Kedves Lelkiatya!
A Szent öregek könyvében az alábbi két részben mire céloz pontosan Sziszoész abba, hogy kell értelmezni?
843. Sziszoész 40.
Sziszoész abba mondta; "Keresd az Istent, de ne keresd, hol lakik!"
844. Sziszoész 41.
Ismét ő mondta, hogy a szemérmetesség és a félelemnélküliség gyakran eredményez bűnt.
Itt az utolsónál vagyok leginkább bajban, mert furcsállom, hogy a "szemérmetesség" amit alapvetően jó tulajdonságként szoktak definiálni (~szemérmetlenség ellentéte) miért lenne bűnforrás. Aztán eszembe ötlik az Ádám és Éva esete, akik a bűnbeesés után takarták el maguk (tehát az általunk jónak tartott tulajdonság a bűnnel jelent meg! vagy inkább vált szükségessé?).
Aztán értdekes párhuzam: Pezenhoffer Antal Apologetikájából:
"A gyónástól is hogyan rettegnek sokan, s mégis általában éppen azok mennek leginkább gyónni, akik legjobban félnek tőle. Hogyan szégyellik magukat gyónás közben, s mégis mennyire megmondanak mindent: azt is, amit legjobban szégyellnek! Még akik csak kényszerből gyónnak (például iskolába járó nagyobb diákok, esküvő előtt a jegyesek) gyónásukban óriási többségükben még azok is megmondanak mindent! Tehát még az átlagemberben is nagyobb a lelkiismeret ereje és az Istentől való félelem, mint az önérzet és szégyenérzet (!), azaz az önfenntartó ösztön."
Most megint 2 jellegzetesen emberi tulajdonságot látunk: önérzet és szégyenérzet, melyek csupán ösztönöknek vannak beállítva. Dehát lehet az állatnak szégyenérzete vagy önérzete?
Amikor Ádám és Éva ettek a fáról, rögtön valami megszakadt bennük, rádöbbentek arra meztelenek: szégyenérzetük keletkezett, eltakarták maguk. Ezt általában úgy szokás magyarázni, és az átlagemberek is valahogy úgy képzelik el, hogy öntudatára ébredtek valaminek: tehát mintha okosabbakká váltak volna. Mert tudjuk, hogy az állat meztelen. Aztán ott van még az a zavar a dologban, hogy a szégyenérzet (egyik válfaja a szemérmesség) ugye egyenesen jó tulajdonság. Az is bizonyítja, hogy a szégyenkezés jó tulajdonság, mert ellentéte a szégyentelen kimondottan rossz tulajdonság. Aztán érthetetlenül állunk a dolog előtt: a bűnbeeséssel szereznek Éváék egy jó tulajdonságot? A megoldás az lenne, hogy valójában visszaesés volt ez, mert addig értelmük irányította minden cselekedetük és uralkodtak testük felett, most pedig zavar állt be. Na de valóban így van ez?
Nagyon köszönöm szépen a válaszokat! És elnézést kérek, amiért egyszerre ilyen sok kérdést tettem fel. Isten áldja meg, amiért fáradhatatlanul válaszol a kérdésekre.
Dénes
Kedves Dénes!
Igen fontos kérdéssel keresett meg. Jól látható, hogy Ön gondolkodó, kereső ember. Isten meg is áldja ezt a keresését, s ha valamit éppen nem tud megoldani, megérteni, akkor is biztos lehet abban, hogy idővel majd megvilágosodik, érthetővé válik. Ezek a kérdések is ilyenek, ha esetleg nem is tudok kimerítő és teljesen elfogadható választ adni rájuk. Persze, azért igyekszem.
Gyerekek teszik fel ezt a kérdést: Hol lakik a Jóisten? A kíváncsiság nem ugyanaz, mint az igazságkeresés. E megkülönböztetésben érthető meg Sziszoész atya válasza is. A kíváncsi ember kutakodó elmével akar minél többet megtudni az Istenről, míg az istenkereső magával az Istennel akar együtt lenni.
A második fölvetése már összetettebb. Helyes irányú az a gondolata, hogy a szégyenérzet a bűnnel hozható összefüggésbe. De nem csak azért, mert ha nem követnénk el bűnt, akkor nem szégyenkeznénk, hanem azért is, mert a szégyenkezésbe többnyire önös érdek, hiúság is vegyül. Sziszoész atya a bűn miatti szégyenkezést tartja veszélyesnek. A hiúság miatt szégyelljük azt, amit elkövettünk, és emiatt nem akaródzik bevallani. Ez a szégyenérzet késztet arra is bennünket, hogy palástoljuk a bűneinket, hogy mentegessük magunkat. Már ez is önmagában bűn, mert ilyenkor nem az Isten irgalma felé fordulunk, hanem emberi megoldást keresünk az elkövetett bűnre.
