Tisztelt Lelkiatya!
Egy nagyon bonyolult helyzet előtt állok. A párom több száz km-re lakik tőlem, de nemrég állást kapott a városunktől nem messze. Annyit nem keresne, hogy egymaga fenttartson egy albérletet, így arra gondoltunk, hozzánk költözne. Elég szűkös a ház, csak úgy tudnánk megoldani, ha egy szobában lennék. Vallásos, katolikus családban élek, így a házasság előtti testi kapcsolat nálunk 'nem téma', ezért a szüleim nem is akarnak hallani a költözésről. Viszont akkor, ha valóban együtt élnénk, de nem élnénk nemi életet, megoldható lenne a dolog? Nem sértenénk vele semmit? kérem segítsen!
Timi
Kedves Timi!
Nagyon kérem, fogadja meg a tanácsomat: ne siessenek, várjanak.
Megértem, hogy a szükség azt kívánná, hogy költözzenek egy lakásba, de higgye el, hogy a szerelmüket ez nagyon megterhelné. Egyrészt kegyetlenül megnehezítené a tisztaságuk megtartását, óhatatlanul egyre jobban bekúszna a kapcsolatukba - mivel szeretik egymást és egészséges emberek. Egyre több szó esne erről, egyre több problémát jelentene.
Másrészt a közeledő házasságuk nem csupán az ágy közösségét jelenti majd, hanem csodálatos életközösséget. Ebből is előre elcsennének sokat azzal, ha már most összeköltöznének.
Javaslom, hogy egyrészt hozzák meg ezt az anyagi és lelki áldozatot a jövőjük érdekében, hogy most még nem költöznek egy fedél alá, másrészt bízzanak abban, hogy adódik más megoldás, más lehetőség. Keressék is meg azt.
Sok erőt és kitartást ehhez a szép törekvéshez!
Kedves Lelkiatya!
Krisztus feltámadt!
Mit gondol a Jeruzsálemi Szent Tűzről? Errefelé nem igen hallani róla, de ahogy látom, ortodoxok kétség nélkül elfogadják a hitelességét.Hogyan viszonyul ehhez a csodához a (görögkatolikus egyház?
Mihály
Ámulattal szemléli.
Én magam nem vagyok túl lelkes érte. Nem volt alkalmam saját benyomást szerezni róla. Az, aki közelről átélte, biztosabban hiteles véleményt tud mondani. Mindenesetre e fellobbanó különleges láng nélkül is csodálatosan meg tudjuk élni a Föltámadás tényét, fényét, örömét. Én, személy szerint nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget.
Tisztelt Lelkiatya!
Van egy barátnőm,akinek sok problémája van a házasságával.A férje mások előtt mindig lealázza,egy senkinek és semminek állitsa be.Ha ő próbálja ezt viccel elütni,azt mondja neki,hogy mindenben egyezik vele,akkor még durvábban sértegeti,addig provokálja,még sirva nem fakad.Ha ketten vannak akkor is,ha nem tetszik neki valami,vagy ha véletlenül elront valamit mindennek lehordja,a felesége családját is lenézi.A barátnőm igyekszik mindenben a kedvében járni neki,mindig mindent gyorsan megbocsát neki,de a férjének még ez a megbocsátási készség sem tetszik,értetlenkedik miatta.Egy nagyon pesszimista beállitottságú emberről van szó,aki a felesége optimista beállitottságát is letöri,elbizonytalanitja őt,az önértékelését is rombolja.Az a benyomásom,hogy túlságosan szereti a férjét,csak a jót nézi benne,hogy nem italozik,a keresetét haza adja,másoknak mindig mindenben segit,de ez az egy nagy hibája van,hogy igy viszonyul hozzá,és ez nagyon fájdalmasan érinti őt.A nehézséget még az is fokozza,hogy a barátnőmnek volt egy spontán vetélése,és azóta sajnos nem tud teherbe esni.A férjétől lelkileg semmi támogatást nem kap,csak negativ dolgokat tud mondani neki.Ő arra is gondol,hogy lelki okai vannak annak,hogy nem tud állapotos maradni.Ha valakinek ilyen emberrel kell együtt élnie,mit lehetne tenni a változtatás érdekében.Én azt tanácsoltam,hogy beszéljen vele,változtasson a hozzáállásán,legyen erélyesebb vele,mondja el hogy őt mindez rosszul és mélyen érinti,de azt mondja nem lehet,mert csak rontana a helyzeten,.meg a férje azzal érvel,hogy ő ilyen.Nagy vita forrást képez a vallás is köztük,a barátnőm vallásos a férje pedig egyáltalán nem,Isten ellen háborog,sokszor abból is veszekedés van ha elmegy a misére.Rossz nézni,hogy valaki igy szenved és nem tud tenni ennek érdekében.Még fiatal,ha ezeket a dolgokat nem oldják meg,az tartósan nem biztos hogy sok jót tartogat.Ön mit tanácsolna ebben az esetben.Köszönöm szépen a válaszát!
