Kedves Lelki Atya!
Szeretném megkérdezni, milyen feladatuk van az egyházi képviselőknek?
Ez csupán egy jelképes tisztség, vagy valódi tartalommal és felelősséggel járó megbízatás?
Szóval röviden mi az egyházi képviselők feladata?
Nálunk például a pap már egy éve nem hívta össze a testületet. Semmiben nem kéri ki a véleményüket, hanem mindent egyedül csinál, vagy a sekrestyéssel, ahogy nekik tetszik.
Házat vásárol, embereket vesz fel dolgozni anélkül, hogy bárkit megkérdezne.
Az év végi utolsó hálaadó misén még azt sem tudtuk meg, hogy 2011-ben hány halott volt és hányan születtek.
Jól van ez így?
Köszönöm szépen a válaszát.
S
Nem, ez így nincsen jól. A képviselőtestület feladata, hogy segítse a papot a munkájában. A papnak kötelessége bevonni őket a jelentősebb döntésekbe, különösen az anyagi természetűekbe. Költségvetést, év végi zárszámadást nem is végezhet nélkülük. De nyilván ennél több dologba is be kell vonnia őket. Annál élőbb egy közösség, minél jobb az együttműködés a pap és a képviselőtestület tagjai között. Ahogyan Krisztus a Fő mi pedig tagjai vagyunk, ugyanúgy az egyházmegyéban a püspök a fő, mi pedig a test tagjai vagyunk, az egyházközségben pedig a parókus a fő, a hívek pedig a test tagjai.
A Képviselőtestületi Szabályzat pontosan leírja, hogy mi a feladata a testületi tagoknak. Minden egyházközségben megtalálható ez a kiadvány. Fontos, hogy a képviselőtestületi tagok jól ismerjék ennek egész tartalmát.
Kedves Lelkiatya!
Utazásra pénzem nincs. Hogyan láthatnám én a pócsi Illés oltárképet? Bálint Sándor könyvéből tudok róla, hogy van. Magyar tanár vagyok (református vallású), időnként irogatok is. Meggyőződésem, hogy az Ady életmű kulcsa az Illés szekerén című kötete. Hogy Máriapócsot ismerte a költó nemcsak erről szóló szép verse a bizonyíték( A pócsi Mária), hanem annak két sora: "Szívembe sír a Pócsi Mária/ Egy őszies,emlékes délutánon."(Utalás a könnyező madonnára)Ha legalább másolatban láthatnám az oltárképet, elkezdhetnék gondolkodni róla, hogy találok-e összefüg0gést a máriapócsi Illés-hagyományok, és az Illés szekerén között. Nem tud róla, hogy írt-e valaki Ady és Máriapócs kapcsolatáról? Ezek "szakmai" dolgok, de imádságaiban emlékezzék meg rólam! Tud-e segíteni? Szeretettel gondolok Lelkiatyára és Máriapócsra: Heltai Bálint
Tisztelt Heltai Bálint Úr!
Ha rákattint a http://www.mariapocskegyhely.hu/ oldalra, akkor szépen lassan körbejárhatja a pócsi templomunkat, abban körülnézhet. Föl kell készítenem azonban, hogy Illés-oltárt ott nem fog találni. Sajnos még Illés ikonunk sincsen ebben a templomunkban. Nem tudom mire vélni Bálint Sándor hivatkozását. Lehetséges, hogy régen mégis volt? A művészettörténészek nem tudnak róla.
Ady Endre nyilván ismerhette Máriapócsot, hiszen valóban gyönyörű verset írt róla. Vannak irodalomkutatók, akik szerint viszont ő maga nem járt Pócson, csak a zarándokok ihlették erre az ismert versére.
Ennél többet nem tudok mondani az érintett kérdésekre. A kérését azonban mindenképp teljesítem, s nem feledkezem meg Önről imáimban.
Kedves Nagymackó!