A szemérmességgel kapcsolatos szégyenérzet is a bűnnel hozható kapcsolatba, és nem pusztán az ember értelmével, öntudatával. Hisz nem csak az állatok nem szégyenkeznek, de a gyermekek sem. Igaz, ennek is egyik oka a tudatlanságuk, de jelen van benne az ártatlanság is. Ádám és Éva ezt a tiszta ártatlanságot veszítette el, amikor engedetlen volt Isten szavával szemben. A szemérmesség nagyon jó, egyfajta védelem, de már abban az állapotban, ami a bűn következménye. Ha nem lett volna bűn, nem lett volna szükség a szemérmességre sem. Ezért amíg a gyermekek nem tudnak bűnt elkövetni, addig szemérmesség sincsen bennük, egyszerűen nincs rá szükség.
Sziszóész atya szembeállítja a szemérmességet (más fordításban szégyenkezés) és a félelemnélküliséget. Két véglet, s mindkettő azt a veszélyt rejti magában, hogy az ember nem helyesen találja meg a saját helyét és értékét.
Kedves lelkiatya!
Ha csúnyán beszélnek körülöttem a barátaim nem tudom,hogy mit tegyek.Többször figyelmeztettem őket,hogy ne tegyék,mert engem zavar.De mindig elfelejtik amikor mérgesek így fejezik ki a bánatukat,ilyenkor én is szomorú leszek.Nem akarom,hogy még szomorúbbak legyenek,mikor rájuk szólok.Így is már szent fazéknak tartanak.Mit tegyek,akkor amikor ilyen történik?
Válaszát előre is köszönöm!
Zsófi
Kedves Zsófi!
Sokan szenvednek hasonló helyzetek miatt.
Nagyjából elegendő, ha a körülötte élők tudják Önről, hogy ez bántja, hogy ez Önnek fáj. Ha van bennük kicsi tisztelet, szeretet, akkor ez arra készteti őket, hogy legalább a jelenlétében tartózkodjanak e szavak használatától. S ez már nagy eredmény, kisebb misszió, amellyel fölhívjuk mások figyelmét bizonyos értékekre. Ha netán ennél durvább lelkületű emberekről volna szó, akkor pedig nem érdemes még szólni sem, hiszen az esetleg még nagyobb ellenszenvet váltana ki belőlük a tiszta beszéddel szemben.
Sokat jelent, ha őszinte szeretettel érzékelteti velük, hogy jobb szeretné nem hallani ezeket a szavakat. Nehogy úgy érezzék, hogy emiatt megveti őket. Épp ellenkezőleg, annál nagyobb szeretetet kell irántuk tanúsítani. Sokat jelent, ha humorral tudjuk oldani, csillapítani az ilyen kényes helyzeteket. A legfontosabb viszont, hogy imádkozni tudjon értük ("...mert nem tudják, mit cselekszenek").
Van, aki azzal próbálja ezt orvosolni, hogy ha káromló szót hall, akkor magában áldást is mond.
Igazi lelki feladat, lelki munka ez, amelynek eredményeképpen másokon is tud segíteni, és az Ön lelkét is neveli, erősíti.
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...
Minap a szemle egyik írására lettem figyelmes. ...
Kérem ezt is közölni.
Tisztelt Olvasónk!
Minthogy külön kérte, közlöm az Ön írását is. Igaz, csak annyit, amennyit a jó érzés megenged. Elnézését kérem, hogy nagy részét kihagytam.
Azért nyitottuk ezt a lehetőséget, hogy lelkileg segítségére legyünk azoknak, akik ezt kérik, és még azoknak, akik hasonló szándékkal idetérnek. Sem ezen a helyen, sem az életünk semmilyen pontján nincs helye egymás becsmérlésének, gúnyolásának. Sajnos mindnyájan követünk el hibákat. Ennek legfőbb ellenszere az, ha a magunk hibáit tartjuk szem előtt és nem a másik emberét. Krisztus Urunk is erre tanított bennünket.
Kedves Lelkiatya!
Hol találok rítusváltáshoz szükséges elengedő nyilatkozat nyomtatványt és befogadó nyomtatványt amit tudok továbbítani az illetékes püspökökhöz.
Tisztelettel: Katalin
Nem létezik ilyen nyomtatvány. Éppen azért, mert ez a lépés általában nem tanácsolt, az Egyház szervezeti formában egyáltalán nem támogatja.
Kedves Lelkiatya
olvastam egy hírt, miszerint Szőregen a szerb ortodox papok találkozót szerveztek, amelyen elvégezték a "papi gyónást" és megbeszélést tartottak.