Valóban nagyon nehéz helyzet. Gépelt szöveggel, honlapon keresztül, ráadásul így is csak közvetve nemigen lehet segítséget nyújtani. Az ilyen személyes helyzetekben legtöbbször nem tanácsokat kell adnunk, hanem a mellette állással tudjuk kifejezni szeretetünket, együttérzésünket, és ez erőt tud adni embertársunknak még akkor is, ha észérvekkel aligha tudnunk segíteni.
Egyrészről nagyon szép a barátnőjének ez a helytállása, kitartása. Mindenképp ebben kell erősítenie őt. Szíve mélyéről származik ez a fontos bölcsesség, hogy kitartson a férje mellett, még ha ilyen sötét gondolkodású is. Ez a kitartása, hűsége idővel szép gyümölcsöket fog teremni. Abban erősíteném őt továbbra is, hogy hite legyen állandó támasz, kapaszkodó, hogy Krisztussal minél szorosabbra fűzze személyes kapcsolatát, akkor nem fog elfogyni ez a kitartása. És akkor Krisztus maga fog segítségére sietni, még ha emberileg nem is mutatkozik erre kilátás.
Az valószínű, helyes gondolat, hogy a dolog megbeszélésére, tisztázására biztatja a barátnőjét. Sokszor előfordul, hogy inkább gyávaságból, netán restségből mulasztjuk el a nehéz dolgok kibeszélését. Pedig erre nagy szükség van. Keresse az alkalmat, egy-egy felszabadultabb együttlétet, hogy tudjon erről a férjével beszélni. Az mindig nagyon rossz hatással van a házas kapcsolatra, ha nem tudják egymás között kibeszélni a nehézségeket. Csak tűrésre, csak elviselésre nem lehet kapcsolatot építeni. Tehát igenis felelőssége a barátnőjének, hogy akarjon javítani a kapcsolaton. Ismétlem, ennek jól meg kell találni a módját, körülményeit. Ha nem sikerül egyszer, kétszer, akkor lehet, nem találta meg a helyes időt, módot. Nagy türelemmel kísérelje meg újra. Ugyanakkor, ha a férje ezt zaklatásnak érzi, akkor rosszabbat tett vele. De nem szabad föladni.
Mint ahogyan azt sem, hogy a férje megtéréséért imádkozzon. Ez fogja majd gyökeresen megoldani a házasságukat.
Kedves Lelkiatya!
A tegnapi napon válaszolt a levelemre a megbocsátásról,de nem kaptam meg a választ teljes egészében,egy félbe hagyott mondattal zárult a gondolatmenete,valószinüleg a rendszer nem regisztrálta a válasz többi részét.Érdekelne a válasz hiányzó része is,ha lehetséges lenne,hogy újból megkapjam.Köszönöm megértését.
Tisztelettel:T
Elnézést kérek. Íme, a teljes válasz:
A humor nagyon fontos eleme az életünknek. Ha hiányzik, akkor megkeseredhet még az is, ami egyébként érdekes és szép volna. A legértékesebb humor az egészséges önirónia. Amikor az ember attól sem fél, hogy önmagán mulasson. Az ilyen ember nem esik abba a hibába, hogy túl komolyan veszi önmagát. Ez ugyanis sok összeütközésnek, viszálynak lehet az alapja.
Árulkodó az az elszólása, hogy "kiiktatja az ismeretségi köréből" azokat az embereket, akiktől már többször is hasonló sebet kapott. Ez talán jogos védekezésnek tűnik, de semmiképp sem krisztusi, nem Krisztushoz méltó magatartás.
