Római katolikus vallású vagyok, rendszeresen járok templomba és rész is veszek az egyházközösség életében. Ez nagyon fontos a számomra.
Van egy olyan problémám, hogy a férjemmel nem tudtunk egyházi házasságot kötni. ( Az édesanyja nem engedte, kitagadás terhe mellett, titokban nem akarta férjem, azt mondta hazugság lenne.)
Mondta a plébános, hogy ilyenkor az a lehetőség, hogy püspöki engedély után járulhatok szentségekhez ( gyónás, áldozáshoz).
Felmerült bennem a kérdés, ha esetleg úgy hozná az élet, hogy elválnánk, akkor ezt az engedélyt is érvényteleníteni kellene, mint az egyházi házasságot?
Próbáltam utána nézni, de nem találtam semmit, hogy mi van ilyenkor.
Ha valaki elválik, de egyedül él, akkor járulhat szentségekhez?
Amiről a plébános atya beszélt, azt jogi nyelven úgy hívják: gyökeres orvoslás. Ön érvényessé teheti a házasságát, megkaphatja rá az Isten áldását úgy is, hogy erről a férje nem szerez tudomást. Ennek természetesen elengedhetetlen feltétele, hogy a férjének meglegyen a szabadakarati szándéka a házasságkötésre, csak éppen valami oknál fogva a templomi szertartáshoz nem járul hozzá. Ehhez lehet kérni a püspöktől az engedélyt, ha erre komoly ok van. Hozzáteszem, hogy megpróbálhatná inkább a férjét meggyőzni arról, hogy az édesanyja tudta nélkül kössenek házasságot. Ez nem hazugság, hanem szabad lelkiismereti döntés. Nyilván sok egyéb dolog is van a házaséletükben, amelyről nem számolnak be a szülőknek. Ez is egyszerű szertartás, amelyen Önökön kívül csak a két tanú van jelen.
Fontos azonban tudatosítani, hogy akár így, akár a gyökeres orvoslás módján köttetnék is meg a házasság, az éppen úgy érvényes, mint ha pompás esküvőt rendeztek volna, tehát felbonthatatlan. De inkább azt mondom, ne is játsszon ezzel a gondolattal. Ha komolyan veszi ezt a kapcsolatot, akkor azt életre szólóan kell megkötni, másként semmi értelme.
Záró kérdésére pedig: az elvált de egyedül élő fél járulhat szentségekhez. Ma már nem követeli meg a jog, hogy ezt külön egyházi aktussal, un. "ágytól-asztaltól elválasztás"-sal engedélyezzék.
Tisztelt Atyám!
34 éves nő vagyok. Szeretném megkérdezni, mi annak a módja, menete, hogy megkeresztelkedhessek templomukban.
Köszönöm válaszát!
Kiss Ágnes
Kedves Ágnes!
Önt Krisztus hívja erre a lépésre. Krisztus pedig mindig az embereken keresztül szólít meg és vezet, ez a kereszténységünk egyik lényegi eleme, a személyesség. Keressen meg egy görögkatolikus papot, akivel fel tudja venni a kapcsolatot, és elmondja neki ezt a szándékát, vágyát. A honlapunk talán segít megtalálni, hogy lakóhelyéhez hol talál legközelebb lakó papot. A főmenüből a közösségeink rovaton belül rákattint a parókiák sorára, azon belül pedig a mindent mutat sorra. Az ott felsorolt parókiák közül ki tudja választani, hogy melyik van Önhöz legközelebb, hová tud elmenni rendszeresen. Ugyanis nem csak egyszeri alkalomról van szó, a keresztség felvételéhez alapos előkészület szükséges. Éppen azért, hogy ennek során minél mélyebben megérthesse, mit is jelent Krisztushoz tartozni. Segítse Ön az Úr ebben a szép folyamatban!
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...
A napokban több megjegyzés érkezett ide, amelyeket továbbítottunk a Fórumra, mivel nem lelki tanács végett íródtak. Ott bárki elolvashatja, s akár véleményt is fűzhet hozzá.
