezen ment neki, de most a második katasztrofális, mindenből bukásra áll, igaz nagyon nehéz, a korrepetáló tanár, akihez jár, hogy sikerüljenek a vizsgái, azt mondta, hogy Ő is vért izzadva oldotta meg a feladatokat.Ő választotta ezt az egyetemet, első évben még azt mondta, hogy a helyén van, mostmár a sok nehézség közepette, kezd eltávolodni, és azt mondja, egyre kevésbé érdekli a matematikat./mert ide jár az eltére/ Mostmár érdeklik a társadalomtudományok, teologia stb. Én azt mondtam neki, nem lehet kapkodni, legalább 3 évet végezzen el, és utána is mehet másohová, mert ha most abba hagyja, és elkezd egy másikat, lehet azt sem fog menni, és elhuzódhat 10 évig is, közben fizetőssé válhat,nem fogom tudni finanszirozni, az árvaellátást is csak már 3 évig kapja, addig jó lett volna elvégezni, teljes bizonytalanságban vagyok, mert nem tudom, hogy azzal teszek-e jót, ha erőltetem, vagy ha hagyom, amit ő akar, de hát nem kiforrottak a dolgai, állandóan fáradt, egy vizsga aznapra már kihuzza az erejét, sok az alvásigénye, azt mondják az okosok, hogy nincs motovációja, mert ha lenne, akkor reggelig is tanulna,szóval szeretnék segitséget kapni .
Kedves Édesanya!
Azt javaslom, hagyja a fiára a döntést. Elmondhatja az érveit, tegye is meg, de a döntés legyen teljesen az övé. Már félig felnőtt fiatalember, egyre inkább kell önálló lépéseket tennie nagy dolgokban is. Nem kizárt, hogy az egyetemi évek kurdarcaiban mutatkozik most meg az édesapa hiánya, ennek következtében hiányzik a keménység, a kitartás, a bizonyítani akarás és hasonlók. Lehet, hogy egyébként jó tanuló, jó fejű, de a kemény tanulmányokhoz ezek a tulajdonságok is szükségesek. Nyugodtan kereshet magának a fiatalember hozzá jobban illő más tanulási területet, még az sem baj, ha az nem egyetem.
Hogy mi lesz a tanulmányai fizetésével, ezen se aggódjék. A súlyos érvek között mondja el neki ezt is, de aztán, hogy a dolog hogyan alakul, azt végképp nem tudhatja. Ameddig tudja, támogatja őt, de lassan meg kell állnia a maga lábán is. Hátha éppen annak a küzdelme fogja majd megtanítani a keménységre, kitartásra. Bízza tehát a fiára a döntést, a fiát pedig bízza a Jóistenre!
Kedves Lelkiatya!
Én római katolikus vallású vagyok. A férjem görög katolikus. Nekem ez a 2. házasságom (egyiket sem tatottuk templomban). Házastársamnak szintén a 2., de neki az első templomban is megköttetett. Gyermekünk született és szeretnénk megkereszteltetni hamarosan. Szeretném megtudni hogy mi a szokás, milyen vallást vehet fel, melyik szülő vallását? Én rómait szeretnék, a párom pedig görögöt. Engem nem hagy nyugodni a gondolat hogy a gyermekemet törvénytelennek titulálják majd a keresztelőn, mert nem házasodtunk össze templomben is. Mi a teendőnk most? Ha szeretnénk templomi esküvőt, akkor mi a legegyszerűbb szertartás (pl. milyen ruhában illik megjelenni)? Lehet-e egyszerre megtartani az esküvőt és a keresztelőt? És ugye el kell válnia a férjemnek a volt nejétől egyházilag is? Ez kötelező? Ennek mi az útja-módja? Tájékoztatását előre is köszönöm.
Katalin
Istenem, mennyire bonyolult az életünk!
Kedves Katalin!