Ha nehéz a megbocsátás, akkor kérje Istentől. Nélküle úgyis képtelenek lennénk rá. Szorosabb kapcsolatra kell találnia Krisztussal azért, hogy az Ő magatartását tudja követni. Ha úgy érzi, bántják, akkor imádkozzon azért, azokért az emberért vagy emberekért, akiktől a bántást kapta. Ne a saját sebével törődjön, hanem azzal, hogy az Isten bocsásson meg neki(k). Krisztus Urunk szó szerint ezt tette, ugyanerre figyelmeztetett.
Tehát nem kizárni kell az ilyen embereket, hanem a szívébe bezárni, és ott imádkozni értük.
Tisztelt Lelkiatya!
Gondjaim vannak a megbocsátással.Naivan sokszor azt hiszem,hogy már megbocsátottam,azután adódnak olyan helyzetek az életben,amelyek megcáfolják ezt.Megakarok bocsátani,de a dolgok,amelyeket elszenvedek,mélyen bennem élnek,nyomják a lelkemet,emiatt az emberekkel akik megbántanak,felveszek egy hideg távolságtartást és zárkózottságot,mert ellenérzést és ellenszenvet keltenek bennem.Nem tudom miben van a problémám gyökere.Lehet,hogy bennem van a hiba,de nem tudom eltűrni más emberek ironizálását,vagy ha bántó szándékkal mondanak valamit vagy cselekedeteikkel éreztetnek dolgokat.Ezek a dolgok érzékenyen érintenek,és nagyon rossz érzéseket hoznak felszinre bennem.Ezeket az embereket bizonyos időn belül,ha ismétlődnek dolgok,kiiktatom az ismeretségi körömből és az életemből is.Mi lenne a Lelkiatya tanácsa?
Válaszét előre is köszönöm!
T
A humor nagyon fontos eleme az életünknek. Ha hiányzik, akkor megkeseredhet még az is, ami egyébként érdekes és szép volna. A legértékesebb humor az egészséges önirónia. Amikor az ember attól sem fél, hogy önmagán mulasson. Az ilyen ember nem esik abba a hibába, hogy túl komolyan veszi önmagát. Ez ugyanis sok összeütközésnek, viszálynak lehet az alapja.
Árulkodó az az elszólása, hogy "kiiktatja az ismeretségi köréből" azokat az embereket, akiktől már többször is hasonló sebet kapott. Ez talán jogos védekezésnek tűnik, de semmiképp sem krisztusi, nem Krisztushoz méltó magatartás.
Ha nehéz a megbocsátás, akkor kérje Istentől. Nélküle úgyis képtelenek lennénk rá. Szorosabb kapcsolatra kell találnia Krisztussal azért, hogy az Ő magatartását tudja követni. Ha úgy érzi, bántják, akkor imádkozzon azért, azokért az emberért vagy emberekért, akiktől a bántást kapta. Ne a saját sebével törődjön, hanem azzal, hogy az Isten bocsásson meg neki(k). Krisztus Urunk szó szerint ezt tette, ugyanerre figyelmeztetett.
Tehát nem kizárni kell az ilyen embereket, hanem a szívébe bezárni, és ott imádkozni értük.
Kedves Lelki atya!
Ismét felvetődött, ahogy az elmúlt két évtizedben többször is, hogy a világ keresztényei ugyanazon a napon ünnepeljék a húsvétot. Azt szeretném kérdezni, hogy mi szól az ellen, hogy visszatérjünk ahhoz az EGYIK ősi számításhoz, mi szerint egyszerűen a Pesszach utáni vasárnapot jelölnék meg és a többi számítást, amelyik a keleti vagy a nyugati keresztényeknek "kedvezne inkább", figyelmen kívül hagynák. Nem lehetséges viszont, hogy így teljesen föl kellene adni a Julián naptár szerinti számításokat, mert a Pesszach esetenként olyan korai dátumra kerülne, hogy az egész böjti időszak szinte rögtön karácsony után jönne. Bár ott azért maradna legalább két-három hét. Mi hát a gond? Köszönöm.
A gond ezen a téren az, hogy nem mindenki egyformán gondolkodik erről a kérdésről. Végül is nem volna semmi gond, ha minden egyes egyházi vezető úgy gondolná, ahogyan Ön, és követné ezt a javaslatot. De egyelőre nem ez a helyzet, egyelőre tehát el kell szenvednünk ezt a különbséget.