Kedves lelkiatya!
Római katolikus vagyok, és volt már esküvőm, de elváltam. Jelenlegi vőlegényem református. Az lenne a kérdésem, hogy lehet-e református esküvőm?
Amíg nem bizonyos, hogy az első házassága egyházjogilag érvénytelen volt, vagyis Ön azóta is érvényes házassági kötelékben él, addig, nagyon kérem, ne keressen, le létesítsen ilyen kapcsolatot. Ha már valóban helyrehozhatatlan a házassága, akkor indítsa el annak egyházi vizsgálatát. Ha az eljárás végére kiderül, hogy Ön szabad állapotú, akkor van lehetősége házasságot kötni. Mivel azonban Ön katolikus, ezért a római katolikus szertartás szerint kell megtenniük, vagy indokolt esetben felmentést kell kérnie a püspöktől. Ha katolikus fél ennek hiányában köt házasságot nem katolikus keresztény (pld. református) szertartás szerint, az a házasság nem érvényes.
mí a tílttott fa E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...
Mi a tiltott fa? Az Édenkert közepén álló tudás fája. Erről tiltotta meg a Teremtő Ádámnak és Évának, hogy vegyenek a gyümölcséből. Mivel megszegték az Isten parancsát és mégis ettek, ezért ez a fa halált hozott számukra.
Ennek újszövetségi párja azonban, az élet fája, a kereszt új életet hozott nekünk.
Kedves Lelkiatya!
Mi a különbség szeretni és imádni között? Csak fokozati különbség van és imádni annyi, mint nagyon-nagyon-nagyon szeretni vagy annál valami sokkal többet is jelent? Az "imádni" szóból származik az "imádkozni" igénk vagy fordítva? Bűn e azt mondani valakinek, hogy (sokszor mondják szerelmesek egymásnak, de gyermekeknek is) "Imádlak!"? Köszönöm a választ. Mel.
Jelentős különbség van a két kifejezés között. Sajnos a köznyelv gyakran figyelmen kívül hagyja ezt. Az imádat vallásos tiszteletet jelent, ez pedig egyedül az Istennek jár. Téves azt mondani bármire és bárkire az Istenen kívül, hogy "imádom". Ezt mindig kerülnünk kell!
Az imádkozik igénk az imád szóból származik. Igaz, hogy imádkozunk a szentekhez, az Istenszülőhöz is, mégsem imádjuk még őket sem, csak egyedül az Istent.
Kedves Lelkiatya!
A Melissza névnek van védőszentje? Ha valakinek nincs védőszentje, de szeretne, annak a bérmálkozáson kívül más lehetősége van még?
Köszönöm a választ! Mel.
Kedves Mel!
A Melissza pogány görög eredetű név (Melitta=méh), tudomásom szerint nincs keresztény megfelelője. Aki ezt a nevet kapta, az jól teszi, ha "keres magának" egy védőszentet. Nem kell elkapkodni. Ismerkedni kell a szentek életével, és akit valami oknál fogva különösen is közelállónak érzi, azt imádságaiban megkérheti, hogy legyen égi pártfogója. Ha ezt egy atyával meg is beszéli, az még nyomatékosabbá teszi ezt a "szent választást". Erre valóban jó alkalom a római katolikusoknál a bérmálás, de nem az egyetlen módja. Ezt is érdemes megbeszélni a közelálló tisztelendő úrral.
Kedves Atya! Miért mondhatjuk, hogy a templom az Isten háza, hiszen Ő nem lakik kézzel épített házban? Valamiképpen mégis ott "lakik", hiszen
ott találkozhatunk Vele legteljesebben.
köszönöm
Nem lakóhelye az Istennek a templom, hanem olyan otthon, amelybe befogad bennünket. A mi értelmezésünk, a mi emberi gondolkodásunk mondja a templomot Isten házának, mert számunkra az, nem pedig az Ő számára. Hiszen Ő mindenütt ott van, mindenütt lehet vele találkozni. Számunkra mégis úgy jelenik meg a templom, mint a vándorló zsidóknak a sátor: a találkozás helye.