A katolikus egyházban házasságot kötni csak egyetlen egyszer lehet, mert az felbonthatatlan (Mk 10,9). Szép lenne, ha a férjével össze tudnának házasodni, ennek azonban súlyos akadálya, hogy ő már kötött házasságot az egyházban. Kérdi, mit lehet tenni. A férjének el kell beszélgetnie egy hozzáértő pappal, hogy tanácsot kapjon, érdemes-e elindítani azt a folyamatot, amely az ő első házasságának érvényességét megvizsgálja. Ugyanis ma nagyon sok házasságot érvénytelenül kötnek különböző okokból. Ha ez az ő esetében is így volt, ha ez kimutatható, akkor ő is szabad állapotú, mint Ön, és összeházasodhatnak.
A gyermekük keresztelésének lehetősége nem függ ettől. Ha nyilatkoznak, hogy gyermeküket az egyház tanítása szerint akarják nevelni, és a házasságukat rendezni kívánják, akkor ez már elegendő biztosíték arra, hogy ezt a keresztelést komolyan gondolják. Még ha netán nem is lehet rendezni a házasságukat, azért a gyermek még nem marad kereszteletlen. Hogy római vagy görög legyen ezt Önöknek kell eldönteni, mindkettőre van lehetőség. Javaslom, azt válasszák, amelyik egyházhoz a jövőben jobban kötődni fognak, ahová gyakrabban fognak járni, a gyermekeiket oda fogják hittanra íratni.
A Právoszláv vallás menyiben külömbözik a Görögkatolikustol?
Rítusában ugyanaz, de a pravoszlávok az ortodox, a görögkatolikusok pedig a katolikus egyházhoz tartoznak. A szláv ortodoxokat szokták pravoszlávoknak nevezni.
Kedves Lelkiatya!
A mai napon sajnálattal olvastam, hogy lemondott a pápa. A cikkekben, amik az interneten megjelentek szerepeltek jóslatok, hogy Ő volt az utolsó előtti pápa, még egy lesz, és utána jön a világvége. Állítólag ezt Nostredamus és Szent Malakiás is megjósolta ezt. Ez tényleg igaz? Mennyit lehet elhinni ezeknek a jóslatoknak? Én a Bibliában olvastam és úgy tudtam, hogy a világvégét, hogy mikor lesz, csak a Jóisten tudja. Ez igaz?
Válaszát előre is köszönöm!
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Minden egyes újabb pápaválasztáskor előkerülnek ezek a próféciák. A XVI. századi orvos-csillagász, Michel de Nostredame költői jegyzeteiből sok jóslatot olvastak már ki. Egyszerűen abból a bizsergetést keltő tudásvágyból fakad, hogy hátha valami módon megtudhatjuk a jövőt. Ne feledjük, néhány hónappal ezelőtt sokak körében micsoda hisztériát keltett a Maja naptár egyszerű számfordulója, mert szenzációhajhászók világvége jóslatot olvastak ki belőle. Aztán jött december 22-e, szépen folyt az életünk tovább. Éppen úgy nincsen jelentősége az efféle jóslatoknak sem. Bármit ír, az életünkre nincsen semmi befolyással. Élnünk kell a napjainkat Isten akarata szerint, és akkor készek vagyunk, hogy bármikor érkezhet a Vőlegény, Krisztus Urunk második eljövetele, amelynek napján egyébként nem tudhatja senki (Mt 25,13).
Kedves Lelkiatyám!