Kedves Lelkiatya!
Engem az érdekelne,hogy hogyan lehet felismerni,megtalálni azt az életutat,amelyet Isten öröktől fogva eltervezett a számunkra.Vonzalamat érzek a szerzetesnői hivatás iránt,de sokszor az iránt is,hogy legyen mellettem valaki.Van bennem egy tartás,hogy ha mondjuk döntést hoznék a szerzetesnői hivatás mellett,és megtenném az ehhez szükséges lépéseket,mi lenne akkor ha jönne egy olyan hullám,hogy szerelmes lennék valakibe.Az életutunk megválasztásánál kell,hogy legyen bennünk egy szikla szilárd döntés,hogy mit szeretnék,amiből nem engedek történjék bármi is?Válaszát előre is köszönöm!M
A döntés attól lesz sziklaszilárd, hogy megbizonyosodom, az Isten ezt várja tőlem, ezt adja nekem. Akkor a hűség nem az elhatározáshoz köt, hanem ahhoz a Személyhez, aki meghívott.
Hogy mire is hív az Isten, mit vár tőlem, ezt keresni kell, kérni kell ennek kinyilvánítását. Közben az embernek saját magának is kell keresnie a választ, nem lehet ölbe tett kézzel várni rá. Aki kéri, megkapja, aki faggatja Őt, az választ is kap Tőle.
Ugyanakkor nagyon fontos az ilyen döntés meghozatalánál a lelkivezető véleménye. Ezért elengedhetetlen, hogy legyen lelkivezetője, akivel minden kérdést meg tud beszélni.
Ha a döntés után másféle érzelmek kerítenék hatalmába, ezen nincs mit csodálkozni, a hivatásunknak ilyen próbákat ki kell állni. De csak akkor állja ki az ember, ha Isten akaratát követve indult el a szerzetesség felé. Akkor Tőle kapja az erőt a hűséghez.
Üdvözlöm Tisztelt Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, hogy XIII. Gergely pápa, amikor 1582-ben elrendelte a ?gregorián-naptár? bevezetését, akkor mi még nem voltunk a Katolikus Egyház része, és a naptár is Ónaptár volt. Szóval amikor 13 Gergely pápa korrigálta az akkori naptár csillagászati késését, amely mára már 13 nap
különbséget jelent a Julián-naptárhoz képest, ám ezzel megszüntette az
Antiochiai zsinat 1. kánonjának a figyelembevételét,
miszerint a keresztény Húsvét nem ünnepelhető együtt a zsidó Húsvéttal.
A kánont nem valamiféle anti-judaista szándék motiválta, hanem az a tény, hogy mind a négy evangélium egybehangzó tanúsága szerint Krisztus feltámadása vasárnap, a hét első napján, a zsidó Húsvét ünnepe után következett be. A kánon tehát a húsvéti eseményeknek ezt a kronológiai sorrendjét őrzi.
Hát mi a helyes, és mi a magyarázat?
Válaszát előre köszönöm.
Nagy László
Kedves László!
A Húsvét számítása kezdettől fogva vitákat keltett. s nem csupán a Gergely-naptár bevezetése okozott e téren megoszlást. Akkor is volt, ma is van többféle törekvés az egységes ünneplésre is. Nem lehet azt mondani egyikre vagy másikra hogy helyes vagy helytelen. Különböző hagyományok befolyásolják a számítást.
A Gergely naptár használatát Magyarországon a görögkatolikusoknál a 20-évektől kezdve lassú átmenettel sikerült bevezetni. Az ukrán görögkatolikusok a Julián-naptár szerint ünnepelnek, viszont vannak ortodoxok, akik pedig már a Gergely-naptárat használják (románok, görögök). Viszont az ortodoxok ennek ellenére együtt ünneplik a húsvétot, ugyanazon a napon. Ehhez némely országokban igazodnak a keleti katolikusok is (Románia, Szíria). A kérdés tehát roppant összetett, és jó, hogy van törekvés az egységes ünneplésre, de ez a törekvés még nem elég hatékony.
Kedves Lelkiatya!