Mit jelent az, hogy papi gyónás? Külön szertartás ez, vagy csak meggyóntak egymásnak (de akkor miért kell bejelenteni?)
Nem tudom egészen pontosan, hogy az újságíró szóhasználata vezet félre bennünket, vagy valóban van erre kifejezett szakkifejezés a szerb ortodox egyházban. Ebben tájékozatlan vagyok.
Az bizonyos, hogy a papoknak is szükségük van a szentgyónás szentségére. Természetesen egy másik papnál gyónnak meg. Mivel ezen a találkozón több pap is volt jelen, elképzelhető, hogy némileg szervezett formában ezt az alkalmat használják föl arra, hogy Húsvét ünnepe előtt meggyónhassanak. Mivel ez alighanem hosszú időt vesz igénybe, ezért jelölhették meg külön is az esemény egyik fontos pontjaként.
Mit tanácsol lelkiatya, mit gondoljuk a homokosokról? Természetellenes, hiszen gyermekáldásra, fajfenntartásra képtelen kapcsolat, Isten nem erre a kapcsolatra teremtett bennünket. Betegség vagy perverzió?
Nem is zavarna, ha nem vonulnának fel évente, keresztényellenes jelszavakat feliratozva, rózsaszínű papi ruhában vagy éppen bikiniben riszálva hím valagukat. Lehet, hogy nem vagyok keresztény, de ezért nem tudom elfogadni őket, sőt gyűlölöm őket a tudatos provokációért.
A bűnt kell elítélni, nem a bűnöst. Gyanítom, hogy a legtöbb homoszexuális ember nem fogja föl, hogy amit tesz, az bűn Isten ellen, embertársai ellen és önmaga ellen. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a bűn akkor még súlyosabb, ha valaki hivalkodik is vele. Mégis azt mondom, nehéz, sőt, lehetetlen eldönteni, hogy az egyes embereknek a bűneikben mennyi a saját felelőssége. Jézus magatartását érdemes követni, aki a kereszten az őt megkínzókért így imádkozott: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.
Kedves Lelkiatya!
Elvált görög katolikus vallású férfi vagyok, volt templomi esküvőnk is római katolikus templomban,mivel volt párom római katolikus volt. Két atyás szertaartás volt (görög és a római). Jelenlegi párom katolikus (neki ez lenne az első esküvője). Polgári esküvőnk volt. Azóta két szép fiú gyermekkel ajándékozott meg. Szeretném méltó képpen egyházi szertartás keretében rendezni házasságunkat. Megoldható ez a házasság rendezés (korábbi házasság érvénytelenítése) keretében,vagy akadályba ütközünk?
Köszönettel:
József
Kedves József!
Korábbi házasságot nem lehet érvényteleníteni. Megvizsgálni lehet, hogy érvényes volt-e. Attól nem függ, hogy hány pap volt jelen, sokkal inkább attól, hogy Önök, az akkor ifjú pár hogyan készült erre és milyen módon vettek részt a házasságkötésben. Ennek megvizsgálása az Egyházi Bíró feladata. Hozzá legegyszerűbben a parókuson, plébánoson lehet. Keresse fel bátran, és beszéljen vele erről a kérdésről.
Kedves Lelkiatya
Honnan ered és mit fejez ki azaz ábrázolásmód ahogy a kis angyalokat szokták ábrázolni? Ti. újjukat szájuk elé tartva?
Azt olvastam, hogy az ókori Egyiptomban Hórusz istent gyermekkorában éppen így ábrázolták.
Dénes
Igen, ez lehetséges, bár én nem ismerem az ókori egyiptomi istenek ikonográfiáját. Az biztos, hogy a korai kopt ikonokon is ismert ez a gesztus, a keresztény ikonográfiában - akárcsak ma is - a száj elé tartott ujj csendre, összeszedettségre inti a szemlélőt, titok feltárulkozására figyelmeztet. Szent Benedek is így tartja kezét a pannonhalmi főebédlő bejárata feletti freskón, a nyitott könyvében a regula első sora olvasható, amelyben figyelemere, koncentrációra inti a hallgatót.
Kedves Lelkiatya!
Tudna mondani olyan híres szentet vagy remetét, aki a 7. sz. -ban élt a kelet-római bir. területén?
Köszönöm szépen:)
Dénes
Néhányat a legismertebbek közül:
Hitvalló Szent Maximosz, Lépcsős Szent János, Damaszkuszi Szent János, Krétai Szent András.
Tisztelt Lelkiatya!
Görögkatolikus keresztény vagyok. Szeretnék szerzetesnek jelentkezni, és érdeklődni, hogy ennek mik a feltételei? Illetve erre az Isten hívja, vagy önszántából is elkötelezheti magát az ember?