Ha valakit megszerettem, úgy ahogy nem szabad(szerelemmel) és később kiderül,hogy csapdába estem, hazugságaira visszavágtam,de igazán nem tudtam nem kedvelni és haragudni Rá. Nagyon csúnyán megalázott sokaknak semmiz-tudom attól nem kisebb a bűnöm-,de fájt.hogy a szeretetemet és naivitásom kihasználva nevetségessé tett. Nem tudom pontosan miért is hagytam,mikor jól éreztem mit tesz velem,nagyon közel volt a lelke hozzám. Ha valakit úgy szeretek(bár nem szabadna ,de megtörténik)a jó Isten hogyan bocsáthassa meg a bűnömet? Ha a lelki békém visszanyeréséhez igazából a jó Isten nélkül nem találok,mit tehetnék?
köszönettel.Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
A Jóisten nélkül nem is találja meg ezt a lelki békét, ne is keresse másutt! Nála viszont annál inkább! Egész egyszerűen meg kell gyónnia, amit tett. (Ez csak a katolikus és az ortodox egyházban lehetséges.) Isten minden bűnt megbocsát. Ez pedig nem csupán azt jelenti, hogy nem haragszik, hogy a vétkes nem kap a tettéért büntetést, hanem azt is, hogy a dolog helyrehozható. A bánat tehát már meg van. Tisztázza le a lelkében, hogy ez a megbánás ne csak a szégyenérzet, a kihasználtság elkeseredett érzete legyen. Biztosan tisztában van azzal, hogy amit tett, azzal elsősorban az Úr Isten szeretetét sértette meg. Ő ugyanis csodálatos testtel ajándékozta meg Önt, amelyet senki másnak nem adhat oda, csak a férjének, akivel majd Isten áldásával örökre összekötik az életüket.
Tanuljon az esetből. Most már őrizze magát tisztán, ne hagyja, hogy a férfiak önző akaratossága újra elcsábítsa! Remélem, végérvényesen szakított ezzel az illetővel, aki ilyen szeretetlenül bánt Önnel. S ha majd újra megszeret valakit, akkor is legyen vele tartózkodó. Az igazi szeretet tud várni. Ha követelőzik, az csak világos jelzése annak, hogy önzés vezeti, és nem tiszta szeretet.
Isten szereti Önt, a legjobbat akarja az Önnek. Érdemes tehát Őt, az Ő szavát, tanítását követni.
Kedves lelkiatya!
nagyon megtetszettek nekem a tetoválások, mert örök emléket adhatnak. Arra gondoltunk egy barátnőmmel, hogy 18. sszülinapunkra csináltatunk egyet. Nem feltűnő helyre akarnánk,és konszolidált motívumot, vagy szöveget. A környezetem szerint ez elítélendő. Valóban az?
Én sem javaslom. Úgy tudom, a tetoválás nem szedhető le később sem. Fura egy divat ez most, amely el is csúfítja a szép emberi testet, de legfőbb veszélye ez az eltüntethetetlen jegy. Ma, ilyen fiatalon talán tetszik az, amit belevésnek a bőrébe, de egyáltalán nem biztos az, hogy 5-10 év múlva, vagy később ugyanilyen lelkesen hordja, amit most oda tetoválnának. Azt javaslom, találjanak ki valami más dolgot, amely összekapcsolja Önöket.
Dicsértesék a jézus krisztust mindöröké ámen!
Kedves lelkiatya!
Azzal a kérésel fordulok önhöz hogy minden nap rendszeresen imádkozom,istenhez.És szeretném tudni hogy ha minden nap felveszem a keresztem és haladók a keskeny úton amely a menybe visz.
Kedvese isten előt az hogy énekelek,táncolok,és imádkozom,másokért,és magamért is. Hallja mind ezt? Én nagyon szeretnék egyszer találkozni vele és átölelni és beszélgetni vele. És megkinálni ételel ,italal.
Szeretném tudni mit gondol most isten rólam és ön is!
Sokszor érzek melegséget a szivembe amít nem tudok hova tenni. Lehet hogy az úr szeretette jelenléte?Válaszát előre is köszönöm! Kovacs Anikó
Kedves Anikó!