Már hosszú ideje komolyan foglalkozom a papi hivatás gondolatával. Római katolikusnak kereszteltek, római rítus szerint bérmálkoztam, de magamat görög katolikusnak tekintem és görög katolikus papságra készülök. Mivel a hivatást még alaposan érlelnem kell magamban, a szemináriumba lépéssel még legalább 3-4 évet várni szeretnék. Erről az elhatározásomról a családomon kívül még senki sem tud. Lehetek-e görög katolikus kispap úgy, hogy római katolikusnak kereszteltek és római rítus szerint bérmálkoztam?
Megtisztelő válaszát és bizalmát előre is köszönöm! Áldott és Békés Húsvéti Ünnepeket kívánok!
Hálás köszönettel
Ez mindenképp rendkívüli esetnek számít. A rítusváltást általában megpróbálja elkerülni az Egyházunk, hiszen ajándéknak kell tekinteni azt, amit kaptunk, amibe születtünk. Főként a cölibátus védelme miatt van egy íratlan szabály is, hogy az a fiatalember, aki római rítusról görög rítusra akar váltani, annak pappá válása esetén mintegy kötelessége a cölibátust választania. Ezt tehát alaposan meg kell gondolnia Önnek is.
Mindazonáltal van példa arra, hogy görög rítusú emberből római rítusú pap legyen és fordítva. De ezek rendkívüli esetek, inkább kerülendő ez a gyakorlat.
Kedves Lelkiatya!
A böjtölésre vonatkozó egyházi előírások kapcsán lenne egy kérdésem. A szerdai és pénteki hústilalom kiterjed-e a hal vagy más vízi állat húsára is? Én logikám szerint a hal húsának is ide kellene tartoznia, tekintve, hogy élő állatról van szó (én ezt is követem személyesen is saját böjtölésemben). Ugyanakkor római katolikus tesvérektől többször hallottam, hogy a hústilalom nem terjed ki a halra, görögkatolikus vonatkozó előírást pedig tényszerűen nem találtam.
Köszönöm előre is válaszát, illetve ha iránymutatást ad arra is, hogy a böjtölési előírások részletesen mely könyvben érhetőek el esetleg laikus testvérek részére is.
Köszönöm szépen válaszát.
H.Dániel
Néhány évvel ezelőtt készült egy kis kiadvány, mely összefoglalja, hogy mi, görögkatolikusok hogyan böjtölünk.
Igen ősi gyakorlatra vezethető vissza az, hogy a hústilalom nem vonatkozik a hidegvérű állatok húsának fogyasztására. Mégis, aki úgy szeretné tartani, hogy szerdán és pénteken halat sem fogyaszt - ha ezt Krisztusért teszi -, akkor igen dicséretes dolgot művel. Annál is inkább, mivel a görögkatolikus egyházban a halfélék is, sőt az egyéb állati eredetű táplálékok (tojás, tejes ételek) a szigorú böjti értelmezés szerint szintén kerülendők. Eredeti előírás alapján nagyböjtben halat csak két napon lehet enni: Örömhírvétel és Virágvasárnap ünnepén.
?Az ételtől való megtartóztatás, amit látszatra teszünk, gyűlöli az Úr lelke, de a megtartóztatást, ami a testi bölcsesség leigázására szolgál, szereti az Úr, mert az a test elnyomása által megszentelést eredményez.?
(Nagy Szent Bazil)
Kedves Lelkiatya!
Mit jelent az idézetben a testi bölcsesség?
Andi
A böjt nem korlátozódhat csupán az étrend megváltoztatására. Akkor lehet böjtről beszélni, ha azt valóban Istennek ajánljuk fel. Ha hozzákötünk más, világi célokat (fogyókúra, méregtelenítő kúra, vagy éppen az emberek elismerése), akkor az ilyen törekvésnek semmi lelki haszna, gyümölcse nincs. Sokszor belevegyül a lelki dolgainkba az, hogy közben emberi hasznot is akarunk húzni belőle. Ez a testi bölcsesség nem válik javunkra, sőt, elveszi a gyümölcsét még annak is, amit egyébként szerezhetnénk a lelki cselekedet által.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy lehet-e valamit tudni annak a bazilita rendből már korábban kizárt, a minap exkommunikált négy ukrajnai/ukrán atyának az indítékairól, akik állítólag püspökké lettek szentelve és megalakították "Ukrajna Ortodox Görög-Katolikus Egyházát"? Lehet, hogy ők is "vissza a gyökerekhez" mottó szerint akartak volna élni és cselekedni, de elszigetelődtek és végül hasonló helyzetbe sodorták magukat, mint Lefébvre érsek követői? Válaszát köszönöm.