Kedves Lelkiatya!
Előre bocsátom, hogy 25 éves vagyok, nem idős, talán már nem fiatal. Kicsit ítélkezve megmosolyogjuk, hogy különböző újonnan alakult felekezetek gitáros-zenés misével hirdetik az igét, és talán egy kis sznobsággal, de büszkék vagyunk a görögkatolikus liturgikus rendünkre és dallamkincsünkre.
Ugyanakkor azt látom, hogy az egyházunkban is minden ifjúsági programon tetovált rockzenekarok üvöltenek a mikrofonokba, pedig hiszem, hogy a fiatalok nem erre vágynak. Az exarchátusban ilyet még nem láttam, csak a hajdúdorogi egyházmegyében. Talán a két püspök közötti gondolkodásmódot tükrözi ez az ellentét? Vagy az egyházmegyei pasztorációs helynök tévedt vakvágányra - Fülöp püspök úr teljes támogatásával? Nem tudom, de valami nincs rendben.
Köszönöm, hogy leírhattam!
Valóban büszkék lehetünk görögkatolikus kincseinkre, de jogos lehet a figyelmeztetés, ebben sohase legyen mások lenézése, szánalmas sznobizmus.
Az azonban talán túlzás, hogy minden ifjúsági programon rockzenekarok üvöltenének. Sok ifjúsági program van, de a rockzenekar jelenléte egészen ritka. Hogy ez is sok? Megítélés kérdése. Tanulságos elolvasni a Szemlében megjelent interjút Kowalsky Balázzsal, aki mostanában többször is "beleüvölt" nálunk a mikrofonba, de nem mindegy, hogy mit kiált. Megvan a helye komoly és a könnyű zenének egyaránt. Ezeknek helyszínét, célját összekeverni, az volna komoly tévedés.
Abban biztos vagyok, hogy ezen a téren sincsen különbség a két Püspök atyánk gondolkodásmódja között.
Kedves lelkiatya!
A titok című filmben szereplő vonzás törvényéről hogyan "illik" vélekednie egy keresztény embernek? Mert végülis, lényegét tekintve szerintem hasonlít egy igazi keresztény hozzáálláshoz. Itt is arról van szó, hogy a negatív gondolatokat ki kell zárni az elménkből, illetve hogy minden nap hálásnak kell lenni azokért, amink van, valamint azokra kell gondolni, amiket szeretnénk igazán.
Ez végülis ugyanaz mint a vallás, csak más szavakkal: egy keresztény ember mindig legyen derűs, mindenekért hálát kell adni, illetve ahogy Jézus mondja, akármit kérhetünk az Ő nevében az Atyától, megadja nekünk.
Köszönöm a válaszát!
Isten áldja!
Tamás
Ez a fajta gondolkodás valóban hasonlít a keresztény tanításhoz. Nagyjából az is, csak éppen lenyakazva. A köntöse teljesen olyan, úgy mozog, sok tekintetben úgy működik, csak éppen nincsen feje. S ami még ennél is rosszabb, nincsen arca! A pozitív gondolkodás szép lehet, de vagy képes rá az ember vagy nem. Általában akkor működik, amikor az ember lelkiállapota is rá tud hangolódni. Mert ha nem, akkor hiába a nagy tanítás, hiába a titok hangoztatása, az ember saját erejéből csak földhözragadt ember marad. Olyan, mintha az Istenből merítene erőt, csak éppen nem ér túl az égig, csupán a saját maga kreálta ideológiába kapaszkodik.
Éppen ezért nagyon veszélyes az ilyen hazug ideológia. Ugyanis az Istent akarja helyettesíteni, s éppen azzal vezeti félre az embert, hogy azt állítja, az Isten nélkül is "működik".