Isten figyel Önre, - emberi szóval kifejezve - örül minden együttlétnek, amit Őrá szán. Folytassa ezt az utat! Ő szívesen veszi, ha énekel, táncol, főként, ha imádkozik. Adjon Neki hálát ezért minél többször! Amit érez most, az az Isten ajándéka, hogy még inkább megkönnyítse a Vele való kapcsolatépítést. Tapasztalt imádkozók azt mondják, hogy azért nincs ez mindig így, később nem biztos, hogy ilyen tüzes módon átéli az imádságnak, az Istennel való együttlétnek ezt a szépségét. De ez nem baj, addigra még jobban meg fog erősödni a Vele való kapcsolattartásban. Imádkozzon tehát továbbra is, kövesse ezt a belső indíttatást, örüljön az életnek, és igyekezzék minél több embernek örömet okozni! Ez kedves az Istennek, és Ön is egyre boldogabbá válik tőle.
Hogy tudnék bocsánatott kérni egy lánytol ha nagyon meg sértettem?
Néhány egyszerű, őszinte szóval. Nem kell ám nagy feneket keríteni neki. Ha nehéznek tartja élő szóban megtenni ezt a bocsánatkérést, megteheti levélben is. Ne e-mail-ben vagy sms-ben, mert az sokkal személytelenebb! Hasonló módon, telefonon beszélve is döcög a megértés két ember között, főként, ha előtte nézeteltérés volt közöttük. A kézzel leírt szó, de még inkább az élő beszélgetés sokkal nyíltabban, leplezetlenebbül ki tudja fejezni azt, amit éreznek. Ismétlem, ami gyógyít, ami helyrehoz, az az őszinteség. Ne akarjon magyarázkodni vagy mentegetőzni. Ha őszintén bánja a dolgot, egyszerűen mondja el neki. Ha ő igazán szereti Önt, akkor alig várja, hogy végre megbocsáthasson.
Kedves Lelkiatya!
Pár kérdéssel fordulnék önhöz, mert az az igazság, hogy nagyon elvagyok most veszve a kérdésekben.
A karizmatikus megújulásról szeretnék néhány dolgot kérdezni.
Az a helyzet, hogy minél többet olvasok erről annál jobban elveszek az egészben.
Ott kezdeném, hogy én is már lassan egy éve egy katolikus karizmatikus közösséggel élek. És az igazat megvallva semmi kivetni valót nem találok az egészben. Pápa által el van fogadva ez a közösség. De böngésztem az interneten és arra jutottam hogy rengeteg karizmatikus közösség létezik és ezeknek a többsége szekta és tévtanokra épül. Ugye a karizmatikusok egyik jellemzője a Szentlélekben való megkeresztelkedés, amit az első pünkösdre vezetnek vissza. És ez ebben a közösségben is jelen van úgy mint a többi szektában is. És itt vannak például az adventisták, akik nem fogadják el az egyházat de amit csinálnak abban végül is nincs kivetni való. Olvassák a bibliát, nagyon komolyan veszik a bibliai törvényeket, hisznek a Szentháromságban stb. És náluk is van ez a Szentlélek keresztség és nagyon komolyan is veszik. Na és ez az a pont ahol én teljesen elvesztem. Mert igazából az a közösség amiben én élek és ez a szekta ami az egyházat támadja, igazából mind kettőt (legalább is elmondásuk szerint) a Szentlélek élteti.
És igazából most én ezzel nem tudok mit kezdeni.
Ha esetleg tudna írni valamit erről az egészről azt megköszönném.
Valószínű, nagyon jó helyen van ebben a katolikus karizmatikus közösségben. Ne tévessze meg az, hogy külsőségeiben, sok lelkiségi gyakorlatában hasonlít a szektás közösségekhez vagy más, kisebb egyházak életéhez. A lényeg nem ezekben a külsőségekben van. De nem is a Lélek-keresztségben. Ez hozzáadás, lelki megerősítés, de léttanilag nem ad többletet a keresztséghez és bérmáláshoz.