Soraiból arra következtetek, hogy igen helyes hitérzékkel rendelkezik. Bár megtépázta az élet, volt sok csalódása is katolikus (köztük görögkatolikus) papokban, mégis valami belső iránytűt követve helyesen érzi az irányt. Ne térjen el tőle! Az ortodox egyházat nem is lehet egy (hon)lapon említeni a szektákkal. Ez utóbbiak kérészéletűek, a minap tűntek fel, máris elhervadnak, az ortodoxia viszont kereken egyidős a Katolikus Egyházzal. Nem látok rosszat abban, ha oda is eljár hittanra, néha szertartásokra, csak közben ezt a helyes hitérzéket tartva éppen úgy erősítse hitét a katolikus egyházon belül is. Jól látja, hogy nincsen igazán nagy eltérés a két egyházfél teológiája között. Sokkal inkább hangsúlyeltolódások vannak, nem lényegi különbségek.
Ne hagyja magát becsapni egy-két kedves élmény által. Hiszen ilyet könnyű produkálni, s ne feledje, korábban hasonlót élt át a görkat. közösségen belül is. Nyilván később ezekben is csalódna, ha mélyebben megismerné őket. Igen, ez a mi fájdalmunk, hogy az Egyház bár az Isten Országának földi mása, mégis bűnös emberekből áll, s igen nagy hit kell ahhoz, hogy földi szolgáin, vagy azok ellenére is fölismerhessük, amit Krisztus mondott: "Az Isten Országa köztetek van" (Lk 17,21). Erősítse ezt a hitét, és megtermi majd lelki békéjét is.
Tisztelt Lelkiatya!
Visszatérő öngyilkossági gondolatok vannak jelen az életemben. Közösség sincs a templomban ahová járok, a papok nem állnak szóba a hívekkel, nincs semmi közvetlen kapcsolat. Próbálok rózsafüzért imádkozni, de sajnos már az se megy.Járok pszihiáterhez is, de az se sokat segít.Röviden így vázolhatnám a problémáimat. Ez sokakat érinthet, szinte biztos vagyok abban, hogy nem vagyok egyedül. Az elmúlt hetekben az egyik barátnőm hívott a Hit Gyülekezetébe ("Ott majd megtalálod az élő Istent" "A Szent Szellem át fog majd járni, nem fogod magad Istentől elhagyatottnak érezni" stb. csupa szép és jó gondolat, bárcsak igaz lenne! A másik barátnőm pedig tagja az Omega-csoportnak, ez egy karizmatikus-dicsőítő szekta, hasonlóan a HGY-hez, a kezembe nyomott egy könyvet ezzel a címmel:"Királyságra születtél". E könyv tele van Biblia-idézetekkel (kb. 6-féle Biblia-fordításból idéz!Síc!)melyek közt elég "furcsa" fordítások is vannak, többek közt (erről nem tanultam, pedig az egyetemen 2 évet foglalkoztunk a Bibliával!!!)pl. Csia Lajos Biblia-fordítása. Ön ismeri? Apám szerint a könyv teljesen ártalmatlan, de neki csak felületes teológiai ismeretei vannak. Most mit csináljak ebben a helyzetben? Az Omegás barátnő egyébként mindennap jár görög katolikus templomba és jár gyónni áldozni is, mellette tagja ennek a szektának, mert "így érzi teljesnek az Istennel való kapcsolatát". Én viszont zsigerből idegenkedem a szektáktól, de elgondolkodtam azon, hogy pár éve milyen kedvesen odajött hozzám és bemutatkozott nekem a Golgotha csoport egyik lelkésze (úgy emlékszem, hogy a Golgotha de lehet, hogy egy másik gyülekezet volt, ahová elcipelt az egyik barátnőm)
A harmadik alternatíva számomra az ortodoxia. 2-3 havonta eljárok egy ortodox imacsoportba és úgy tűnik, hogy ők a legnagyobb szeretettel befogadtak (egyébként a csoport fele római katolikus, akik nem találtak"otthon" megfelelő lelkivezetőt). De nekem az egyik római katolikus pap azt mondta, hogy "nem szabad járnod az ortodoxokhoz, mert ők nem fogadják el a pápát"+"rengeteg a teológiai különbség is, nemcsak a filioque-kérdésről van szó/Síc!/ és elég durván lehordott gyónás közben, pedig fiatal atyáról volt szó! Meglepődtem ezen a hozzáálláson és az a baj, hogy azóta lelkiismeret furdalás gyötör. A római katolikus teológiai könyvek után mostanában beszereztem az ortodox szakirodalmat is (l. Hodigitria kiadó által kiadott könyvek) és arra a megállapításra jutottam, hogy nincs lényeges eltérés a katolikus és az ortodox teológia között, sőt inkább a katolikus egyház volt az, aki "eltért a hagyománytól" és "elszakadt". Lehet, hogy merész vagyok, de ezt érzem. Elég pl. az egyházi zenére gondolni, bár ahhoz nem értek. (Az egyetemen semmit sem foglalkoztunk az ortodoxiával, mindent csak római katolikus oldalról néztünk!) Mit gondol ezekről?