Fontos a krisztuskövető embernél a derű, de csak akkor, ha az az Isten jelenlétéből fakad, nem pedig egy elsajátított módszer eredménye. Igen, mindig hálásnak kell lennünk, de az Istennek, nem pedig holmi vak sorsnak, vagy az öntudatlan Életnek. Bármit kérhetünk az Atyától - de Jézus nevében. Ez azt jelenti, hogy az Ő hitében, az Ő személye által. Nem az a hit, hogy bármi megtörténik, amit szeretnék, hanem az, hogy bármi történik, azt az Istentől fogadom. Akit szeretek, s ami fontosabb, Aki szeret engem. Ezt a személyességet - mely az ember boldogságának lényege! - nem tudja megadni ez a hamis ideológia.
DJK!
Kedves Lelkiatya!
Elfogadható-e önmegtagadásnak/böjti felajánlásnak, ha valaki az Eucharisztiáról mond le önként? A böjt célja, hogy általa végső soron közelebb kerüljünk a Jóistenhez, de az Eucharisztiában érhető el a legteljesebb közelség itt a földi életben, ez pedig ellentmondásnak tűnik.
Köszönöm válaszát:
K.
Nem. Az Eukharisztiától tartózkodás nem böjti cselekedet. Ilyet egyáltalán nem javaslok. Valóban, ahogy írja, a böjtnek is az a célja, hogy közelebb vigyen az Istenhez. Az Eukharisztia vételére mindig törekedni kell.
Nagyböjtben nem azért tartunk aliturgikus (Szent Liturgia nélküli) napokat, mert lemondunk az Eukharisztiáról is, hanem inkább a Liturgia ünnepélyességét váltjuk fel más szertartásokkal, amelyek még jobban késztetik az embert a bűnbánatra.
Kedves Lelkiatya!
Házasság érvénytelenítése ügyében szeretnék kérdezni.Miskolcon lakunk,szeretném kérvényezni a házasságunk érvénytelenítését.Hol kezdjem? A kerületi atya, akihez tartozunk, nagycsaládos, szerintem tőle ez merőben távol áll.Kezdeményezhetem a püspöki hivatalban?Mit tanácsol?
9 évig voltunk polgárilag házasok a római katolikusnak keresztelt férjemmel, aki megismerkedésünk előtt nem gyakorolta a hitét, a családja sem.Velem kezdett templomba járni, elsőáldozott, jegyesoktatásra jártunk, görög szertartás szerint esküdtünk.Másfél év után teljesen megváltozott, közölte, hogy milyen unalmas liturgiára járni és nem is hajlandó eljönni.Tőlem is eltávolodott,jobb-rosszabb időszakok, ismétlődő megcsalások után kértem, hogy költözzön el, mert ebbe belebetegszünk mindannyian.2 óvodáskorú gyermekünk van.Kértem segítséget pszichológustól 10 hónapon keresztül, de ő nem jött el velem, paptól, a családtól, ügyvédtől,hosszú vívódás után jutottunk el a válásig. Van olyan barát, aki azt mondja, hogy már az együttjárásunk alatt is volt más lány az életében.Nem éltünk együtt a házasság előtt,hetente 2-szer találkoztunk.Nekem az első kapcsolatom volt.Nem voltam biztos a választásomban, többször szakítani akartam, de ő mindig kikönyörögte,hogy béküljünk ki.Ezzel ő tűnt a kitartó, határozott,szenvedélyes embernek, aki mellett biztonságban érezhetem magam, kiáll mellettem, megszerettem.Ezért volt hatalmas csalódás, hogy nem lehet rá számítani.Mindkét terhességem alatt elhagyott, többször elköltözött.Tartós házassági krízis alakult ki.Fél éve a kolléganőjével és annak a gyerekével él.Közös gyermeküket elvetették.A mi közös gyerekeinket rendszeresen látogatja, azóta gondoskodóbb apa, és én is felszabadultabb, kevésbé gondterhelt vagyok. Kérném az Atya segítő válaszát!T.