A Szentlélek nem csak a Katolikus Egyház látható szervezetében van jelen és működik, fejti ki áldását, hanem másutt is. Más egyházakban, egy-egy szektás közösségben is részesülhet az ember a kegyelemben, mint ahogy az megtörténhet bárhol, a természetben, egy-egy műalkotás vagy emberi kapcsolat által is. Amit az Egyház kínál, az a teljesség. Ezért kell, ezért érdemes idetartozni. Itt van meg a teljes szentségi jelenlét, a Szentlélek maradéktalan kegyelmi áradása. (Így van ez még a testvéregyház, az ortodox egyházban is, csak sajnos velük nem vagyunk teljes egységben és közösségben.) Imádkozzon buzgón továbbra is ott, ahol van, és keresse továbbra is az Isten akaratát, kövesse az Egyház tanítását! Javaslom még, hogy ez utóbbiból próbáljon minél többet megtudni, megtanulni, akkor nem fog elveszni a sok vallási kínálatban.
Aránylag fiatalon maradtam özvegy és egy özvegy katolikus emberrel találkoztam aki megbecsül, szeret segít és a társam lett.Miért bűn az hogy társkapcsolatba élek vele? Házasságot nem merek és nem tudok létrehozni,mert a férjem nyugdíjának elvesztése komoly gondokat okozna mindkettőnknek.Volt olyan pap aki nem volt hajlandó meggyóntatni.Rendes keresztény maradtam továbbra is, templomba járó,istenfélő,naponta imádkozó,zarándokutakra járó ember vagyok.Mi a bűnöm, hogy társ nélkül nem tudok élni.A férjem halála után kérem az Isten adjon mellém egy társat, mert az életem üres,nincs családom egyedül a fiam.Kérem atyám mit tegyek?
Az, hogy úgy érzi, társ nélkül nem tud élni, egyáltalán nem bűn. Hogy talált is társat, ez valóban lehet az Isten ajándéka, örüljön neki, legyen érte hálás. Amit én is javaslok, s ezt tanácsolhatta a gyóntató atya is, hogy előbb házasodjanak össze, és csak utána lépjenek társkapcsolatba. A társalgás, az együtt töltött idő, sok közös élmény nagyon szép dolog. Csak a testi kapcsolattal várjanak, amíg össze nem házasodnak.
Világosan kell látnia, hogy a templomban megkötött egyházi esküvő egyáltalán nem befolyásolja az özvegyi nyugdíját. Ehhez ugyanis nem feltétel a polgári házasságkötés. Gondolják meg tehát a dolgot. Ha valóban szeretik egymást, ne féljenek Isten előtt is összekötni az életüket, és utána boldog házastársakként a szentségekben is akadály nélkül részesülhetnek.
Kedves lelkiatya!
Miért kell a kudarcok ellenére is kedvesnek lennem? Miért engedi a Jóisten hogy ez legyen velem? Miért nem tudom viccnek venni a kudarcokat? Válaszát előre is köszönöm! :(
Mert túl komolyan veszi önmagát. Annyi minden történik az életünkben! Mindegyiket a lelkiállapotunkkal nyugtázzuk? Ráadásul amíg ez az érzelmi széljárás uralkodni tud rajtunk, addig legtöbbször a rosszat vesszük észre. Egy-egy fölismert kudarca mellé tegye oda, hogy ugyanakkor mennyi mindennek lehet örülni. Vegye észre ezeket is, különben a dolgoknak, az eseményeknek lesz kiszolgáltatva, ahelyett, hogy az Úrnak szolgálna osztatlan szívvel.
Hogy miért engedi a kudarcot? Vajon az a dolga, hogy a hibáinkat mindig kiigazítsa? Szabadoknak hagy meg bennünket, így aztán van lehetőségünk a hibáinkból tanulni.
Nem azt mondom, hogy a kudarcok ellenére is mosolyogjon, színészkedjen. De arra ügyeljen, hogy ha még nem sikerült legyőzni, kézben tartani az érzelmi viharokat, akkor sem szabad önző módon a magam lelkiállapotát rázúdítani másokra.
Kedves Atya!