Válaszát és segítségét előre is nagyon köszönöm! Áldásos új évet kívánok!
Üdvözlettel:
Egy "másik pap által lelkileg összetört ember", Nagymackó
Kedves Nagymackó!
Soraiból arra következtetek, hogy igen helyes hitérzékkel rendelkezik. Bár megtépázta az élet, volt sok csalódása is katolikus (köztük görögkatolikus) papokban, mégis valami belső iránytűt követve helyesen érzi az irányt. Ne térjen el tőle! Az ortodox egyházat nem is lehet egy (hon)lapon említeni a szektákkal. Ez utóbbiak kérészéletűek, a minap tűntek fel, máris elhervadnak, az ortodoxia viszont kereken egyidős a Katolikus Egyházzal. Nem látok rosszat abban, ha oda is eljár hittanra, néha szertartásokra, csak közben ezt a helyes hitérzéket tartva éppen úgy erősítse hitét a katolikus egyházon belül is. Jól látja, hogy nincsen igazán nagy eltérés a két egyházfél teológiája között. Sokkal inkább hangsúlyeltolódások vannak, nem lényegi különbségek.
Ne hagyja magát becsapni egy-két kedves élmény által. Hiszen ilyet könnyű produkálni, s ne feledje, korábban hasonlót élt át a görkat. közösségen belül is. Nyilván később ezekben is csalódna, ha mélyebben megismerné őket. Igen, ez a mi fájdalmunk, hogy az Egyház bár az Isten Országának földi mása, mégis bűnös emberekből áll, s igen nagy hit kell ahhoz, hogy földi szolgáin, vagy azok ellenére is fölismerhessük, amit Krisztus mondott: "Az Isten Országa köztetek van" (Lk 17,21). Erősítse ezt a hitét, és megtermi majd lelki békéjét is.
Tisztelt Lelki Atya!A mi kis falunkban nagyon sok görögkatólikus vallású hivő ember lakik.3 évvel ezelőtt új Tisztelendő érkezett a falunkba akit nagyon sok falubeli ember tisztell,de van egy család aki folyton az Atyát alaptalanul megalázza ,beletapos a lelki világába a magánéletébe.A faluban élő templomba járó emberek ezt nagyon rossz szemmel nézik,és sok ember már át érzi ezeket a fájdalmas alaptalan támadásokat.Az Atya próbálja az embereket az összefogásra tanítani adott a falunak egy lehetőséget,hogy a faluban sok a munkanélküli ember, és sok család megélhetése veszélyben forog munkahelyet létesített.Mi ki állunk az Atya mellet és szeretnék megvédeni az alaptalan támadásoktól,mert tett a hívőkért.Nem tudom ,hogy ez a család mért jár templomba ,és mért veszi a szentséget a szájába ha gyüllölködik ,ez nem vétség?Mit lehetne ellenük tenni?Mi úgy érezzük ,hogy a Jó Isten melletünk áll és szertnék megvédeni a papunkat.