Igen fájdalmas és szomorú eset.
Ismereteim szerint eredetileg hárman voltak. A szlovákiai bazilita rendtartományhoz tartoztak. Nagyon sok fiatalt vonzottak, hatékonyan térítettek, betegeket gyógyítottak. Alighanem ez szállhatott a fejükbe, mert elhatározták, hogy új egyházat alapítanak. Egymást püspökké szentelték, ami önmagában is képtelenség, majd pedig átmentek Ukrajnába, és ott terjesztették ezt az egyházukat. Néhány idős püspököt sikerült maguk mellé állítaniuk, a többieket viszont "kiközösítették". Ugyanígy a római pápát is. Nyilván ezekkel a lépésekkel csak saját magukat zárták ki az egyházból. Lefebvre érsek ennél sokkal tisztább szándékkal tanított. Az eredmény valóban hasonló. Hogy mi lesz a sorsuk, a jövőjük, azt csak egyedül a Mindenható tudhatja.
Tisztelt Lelkiatya!
Két dologgal kapcsolatban szeretnék kérdezni, az egyik az előző kérdező levelével kapcsolatos. Vannak teológusok, akik egyre kevésbé hisznek a sátán létezésében, azt mondják, hogy a rossz az megvan minden emberben és nekünk magunknak harcolni kell, hogy ez ne törjön felszínre. Tehát nem gy külső lényről, személyiségről van szó, ezek szerint. Tehát nem egészen világos: személy vagy nem személy a sátán? Én úgy érzem-másokkal együtt-hogy egy szimbólum, nem önálló szellemi lény, mert ha az lenne, akkor lenne önálló személyisége? A mai amerikai filmek-határtalan az emberi fantázia ugye?-egyre gyakrabban ábrázolnak ördögűzést, démoni megszállottságról beszélnek stb, ha jobban utána jár az ember, akkor kiderül, hogy ezek az áldozatok súlyosan skizofrének. Tehát azt is szimbolikusnak kell venni amikor Krisztus az evangéliumokban ördögöket űz ki???
A másik kérdésem a gyónással kapcsolatos. Egyre többen vannak nálunk a nyugati egyházban azok, akik már nem paphoz járnak gyónni, hanem egyenesen Istennek gyónnak meg otthon egy sarokban, jobb esetben egy szentkép, ikon előtt. Németországban és Hollandiában ez egyre jobban terjed, már egy ottani pap is írta a neten, hogy lassan kimegy "a divatból" a gyónás hagyományos fajtája, az un. fülbegyónás. Én is egyre inkább emellett volnék, különösen azután, hogy már a harmadik pap akar pszihológushoz küldeni (mellesleg az elmúlt években folyamatosan jártam pszihológushoz!) mikor a gyónásban azt fejtettem ki, hogy sokszor nehezemre esik az ima, nem mindig tudok imádkozni, lelki szárazságot érzek vagy valami hasonlót, úgy érzem, hogy Isten nagyon távol van. (Ezekről a dolgokról hiába beszélnék a pszihológusomnak-van állandó-úgyse értené. Ön is hasonló tanácsot adna egy ilyen-kimondottan hitbeli, lelki problémára?
Válaszát előre is köszönöm! M
A sátán egyik módszere, hogy elhitesse, ő nincsen. Innen már csak egy-egy lépés azt gondolni, hogy akkor kísértés sincsen, sőt bűn sincsen. Így pedig Krisztus megváltására sincsen szükség. Teljesen félrevezető és igen káros ilyet mondani, netán tanítani, bármilyen nagy teológus tenné is ezt.
A szentgyónás elhagyása is kicsit hasonló jelenség. Kétségtelen, hogy Nyugaton sajnos manapság igen csökken a rendszeres gyónók száma, de nem ez az egyetlen dolog, amit nem kell megtanulnunk Nyugattól. Kezdetben, az ősegyház gyakorlatában még nyilvános bűnbevallás tartottak. éppen azért, mert minden egyes bűn az egész közösséget is sérti, gyöngíti, ezért nyíltan be kellett vallani, ha valaki bűnt követett el. Lehet azt mondani, hogy irgalomból, a bűnbevallás megkönnyítése végett változtatott az egyház ezen a nehéz feladaton, és így alakult ki az un. fülbegyónás, vagyis, amikor valaki személyesen a közösség vezetője előtt tesz vallomást, nem pedig mindenki előtt. Számolni kell azzal, hogy minden bűn, még a legtitkosabb, legelrejtettebb is az egész közösségre vonatkozik. Nem szabad azt a könnyebb utat választani, hogy egy ikonkép előtt gyónom meg és vallom meg a bűneimet. Krisztus nem az ikonképeknek, hanem az apostoloknak adta meg a bűnbocsátó hatalmat.