Római katolikus vagyok, jegyesem református. Nagyon szeretnénk összeházasodni, kérem írja le mit kell tennünk. Mindketten rendszeres vallásgyakorlók vagyunk. Az én esetemben viszont ez csak a rendszeres imádkozást és templomba járást jelenti, mivel kiskoromban szüleim valami miatt nem tudtak hittanra járatni, ezért szentáldozáshoz még nem tudtam járulni. Ez jelenthet valami plusz gondot? Vagy lehetséges, hogy akkor én a házasság szentségével egyszerre vegyem az eucharisztiát? Nagyon köszönöm szépen a válaszokat kedves atya!
A+N
Kedves A+N!
Igen, ez óriási különbséget jelent, ha majd járulhat a szentáldozáshoz. Ezt akkor fogja megérteni, fölfogni, ha igen alaposan felkészül rá. Nem javaslom, hogy szoros értelemben a házasságra készüléssel, s főként nem, hogy az esküvővel kössék össze. Két olyan hatalmas titokról van szó, hogy félő, igazán egyikben sem tud majd elmélyülni. Javaslom, hogy minél hamarabb jelentkezzenek a római katolikus atyánál jegyesoktatásra. Ez egy több találkozásból álló beszélgetés sorozat, amelyből sok újat megtudhatnak a keresztény házasságról, a gyermeknevelésről, de legfőképpen a keresztény házasélet legfontosabb feladatairól és örömeiről. Nos, ennek keretében is sokat megtudhat majd az Istenről, az Egyházról, annak életéről, munkájáról. Ez elindíthatja azt a másik folyamatot, amely még tudatosabbá, még mélyebbé teszi az Istennel való kapcsolatát.
Kedves Lelkiatya!
Időnként eszembe jut, hogy nálunk, magyar görög katolikusoknál valamiért nem nagyon jellemző a magyar szentek liturgikus tisztelete. Azt is látom, hogy közösségünk egyik legalapvetőbb jellemzője a hazaszeretet. Valószínűleg azért, mert a hazaszeretet és az igaz hazafiság is az alapvető keresztény értékekből táplálkozik.
Azért mégis megkérdezem: nem volna-e üdvös, ha Magyar Görög Katolikus Egyházunkban kialakulna azoknak a magyar szenteknek is a liturgikus tisztelete, akiket most még nem igazán ünneplünk liturgiáinkon.
Gondolok itt:
-egyrészt a latin testvéreink által tisztelt magyar szentekre és boldogokra (pl. Szent Lászlóra, Szent Erzsébetre, Boldog Özsébre.),
-másrészt az ortodox egyház magyar szentjeire és szentéletűire (pl. Magyar Mózesre és testvéreire, Szent Piroskára),
-harmadrészt görög katolikus egyházunk újkori magyar szentjeire, illetve szentéletűire, vértanúira (pl. Boldog Romzsa Tódor püspökre).
Nagyon szépen köszönöm Lelkiatyának az érdeklődés lehetőségét!
Tisztelettel: Gábor
Talán egyik fő oka ennek a hiányosságunknak, hogy amikor valamely szentet tisztelünk, akkor annak teljes officiumát (egész napi liturgikus szövegét el kellene készíteni). Ilyen még magyar nyelven egyáltalán nem készült. Töredékesen igen, például Szent Istváné. Készült már magyar fordítás Magyar Mózés teljes officiumából, illetve töredékek Romzsa Tódor, Gojdics Pál szövegeiből. Ezek megtalálhatók a központilag kiadott Szertartási Utasítás függelékeként. De nem termett még közöttünk himnuszköltő, hogy megírná ezeket. Jó volna, ha valóban gazdagabb lenne magyar szentjeinknek liturgikus tára.
Dicsértessék.
Atyam a kérdésem az lenne,hogy egy romai katolikus pap lehete keresztszüleje egy gyereknek
Igen, lehetséges, ennek nincsen akadálya. Feltéve, hogy nem ő kereszteli az illető személyt.