Jól érzik: egészen biztosan mellettük áll a Jó Isten. Ám arról is meg lehetnek győződve, hogy éppen úgy ama család mellett is ott áll, akiknek a templombajárását egyelőre rossz szemmel nézik. (A Jóisten képes arra, hogy a focimeccs mindkét Hozzá fohászkodó táborát meghallgatja.) Nem szabad, nem érdemes a másikat "ellenfélnek" tekinteni. Ha netán ő úgy viselkedne, akkor nekünk Szent Pált kell követnünk: Ne győzzön rajtad a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval (Róm 12,21). A Tisztelendő úr bizonyára ennek bölcsességével kezeli a dolgot, s ezért érzik, hogy hagyja a fejére nőni őket. Hála Istennek, ő krisztusi bölcsességgel tudja kezelni ezt az egyébként valóban áldatlan állapotot.
Javaslom, hogy ne is akarjanak "ellenük tenni" semmit. Kövessék a Tisztelendő úr békés álláspontját. Örüljenek annak, hogy ez a család is elmegy templomba, részesül a szentségekben - vélem, hogy a szentgyónás szentségében is, tehát él bennünk a bűnbánat - a Mindenható pedig idővel szépen el fog rendezni mindent. Most egyelőre többet imádkozzanak ezért a családért, mint a sajátjukért. Csodálatos békével fogja jutalmazni Önöket a Jóisten ezért az áldozatos nagylelkűségért.
DJK!
Azt szeretném megkérdezni, hogy hol találhatnék képgalériát Fülöp püspök püspökké szenteléséről? Akárhogy böngészem a honlapot és keresek rá az interneten, csak egy-két képet dob ki...
Köszönöm szépen a segítséget!
Fülöp püspök atya szentelése a honlapunk indulása előtt történt, ezért erről az eseményről nincsen kép a képtárunkban. Igyekszünk ezt a hiányosságot utólag pótolni.
Kedves Lelkiatya!
Az énekeskönyvben láttam a vecsernye állandó részeinél a 33. zsoltárt.
Ennek hogy van a "használata"?
Ezzel kapcsolatban: a "Boldog ember..." kezdetű ének hol van le írva az énekeskönyvben (esetleg máshol)?
Köszönöm a válaszát!
Mariann
Amikor virrasztás szertartását végezzük, akkor a litiás vecsernye ezzel a zsoltárral, illetve ennek első felével zárul. Utána folytatódik az utrenye, és régi szokás szerint ezen a ponton, a szertartás további részéhez is erőt nyerve, lehetőség volt elfogyasztani a megáldott kenyeret, esetleg egyéb odahozott eledeleket. A 33. zsoltár több ide vonatkozó verse miatt étkezés előtt használható imádság. Ugyanezen okok miatt alkalmazzuk ezt a zsoltárt az Előszenteltek Liturgiájának végén is.
A "Boldog ember..." kezdetű ének valójában az első kathizma kezdő sora. A kathizma egy adott zsoltárcsoportot jelent. A 150 zsoltár föl van osztva 20 kathizmára. Ennek megfelelően egy kathizmába átlag mintegy 7-8 zsoltár tartozik. Kathizmákat, tehát csoportokba szedett zsoltárokat általában a vecsernyében és az utrenyében imádkozunk megadott rend szerint. Ez a rend mindig szombat este kezdődik és a következő hét szombat reggeli utrenyén fejeződik be. Értelemszerűen szombaton a vecsernyében az 1. kathizmát vesszük, ez az első 8 zsoltárt foglalja magába. Azért jelöljük úgy, hogy "Boldog ember...", mert az első zsoltár ezekkel a szavakkal kezdődik. Nem mondjuk végig mind a 8 zsoltárt, csupán néhány verset kiemelve énekelünk belőle. Az elterjedt gyakorlat szerint az ünnepélyesen végzett szombat esti vecsernyében mi is csak az első három zsoltárból választott verseket énekeljük. Mivel korábban ez nem volt nálunk gyakorlatban, ezért sajnos nem található meg az Énekeskönyvünkben. Reméljük, ha lesz új kiadás, akkor abban már benne lesz.
Kedves Lelkiatya!