Ezt a bírósági eljárást legegyszerűbben a saját parókusán keresztül kezdeményezheti. Ő segít fölvenni a kapcsolatot az Egyházmegyei Bírósággal. Az merőben örvendetes, hogy a tisztelendő úr nagycsaládos, s az egyáltalán nem befolyásolja ennek a jogi lépésnek a menetét. Megteheti azt is, hogy keresetlevelét egyenesen a püspöki hivatalba juttatja el.
Kedves Lelkiatya!
Van egy hosszú évek óta tartó barátságom,vagyis amit annak hiszek/hittem.Összekötnek bennünket a közös tanulmányok,a hit és más dolgok is.Sokszor órákig tudunk beszélgetni egymással,nem felszínes dolgokról.Ezzel az a gondom,hogy legnagyobb esetben az utcán vagy a buszon történik.Például hittanóra után az ő házuk előtt vagy a buszon,vagy más ha más rendezvényeken veszünk részt utána.Sok mindenről beszél olyankor az otthoni problémáikról,a munkahelyén lévő nehézségekről,az ő személyes problémáiról,intim gondjairól.Emiatt nem értem miért van az ha elhivom sétálni,hozzám vagy kávézni vagy máshová általában vonakodik eljönni.
...
Pozitiv tulajdonsága,hogy segit másoknak,szivesen ad is másoknak,elintéz dolgokat,és ezt szivesen megteszi.Úgy érzem ez a kapcsolat így nem folytatódhat tovább,ez már nagyon nyomasztó és fárasztó.Nagyon bánt az egész.Azon gondolkodom tisztázzam-e vele ezeket a dolgokat?Ha igen hogyan?Szeretek tisztán látni dolgokban.A Lelkiatya mit tanácsolna?Milyennek látja az ő személyiségét a leirtak alapján?
Válaszát előre is köszönöm!
Mara
Kedves Mara!
A leírása alapján nem merek arra vállalkozni, hogy véleményt mondjak arról a fiatalemberről, akiről csak Öntől származnak ismereteim. Ezek természetesen helytállóak lehetnek, de mégis az Ön látásának, érzéseinek szűrőjén keresztül érkeztek hozzám.
A helyzetében azt tanácsolom, hogy ne erőltesse a külön sétákat, találkozásokat. Ha egyébként Önnek is örömet okoznak ezek a beszélgetések, akkor attól sem kell elzárkózni, de nyugodtan fölhívhatja a figyelmét az illetőnek, hogy ne legyen önző, ne csak az ő dolgairól folyjon a szó. Fontos, hogy Ön is legyen vele őszinte, az együttlétük igazi beszélgetés legyen. Ha ezek után esetleg végleges szakítás következne, azt pedig ne bánja, Önnek is nyugodtabb lesz utána az élete.
Kedves Lelkiatya!
Római katolikus hívő vagyok, gyakran járok zarándoklatokra, különböző célokból: kérés, felajánlás, stb. Végigmentünk az El Caminon egy atya vezetésével, minden nap több órát töltöttünk imádkozással. Sok hazai zarándoklaton is részt vettem. Azért írok egy görög katolikus lelki atyának, mert véleményem szerint Önök túl sokat használják a zarándoklat szót a honlapjukon. Pl. egy motoros örömkirándulást miért neveznek zarándoklatnak? Azzal tetézve, hogy a motorosok több mint fele még csak nem is vallásos - egy résztvevő elmondása alapján. Az egyházközségünk 2-3 évben vett már részt a görög ifjúsági zarándoklaton is, az is inkább egy jó kirándulós buli, mintsem zarándoklat.
Biztosan olvasta Tisztelt Lelkiatya is A Zarándok c. könyvet, ahhoz képest nem túl (mű)fenkölt dolog-e minden kirándulásra, túrára, motorozásra, ifjúsági bulira rámondani, hogy zarándoklat? Ez kb. olyan, mint ha a sima fogyókúrát böjtnek felmagasztalnának az írásaikban.
Köszönöm válaszát!
K. Dani
Kedves Dani!