Hogy miért akarják Önt pszichológushoz küldeni, természetesen nem tudhatom. Ha ezt többen is, egymástól függetlenül tanácsolták, akkor mindenképpen elgondolkodtató. Kétségtelen, vannak olyan helyzetek, amikor jót tesz az ilyen jellegű szakember segítsége. Nyilvánvaló, hogy csakis keresztény, lehetőleg katolikus pszichológus jöhet szóba. Mással nem is igen érdemes megbeszélni a lelki gondjainkat, mert úgysem látja át az emberi psziché lényegét: hogy az Isten képére vagyunk teremtve és ezt a gyönyörű természetünket megrontotta a bűn, amelyet viszont Krisztus maga helyreállított. Csakis ebből az alapállásból lehet megérteni az ember lelki kérdéseit.
Tisztelt Lelkiatya!
Kanadában egy érdekes beszélgetés részese voltam. Egy magyar görög katoliukus főpap (?) és egy magyar római katolikus pap azon vitatkoztak, hogy a Kanadában levő négy kis magyar görögkatolikus közösség hova tartozik. A római pap azt hangsúlyozta, hogy tekintet nélkül arra, hogy a magyar görög katolikusokat a Torontói ukrán egyházmegye gondozza,akkor is a Magyar Katolikus Püspöki Kar és ezen belül a Hajdudorogi Egyházmegyéhez tartozbak, mint külföldön élő migrációban. Már csak azért is, mert Miklósházy emigráns püspök nyugalomba vonulásával, Róma úgy rendelkezett, hogy minden külföldön élő magyar is az anyaország részese. Tehát a magyar görög katolikusok csak gondozásilag vannak az ukrán egyházmegyére bízva, és igen is megtarthatják a Hajdudorogi Egyházmegye sajátosságaít.Az más dolog, hogy a MKPK kifejezetten nem rendelkezett, és Cserháti püspököt nem ruházta fel a görög katolikusok gondozásával is (habár ő ezt megteszi). Ellentétben a római atyával, a magyar görög katolikus atya azt állította, hogy teljes egészében az ukrán püspökséghez, szertartáshoz tartozunk, tehát ukránok vagyunk, hisz a pénz is teljes egészében oda megy. A római atya még próbálkozott, de nem nagy eredménnyel az atyánál, hangsúlyozva hogy a hovatartozás nem pénz kérdése. Lelkiatya valójábban hová is tartozunk? Ez különben több magyar görög katoliuks kérdése is! Valahogy a római pap válasza tűnik elfogadhatónak.
A Kanadában élő görögkatolikusok mindnyájan az ukrán püspökség fennhatósága alá tartoznak. Miklósházy Attila és nyugdíjba vonulása után Cserháti Ferenc püspök atya csupán testvéri támogatást nyújt a külföldön élő magyar katolikusoknak - természetesen rítustól függetlenül mindegyiküknek. De püspöki joghatósággal nem rendelkezik fölöttük.
A torontó ukrán püspök azonban nagy gonddal tiszteletben tartja a magyar közösségeket, ezért számukra külön esperességet létesített, holott mindössze három egyházközségről van szó.
Kedves Lelkiatya!
A legutóbbi válaszában a KEFIT-tel kapcsolatban azt írta, hogy április 20-22 között kerül megrendezésre, nem tudom, hogy a szervező figyelembe vette-e, hogy munkanap áthelyezése történt, mely érinti a szombati napot!
Kérdésem a következő lenne: Megoldható lenne-e más időpontban megrendezni ezen találkozót? Vagy ez túl nagy kérés lenne?
Válaszát köszöni egy csatlakozni vágyó fiatal
A Kefit legközelebbi találkozója április 27-28-29-án lesz. Hamarosan megjelenik a honlapon is a kedvcsináló. Érdemes szemmel tartani.