Miért van a húsvéti köszönés - Krisztus föltámadt! - Valóban föltámadt! - múlt időben, míg a karácsonyi - Krisztus születik! - Dicsőítsétek! - jelen időben?
Üdvözlettel:
Gábor
Kedves Gábor!
Mindkét ünnepi köszöntés a liturgikus szövegnek hétköznapi gyakorlatba ültetéséből származik.
Nazianzi Szent Gergely karácsonyi beszéde kezdődik így: "Krisztus születik, dicsőítsétek! Krisztus a mennyből jó, ünnepeljétek!..." Ez a költői szépségű homilia igen hamar liturgikus himnusszá lett, melyet azóta is énekelünk. Karácsonyi katavásziaként ismert, s ma már a legtöbb templomba járó görögkatolikus ember fejből énekli. Ennek kezdő szófordulata lett az ünnepi köszöntés: Krisztus születik! - rá a válasz: Dicsőítsétek!
A húsvéti köszöntés kialakulása hasonló módon vezethető le. Számtalan húsvéti beszéd kezdődik ezzel a fölkiáltással. Ennek az eredete pedig a Szentírásból és az ősegyház élő tapasztalatából származik, amikor egymásnak hírül adták a tényt, hogy Föltámadt! Amelyre a hit felelete volt a megerősítés: Valóban! Az ünnepi szertartásban aztán számtalanszor ismételgetjük: Föltámadt Krisztus! Így vált egy "egyszerű" híradás költői formává, majd hétköznapi gyakorlatban használt szófordulattá.
A jelen és a múlt idő különbségének ezekben a helyzetekben nincs igazán jelentősége. Mindkettő egyként érvényes. Nyilván Nazianzi Szent Gergely a tanításában fontosnak tartotta a jelen időt is hangsúlyozni: Krisztus értünk vállalt tette nem pusztán múltbéli esemény, hanem bár történelmi is, mégis történelem fölötti, bár egyszer megtörtént, mégis folyamatosan történik velünk. Ám ugyanez éppenúgy érvényes Krisztus Urunk feltámadására is. Mivel azonban itt az asszonyok hírül adó mondata terjedt el az említett csatornákon keresztül köszöntésként, ezért maradt meg a múlt idejű forma.
Kedves Lelkiatya!
Az orosz ortodox templomban hogyan vetnek helyesen keresztet?
Köszönöm. Konstantina
Úgy tudom, az orosz ortodoxoknál szokásos sajátosság, hogy a jobb váll érintése után nem a bal vállukat érintik, hanem a szívüket. Az a magyarázat társul hozzá, hogy a szívben fejeződik be az Isten megvallása, hogy Krisztus keresztje, amelyet magunkra öltünk, egészen a szívünkig hatol.
Az oroszoknál látható még, hogy előbb vetnek keresztet, utána hajolnak meg. A görögök ellenben előbb meghajolnak, s utána vetik a keresztet.
Tisztelt Atya
Szeretnék Püspök Urral kapcsolatba lépni.Hogy tehetem ezt meg.
Tisztelettel:Egy pap által lelkileg összetört ISTENBEN bízó ember.
Írjon bátran a puspok@gorogkaolikus.hu címre. Az oda érkező leveleket egyedül ő olvassa. Javaslom,hogy bátra írja is alá, ne kitalált nevet használjon. A névtelen levelekkel nem szokták komolyan venni.
Kedves Lelkiatya!
Tanácsot szeretnék kérni, mitévő legyek? Három hónapos csecsemőként kereszteltek meg ugyan, de csak hat éve, hogy tizennyolc évesen tényleg tagja lettem az egyháznak. Rádöbbentem arra, hogy ebben a hat évben sokszor fordultam Istenhez meggondolatlan fogadalmakat téve, kb. így: "Ha ezt és ezt így és így teszed, akkor én megígérem, hogy ezt és ezt fogom tenni". A legtöbbre nem is emlékszem, amire pedig igen, azt vagy akkor sem gondoltam egészen komolyan, vagy pedig olyan dolgot ígértem meg vele, ami nem igazán illik abba a szép folyamatba, ahogy az Isten engem eddig - már nemhívő gyerekként is - nevelt. Nagy terhet jelent a lelkiismeretem számára ez tény. Mitévő legyek?