Azt hiszem, igaza van. Talán nem abban, hogy túl sokat használjuk a zarándoklat szót, hanem, hogy amikor zarándoklatot szervezünk, akkor az valójában nem az, vagy nem teljesen az. Magam is bosszankodom, amikor búcsújáró helyre szervezett utat zarándoklatnak neveznek, s közben tengerparti fürdőzéssel, elengedhetetlen vásárlással színesítjük azt. Attól tartok azonban, hogy e téren nem csak a mi honlapunk vét. Vitathatatlan, hogy újra divattá lett a zarándoklat, s ennek számtalan formája van, amely nem érdemelné meg ezt a nemes elnevezést. Azt tehetjük inkább, hogy amikor zarándoklatot szervezünk, akkor megpróbáljuk valóban lelki programmá teszi azt.
Lehet, hogy már az én érzékenységem is eltompult e téren, mert ugyanakkor én örömmel vettem a kerékpárosok, motorosok zarándoklatának hírét. Beszámolóik alapján kétségtelen, jól érezték magukat az azokban résztvevők, de ahogy tudom, kijutott nekik bőven a megpróbáltatásokból is. Lehet, hogy voltak közöttük nem hívők, de hogy visszafelé nem volt, azt szinte biztosra veszem.
Az ifjúsági zarándoklatunkon a fiatalok napi 20-30 km-t gyalogolva elmondják a teljes zsolozsmát - ami nálunk, görögkatolikusoknál nem kis teljesítmény. Vannak csöndben végiggyalogolt szakaszok, szentgyónási lehetőség. Lehetne mindebből több, elhiszem, de örülök, hogy több, mint 500 fiatal lelkileg feltöltődve érkezik Máriapócsra és folytatja tovább az életét. Ne nevezzük zarándoklatnak? Szerintem mindig az egyéntől függ, hogy az számára zarándoklattá válik-e vagy sem. Próbáljuk megadni nekik ezt a lehetőséget!
Kedves Lelkiatya!
Ismét a pápa körüli elnevezések kapcsán szeretnék írni.
A Szentatya (avagy Pápa úr, ahogy a ferencesek nevezik)szerdánként a Vatikánban pápai kihallgatást tart... Audientia - meghallgatás. A magyarban a kihallgatás szónak nagyon rossz a csengése, olyan, mintha egy bűnvallatásnál valakit a lámpa fényében kihallgatnának... Tehát akit kihallgatnak, az beszél! A pápa esetében ugyan ő beszél, de miért kihallgatás? A pápai kihallgatás kifejezés olyan, mintha a pápa maga hallgatna ki egy bűnöst (a lámpa fényénél...) Sehogyan sem jó ez így, amikor valójában a zarándok hívek hallgatják MEG a pápát (s nem KI), hiszen a pápa egy tanítást, beszédet ad a híveknek. nem párbeszéd, ha jól tudom! Egy kihallgatás pedig inkább párbeszéd lenne... Jobb lenne: a pápa meghallgatása. Így világos lenne, hogy ki beszél s ki nem.
Tudom, a kihallgatás régi kifejezés, de annyira helytelen így, mára rég le kellett volna ezt is cserélni más kifejezésre.... Mert egy egyszerű emberben, aki átélte az 50-es éveket, nagyon másképp csenghet...!
Köszönettel: László
Kedves László!
A "kihallgatás" szó valóban nem szerencsés kifejezés arra, hogy a Pápával való találkozást jelöljük vele. Amikor azonban pápai kihallgatást mondunk vagy írunk, akkor nyilván senki nem arra gondol, hogy ott a pápa úr valakit kihallgat. Főként nem az ávós módszerekkel. Egyébként gyakran "általános kihallgatásnak" is nevezzük, mintegy jelezve, hogy egy mindenki számára nyitott lehetőségről van szó.
A pápai audiencia is állandósult szókapcsolat, amelyben az audiencia talán jobban kifejezi a hallgatást, a tanítás meghallgatását. Mindenesetre nem áll módunkban megváltoztatni sem a latin, sem a magyar szó használatát. Talán a Magyarán szólva rovatunkban lehetne javaslatokat adni arra, hogyan nevezhetnénk másként a pápai kihallgatást.