Válaszát előre is köszönöm: Balázs
Kedves Balázs!
Szerzetessé lenni Isten hívása nélkül nem lehetséges. Ám sok esetben az a gondolat, vagy inkább a vágy, hogy valaki szerzetessé legyen, már elgondolkodtató, már lehet a hivatásnak kezdeti jele. Ugyanakkor talán minden mélyen gondolkodó keresztény ember szívében legalább egyszer megfordul a gondolat.
Érdemes megkeresni valamelyik püspök atyát, hogy közelebbi útmutatást kaphasson.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném kérdezni, hogy ön szerint melyik a legszebb görög nyelvű liturgikus ének? Lehet több is. Ha esetleg valamilyen fájlmegosztó oldalon megtudná mutani, hogy meghallgathassam, nagyon megköszönném!
Dénes
Sajnos ebben egyáltalán nem vagyok járatos. Röstellem, de sem a görög nyelvű énekekhez, sem a fájlmegosztó oldalakhoz nem értek. Ám íme, közzétettem, hátha valaki más tud segíteni. Ez esetben átvisszük a hozzászólásokat a Fórumra.
Kedves Lelkiatya!
Az ordodoxiában mióta vetik máshogy a keresztet és mióta van kettős kereszt? Melyik volt előbb a katolikus vagy az ortodox változat?
Dénes
Kedves Dénes!
Kérdésére a Fórumon válaszoltam.
Kedves Lelkiatya!
Nagy vagy kis betűvel kell írni a S(s)átán nevét?
Dénes
A válaszom inkább lelki, nem nyelvtani.
Írjuk inkább kicsivel. Egyrészt, hogy semmi tiszteletet ne kapjon, ami egy emberi személynek is kijár, másrészt, mert a személyessége megkérdőjelezhető. Bár valós szellemi valóság, de a személy igazi érték, valamiképp az Isteni Személyesség földi képe. Ezzel semmiképp sem ruháznám föl az ellenséget, akinek (amelynek?) éppen ez a személytelenség és ennek terjesztése a célja.
Kedves Lelkiatya!
A görögkeletieknél régen (8-9. sz.-ig) alámerítéssel kereszteltek?
Igen. És azóta is.
Kedes Lelkiatya!
Engem görög katolikusnak kereszteltek, édesapám viszont római katolikus, így csak a római katolikusokhoz jártam. Most is római katolikus templomba járok.
Bevallásom szerint teljes mértékben római katolikusnak érzem magam, ezen szertartásokat ismerem, szeretem, vallom.
Milyen vallásúnak számítok most?
Ha az édesapám római katolikus, akkor én is az vagyok?
Esküdhetek római katolikus templomba, ha a vőlegényem nem katolikus?
Szeptemberben lesz az esküvőm, szeretnék templomi esküvőt római katolikus szertartás szerint.
Kérnem kell saját egyházmegyém püspökétől elengedő, illetve a másiktól befogadó engedélyt, vagy katolikusként esküdhetek római katolikus szertartás szerint?
Válaszát hálásan köszönöm,
Éva
Kedves Éva!
A vallása keresztény, első lépésben azonban a rítus tisztázása szükséges, amiben a keresztelési anyakönyv segít. Ha édesapja a bejegyzés szerint római rítusú, akkor Ön is az lett, akkor is, ha görög katolikus pap keresztelte. A megjegyzés rovatot is meg kell nézni, mert ebben az esetben valószínüleg nem bérmálták meg, amit házasságkötés előtt "pótolni" szoktunk, hiszen a Szentlélek kegyelmére a felnőtt hívőnek a szentségi házasságban különösen is szüksége van. Ha az édesapa görög rítusúként van bejegyezve, akkor a gyermek is az lett, kivéve, ha bejegyezték, hogy a szülők közös kérésének megfelelően az édesanya római rítusát kaphassa.
- Mindenképpen lehet templomi esküvőjük. Ha vőlegénye nem katolikus hanem protestáns (pld. református, evangélikus, azaz érvényes keresztelésben részesült) akkor az eskető pap feladata a püspöktől engedélyt kérni arra, hogy ezt a "vegyes házasságot" megáldhassa. Ha nincsen megkeresztelve a vőlegény, ebben az esetben szintén az eskető pap kérhet felmentést a "valláskülönbség" akadálya alól a püspöktől. Ekkor is érvényes házasság jön létre, de mivel az egyik fél nincs megkeresztelve az nem lesz szentségi házasság mindaddig, amíg a kereszteletlen fél meg nem keresztelkedik.
Minderről az eskető atya személyes megkereséskor készséggel ad felvilágosítást. Sok boldogságot!