Válaszát köszönöm! Imáit és áldását kérem!
Szeretettel: Zoli
Kedves Zoli!
Kétségtelen, hibát követett el, amikor meggondolatlanul ígéreteket tett, kicsit vagy nagyot. A lelkiismeretét megnyugtathatom, hogy ezek ma már nem kötelezik Önt. Akkor sem gondolta komolyan, most sem része az életének ezek teljesítése. Nem azzal tesz eleget Isten végtelen szeretetének, ha ezeket igyekszik aprólékosan felidézni, és amit lehet, utólag teljesíteni. A fő tanulság az, hogy nem szabad könnyelműen szavakat kimondanunk. Ha eddig nem tette volna meg, egy füst alatt gyónja meg minden eddig könnyelműen tett ígéretét. Azt is, hogy tette, azt is, hogy nem tartotta meg. Mostantól pedig kerülje az ilyet. Adjon hálát azért, hogy mindezt felismerte. Már ez is a kegyelmi fejlődésének a jele - hiszen korábban ezt észre sem vette. Istenben bízva további szép lelki fejlődés vár Önre.
Kedves Lelkiatya!
Mit kell olyankor tenni-az imádságon kivül-, ha az ember ugy érzi, hogy ellenségesen, vagy legalábbis lekezelően bánnak vele? Tisztelem előljáróimat, de ez a tisztelet miért nem kölcsönös? Nekem miért kell a sértést elviselnem, a nemtörődömséget, és a szervezetlenséget? Otthonomban rendet tartok, szeretném ha az egyházközségünk életében is rend lenne. Sekrestyésként, kántorként ugye nem árt előre tudni a dolgokat? Miért az utolsó pillanatban kell megtudnom mindent, miért kell igérgetni a hittanos gyerekeknek, hogy aztán csak csalódás érje őket? Én nem hivogatom nap mint nap a papunkat, van persze akinek naponta van vele megbeszélnivalója. Ám legyen, de akkor tájékoztasson már az egyházközséget, a munkámat illető dolgokról, és ne ugy hogy félinformációt kapjak, amiből már nem kis gondok is akadtak. Én csak türök, meg nyelek, mások hanyagsága miatt, lassan elmegy a kedvem ettől a munkától, noha hivatásként élem meg. Könyörgöm, figyeljenek már oda jobban a tisztelt atyák, hogy mit csinálnak, mert a hivek mindent látnak, és csak jönnek a panaszaikkal. Lassan többet "gyóntatok" (nőként), mint az akinek kötelessége lenne a lelkekkel való törődés.
És bocsánat, de ezt ki kell mondanom, ha valaki csak addig pap amig rajta van a reverenda, akkor inkább mondjon le róla, és ismerje be hogy nem neki való ez a hivatás!!!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Kedves Hölgyem!
Be kell látnunk, és el kell fogadnunk, hogy nem vagyunk egyformák. Vélhetően az Ön odaadó precizitásával szemben a plébános atyának erős gyengéje a rendetlenség. Attól még lehet jó és tisztességes ember, de ebben nem jeleskedik.
Minthogy ő a vezető, alapvető magatartás, hogy el kell fogadni az ő vezetését. Szabad és kell is segíteni neki, de a hibáival együtt kell őt elfogadni. Első lépésben tehát Önnek lelkében föl kell dolgozni, hogy ez a szépnek ígérkező egyházi szolgálat sok nehézséggel jár, amelyre nem is számított. Ám ezek a nehézségek nem biztos, hogy a kárára vannak. Önnek jó lehetőséget ad a türelem és az alázat gyakorlására. Tudom, hogy ez nem könnyű, de Krisztus Urunk maga is a szenvedésből tanult engedelmességet (Zsid 5,8). Ha Ön kitartó lelki küzdelemmel el tudta fogadni ezt az atyát a hibáival együtt, akkor sokat tud segíteni a közösség békéjének megtartásában azzal, hogy másokat meghallgat, és szintén segíti őket az atya - hibáival együtt való - elfogadásában.
Nehéz lelki munka ez, de higgye el, legalább annyira gyümölcsöző és mindenki számára építő, mint pl. a templom rendben tartása. Adjon sok erőt ehhez az Úr!
Kedves Lelkiatya!
Az Egyházmegye kezdőlapján karácsonykor felcsendülő "Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten..." ének melyik istentiszteletünk részei?
Szeretettel a szórványból: Tamás
Ennek az éneknek az eredeti sorai Izaiás könyvében találhatók (Iz 7-8-9. fejezetek). A Nagy esti zsolozsma állandó része, tehát nem csupán karácsonyi ének. Ünnepélyesen Karácsony és Vízkereszt előünnepén énekeljük, de minden nagyböjti hétköznapon is imádkozzuk, csak akkor nem ezen a szép dallamon énekelve.
K. Lelkiatya. Azt szeretném megkérdezni mi a különbség a gyónás menetében a római és a görög katolikus között? És, hogy aki római katolikusnak lett keresztelve, de még nem gyónt, és ez lenne az első gyónása, gyónhat e görög katolikus templomban? Köszönöm szépen a választ!
A szentgyónás menetét a római katolikus szertartás szerint ideírom:
Belépünk a gyóntatószékbe: Dicsértessék a Jézus Krisztus.
Letérdelünk, vagy leülünk.
Keresztvetés: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Gyónom a mindenható Istennek és neked lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el. Utoljára gyóntam... (1 hónapja, 1 éve, 10 éve, hamvazószerdára... stb.)
Bűnök felsorolása. (Lásd a lelki tükröt.) Végén: Több bűnömre nem emlékszem. (Itt lehet kérdezni is a gyóntatótól.)
Gyóntató tanácsai.
Bánatima elimádkozása: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal az én jó Istenemet megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, és a bűnöket kerülöm. Ámen. (Történhet más szavakkal is, de a bánat, és a javulás szándéka benne kell hogy legyen!)
Gyóntató kiszabja a penitenciát (elégtételt) és elmondja a feloldozás imáját. Amikor ezeket mondja ... FELOLDOZLAK TÉGED AZ ATYA, A FIÚ ÉS A SZENTLÉLEK NEVÉBEN - akkor keresztet vetünk.
Gyóntató: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk.
Gyónó: Mert örökké szeret minket.
Gyóntató: Isten megbocsátotta bűneidet menj békével.
Gyónó: Istennek legyen hála.
(Ez a párbeszéd elmaradhat.)
Elköszönés: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A görögkatolikus szertartása is hasonló. Annak leírását a szertartásaink között találhatja meg.
Minthogy a katolikus egyházon belül más rítusban is föl lehet venni érvényesen a szentségeket, ezért lehet gyónni is más rítusú papnál. Felnőttek esetében azonban jobb, törekedni kell rá, ha az első gyónást megelőzi a bérmálkozás. Ez, természetesen, hosszabb előkészületet is jelent, de az első gyónás ugyanúgy. Sokkal többet jelent, ha időt, áldozatot nem kímélve készül az első szentgyónására.
Dear sirs, have a blessed time,
I turn to you with great supplication. I'm a Roman Catholic priest and a lawyer in Prague (Czech Republic) and currently I deal with my doctoral thesis on the topic of marriage in the Eastern Catholic Churches. I'd like to ask you kindly for help if you could send me by email wedding ceremonies in your Eastern rite, in liturgical language and in English (or another world language), if it is possible. I can't go to all the Churches sui iuris, and it is for me very difficult to put together the wedding ceremonies of each Catholic Church, for my time-consuming profession.
Thank you sincerely for your understanding, answer and a kind help.
Best regards
ICLic. Mgr. Miloš Szabo
Dear Mgr. Miloš Szabo,
We ask you to send Your e-mail adress and we try to help You!
